Új Szó, 1980. október (33. évfolyam, 232-258. szám)

1980-10-25 / 253. szám, szombat

A frrradalont élvonalában SZÁZ ÉVE SZÜLETETT BOHUMÍR ŠMERAL Száz évvel ezelőtt, 1880. októ­ber 25-én született Tŕebíčben Bohumír Šmeral, Csehszlovákia Kommunista Pártja egyik meg­alapítója, akit Klement Gott­wal d úgy jellemzett, hogy „a munkásosztállyal együtt járta ki az osztályharcok iskoláját, s egyike volt azoknak, akik a cseh munkásmozgalomban első­ként álltak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom oldalá­ray A tfebíči tanítócsalád sarja alig tizenhét éves, amikor prágai diákként belépett a Csehszlovák Szociáldemokrata Pártba. Már joghallgató korában egyik is­mert és megbecsült szerkesztő­je volt a Právo lidunak, s hu­szonegy éves korában tagja lett a párt Központi Bizottságának. Harmincegy éves volt, amikor a žižkovj munkások képviselője­ként jelölték a bécsi Birodalmi Tanácsba, ahol következetesen síkra szállt a dolgozók jogaiért és a háború fenyegető veszélye ellen. Nagy népszerűségének alapja az volt, hogy mindig ki­állt a munkásmozgalom inter­nacionalista jellege mellett és mindig szembeszállt a naciona­lizmus megnyilvánulásaival. Fáradhatatlan szervező, kitű­nő szónok, a szocializmus esz­méinek lelkes hirdetője volt. A fő célt — a munkásosztály győ­zelmét — sohasem vesztette szem elől. Olyan vezéregyéni­ség volt, aki nem félt a felelős­ségtől, a vitától. Ugyanakkor tá­vol állt tőle minden becsvágy. A munkásmozgalom ügyéért kész volt személyes áldozatok válla­lására. A becsületes, építő szán­dékú bírálatot mindig elfogad­ta, s ami a legfontosabb, sze­mélyes sértődöttség nélkül le tudta belőle vonni a következ­tetést. Ezek a tulajdonságai, az osztályszempontokat mindig számba vevő érveinek meggyő­ző ereje a munkásosztály meg­becsült vezető egyéniségévé ér­lelték. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom rendkívül mély ha­tást gyakorolt Bohumír Šmeral- ra. Élénken figyelte a szovjet- oroszországi forradalmi változá­sokat, tanulmányozta Lenin mű­veit és beszédeit. Az Októberi Forradalom és a leninizmus ar­ra ösztönözte, hogy alkotó mó­don alkalmazza az új forradal­mi politikai orientációt a cseh­szlovákiai viszonyokra. Már 1920-ban Moszkvába utazott. Az ott látottak, s különösen a Le- ninnel való személyes találko­zások nagy hatást tettek rá, több kérdésben korrigálta felfo­gását. Ugyanakkor Lenin is nagyra becsülte a széles látó­körű, s a közép-európai mun­kásmozgalomban nagy tapasz­talatokkal rendelkező Bohumír Šmeralt. 1920 őszén, amikor a Cseh Szociáldemokrata Pártban csúcs­pontját érte el a jobboldal és a baloldal közti harc, Šmeral a baloldal elismert vezéralakja lett. A forradalmasított cseh proletariátus ebben az időben többször összecsapott a burzso­áziával. Kiemelkedő jelentőségű esemény volt: az 1920 as decem­beri általános sztrájk, amelynek a legfőbb tanulsága az volt, hogy megérett az idő egy új, a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus el­veit követő politikai párt létre­hozására. A szociáldemokrata párt XIII. kongresszusán, 1920 szeptembe­rében jóváhagyott, Bohumír Šmeral által kidolgozott akció- program alapvetően új irányt jelentett a csehszlovák munkás- mozgalomban Lényege, hogy magáévá tette a Kommunista Internacionálé irányvonalát. Amikor Bohumír Šmeral beszé­dében kijelentette: „Büszkén vallom: Kommunista vagyok!