Új Szó, 1980. október (33. évfolyam, 232-258. szám)

1980-10-25 / 253. szám, szombat

AZ ESTI ÓRÁKBAN IS ÁTVESZIK A SZŐLŐT Lassan estbe hajlik az idő, de az utakon még mindig szőlővel megrakott járművek haladnak. Egymás után hajtanak he a So- mortal (Samorín) Szőlőfeldolgo­zó üzem kitárt kapuján. A szol­gálatot teljesítők mintát vesz-. nek a rakományból, és megmé­rik annak súlyát, majd enge­délyt adnak arra, hogy a kon­ténerekből a garatba öntsék a szőlőt. Nagy László agrármér­nök ügyel a munkára. Intézke­dik, tervez, hogy a járművek­nek ne kelljen sokat várakoz­niuk A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban a Gombai (Hu­bice) Állami Gazdaságban és más üzemekben még a vezetők és az irodai dolgozók is a sző­lészetekben dolgoznak. Szedik a bő termést, amelyből hamaro­san íorgó-morgó murci és ké­sőbb gyöngyöző bor lesz. — Mindent megteszünk, hogy a szőlő idejében üzemünkbe ke­rüljön — mondja az agrármér­nök. — A termelők betartják a korábban meghatározott és az Időjárásnak megfelelően módo­sított felvásárlási ütemterveket. Naponta találkozunk a mező- gazdasági üzemek vezetőivel, és megbeszéljük velük, hogy a ko­rai fajtákat szüreteljék, mert azoknak magasabb a cukortar­talma. Űjabb járművek érkeznek. Nagy László a laboránsokkal együtt ellenőrzi a minőséget és tovább folytatja a megkezdett beszélgetést. — Nyár végén a termelők még úgy gondolták, hogy alig lesz bevételük a szőlőből. Gyak­ran mondogatták, hogy idén csak a korai fajtákat tudják ér­tékesíteni. Az időjárás azonban kiszámíthatatlan. Az utóbbi na­pokban elég meleg volt és nap­sütésben sem volt hiány, ezért úgy látszik a szőlő mindenütt beérik. Október 6-án kezdtük a felvásárlást. Ugyancsak megle­pődtünk. A gellei (Holice) Efsz- ből beszállított Müller Thurgaou szőlő cukortartalma közel 20 százalékos volt. Az Aiistáli (Hroboííovo) Efsz-ből beszállít tott szőlő cukortartalma is ha­sonló volt. A mázsaháznál épp az Alistá- li Efsz szőlőjét veszik át. Elé­gedettek a minőséggel. A sötét­ben egy fehérköpenyes, egyenes tartású férfi alakja magasodik ki. Körülnéz az udvaron, meg­tekinti a járműveket és a ga­rathoz megy. Gálfy László, az az üzem szigorú vezetője az. Nem tűri a mulasztást, igaz a dicsérettel sem fukarkodik. Most is biztatja a dolgozókat, igyekezzenek, mert még elég sok jármű áll a kapu előtt. Amikor egy kis ideje jut a beszélgetésre, körülnézünk az üzemben és elmondja, hogy mi­lyen gondokkal, problémákkal küzdenek, és az eredményekről is szól. — A járásban tizenhat efsz- ből és három állami gazdaság­ból vásárolják fel a szőlőt. Az eddigi eredmények, illetve a hektárhozamok ismeretében úgy vélik, hogy sikerült felvásárol­niuk a 740 vagon szőlőt, sőt még többet is. Az átlagos hek­tárhozam 90—100 mázsa lesz. Az Aiistáli Efsz-ben a Müller Thurgaou szőlő hektárhozama 170 mázsa volt. Általában bő a termés. Elbeszélgetünk a cukortarta­lom alakulásáról is. Sokan úgy gondolják, hogy a Csallóközben nem olyan édes a szőlő, mint a hegyoldalakban. A több évtize­des tapasztalattal rendelkező ve­zető ezt igyekszik megcáfolni: — Szerintem nem egészen