Új Szó, 1980. november (33. évfolyam, 259-283. szám)
1980-11-22 / 277. szám, szombat
ESTE A SZÁRÍTÓÜZEMBEN A Garam mentén lassan leereszkedik az éj homálya. Hullámzó ködfoszlányok nehezítik a közlekedést. Aki csak teheti, otthonába húzódik. A falu végén azonban fények, mozgó járművek jelzik, hogy itt még mindig dolgoznak. Az egymás mellett lévő két szárítóüzem kéményéből gomolyog a füst. Az egyik, amint az éjjeliőr mondja, a környékbeli mezőgazdasági üzemeknek készít takarmánypogácsát, a másikban szemes kukoricát szárítanak. Odakísér, hogy lássam miként dolgoznak. Kinyitja a vasajtót, és az üvegezett falú lrányítószo- bácskáhan ülő műszakvezetőhöz kiált. — Látogatóba jöttünk, gondoltam. úgyis unatkozol! — Nincs itt Idő a pihenésre, válaszolja a megszólított —, ha az ember jól akarja végezni munkáját. Ügyelni kell a berendezésekre, hogy meg ne hi- básodjanak. Éjjel-nappal szárítunk, hogy a határban dolgozhassanak a gépek. Nemrég állt le öt kombájn, amelyektől ide szállították a kukoricát. Betessékel, és készségesen kalauzol a tágas, hangárszerű raktárban. Persze, közben állandóan az irányítópult felé figyel, nem ad-e jelt a vészcsengő. A gépi berendezés teljesen automatizált, de azért állandóan ügyelni kell rá. Ha valami meghibásodik, akkor nyomban hozzá kell kezdeni a javításhoz. — Már második éve bíztak meg műszakvezetéssel — mondja Pukan Zoltán, a Garamkál- nai (Kalná nad Hronom) Efsz tagja —, úgy látszik, megbíznak bennem. Igaz, szeretem a gépeket és tisztában vagyok a fűtés szabályaival is. Valamikor tűzszerész votlam a kozárovcei és a mohi kőbányában. Akkoriban tanultam meg, hogy jól fel kell készülni a munkára, akkor nem történhet nagyobb hiba. Mutatja a kukoricahegyeket. Belemarkol az egyikbe, és magyarázza, hogy a szemek nedvességtartalma még húsz százalékos, ezért kell szárítani. Egy másik piramisban már a 14 százalékos nedvességtartalmú kukoricát tolták össze. Kiváló minőségű, és megfelel a tárolásra. Elhaladunk a garat előtt, amelyből — folyamatosan — egy felvonó szállítja a szárítógépbe a kukoricát. Aztán visz- szasietünk az irányítószobába. A müszakvezető átnézi a kapcsolótáblát, és tovább beszél a berendezés működéséről: — Eddig keveset álltunk meghibásodás miatt. A múltkoriban volt egy kis probléma, amikor a hidegtől megsürűsö- dött az olaj. Azóta felmelegítjük és a berendezések zavartalanul működnek. Hosszan nézzük a hatalmas lángnyelveket. Ezekhez is fűz egy kis magyarázatot: — A lángnak „teljesnek“ kell lennie, ami úgy érhető el, ha a leggazdaságosabban égetjük el az olajat. Kevés a füst, tiszta, teljes a láng, több a hő. Kevesebb olajat kell felhasználni a szárításhoz. Ajtócskákat nyit ki a szárító- berendezés oldalán. Hatszor hú- zatják őt benne a kukoricát, amíg egyenletesen csökken a nedvességtartalma. Ez a módszer is nagyon fontos, mert'ha egyszerre megszárítanünk, akkor a kisebb vagy sérült kukoricaszemek elégnének, és kevesebb lenne a többi szem tápértéke is. Mintát vesz a szárítóban lévő kukoricából. A szemeket megdarálja és két perc múlva kimutatja, hogy a nedvességtartalom még közel húsz százalékos. Ezt az adagot kiengedi a gépből. Helyébe olyan kukoricát szállít a felvonó, amelynek a tárolóban húsz százalékos nedvességtartalma volt. Újabb szárítással csökkentik 14 százalékra nedvességtartalmát. — A folyamatos szárítással megelőzzük a veszteségeket. Egy kicsit hosszabb ideig tart a munka, de megéri, mert jó minőségű kukoricát tárolhatunk. Amikor egy kis ráérő ideje van, hosszan elbeszélgetünk az idei őszről, és a műszakokban eltöltött munkaidőről. — Nem emlékszem, hogy ennyi dolgunk lett volna, az őszi időszakban. Főleg a kukorica okozott nagyon sok gondot. Vártuk, hogy majd csak beérik. Nem így történt, de