Új Szó, 1980. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1980-10-09 / 239. szám, csütörtök
A CSKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA ELNÖKSÉGÉNEK JELENTÉSE A GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS FEJLESZTÉS 7. ÖTÉVES TERVE KIDOLGOZÁSÁNAK HELYZETÉRŐL ÉS FŐ PROBLÉMAIRÓL (Folytatás az 5, oldalról/ ezáltal jobbak legyenek a feltételek fizetési mérlegünk egyensúlyához. Ezen a téren fontos feladatot töltenek be a valutaeszközök és az árszabályozók. A 7. ötéves tervidőszakba lépve megszilárdítjuk az árfolyamú, a pénzügyi és az árkritériumokat úgy, hogy termelésünk és külkereskedelmünk hatékonyabban alkalmazkodhasson a műszaki fejlődés, a minőség és a munkatermelékenység és az árak nemzetközi irányzataihoz. Ezt megfelelően ösztönözni is akarjuk. Feltételezzük, hogy a termelési- gazdasági egységek, a vállalatok és a külkereskedelmi szervezetek a kiviteli terv sikeres teljesítése és nagyobb hatékonysága esetében évente körülbelül 3 milliárd koronát és egymillárd korona értékű devizaeszközt nyerhetnének. Ezeket aztán további megadóztatás nélkül felhasználhatnák a jutalmazási alapra, a kulturális és szociális szükségletekre, a fejlesztési alapra és a devizaeszközöket pedig új külföldi technika vásárlására. Igényes kritériumok vonatkoznak természetesen a Külkereskedelmi Minisztériumra és vállalataira. A minisztériumnak és a neki alárendelt szervezeteknek céltudatosabban arra kell törekedniük, hogy szilárdabb gazdasági kapcsolat legyen a kereskedelem és a külkereskedelem között, a külföldi árucsere eredményei közvetlen nyomást gyakoroljanak a termelésre, s arra kényszerítsék a termelést, hogy gyorsabban reagáljon a változó nemzetközi feltételekre. A Külkereskedelmi Minisztériumnak lényegesen jobb munkát keli végeznie az árak területén, mivel ez külkereskedelmi tevékenységük egyik gyenge pontja. Szükséges, hogy szervezésileg és káderszempontból megerősítsük ezeket a területeket, mivel ezt- megköveteli a külföldi piacok árainak állandó nagy mozgása. A külkereskedelem területén a következő ötéves tervidőszakban foganatosítandó intézkedések a tervezés és az Irányítás tökéletesítésével kapcsolatban csupán az első lépést jelentik, amelyet továbbiaknak kell követniük. Elvtársakl A felsorolt irányzatok képezik a stratégiai irányvonalunk tartalmát, ezek jelentik az alapvető feltételeket a következő ötéves terv céljainak eléréséhez. Ezek következetes érvényesítésétől függ népgazdaságunk általános fejlődése. Csakis e feltételek teljesítése esetétében számolhatunk azzal, hogy a nemzeti jövedelem a 7. ötéves tervidőszakban 16—17 százalékkal növekedjék, vagyis évente átlag 2 százalékkal, miközben az ipari termelés évente átlagosan 4 százalékkal, a mezőgazdasági termelés pedig mintegy 2 százalékkal növekedne. A nemzeti jövedelem volumene az ilyen növekedés esetében hozzávetőlegesen azonos mértékben gyarapodna, mint ahogyan azt ebben az ötéves tervidőszakban várjuk. Ezzel kapcsolatban nagyon fontos lesz, hogy helyesen határozzuk meg-a létrehozott és a felhasznált nemzeti jövedelem növekedése közti arányt. Ez többek között azért is fontos, mert fokozatosan ki kell küszöbölni az aránytalanságokat a népgazdaság egyes ágazataiban, elsősorban a tőkés országok iránti fizetési mérlegünk kedvezőtlen alakulását, ami megköveteli, hogy a kivitel sokkal nagyobb mértékben előnyben