Új Szó, 1980. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1980-10-10 / 240. szám, péntek
A CSKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA ELNÖKSÉGÉNEK JELENTÉSE A GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS FEJLESZTÉS 7. ÖTÉVES TERVE KIDOLGOZÁSÁNAK HELYZETÉRŐL ÉS FŐ PROBLÉMÁIRÓL Lapunk tegnapi számában kii- zöltiik a CSKP KB Elnöksége jelentésének első részét, melyet a Központi Bizottság 18. ülésén Ľubomír Štrougal elvtárs terjesztett elő. űisző 1980 X. 10. A fémfogyasztás racionalizálására vonatkozó állami célprogram kidolgozását mostanában fejezik be. Megvalósítása lehetővé teszi, hogy 1985-ben, 1980-hoz viszonyítva, csaknem félmillió tonnával több fémet használjunk fel azáltal, hogy csökkentjük a termelési hulladékot, a kohászati ciklust és a fémek megmunkálása keretében a veszteségeket. A fogyasztási szférában, elsősorban a gépiparban és az építőiparban, a fém felhasználásának csökkentésével mintegy 1 millió 600 ezer tonna megtakarítását akarjuk elérni. Felhasználása valamennyi területén a hulladék hasznosításával legalább 600 ezer tonna fémet akarunk nyerni. Közben számolunk a kohászati anyagok minőségének fokozatos javításával, a régi gyártóvonalak felszámolásával, a korszerűsített és rekonstruált kohászati berendezések, az acélkemencék és a 'nagyolvasztók, az űj hengerművek intenzív kihasználásával. 1985-ben az oxigénkonvertorokban gyártott acél részaránya eléri a 44 százalékot a inai 26 százalékhoz viszonyítva. 1985- ig ötszörösére növeljük a folyamatos acélöntést és ez is további fémmegtakarításhoz vezet. Hasonlóan mint a tüzelőanyag és energia területén a szürke és a színesfémek megtakarítására és jobb hasznosítására kifejtett törekvésnek is a műszaki-gazdasági dolgozók, a konstruktőrök, technológusok, az újítók és feltalálók, a szocialista munkabrigádok, az egész munkakollektívák és minden egyes dolgozó ügyévé, a párt, a szakszervezeti és ifjúsági szervek és szervezetek mindennapi politikai munkájának tárgyává kell válnia. A Kohászati és Nehézgépipari Minisztérium, az Állami Tervbizottság, további gépipari ágazatok, a Műszaki- fejlesztési és Beruházási Minisztérium, a Külkereskedelmi Minisztérium, az Építőipari Minisztérium és további központi szervek feladata, hogy a fémfo- gyaszlás racionalizálásának állami programját következetesen lebontsák az egyes ágazatok és vállalatok terveire és a 7. ötéves tervidőszak folyamán elérjük a tervezett eredményeket. A GÉPIPAR KULCSFONTOSSÁGÚ SZEREPE A 7. ötéves tervidőszakban és általában a nyolcvanas években is kulcsfontosságú szerepe van a népgazdaság fejlesztésében a gépiparnak. Továbbra is fokoznunk kell szerepét a belső szükségletek kielégítése szempontjából, a tudományos-műszaki fejlesztés érvényesítése, az életszínvonal biztosítása, valamint a kiviteli feladatok teljesítése szempontjából is. A gépipari termelés jelentős növekedése ellenére a bíráló elemzés szerint sok fontos feladatot, elsősorban a nem szocialista országokba irányuló kivitelben, számos vállalat, szakágazat és a gépipar általában nem teljesített teljes mértékben. Gépiparunk — ha figyelembe is kell vennünk az egyes termelési-gazdasági egységek és vállalatok közti nagy különbségeket — eddig nem tart megfelelő mértékben lépést a gyors dinamikájú világfejlődéssel. Ez elsősorban a termékfelújítás ütemére, a műszaki színvonal emelésére, és számos ágazat nem megfelelő világpiaci versenyképességére vonatkozik. A problémák megoldásának módjait már a Központi Bizottság 3. ülése meghatározta. A lényeg gépiparunk struktúrájának és céljainak sokkal céltudatosabb távlati meghatározása volt. Ez elsősorban azt jelenti, hogy szűkíteni kell az aránytalanul nagy, a lehetőségeinket túllépő széles választékot, figyelmünket a szakágazatok és termelésük szűkebb körére kell összpontosítanunk, ahol reális feltételeink vannak a világszínvonal elérésére. Minden szempontból előnyösen