Új Szó, 1980. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1980-10-09 / 239. szám, csütörtök
A CSKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA ELNÖKSÉGÉNEK JELENTÉSE A GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS FEJLESZTÉS 7. ÖTÉVES TERVE KIDOLGOZÁSÁNAK HELYZETÉRŐL ÉS FŐ PROBLÉMÁIRÓL ÚJ SZÓ 1980 X. 9. (Folytatás a 4. oldalról) hogy ne bontsuk meg a népgazdaság alapvető Irányait. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy több beruházást a valóságban leállítottunk, mert egyes építkezéseken — a kétmilliárd koronánál nagyobb beruházásokra gondo- lók — gyakran csak néhány ember dolgozik, s ráadásul anyagi és műszaki ellátottságuk sem megfelelő. Ez a gyakorlat az eszközök szétforgácsolásához vezet, az emberek, az anyagok és a technika nincs kihasználva, az építési határidők aránytalanul eltolódnak. Teljes mértékben tudatosítjuk, hogy rendkívül bonyolult feladatról van szó, amely egyes esetekben önmagéban hatékonytalannak tűnhet, összességében azonban gazdasági eredményt hozhat. A tervező szerveknek, a központi be-> ruházóknak, a termelési-gazdasági egységeknek és a nemzeti' bizottságoknak rövid időn belül javaslatokat kell előterjeszteniük, milyen konkrét eljárást indítványoznak a megkezdett építkezések mai nagy számának csökkentésére. Ha abból indulunk ki, hogy aránytalanul sok a megkezdett építkezés és figyelembe vesszük, hogy a 7. ötéves tervidőszakban a nemzeti jövedelem növekedésének üteme alacsonyabb lesz, ez is megköveteli, hogy az egész 7. ötéves tervidőszakban a megfelelő mértékben kell növelnünk a beruházásokat. Azzal számolunk, hogy a beruházások évente maximálisan 2 százalékkal növekednek. Ez nagy változást jelent, hiszen a 6. ötéves tervidőszakban ez a növekedés 4,5 százalék, az 5-bén pedig több mint 6 százalék volt. E csökkentett ütem ellenére a 7. ötéves tervidőszakban a beruházások értéke több lenne mint 800 milliárd korona, ami mintegy 80 milliárddal több, mint a 6. ötéves tervidőszakban. Az egész összeg kétharmadát a termelési szférára fordítjuk. Az ipari beruházások csaknem egy- harmadát a tüzelőanyag és energiaforrások biztosítására kell irányítanunk. Előnyben részesülnek azok a beruházá- sok is, amelyek elősegítik a kivitel és a hazai piac szükségleteinek fedezését, amelyek lehetővé teszik a meglevő kapacitások jobb kihasználását és korszerűsítését, a munkatermelékenység növelését, a tüzelőanyag-, energia- és nyersanyagfögyasztás csökkentését és munkaerő-megtakarításhoz vezetnek. El kell érnünk, hogy a felszámolt munkahelyek száma lényegesen nagyobb legyen, mint az új építkezések eredményeképpen kialakult új munkahelyek száma. Egyelőre a helyzet sajnos éppen fordított. E cél eléréséhez korszerűsíteniük kell a gépalapot és ki kell selejtezni az elavult gépeket. A nem termelési szférában a beruházásokat a komplex lakásépítésre és az infrastruktúra legfontosabb területeire összpontosítjuk, elsősorban az észak-csehországi kerület bányász járásaiban, valamint Prágában és Bratislavában. Ezek a szükséges változások megkövetelik, hogy újból felülbírálják a már jóváhagyott ágazati, minisztériumi és területi koncepciókat. Ezzel párhuzamosan újból értékelni kell az ezekből eredő beruházások hatékonyságát. Elvben az új akciók előtt előnyben kell részesíteni a már létező kapacitások korszerűsítését és rekonstrukcióját. Ezt nem minősíthetjük