“ A kongresszusi jegyzőkönyv tanú­sága szerint a delegátusok „vi­haros, hosszan tartó, frenetikus tapssal“ fogadták szavait. Bohumír Šmeralnak elévülhe­tetlen érdemei vannak abban, hogy 1921 májusában létrejött az egységes Csehszlovákia Kommunista Pártja. Az alakuló kongresszuson ő tartotta a be­számolót. A nagy jelentőségű beszédet, amelyben megindokol­ta a Kommunista Internacioná- léba való belépés szükségessé­gét, ezekkel a szavakkal fejez­te be: „ . „. Politikai pártnál töb- bet jelentünk. Az új élet élcsa- pata vagyunk. Üj viszonyokat teremtve új embereket akarunk formálni." Šmeral vezetése alatt Cseh­szlovákia proletariátusának leg­forradalmibb és legfejlettebb része elutasította a jobboldali szocialista vezetők reformista politikáját és a proletárdiktatú- ra elvét tette magáévá. Az újon­nan alakult CSKP visszautasí­totta a burzsoá pártokkal való koalíciós együttműködést, s kö­vetkezetesen az osztályharc és a dolgozó tömegek internacio­nalista egységének platformján állott, Az alakuló kongresszus a párt alelnökévé választotta Bohumír Šmeralt, aki egyben a Rudé právo, a párt központi lapja el­ső főszerkesztője is lett. Bohumír Šmeral a CSKP meg­alakulásától 1925-ig a párt ve­zető egyéniségeként fáradhatat^ lan kitartással munkálkodott a kommunista párt stratégiájának és taktikájának kidolgozásában, eszmei és cselekvési egységé­nek megteremtésén, a párt és a néptömegek közti szoros kapcsolatok kiépítésén. 1921 után nemzetgyűlési képviselő, 1935-től 1938-ig mint kommunis­ta szenátor harcolt a burzsoá törvényhozó testületben a dol­gozók jogaiért, pártja politiká­jának megvalósulásáért. Érdemes munkát fejtett ki a nemzetközi kommunista« mozga­lomban is. A Kommunista Inter­nacionálé 111. kongresszusán 1921-ben, beválasztják a Végre­hajtó Bizottságba, amelynek — rövid megszakítással — egészen haláláig tagja volt. Ismeretes, hogy ez a kongresszus nagy el­ismeréssel méltatta a tényt, hogy Csehszlovákiában sikerült létrehozni Európa egyik legna­gyobb kommunista tömegpárt­ját, s ebben jelentős szerepe volt Šmeral elvtársnak is. Mint a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottságának tagja a nemzetközi kommunista moz­galom erősítésén dolgozott, és számos fontos feladatot teljesí­tett a Távol-Keleten, a Balká­non, Németországban és Fran­ciaországban. A harmincas években tevéke­nyen részt vesz a nemzetközi antifasiszta és háborúellenes mozgalmak szervezésében. Csehszlovákiában szervezője a Szovjetunió Barátai Szövetségé­nek és szerkesztője a Svét sové- tü c. lapnak. 1938-ban Moszk­vából visszaköltözik Prágába. Gazdag tapasztalatokkal és ta­nácsaival segítette az antifa­siszta egységfront kikiáltását. Azonban a csehszlovák burzsoá­zia kapituláns politikája és a nyugati hatalmak müncheni árulásának következtében meg­szűnik Csehszlovákia önállósá­ga, s a néptömegek akaratának, érdekeinek legkövetkezetesebb harcosa, a kommunista párt ille­galitásba kényszerülve folytat­ja harcát. München után Bohu­mír Šmeral Moszkvába távozik ismét, ahol a Kommunista In­ternacionálé szerveiben fejt ki aktív munkát. Tagja a CSKP Moszkvában megalakult vezető­ségének. Klement Gottwald ol­dalán munkálkodott Csehszlo­vákia népei felszabadításának és a szocialista jövő nagy ügyén. 