azért megoldjuk a problémákat. A kukorica nagy részét itthon szárítjuk, s jelentős mény- nyiséget a felvásárló üzem teherautói szállítanak Lévára. A megegyezés alapján a túl nedves kukoricát a besztercebányai járásba hordják, ahol megfelelő módon tárolják. Nem hagyjuk kárbaveszni ami megtermett. Körüljárja a szárítóberendezést, átvizsgálja az irányítópulton elhelyezett jelzőberendezéseket, aztán tovább beszél: — Most az éjjeli és a nappali műszakot is vállaltam, mert kevés a dolgozó. Majd pihenek, ha letelik. Meg ilyen korban már nem is alszik hosszú ideig az ember. Elmegy az idő. Közben olvasgatok is, megnézem a szárítóberendezést. Az éjjeliőr is meglátogat. Napköben állandóan jönnek-mennek a járművek, és nincs idő az unatkozásra. Az éjjeliőrrel együtt visszamegyünk a másik szárító udvarára. Elromlott a rakodógép, azzal bajlódnak. Várják a javítót. Nekivágunk az útnak, amely fölött egyre sűrűbb felhők gomolyognak. Foszlányaik közül fel-felvillannak az éjjeli műszakban szántó traktorok reflektorfényei. BALLA JÓZSEF Teljesítik növénytermesztési tervüket Csalódtok a vénasszonyok nyarában >0 Rekordtermés kalászosokból 4) Ügyes újítás — kevesebb veszteség Ismét hűvös, havas novembert reggelre ébredtünk —• és ez a korai tél lehangolta a munkába indulókat. A bátorkeszi fVoj- nice) földművesszövetkezet gépesítő udvarán megszokott a sürgés-forgás. Itt beszéli meg az aznapi tennivalókat Szegi István, a szövetkezet gépesítő- je Kovács Imrével és Zatko Jánossal, a gépesítési csoportok vezetőivel, továbbá a három mezei csoport vezetőjével, Ur- bán Józseffel, Szegi Istvánnal és Pintér Józseffel. A szövetkezet agronómusa, Mácsodi József mérnök hangulata is az időjáráshoz igazodik. —■ Legalább még egy teljes hetet kibírt volna. — Nem csoda, ha a vezetőknek, dolgozóknak most olyan borús a hangulatuk, akár az időjárás. Kár lenne, ha ebből az Ígéretes termésből valami is tönkremenne. — Nem ért váratlanul ez a helyzet — vélekedik a szövetkezet agronómusa. — Már akkor tudtuk, hogy nehéz ősz vár ránk, amikor a nyári kalászosok betakarítását követő munkák egy része szeptemberre maradt, belecsúszott az őszbe. A fő problémát az okozta, hogy az ősziek későn értek. Sokan reménykedtek a vénasszonyok nyarában, de nem így történt, és ismét bebizonyosodott, hogy az időjárásra nem lehet számí- tani. — Nyári kalászosokból rekordtermést takarítottunk be — mondja Mácsodi József agronó- mus, akivel határszemlére indultunk. A répaföldön egy KC— 6-os hatsoros répabetakarítógép, aminek a nyergében Péntek János és Pálinkás István ül már több mint egy hónapja, és egy ORC—8 hatsoros önjáró répafejeit) dolgozik, amelyet Péntek Béla kezel. Nagyszerű „segítőtársak" e gépek. Az idén megkaptuk az új répafejelőt — mondja Péntek Béla, a szövetkezet legjobb dolgozóinak egyike. Megelégedéssel beszél az új tejelőről, amely tiszta munkát végez, biztosítva ezzel, hogy kiváló silót készítenek répafejből. — Szükség volt erre a gépre, hiszen ettől függ a répabetaka- rító-gép teljesítménye is — mondja Péntek Béla, tovább folytatva a munkát, hiszen megjött a traktor vontatta pótkocsi, ami elhordja a répafejet. Péntek Jánossal beszélgettem tovább, aki éppen pihent, hiszen társa ült a betakarítógépen. Említette, hogy tavaly sok problémát okozott a gép, mivel elég sok répát hagyott el, tehát nagy volt a veszteség. — Ebben az évben egy újítással kísérleteztünk — és be is vált — folytatta. — Egy hengert szereltünk fel a felvonócsiga elé, amely megakadályozza, hogy a legkisebb répák is lepotyogjanak a földre. Ez — szerény számításom szerint — több mázsa cukorrépát jelent a végső elszámolásnál. Az újításunk megtetszett a környező szövetkezetek vezetőinek is, mi pedig szívesen adtuk át az eddigi tapasztalatainkat. Határszemlénk idején már csak 6 hektár cukorrépa betakarítása várt a dolgozókra. — Milyenek az eredmények? — kérdezem a szövetkezet ag- ronómusától. — Sokkal jobbak, mint tavaly. Most már talán végső számot is mondhatok — minden bizonnyal meglesz a 410 mázsa hektáronként. 