Új Szó, 1980. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1980-10-10 / 240. szám, péntek
A CSKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA ELNÖKSÉGÉNEK JELENTÉSE A GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS FEJLESZTÉS 7. ÖTÉVES TERVE KIDOLGOZÁSÁNAK HELYZETÉRŐL ÉS FŐ PROBLÉMAIRÓL (Folytatás a 3. oldalról) ro z>aba it következetesen meg kell valósítani. Mezőgazdaságunk lehetőségeinek reális értékelése alapján egyelőre azt feltételezzük, hogy a következő ötéves tervidőszakban termelését évente átlag 2 százalékkal növeljük, ebből a növénytermesztésben 2,8 százalékkal és az állattenyésztésben 1,3 százalékkal. Az élelmiszeriparban a termelés évi átlagos 2,1 százalékos növelésével, a piaci szállítmányok 2.2 százalékos növelésével számolunk. Ez lehetővé teszi, hogy megtartsuk a mostani színvonalon az egy főre eső húsfogyasztást, növeljük a tej, a tejtermékeik és más élelmiszerek, elsősorban a zöldség és a gyümölcs fogyasztását, miközben bővítjük a választékot és javítjuk az élelmiszeripari termékek minőségét. E célok elérése érdekében meg kell gyorsítanunk a növénytermesztés fejlesztésének ütemét. A gabonafélék termelésének további növelésével párhuzamosan előtérbe kerül az a feladat, hogy lényegesen növelni kell a tömeg- és fehérjetakarmányok termelését, javítani kell minőségüket, és a velük való gazdálkodást. A szarvasmarha, Így a tehenek takarmányozásában növelni kell a tőmegtakarmányok részarányát. Nagyobb hangsúlyt helyezünk az ipari növények termesztésére melyeknek termelése közvetlen kapcsolatban 611 a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek kivitelével és a behozatalával. A gyümölccsel és a zöldséggel kapcsolatban arra kell törekednünk, hogy fokozatosan csökkentsük azoknak a fajtáknak a behozatalát, amelyek nálunk is termeszthetők. Az önellátás növelésének, elsősorban pedig a takarmánybehozatal ^korláto-. zása követelményének kell alávetni az állattenyésztési termelés struktúráját. Az eddiginél sokkal határozottabban kell fejleszteni a szarvasmarha-tenyésztést, itt vannak a legnagyobb tartalékaink a hústermelésben. Ezért számolunk azzal, hogy a hústermelés növelésének döntő részét a vágómarha- termelés növelésével fedezzék. Ez hozzájárul ahhoz is, hogy tovább növekedjen a tejtermelés. Figyelmet kell szentelni a háztáji termelés és a kisállattenyésztők termelése növelésének mind saját fogyasztásukra, mind a piaci választék gazdagítására és bővítésére. A mezőgazdasági termelés fejlesztésének alapvető feltétele a föld teljes kihasználása, a földvédelemről hozott törvény következetes érvényesítésével. Ezért a jövőben erőinket és eszközeinket a föld termőképességének növelésére, az öntözőberendezések tökéletesítésére, a termények biológiai és genetikai tulajdonságainak jobb kihasználására és mindennemű veszteség csökkentésére akarjuk összpontosítani. A műtrágyák gyártását 13 százalékkal, a mésztartalmú anyagok gyártását 45 százalékkal növeljük. Jobban el akarjuk látni a mezőgazdaságot növényvédő szerekkel. A mező gazdasági vállalatoktól azonban meg kell követelnünk ezeknek a szereknek a hatékony kihasználását és azt, hogy felelősségteljesebben viszonyuljanak az Istállótrágya termeléséhez és kihasználásához, mint eddig. A beruházásokat nagymértékben a növénytermesztés területére akarjuk összpontosítani, elsősorban az