Új Szó, 1980. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1980-10-29 / 256. szám, szerda
Emberek a határban KEDVEZŐTLEN IDŐJÁRÁSI VISZONYOK KÖZEPETTE SZEDIK A KUKORICÁT Elegendő szemes terményt előállítani ma már nem jelent különösebb gondot a mezőgazdasági dolgozók részére. Nyári kalászosokból szép termést takarítottak be az idén, s a ku- koricatermesztésbem is figyelemre méltó eredményeket érnek el. Csakhogy a termés betakarítása, elraktározása már korántsem egyszerű feladat. A szélsőséges időjárás, a gyakori esők, a vízzel átitatott földek és dűlőutak nehéz akadályokat gördítenek a betakarítás elé, próbára teszik a felkészülést és a szervezői készséget. Erről győződtünk meg ezekben a napokban az Érsekújvárt (Nové Zámky) Egységes Fölöműves- szövetkezetben. A szóban forgó közös gazdaság nagy területen foglalkozik szemes kukorica termesztéssel. Bánov község határának egyik dűlőútja 65 hektáros kukoricatáblát szel ketté. Ez az út a sok eső következtében sártengerré változott. Még a legtökéletesebb terepjáró autó is elsüppedne rajta. A kukoricatáblákon dolgozó kombájnoktól speciális teherautók hordják el a magot. Az IFA típusú teherautónak szélesek a kerekei, ezzel tehát nem probléma a szállítás. Jozef Lisický, a Nyitra folyót átszelő hídon épp egy kukoricával megrakott traktort előzött meg. A traktor tengelyig süllyedt a sárban. Ä tehergépkocsi vezetője tudta mi a kötelessége. Azonnal nekilátott a traktor kihúzásának, ami azonban csak egy másik traktoros, Vladislav Cucor segítségével sikerült. Amíg a gépjárművek egymást húzogatták ki a sárból, a kombájnok fényjelzésekkel sürgették őket, hogy igyekezzenek, mert tele vannak a tartályok. A kukoricaföld és környéke ©gy kis túlzással harctérre emlékeztetett. Benjamín Cagaň- nak, a szárítórészleg vezetőjének a kíséretében tekintettünk szét. Láttuk az igyekezetei, amelyet a kombájnosok és a szállítók a kukorica biztos helyre juttatásának érdekében kifejtenek. — Abban nem reménykedhetünk, hogy jobbra fordul az időjárás — jegyezte meig kísérőnk. — A határidő sürget, éjszakai fagyokkal is számol“ nunk kell, így hát nem marad más hátra, minthogy nedvesem is szedjük a kukoricát. Közelebbről is megtekintet- ltHt a kombájnosok munkáját. ■—* Kiadós-e a termés? — kérdeztem Robert KoStál kombájnost, aki Ágh Józserf segédkom báj nos váltótársa, — Nincs hol raktároznunk — magyarázza Miloš Janeček műszakvezető. Sajnos, a szárított kukorica raktározásához sincs elegendő fedett helyiségünk. A BL—15 típusú szárító, amelyet 1976 ban helyeztünk üzembe, kitűnően bevált, de ilyen nedves kukoricát még nem szárítottunk rajta. A 35 százaléknyi nedvesség tartalmat 14 százalékra csökkenteni bizony nehéz feladat. Sok időbe kerül és sok energiát kell felhasználnunk. Az Érsekújvári Egységes Főldművesszövetikezet 3860 hektárnyi mezőgazdasági területen gazdálkodik. Ennek tóber 2-án kezdtük meg, hét kombájnnal, annak ellenére, hogy a szárítóberendezésünk nem győzi a magas nedvességtartalmú kukoricát szárítani. Üzembe helyeztünk két régebbi mozgó-szárító berendezést is, amelyek kedvező körülmények közepette óránként hat tonna kukoricát szárítanak meg. A betakarításba bevontuk az összes traktort. Sajnos azonban a könnyebb járműveknek nem sok hasznát vesszük. Feltételezzük, hogy az az ötven ember, akikre a szárítást bíztuk, megbirkózik a megsokasodott teendőkkel. Megoldatlan azonban a kukoriMiloš janeček, Benjamín Cagaň és Gabriel Pavlovié a szárítóhoz szállított kukoricát szemléli 65 százalékán