Új Szó, 1980. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1980-10-09 / 239. szám, csütörtök
A CSKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA ELNÖKSÉGÉNEK JELENTÉSE A GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS FEJLESZTÉS 7. ÖTÉVES TERVE KIDOLGOZÁSÁNAK HELYZETÉRŐL ÉS FŐ PROBLÉMÁIRÓL (Folytatás a 3. oldalról) további részei — nyilvánvaló, bogy a következő időszakban határozottabban kell törekednünk a gazdaságfejlesztés Intenzív tényezői, főleg a műszaki fejlesztés hasznosítására való átmenetre. Ez az egyetlen járható út és szükség- szerűség, mivel nem akarunk sem fejlődésünkben megtorpanni, sem a jövő nemzedékei számlájára élni. Ebből indulnak ki a kővetkező ötéves terv javaslatai kidolgozásának előzetes Irányelvei’ is, amelyeket ez év áprilisában megtárgyalt a CSKP Központi Bizottságának Elnöksége, a CSSZSZK kormánya és a nemzeti kormányok. Mire fektetjük a fő hangsúlyt, mire épülnek a következő ötéves tervidőszak szociális-gazdasági fejlődésével kapcsolatos elképzeléseink? JOBBAN KELL GAZDÁLKODNI ESZKÖZEINKKEL Először is — a nyersanyaggal, az energiával, az alapanyagokkal, az állóalapokkal és az emberi munkával való lényegesen jobb gazdálkodásra. Abból indulunk ki, hogy a jövő fejlődése csak olyan helyzetben képzelhető el, amelyben a beruházási eszközök magas fokú összpontosítása mellett Is csak nagyon korlátozott lehetőségei lesznek saját nyersanyag és energetikai erőforrásaink bővítésének. A nyersanyag, fűtőanyag és energia behozatala a szocialista országokból hozzávetőleg megmarad az idei szinten. Ezeket az erőforrásokat túlnyomó részt csak a nem szocialista országokból való behozatallal gyarapíthatjuk, aminek feltétele, hogy a kivitel az eddig feltételezettnél nagyobb legyen. Persze az irányelv- tervezet nagyon magas szintet állapít meg és további emelése nem tűnik reálisnak. Ez teljes mértékben vonatkozik az élelmiszerre és a mezőgazdasági nyersanyagokra is. A nemzeti jövedelem növekedési tetemének lelassulása az utóbbi években elsősorban azzal magyarázható, hogy — amint azt már említettük — üzemeink, vállalataink és termelési-gazdasági egységeink nem érték el a nyersanyag, energia, alapanyag és egyéb termelési tényezők lényegesen jobb kiaknázási szintjét. Igaz ugyan, hogy a termelés energia- igényességét bizonyos mértékben már néhány éve sikeresen csökkentjük. Ezt a tendenciát azonban lényegesen el kell mélyíteni, mivel ha termelésünk energiaigényességét teljesen mechanikusan — tekintet nélkül a különféle, főleg szerkezeti eltérésekre — egybevetjük más fejlett gazdaságokkal, akkor a miénk 20—50 százalékai nagyobb. Hasonló a helyzet a fém, cement, fa és más alapanyagok fogyasztását illetően is. Teljesen világos, hogy az ilyen nagymérvű termelési fogyasztás magában rejti a termelés hatékonysága növelésének nagy lehetőségeit. Ezért jobb szervező munkát kell kifejtenünk, maradéktalanul élve a szocialista tervgazdaság eredményeivel, beleértve a tervszerű irányítási rendszer tökéletesítésére hozott komplex intézke* déseket. A tervmutatók rendszere éppen a nyersanyag és az alapanyag nagyobb mérvű hasznosítására, az energia, a közlekedési és a nem produktív költségek megtakarítására ösztönöz. Lehetővé teszi minden vállalat tényleges népgazdasági hozamának jobb felmérését. Ugyanakkor az ilyen költségek megtakarítása hozzájárul a