öntöző- berendezések építésére, a lecsapolá- sokra, az agrokémiai vállalatok, valamint az istállótrágya-kezelő berendezések építésére, továbbá a gyümölcs, a zöldség és a takarmányok raktározására. Ugyancsak hangsúlyt helyezünk arra, hogy felelősségteljesebben szállítsák a technikai eszközöket a növénytermesztés számára úgy, amint azt a Központi Bizottság 13. ülése meghatározta. Elsősorban a mezőgazdasági szállítás kérdéseiről, a föld megmunkálásához és a vetéshez szükséges technikáról, a hegyaljai területeken használt takarmánybegyűjtő gépekről van szó. A vegyipar és gyógyszeripar feladata, hogy kezdeményezőbben és következetesebben növelje a műtrágyák és a mezőgazdasági vegyszerek termelését és javítsák minőségüket. Ugyancsak nagyobb figyelmet kell szentelni a konzerválószerek, a biotényezők, az aminosavak és az állattenyésztés más szabályozói gyártásának. Ezeknek a termelési folyamatoknak a bevezetésében jobban együtt kell működni a többi KGST-országgal. Az élelmiszeriparban jobban kell hasznosítani a nyersanyagokat, bővíteni és javítani kell a termékek választékát, meg kell hosszabbítani tartósságukat, és több kész-, Illetve félkész ételt kell termelni. Az illetékes élelmiszeripari vállalatoknak továbbra is fokozott figyelmet kell szentelniük a kiváló minőségű gyermek- és csecsemőételek gyártásának. Egyúttal növeljük a fogyasztói csomagolásban piacra kerülő áru részarányát, elsősorban húsból és hentesáruból, péksüteményből, tejből, tejtermékekből, gyümölcsből és zöldségből. Az élelmiszeriparban a beruházásoknak elsősorban ahhoz kellene, hozzájárulniuk, hogy jobb Jegyen az összhang a mezőgazdaság nyersanyagalapja és a nyersanyagok feldolgozása között, csökkenjenek a veszteségek, legyen kisebb a termelés energiaigényessége, és javuljon 'a helyzet a hűtőberendezések terén. A gépipari ágazatoktól elvárjuk, hogy jobb technológiai berendezéseket gyártsanak, az Iparügyi Minisztérium pedig jobb csomagolóanyagokat szállítson. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar új igényes feladatai nagyobb követelményeket támasztanak minden szinten az irányítás színvonalával szemben. A tervezés és irányítás egész rendszerében ki kell küszöbölnünk a jogosan bírált adminisztratív formákat, és egyszerűsíteni kell a bonyolult szabályokat. Az állami terv ma a mezőgazdasági termelésben és a felvásárlásban négy kötelező és 31 orientációs mutató lebontásával számol. A gyakorlatban azonban a minisztériumok, a kerületi és a járási mezőgazdasági igazgatóságok lényegesen bővítik a kötelező mutatókat, és így egyes mezőgazdasági vállalatok több mint 90-et is kapnak. A nagyszámú kötelező mutatók között elvész a legfontosabb és ez elsősorban fékezi a mezőgazdasági vállalatok kezdeményezését, lényegesen csökkenti felelősségüket. Ez az irányítás adminisztratív megközelítése, ezen az úton nem érhetünk el optimális hatékonyságot. A mezőgazdaságban is intézkedéseket foganatosítanak a tervezés tökéletesítésére, a gazdasági eszközök rendszerének elmélyítésére, a vállalati és személyes anyagi érdekeltség növelésére. Ezeknek az intézkedéseknek ahhoz kellene vezetniük, hogy az emberek fokozott mértékben kapcsolódjanak be az irányításba, érvényesüljön alkotó kezdeményezésük, elmélyüljön a mezőgazdasági vállalatok és az egyes irányító szervek dolgozóinak felelőssége. MAGASABBRA KELL