legyen a behozatalhoz viszonyítva. Ezért azt feltételezzük, hogy a nemzeti jövedelemnek, a beruházásokra, valamint az egyéni és a társadalmi fogyasztásra szánt része felhasználásának átlagos évi növekedési üteme körülbelül 2 százalékos les* REÁLIS ÉS ELÉRHETŐ KÖVETELMÉNYEK A 7. ötéves terv irányelvjavaslatainak megvitatása során a Központi Bizottság Elnöksége arra a következtetésre jutott, hogy a kitűzött célok, elsősorban pedig a hatékonysággal szemben támasztott igények semmilyen esetben sem csökkenthetők. Az elvégzett elemzések azt mutatják, hogy reálisak és elérhetők. Az Elnökség már azért is megköveteli az ilyen hozzáállást, mert a kialakított forrásokkal összhangban meg akarjuk tartani és tovább akarjuk tökéletesíteni azt, amit az életszínvonal terén elértünk. Mindig érvényes: közvetlen függőség van az életszínvonal fejlődése és a társadalmi termelés eredményei és hatékonysága között. Az életszínvonal általános fejlődése és egyes összetevőinek alakulása nem jóakarat, vagy kívánság kérdése, hanem csakis a népgazdaság teljesítőképességének és hatékonyságának eredménye, saját munkánk eredménye. Az eddigi mérlegelések szerint a 7. ötéves tervidőszakban az életszínvonal fejlesztésében döntő szerepe lenne az egyéni fogyasztás azon részének, amely a lakosság munkabevételéből ered. Igé nyes, politikai-gazdasági feladatról lesz szó, mivel ebben az ötéves terv időszakban a munkabevételek lassabban növekedtek, mind a szociális bevételek, valamint a lakosságnak ingyenesen, vagy az állam hozzájárulásával juttatott szolgáltatások és termékek. A termelés, a teljesítmények és a munkatermelékenység növekedési lelie tőségeinek eddigi felmérése azt mutatja, hogy évente az átlagos nominálbéreket 1,8 százalékkal növelhetnénk. Ezért különösen szükséges, hogy a munkáért kapott jutalom megfeleljen a munka mennyiségének, minőségének és társadalmi jelentőségének. Csakis a megfelelő munkával alátámasztott bér mozgósítja és szilárdítja a munka fegyelmet, vált ki elégedettséget azok körében, akik becsületes, minőség* munkát végeznek. Ezért a béreszközök képzésének és szétosztásának új szabályai jelentősen növelik a bér ösztönző hatását, a teljesítményektől való függőségét, valamint a termelőeszközök elért rentabilitásától való függőségét. Megszilárdítjuk az érdemek szerinti jutalmazás szocialista elvét. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a bért az általunk elvégzett hatékony, jó minőségű munka alapján kell kapnunk, nem szabad a központi forrásokból kapott segítségre támaszkodnunk és keresnünk kell, s hatékonyan kihasználnunk azokat a saját tartalékainkat, amelyek kétségtelenül minden vállalatban, minden munkahelyen fellelhetők. Számos termelési-gazdasági egység 1981. évi tervjavaslata és a 7. ötéves tervidőszakra vonatkozó javaslata ed dig nem felel meg teljes mértékben az irányelveknek és a tökéletesített irányítási rendszer alapelveinek. Az előírtnál és a tervezettnél alacsonyabb nyereséggel és a munkatermelékenység lassúbb növekedési ütemével számolnak. Ez a hozzáállás azt jelentené, hogy a termelési-gazdasági egységek és a vállalatok nem teremtenék meg a szükséges forrásokat a bérek szilárd és mozgó részériek növekedéséhez. Ez járhatatlan út. Ezért szükséges, hogy a minisztériumok, a termelési-gazdasági egységek és a vállalatok vezetői, a párt és a szakszervezetek szervei és szervezetei a terv kidolgozásának további szakasza során visszatérjenek ezekhez a kérdésekhez, keressék és találják meg a kitűzött feladatok megvalósításának módjait. Annak az elvnek következetes érvényesítése, hogy a 7. ötéves tervidőszakban az életszínvonal további fejlesztő sében döntő szerepet töltsön be az egyéni fogyasztás azon része, amely a lakosság munkabevételéből ered, közvetlenül a piaci kereslet kielégítésétől függ. A bér és a lakosság többi bevételének ösztönző funkciója természetesen közvetlenül a hazai piacon a kereslet kielégítésétől függ. A bér és a többi bevétel ösztönző funkciója csak akkor nyilvánul meg, ha az emberek a pénzért problémamentesen mindent beszerezhetnek, amire szükségük van életükhöz, legyen szó élelmiszerről, ipari cikkekről vagy akár szolgáltatásokról. A LAKOSSÁG FOLYAMATOS ELLÁTÁSA Tudatosítjuk, hogy a hazai piac mai helyzetében a lakosság szükségleteit nem elégítjük ki teljesen. Sem a menv- nyiség, sem a választék, sem a minőség, sem pedig a szolgáltatások szempontjából. A termelésnek és a kereskedelemnek sokkal nagyobb erőfeszítéseket kell tennie, hogy rugalmasabban és gyorsabban küszöbölhesse ki ezeket a fogyatékosságokat. Közismert tény, hogy az élelmiszerfogyasztás szintjét illetően a világ fejlett országai közé tartozunk. Ha figyelembe vesszük az orvosok által ajánlott mennyiséget, az egy főre eső élelmiszerfogyasztás kalóriaértékét mintegy 10 százalékkal, a zsiradékok esetében több mint 20 százalékkal, a cukor esetében pedig 6 százalékkal túllépjük. A növényi és állati eredetű fehérjék fogyasztásában lényegében az orvosok által ajánlott normákat teljesítjük. Az 1971—1980-as években az egy főre eső húsfogyasztás több mint 12 százalékkal növekedett és csaknem 85 kilogrammos évi fogyasztást értünk el. Nemzetközi viszonylatban Európáiéin az élenjáró országok közé tartozunk. Ugyanakkor a húsfogyasztás — a baromfihúst is beleszámítva — fed*: zésében a naturális fogyasztás, vagyis a saját tenyésztésből való önellátás részaránya csökken. 1970-hez viszonyítva a házi disznóölések több mint 100 ezer tonna sertéshússal csökkentek. 1979-ben bizonyos feszültség volt a hús- és a hústermékek termelésében és szállításában, s ez a feszültség idén is folytatódik. Közben az élelmiszerpiacra gyakorolt növekvő nyomás számos nem kívánatos jelenséggel jár, beleszámítva a rossz gazdálkodást es a pazarlást is. A lakosság folyamatos hús és általában élelmiszerellátása állandóan a párt és állami szervek figyelmének homlokterében áll. Erről tanúskodik többek között a mezőgazdaságunk fen lődésének támogatása, az élelmiszer ipari cikkek gyártásához szükséges nyersanyagok behozatala, amire az utóbbi öt évben átlagosan évente mintegy 10 milliárd koronát fordítottunk. Az aránylag nagy élei miszerkeresle tiet befolyásolja azonban az ipari cik kék választékának nem kielégítő bővülése. Azonkívül, bogy bizonyos fajta fogyasztási cikkek ismételten nem kaphatók, elsősorban hiányzik a gép és elektrotechnikai ipar termékszerkezetének gyorsabb felújítása, a választék korszerűsítése, az alapvető textil termékek és más, a háztartásokban és a szabad időhöz szükséges árufajták hiánya. Az általános gépipart minisztérium nak, az elektrotechnikai minisztériumnak, az iparügyi minisztériumoknak, a nemzeti kormányoknak, a helyi gazdálkodási szövetkezeteknek és vállalatok nak és más szerveknek le kell vonniuk ebbőt a tanulságokat a kővetkezői időszakra. A hazai piacon a ke lesiet és a kínálat közti aránytalanság nehézségeket idéz elő a gazdaság fejlődésében, csökkenti az anyagi érdekeltség hatékonyságát, és amint arra a Központi Bizottság legutóbbi ülése is rámutatott, jelentősen tükröződik poh tikai és ideológiai területen is. Számításaink szerint a következő ötéves tervidőszakban a kiskereskedel mi forgalom évente átlag 2,8 százalék kai növekszik, miközben az ipari cikkek vásárlása gyorsabban növekszik Az összes illetékes szervnek, amely felelős a hazai piac fejlődéséért, az alapvető arányok tervezéséért, a szűk séges választék termeléséért, a rugalmas termékfelújításért, a lakosság be vételének alakulásáért, a kiskereskedelmi árak politikájáért, i minőségellenőrzésért hozzá kell járulnia e fel adat teljesítéséhez. A lakosság társadalmi fogyasztásában a szocializmus jelentős előnyét, a nép szociális és tótbiztonságának egyik tényezőjét látjuk. Ezeket a vívmányokat az összes állampolgár kihasználja, tekintet nélkül arra, milyen mértékben járul hozzá népgazdaságunk fej lesztéséhez. Mivel azonban el kell mélyítenünk a lakosság fogyasztásának azt a részét, amely közvetlen munkájától függ, kissé lassítanunk kell a társadalmi fogyasztás növekedésiének eddigi gyors ütemét. Az erre a területre fordított összegek ennek ellenére tovább növekednek, mivel ezt szükségessé teszi a kultúra, a műveltség fejlesztése, a lakosság egészségügyi ellátásának további tökéletesítése. Elsősorban folytatjuk a nevelési-oktatási rendszer tartalmi és szervezési átépítését úgy, amint ezt a párt XV. kongresszusa meghatározta. Folytatnunk kell az óvodák építését, és külön figyelmet kell szentelnünk a főiskolások és az ipari tanulók anyagi és lakáskörülményeinek. Az egészségügyben a következő időszakban racionálisan kell kihasználni a kórházi ágyakat, amelyek számát legalább 9000-rel bővítjük. Nagyon fontos feladat a bölcsődei helyek növelése. Ezen a téren, különösen a Z- akció keretében, sóikat tettünk, de a kapacitások, főleg az ipari központokban még mindig nem kielégítőek. Nagyon időszerű feladat a gyógyszerekkel és egészségügyi anyagoikkal való ellátás lényeges javítása. Ezért számolunk a gyógyszeripar további fejlesztésével, nyersanyagalapjának megerősítésével, ami lehetővé tenné a gyógyszerek választékának felújítását és egyúttal a gyógyszerek, alapanyagok és nyersanyagok behozatalától való függőségünk csökkentését. Ezért gyorsabban kell bővítenünk a Szovjetunió és a többi szocialista ország gyógyszeriparával folytatott kooperációnkat és integrációnkat. A 7. ötéves terv irányelveinek javaslata feltételezi, hogy továbbra is az állampolgárok lakáskörülményeinek javítására törekszünk. Az új lakások építése igényeket támaszt Af. építkezés megkezdését féltéi telező beruházásokkal, a járulékos el* iátottsággai, a tüzelőanyag és energetikai forrásokkal, szemben és ezért mintegy 550 «wr új lakás építésével számolunk. Arra törekszünk, hogy « lakásépítést sokoldalúan anyagilag biztosítsuk. Ezzel lehetővé tesszük,, hogy párhuzamosan épüljenek a járulékos építkezések — ez sokéves probléma lakótelepeink építése során. Közben szem előtt tartjuk, hogy a* új lakások építése továbbra is hozzájáruljon a munkaerő kívánatos elhelyezéséhez és megtartásához. Az öt- éves terv keretében bizonyos számú lakást erre a célra fordítunk, ezeket a lakásokat elsősorban a szövetkezeti lakásépítés keretében építjük. Megszüntet juk a vallalati lakások építését, mivel amint a tapasztalatok mutatják, nem eredményezi azt, hogy a dolgozók hosszú időre az adott vállalathoz, vagy munkahelyhez kötöd icneik. A jövőben a lakásépítés fő formája a szövetkezeti stabilizációs lakásépítés lesz, a válla latok közvetlen részvételével. Sokkai nagyobb figyelmet keli szentelni a lakásgazdálkodásnak. Ésszerűtlen az olyan lakások felszámolása^ amelyek kisebb javítások, vagy re- konstrukció után még évekig szolgál« hatnának. Ezért úgy döntöttünk, hogy korlátozzuk a szanálásokat. A lebon-1 tást csakis alapos mérlegelés után, a legszükségesebb esetekben engedélyezzük. \ nemzett bizottságok a tervbizottságokkal együttműködve pontosan meghatározzák a korszerűsítésre váró lakások számát. Mint ismeretes, a korszerűsítéssel évente mintegy 10 ezer jól felszerelt lakást nyerünk. Azok a célok, amelyeket a következő időszakban az életszínvonal területén akarunk elérni, megszilárdítják népünk szociális és létbiztonságát. Ezek« nek a céloknak a teljesítése munkánk eredményei tői, valamennyiünk munkáidtól függ Elvtársaik! A 7. ötéves terv elökészitesének. egész koncepcióját, fő céljait és irány* zatai» konkrétan és következetesen kell érvényesíteni az egyes reszortok, ágazatok, termelési-gazdasági egységek, vállalatok és nemzeti bizottságok ötéves terveiben és tevékenységében, A koncepció meghatározása során előtérben állnak a tüzelőanyag és ener- gia, a fémek, a többi nyers- és alap-* anyag és az élelmiszerek biztosításának kérdései, valamint a feldolgozó ága* zatok, elsősorban a gépipar továbbfejlesztésének ezzel kapcsolatos strukturális irányzata. Engedjék meg, hogy foglalkozzak’ ezekkel a problémákkal. ÉSSZERŰBB ENERGIA GAZDÁLKODÁSSAL A gazdaság és az életszínvonal további folyamatos fejlődésének feltétele a szükséges tüzelőanyag-energetikai források biztosítása. Természetes és ez megfelel a nemzetközi fejlődési irányzatoknak, hogy az elmúlt ötéves tervidőszakhoz viszonyítva az elsődleges energetikai fórrá* sok lassúbb ütemű növekedésével számolunk. A 7. ötéves tervidőszakban folytatnunk kell saját forrásaink, elsősorban a szilárd tüzelőanyagok kihasználására irányuló orientációt, a nukleáris erőműveknek a Szovjetunióval folytatott együttműködéssel való építését. így el akarjuk érni, hogy 1985- ben az elsődleges tüzelőanyag-energetikai források növekedése 1980-hoz viszonyítva 10 millió tonna kőszénegyen* érték legyen. Külön hangsúlyt helyezünk a tüzelőanyagok és az energia megtakarításának és felhasználásának racionalizálására vonatkozó program intenzívebb teljesítésére. Ezt a programot a Központi Bizottság Elnöksége és a CSSZSZK kormánya hagyja jóvá. Ezen az úton relatíve legalább millió tonna kőszénegyenértéket takaríthatunk meg. Ezzel megteremtenénk a reális feltételeket az állam kiegyensúlyozott tüzelőanyag-energetikai mérlegéhez. A következő ötéves tervidőszak első éveiben nagy erőfeszítéseket kell majd tennünk a tüzelőanyag energetikai helyzet megoldására, mivel ezekben az években a források növekedése — te kintette! a további nukleáris erőművek építésének időrendjére — lényegében a szénfejtés növekedésétől függ. Ezért kerül előtérbe az a követelmény, hogy le kell küzdeni a bányák előkészítésében tapasztalható kedvezőt(Folytatás a 7. oldalon) 1980. X. 9.