a termelésbe yaló részleges beavatkozásoknak. A minisztériumokban és a termelésigazdasági egységekben fel kell számolni a beruházási eszközök szétaprózásának gyakorlatát, amelyet a „mindenkinek valamit“ jelszóval valósítottak meg. Az eszközöket a döntő fontosságú szakaszok, gépsorok, üzemrészlegek, üzemek és vállalatok fokozatos komplex korszerűsítésére kell összpontosítanunk. Ennek érdekében megköveteljük, hogy a gazdasági szervezetekben dolgozzák- ki a konkrét korszerűsítési programokat, amelyeket a felettes szerveknek kell egybehangolni. A beruházások gazdaságos felhasználásának és a beruházások általános csökkentésének követelménye természetesen nem kerülheti el a nemzeti bizottságok gazdálkodásának területét sem. Nem téveszthetjük például szem elől, hogy a fontos és szükséges létesítményeken kívül kisebb társadalmi jelentőségű, kevésbé fontos építkezéseket is megvalósítanak, gyakran olyanokat, amelyeknél ninGs kilátás a hatékony kihasználásra. Valamennyiünknek következetesen, kompromisszummentesen szembe kell helyezkedni a különböző szervek arra irányuló nyomásának, amelyet annak érdekében gyakorolnak, hogy növeljék a beruházások összegét, további építkezéseket soroljanak a tervekbe, adjanak kivételeket a tervezési és beruházási előkészítést illetően, engedélyezzék az építőipari kapacitások, gépek behozatalát. Ezen a téren egységesen és határozottan kell eljárni, NÖVEKSZIK A BERUHÁZÓK ÉS A KIVITELEZŐK FELELŐSSÉGE Ezzel együtt az Állami Tervbizottságnak, a műszaki és beruházási szövetségi és nemzeti minisztériumoknak, a pénzügyi minisztériumoknak, az állami banknak és más központi szerveknek folytatniuk .kell az erőfeszítéseket annak érdekében, hogy megteremtsék a feltételeket a beruházások ésszerűségének és hatékonyságának terén elérendő fordulathoz. Meggyorsítva kell megoldani az olyan kérdéseket, mint a létesítmény-számlázás, az építési határidők lerövidítése, a megkezdett építkezések számának csökkentése stb. Az intézkedésekben rögzített követelmények növelik a beruházók és a kivitelezők gazdasági felelősségét, következetesebben érvényesítik elsősorban a gazdasági szempontokat, kiemelik a beruházások és a nyereségképzés közti kapcsolatot, a már létező árualapok kihasználását, a gyors megtérülést. Ezeket a szigorú kritériumokat már a tervnek is tartalmaznia kell, a beruházóknak, az állami banknak a beruházások finanszírozása és hitelezése során is respektálniuk kell ezeket. Ha azonban figyelembe vesszük például a termelési-gazdasági egységek és a vállalatok jövő évi tervjavaslatait, meg kell állapítani, hogy a nyereségképzést lebecsülték. Milyen következményekkel járna ez? Mivel az új szabályok szerint a beruházásoknak legalább 30 százalékát a nyereségből kell fedezni, az egyes vállalatok és termelési-gazdasági egységek fejlődésének aránytalan és nem kívánatos korlátozásához vezetne. Ezért az egyes ágazati minisztériumoknak és a termelésigazdasági egységeknek javítaniuk kell ezen a helyzeten. A termelési-gazdasági egységeknek és a vállalatoknak tudatosítaniuk kell, hogy a beruházásokat és a péneszközöket nem oszthatjuk és nem Is fogjuk automatikusan osztani, a pénzt teljesítményükkel kell előállítaniuk. Az új intézkedések része a gazdasági szerződések szerepének növelése, amelyekben a beruházókat és a "kivitelezőket is gazdaságilag kötelezik a beruházások idejében való