saját teljesítmények volumenjének növeléséhez, ami viszont a vállalatoknak lehetővé teszi, hogy a megszabott normák szerint több eszközt fordítsanak a bérekre, így pl. az általános gépipari minisztériumhoz tartozó vállalatokban a meghatározott normák lehetővé teszik, hogv az anyagi költségek minden megtakarított koronája fejében 30—38 fillérrel emeljék az alapbért. Megállapítást nyert azonban, hogy számos termelési-gazdasági egység és vállalat jövő évi tervjavaslataiban ez nem jut megfelelőképpen kifejezésre, nem tartják ezt szem előtt, s ezáltal lemondanak a bérek növelését és a vállalatok fejlesztését szolgáló eszközökről. Az állami és a gazdasági szerveknek, a párt- és a szakszervezeti szervezeteknek arra kell törekedniük, hogy minden munkakollektívával és egyénnel konkrétan ismertessék a tervjavaslatokat, beleértve a komplex intézkedéseket, s így tudják, hogy mit jelent majd számukra, ha hozzájárulnak a nyersanyag, az energia és az alapanyagok megtakarításához és jobb kihasználásához* Jelentős tartalék az állóalapok jobb kihasználása. A hetvenes évek első felében termelési hatékonyságuk megrekedt, sőt ebben az ötéves tervidőszakban csökkent. Ennek ellenére a termelési-gazdasági egységek, a vállalatok és a nemzeti, bizottságok mind erőteljesebben követelnek anyagi eszközöket új beruházásokra és technológiai berendezés behozatalára. Ennek oka az a helyzet is, hogy az építőmunka alakulása jelentős mértékben független az állóeszközökkel való gazdálkodás eredményeitől. E tendencia megváltoztatásához kell hogy hozzájáruljanak a komplex intézkedésekben rögzített új szabályozók is, főleg a termelési alapok jövedelmezőségének mutatói. Ezekkel a beruházások viszonylatában is elmélyítjük a gazdasági elszámolás szerepét. A beruházások pénzellátásában döntő szerepük lesz a vállalatok és a termelési-gazdasági egységek saját pénzforrásainak, valamint a bankhitelnek. Az állami költségvetésből csak kivételes esetekben nyújtunk dotációt. ÉSSZERŰBB MUNKAERÖ- GAZDÄLKODÄSSAL Célunk az, hogy a vállalatok számára előnyös legyen a rendelkezésre állő kapacitás jobb kihasználása, korszerűsítése és rekonstrukciója, s az új beruházásokhoz csak minden tartalék kimerítését követően fogjanak hozzá. Célunk tehát az, hogy a beruházási tevékenyég következményei az eddiginél jóval nagyobb hatással legyenek a vállalatok és a termelési-gazdasági egységek gazdasági hozamára. Ebben a megoldásban ezen a területen csak a helyzet jelentős javítására tett első lépést látjuk. A 7. ötéves tervjavaslattal kapcsolatos elképzeléseink továbbá arra épülnek, hogy jobban kell gazdálkodnunk a munkaerővel. Egyelőre ezzel kapcsolatban a helyzet nem a legjobb. Szüntelenül csökken a munkaidő kihasználásának foka s egyidejűleg növekszik a túlórák hányada. Tavaly 4,1 százalékos volt a betegség és a baleset miatti munkamulasztás, ami annyit jelent, hogy naponta 287 ezer'ember hiányzott a munkahelyéről. Az idei esztendő előzetes adatai szerint a helyzet még kedvezőtlenebb. A termelés nem következetes megszervezése és előkészítése, az alapanyag- és az átszállítások rendszertelensége, egyes termelési szakágakban a rezsiköltségek ésszerűtlen növekedése és főleg a műszaki fejlesztés, a technikai színvonal lassú fejlődése — ezek az alapvető okai annak, hogy a munkatermelékenység növelésében nem teszünk eleget a