kell fejlesztenünk ezeket az ágazatokat. A 6. ötéves tervidőszak folyamán és a következő ötéves terv előkészítése során sokat tettünk a gépipar struktúrájának további meghatározásáért, például a nukleáris gépipar fejlesztéséért, a tehergépkocsik és a számítástechnika egyes berendezései gyártásának fejlesztéséért. A közelmúltban jóváhagyták repülő- gépiparunk fejlesztésének távlati koncepcióját, a Szovjetunióval együttműködve. Nyíltan meg kell azonban mondanunk, hogy döntenünk kellett számos más jelentős gépipari ágazat koncepciójáról is, úgy, hogy azok megfeleljenek a 80-as évek megváltozott feltételeinek. Ez vonatkozik például a személygépkocsikra és a traktorokra. Meg kell erősíteni és racionalizálni kell a textitgépgyártás termelési kapacitásait és egyes más hatékony ágazatokat, ugyancsak meg kell oldani a mezőgazdasági gépek termelésének fejlesztését. Eddig nem sikerült, hogy a gépiparban a beruházásokat elsősorban a már létező kapacitások korszerűsítésére összpontosítsuk. Ellenkezőleg, a gépipari ágazatok további gyártási területekkel számolnak, több mint 2 és fél millió négyzetméternyi területtel, ami ugyanannyi, mint a 6. ötéves tervidőszakban. Hasonló követelményeket támasztanak más reszortok is. Ez két okból is elfogadhatatlan. Egyrészt azért, mert ellentétben áll a már létező üzemek korszerűsítésének szükségletével, másrészt azért, mert ez a kapacitások kihasználtságának csökkenéséhez vezetne, elsősorban a nagy ipari központokban. A beruházások helyes felhasználása az alapvető feltétele annak, hogy jobban és gyorsabban érvényesítsük a tudományos-műszaki haladás eredményeit. Az új termékek gyártásának megkésett bevezetése pótolhatatlan veszteségeket okoz és nem ritkán ahhoz vezet, hogy elvesztjük pozícióinkat a külföldi piacokon. Sajnos, ilyen esetekkel találkozunk a textilipari gépek, a traktorok gyártásánál és más ágazatokban is. Gyors ütemben a termékszerkezet felújítására és a termékek paramétereinek lényeges javítására kell irányítanunk figyelmünket. Ebben az idő döntő szerepet játszik. AZ ELEKTRONIKA ÉS MIKROELEKTRONIKA JELENTŐSÉGE A Központi Bizottság Elnöksége a közeljövőben megvitatja az elektronika és a mikroelektronika feljesztésének koncepcióját, elsősorban ebben nagy a lemaradásunk. A döntő ágazatokban a következetes elektronizálás és automatizálás jelentősen növeli a társadalmi munkatermelékenységet, csökkenti a nyersanyag, a tüzelőanyag és az energiafogyasztást. Ezért foglalkozunk azzal a gondolattal, hogy a következő ötéves tervidőszakban az elektrotechnikai ipar termelését legalább 50 százalékkal kell növelnünk. Az elektronikát gyorsabb ütemben fejlesztjük, mint a többi gépipari ágazatot, hogy fokozatosan meg tudjuk oldani a progresszív alkatrészalap fejlesztésével kapcsolatos alapvető problémákat. Elsősorban a mikroprocesz- szoros technika integrált áramköreiről, memóriaegységekről, processzorokról, tesztelő áramkörökről, optoelektroni- kus híradástechnikai rendszerekről és beruházási elektronikáról van szó. Hasonlóan mint más fejlett országok, Csehszlovákia sem fejlesztheti maga az elektronika összes területét. Ezért ezen a területen széleskörű kooperációt folytatunk a szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval, Ezen a területen a helyzet szinte megköveteli a nemzetközi munkamegosztás kihasználását és a licencvásárlást. Az elektronika fejlesztésének távlati programja ezért tartalmazni fogja az ágazat alapvető problémáinak megoldását a kutatás, a licencek, a nemzetközi együttműködés területén, a termelési kapacitások megerősítését, valamint a népgazdaságba való bevezetésének programját is. Már folyamatban van a program kidolgozása, a munká* ban részt vesznek a géipari reszortok, valamint más ágazatok egyes termelési-gazdasági egységei. A nagyobb használati értékű termékek nagyobb mértékű érvényesítése, a tökéletesebb felszereltséggel, a funkciók és