Új Szó, 1980. november (33. évfolyam, 259-283. szám)
1980-11-05 / 262. szám, szerda
ÚJ szó EREDMÉNYEK VÉLEMÉNYEK TAPASZTALATOK Teljes ütemben dolgozhatnak a cukorgyárak A GÉPEK UTÄN ÖSSZESZEDIK A CUKORRÉPÁT Ä szlovákiai mezőgazdasági üzemek dolgozói a cukorrépa több mint kétharmadát takarították be. Az állami terv szerint hatvanezer hektáron kellett volna cukorrépát termelniük, azonban a kedvezőtlen időjárás miatt a tervet nem teljesítették, A kimutatások szerint 4663 hektáron kellett kiszántani a ritkán kelő cukorrépát. Egyes körzetekben még sikerült pótolni a hiányt újabb vetéssel, de ennek ellenére is csak 58 687 hektár cukorrépa maradt betakarításra. A későbbi kedvezőtlen időjárás következtében tovább ritkult a cukorrépa. A nyugatszlovákiai kerületben hektáronként 63 800, a közép-szlovákiai kerületben 65 200, a kelet-szlovákiai kerületben pedig 51000 egyed maradt. Ez jóval kevesebb a szükségesnél. Nehézségeket okozott az is, hogy a vetőmag sem volt megfelelő. A mezőgazdasági üzemek 10 ezer hektárba, az Arimona egycsírás cukorrépát vetették, 50 ezer hektárba pedig a több év óta ismert Dobrovická H fajtát. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy a 7. ötéves tervidőszakban fokozatosan évről évre több egycsírás cukorrépát vetünk. Ha ez sikerül, akkor a cukorrépa termesztéséhez kevesebb fizikai munkára lesz szükség és kisebbek lesznek a betakarítással járó veszteségek. Az 1981-es évben már a tervezett terület 30 százalékába vetnek a mezőgazdasági üzemek egycsírás magot. Előreláthatólag komoly problémák lesznek azonban a vetőmagellátás körül. Szlovákiában a jelenlegi időszakban még nincs vetőmag- dra zsírozó berendezés. A cseh országrészekben működő üzem viszont nem elég nagy teljesítményű. Javulást majd csak akkor érhetünk el, ha a 7 ötéves- tervidőszakban Trnaván felépül, és megkezdi munkáját a vetőmagot drazsírozó üzem, A jó termés egyik nagyon fontos feltétele az idejében és jó minőségben való vetés. Azonban ehhez a munkához kevés a korszerű vetőgép. A votőgépek 69 százaléka ŠPC—6-os és ŠPC —12-es, 15,6 százaléka A—679- es, és 10 százaléka SEPUS—12- es, további négy százaléka pedig más típusú vetögép. Ez a százalékarány távolról sem felel meg a szükségleteknek. Ha azt akarjuk, hogy a cukorrépát a lehető leggyorsabb ütemben és pontosan vessük el, akkor a mezőgazdasági üzemeknek jóval több A—697-es típusú, kiváló minőségű vetőgépet kell biztosítani. Az idei évben az élen járó mezőgazdasági üzemek bekapcsolódtak a jampoli- prostéjovi mozgalomba és elhatározták, hogy hektáronként annyi cukorrépát termelnek, amelyből öt tonna cukrot készíthetnek a feldolgozó üzemek. A felhívást intéző járások tapasztalataira támaszkodva minden lehetőséget felhasználtak a cukorrépa hozamának növelésére. Szlovákiában a termesztési feltételeknek megfelelően a cukoripar szervezte a versenyt. A termelőket nagyban segítették a kutatóintézetek és a szolgáltatásokat nyújtó üzemek is. A felhívásokra válaszolva húsz járásban született egész járási kötelezettségvállalás. A nyugat-szlovákiai kerületben tizenegy, a közép- szlovákiai-kerületben öt, a kelet-szlovákiai kerületben négy járás nevezett be a nemes mozgalomba. A járási vállalásokon belül még 337 mezőgazdasági üzem tett felajánlást a hektárhozamok növelésére. A verseny lényegesen hozzájárult a termelés növeléséhez. Idén a kedvezőtlen időjárás miatt a cukorrépa is egyenetlenül fejlődött. Ezért alaposan fel kell készülni a lehető legkisebb veszteséggel történő betakarítás megszervezésére. Az SZSZK Mező- gazdasági- és Élelmezésügyi Minisztériumának utasítása szerint azokban a mezőgazdasági üzemekben, ahol hektáronként 50 ezernél kevesebb cukorrépa van, hagyományos módon, kézi erővel kell