1941. május 8-án halt meg. Sírja fölött Klement Gott­wald ezekkel a szavakkal fejez­te be búcsúbeszédét: ,,A munkások sohasem felej­tik el Šmeral elvtárs negyven éven át kifejtett lankadatlan munkásságát, áldozatos küzdel­mét a munkásosztály ügyéért, hűségét a kommunizmus nagy ügye iránti* SOMOGYI MÄTVÄS AZ ELŐADÓ ÉS A PSZICHOLÓGIA Gustav Dianiška: Pszichológia a pártoktatási előadó munkájában 1980 X. 29. A fejlett szocialista társada­lom építésének jelenlegi sza­kasza, amelyet a szociális és gazdasági fejlődés dinamikája, a dolgozók politikai, műveltsé­gi, kulturális és szakmai szín­vonalának emelkedése jelle­mez, nagy követelményeket tá­maszt a politikai nevelő mun­kával szemben. Ebben a folyamatban fontos szerepe van a pártoktatásnak, amely tartalmánál fogva meg­teremti a feltételeket a párt-: tagok és tagjelöltek kommunis­ta szellemű gondolkodásmódja és cselekedetei elmélyítéséhez. A pártoktatásban fontos sze­rep jut az előadóknak és a propagandistáknak. Kiválasztá­suk, módszertani felkészítésük a pártoktatás további javítását, hatékonyságának növelését meghatározó fontos tényező. Annak ellenére, hogy a párt- szervek és -szervezetek az utóbbi időben nagy figyelmet szentelnek e kérdésnek, az elő­adók és a propagandisták pe­dagógiai-pszichológiai felkészí­tésében elég lassan halad a hiányosságok betöltése. A könyvpiacon az utóbbi idő­ben elég sok olyan könyv je­lent meg, amely a pártoktatás módszertani kérdéseivel foglal­kozik. Gustav Dianiška Pszicho* lógta a pártelőadó munkáján ban című műve, amely a Prav­da Könyvkiadó gondozásában jelent meg, az első ilyen jel- letgű publikáció, amely mélyeb­ben foglalkozik a pszichológia alkalmazásával a politikai ne­velő munkában. A mű szerzője vázolja, mi­lyenek a lehetőségek arra, hogy a pszichológia ismereteit kihasználjuk az előadók és propagandisták munkájában, hogy azok még jobban hassa­nak az ember belső világára, pszichéjére. Egészében véve ér­tékes ötleteket nyújt arra néz­ve, hogyan lehet az előadók és a propagandisták munkáját még hatékonyabbá tenni. Rá­mutat azokra a problémákra, amelyek jellegzetesen pszicho­lógiai eredetűek. A szerző abból a feltételezés­ből indul ki, hogy a propagan­damunkában igazi sikert csak az az előadó ér el, aki jó pe­dagógus, aki kellőképpen leköti a hallgatók érdeklődését, na­gyobb tudásra, politikai hoz­záállásuk, eszmei meggyőződé­sük elmélyítésére ösztönzi őket. Hangsúlyozza a minőségi tényező jelentőségét, ami csak a formalizmusok és a rutinsze­rűség valamennyi megnyilvánu­lásának megszüntetésével érhe­tő el. Külön kiemeli az élő szó szerepét a propagandamunká­ban — ezt tekinti az előadó és a propagandista egyik fő fegy­verének. Az önképzés jelentőségének nagy figyelmet szentel a szer­ző. A pártoktatás hallgatóinak rendszeres és aktív önképzése nélkül lehetetlen a marxiz­mus—leninizmus és alkotóele­meinek elsajátítása. E tanul­mányoknak azonban arra kell irányulniuk, hogy a hallgató képes legyen tudását a gyakor­lati tevékenység során felhasz­nálni. Részletesen és a témakör alapos ismerete alapján elemzi az előadó személyiségének kér­déseit, amelyek a külvilág, a társadalmi és a munkakörnye­zet és a többi emberhez való viszony határoz meg. Személyi­ségének szerepét szorosan