Új Szó, 1980. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1980-10-07 / 237. szám, kedd
Emberek a mélyben Lehotán teljesítik oz idei szénfejtési tervet Munkaerőproblémák 0 Mélységszemlén — jegyzetfüzettel és fényképezőgéppel 1 MUNKAFEGYELEMMEL NINCS BAI Jól jön o segítség '£ Diákok o burgonyafölaöu i# Elegendő sílótakarmányt készítenek Szlovákia szénbányáiban az ötéves terv végéig évi 8 millió tonna szenet kell felszínre hozni — olvashatjuk a XV. párt- kongresszus határozataiban. Ez a termelés fokozatos növelését írta elő. Ha visszatekintünk az elmúlt öt esztendőre, megállapíthatjuk, hogy a fejődés nem volt zökkenőmentes. Az idén feltehetően túlteljesítik a tervet a szlovákiai bányavállalatok, azonban a teljes ötéves tervidőszakra megadott fejtési tervet nem. Nagyjából ugyanez vonatkozik a Szlovákiai Szén- és Lignitbányák Novákyi vállalatára is, ahol Ján Hrabovskjj mérnök termelési igazgatóhelyettestől kértünk eligazítást, melyik bányarészleget kereshetjük fel. ö kiszólt Lehotár,a —, ahol néhány perc múlva már Ján Píš részlegvezető fogadott. Elmondotta, hogy ezen a részlegen még mintegy hat-nyolc évig van elegendő szénmennyiség a föld alatt. Jelenleg azonban már jóval nehezebb körülmények között, szinte kizárólag kézifejtéssel tudják az idei 340 ezer tonna szenet biztosítani. Három-négy évvel ezelőtt még 600 ezer tonna volt az évi teljesítmény. A részlegen a megnehezült körülmények ellenére már három éve sikerül fejtési feladataikat teljesíteni. A részleg legjobb kollektívája a Bobocký-brigád, amelynek tagjai egy műszak alatt átlag- l>an 9—9,5 tonna szenet fejtenek, s így a vállalat legjobb kollektívái közé tartoznak. Náluk csak ritkán adódnak problémák a munkafegyelemmel, amely sajnos a másik jelentős nehézséget okozza a munkaerő- hiány mellett. így aztán a feladatok súlya elsősorban a régi törzsgárdára nehezedik. — Mindig nehéz volt a bányászélet, de a mi bányászaink is dolgoztak már könnyebb körülmények között is, hiszen a néhány éve beköszöntött energiakrízis tőlünk is megköveteli, hogy minden kibányászható szenet a felszínre hozzunk... — teszi hozzá Jozef Bnirc pártelnök, akivel időközben megállapodtunk, hogy elkísér bennünket a már említett Boboc- ký brigádhoz, hadd lássunk egy kis igazi „bányász-idillt“. — Indulhatunk — mondja a pártelnök — jöjjenek utánam! — Elvezet bennünket a ruhatárba. Bányászmundért, gumicsizmát vételezni, majd a lámpahelyiségben megkapjuk a bányászlámpát. Miközben a sisakomra erősítem a lámpa „ref- lektorját“ megszólalt a fotori- porter: — Csinos vagy, ha lemegyünk, feljön a bányarém, mert azt hiszi, megjött a váltás! Amikor Jozef Snirc „állj“-t parancsol a kocsinak, hiába keresem az aknatornyot, de meg nyugtat. Ettől még lemegyünk a bányába, ha nem is lifttel, szállítókasban, de szép lassan, gyalogosan a szellőztetőn, meg a szellőzőfolyosón keresztül. Egy kis épülethez érünk, mellette nagy kupacban pernye, egy pillanatra rajta felejtem a szemem, kísérőm észreveszi és közli, hogy még ehhez magyarázatot fűz, de lent! Az ajtó mögött itt-ott fények jelzik, hogy majd lejtősen haladunk a táróban, ahol jó darabig fölösleges lenne ácsola- tot keresni — a tárót kőbe vájták. A síneket nem szedték föl, pedig a lejtőn már jó ideje nem vontattak csilléket, hiszen a sínek között kőtörmelék van. Ez a légzőfolyosó legföljebb anyagszállításra használatos, ezen kerül a bányafa a mélybe. Néha botladozunk, a szórt lámpafénynél észreve- szem; hogy balra egy folyosó nyílik, amelyben inkább görnyedve, mint állva lehet közlekedni. Hirtelen megtorpanunk, robbanás rázza meg a levegőt, majd nem sokkal később a lőporszag is hozzánk ér. A füstben csak lassabban lehet tovább haladni, azonban jól hallatszik a kis mozdony zaja. A falhoz lapulunk, s nemsokára megjelenik a függősínen közlekedő bányamozdony, amely akár 2b fokos lejtőn is elhúzza szállítmányát. Súlya három tonna, s még egy fékezőkocsit is húz, így személyzete két fő. A kis mozdony elkanyarodik, zaja halkul, ekkor már emberi szót hallani, a sötétből nemsokára bányászlámpák fénye csillog. A Bobocký-brigád délelőtti műszakban dolgozó része — 14 ember — van itt, Stefan Céry elővájár vezetésével. Előkerül a jegyzetfüzet, de nyugodtabb helyre invitálnak. Át kell haladnunk azon a részen, ahol az imént robbantottak. Mellettünk eltört ácsolat, a hidraulikus acélbiztosítás benyomva a földbe, alig egy méter áll ki belőle, négyen-öten a szállítószalag átrakásán munkálkodnak. Szorongva pislogunk a fejünk fölé, de az elővájár megnyugtat, tetőpásztafejtés esetén ez mindig így van, s a veszély már elmúlt- A biztatásra szükségünk van, mert ahol négykézláb át kell haladnunk, jó néhány köbméteres széntömb nyugszik az összetöredezett ácsolaton. A kipotyogott ajtó- keretes ácsöiatot magunk mögött hagyjuk, a folyosó oldalában mélyedés van, ez a „konyha“. Elektromos ételmelegítők sorakoznak egymás mellett, itt melegíthetik meg a bányászok a magukkal hozott higiénikus csomagolásban levő eledelüket. Fél szemmel még mindig visszafelé szemlélünk, az elővájár azonban megnyugtat, hogy a lehotai bányában itt vannak a legjobb körülmények, pontosabban éppen a végefelé járnak azzal a résszel, ahol még elég vastag — mintegy hét és félméteres — átmérőjű a szénréteg. Itt szóba kerül a kibányászott mennyiség és a lent levő szénmennyiség aránya, amelyről manapság sok szó esik. Ezen a részen mintegy 73 százalékát tudják a meglevő szénnek felszínre hozni. Az érdekesség kedvéért említjük csak meg, hogy a vállalatnál az első félévben ez az arány 61,8 százalékos volt. Ennek összetevői nem olyan egyszerűek, mint ahogy azt a laikus képzelné. Ez a földalatti világ egészen más, itt a százalékokat másképpen kell értékelni. Néha a hatvan százalék is maximum. Az eredményt mindig a földalatti geológiai viszonyok határozzák meg, ehhez szabható csak a technológia. Egy ideig még beszélgetünk a Léva (Levice J környékéről származó elővájár- ral, közben a többiek elkészítették a vájóvéghez vezető folyosórész ácsolását, térden fűrészelve, a hegyoldalon nőtt szélegyenes fenyőt. Majd újra fúrógépek kezdenek dolgozni, megindulnak a szállítószalagok, készítik a robbanószert. Kezet rázunk és indulunk a folyosón a pártelnök mögött, aki kis idő múltán visszafordul és magyarázza, hogy „úri“ munkahely felé közelítünk. Itt egy zúzógép működik, amely a nagy széndarabokat, sziklákat összezúzza. Nyugdíjasok, rokkantak kezelik, mögötte folytatódik a szállítószalag. Hogy a hosszú szalagrendszer kerülgetése elől kitérjünk, kissé „ösz- szehajtogatjuk" magunkat, és egy korábban már pernyével tömedékelt vészkijáraton folytatjuk az utat. A pernye az erőműből került oda, és a föld felszínéről vastag csöveken keresztül vízzel jut el a használaton kívüli folyosóba. Itt felújították a szénfejtést, ezért vágták ki újra egy részét. Ezen áthaladva már ismerős helyre jutunk: az ácsolat hiányzik, a kő- bevájt folyosó lejt... Most azonban fölfelé kell haladni. Egy helyen megállunk, a folyosó oldalából, a sziklából vékony sugárban folyik a víz az alatta levő bádogdobozba. — Iható ... — mutat a dobozra Jozef Snirc és bizonyításként kiissza tartalmát. A lehető legjobbkor jön a váratlan frissítő. A végére maradok, lehajolok, hogy igyam, ekkor ér ide az iménti robbanások utáni lőporfüst. Alig látni egy lépésre. Közben zúgást hallok. Már nem lehet messze — gondolom — s majdnem az ajtóba ütközöm. Az ajtónál már ott vannak a társak, Snirc nekifeszül, kilöki, kijutunk a napra, egy pillanatra eldugul a fülünk. Verítékünket törölgetjük. miközben az órára pillantok: alig két órát voltunk lent. Nováky ban naponta több mint háromezren egy teljes műszakot töltenék a .föld alatt. ... hogy mindannyiunk kényelmét, fényét, melegét bizto Azt ma már ^inte természetesnek tartjuk, hogy a mezőgazdaságban dolgozók számára nem feltétlenül a naptári hétvégek jelentik a pihenés időszakát. Ha például esik az eső, a föld művelői hétköznap is tétlenségre vannak kárhoztatva* ha viszont felragyog a napsugár, legfeljebb a vasárnap délutáni futballmérkőzések, tévéprogramok órái jelenthetik a hétvégi kikapcsolódást. Az idei ősz során az időjárás „jóvoltából“ bizony nem sok pihenőjük volt a Hrachovói Rimava Efsz dolgozóinak. Csakúgy mint a korábbiak, szeptember utolsó víkend je is a szorgos munka jegyében telt el. I Nagy vélek lenne ilyen ragyogó időben tétlenkedni, mert ez a későbbiek folyamán esetleg megbosszulná magát — adta a magyarázatot a szabad szombati nagy ügybuzgóságra Ladislav Mihál elvtárs, a szövetkezet pártalapszervezetének alelnöke. — A mai napon mintegy 350 diák és szövetkezeti tag dolgozik a földeken. A rimaszombati (Rimavská Sobota) járás egyik legnagyobtí burgonyatermesztő gazdaságában a kései vegetáció ellenére viszonylag korán biztos helyre kerül az idei termés. Ennek egyik magyarázata, hogy a 130 hektáros összterületnek mintegy 20 százalékán korai és félkorai fajtákat termesztettek, így még a nvár folyamán megkezdődhetett a betakarítás. Az elmúlt esztendők tapasztalatain okulva már erre az időszakra szerződést kötöttek a levočai Pedagógiai és a Spišská Nová Ves-i bányászati szakiközépiskolákkal. A fiatalokon kívül segítettek a patronáló üzemek, intézmények, mindenekelőtt a rimaszombati kórház és az Űtépító Vállalat dolgozói. A tanév megkezdése után pedig a már említett rimaszombati Közgazdasági Középiskolából naponta 150 diák dolgozik, rajtuk kívül még két helybeli iskola növendékei is besegítenek heti egy-két napon. A fiúk és a lányok nemcsak a földeken végeznek teljes értékű munkát, hanem időközben jól elsajátították a válogató-csoima- goló gépsor kezelését is, így a helyiek gondja csupán a kiszántás és a szállítás jó megszervezésére korlátozódik. Persze, azért a szövetkezeti dolgozók sem tétlenkednek. Ezen a napon például még Ján Károly mérnök, a növénytermesztési üzemág vezetője is munkaruhát öltött, mert Oravá- ról hat vagon ültetnivaló érkezett. — A mi szövetkezetünk az úgynevezett degenerációs övezetben van, ami azt jelenti, hogy évről évre ki kell cserélnünk a vetőburgonyát, s még így is viszonylag sok gondunk -bajunk van a növényvédelmet illetően — magyarázza két szállítmány elhelyezése között az agronómus. — Sajnos az idén is ellepte a burgonyaültetvényeinket a penészbetegség, s bár jó termést ígér a határ, most örülnünk kell, ha elérjük a ter: vezett hektárhozamokat. Pillanatnyi nagy gondunk pedig éppen a most érkező ültetnivaló elhelyezése. Tavaly vermekben tároltuk, s bár mindent elkövettünk a veszteségmentes át- teleltetés érdekében, tavaszra csaknem egynegyed része tönkrement. Most újítással próbálkozunk, szalmakötegekből építünk tárolót, így talán csökkennek veszteségeink. Azt is megtudtam a növénytermesztési üzemág vezetőjétől, hogy jó ütemben folyik a silókukorica begyűjtése és tartósítása is; — Tavaly mintegy 145 vagon silótakarmánnyal kevesebbet " takarítottunk be a tervezettnél, ami nagyon sok gondot okozott a tél során. Az idén már nagyon vigyáztunk, réteinkről há- romszor-négyszer kaszáltuk le a füvet, s még a hegyvidéki legelők egy rész-érői is begyűjtöttük a termést. Erre még soha nem volt példa a múltban. Ebben jelentős segítséget nyújtottak számunkra Liptovská Osada-i Efsz dolgozói, akik szakmai tanácsokon kívül két Reform típusú kézi kaszálógépet is rendelkezésünkre bocsátottak. Önzetlen segítségüket az aratás idején próbáltuk viszonozni. Sokkal alaposabban megszerveztük a mezőgazdaságilag nem művelt területekről a széna begyűjtését is. A betakarítással egyidőben folyik a gazdaságban is a szántás, talajelőkészítés és a vetés. — Az őszi árpát 130 hektáron már elvetettük, földbe került az őszi repce, s mintegy 70 hektáron a búza is. Nagyon szeretnénk október 10-ig befejezni a vetést, hogy ezután már csak a mélyszántásra legyen gondunk. A járási szervek felhívása értelmében ez utóbbit két műszakban végezzük, itt említeném meg a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat és a Járási Ipari Vállalat hathatós segítségét. Több napra rendelkezésünkre bocsátották két-két dolgozójukat. A szövetkezet egyik legnagyobb burgonyatábláján a frissen szántott területet elárasztó fiatalokon kívül ott találtam a falu egyik legidősebb asszonyát, a nyolcvan esztendős Lavkušo- vá Juliannái is. Az elmúlt esztendőben még rendszeresen dolgozott, az idén viszont már „csak” a burgonyaszedésben segített. — A községi hangosbemondó hirdette, hogy minden dolgos kézre szükség van, hát eljöttem. Ma már a tizenegyedik napom telik munkával, s ennyi sok szép fiatal között igencsak jól érzem magam. Mondhatom, derék gyerekek; amíg a földön egyetlen kiásott krumplit találnak meg nem pihennének.., S vajon ilyen egyértelműen pozitívan értékeli-e a tanulók munkáját Csank Lajos mérnök is, aki egyike a közgazdasági középiskola felügyeletet teljesítő tanárainak? — A munkafegyelemmel nincs különösebb gondunk. Talán még nagyobb teljesítményre is képesek lennénk, ha a helyiek egy kicsit jobban megszerveznék a munkát. Az az érzésem, hogy kevés tehergépkocsit irányítottak ide, s bizony megesik, hogy hosszú percekig áll a munka, mert nem győzik szállítani a termést. Időközben megérkezik a tízórait szállító autóbusz, ami ezúttal a fiatalok ebédje is lesz. Szombat délutántól ugyanis pihenőt kapnak, hogy hétfőtől ismét kipihenten, megújult erővel folytathassák a munkát. Akárcsak a szövetkezet vezetőit, őket is melengeti az a tudat, hogy már csak 15 hektárról kell begyűjteni a termést. HACSI ATTILA Ostravai sikerek A „vítkovicei Klement Gottwald Vasmű múlt hónapban elért legjobb teljesítményei közé tartozik a vastag bádoglemezek gyártása terén már kilenc éve felállított rekord megdöntése. A 2-es számú üzemben Stanislav Libosvarsky szocialista munkabrigádja 340 tonna lemezt hengerelt, ezzel az egy műszakban felállított korábbi rekordot 14 tonnával megdöntötte. Ami a havi eredményeket illeti, ebben az ü’sem- ben az első félévben már háromszor túlszárnyalták a csúcsteljesítményt. A Klement Gottwald újkohóban újabb siker született: jó eredményt értek el a 7-es számú kokszgyártó részleg javítói, akik a javítási határidőt két nappal lerövidítették. Ez mindenekelőtt az újkohó és a krakkói Techma tizem dolgozóinak köszönhető. Az egyik nagyolvasztó berendezéseinek javításában is kiváló eredményeket értek el. Ennek eredményeképpen a nyersvas-termelés havi tervét 3500 tonnával túlteljesítették. De nemcsak a kohóipari dolgozók igyekeznek rekordokat megdönteni és minőségi munkával túlteljesíteni tervfeladataikat. A milliós értékek létrehozói közé sorakoztak fel szeptemberben az ostravai rendező pályaudvar tolatói. fan Risdl brigádja négy év alatt üzemi baleset és selejt termelés nélkül egymillió vasúti teherkocsit rendezett. — fi— sitsák! mészáros jänos Kapa, szén, folyosó (Gyökeres György felvételeiJ Robbantás után ...