152 hektáron termesztünk cukorrépát, s tervünk 370 mázsa volt. Folytatjuk utunkat a határban. Megállunk a szövetkezet újtelepítésü szőlészetében, ahol ottjártunkkor fejezték be a szőlő szüretelését. Kiss Ferenc és Tóth Márta csoportvezetők arcán most már felcsillant a mosoly, a megkönnyebbülés pillanata.. Nagyon nehéz volt az idei szüret — állapítja meg. Minden elismerés a csoportunk dolgozóinak, akik esőben, hóban szüreteltek, hogy ami megtermett, értékesítésre kerüljön. De köszönet illeti a szövetkezet többi dolgozóit is, főleg az állattenyésztőket, akik a reggeli munka után és a délutáni munka előtt egész napjukat a szőlőben töltötték több napon át. A vártnál gyengébb a cukortartalom — mondja Kiss Ferenc, de a mennyiség pótolja azt a kiesést, amit a cukortartalom nem adott meg. A számításunk szerint a szövetkezet 140 mázsás hektárhozamot ért el szőlőből. Utunk a szövetkezet 55 hektáros kertészetébe vezetett tovább, ahol befejezéshez közeledik a zeller és a téli káposzta szedése. Péntek István, a szövetkezet kertésze örömmel újságolta, hogy zellerből a tervezett 700 tonnát mér sikerült eladni és remélhetőleg teljesítik a 210 tonnás tervet a téli káposztából is. A kukorica betakarítása a tervezettnél egyenetlenebbül folyik, ami a kukorica magas nedvességtartalma és a kedvezőtlen időjárás számlájára írható. Ottjártamkor még 250 hektár kukorica várt betakarításra. — Remélem, a kedvezőtlen időjárás ellenére is sikerül elérnünk az 51 mázsás hektárhozamot — mondotta a szövetkezet agronómusa, amihez hozzáfűzte, hogy szépen kikelt a búza is, reményt adva a következő év gazdag termésére. MIRlAK FERENC NE ÜLDÖZZÜK! Talán egyetlen magyar szófajjal sem bánnak olyan mostohán, mint az egy határozatlan névelővel. Germanizmus, német mintára keletkezett — hangoztatják az ellenségei. Nyelv- művelésünk viszont azt az elvet hangsúlyozza, hogy bármelyik nyelv volt is a bölcsője egyik vagy másik szavunknak, kifejezésünknek, ha hiányt pótol nyelvünkben, vagyis fontos szerepet kapott gondolataink közlésében, akkor szükség van rá, ne üldözzük. Sok szükséges idegen elemmel gazdagodott" nyelvünk az idők folyamán; ezeknek nagy részét ma már nem is érezzük idegennek, hiszen ha nem volnának, hiányoznának kifejezéskészletünkből. Kétségtelen, alaposan meg kell néznünk, valóban szükség van-e az idegen nyelvekből ma is beszivárgó tükörszavakra és -kifejezésekre, s ha új lehetőséget ígérnek, pártjukra kell á inunk, de ha régi, jól bevált szavakat, kifejezéseket szorítanak ki, útjukba kell állnunk. De nézzük meg az egy szavunk használatát! Elsősorban számnévi szerepe van nyelvünkben, legtöbbször mennyiségjelzői funkciót tölt be. Például: „Egy ember sem szavazott ellene.“ Ilyenkor hangsúlyos az egy, s használatát nem is hibáztatja senki. Hangsúlytalanul, tehát határozatlan névelői szerepben akkor áll, amikor határozatlan, ismeretlen fogalmat, dolgot emelünk ki a többi közül. Például: „Egy nyúl ugrott ki a bokorból.“; „Volt egyszer egy ember.“ Ellenzői azt mondják, hogy használjuk helyette az egyik vagy a valamelyik határozatlan névmást. Sajnos az egyik névmás terjed is az efféle használatban. Ilyen mondatokat szerkesztenek: „Megharapott egyik kutya.“ Ez a mondat rossz, ha valaki ezzel vezeti be a közlését, anélkül, hogy a kutyákról lett volna már sző. Még a valamelyik névmással is mást jelent a mondat: „Megharapott valamelyik kutya.