egy­bekapcsolja a propagandamun­kával és azzal a konkrét hely­zettel, amelyben ez a tevékeny­ség folyik. Az előadó és a pro­pagandista sikeres propaganda- tevékenységének alapvető fel­tétele, hogy azok politikai ön­tudata magas színvonalú le­gyen, a marxista—leninista vi­lágnézetből és a kommunista megyőződésből induljon ki. Ab­ban, hogy az előadó és a pro­pagandista mestere lehessen hivatásának, a személyes tulaj­donságok (politikai, erkölcsi, pszichikai) is nagy szerepet játszanak. Az említett mű konkrét se­gítséget jelent a széles pártak­tíva számára, alapvető érveket és konkrét ötleteket tartalmaz arra nézve, hogy a propagan­dista-tevékenység javulása ho­gyan segítheti elő az ideológiai munka hatékonyságának növe­lését. CZAKÖ JÓZSEF, ax SZLKP KB alosztályvezető)« A dél-csehorszagi Fruta Veselý nad Ĺužnicí-i üzeme a cseh ország­rész egyetlen bébieledel gyártója. Az üzemben évente 5000 tonna bébieledelt állítanak elő, nyolcféle választékban IJ. Sýbek felvétele — ČSTK) LAZÍTANI NINCS IDŐ ELLENŐRZIK A FELADATOK TELJESÍTÉSÉT A pártalapszervezetek mun­kájának eredményessége nagy­mértékben függ attól, milyen aktívak a pártcsoportok és a pártalapszervezet egyes tagjai. Éppen ezért a pártbizottságok tagjaikat konkrét feladatok tel­jesítésével bízzák meg. A fela­datok teljesítését a pártszerve­zet rendszeresen ellenőrzi és értékeli. — Pártbizottságunkban kétha- vonként beszélgetünk a párt­csoportvezetőkkel a feladatok teljesítéséről — közli Tóth Im­re, a gútai (Kolárovo) efsz üze­mi pártbizottságának alelnöke, a 84 tagú császtai pártalapszer­vezet elnöke, aki e tisztségein kívül a császtai brigádközpont vezetője is. — Minden negyed­évben értékeljük a gazdasági eredményeket, s egyben azok­nak a pártfeladatoknak a telje­sítését is, melyek a termelési­gazdasági feladatokkal kapcso­latosak. A pártfeladatok egy ré­sze ilyen jellegű. A szövetkezet császtai részle­gén 350 ember dolgozik, a bri­gádközpontnak 70 dolgozója van. Az üzemi pártbizottság öt alapszervezet munkáját hangol­ja össze. A 84 tagú pártalap- szervezetnek hét pártcsoportja van: három az állattenyésztés­ben, kettő a gépesített brigád részlegén, egy a zöldségterme­lési, egy pedig a növényter­mesztői részlegen. A pártfela­datok teljesítését előbb a cso­portok értékelték, s csak azu­tán (augusztusban) foglalkozott vele a taggyűlés. A pártfelada­tok teljesítését természetesen a csoportok állandóan figyelem­mel kísérik, hiszen számos megbízás hosszú lejáratú, állan­dó jellegű. A szerveset minden tagja kapott pártfeladatot. A pártcsoportok munkájával a pártbizottság elégedett. Ered­ményességüket a csoportveze­tők gondos kiválasztásában és a csoportok minden egyes tagjá­nak az igyekezetében látja. A pártcsoportvezetők a taggyűlés programját minden alkalommal idejében megkapják, hogy tájé­koztathassák róla a csoportok tagjait, akiket személyesen hív­nak meg a gyűlésrt. Ezzel is magyarázható, hogy a taggyűlé­seken rendszerint jó a jelenléti arány s többnyire gazdag vita bontakozik ki. Külön figyelmet érdemel, hogy nem mindig csak ugyanazok szólalnak fel. — Természetesen a szavak­nak és tetteknek összhangban kell állniuk — mondja határo­zottan a pártalapszervezet elnö­ke. — A bírálat mellett az ön­bírálatnak is érvényesülnie kell. Például, csak úgy tehetem szó­vá