he­lyes ez az állítás. A síkságon naponta hosszabb ideig fürde- nek a szőlőfürtök a napfény­ben, mint a hegyoldalban. Per­sze, ez sem teljesen igaz, mert a déli fekvésű hegyoldalakban magasabb lehet a cukorfok. Mé­gis azt állítom, hogy ezen a vidéken a szőlőtőkéket „körbe járja“ a Nap, ezért több fényt kell kapniuk a fürtöknek. A kis szakmai „kitérő“ után tényekkel, adatokkal bizonyítja, hogy jó minőségű szőlőt termel­nek. A korai fajták nagy részét már elszállították a Racai Bor­feldolgozó üzembe, hogy pezsgő gyártására tartalékolhassák. Üzemükben a feldolgozás után kétszer fejtik a bort, majd el­szállítják. Gondolnak azokra is, akik az üdílő italokat kedvelik. A terv szerint háromszázezer li­ter sűrített mustot készítenek. Ebből gyártják később majd más üzemekben a különböző szőlőlé eredetű alkoholmentes italokat. Az utolsó járművek haladnak át a kapun. A vezető még min­dig ellenőriz és intézkedik. Be­szélget a mezőgazdasági üze­mek agronómusaival. A termés minősége iránt érdeklődik. Biz­tatja őket: ha elég magas a szőlő cukortartalma, akkor ne várjanak, minden erő mozgósí­tásával szedjék a szőlőt. Amikor az utolsó szőlőt is be* öntik a garatba, már nyugod- tabb. Nehéz napjuk volt, hisz két műszakban dolgoztak. Több mint húsz vagon szőlőt vettek át. Elégedett, mert az átlagos cukortartalom magasabb, mint az előző napokon. BALLA JÓZSEF Az egyhangú munka gyógyszere Előzetes bejelentés nélkül, tel­jesen váratlanul állítok be a nagymegyeri (Čalovo) tejgyár Igazgatójához, aki így sem gör­dít akadályokat célom elé, nem mondja, hogy most ne, ma>d máskor, szabad utat enged a gyárba, azonnal lehetővé teszi, hogy azzal beszéljek, akivel én akarok. Tekintetén, magatartá­sán látni is, hogy tiszteli az embert. Talán öt perc sem mú­lik el, amikor megjelelik Tóth Mária technikus, aki készsége­sen végigkalauzol a gyár egyes részjegein. —1 Azokkal akar beszélni, akik monoton munkát végez­nek? — kérdezi, s megállunk egy percre a folyosón, míg el^ döntjük, melyik részlegen is kezdjük. Közben elárulja, 6 is kíváncsi a munkások vélemé­nyére, mert vannak köztük jó néhányan, akik szalag mellett dolgoznak vagy huzamosabb Ideig üres műanyagládákat rak­nak egyik helyről a másikra. Tágas helyiségbe nyitunk be, ahol nem zavar a gépek zaja. A kőkockákkal kirakott talajon tejesvíztócsák „kiabálnak“, a kartondobozokkal körberakott gépsorok mellett fehér köpe­nyes lányok, asszonyok vajjal dolgoznak. Formába öntik, cso­magolják, dobozba rakják. Elő­ször egy jókedvű fiatalasszony­nak, Köles Valériának teszem fel a kérdést, nem érzi-e ideg- feszítőnek a munkáját, hiszen szalag mellett ül, s nyolc órán át négyesével rakosgatja a fris­sen csomagolt vajat. — Ma én csinálom, holnap más — mondja határozottan. — Hetente egyszer, legfeljebb két­szer ülök ide, ha rám kerül a sor, s ez kibírható. Szerencsére nyolcán dolgozunk ezen a rész­legen, így aztán naponta válta­kozhatunk. ■— Engem nem zavar a sza­lagmunka '— szól közbe Nyigri Ilona —, és nem is tartom ideg­feszítőnek. A szókimondó, bátor kiállású Köles Valéria más véleményen van. — En bizony