XV. kongresszus határozatának, míg az átlagbérek csaknem elérik a tervezett szintet. Míg az 5. ötéves tervidőszakban az ipari munkatermelékenység egy százalékos növekményére 0,59 százalékkal emelkedtek az átlagbérek, addig ebben az -ötéves tervidőszakban már 0,81 százalékkal. Hasonló a helyzet az építőiparban is. A munkaerővel ésszerűen kell gazdálkodni azért is, mivel a 7. ötéves tervidőszakban a foglalkoztatottak száma mintegy 150 ezer dolgozóval gyarapodik a jelenlegi ötéves tervidőszak 280 ezer dolgozójával szemben, s az űj dolgozóknak nem egész fele kerül a termelésbe. Elemzéseinkből és a nemzetközi egybevetésekből is az következik, hogy aligha lehet csak általánosságban beszélni a dolgozók hiányáról és szüntelenül hivatkozni arra. Az egyetlen kiút a munkaerők jobb széthelyezése és legmegfelelőbb felhasználása. A fűtőanyag, energia, nyersanyag, a termelési alapok és a munkaerő jobb fel- használásának szükségéről mondottakból nyilvánvaló, hogy további fejlődésünk szempontjából elhanyagolhatatlan jelentősége van minden nem beruházási tényező mozgósításának. E tekintetben nagyok a tartalékok és a gazdasági vezetésnek, de egyben a párt- és a szak- szervezeti szervezeteknek is az a feladatuk, hogy ezeket az erőforrásokat szüntelenül feltárják és biztosítsák fel- használásukat. TUDOMÁNYOS-MŰSZAKI FEJLESZTÉS Másodszor, a 7. öléves terv koncepciója a gyorsabb és szélesebb keretek között érvényesített tudományos-műszaki haladásra épül. Itt nem lehet szó csupán a műszaki részfeladatok megoldásáról, hanem a termelés döntő hányadában, a kiválasztott szakágakban és termelésükben a műszaki színvonal emeléséről. Tudatában kell lennünk annak, hogy a társadalom szociális és gazdasági fejlődése mindinkább függ attól, hogyan sajátítjuk el a tudományos-műszaki ismereteket, s azokat milyen gyorsan és hatásosan alkalmazzuk a gyakorlatban. Természetesen nemcsak tudományos-kutatási bázisunk — beleértve a Csehszlovák Tudományos Akadémia alapvető kutatását — évről évre a feladatok ezreit megoldó munkássága eredményeinek alkalmazásáról van szó. Célunk együttműködésünk lényeges bővítése a Szovjetunióval és a többi testvérországgal, a szabadalmak megfontolt vásárlása és nem utolsósorban az évente nyilvántartásba vett mintegy három- százezer találmány és újítási javaslat megvalósítása is. Egyelőre ezeket az erőforrásokat elégtelenül hasznosítjuk. Az irányítási rendszerben foganatosított új intézkedések a vállalatok, a termelési-gazdasági egységek és az egyes tárcák vezető dolgozóit arra ösztönzik, hogy cselekvő- en. foglalkozzanak a termelés műszaki színvonala emelésével és a gyártmány- fejlesztés ütemének meggyorsításával is. Ebben az ötéves tervidőszakban több tízezer új és innovált gyártmányt vezettünk be a termelésbe. Ez azonban még mindig kevés, s ezen túlmenően az ilyen gyártmányok közül nem mindegyik éri el a magas műszaki paramétereket és a kiváló használati tulajdonságokat. Becslés szerint az új gyártmányoknak nem egészen egyötöde felel meg a világszínvonalnak. Márpedig ez valóban kevés. Viszont nemcsak erről van szó. Hiszen manapság a külföldi piacokon nemcsak a gyártmány minőségét értékelik, hanem előállítója képességét Is, a rugalmas szolgáltatásokat, szervizt és pótalkatrészek biztosítását. Tudjuk, hogy egyes szakágakban ez a terület is már hosszabb ideje gyönge pontunknak