valakinek, hogy öt percet késett a taggyűlésről, ha én egyetlen percet sem késtem. Igen, a kommunistáknak min­denben példát kell mutatniuk. Ez persze nem mindig köny- nyű, hiszen a feladatok teljesí­tése kemény munkát és sok időt követel tőlünk. Ha * j.laki kibú­vót, „magyarázatot“ keres a hi­bákra, azt nem tűrjük. Én az ilyen következetes munkában látom a formalizmus- kiküszöbö­lését, melyről a CSKP KB legu­tóbbi ülésén is szó volt. A for­malizmus minden munkában ká­ros, de a pártmunkában külö­nösen az volna, ha megtűrnénk. A mi munkánkban nincs „ubor­kaszezon“, nem lehet sohasem lazítani, mindig teljes erőnkből és következetesen kell dolgoz­nunk. És fel kell tárnunk mun­kánk minden tartalékát. — Miben látják a minőség ja­vításának lehetőségeit? — A pártmunkában és a ter­melésben egyaránt két fő do­logban: az állandó és követke­zetes ellenőrzésben, s abban, hogy teljes mértékben megért­sék az emberek feladatuk be­csületes elvégzésének jelentő­ségét. Természetesen a jól vég­zett munkáért megérdemelt jK talom és erkölcsi elismerés jár. Az emberek helytállásának nagyfokú elismerése, ha felve­szik a pártszervezet tagjainak a sorába. 1975-tői tizennégy új taggal, illetve tagjelölttel gya­rapították a taglétszámot. Je­lenleg hat tagjelölje van az alapszervezetnek. — A tagfelvételnél magas kö­vetelményt támasztunk a fiata­lokkal szemben, hiszen n jó és a jó között is van különbség, s nemcsak az elvégzett munkát vesszük figyelembe, hanem az általános magatartást is. A párttagok és a tagjelöltek egyaránt teljesítenek konkrét pártfeladatot. Természetesen Tóth elvtárs feladata gondos­kodni a pártbizottsági ülések és a taggyűlések rendszeres és eredményes magatartásáról, de gazdasági jellegű teendővel is megbízták: az üzemanyaggal va­ló takarékoskodás szervezésé­vel. Ezzel kapcsolatos feladata nemcsak neki van, hiszen a köz­pont dolgozói vállalták, hogy 1,5 százalék üzemanyagot taka­rítanak meg. Például l/oss An­talnak is ez az egyik feladata. Továbbá az, hogy a taggyűlések után tájékoztassa azokat a nyugdíjasokat a tanácskozás eredményeiről, akik betegség miatt nem tudtak jelen lenni. Magyar Bélát, az alapfokú párt­oktatás, Michal Rajtárt pedig a középfokú pártoktatás elő­adásainak megtartásával bízták meg. Feladataikat mindketten példásan teljesítették. Akárcsak Zahorán Mihály, aki a jegyző­könyvek vezetéséről és más ad­minisztrációs teendőkről gon­doskodik. Az alapszervezet nyolc nőtagjának egyik felada­ta az, hogy aktív munkát vé­gezzenek a Csehszlovák Nőszö­vetség helyi szervezeteiben. A pártbizottság elégedett e fela­datok teljesítésével is. Csak olyan esetben fordult elő, hogy valaki nem teljesítet­te konkrét pártfeladatát, ha időközben megváltoztak a mun­kakörülményei, például munka­helyi átcsoportosítás következ­tében. Ezeknek a tagoknak a pártbizottság új feladatot ad. Azt, hogy a párttagok jól tel­jesítik feladataikat, s a párt­szervezet a többi dolgozót is mozgósítani tudja a helytállás­ra, a szövetkezet, illetve a rész­leg gazdasági eredményei is mutatják. Eddig minden terme­lési szakaszon 100 százalékon felüli eredményt értek el. A ga­bona hektárhozama mindennél meggyőzőbb érv: búzából 72, őszi árpából 60, tavaszi árpából 55 métermázsa volt az átlagter­més. FÜLÖP IMRE

Next

/
Thumbnails
Contents