azt állítom, hogy idegölő is lehet ez a munka. Tegyétek csak a szívetekre a Kezeteket — fordul munkatár­sai felé —, 5 mondjátok meg őszintén, hányszor állt az égnek a hajatok, amikor reggel a sza­lag mellé ültetek? Na, ugye ... Tudja, itt semmi más nem se­gít — fordul újra felém —, csak a megértés, az összetar­tás. Ismerjük egymás gondjait, bajait, s ha megbeszéljük a csa­ládi ügyeket, a gyereknevelés kérdéseit, máris minden köny- nyebben megy. Mert a mi mun­kánkhoz csak kézügyesség kell. En már bekötött szemmel is el­végezném a dolgomat. — Igazad van — veszi át a szót Mátis Ilona —, mi jókedv­re derítjük egymást, ha kell, A teplícei Somét vállalatban gyártják a csapágygolyók osztályozását végző automa­ta gépeket és egyéb mérő­műszereket. Legnagyobb megrendelőjük a Szovjet­unió. Az üzem dolgozói a tervet nem csupán teljesí­tették, hanem egynegyeddel túlszárnyalták. Az idei év nyolc hónapja alatt össze­sen nyolcmillió 819 ezer ko­rona értékben termeltek árut, s ezzel a tavalyi év ugyanazon időszakához vi­szonyítva az exportot egy­millió 92 ezer koronával nö­velték. Felvételünkön Bole- na Batková és Hana Vitou- Sóvá mérőműszereket szerel. Í L. Zavoral felvétele — STK felvétele) mert ezt a munkát nem lehet haragosan végezni. Bevallom azonban azt is, hogy kicsattanó jókedvvel sem tudnék naponta a szalag mellé ülni. Még jó, hogy van ez a kis körforgás. A huszonéves Farkas Katit zöld műanyagládák halmaza mellett találjuk, s lassú mozdu­lataiból, álmatag tekintetéből arra következtetek, ő aztán tor­kig lehet a munkával. Napról napra ugyanazt csinálja; egye­sével rakja szalagra a piszkos ládákat. — Mondja csak, nem unja ezt a munkát? Nem fordult még meg a fejében, hogy zavarja ez az iszonyú egyhangúság? — Nem bizony... Engem tel­jesen kielégít, amit csinálok, s januártól meg sem unhattam. Ha idegesíteni fog, kinézek majd az ablakon. Fehérbe öltözött, piros ajkú nő néz a szemembe, s már ke­zében is egy zacskó tej. A kér­désem teljesen hidegen hagyja. Ügy tesz, mintha fel sem fogta volna. Látom az arcán, rossz té­mát választottam, más valami­ről szívesebben beszélne ve­lem. Tóth Mária pedig csak ön- tögeti a tejet: szemével biztat, igyák még. A háromgyerekes Szabó néni nem tér ki a válasz elől. — Nézze, amikor unalmassá válik a munka, mert gyors egy­másutánban szinte megállás nél­kül kapkodjuk a szalagról a tej­jel teli zacskókat, dalolni kez­dünk. Azzal aztán „földobjuk* magunkat. Vagy megbeszéljük, ki mit főz ebédre. — És tudja már mit készít? — Szilvásgombóc lesz. Het­venöt darab, mint tegnapelőtt. Jaj, ezt csak nem írja meg? In­kább azt említse meg, hogy jó mesterünk van. Mert rajta na­gyon sok múlik ... A pudingcsomagolóban öt em­ber dolgozik, közülük csupán egy ül a szalag mellett. Nem tudom eldönteni, dühös-e vagy bánatos, hiába kérdezem, egyet­len fejrázással elintéz. Az az érzésem ,a pokolba küldene. A zsákok tetejéről Letko Irén ne­vet rám, s állítja, aki szereti a munkáját és kedveli a munka­társait, észre sem veszi, hogy az egyhangúság hosszú távon Ideg- feszítő lehet. Pudingporos mo­solya azonnal meggyőz szaval