betakarítani. Emellett felhívta a kerületi és a járási mezőgazdasági igazgatóságok és a mezőgazdasági üzemek vezetőinek figyelmét, hogy biztosítsák a gépek után szétma- radozott cukorrépa összeszedé- sét, Az utasítások meghozták a várt eredményt, mert minden mezőgazdasági üzemben kisebb- nagyobb csoportok szedik össze a cukorrépát. Még a cukorrépa feldolgozásának megkezdése előtt a cukorgyárak agronómiai osztályai és a termelő üzemek agronó- musai értekezleteken határozták meg a cukorrépa betakarításának és szállításának tervét. Elejét akarták venni a korábbi problémáknak,' amikor egyes cukorgyáraknak a kampány idején le kellett állniuk, mert nem volt elég répa a feldolgozáshoz. Idén a cukorgyárak program szerint teljes ütemben dolgozhattak, mert a szállítás nem akadozott. A mezőgazdasági üzemek rendszeresen és elegendő cukorrépát szállítottak az átvevőhelyekre. A jelenlegi időszakban szintén jó a cukorgyárak répaellátása. A gépek azért is jól dolgozhattak, illetve megfelelő teljesítményt nyújthattak, mert a központi szervek felhívására válaszolva a mezőgazdasági üzemek dolgozói a patronáló üzemek dolgozóinak, a tömegszervezetek tagjainak segítségével Idejében kiirtották a gyomot a répa közül. A cukorrépát különböző teljesítményű és típusú gépekkel takarítják be. Egyes üzemekben még a háromsoros karajozó és kiszántó gépekkel dolgoznak, más üzemekben már a korszerűbb hatsoros gépeket alkalmazzák. A mezőgazdasági üzemek minden olyan gépet üzemeltetnek. amellyel dolgozni lehet. A kézi erővel való betakarítás is jó ütemben halad. Ennek köszönhető. hogy a trnavai cukorgyárnak 25, a diószeginek (Sládkovičovo) 30, a dunaszer- dahelyinek pedig 29 napra való tartalékja van. Az adatok is bizonyítják, hogy az elkövetkezendő napokban is fennakadás nélkül dolgozhatnak a cukorgyárak. Idén a diószegi cukorgyár körzetében kezdték meg Szlovákiában elsőnek a répa cukor- tartalom szerinti felvásárlását. Egyes mezőgazdasági üzemek a cukortartalomtól függően felárat is kapnak. De mivel kedvezőtlen az időjárás, egyelőre még a cukorgyár nem ragaszkodik szigorúan a feltételekhez. Viszont jól járnak azok a mező- gazdasági üzemek, ahol a cukortartalom magas. Amint ismeretes, a cukorrépát termesztő üzemek a cukorgyáraktól répaszeletet is kapnak. Idén az előző évekhez viszonyítva jóval több szárított répaszeletet tárolhatnak. A déli járásokban viszont igénylik a nyers répaszeletet is, mert ezzel együtt silózzák a kukoricaszárat. A szárított répaszelet egy részét a közép- és a keletszlovákiai kerületbe szállítják. A mezőgazdasági üzemek dolgozói a betakarítással egyidejűleg már Igyekeznek megteremteni a jövő évi bő termés feltételeit is. A tervezett területen teljes ütemben szántják be az ístállótrágyát, és a tájelemzéseknek megfelelően kielégítő összetételben juttatják a műtrágyát a földbe. A minisztérium növénytermesztési osztályára beérkezett jelentések szerint ezzel a munkával egy kissé megkéstek. Az elkövetkező napokban az emberek és a gépek teljesítményének jobb kihasználásával gyorsabb ütemben kellene dolgozni. Főleg a nagy teljesítményű gépeket kellene kihasználni éjjeli műszakokban is. IÜZEF MORBACHER mérnök, az SZSZK Mezőgazdasági és élelmezésügyi Minisztériuma növénytermesztési osztályának agronómusa PÉLDAMUTATÓ KOLLEKTÍVA Af. 5. A kimagasló munkaeredmények népszerűsítése — legyen szó egyéni vagy kollektív teljesítményről — bizonyára nem képezi gazdasági propagandánk és agitációnk elsőrendű alapját, s annál kevésbé alkothatja ennek értelmét és célját. De úgy gondolom, hogy elválaszthatatlanul hozzá tartozik. A régi közmondás is azt tartja: a példa vonz. Nos, hát miért ne használnánk a jó példákat pro- pagációs-agitációs munkánkban? Hisz számunkra az a fontos, hogy