számít. Abba sem törődhetünk bele, hogy míg világviszonylatban a gyártásfejlesztés ciklusa szüntelenül lerövidül, addig nálunk az egész eltelt öt esztendőben gyakorlatilag változatlan maradt és hossza, más iparilag fejlett államokhoz viszonyítva átlag kétszeres. A műszakilag haladó gyártmányok erkölcsi kopásának ideje ma világviszonylatban már csak 3—4 esztendő. Azt is tudjuk, hogy a gépek és a berendezések jelenlegi nemzedékéből ezt az évtizedet a gyártmányoknak legfeljebb 10—20 százaléka „éli túl“ — mégpedig a legegyszerűbbek, amelyek a kutatással szemben nem támasztanak nagy igényeket. Ebből is következnie kell technikai politikánk stratégiájának, hogy a termelési potenciált átcsoportosítjuk a gyártmányfejlesztésre, jól megfontolva, hogy hová összpontosítjuk az erőt és az eszközöket. Hiszen az ádáz nemzetközi konkur- rencia harcban, világszerte a műszaki fejlődés rendkívül gyors üteme mellett mindenben nem lehetünk sikeresek. Tapasztalataink arról tanúskodnak, hogy ezek a kérdések még mindig nem állnak a minisztériumok, számos terme- lési-gazdasági egység és vállalat vezető dolgozói figyelmének homlokterében. Maga a termelés nem tanúsít az újdonságok iránt elég erőteljes és tartós érdeklődést. Elsősorban az szükséges, hogy az Állami Tervbizottság, Szövetségi Műszaki Fejlesztési és Beruházási Minisztérium, valamint az ágazati minisztériumok lényegesen tökéletesítsék a tudományos-műszaki fejlesztés tervezésének és irányításának módját. Arra kell törekedniük, hogy alapjává, gerincévé váljon a népgazdasági tervnek, áthassa annak minden alkotóelemét és szerves részévé váljon minden szinten. A meghatározott beruházási eszközöket a legfontosabbra, a termelési műszaki-gazdasági színvonalának emelésére, a gyártmányok műszaki fejlesztésének meggyorsítására kell felhasználni. Megteremtjük annak feltételeit, hogy ennek a törekvésnek ne álljanak útjában olyan akadályok, amilyenek példá ul a bruttó termeléshez hasonló típusú mutatók s más termelési viszonyok voltak, amelyek csak csekély mértékben ösztönöztek- a termelési folyamatban a tudomány és a technika alkalmazására. Ezen felül a jóváhagyott intézkedések számolnak azzal, hogy a műszaki fejlesztés eredményei jelentős befolyást gyakorolnak a béreszközök létrehozására és elosztására is. Az állami célprogramok biztosítják a kiválasztott szakágakban a gyártmány- fejlesztés alapvető céljainak elérését. Az árpolitikával jelentősen ösztönözni fogunk új haladó gyártmányok előállítására. Közben ügyelni fogunk arra, hogy az új gyártmány ára ne alakuljon ki csupán a kalkulált költségek és a nyereség összeadásával, sőt spekulatív módon, hanem induljon ki főleg a csúcsszínvonalat elérő összehasonlítható gyártmányok árszlntjéből. Mindennek célja a szüntelen gyártmányfejlesztés, a kutatás és a fejlesztés termeléssel való szorosabb kapcsolata feltételeinek megteremtése és az erre gyakorolt nyomás. A komplex intézkedésekben rögzített változásokkal azt kívánjuk elérni, hogy az irányítás minden szintjén vezető dolf gozóink gondolkodásmódjában és cselekvésében felülkerekedjenek éppen a gyártmányaink nagyobb versenyképességének, a gyártmányfejlesztés meg* gyorsításának, termelési vállalataink konstrukciós és technológiai osztályai jelentősége fokozódásának szempontjai, a kereskedelmi tevékenység tökéletesítésének alapját képező haladó