irányítórendszerek automatizálásával azt feltételezik, hogy a következő termelési tervidőszakban jelentősen megváltozik a háttéripari termékek és a végtermékek gyártása közti arány. Az alkatrészek elégtelen gyártása és azok gyakran alacsony műszaki színvonala már hosszabb ideje korlátozza a felépített, végtermékeket gyártó kapacitások kihasználását és negatívan befolyásolja a termelés folyamatosságát és a végtermékek minőségét. A gépipari minisztériumok és a termelési-gazdasági egységek egyelőre nagyon lassan járnak el ennek az aránytalanságnak a felszámolásában, A nem gépipari ágazatok is lemaradnak a gépiparral szembeni kooperációs feladatok teljesítésében. Még mindig vannak olyan esetek, hogy az egyik termelési-gazdasági egység külföldre szállítja a háttéripari termékeket és anyagoikat, míg a másik drágábban behozza ezeket. Ezen a téren némi javulás tapasztalható. Ennek ellenére a Külkereskedelmi Minisztérium és vállalatai nem teljesítik jói feladataikat. A gépipari minisztériumoknak és termelési-gazdasági egységeiknek a 7. ötéves terv előkészítésével kapcsolatban elsősorban emelniük kell a koncepciós irányítás színvonalát, amely a termelés struktúrájának céltudatos irányítására és ezzel kapcsolatban a műszaki és beruházási politika céltudatosabb irányítására orientálódik. A 7. ötéves tervidőszakban a gépipar továbbfejlesztése intenzív irányításának következetes érvényesítése azt feltételezi, hogy politikailag megnyerjük a gépipar és az elektrotechnikai ipar munkásainak, technikusainak, konstruktőreinek és gazdasági dolgozóinak nagy hadseregét. Kezdeményező, áldozatos alkotó munkájuk nélkül a következő évek igényes feladatait nem tudnánk eredményesen teljesíteni. Ami a vegyipart illeti, termelésének mintegy 15 százalékos növelésével számolunk. Alapvető nyersanyagbázisa továbbra is a kőolaj lesz. Mennyisége kb. az 1980 évi szinten marad, ez azt jelenti, hogy évente 18—19 millió tonna behozatalával számolunk. A kőolajat jobban kell hasznosítanunk és lényegesen nagyobb megtakarításokat kell elérnünk termékeinek felhasználásában. Ehhez hozzájárul a kőolaj jobb felhasznállását szolgáló krakkoló- egység, amelynek felépítését a következő ötéves tervidőszakban tervezzük. Az új beruházások, a rekonstrukeiók és korszerűsítések elősegítik az ebben az ötéves tervidőszakban felépített petrolkémiai kapacitások intenzifikálá- sát és hatékonyabb kihasználását. Gyorsabb ütemben fejlesztjük a nehéz- vegyipari és könnyűvegyipari termelést, amelyben nagy a szakképzett munka részaránya. Elsősorban az új fajta szerves festékanyagok és félkész- áruk gumiipari vegyszerek és nyersanyagok, olajadalékanyagok, tiszta vegyszerek, szerves anyagok, gyógyszerek és biotényezők gyártásához szükséges kapacitások bővítéséről, illetve termelésük bevezetéséről van szó. A vegyiparban figyelmet szentelünk a műszál nemesítése kiterjesztésének, terjedelmesítésük és átalakításuk új technológiájának, a ikaucsuk hatékonyabb felhasználásának. Az ágazat további fejlesztésének szükséges feltétele a nemzetközi munkamegosztás szélesebb körű kihasználása, elsősorban a Szovjetunióval folytatott együttműködés, ahonnan energetikai szempontból igényes vegyipari termékeket hozunk be, és ezek fejében a szakképzett munka nagy részarányával készült termékeket szállítunk. A közszükségleti iparnak nagy jelentősége van a hazai piac ellátásában. Ez a fő feladata. Ebben az ötéves tervidőszakban jó eredményeket ért el az árutermelés és a munkatermelékenység növelésében, de ennek ellenére legtöbb ágazatától meg kell követelnünk, liogy jobban alkalmazkodjon a hazai és a külföldi fogyasztók követelményeihez. Nem lehetünk elégedettek a kiviteli árak elért szintjével, ezek a külföldi konkurrenciához viszonyítva lassúbb ütemben növekednek. A közszükségleti ipar egyes ágazatainak további fejlesztése során elsősorban annak kell figyelmet szentelnünk, hogy jobban hasznosítsuk az