Új Szó, 1980. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1980-10-17 / 246. szám, péntek
AZ SZLKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA ELNÖKSÉGÉNEK JELENTÉSE A GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS FEJLESZTÉS 7. ÖTÉVES TERVE KIDOLGOZÁSÁNAK HELYZETÉRŐL ÉS FŐ PROBLÉMAIRÓL A SZLOVÁK SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁGBAN (Folytatás a 4. oldalról) megrendelői kapcsolatok következetes megoldása útján. Ha fokozatosan el akarjuk érni, hogy a tervfeladatokat szavatolni akarjuk a szerződéses kapcsolatokkal, akkor ezen a téren már ebben az időszakban a lehető legtöbbet kell tennünk. A központban, a kerületekben, járásokban és vállalatokban kifejtett széles körű információs kampány után most sokkal igényesebb szakaszba lépünk, amelyben konkrétan le kell bontanunk az intézkedédéseket az egyes ágazatok, termelési ágak, vállalatok, munkakollektívák és dolgozók teltételeire. A szakágazatoknak ezen a téren hatékony segítséget kell nyújtaniuk a termelési-gazdasági egységeknek és vállalatoknak, a tevékenység egybehangolásával hatniuk kell arra, hogy a tapasztalatokat kölcsönösen kicseréljék és kihasználják, egységesen járjanak el az intézkedések gyakorlati értelmezésében és érvényesítésében. Hasonlóan kell eljárni a munka, az anyagfogyasztás és más normák meghatározásával kapcsolatban, ezek a normák teszik lehetővé a vállalatokon belüli irányítás és tervezés elmélyítését. A normaképzés, elsősorban a teljesítménynormák képzése rendkívül érzékeny politikai kérdés. Ezért megköveteli a párt és szakszervezeti szervezetek teljes figyelmét, a gazdasági vezetőkkel együtt közérthetően' meg kell magyarázniuk a dolgozóknak, milyen célt követünk a normák tökéletesítésével. El kell érniük, hogy mindenki konkrétan ismerje munkájának feltételeit, a teljesítmények és a jutalmazás közti kapcsolatot. Ez egyik fontos feltétele a dolgozók alkotó kezdeményezése további kibontakoztatásának. A komplex intézkedések új, igényesebb kritériumokat vezetnek be és számolni kell azzal, hogy ezek érvényesítése nem lesz konfliktus- mentes, egyes intézkedéseket helyenként kétségbe vonják vagy megbírálják. A pártszervektől é? szervezetektől függ, hogyan támogatják majd az új hozzáállásokat, az érdem szerinti következetes jutalmazást és a nyolcvanas évek igényesebb feltételeiből eredő további intézkedések érvényesítését, a társadalmunk további szocialista fejlesztése érdekeinek előnybe helyezését. Az irányítási rendszerrel kapcsolatos intézkedések megvalósításával párhu* zamosan minden szinten elsősorban a kulcsfontosságú helyeken, a központi szervektől egészen a vállalatokig, tökéletesíteni kell a közvetlen irányító munkát is, amelynek színvonala sok helyen nem felel meg a mai és elsősorban a jövőbeli szükségleteknek. A helyes döntés elsősorban azt jelenti, hogy javítani kell a felismerő munkát és el kell mélyíteni az elemző tevékenységet. Ügyelni kell arra, hogy a információk olyan mennyiségben és olyan feldolgozásban jussanak az irányítás egyes szintjeire, ahogyan azt felismerő és döntő munkájuk jellege megköveteli. Elsősorban arról van szó, hogy a központi szervek ne fulladozzanak fölöslegesen a rengeteg, áttekinthetetlen részinformációban, s ugyanakkor a vállalatok és az üzemek is olyan információkat kapjanak, amelyek lehetővé teszik, hogy szélesebb betekintést nyerjenek az illetékes gazdasági, termelési-műszaki kérdésbe. El kell érnünk, hogy az irányítás minden része következetesen teljesítse azt, amiért felelős, hngy a döntést fölöslegesen ne ruházzák át az alacsonyabb szintekről a magasabbakra, hogy a minisztériumok ne halogassák a döntéseket, amelyek szükségesek a termelésigazdasági egységek és a vállalatok munkájának irányításában. A döntési folyamatok meggyorsítása megköveteli, hogy határozottabban leküzdjük a reszortszel lemet, kiküszöböljük a bürokratizmust és lényegesen megjavítsuk a reszortok konkrét együttműködését a társadalmi érdekekkel kapcsolatos