befejezésére. Ettől függnek majd a jutalmak és a bírságok is. Ezt a gyakorlatot alkalmazzuk azokon a beruházásokon, ame lyeket külföldi kivitelezők építenek nálunk és meg kell mondanunk, hogy teljes mértékben beválnak. Ugyanígy módosítani kell az építkezések finanszírozását is. A kivitelezőt nem szabad folyamatosan finanszírozni, amint ezt ma csináljuk, hanem az illetékes ösz- szegeket csak a gazdasági szerződésekben meghatározott objektumok befejezése vagy a teljes technológiai szállítmányok átvétele után szabadna kifizetni. Ez is megfelel a tökéletesített irányítási rendszer alapeiveinek. EXPORTKÉPESSÉGÜNK FOKOZÁSA Negyedszer: a CSKP KB Elnökségének a 7. ötéves terv jellegére, céljaira és fő feladataira vonatkozó mérlegelései továbbá abból indulnak ki, hogy növelni kell gazdaságunk exportképességét, el kell mélyítenünk s bővítenünk kell részvételünket a szocialista gazdasági integrációban. Amint már mondottuk, a 6. ötéves tervidőszakban a szocialista országokkal a kereskedelmi és fizetési mérlegünk általában kiegyenlített lesz. Kereskedelmi mérlegünk a nein szocialista országokkal viszont passzív és az eladósodás gyorsabban növekedett, mint ahogy azzal számoltunk. Az idén megvannak a feltételeink ahhoz, hogy bizonyos előnyt érjünk el a kivitelben a behozatalallal szemben. A következő években folytatni kell ezt az irányzatot, hogy ne lépjük túl konvertibilis valutában számított eladósodásunk még elfogadható határát. Továbbra is számolnunk kell azzal, hogy világszerte emelkedik a nyersanyagok, az energia és az alapanyagok ára. Beszerzésük a külföldi piacokon egyre költségesebb, mivel a természeti és a geológiai feltételek bonyolultabbakká válnak, a szállítási vonalak meghosszabbodnak, az új lelőhelyek feltárása költséges infrastruktúra kiépítését teszi szükségessé. így van ez nálunk, a szocialista országokban és az egész világban is. Ezért felbecsülhetetlen tény, hogy a következő ötéves tervidőszakban a Szovjetunióból — elsősorban onnan — de ugyanúgy a többi KGST-országból is lényegesen alacsonyabb árakért hozunk be, mint amilyeneket a nem szocialista országok kérnek.. A következő ötéves tervidőszakban Is érvényesül az az elv, hogy a Szovjetunióból olyan árakért hozzuk be a nyersanyagokat és alapanyagokat, amelyek megfelelnek az előző üt év külföldi árai átlagának. A Szovjetuniónak ez a nagyvonalú lépése megteremti a lehetőségeket számunkra, hogy fokozatosan alkalmazkodjunk a világpiac feltételeihez, és az egyre drágább nyersanyagokat és anyagokat termelésünkben optimálisan hasznosítsuk. Csak így csökkenthetjük és egyenlíthetjük ki fokozatosan a nyersanyagok árának emelkedése és a végtermékek árának emelkedése közti különbséget, ami ma még általános jelenség. Ez bennünket, a korlátozott nyersanyagforrásokkal és a széleskörű feldolgozó iparral rendelkező országokat érzékenyen érint. a népgazdasági TERVEK EGYEZTETÉSE A KGST KERETÉBEN Külgazdasági kapcsolataink fejlődésének alapja a 7. ötéves tervidőszakban a KGST-tagországokkal — elsősorban a Szovjetunióval — való szocialista integráció elmélyítése és kibővítése lesz. Az 5. és a 6. ötéves tervidőszakban a KGST-országokkal folytatott kereskedelmünk szüntelenül bővül. Csehszlovákia külkereskedelmi forgalmának 67 százalékát ezekkel az országokkal bonyolítjuk le. Lényegében befejeztük a népgazdasági tervek egyeztetését a KGST