a jó minél több követőre találjon. Nézzük például az Ostravai Kohószorelő Vállalat egyik kollektívájának munkáját, melynek tagjai Kassán (Košice) a Kelet- szlovákiai Vasműben dolgoznak. A szerelőcsoport vezetője Ján Zakutný. Persze ez még nem elég ok arra, hogy írjunk róla. Más a helyzet, ha megtudjuk, hogy ez a kollektíva olyan feladatok megoldására is képes, melyekre más, szakosított kollektívák nem mertek vállalkozni. Konkrétan arról van szó, hogy a Zakutný vezette szerelők rekordidőben voltak képesek híddarut áthelyezni a mélykemencék csarnokaiban. Annak ellenére is megbirkóztak ezzel a feladattal, hogy az ilyen tevékenység nem tartozik a munkakörükbe. Azt mondják, amilyen a vezető, olyanok a beosztottak is. Ez százszázalékosan érvényes Zakutný szerelőkollektívájára. Zakutný elvtárs az elsők között utazott annak idején Ostravára tapasztalatszerzés céljából, hogy elsajátítsa a kohászattal kapcsolatos mesterségek csínját- bínját. Szorgalmasan tanult, és a Kelet-szlovákiai Vasmű építésének első éveiben tért vissza. Kezdetben szerelőmesterként, később vezető szerelőként vett részt a Vasmű építésében és szerelési munkáiban. Aligha találnak a kelet-szlovákiai kohókombinátban olyan építkezést, mely nem lenne kapcsolatban az ő nevével. Kollektívájának tagjait nemegyszer láthatjuk, amint más munkacsoportoknak segítenek. Természetesen nem hiányozhattak a 2-es számú nagyolvasztó nem régi generáljavításánál, s a 3-as nagyolvasztó középjavításánál sem. Főleg az Ondrej Kubíöek vezette szerelőcsoportnak segítettek. Ján Zakutný szerelőinek munkakörébe már több éve a híddaruk javítása tartozik a Kelet- szlovákiai Vasmű minden üzein- résziegében, de főleg a henger- dékben van döntő szerepük. A 6. ötéves tervidőszak indulásakor a Februári Győzelem 32. és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 63. évfordulója tiszteletére kötelezettséget vállaltak, hogy minden híddarut a tervezettnél rövidebb idő alatt javítanak meg. Vállalásukat becsülettel teljesítik. A híddaruk javításának idejét 1—4 órával csökkentik. Ez év elejétől július végéig kilencven híddarut javítottak meg, s a javítások rövidített ideje 254 óra. Ki lehetne számítani, mennyi értéket jelent mindegyik ily módon nyert óra. De ez talán nem Is fontos, hiszen az eddig elmondottak is bizonyítékul szolgálnak. S ezt előadásokon, beszélgetéseken, agitációs munkánkban egyaránt felhasználhatjuk. LADISLAV FEDORJÄK Sallai Béla, Ecsegi József (mindketten a magyarországi Ároktői TSZ bői), valamint Gríger András, Polecsko Gyula és Szalay Ernő a napraforgó-adaptert szerelik az E-516-os kombájnra a Perényi fPerín) Ejsz-ben. (Gazdag J. felvétele) Az eredmények az emberek szorgalmát tükrözik A hatodik ötéves tervidőszak utolsó nyarával lezárult az intenzív gabonatermesztés egy fontos fejezete, amely nekünk, termelőknek sok kérdésre adott választ. A Kelet-szlovákiai Vasmű közelében levő mezőgazdasági üzemünk esetében a legfontosabb válasz az, hogy érdemes a gabonafélékre irányítani, összpontosítani a növénytermesztést, mivel amíg az előző ötéves tervidőszakban ezekből, 3,8 tonna körüli volt az átlagos hektárhozam, most 4,2 tonnán felüli. Tavaly például 4,4 tonna termett hektáronként, az idén — amikor az időjárás eléggé mostoha volt — 4,35 tonna. A siker okát elsősorban a dolgozók szorgalmával magyarázhatnám, s ezenkívül két további tényezőt tartok fontosnak megemlíteni Az első és igen lényeges az, hogy sokat javult, fejlődött a termelés gépesítése, azaz növeltük a gépparkot, s igyekeztünk azt, valamint a többi műszaki berendezésünket minél jobban, minél célszerűbben kihasználni. Ugyanakkor arra is fölöttébb ügyeltünk, hogy gépeink lehetőleg mindig üzemképesek legyenek, a műszaki hibák miatt ne