szemeseket, főleg kukoricát termesztenek, Mint azt Viliam Korec mérnök, a szövetkezet elnöke elmondotta, két évvel ezelőtt láttak hozzá a kukoricatermés- terület növeléséhez. Azelőtt évente mintegy 800 hektáron termesztettek szemes kukoricát, 250 hektáron pedig silókukoricát. Most a szemes kukorica pedig 450 hektárt borít be. — Kukoricatermesztésben jó tapasztalataink vannak — tájékoztat Horváth fózsef mérnök, a közős gazdaság agro- nómusa. — Megtörtént, hogy, hét tonna kukoricát takarítottunk be egy hektárról. Tavaly az 1800 hektárnyi területről átlagban 5,7 tonna hozamot értünk eJ. Az idei eredményekről még korai lenne beszélni, hiszen a betakarítás kezdeténél tartunk. Az első 35 hektárról átlagban őt tonnát szállítottunk a raktárakba. Eddig azonban még csak a gyengébben termő talajokról került le ca tárolása. Előzetes számítások szerint 1050 vagon szemes kukoricát termelünk, s ennek elraktározása nagy gondot okoz. Reméljük, hogy a vasutasok segítségünkre sietnek, és vagonokat állítanak a rendelkezésünkre, hogy elvihessük a raktárakból a búzát, árpát, napraforgót, sőt a kukorica egy részét is, amely más üzemekben kerül feldolgozásra. JOZEF SLUKA Kommentáljuk VESZTESÉGBE© NÉLKÜL Ahogy közeledik az év vége, úgy tudatosítják a vállalatok és üzemek dolgozói, hogy a gyorsan múló idő minden percére nagy szUkségük van, ha hiánytalanul teljesíteni akarják a hatodik ötéves tervidőszak utolsó évének feladatait. A munkások igyekezete azonban csak akkor lehet eredményes, ha a szervezéssel, a munka irányításával megbízott gazdasági vezetők, főleg a művezetők és mesterek megteremtik az eredményes termeléshez szükséges feltételeket. Az egyes vállalatokban és Szemekben végzett felmérések ugyanis azt bizonyítják, hogy a legtöbb tartalék a munkaidő kihasználásában rejlik. Gyakran kerül sor kényszerpihenőre olyan bosszantó hibák miatt, melyeknek fejlett ipari termelésünkben már nem szabadna előfordulniuk. Vannak olyan esetek, hogy a munkásnak kell előteremtenie a termeléshez szükséges anyagokat, mert szervezési fogyatékosságok miatt ezek nincsenek kéznél. Míg otthagyva munkahelyét a raktárost keresi, míg a távoli raktárból elviszi a szükséges csavarokat, lemezeket, az őrá könyörtelenül ketyeg ás erre a „kitérőre“ ráfizet a munkás, mert nem termel és a népgazdaság, mely a tervek teljesítésénél minden dolgozó teljes értékű teljesítményével számol. A veszteségidő felszámolásával kapcsolatos elvárások nem új keletűek. Régen, ha például családi házat építettek, a kőművesek addig nem engedték lerakni a téglát, cementet, míg nem tartottak gondos szemlét a terepen. Mert nem mindegy, honnan, milyen távolságról kellett később a rendeltetési helyükre szállítani ezeket. Sajnos erről egyes művezetők és mesterek megfeledkeznek. A nagy teljesítményű futódarukról olykor csak úgy találomra szórják le a nem ritkán tonnákat nyomó terheket, és másnap vagy egy hét múlva derül ki, hogy tíz-húsz méterrel odébb kellett volna rakni. Közben a darut másutt használják, várni kell, amíg ismét előkerül. A terheket szakszerűen fel kell rá kötni (pedig nemrég ezt a műveletet már elvégezték), működtetni kell az energiaigényes darut, odébb keli tenni az anyagokat, ha letette, kioldozni a tartóköteleket, egyszóval szerencsés helyzetben ez egy órába, de olykor még többe is beletelik. Az ilyen késés egyes vállalatokban késésláncolat kialakítója lehet. Vegyünk egy konkrét munkahelyet: A komáromi (Komárno) hajógyárban az úszóművek építésében sok szakember vesz részt. Pontosan kidolgozott harmonogram szerint követik egymást a munkák. Ha nem készülnek el határidőre a hegesztők, késnek a villanyszerelési, csőszerelői munkák, később kezdhetik el feladataik teljesítését a festők, asztalosok. A szervezési fogyatékosságok természetesen nemcsak ebben a vállalatban, hanem népgazdaságunk minden területén tetemes károkat okoztak. A gazdaságirányítás tökéletesítésével kapcsolatos intézkedések nagy súlyt helyeznek a veszteségidő felszámolására, és a munkaidő minden percének termelő munkára való fel- használására. Ezért a gazdasági vezetők az év hátralevő hónapjaiban fordítanak megkülönböztetett figyelmet erre a területre, hogy a hetedik ötéves tervidőszak folyamán már ne kelljen ezzel az oly sokat bírált fogyatékossággal ismét foglalkozni. Nem is lesz rá idő, mert a feladatok mind mennyiségi, mind minőségi téren túlnövik a mostani tervidőszakot. KOMLÖSX LAJOS Szakosítjuk a napraforgótermesztést Jó lehetőségeket teremtünk a hektárhozamok fokozására A kombájnosok egy csoportja — Még csak a betakarítás kezdeténél tartunk — válaszolja, így hát nem tudok semmi pontosat mondani a termésről. Azt azonban már látni, hogy ennél jobb termést ígérő kukoricatábláink is vannak. A szárítórészlegen hosszabb ideig tartózkodtunk. Milan Cagaň műszakvezető hat ember munkáját irányítja, akik nyújtott műszakban dolgoznak szombat—vasárnap is. Azt a mennyiségű silókukoricát, amelyet Peter Buranský kaszálógépével betakarít, itt szárítják meg. Araikor megálltam az érsek- újvári részlegen, fekete fellegek gyülekeztek az égbolton. Éppen ott, ahol a traktorok pótkocsijából kiszórták a kukoricát. (A szerző felvételei) a termés. Minden parcellán egészséges a növényzet, s ha később is érik mint máskor, nagyon ígéretes. A késés azonban bonyolulttá teszi a betakarítást, főleg az utókezelést. Az időjárás ebben az évben próbára teszi a mezőgazdasági dolgozókat. Egyrészt kedvezett a nyári kalászosoknak, másrészt kárt okoz a kukoricában. Ezt tapasztalják az itteni földművesek is. Ezért a leltározások alkalmával némely, később érő szemes kukoricát silókukoricává minősítettek át. — A betakarítási munkák 15 napot késnek — mondotta Horváth mérnök. — Mégis remélj- jük, hogy a kukorica nagyrésze beérik, s maradéktalanul betakaríthatjuk. A betakarítást okJárásunikban a szántóterület 4,7 százalékán, négyezer hektáron — hazánkban a legnagyobb területen — termesztünk napraforgót. A helyi viszonyokat figyelembe véve szakosítottuk termesztését. A Párkányi (Štúrovo) Állami Gazdaság hatszáz, a Komjati- cei Efsz négyszáz hektáros területen foglalkozik napraforgó termesztésével. A felmérések alapján megállapítottuk, hogy száz hektárnál kisebb területen egy mezőgazdasági üzemben sem termesztik ezt az olajos növényt. Az eddigi tapasztalatok alapján tovább folytatjuk a termelés koncentrációját és szakosítását. A tervek szerint a 7. ötéves tervidőszakban az egyes mezőgazdasági üzemekben legalább kétszáz hektáron termesztünk napraforgót, de azokban az üzemekben, amelyekben rendkívül kedvezőek a feltételek, nyolcszáz hektárra bővítjük termőterületét. Amíg jelenleg tizenhét mezőgazdasági üzem termeszt napraforgót, a jövőben már csak tizenkettő foglalkozik termesztésével. A napraforgó termesztése járásunk mezőgazdasági üzemeinek kétszeres hasznot hoz. Amellett, hogy az eladott mennyiségért jó pénzt kapnak, még vissza marad az olajpogácsa, ami nagyon jó takarmány az állatállomány számára. A másik oldalon a napraforgó eléggé kizsarolja a földet és a gépesítés jelenlegi