tagországaival. Ezek a megállapodások azt feltételezik, hogy 1980— 1985-ben a kivitel 29,1 százalékkal, és a behozatal 22,8 százalékkal növekszik. A leggyorsabban a Szovjetunióval való kereskedelmünk bővül, a kivitel 45 százalékkal, a behozatal 37,7 százalékkal. Az ötéves tervek egyeztetésének eredményei fejlődésünk alapvető stabilizációs tényezőjének számítanak a 7. ötéves tervidőszakban. A legfontosabb tüzelőanyagok és nyersanyagok esetében az 1980. évi szinten szavatolják az évi behozatalt, ami a 6. ötéves tervidőszak egész behozatalához viszonyítva további növekedést jelent. Ezek a megállapodások egyúttal szavatolják termékeink stabil, távlati piacát. A mai bo- ftyolult világgazdasági helyzetben ez felbecsülhetetlen -tény. A népgazdasági tervek egyeztetésének befejezése után sem tekinthetjük lezártnak a szocialista országokhoz fűződő kapcsolataink területét. Keresnünk kell a kölcsönös kereskedelem bővítésének további forrásait, a szakosítás és a kooperáció lovábbi elmélyítésére kell törekednünk. Olyan együttműködésre törekszünk, amely hozzájárul a műszaki fejlődéshez, amely a hazai piacon bővíti a fogyasztási cikkek választékát, és csökkenti a nem szocialista országokból való behozataltól való nem kívánatos függőségünket. Ezen a téren különleges jelentősége van a Csehszlovákia és a Szovjetunió közötti, 1990-ig szóló gyártásszakosítási és kooperációs programnak. Következetes megvalósítása lehetővé teszi, hogy a tudományos-műszaki fejlődést jobban a legfontosabb termelési programokra és a termékek kisebb választékára összpontosítsuk, gyorsabban növeljük a termelékenységet és ésszerűsítsük a termelést. Külgazdasági kapcsolataink nagyon bonyolult része a tőkés és a fejlődő országokkal folytatott kereskedelmi fejlesztése. Általában érvényes, hogy a nyersanyagok, a technika, az élelmiszerek és a fogyasztási cikkek behozatala kiviteli lehetőségeinktől függ. A nem szocialista világ viszonylatában azonban figyelembe kell vennünk mai külföldi eladósodásunkat is. Ezt ugyan kétharmad részben fedezik az általunk nyújtott hitelek a gépipari termékek kivételével kapcsolatban, valajnint az állam valutatartaléka, de ennek ellenére számolni kell azzal, hogy a hitel kamatát és törlesztését kivitelünk egy részével kell fedeznünk. A tőkés országokkal kapcsolatban teljes mértékben érint bennünket egyúttal a nyers- és alapanyagok és az onnan behozott szállítmányok árának gyors növektüáse. Ezt a növekedést egyelőre nem sikerül — és nemcsak a mi esetünkben — kiegyenlíteni a végtermékek kiviteli árának növelésével. Mindez szükségessé teszi, hogy többet vigyünk ki, mint amennýit beho zunk. Miben rejlenek fő kiviteli lehetőségeink? A 7. ötéves tervidőszakban a mai kiviteli struktúra szükségszerűen megváltozik. Tekintettel arra, hogy a belső fogyasztáshoz is kevés a fémünk, kénytelenek leszünk korlátozni a kohászati anyagok kivitelét. Mivel új kapacitásokat építünk a cellulóz* és papír-, valamint a faiparban — a mélyeket a gazdaság hatékonyságának növelése érdekében építünk — korlátoznunk kell a fa kivitelének növelését. A hazai piac szükségletei is megkövetelik a fogyasztási cikkek és egyes vegyipari termékek kivitele növelésének csökkentését. Ilyen feltételek között kiviteli céljaink teljesítése egyre jobban a gépipartól függ. Ez a következő ötéves terv kulcsfontosságú feladata. Az ágazat aktív hozzájárulása, a