HELYEZNI A MÉRCÉT Elvtársak! A következő ötéves terv előkészítésével párhuzamosan az irányítás valamennyi szintjén megkezdték az 1981. évi terv javaslatának kidolgozását. Ez a 7. ötéves tervidőszak első éve, és ezért szerves részét kell képeznie. A terv előkészítésének és természetesen teljesítésének is folyamatos átmenetet kell képeznie a népgazdaság-fejlesztés jelentős lntenzifikálására és hatékonyságának növelésére. Ezen a téren már érvényesülnie kell a tervszerű irányítási rendszert tökéletesítő intézkedések hatásának. Azt mondhatjuk, hogy a jövő évi terv sajátosságát az határozza meg, hogy biztosítania kell az új ötéves tervidőszak megkezdését, miközben lényegesen be kell avatkozni az irányítás már megszokott módszereibe és módjaiba. Éppen ezért még az idén mindent meg kell tenni azért, hogy a terv következetes teljesítésével megteremtsük a legkedvezőbb kiindulópontokat az 1981-es évhez. Elsősorban arra a tényre kell felhívni a figyelmet, hogy egyes termelési-gazdasági egységekben — az illetékes minisztériumok nem lépnek fel ez ellen — folytatódik a régi gyakorlat, vagyis, alacsonyabb kiindulási alapot akarnak kialakítani az egész ötéves tervidőszakra, így tehát a jövő év számára is. Ma, amikor már ismerjük a tervteljesítés háromnegyed évi eredményeit, teljes felelősséggel megállapíthatjuk, hogy a tervezett feladatok a szükséges módosítások után reálisak és teljesíthetők. A 7. ötéves terv kiindulási alapját megteremthetik úgy, mint ahogy az irányelvek javaslata megszabja. Az 1981. évi terv kidolgozásának irányelve lehetőségeink és szükségleteink reális értékelése alapján meghatározta, hogy az idei tervhez viszonyítva jövőre az ipari termelés 3,5 százalékkal, a mezőgazdasági termelés pedig 2 százalékkal növekszik. Az alapvető ágaza- zatok ilyen ütemű fejlődése mellett a nemzeti jövedelem körülbelül 3 százalékkal és a felhasznált nemzeti jövedelem 2 százalékkal növekedne. A legbonyolultabb feladatok közé tartozik a kiegyensúlyozott tüzelőanyagenergetikai mérleg megteremtése. A probléma a barnaszén és a lignit fejtésére koncentrálódik. Az irányelv 1981- re 98,5 millió tonna fejtését irányozza elő, tehát 2 millióval többet, mint az 1980. évi terv, amelynek teljesítésében mutatkozó komoly lemaradás több mint 1 millió tonna lehet. Ezért a terv kidolgozásának zárószakaszában a helyzetet újból komplexen értékelni kell, és olyan feladatot kell meghatározni, amely reális lesz és biztosítja a népgazdaság szükségleteit. A kohászatban a 7. ötéves terv célkitűzéseivel összhangban és tekintettel a nyersanyagok területén kialakult helyzetre, kisebb vasércfogyasztással számolunk a fémhulladék lehető legnagyobb mérvű felhasználása mellett. Eközben arra törekszünk, hogy bizonyos mértékben csökkentsük a hengerelt áru kivitelét úgy, hogy javítanunk kell választékát, ami által magasabb kiviteli árakat érhetünk el. Az irányelv a gépipari termelésben mintegy 6,5 százalékos növekedéssel számol, miközben az elektrotechnikai termelés gyorsabban növekszik. Tekintettel arra, hogy gazdaságunk export- képessége szempontjából a gépiparnak döntő szerepe van, az 1981. évi tervben jobb feltételeket kell teremteni a kivitel növeléséhez, mint az idén. A mezőgazdasági termelést illetően az idei tervhez viszonyítva a növénytermelés 1,8 százalékos növelésével számolunk, ami 11 millió tonna