Új Szó, 1980. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1980-10-10 / 240. szám, péntek
fi sző 7980 Jr. 10. 5 A CSKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA ELNÖKSÉGÉNEK JELENTÉSE A GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS FEJLESZTÉS 7. ÖTÉVES TERVE KIDOLGOZÁSÁNAK HELYZETÉRŐL ÉS FŐ PROBLÉMAIRÓL (Folytatás a 4, oldalról) Ennek a követelménynek a megvalósítása annál bonyolultabb lesz, hogy a tüzelőanyag, energia, a nyersanyagok és alapanyagok nagykereskedelmi árának növelését a feldolgozó ágazatokban maximális mértékben a költségek csökkentésével kell kompenzálni. A vállalatokat arra fog kelleni kényszeríteni, hogy keressék gazdaságosabb hasznosításuk útjait. Oj feltételek — UJ MUNKASTÍLUST A CSKP KB Elnökségének és a szövet ségi kormánynak a népgazdaság tervszerű irányítási rendszere tökéletesítéséről hozott határozatának jóváhagyá- sa óta már sokat tettünk. Az elmúlt időszak tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy a legtöbb teendő még élőt tünk áll. Meg kell változtatnunk az emberek, a munkakollektívák állásfoglalásait, cselekedeteit, meg kell változtatnunk a gazdasági vezetők munkastílusát és munkamódszereit. Megmutatkozott ugyanis, hogy az intézkedések ismerete és komplex elsajátítása még távolról sincs kielégítő színvonalon. Teljesen nyíltan megmondjuk, hogy az üj intézkedések az irányítási rendszerben sokkal igényesebb feltételeket teremtenek a termelési-gazdasági egységek és a vállalatok számára, mint eddig. A gazdálkodási eredmények értékelése szigorú kritériumainak érvényesítése jelentős nyomást gyakorol majd a lemaradó vállalatokra, munkájuk hatékonyságának növelésére, minőségének javítására, a rossz gazdálkodás minden megnyilvánulásának kiküszöbölésére. Az új intézkedések természetesen nagyobb igényeket támasztanak az Állami Tervbizottság, a nemzeti tervbizottsá- gók és az összes minisztérium munkájával szemben. Munkamódszereikben még sok minden megmaradt azokból az Ülőkből, amikor még mások voltak a gazdasági feltételek. Az a feladat áll tehát előttünk, hogy tökéletesítenünk kell ezeknek a szerveknek a munkáját és ott, ahol szükséges, javítanunk kell szervezésüket és káderellátásukat. Szem előtt kell tartani, hogy a tervezés és irányítás „fentről“ és „lentről“ nincs ellentétben. Ez a párt gazdasági és szociális politikája céljainak következetes megvalósításához vezető optimális utak közös keresését jelenti. A termelési-gazdasági egységeknek, mint a hozrasz- csotszféra alapvető részeinek a terv és a költségvetés hordozóivá kell válniuk, teljes mértékben felelniük kell a műszaki, beruházási és termelési koncepció megvalósításáért és területükön a népgazdaság szükségleteinek kielégítéséért. Ez azt feltételezi, hogy a vezérigazgatóságok valóban az egységes, komplex gazdasági szervezet vezetői legyenek és nem csupán közbeeső szervek a minisztériumok és a vállalatok között. Meg kell szervezniük a termelési-gazdasági egység összes vállalatának, üzemének, egész munkakollektívájának együttműködését a társadalommal szemben vállalt kötelességek teljesítésében. Az illetékes minisztériumoknak a termelési-gazdasági egységek felelőssége szempontjából is a következő év közepéig ki kell dolgozniuk az egyes ágazatok és szakágazatok irányításának formáit és szervezési struktúráját. A kővetkező időszak igényes feladatai megkövetelik a vállalaton belüli irányítás színvonalának javítását. A helyzet olyan, hogy az sok vállalatban az anyag- és élőmunka-fogyasztás norma- alapja nem megfelelő. Különböző vállalatokban az azonos munkákat eltérően normázzák. A kalkuláció és a költségvetés nem befolyásolja megfelelően a gazdaságosságot, a kalkuláció eredményeit és az egyes központok gazdálkodásának eredményeit nem használják ki kellőképpen az irányításban. Nem kötik ezeket össze következetesen az egyes kollektívák és vezetők anyagi érdekeltségével. Az Irányító szervek többségében egyelőre nagyon keveset tettek az irányító apparátus és az egész adminisztráció racionalizálásával kapcsolat-» ban. A JÓT JUTALMAZNI, A ROSSZAT ELMARASZTALNI A vállalaton belül a gazdasági irányítás továbbfejlesztésének irányítását meghatározzák a vállalaton belüli hoz- raszcsot szabályai, amelyek pontosítják és elmélyítik a mai gyakorlatot. A hatékonyság és a gazdaságosság növelésére irányuló törekvésünk részét képezik a rossz minőségű termelés bírságolására vonatkozó intézkedések. 