hitelességéről. G. SZABÓ LÁSZLÓ DERÜRE-BORÚRA... Vannak olyan nyelvhelyességi hibák, amelyek ellen nem könnyű felvenni a harcot. A legtöbhen nem is tartják őket hibáknak, hiszen lépten-nyomon találkoznak velük a napi sajtó hasábjain, sőt nemegyszer a rádió vagy a televízió bi­zonyos műsorszámai is hozzájárulnak elterjedésükhöz. So­kan gondolkodás nélkül utánozzák ezeket a nyelvhelyességi botlásokat, így születnek azután az ilyen mondatok: „Az egy hete tartó tárgyalásoknál (helyesen: tárgyalások folya­mán) áthidalhatatlan nehézségek merülnek fel“. „A bánya­légrobbanásnál (helyesen: bányalégrobbanáskor) szerencsé­re senki sem tartózkodott a bányában“; „A mentési munká­latoknál (helyesen: munkálatok során) mintegy 30-an meg­sérültek“; „Rossz szokása, hogy az evésnél (helyesen: evés idején) mindig újságot olvas.“ A felsorolt mondatok megfogalmazói a -nál, -nél, ragos szavakkal nyilván nem hol? kérdésre felelő helyhatározót, hanem mikor? kérdésre felelő időhatározót akartak kifejez­ni, de vagy nem tudatosították a különbséget a két hatá­rozó között, vagy a szlovák pri, illetve a német bei hatásá­ra fpri tejto príležitosti, bei dieser Gelegenheit, dei der Ar­beit ) használják a szó -nál, -nél ragos alakját. A -nál, -nél rag elsősorban a hol? kérdésre felelő hely­határozó kifejezésére szolgál. József Attila versének címé­ben kifogástalan a raghasználat.: A Dunánál. Jól használja ezt a ragot mindenki, akinek beszédében vagy írásában ef­féle mondatok fordulnak elő: Az új hídnál nagy volt a gépkocsitorlódás. Ismerőseink a harmadik megállónál szálltak le. Hét közben csak vacsora­kor van együtt a család az asztalnál. Megállók a keresztútnál — mondja helyesen az ismert nóta szerzője, viszont nem helyes az autósok szaklapjában megjelent alábbi mondat: Hosszabb utaknál (helyesen: uta­kon vagy utak esetén) ésszerű vezetéssel sok üzemanyagot takaríthatunk meg. Az egyik vízilabdacsapat kapitányának így megfogalma­zott megállapítását sem helyeselhetjük: A jó eredményeket nem kisebbíti a vízilabdacsapatnál történt egyes játékosok eltiltása. Ezt a mondatot több helyen is „tisztába kell ten­ni": A jó eredményeket nem kisebbíti a vízilabdacsapat egyes játékosainak eltiltása." A -nál, -nél helytelen használata miatt az efféle monda­tok is módosításra szorulnak: „A belpolitikai helyzet sok­oldalú elemzésénél (helyesen: elemzéséhez) minden rendel­kezésre álló adatot felhasználtak.“; ,,A műsor összeállításá­nál (helyesen: összeállításában) színjátszó csoportok veze­tői működtek közre.“ Viszont az is előfordul, hogy egyesek — talán a -nál, -nél helytelen használatától tartva — a tájnyelvi alakot része­sítik előnyben az ilyen mondatokban: „A vezetőt a tőle fia­talabb szakmunkás helyettesítette;“ „Ettől érdekesebb re­gényt még nem olvastam.“ A művelt nyelvhasználat normá­ja szerint az lett volna a helyénvaló, ha az illetők így fe­jezték volna ki mondanivalójukat: „A vezetőt a nála fiata­labb szakmunkás helyettesítette. Ennél érdekesebb regényt még nem olvastam.