gabonaféle betakarítását jelenti. Az idén a gabonabetakarításban kb. ezt az eredményt érjük el. Az állattenyésztésben a vágómarha termelésének növelésére irányítjuk figyelmünket, a felvásárlást az idei évhez viszonyítva 1,5 százalékkal növeljük. Mint az elmúlt két évben, jövőre is a beruházások lassúbb ütemével számolunk — a beruházások mintegy 1 százalékkal növekszenek. A kapacitásokat és az anyagi forrásokat a társadalmi szempontból elsődleges feladatokra, vagyis a tüzelőanyag-, energia- és fémforrásokra, az állami célprogramokra és a devizamérlegünket javító akciókra összpontosítjuk. Az életszínvonal területén megőrizzük a folytonosságot, az anyagi fogyasztás, a kulturális színvonal és a széles néprétegek szociális vívmányainak elért fokát. A fő figyelmet a piac ellátásának, a termékek minősége javításának szenteljük. Az 1981. évi terv eddigi előkészítését nem tekinthetjük befejezettnek, sem kielégítőnek. A termelési-gazdasági egységek mintegy fele olyan javaslatokat terjesztett elő, amelyek nem szavatolják teljes mértékben a hatékonyság és a munkatermelékenység feltételezett növekedését. A teljesítmények növekedésének alacsonyabb ütemével, elsősorban a kiviteli szállítmányok növekedésének lassúbb ütemével számolnak. Ha a minisztériumok, a tervbizottságok hatékonyabb szervező munkát fejtenének ki, a vállalatokban és a termelési-gazdasági egységekben konkrétan részt vennének a tervgazdálkodásban, számos, a kedvezőtlen jelenségeket okozó problémát meglehetne oldani. Erre elegendő idő volt. Amit nem tettek meg eddig, azt a következő hetekben meg kell valósítani. A minisztereknek — a tervbizottságokkal szorosan együttműködve — és az illetékes termelési-gazdasági egységek vezérigazgatóinak rövid időn belül javaslatokat kell előterjeszteniük, amelyek a hatékonyság, a termelési fogyasztás színvonala és a termelés struktúrája szempontjából megfelelnek a meghatározott irányelveknek. Tudatosítani kell, hogy a jövő évi terv és az új ötéves terv javaslata mindenki munkájának képességeinek és a párt által kitűzött célok elérésére irányuló törekvésének legteljesebb politikai és szakmai értékelését jelenti. ELŐTÉRBEN A GAZDASÁGFEJLESZTÉS INTENZÍV TÉNYEZŐI Elvtársakl Az elmondottak alapján nyilvánvaló, hogy az előttünk álló új, sokkal igényesebb feladatokat nem tudjuk megoldani az eddigi módszerekkel. Ezt a XV. pártkongresszus is hangsúlyozta, amikor elrendelte, hogy változásokat kell eszközölni az irányítás rendszerében és mechanizmusában. Olyan változásokat, amelyek a termelési viszonyok szocialista jellegével összhangban előtérbe helyeznék a gazdasági fejlődés intenzív tényezőit, amelyek jobban lehetővé tennék a tudományos-technikai forradalom eredményeinek összekapcsolását a szo-> cialista társadalmi rendszer előnyeivel. A Központi Bizottság Elnöksége az év elején megtárgyalta és jóváhagyta a népgazdaság tervszerű Irányítási rendszerét tökéletesítő intézkedések fő alapelveit. A komplex intézkedésekkel elsősorban megerősítjük a terv szerepé't. El akarjuk érni, hogy fokozzuk a terv távlati voltát és elsősorban belső kötöttségét. Döntőnek tartjuk, hogy már maga a terv a tudományos műszaki fejlődés eredményeiből induljon ki, érvényesítésének hatékony eszköze legyen, céltudatosan szavatolja a termelés minőségének javítását, az energetikai és anyagigényesség csökkentését, a