foka mellett még gondot okoz a szár betakarítása és beszántá- sa. A hektárhozam nagyban függ a fajták megválasztásától. Pár évvel ezelőtt még a szlovák szürke fajtát termesztettük. A belföldi- és külföldi tapasztalatok alapján már a termőterület kilencven százalékán a Vnimk fajtát termesztjük. Kisebb területeken már kísérletezünk a Romsum román fajtával és néhány jugoszláv és francia fajtával. A napraforgó alá jól elő keli készíteni a talajt. Az őszi mélyszántást tavasszal simítók- kal és kombinátorokkal szét kell dolgozni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy két szakaszban kell mütrágyázni. Az őszi mélyszántáskor kell adagolni a foszfor- és salétromtartalmú műtrágyát. A további szükséges foszfor és salétrom- műtrágyát, nitrogén műtrágyával kiegészítve a vetés előtt kell a földbe juttatni. A napraforgó nagyon meghálálja a nitrogénnel való lombtrágyázást. A nagy hektárhozamok elérésének feltétele a pontos vetés, a megfelelő gyomirtószerek és növényvédőszerek használata. Egyes mezőgazdasági üzemekben már pontosan kidolgozták a termesztési programot, amelybe belefoglalták a növényvédelmet is. Kedvezőek lennének tehát a lehetőségek a nagy hozamok elérésére, azonban néhány bevált növényvédőszert nehezen tudunk beszerezni. Ezért igyekszünk alkalmazni a hazai növényvédőszereket. Az 1979—80-ás évben érés előtt Reglone vegyszert permeteztünk Dam 390-es cseppfolyós műtrágyával. Ez a kombináció nagyon bevált és meggyorsította a szemek érését. Eleinte nagyon sok gondot okozott a betakarítás. Az utóbbi években már megfelelő adaptereket használunk. Az E—516-os kombájn az adapterrel nagyon jó munkát végez. A nehéz betakarítási munkát azonban a legjobban az SZK 6-os szovjet kombájn bírja a legtovább. Ezért a helyi viszonyoknak megfelelően használjuk a különböző típusú kombájnokat a betakarításra. Az utóbbi években főleg olyan napraforgófajtákat termesztünk, amelyeknek nagy az olajtartalma. Ezek közé tartó- zik a Vnimk fajta is, amelynek átlagos hektárhozama 313 mázsa. Amint már említettem, új fajtákkal is kísérletezünk, és a jövőben ezeket nagyobb területeken termesztjük. A kísérleti parcellákon a legnagyobb hektárhozamot, 322 mázsát, a jugoszláv Sumrit 212-es fajta adta. Nemrég meglátogattuk a Szovjetunióban a Molda- vai Szovjet Szocialista Köztársaságot, ahol elbeszélgettünk neves szakemberekkel. Beszélgetés közben megemlítették,, hogy ők is nagy termőképességű és kiváló minőségű fajtákkal kísérleteznek. Éghajlati viszonyaik között az Ogyesszai 63-as fajta hektárhozama 350—380 mázsa volt. Járásunkban nagyon kedvezőek a feltételek a napraforgó termesztésére, ha azonban nagyobb területen akarjuk termeszteni, akkor csökkenteni kell a kukorica vetésterületét. Ezért a felsőbb szervek beleegyezésével változásokat kell eszközölni a növénytermesztés szerkezeti összetételében. Úgyszintén fokozni kellene a termesztési kedvet a szállítóimegrendelői kapcsolatok javításával. A bratislavai Palma vállalat nehézkesen szállítja el a mezőgazdasági üzemek raktáraiból a napraforgót, és ezért tárolással járó veszteségek is keletkeznek. Idén bő termést takarítunk be, és kedvezőbbek a lehetőségeink a napraforgó szárának összezúzására és beszántására is. Reméljük a jövőben a gépipartól megfelelő gépeket kapunk az egyes termesztési folyamatok végzésére, és kevesebb ráfordítással több napraforgót termeszthetünk a népgazdaság számára. KAROL JURÍK mérnök, az Érsekújvári (Nové Zámky) Járási Mezőgazdasági Igazgatóság igazgatója 1980. X. 29.