problémák megoldásában. A minisztériumoktól megköveteljük, hogy jobban teljesítsék pótolhatatlan funkciójukat az adott terület vagy ágazat koncepciós kérdéseinek megoldásában. Nem szabad megelégedniük csupán az irányítás alacsonyabb fokairól érkező követelmények összegezésével. Az irányítás valamennyi magasabb fokán iobb minőségű munkát kell kifejtem, felelősséget kell vállalni a társadalmi haladás elsődleges érdekeinek érvényesítéséért. A munka koncepciós jellegének elmélyítését kell megkövetelnünk a Szlovák Tervbizottságtól, valamint a pénzügyminisztériumtól, az építésügyi és műszaki minisztériumtól, a munka- és szociálisügyi minisztériumtól, a Szlovák Árhivataltól és más központi szervektől, különösen az olyan kérdésekkel kapcsolatban, mint a terv egyes részei közti kapcsolat, minden eszköz felhasználása a beruházások hatékonyságának növelésére, a tudományos-műszaki fejlesztés koncepciója, a termék- szerkezet felújításának meggyorsítása, a munkaerő elhelyezése és kihasználása. az önelszámolási rendszer érvényesítése, az egyes ágazatok helyes bérdifferenciálása, az árpolitika hatékonyabb kihasználása, a műszaki haladás a minőség támogatásában és a fogyasztás szabályozásában. A kormánynak az eddiginél következetesebben kell megkövetelnie az egyes minisztériumoktól, hogy vállaljanak felelősséget a párt- és kormány- határozatok teljesítéséért ezek konkrét lebontásáért, szigorúbban ellenőrizzék teljesítésüket és vonják le a következményeket nem teljesítésükből. Újból kiemeljük, hogy meg kell szilárdítanunk az ellenőrző szervek, valamint az ágazaton belüli és a vállalaton belüli ellenőrzés ellenőrző tevékenységének funkcióját. Ez szükséges az állami, a gazdasági és a munkafegyelem megszilárdítása, valamint a kölcsönös tájékoztatás szempontjából, amely során fel kell deríteni, hogy az elfogadott határozatok teljesítésében hol tapasztalható lemaradás, hol kell javítani a helyzetet. A minden fajta munka hatékonysága és ]ó minősége alapelveit teljes mértékben érvényesíteni kell az irányításban. Ezért fokoznunk kell az irányító apparátus teljesítőképességét, hogy számbeli gyarapodás nélkül, a dolgozói számának növelése nélkül birkózzon meg az adott feladatokkal. Kétség- . telen, hogy ez elérhető a politikai és szakmai felkészítés és az apparátus szervezeti struktúrájának javításával, a feladatok igényességének növelésével, azzal, hogy az egyes alakulatokat egyenletesen látják el a feladatokkal. Emeljük a pártmunkc? színvonalát Elvtársak! Azokat a feladatokat, amelyeket a következő években a népgazdaság fejlesztése területén kell megoldani, csak akkor tudjuk teljesíteni, ha az igényességüknek megfelelően növeljük a pártmunka színvonalát, az alapszervezetektől kezdve egészen pártunk Központi Bizottságáig. Ezt a meggyőződésünket támasztja alá a gazdasági és szociális programunk teljesítésében elért eredmények elemzése is, amely azt mutatja, hogy a jó és a kevésbé jó eredmények többé-kevésbé megfelelnek a jó vagy kevésbé hatékony pártpolitikai munkának. Tárgyalásunkból és a jóváhagyott határozatokból a pártszerveknek és -szervezeteknek le kell bontaniuk a feladatokat saját konkrét feltételeikre és ezek a feladatok képezik majd az évzáró gyűlések, a járási és kerületi konferenciák tárgyalásainak fő tartalmát is. A hatékonyság növelése és a minőség javítására vonatkozó stratégiai irányvonal teljesítése megköveteli, hogy a gazdaságban tovább mélyítsük a párt vezető szerepét és a kommunistákat elkötelezett, áldozatos munkára ösztönözzük. A pártszervezetek tevékenységében még következetesebben kell érvényesítenünk az ellenőrzési jogot, rendszeresen figyelemmel kell kísérnünk, hogy a gazdasági vezetés hogyan bontja le és miképpen teljesíti a párt határozatait, hogyan oldja meg a problémákat* hogyan küszöböli ki a fogyatékosságokat. A pártszerveknek és szervezeteknek támogatniuk kell mindazokat, akik kompromisszummentesen megkövetelik a feladatok teljesítését, a nagyfokú hatékonyságot, a fegyelem megszilárdítását, a társadalmi érdekek respektálását. A társadalomellenes jelenségek, a hanyagság, az ügyeskedés ellen folytatott harc élére kell állnunk, következetesen ügyelnünk kell arra, hogy felelősségre vonják az ilyen negatív jelenségek képviselőit. Az előttünk álló feladatok teljesítése megköveteli, hogy a társadalmi szervezetekben, a szakszervezetekben, a Szocialista Ifjúsági Szövetségben, a Nőszövetségben dolgozó kommunisták fokozott aktivitást fejtsenek ki, teljes mértékben érvényesítsük a szocialista demokratizmust, s elmélyítsük a dolgozók részvételét az igazgatásban és az irányításban. A Forradalmi Szak- szervezeti Mozgalomnak a dolgozók kezdeményezése, a szocialista verseny, a közös felajánlások, a haladó munkamódszerek fejlesztésével az eddiginél még hatékonyabban hozzá kell járulnia legfontosabb feladataink teljesítéséhez. Ezzel párhuzamosan megfelelő figyelmet kell szentelni a munkafeltételek javításának, a munkavédelemnek, az egészségvédelemnek, a lakás-, a szociális-, a kulturális szükségletek kielégítésének, az üzemi étkeztetésnek, az üdültetésnek, a kedvező élet- és munkafeltételek kialakításával kapcsolatos más kérdéseknek. Ez megköveteli, hogy szoros és gyümölcsöző együttműködés folyjon a gazdasági vezetők és a szakszervezetek között. Ezen a téren értékelnünk kell az SZSZK kormányának és a Szakszervezetek Szlovákiai Tanácsának az együttműködését, az állami népgazdasági terv feladatainak teljesítésére hozott közös intézkedések jóváhagyását. Ennek az együttműködésnek meg kell nyilvánulnia a gazdasági irányítás alacsonyabb szintjein és az illetékes szakszervezetekben is. Az együttműködést azonban meg kell szabadítani a formalizmus megnyilvánulásaitól úgy, hogy kevesebbet beszéljenek ezekről a kérdésekről és többet tegyenek. A pártmunkában a feladatok növekvő bonyolultságának megfelelően kell kiválasztani, nevelni és elhelyezni a kádereket, elsősorban a vezető funkciókban. Szigorúbb kritériumokat kell érvényesíteni a vezetők komplex értékelésében, amelyet most valósítunk meg. A kádermunkában az általános stabilitás elvének érvényesítésén kívül abból kell kiindulnunk, hogy az emberek miként teljesítik feladataikat. Csakis olyanok tölthetnek be vezető posztokat, akik megértik az újat, határozottan érvényesítik a társadalmi érdekeket, becsületesek, hajlandók vállalni az egészséges kockázatot, tudnak vezetni, egyesíteni tudják a kollektívákat és természetes tekintélyre tettek szert. Semmilyen esetben sem szabad visszariadnunk az olyan vezetők leváltásától, akik nem tudnak megbirkózni feladataikkal, nem váltak be, nem hajlandók vállalni az új feladatokat. Amint Husák elvtárs hangsúlyozta, ezen a téren nemcsak érzékenyen, hanem elsősorban a társadalommal szembeni felelősségérzettel keli megoldani a megérett problémákat. A káderpolitika távlatisága megköveteli, hogy a vezetőségeket folyamatosan és szervesen új, fiatal dolgozókkal egészítsük ki, akik eddigi konkrét munkájukkal tanúsították a szocializmus iránti viszonyukat, hazafiságukat, internacionalizmusukat és képességeiket. Fokoznunk kell az ideológiai hatásunk hatékonyságát, elsősorban a párttagok körében, de a dolgozók széles rétegei között is, mivel a kommunista meggyőződés társadalmi haladásunk fontos tényezője. Az élet mindennap bizonyítja, hogy a munkahelyi kötelességek következetes teljesítése, az az eltökéltség, hogy értékeinket megvéd- jük az osztályellenséggel szemben és feladatainkat teljesítjük az új feltételek között is, döntő mértékben attól függ, hogyan viszonyulnak az emberek a szocializmus alapvető értékeihez. A jó, nem formális, a: élettel szoros kapcsolatban álló ideológiai nevelő- munkával kell odahatnunk, hogy dolgozóink megértsék, mit akarunk ma elérni, hogy az, amit a párt csinál, amire törekszünk, összhangban áll az fl érdekeikkel. Ezért nagy igényeket támasztunk a gazdasági propagandával és agitácíóval szemben a sajtóban, a rádióban, a televízóban, valamint a vállalatokban, az üzemekben és a munkahelyeken is. Ha értékeljük azt a munkát, amelyet ezen a téren a tájékoztató eszközök, elsősorban a Pravda szerkesztősége végeztek eddig, emlékeztetnünk kell arra is, hogy folytatnunk kell ezt az irányvonalat, növelnünk kell munkánk céltudatosságát és hatékonyságát. Az ideológiai és tömegpolitikai munka nagyobb hatékonyságának szükségességét a gazdasági fejlődés kérdéseinek megoldásával kapcsolatban kiemelte a CSKP KB 15. ülése is. Amikor ma az igényesebb feladatok időszakába lépünk, szem előtt kell tartanunk, hogy az ideológiai munka súlypontja — amint azt ezen az ülésen Bifak elvtárs hangsúlyozta — a sokoldalú hozzájárulás a párt gazdaságpolitikája stratégiai irányvonalának megvalósításához, az, hogy a felismerés meggyőződéssé, öntudatos, alkotó tettekké váljon. Elvtársakl A CSKP XVI. kongresszusa és az SZLKP kongresszusa előkészítésének időszakában, a nagyfokú politikai és munkaaktivitás időszakában minden erőnket és eltökéltségünket arra fordítjuk, hogy a 6. ötéves terv utolsó éve feladatainak jó teljesítésével és a következő év sikeres megkezdésével köszöntsük a CSKP XVI. kongresszusát és az SZLKP kongresszusát. Ezeken a kongresszusokon becsülettel akarunk számot adni eredményeinkről és olyan program javaslatát akarjuk előterjeszteni, amely Szlovákia további fejlesztését, egész csehszlovák szocialista hazánk további fejlesztését jelenti majd. így köszöntjük a legmeggyőzőbben pártéletünk és nemzeteink leg- újabbkori történelmének jelentős jubileumát, a CSKP megalapításának közeledő 60. évfordulóját. AZ SZLKP KB ÜLÉSÉNEK VITÁJA I sző xSflO, X. 17. PAVEL TOMÄŠ ELVTÄRSNAK. AZ SZLKP KB TAGJÁNAK, AZ SZLKP BRATISLAVAI VÁROSI ELLENŐRZŐ ÉS REVÍZIÓS BIZOTTSÁGA ELNÖKÉNEK FELSZÓLALÁSA Azoik a bonyolult körülményeik, amelyek között a párt gazdaságpolitikáját megvalósítjuk, igényesebb és fele- lősebb hozzáállást kívánnak meg a pártszervektől és szervezetektől a problémák megoldásához, a fogyatékosságok felszámolásához, s eközben támaszkodni kell a kommunisták és a pártonkívüliek tapasztalataira és javaslataira. A helyzet azonban az, hogy egyes pártszervezetek a kollektív vezetés és döntés elvét csak formálisan érvényesítik. A vegy-, a gép-, az építő- és az élelmiszeriparban működő 22 pártszervezetnél végrehajtott ellenőrzések bebizonyították, hogy a kollektív vezetés elvét főleg a párt által kitűzött gazdaságpolitikai feladatok teljesítése során csak formálisan érvényesítik. Azokat a jelentéseket, amelyeket a vezető gazdasági dolgozók a pártalapszervezetek taggyűlései elé terjesztenek, a pártbizottságok nem vitatják meg, nem foglalnak velük kapcsolatban állást, és nem terjesztenek határozati javaslatot a taggyűlés elé. Akadnak olyan esetek is, hogy a bizottságnak tudomása sincs arról, mit fog tartalmazni a felszólalás, hogyan fogja értékelni a helyzetet, milyen problémákat vet föl, mit javasol megoldásként és milyen következtetéseket von le. így aztán a taggyűlés kevésbé hatékony, csaik tudomásul veszi a jelentést, vagy utasítja az igazgatót a terv teljesítésének biztosítására, holott konkrétabb lépésekre lenne szükség a helyzet javítása érdekében. Ennek okát abban látjuk, hogy egyes tisztségviselők és pártbizottságok nem készítik elő megfelelően a fontos kérdésekről tanácskozó üléseket, ők maguk nem elemzik a helyzetet, nem ismerik a dolgozók nézeteit és álláspontjait, nem támaszkodnak a pártcsoportok, a szakszervezeti és a SZISZ-tisztségviselők ismereteire, véleményére és javaslataira, nem használják fel a nyilvános pártgyűléseken és a termelési értekezleteken szerzett ismereteket. Mindez gyengíti a személyes felelősséget, az ellenőrzési jog érvényesítésének hatékonyságát, a kommunisták és a pártonkívüliek kezdeményezését és aktivitását. Ha nem teremtik meg a légkört ahhoz, hogy részt vegyenek a párt politikájának formálásában, akkor hogyan várhatjuk el, hogy részt vegyenek a politika megvalósításában? Ez a helyzet a párt(Folytatás a 6. oldalon J