munkaerő és az állóalapok kihasználását. A tervnek csakis ebben az esetben lesz meg a szükséges tekintélye, és csakis így teljesítheti azt, amit a következő időszakban elvárunk tőle. Ezeket a követelményeket kell érvényesítenünk az Állami Tervbizottságban, a nemzeti kormányok bizottságaiban, az összes minisztériumban, valamint a nemzeti bizottságokban, a termelésigazdasági egységekben és a vállalatokban, amelyeknek termelési felelősségét lényegesen emeljük. AZ ÖNELSZÁMOLÁSI RENDSZER ÉRVÉNYESÍTÉSÉVEL A terv kiváló minősége a fő feltétele annak, hogy a terv céljainak megvalósít tásában jobban kihasználjuk az öneli számolási rendszert, a gazdasági ösztönzést és a munkakollektívák kezdeményezését. Az önelszámolás elmélyítése a komplex Intézkedésekből eredő változások másik alapvető irányvonalát jelenti. Arról van szó, hogy az irányítás minden szervének gazdasági felelősséget kell vállania, úgy kell cselekednie, hogy a termelésre fordított anyagi és pénzügyi eszközök a lehető legnagyobb eredményhez vezessenek. Ezt szolgálja azon mutatók rendszerének megváltoztatása, amelyekkel értékelni fogjuk az egyes vállalatok tevékenysége és gazdálkodása eredményeit. A bruttó termelést a tulajdonképpeni teljesítmények mutatójával helyettesítjük, ami lehetővé teszi, hogy jobban értékeljük minden egyes kollektíva valódi hozzájárulását a végső népgazdasági eredményhez. Már nem a bruttó termelés tervét befolyásoló kooperáció vagy anyagi és más körülmények, hanem a termelés gazdaságos szétosztása, a termékek minősége és műszaki színvonala, az alapok rentabilitása lesz az a forrás, amelytől a dolgozók bére, minden egyes vállalat és termelési-gazdasági egység általános fejlődése függ. Ez egyúttal megköveteli, hogy aa: egyes gazdasági döntéseket az irányítás, nak arra a részére vetítsük át, amely a legnagyobb ismeretekkel rendelkezik, és teljes mértékben tudatosítja, hogy a jó vagy a rossz döntések közvetlenül megnyilvánulnak-e az eredményekben. Már nem bízhatnak abban, hogy felülről juttatott összegekkel kendőzik el a különböző fogyatékosságokat, elsősorban a saját erejükre és képességeikre kell támaszkodniuk. Ezzel kapcsolatban külön hangsúlyt helyezünk a vállalatokon, üzemeken, műhelyeken és munkacsoportokon belül az önelszámolás elvei érvényesítésére. Arról van szó, hogy minden dolgozó pontosan tudja, mit kell tennie, de azt is, milyen minőségben, milyen költségekkel, milyen anyag- és energiamegtakarítást kell elérnie. Ez lehetővé teszi, hogy jobban értékeljük az egyes kollektívák, vállalatok, termelési-gazdasági egységének érdemeit, az elért társadalmi eredményekben és ezzel összhangban pontosabban és hatékonyabban érvényesítsük az anyagi és erkölcsi érdekeltség szocialista elveit. Ezért az a feladat is előttünk áll, hogy tökéletesítsük a bérgyakorlatot, az új követelményekhez alkalmazzuk a prémiumszabályzatot, javítsuk a normákat. A jóváhagyott intézkedések hatása jelentős mértékben az árrendszer helyes funkciójától függ. A tüzelőanyag, az energia és egyes nyersanyagok nagykereskedelmi áj’ának szükséges módosítása előtt állunk úgy, hogy . ezek jobban megközelítsék azokat az árakat, amelyeket a világpiacon fizetünk értük. Ez gazdasági szükségszerűség, és egyúttal feltétele az olyan gazdálkodásnak, amely megközelíti az élenjáró világtermelők színvonalát. (Folytatás a 5. oldalon)