“ Az egyik is, a valamelyik is akkor kaphat szerepet a közlésben, ha már ejtettünk szót a kutyákról, s a szóban forgó ebek közül emelünk ki egy határozatlant. S ha elhagyjuk a névelőt? — teszik fel a kérdést némelyek. Igen, néha így is kifejezzük a fogalom határozatlanságát. De nem mindegy, hogy ezt mondom-e: „Vettem asztalt“, vagy „Vettem egy asztalt.“ Ha a beszélgetőtárs tudja, hogy asztalt szándékoztam venni, akkor bejelenthetem neki: „Vettem asztalt.“ De ha nem tudja, akkor ez a helyes forma: „Vettem egy asztalt.“ Még komolyabb félreértést okoz a határozatlan névelő elhagyása a határozatlan mértéket jelölő kifejezések elől. Iskolai példaként emlegetjük, hogy nem helyesek így ezek a kifejezések: tányér leves, pohár sör, marok föld, hanem így kell őket mondanunk, írnunk: egy tányér leves, egy pohár sör, egy marok föld. S mást jelent ez: kevés paprika, kis kenyér, mint ez: egy kevés paprika, egy kis kenyér. Nemrég ezt a mondatot olvastam egy külföldi hetilapban: „Keveset tornászott a nyitott ablak előtt, utána langyos-hideg fürdőt vett. Természetesen hangsúlyosnak véltem a „keveset“ szót, s nem értettem, hogyan függ össze az első tagmondat a másodikkal. Ha azt állítjuk valakiről, hogy keveset torná- szik, akkor vagy valami megokolást, vagy célhatározói mellékmondatot várunk, szóval a miért kérdés ötlik fel bennünk. Ehelyett az következett, hogy utána langyos-hideg fürdőt vett az illető. Űjra kellett olvasnom a mondatot, hogy rájöjjek: nem keveset tornászott, hanem egy keveset tornászott, s utána a fürdés következett. Mikor helyes a határozatlan névelő használata? Elsősorban akkor, ha új, ismeretlen fogalomról beszélünk: „Udvaron fehérük szőre egy tehénnek" (Arany: Családi kör). Másodsorban: határozatlan mértéket kifejező szavak előtt: „Egy kis hiba csúszott a számításba.“ Köznévként használt tulajdonnevek előtt: „Egy Ady veszett el benne.“ Magyaros a használata továbbá, ha a jelző és a jelzett szó közé kerül; ilyenkor nyomósító szerepe van: „Gyönyörű egy állat az a Pejkól“ Valóban németes és-ezért kerülendő a használata a névszói állítmányok előtt: „Ez nekünk nem egy probléma“; „Ez nem egy megnyugtató állapot.“ Helyesen: „Ez nekünk nem probléma“; „Ez nem megnyugtató állapot.“ De helyes a használata névszói állítmány előtt is, ha ez tartalmát tekintve hasonlatszerű: „A Duna egy nagy kék sáv.“ Itt éppen a határozatlan névelő révén érezhetjük, hogy nem azonosíthatjuk a Dunát egy nagy kék sávval, csak hasonlítjuk hozzá. Felesleges, sőt helytelen a határozatlan névelő használata olyan jelzős szerkezet előtt, amelynek jelentése — az egyes szám ellenére — nem egy, hanem több határozatlan egyedre vonatkozhat, illetve, ha egyre vonatkozik is, nem fontos, hogy jelezzük a határozatlanságát. Például: Ezeket a szavakat egy megfelelő szövegkörnyezetben kell vizsgálnunk"; „Ez egy olyan kérdés, amelyre nem tudnk válaszolni. Helyesen. „Ezeket a szavakat megfelelő szövegkörnyezetben kell vizsgálnunk“; „Ez olyan kérdés, amelyre nem tudok válaszolni. JAKAB ISTVÁN KÉZTŐL VAN-E, AMI NINCSEN KÉZNÉL? Nemrégiben hallottam valakitől, milyen nagy kár, hogy a zöldségpiacot áthelyezték, mert így sincs ugyan messze, de neki kéztől van. Hát bizony, aki nem tud szlovákul, nehezen érti meg, mit is jelentsen ez a bizonyos „kéztől van“. Je to od ruky — szlovákul ez egyértelműen helyes, a je to po ruke — kéznél van, közel van, utamba esik stb. — ellenkezője. Ámde abból, hogy a po ruke kifejezésnek bizonyos esetekben megfelelhet a magyarban a szó szerinti kéznél van, még egyáltalán nem következik, hogy az od ruky formát is szó szerint átvehetjük, mondván: kéztől van, ahelyett, hogy a magyar szemléletnek megfelelően azt mondanánk: félreesik, nem esik az utamba, nem esik útba. MAYER JUDIT 1900. XI. 21 MEGŐRZIK A KUKORICA TÁPÉRTÉKÉT