megoldások érvényesítése érdekében. Ezzel egyidejűleg az eddiginél jobban kell anyagilag, társadalmilag, erkölcsileg és politikai is értékelni azokat a dolgozókat, akiknek érdemük lesz abban, hogy a gyártmányok használati értéke a nálunk eddig szokásosnál gyorsabban fog növekedni és jóval nagyobb lesz a világszínvonalat elérő termékeink hányada. MEGFONTOLTABB BERUHÁZÁSI POLITIKÁVAL Harmadszor, a 7. ötéves tervvel kapcsolatos elképzeléseinkben abból indulunk ki, hogy lényegesen tökéletesítenünk kell az egész beruházási folyamatot s annak hatékonyságát. Az újabb és újabb határozatok, valamint intézkedések ellenére ezzel a feladattal még mindig nem tudtunk megnyugtatóan megbirkózni. Ez éppúgy vonatkozik a szövetségi kormány és a nemzeti kormányok, a tervbizottságok és az egyes tárcák, mint a beruházók, a tervező irodák, a gépek, a berendezések szállítói, az építőipari munkálatok kivitelezői, a vállalatok és a nemzeti bizottságok címére. Itt kétségtelenül teljesen helyénvaló a nagyobb következetesség és a felelősségrevonás. Az építkezések egyharmadát nem helyezik üzembe a tervezett időpontokban. És ez minden évben megismétlődik. 1978-ban és 1979-ben ez jelentős veszteséget okozott a termelésben. Ez természetesen következményekkel jár a kivitel szempontjából, valamint a hazai ellátás s így a szállítói-megrendelői kapcsolatok szempontjából is. Érthető, ha a tervezett termelést nem biztosítjuk magunk, a szükséges anyagukat, alapanyagokat hitelre kell behoznunk és megvennünk, esetleg a költségek fedezésére olyan további árut kell kivinni külföldre, amelyet eredetileg a hazai piacra szántunk. Láncreakcióról van szó, amely az ötéves tervidőszakban több tízmilliárd korona kárt uko2 számunkra. ^nnak ellenére, hogy az utóbbi években korlátozzuk az új építkezések megkezdését, ez nem vezet a kívánt eredményhez. A megkezdett építkezések nagysága és száma még mindig aránytalanul nagy. Idén 29 400 építkezés van folyamatban, ezek közül 7709 beruházási költsége több mint 2 millió korona. Ez természetesen megnehezíti a beruházási és a tervezési előkészítést, valamint az építőipari és technológiai munkálatok kivitelezőinek tevékenységét is, s egyúttal aránytalan mennyiségű eszközt köt le. Ez óriási tartalékot jelent fejlődésünkben. Mit kell okvetlenül megtennünk a 7. ötéves terv és az 1981. évi terv előkészítése során? Elsősorban újból fontolóra kell venni az új építkezések megkezdését és már 1981-ben csak azokat szabad engedélyezni, amelyeket jól előkészítettek és a lehető legnagyobb eredményt hozzák a népgazdaságnak. Ehhez kell alkalmazni az építőipari kapacitások struktúráját és elhelyezését. A beruházások nagyságában és struktúrájában megvalósított említett változások során néha az építőipar keretében fölösleg mutatkozhat a földmunkákat végző és az építkezések első ciklusán dolgozó kapacitásokból. Ugyanakkor valamennyien tudjuk, hogy az építőipari szervezetekben már évek óta hiányzanak bizonyos szakmák, elsősorban a befejezés szakaszában: A 7. ötéves terv előkészítése során az építőipar keretében ezeket a strukturális változásokat is meg kell oldani. CSÖKKENTENI KELL A MEGKEZDETT ÉPÍTKEZÉSEK SZÁMÁT Továbbá le kell ellenőrizni, vajon nem kell-e leállítani bizonyos megkez dett építkezéseket. Ezt azonban nagyon átgondoltan kell elvégeznünk, úgy (Folytatás a 5. oldalon) ÚJ szó