lassuljon a határban, valamint a belső munkahelyeken folyó termelés üteme. Ez igen sokat segített abban, hogy a talajművelés, továbbá a vetés, a növényápolás, valamint a termés betakarítása egyre zökkenőmentesebbé, tervszerűbbé váljék. Konkrét példákat is említhetek: a meliorációt végző vállalatok határunkban nem -oidot- tág meg tökéletesen a talajvíz lecsapolását; az egyes táblákon több helyen is maradtak nedves, kevésbé termő „foltok“, amelyeket most, illetve már néhány éve saját erőnkből próbálunk lecsapolni. Gépeink és szakembereink — Filip János és Kapalo Géza vezetésével — ezen a téren igen hasznos munkát végeznek, így részben már sikerült elérnünk, hogy a termőterületnek minden része egyformán teremjen. A felsőlánci dombokon például volt egy hely, ahol eddig semmi sem termett. A helyenként néhány méter mély vízmosásokat betemettük, a bokrokat és vadkörtefákat kivágtuk, s az így nyert nyolcvan hektáros használható dűlő az idén adta első búzatermését, méghozzá a vártnál jobbat, hektáronként negyven mázsát. Meggyőződtünk, hogy ott is lehet valamit keresni, azon a helyen is, amelyet a múltban senki sem tartott alkalmasnak és érdemesnek a megművelésre. Sokáig nem tudtuk kellőképpen hasznosítani az istállótrágyát. Az istállóból ugyan ki- hordtuk a mezei telepekre, de a hasznosítása „döcögött“, «em tudtuk mind szétszórni, illetve heszántani, mert sem gép, sem idő nem volt elegendő. A javulás érdekében egy szervezési megoldáshoz folyamodtunk. Ml-i vei az agronómiai szolgálat saját gépeivel nem győzte elvégezni a trágyázást, ezt a munkát a .szállítórészlegre bíztuk. Rövidesen javult a helyzet, mert a Tatra tehergépkocsik beiktatásával lényegesen meggyorsult a trágya kihordása, szétterítése és beszántása. A gépesítésben jelentős haladást eredményezett az is, hogy növeltük a gabonaszárító és -tisztító gépsorok teljesítményét, pontosabban: a termésnövekedéssel arányosan bővítettük és tökéletesítettük magtárunkat is, így a legutóbbi aratáskor naponta már 50—70 vagon szem átmeneti tárolása sem ütközött nehézségbe. A fejlődést lényegesen befolyásoló második tényezőnek a vetőmag kiválasztását tartom, ugyanis nem mindegy, hogy mit milyen fajta búzát, vagy árpát termesztünk. Néhány éves kísérletezés után kezd kialakulni egy elfogadható kép arról, hogy mely fajták kedvelik legjobban ezt a vidéket, mivel érdemes és kell itt foglalkozni. Évekkel ezelőtt az árpa és a búza vetésterületének nagysága még egyforma volt nálunk, jelenleg azonban az 1100 hektár kétharmadán búzát termesztünk, míg árpát csak az egyharmadán, mivel ez az elosztás megfelelőbb. Meggyőződésem, hogy a következő ötéves tervidőszakban gabonafélékből az ötven mázsás átlagos hektárhozam elérhető. Hogy ezt mire alapozom? A kísérleti parcelláinkon elért eredményekre. Az idén is volt, s jövőre is lesz egy hét hektáros kísérleti telepünk, ahol tíz fajta vetőmaggal próbálkozunk. A mostani aratáskor ott a búzafajták átlagos hektárhozama 6,1 tonna volt. Az SO 3461-es 7 tonna hozammal lepett meg, a Slávia 6,6 tonnát termett, a Jubi- lejnája 6,4 tonnát, az SK 2100- as 6,1 tonnát, s így sorolhatnám tovább. A kísérleti parcellán az árpa is jól fizetett, átlagos hektárhozama 5,46 tonna volt, míg a CE 15/70-es fajta bő termést, 6,7 tonnát adott. Ha az előbb említett úton haladunk tovább — ami nemcsak tőlünk, hanem a termelés egyes feltételeit biztosító ipari és más dolgozóktól is függ —, s közben eredményesebb lesz a gombabetegségek elleni védekezés, akkor nincs kizárva, hogy fokozni tudjuk mindazt, amit a gabonatermesztésben a XV. párt- kongresszus határozatainak teljesítése során elértünk. KIS KENDI FERENC, a perényi (Perín) Győzelmesül Efsz elnöke Teljesítjük a CSKP XV. kongresszusa határozatait