egyre drágábban behozott nyersanyagokat, növeljük a másodlagos nyersanyagok feldolgozásának részarányát. Előnyben része-* sitjük továbbra is a hazai nyersanyagokon alapuló ágazatok fejlesztését, elsősorban az üveg, a porcelán és a kerámia gyártását. A fafeldolgozásban elsősorban a papír- és cellulóz, a pozdorjalemezek és a bútor gyártásának jelentős növelésével számolunk. Ugyanakkor keres« nünk kell a faanyag jobb hasznosítá-i sának további lehetőségeit — a fűrészáru termelésétől kezdve egész sor más faipari termék előállításáig. Mindennek hozzá kell járulnia a nyersfa kivitelének lényeges csökkentéséhez. PROGRESSZÍV közlekedési RENDSZEREK FEJLESZTÉSÉVEL A 7. ötéves tervidőszakban a nép-, gazdaság folyamatos és hatékony műi ködése szempontjából növekvő jelen-« tősége lesz a közlekedés fejlesztésének és tökéletesítésének. Ebben az ötéves időszakban bizonyos pozitív eredményeket értünk el fejlesztésében, de ugyanakkor határozottabban kell meg-* oldanunk a fenálló fogyatékosságokat. Az egységes, állami közlekedési po-< lltika elfogadott alapelveinek megváló-* sítása során elsődleges szerepe van a vasúti közlekedésnek. Elsősorban a vasútvonalak villamosításának meggyorsításáról, a progresszív biztonsági technikával való ellátásukról, a fő és a mellékvasútvonalak teljesítőképesség gének növeléséről és a döntő fontosságú vasúti csomópontok fejlesztéséről van szó. Tekintettel az alacsony ener-s giaigényességre és a sokoldalú előnyösségre, továbbra is gyorsítani kell a folyami közlekedés kihasználását* Ezért előnybe kell helyeznünk a vas-! úti és folyami közlekedést még bizonyos beruházások korlátozása vagy lelassítása árán is, például a műutaik, utak és a légiközlekedés fejlesztése során. Ami a tehergépkocsifuvarozást illeti gyorsabban kell racionalizálnunk. A’ technológiai szempontból szükséges üzemi közlekedés megőrzése mellett előnyösen fogjuk fejleszteni a közúti teherfuvarozást, mivel Itt a gépkocsipark kihasználása mintegy kétszer na-> gyobb. A kormány már intézkedéseket foganatosított ezen a téren. A csehszlovák gazdaság hatékonyságának növelése megköveteli a prog-i resszív közlekedési rendszerek fejlesztésének meggyorsítását, elsősorban a konténerszállítást és a paletizálás fejlesztését. Előtérbe kerül a személy- szállítás minőségének javítása, elsősorban a pontosság és az utasoknak nyújtott szolgáltatások minőségének javítása. A KONCENTRÁCIÓ ÉS SZAKOSÍTÁS ELMÉLYÍTÉSE A MEZŐGAZDASÁGBAN Elvtársak! A mezőgazdaságban szolid alapot alakítottunk ki ahhoz, hogy a 7. ötéves terv időszakában továbbfejlesszük az élelmiszergyártást. Elmondtuk már, hogy az egy főre eső fogyasztást illetően a magas élelmezési színvonalt elérő országok közé tartozunk. Igaz azonban, hogy ezt a szintet részben behozatallal érjük el. Ebben az ötéves tervidőszakban a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek külkereskedelmében növekedett a passzív szaldónk. Annak ellenére, hogy hatást gyakorol a külföldi piacok árának jelentős emelkedése, nem kendőzhetjük el, hogy az egyes élelmiszerfajták, elsősorban a hús fogyasztásának növekedése nagyobb, mint a mezőgazdasági termelés, elsősorban a növénytermelés növekedése. Ez aztán ahhoz vezet, hogy kénytelenek vagyunk jelentős mennyiségű szemestakarmányt és más komponenst külföldről behozni. A kivezető utat ezért a mezőgazda- sági termelés további intenzifikálásá- ban, a koncentráció és a szakosítás céltudatos elmélyítésében, az egész mezőgazdasági élelmiszeripari komplexumban a belső tartalékok mozgósításában, a szállítói ágazatok kötelességeinek hatékonyabb teljesítésében, a termeléstől a feldolgozáson keresztül az eladásig, s magához a felhasználásig vezető folyamatban a veszteségek csökkentésében látjuk. Hogy hogyan érhetjük el ezeket a célokat, arra rámutatott a Központi Bizottság 13. ülése és az efsz-ek IX. kongresszusa. Ezeknek a tanácskozásoknak a határi Folytatás a 4. oldalon)