kivitel túlsúlya a behozatallal szemben a külkej reskedelmi és fizetési mérlegben döntő. Jelenleg foglalkozunk a> gépipari termékek nem szocialista országokba irányuló kivitelének mértékével. Ogy mutatkozik, szükséges, hogy a gépipari kivitel növekedése sokkal nagyobb legyen mint a hatodik . öléves tervidőszakban. Abból indulunk ki, hogy gépiparunktól, amely óriási termelési és kutatási-fejlesztési alappal rendelkezik, »jlvárhat- juk,az export lényeges fokozatos növelését. A 7. ötéves terv javaslatának eddigi kidolgozása során a termelési- gazdasági egységek többségétől nem kaptunk pozitív választ erre a feladatra. Ezért az említett cél megvalósításának módját minden szempontból konkrétan ki kell dolgoznunk és megvalósítását következetesen biztosítanunk kell. Exportpolitikánk alapvető irányvonalával párhuzamosan ki kell használnunk a többi olyan elérhető lehetőséget is, amely hozzájárulhatna az ország kiviteli képességének növeléséhez a 7. és a következő ötéves tervidőszakokban. A fa nagy ny^rsanyaggazdag- ságunkat jelenti, két papír és cellulózkombinátot építünk. De más tartalékaink is vannak, amelyeket a fűrészberendezések korszerűsítésével és rekonstrukciójával, a bútoripari kapacitások jobb kihasználásával használhatnánk ki. A nyersanyagalappal rendelkező üveg- és kerámiaipar ugyancsak koncepciót dolgoz ki azzal a céllal, hogy növelje a kivitelt elsősorban azokból a termékekből, amelyeket előnyösön tudunk eladni a külföldi piacokon. Ami a további lehetséges devizaforrásokat jelenti, nem szabad megfeledkeznünk az idegenforgalomról, amely a szállodai és fürdőkapacitások bővítésével szintén hozzájárulhatna a deviza- források bővítéséhez. Ezen a területen a beruházások gyorsan megtérülnek és általában e terület fejlesztésének nemcsak gazdasági, hanem szélesebb társadalmi jelentősége is van. AZ ARÁNYOK MEGTARTÁSÁVAL A tervekben meg kell tartani a behozatal és a kivitel közti arányokat. Ez megköveteli, hogy necsak teljesítsük az exportfeladatokat, hanem keressük az utakat a behozatal célszerű csökkentéséhez a nem szocialista or szágokból, de a szocialista országokbó is. A behozatalban e célok megvalósi tása megköveteli a mai struktúra részír tes elemzését, szükségszerűségének ét. devizaelőnyösségének értékelését, vala mint az egyes behozott termékeknek saját termékekkel való helyettesítését. A beruházásohoz szükséges gépek behozatala során a reszortokban és az állami bankban is meg kell szigorítani a kiválasztást és át kell dolgozni a behozatali megtakarítások lehetőségeire vonatkozó javaslatokat. Távlati céljaink megvalősítása megköveteli, hogy fejlesszük az együttműködés új formáit a tőkés országok, valamint a fejlődő országok vállalataival. Az említett országokkal folytatott célszerű termelési kooperációt eddig nem használjuk ki megfelelő mértékben. A világgazdaságban a munkamegosztásnak ezt a formáját objektívan érvényesítik, miközben a mi részvételünk ebben a munkamegosztásban alacsonyabb, mint a többi szocialista országé. A 7. ötéves tervidőszakban a külkereskedelmi politika alapvető feladatainak teljesítéséhez a népgazdaság tervszerű irányítása azon szabályozóinak is hozzá kell járulniuk, amelyeknek az a feladatuk, hogy elősegítsék gazdaságunk hatékony bekapcsolódását a nemzetközi munkamegosztásba, elsősorban a szocialista-gazdasági integrációba és (Folytatás a 6. oldalon)