1979-ben a raktározott termékeknél a veszteség több mint 1 milliárd korona volt. Ezek a nyilvántartott veszteségek a rossz minőségű munka következményei, kéttized százalékkal csökkentik az átlagbérek növekedésének ütemét, és lényegesen csökkentik a hozzájárulásokat a kulturális és szociális szükségletek alapjához. Az eddigi tapasztalatok alapján már folyik a további eljárás megvitatása. El akarjuk érni, hogy a rossz minőségért ne csak a végtermékek termelőit, hanem az alvállalkozókat is bírságolják. Ha helyt akarunk állni a külföldi piacokon a konkurenciában, ha azt akarjuk, hogy elégedettek legyenek a hazai fogyasztók, sokkal nagyobb gondot kell fordítaniuk a minőségre. Azok a vállalatok, amelyek ezt megértették, tökéletesítik gyártásközi és a készáruellenőrzést, intézkedéseket hoznak a technológia konstrukciójában, a termelés szervezésében és ott, ahol kell, szükséges káderváltozásokat hajtanak végre. Ezt helyesnek tartjuk. A komplex intézkedések nemcsak a rossz minőségű munkát bírságolják, hanem jelentősen előnybe helyezik az új progresszív termékeket, amelyek magas műszaki, gazdasági és esztétikai színvonalon állnak. A szállítások azt mutatják, hogy a vállalatok és a dolgozók ezen az úton jelentős összegekhez juthatnak. A termékek minőségét javító intézkedéseket meg kell vitatni a termelési értekezleteken, a szakszervezetekben, hogy konkrétan minden dolgozóhoz eljussanak. Az elfogadott intézkedések távolról sem meríthetnek ki mindent, amit az irányítás területén meg kell oldanunk és javítanunk kell. Semmilyen rendszer sem hathat automatikusan. Ráadásul a változások kétségtelenül konfliktusokhoz vezetnek. Ezért pótolhatatlan a közvetlen irányítás szerepe, a vezetők felelősségteljes és kezdeményező tevékenysége, az irányítómunka módszereinek, stílusának és szervezésének állandó tökéletesítése, a magas színvonalú politikai munka. Ezt pontosan jellemezte Husák elvtárs a CSKP KB 14. ülésén, amikor kijelentette: „Pótolhatatlan jelentősége van a közvetlen irányításnak, amelvben eddig nagy fogyatékosságaink vannak. A központi szervekben, a termelési-gazdasági egységekben és a vállalatokban ezen a téren sok a rutinszerűség és a sablonosság. Vannak ugyan jó példák, bizonyos irányzat mutatkozik a javuláshoz, de általában nem értünk el olyan haladást, mint amilyent a mai feladatok megkövetelnek“. AZ IRÁNYÍTÁSBAN KERÜLNI KELL A SABLONOKAT Ezek a szavak jellemzik azt az állapotot, amelyet a következő időszakban lényegesen meg kell változtatnunk. A kulcsot ehhez az emberekben, a köztük levő kapcsolat és a kádermunka javításában látjuk. Az új feladatokkal csak az a vezető birkózhat meg, akinél a politikai fejlettség magas szakmai színvonallal, nagy teljesítőképességgel, a technológiai tájékozottsággal és a nemzetközi fejlődés alapos ismeretével párosul. Szükségünk van arra, hogy az irányító dolgozók rugalmasabbak legyenek, egészségesebb vállalkozó szellemet tanúsítsanak, ne féljenek vállalni az indokolt kockázatokat. Hangsúlyt helyezünk arra a képességükre, hogy érzékenyen irányítsák a vállalati kollektívákat, szervezni tudják a kezdeményezést, fel tudják tárni a tartalékokat, elmélyítsék a termelési kollektívák együttműködését, és közös felelősségérzetet ébresszenek bennük a vállalat vagy az üzem eredményeiért. T.e kell küzdenünk az irányítás kevésbé hatékony adminisztratív módszereit, azokat a módszereket, amelyek elterelik a vezetők figyelmét az emberekkel folytatott munkáról, a konkrét termelési problémák megoldásáról. Többek között felül kell bírálni a különböző jelentések, kimutatások, nyilvántartások jogosságát abból a szempontból, hogy hozzájárulnak-e a döntési folyamat javításához. Az összes reszortnak a Statisztikai Hivatallal, a tervbizottságokkal, a pénzügyminisztériumokkal együttműködve foglalkozniuk kell ezzel a kérdéssel, és dönteniük kell a helyzet egyszerűsítéséről. A CSKP KB Elnöksége helyesnek tartja, hogy a szövetségi kormány az utóbbi időben számos intézkedést foganatosított különböző területeken a költség- vetési kiadások csökkentésére, a gazdaságosság javítására. Intézkedéseket hoztak az adminisztrációs apparátus csökkentésére, és folytatódik az intézmények gépkocsiüzemeltetése gazdaságosságának növelése. Hangsúlyozni akarjuk, hogy ez csak az első lépést jelenti az egész probléma komplex megoldásában. , Az intézkedésekben rögzített alapelveket a nagyobb hatékonyságra és nagyobb teljesítményekre kifejtett törekvésünk kezdetének tekintjük. Kellő határozottsággal kell ezeket megvalósítanunk, hogy elérjük azokat a célokat, amelyeket kommunista pártunk az emberről való gondoskodásban, anyagi és szellemi szükségleteinek tökéletesebb kielégítésében tűz ki. Elvtársakl Mintegy fél év áll előttünk a XVI. pártkongresszusig. A kongresszus előtti időszakot kétségtelenül népünk alkotó kezdeményezésének és munkaaktivitásának fellendülése jellemzi, amelyben a kommunisták példát mutatnak majd. Ezért a párt szervei és szervezetei ido- lógiai és tömegpolitikai munkájának alapvető értelme és tartalma a dolgozók törekvésének egyesítésében rejlik. Korunk parancsa a minőségi munka, a tartalékok kiaknázása, a tüzelőanyagok, az energia, a nyersanyagok és az anyagok jobb értékesítése, a tudományosműszaki haladás eredményeinek szélesebb körű és rugalmasabb kihasználása. Ezzel együtt következetesen életbe kell léptetnünk azokat az új intézkedéseket, amelyekkel tökéletesítjük az irányítási rendszert. Ehhez az kell, hogy elmélyítsük a pártszervek és szervezetek elemző és ellenőrző tevékenységét. Egyúttal keresni kell annak módját, hogyan nyerhetjük meg a munkakollektívákat e feladatok teljesítésére, hogyan irányíthatjuk a feltalálók és újítók, a tudományos és műszaki értelmiség figyelmét ezekre a teendőkre. A pártszervek és szervezetek bizonyára példát mutatnak a munka igényes és bíráló értékelésében, további fejlődésünk fontos szükségleteinek megítélésében. A valóság felelősségteljes és igaz értékelése azt feltételezi, hogy reálisan értékeljük mindazt, amit a népgazdaságban és az életszínvonal területén a hetvenes években elértünk. Ez határozza meg további fejlődésünket, és ezt nem mellőzhetjük az elemzésekben. Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy eredményeink még jobbak lehettek volna, ha az irányítás minden szintjén, az állami, gazdasági, a párt-, a szakszervezeti és az ifjúsági szervezetekben következetesen érvényesítették volna, s céltudatos irányító és kádermunkával jobban biztosították volna a XV. pártkongresszus stratégiai irányvonalának megvalósítását. Szükségünk van arra, hogy az elért eredménykekkel kapcsolatban egészséges elégedetlenséget érezzünk, szüntelenül keressük az alkotó megoldásokat, szüntelenül vessük fel a kérdést: hogyan lehet még jobban, még hatékonyabban. Országunk valamennyi állampolgárában és önmagunkban is felelősségérzetet és nagyfokú igényességet kell kialakítani, ami az egyik alapvető feltétele a jó munkának, a nagy teljesítményeknek. Ez a párton belül folytatott politikai munka elválaszthatatlan része. Ogy fogunk élni HOLNAP, AHOGY MA DOLGOZUNK Mindenkinek meg kell értenie, hogy szociális programunk céljait csakis a kialakított forrásoktól függően valósíthatjuk meg. Ma az eddigieknél még nagyobb mértékben érvényes az a jelszó, hogy úgy fogunk élni holnap, ahogy ma dolgozunk. Az előttünk álló időszak az emberektől nagyobb aktivitást és elkötelezettséget követel meg, tehát a párt és a tömegek kapcsolatának egyre tökéletesebb és hatékonyabb formáit is. Ezen a téren is lanulnunk kell Lenintől, aki ezt az alapelvet úgy értelmezte, mint minden pártmunka alapvető értelmét. Gyakran tért vissza ahhoz a gondolathoz, hogy a szocializmus csakis a milliós tömegek öntudatos tevékenységének eredménye lehet. A problémák konkrét megoldása közvetlenül a munkahelyeken, a gazdasági és az irányító gyakorlatban, a politikai szervező munkában azt feltételezi, hogy megmagyarázzuk az embereknek céljainkat, meggyőzzük őket a megoldások módjáról, kihasználjuk a tapasztalatokat, a kollektív bölcsességet, a dolgozók alkotó gondolkodásmódját és gyümölcsöző kezdeményezését. A pártszervek és szervezetek el akarják érni, hogy a gazdasági vezetők kötelességeik teljesítése során, a társadalmi érdekek érvényesítésekor egyértelmű támogatást kapjanak. Velük és a szakszervezeti szervekkel együtt olyan légkört kell teremteni, hogy a munkahelyeken a közvéleményt becsületes emberek határozzák meg. Ezért kompromisszummentesen meg kell akadályoznunk minden ügyeskedést, a kényelemszeretetet, a hanyagságot; a társadalmi érdekek figyelmen kívül hagyásából pedig le kell vonni a következtetéseket. Az állami, a terv- és pénzügyi fegyelem minden megsértését, a különböző ügyeskedéseket és általában a szocialista erkölccsel összeegyeztethetetlen minden jelenséget nemcsak bírálni, hanem határozottan meg is kell oldani. Ezen a téren tág tevékenységi tere van a szakszervezeti mozgalomnak. A legutóbbi évtized során, de elsősorban az utóbbi időszakban szakszervezeteink bebizonyították, hogy felelősséget vállalnak a társadalom és a népgazdaság fejlődéséért. Elkötelezetten támogatták a dolgozók kezdeményezését, részvételüket az irányításban és a közügvek intézésében. A DOLGOZÓK AKTÍVABB RÉSZVÉTELÉVEL Állandóan keresni kell a dolgozók irányításban való részvételének hatékonyabb formáit, tovább kell fejleszteni aktivitásukat az Intézkedések megvalósításában, céltudatos hatást kell gyakorolni az öntudatos munkafegyelem fokozására, a tartalékok feltárására. A szakszervezeti szervek és szervezetek a gazdasági vezetőkkel és a nemzeti bizottságokkal együttműködve a 7. ötéves terv előkészítésével kapcsolatban még következetesebben gondoskodnak arról, hogy egyetlen ésszerű javaslat, hozzászólás se maradjon figyelmen kívül. Ez megköveteli, hogy tovább tökéletesítsük a dolgozókról való gondoskodást, állandóan küzd- jünk jogos szükségleteik figyelmen kívül hagyása ellen. A vállalatokban és az üzemekben a gazdasági vezetőknek együtt kell működniük a szakszervezetekkel, meg kell teremteniük a feltételeket ahhoz, hogy közösen vegyenek részt a terv teljesítésében, a munkafeltételek javításában, az emberek szociális szükségleteinek kielégítésében. Ami a központi állami és szakszervezeti szerveket illeti, folytatni kell a Szakszervezetek Központi Tanácsa Titkársága és a szövetségi kormány elnöksége közös tanácskozásainak gyakorlatát, ezek lehetővé teszik a kormány és a szakszervezeti szervek eljárásának egybehangolását az elvi problémák megoldásában. A következő Időszak szociális-gazdasági feladatainak előkészítésében és megvalósításában számolnunk kell fiatal nemzedékünk aktív részvételével. Elsősorban az ő távlatairól van szó, ezért érdekünk, hogy egyre többen kapcsolódjanak be. A gazdasági vezetőknek és a pártszervezeteknek keresniük kell annak módját, hogyan befolyásolhatják a leghatékonyabban a fiatalok gondolkodását, munkáját és magatartását, hogyan kelthetik fel bennük az érdeklődést a művelődés, a szakképzettség növelése, a technika s minden új és haladó iránt. Távlati szempontból ez a legfontosabb befektetés. Megköveteli, hogy konkrét feladatokat állítsunk a fiatalok elé, lehetővé tegyük saját alkotó aktivitásuk érvényesítését, amely során teljes mértékben megnyilvánulhatnak képességeik és kezdeményezésük. Ez a legjobb iskola, amelyet sokan közülünk saját tapasztalataik alapján ismertek meg. Elvtársak! A 7. ötéves terv és az 1981. évi terv előkészítésének záró szakaszába lépünk. A kitűzött feladatok a párt- állami, gazdasági és más társadalmi szervek és szervezetek közös erőfeszítését igénylik Meggyőződésünk, hogy sikerül legfontosabb célunk — növelni tudjuk teljesítményeinket, javítani tudjuk munkánk minőségét, ami feltétele szocialista társadalmunk további fejlődésének, egész népünk nyugodt és boldog életének. (Alcímek 0| Szó)