“ Amint a fentiekből kitűnik, a nál, -nél ragos szavakat nem használhatjuk derűre-borúra. HASÁK VILMOS LÖVEG A FALBAN? A katonai dolgoknak, fogalmaknak is van nevük, s ezek helyes vagy helytelen használata nyelvi kérdés. Nemcsak a nyelvészt, hanem nyilván a katonát, sőt a katonaviselt em­bert is bosszantja, amikor az egyszerűbb katonai kérdések­ben is járatlan emberek — még újságírók is — nem a ne­vükön neveznek meg tárgyakat, dolgokat, s bizony nem­egyszer olyasmit mondanak vagy írnak, amit a katonaviselt ember megmosolyog, vagy meg sem ért. Miről is van szó tulajdonképpen? Arról, hogy sokan nem tudnak különbséget lenni a töl­tény, lövedék és löveg szavak jelentése között. Azon talán még nem is csodálkozhatunk, ha egy asszony így számol be férje szerencsés megmeneküléséről: „Csak egy kis lég­nyomást érzett, pedig egészen közel csapódott be hozzá a löveg.“ De azon már inkább, amikor az újságban ezt olvas­suk a háború utolsó, Csehországban végbement csatájára való visszaemlékezésben: (a csata végén) „Kivették a pán­céltörő ágyúkból a löveget, kiszerelték belőle a gyutacsot, s vagy három méter magasan a templom falába falazták“. Vizsgáljuk meg először az asszony szóhasználatát: e sze­rint a löveg csapódott be egészen közel a férjéhez. Ez alig­ha. Ugyanis a löveg az ágyúnak a neve. Ami becsapódott, becsapódhat, az a lövedék. Most pedig nézzük meg, mit is írt le a riporter! „Kivették a páncéltörő ágyúkból a löveget“ — tehát az ágyúkból az ágyúkat. Továbbá: „kiszerelték belőle (vagyis a lövegből) a gyutacsot, s vagy három méter magasan a templom falá­ba falazták. „Mit: a gyutacsot vagy a löveget? Ez azonban nem derül ki, de egyiket sem. A gyutacsot azért nem, mert az robbanásveszélyes. A löveget meg azért, mert az ágyút nehéz lett volna a falba ágyazni. Valószínűleg a tölténynek a hüvelyét, mert ebből vették ki a gyutacsot. Nem fog tehát ártani, ha alaposabban megnézzük azt a kérdést: melyik alkatrésznek mi a neve. Azt a dolgot, ame­lyet az ágyúba helyeznek — ugyanez vonatkozik a golyós puskákba helyezett lőszerre is —, töltény-nek nevezzük. A töltény részei a következők: a hüvely (amelyet patron nak is hívnak népiesen) rézből készül; ennek a szélesebb részé­be van szerelve a gyutacs, amelynek segítségével az ütő­szög meggyújtja és robbantja a hüvely belsejébe helyezett robbanóanyagot, az úgynevezett töltetet (a puskatöltények esetében a puskaport). A hüvely keskenyedő végében van a makkhoz hasonló fémrész: a lövedék. A robbanás ezt dobja ki a fegyverből, s ha ágyúlövedékről (vagy robbanófejjel ellátott puskalövedékről) van szó, ez robban a célba való behatoláskor. A szakmai szavakat a köznyelviekkel vagy népiesekkel összevetve tehát: a löveg az ágyú, a lövedék a golyó, a hüvely a patron, a gyutacs a kapszli s tölténynek meg a golyót, a patront és a kapszlit nevezzük a patronban levő porral együtt. Az újságírónak tehát így kellett volna helyesen szerkesz­tenie mondatát: Kivették a páncéltörő ágyúból a töltényt, a hüvelyből kiszerelték a gyutacsot, a lövedéket és a töltetet, 8 a hüvelyt a templom falába ágyazták, JAKAB ISTVÄN 1980. X. 25.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents