Új Szó, 1980. október (33. évfolyam, 232-258. szám)

1980-10-17 / 246. szám, péntek

AZ SZLKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA ELNÖKSÉGÉNEK JELENTÉSE A GAZDASÁGI ES SZOCIÁLIS FEJLESZTÉS 7. ÖTÉVES TERVE KIDOLGOZÁSÁNAK HELYZETÉRŐL Es fő problémairól a szlovák szocialista köztársaságban Peter Colotka elvtárs előadói beszéde az SZLKP Központi Bizottságának október 14-i ülésén (A beszéd első részét lapunk tegnapi számában közöltük.) A beruházások és ezzel kapcsolatban az építőipari munkák általános növe­kedésének csökkentése nem jelenti azt, hogy építőiparunk előtt az eddiginél könnyebb feladatok állnak. Az építő­ipari termelés több mint 19 százalékos növekedését gyakorlatilag munkaerő- gyarapodás nélkül, tehát kizárólag a munkatermelékenység növelésével kell elérni. Sokkal igényesebb lesz a mun kák struktúrája. Növekszik a befejező, a rekonstrukciós és javító munkák rész­aránya, elsősorban a lakásgazdálkodás­ban, ahol nagyobb a munkaigényesség, továbbá növekszik a közműve- sítési és a nagy energetikai építkezések részaránya, s ezek is nagyobb igényeket támasztanak az előkészítéssel és a mun­kaszervezéssel szemben. Közben csök­ken a lakásépítés részaránya, pedig ezen a területen már elértük a szerve­zettség és az iparosítás magas szín­vonalát. Az építőiparnak meg kell oldania a kapacitások jelentős területi átcsopor­tosítását különösen Bratislava, Prága és az észak-csehországi kerület fej­lesztésére, és jelentősen növelni kell az építőipari kapacitások kivitelét ellenér­tékként a nélkülözhetetlen nyersanya­gokért és energetikai forrásokért. Ezeket a szempontokat, valamint a munkatermelékenység növelésének tar­talékait, még felül kell bírálnunk a to­vábbi szakaszban is úgy, hogy az építő­ipar feladatait igényesen, de reálisan határozhassuk meg. Az építőipari minisztériumnak, vala­mint a termelési-gazdasági egységek­nek átgondoltabban kell meghatároz­niuk és irányítaniuk az ágazat műszaki politikáját. Fejleszteniük kell az olyan konstrukciós rendszereket, amelyek le­hetővé teszik a munkaigényességgel, a behozatallal szemben támasztott köve­telmények csökkentését, a hiánycikk­nek számító alapanyagokkal, tüzelő­anyagokkal és energiával szemben tá­masztott igények csökkentését, vala­mint a hatékony, komplex gépi beren­dezések céltudatos kialakítását. A szállítói-megrendelői kapcsolatok megkötésekor és az anyagi mérlegké­szítés során következetesen szavatolni kell az építőanyagok, valamint más ko­hóipari, vegyipari és fafeldolgozóipaii és gépipari termékek szállításának fo­lyamatosságát, természetesen felhaszná­lásuk maximális gazdaságossága mel­lett. Ily módon is meg kell teremteni a feltételeket a vállalaton belüli tervezés, irányítás és munkaszervezés Javításá­hoz, az építőipari vállalatokban, az igazgatóságokon és az egyes építkezése­ken. Az építőipari dolgozóknak többet kell meríteniük a hazai és külföldi ha­ladó tapasztalatokból, nagyobb figyel­met kell szentelniük a Zlobin-módszert alkalmazó kollektíváknak, a szocialista verseny fejlesztésének. Tekintettel az eddigi gyakorlatra, az építőipari veze­tőknek, főleg a kommunistáknak sok­kal határozottabban kell megkövetel­niük, hogy az építkezéseken nagyobb rend és fegyelem legyen, jobban kihasz­nálják a gépeket és a munkaidőt, sza­vatolják a munkák jó minőségét — eb­ben látjuk az építőipar teljesítőképessé­ge növelésének nagy tartalékát. Az életszínvonall fejlesztése munkánk eredményétől függ Elvtársak! A kialakított források mértékének megfelelően fejleszthetjük és javíthat­juk tovább az életszínvonalat. Tudjuk, hogy tekintettel a fogyasztás mai ma­gas szintjére, és a termelés igényes fel­tételeire, ez bonyolult feladat lesz. Ezért életszínvonal-politikánkban nem járunk el frontálisan, nem fejlesztjük összes területét, hanem differenciáltan, munkánk eredményeitől, minőségétől, a gazdaságosságtól, a tudományos-mű­szaki haladás érvényesítésétől függően. A 7. ötéves tervidőszakban az élet- színvonal döntő része az egyéni fo-< gyasztás, ez ösztönzi legjobban az egyéni érdekeltséget a társadalmi fel­adatok teljesítésében. A társadalmi fel­adatok növelésével teret biztosítunk a strukturális és minőségi változások folytatásához, amelyek abban rejlenek, hogy a közszükségleti cikkek eladásá­nak növekedése gyorsabb lesz, mint az élelmiszerek eladásáé, s kielégítik a minőségileg és műszakilag tökéletesebb termékek iránti keresletet. Az anyagi fogyasztás dinamikáját elsősorban a gépipari szükségleti cikkek, valamint a lakások színvonalát emelő és a szabad idő kihasználásával kapcsolatos termé­kek biztosítják. Az élelmiszerek terüle­tén folytatni akarjuk a lakosság élel­mezésének racionalizálását, elsősorban az élelmiszeripari nyersanyagok jobb kihasználása és hasznosítása útján. A 7. ötéves terv kidolgozása során megköveteljük a központi tervező szer­vektől, a termelési ágazatoktól, a bel­kereskedelmi minisztériumtól is, hogy szavatolják a következetes kapcsolatot a lakosság pénzbevétele, valamint a jó minőségű áruval és szolgáltatásokkal való fedezése között. Az utóbbi években az ezen a téren tapasztalható összhang- hiány miatt számos problémával talál­koztunk a hazai piacon, s ezeket a la­kosság jogosan bírálta. Elsődleges és fontos politikai feladatnak tartjuk, hogy a hazai piacon globális, de ugyanakkor strukturális egyensúlyt is elérjünk. Sajnos, a termelési minisztériumok vezetői és a vezérigazgatóságok vezetői, kommunista dolgozói nem jártak el eszerint, a 7. ötéves terv egyes éveire még mindig nem sikerült teljes mérték­ben fedezni a belkereskedelem szük­ségleteit sem mennyiségileg, de első­sorban strukturális szempontból nem. Ezért határozottan megköveteljük, hogy a termelési minisztériumok a kereske­delmi minisztériummal együtt a követ­kező időszakban teljes felelősséggel old­ják meg a szükséges szállítmányok kér­dését, és biztosítsák a termékszerkezet felújítására és a minőség javítására ki­dolgozott program teljesítését. Az életszínvonal emelésére vonatkozó irányzatunk egyik jellemvonása a szol­gáltatásokra fordított kiadások 25 szá­zalékos növekedése, így ez lesz a lakos­ság kiadásainak legdinamikusabban nö­vekvő összetevője. Felelősségteljes fel­adat hárul ezen téren a nemzeti bizott­ságokra és az ipari szövetkezetekre, el­sősorban azokra a fajta szolgáltatások­ra kell fordítaniuk figyelmüket, ahol nem sikerül eddig kielégíteni a keres­letet, ahol a lakosság jogosan panasz­kodik a minőségre, a rugalmasságra és az elvégzett munkák becsületes elszá­molására. Elsősorban a lakásokkal, az üdüléssel, a háztartási javításokkal, a gépkocsi- és villamossági cikkek javí­tásával kapcsolatos szolgáltatásokról van szó. További haladást akarunk elérni a lakásprobléma megoldásában, célunk az, hogy 100 háztartásra számítva az 1980. évi 92,1 lakás 1985-ben 95,5-re nö­vekedjen. Ezen a téren is gazdaságo­sabban kell eljárnunk, kevesebb új la­kással számolunk, mint a 6. ötéves terv­időszakban. Ezt azonban egyrészt a már létező lakások korszerűsítésével, vala­mint a lakások szanálásának csökken­tésével kompenzáljuk. Az építőipari dol­gozóktól elvárjuk, hogy valóban komp­lexen építsenek, pótolják azt a lemara­dást, amely a lakótelepek kommunális ellátottságában az elmúlt években ke­letkezett. Lakáspolitikánkkal meg akarjuk olda­ni az emberek szükségleteit, de az ed­diginél jobban figyelembe kell venni ennek során a népgazdaság szükségle­teit, a munkaerők elhelyezését és stabi­lizálását. Ezért a lakások 55 százalékát a szövetkezeti stabilizációs építés ke­retében adjuk át. A nemzeti bizottsá­goknak továbbra is meg kell teremte­niük a fetételeket az egyéni lakásépítés­hez, és a lakáspolitika alapelveivel össz­hangban eleget kell tenni azoknak az állampolgároknak, akik meg akarják vá­sárolni az állami lakásokat. Továbbra is fejleszteni fogjuk a társa­dalmi fogyasztást, habár ezen a téren is maximális gazdaságosságot és az esz­közök diferenciáli elosztását kell érvé­nyesíteni. Az előirányzott beruházási és nem beruházási eszközök, valamint a terve­zett munkaerőgyarapodás keretében az illetékes minisztériumoknak és nemze­ti bizottságoknak előnyben kel) része­síteni az olyan feladatok tel jesílését, mint az új nevelési-oktatási rendszer megvalósítása, az egészségügyi gyer­meklétesítmények, az idült betegek szá­mára létesített egészségügyi létesítmé­nyek építése, a rendelőintézetekben a várakozási idő lerövidítését lehetővé te­vő feltételek megteremtését és a nyug- díjasliázak hálózatának lényeges bőví­tését. Amint az elmondottak is mutatják, az életszínvonal számos oldala az egyéni és a társadalmi fogyasztásban is kap­csolatban áll a nemzeti bizottságok munkájával. Értékeljük mindazt, amit a tisztségviselők, a képviselők, a nemze­ti bizottságok aktivistái és apparátusá­nak dolgozói ezen a területen eddig el­végeztek. Elvárjuk, hogy a következő időszakban, amikor a nemzeti bizottsá­gok gazdálkodásában is teljes mérték­ben érvényesíteni kell a nagyfokú ha­tékonyság és gazdaságosság követelmé­nyét, a rendelkezésre álló eszközök megfontolt felhasználásával, a hatalmi államigazgatási funkciók jó gyakorlásá­val tovább fogják javítani az állampol­gárok életfeltételeit. Amikor az életszínvonal fejlesztésé­vel és javításával kapcsolatos céljaink­ról beszélünk, újból ki kell emelnünk, hogy alakulása nem a jóakarat vagy az elképzelések kérdése, hanem csakis, amint ezt Strougal elvtárs a CSKP KB 18. ülésén is hangsúlyozta, a népgazda­ság hatékonyságának és teljesítőképes­ségének eredménye, munkánk eredmé­nye. Valamennyiünk, egész* pártunk és az összes állampolgár feladata, hogy ezt a megcáfolhatatlan tényt ne csak elis­merje, de eszerint is cselekedjen. A jövő évi tervfeladataink kidolgozása Elvtársak! A közvetlenül előttünk álló feladatok közé tartozik az 1981. évi állami nép- gazdasági terv kidolgozása. Előkészíté­se a 7. ötéves terv kidolgozásával pár­huzamosan folyt, és kapcsolatban áll azoknak az alapvető problémáknak a megoldásával, amelyek az egész követ­kező ötéves tervidőszakot jellemzik, és amelyekről már beszéltünk. A jövő évi tervjavaslat kidolgozásá­nak irányelveiben több tényből indul­tunk ki. Többfajta alapvető nyersanyag, tüzelőanyag és fém esetében csak na­gyon kicsi vagy semmilyen gyarapodás­sal sem számolhatunk. Már az ötéves tervidőszak első évében a gazdálkodás progresszívebb irányzatát érvényesítjük, ennek ellenére szükséges, hogy lehető­ségeinknek megfelelően reálisan járul­junk el. A tervszerű irányítási rendszer keretében megvalósított intézkedések olyan folyamatot jelentenek, amely csak fokozatosan vezet jelentősebb eredményekhez. Ezért 1981-ben a forrá­sok kialakításának és kihasználásának valamivel alacsonyabb ütemével számo­lunk, mint a 7. ötéves terv átlagos évi dinamikája, miközben Szlovákia fejlő­dése gyorsabb ütemű lesz, mint az or­szágos ütem. Az irányelvek szerint a társadalmi termék 3,7 százalékkal növekszik, az ipari termelés 3,8 százalékkal, az építő­ipari termelés 3,1 százalékkal, a mező- gazdasági termelés 3,2 százalékkal. Az exportszállítmányok gyorsabban- nö­vekszenek mint a termelés. Az ágazati struktúrában a gépipari termelés gyors dinamikájának megtar­tásával számolunk az elektrotechnikai iparban, amely több mint 9 százalék lesz, az általános gépiparban 6 száza­lék és a nehézgépiparban 8,5 százalék. Külön figyelmet szentelünk a gépipar­ban annak, hogy megteremtsük a felté­teleket a kiviteli feladatok és a hazai piac kielégítésével kapcsolatos felada­tok teljesítéséhez az elektrotechnikai iparban és a nehézgépiparban a lema­radó vállalatok helyzetének konszoli­dálásához. A kohóiparban fontolóra vesszük a nyersvas, acél és hengerelt áru termelése növelésének lehetőségeit úgy, hogy a Kelet-szlovákiai Vasmű re­konstrukciójának befejezése után jobban kihasználhassuk a kapacitásokat. A vegyipar fejlődése a polipropilén­szálak, a mezőgazdasági gumiipari vegyszerek és a gumiipari termelés to­vábbi növelésére támaszkodik. Az új kapacitások lehetővé teszik a fafeldol­gozó ipar termelésének 6—7 százalékos növelését, ami megköveteli, hogy az új kapacitásokban beindítsuk a termelést és megoldjuk az egyes problémákat a szállítói-megrendelői kapcsolatokban. A textiliparban, ahol elhalasztottuk több új kapacitás átadását, a szükséges piaci és export szállítmányok biztosítása meg­követeli a meglevő kapacitások maxi­mális kihasználását. Az idei mezőgazdasági eredmények­re tekintettel, jövőre 3,8 millió tonna gabona termelésével számolunk. Ennek lehetővé kell tennie természetesen a tömegtakarmányok termelésében a tar­talékok sokoldalú mozgósítása mellett, a szemes termények behozatalának csökkentése ellenére is az állattenyész­tés növelésére vonatkozó irányvonal teljesítését. Ez megköveteli, amint már többször mondottuk, hogy az összes faj­ta takarmány felhasználásában sokol­dalú gazdaságosságot érvényesítsünk. A beruházási eszközöket továbbra is az építkezések befejezésére koncentrál­juk. A megkezdett építkezések nagy száma arra kényszerít bennünket, hogy jelentősen csökkentsük az újonnan megkezdett építkezések számát. A kor­mány külön foglalkozott az új építke­zések javaslataival, jelentőségük és a tervezési előkészítés szempontjából. A tervekbe előnyösen sorolják be azokat az építkezéseket, amelyek lehetővé te­szik, hogy tovább bővítsük gazdasági együttműködésünket a KGST-ors^ágok- kal, elsősorban a Szovjetunióval, továb­bá azokat az akciókat, amelyek hozzá­járulnak a hazai nyersanyagalap haté­konyabb kihasználásához, a mezőgaz dasági termelés növeléséhez és stabili­zálásához, valamint néhány ekológiai építkezést. A hatékonyság növelése érdekében azzal számolunk, hogy az iparban 2,7 százalékkal növekszik a munkatermelé­kenység, miközben az átlagos keresetek 2,1 százalékkal lesznek nagyobbak. En­nek a relációnak a következetes meg­tartása, valamint a nem termelési szfé­rában a bérlimitek megtartása fontos feltétele a hazai piac egyensúlyának s egyensúlya megőrzésének. Nagyobb felelősségtudatra van szükség Elvtársak! Mögötlünk áll az 1981. évi tervjavas­latok és a 7. ötéves terv alapanyagai ki­dolgozásának időszaka a termelési gaz­dasági egységekben, a minisztériumok­ban és a kerületi nemzeti bizottságo­kon. Bírálóan meg kell állapítanunk, hogy az előterjesztett javaslatok összes­ségükben nem szavatolják az irányel­vek céljait, alacsonyabb termelés- és szállítmányokat ajánlanak fel a hazai piac, valamint a kivitel számára. Ala­csonyabb hatékonysággal számolnak, mivel több dolgozót, több tüzelőanya­got, energiát és nyersanyagot, nagyobb beruházásokat és behozatalt igényelnek. Ez arra utal, hogy a vezetők nem értet­ték meg mindenütt, milyen komoly po­litikai feladat a 7. ötéves terv előkészí-. tése. Sok termelési-gazdasági egység és vállalat állásfoglalását valószínűleg az a törekvés halarozza meg, hogy ne tárják fel összes tartalékukat, és így a tökéletesített tervszerű irányítási rendszer igényesebb kritériumainak ér­vényesítéséhez is olyan kiindulási ala­pot teremtsenek, amely kényelmes éle­tet tesz számukra lehetővé. Ezek cí­mére el kell mondanunk, hogy az ilyen hozzáállás elfogadhatatlan, apolitikus, s arról tanúskodik, hogy nem értették meg vagy lebecsülik mai céljainkat. A XVI. pártkongresszusig, amely jó­váhagyja gazdasági és szociális fejlődé sünk irányelveit, már nem sok idő áll előttünk, amelyet azonban az irányítás minden szintjén intenzív, eredményen munkával kell eltöltenünk. A további eljárásunkat úgy kell megszervezni, hogy az 1981. évi terv javaslatát decem­berben jóváhagyhassák és a 7. ötéves terv javaslatát legkésőbb 1981 februárjában megvitassák. Az idő rö­vidsége, valamint a megoldandó prob­lémák súlyossága megköveteli, hogy a következő időszakban szoros együttműködést teremtsünk a ter­vező szervek, a minisztériumok, és a középszintű irányítási szervek között, a párt és társadalmi szervek és szerve­zetek kommunista hozzáállást, teljes el­kötelezettséget tanúsítsanak, a nyílt problémákat alkotóan, a szükségletek, lehetőségek és feltételek reális figye-, lembevételével oldják meg és alaposan átgondolják a feladatok megoldásához szükséges intézkedések jóváhagyását. Az állami és gazdasági szerveknek a tárgyi problémák megoldását a tökéle­tesített tervszerű irányítási rendszer intézkedéseivel szoros kapcsolatban kell megszervezniük. Alkalmunk nyílt, hogy alaposan megismerkedjünk az in­tézkedések politikai, gazdasági szem pontjaival. Ezeket a CSKP KB Elnöksé­gének a Központi Bizottság 18. ülésén Ľubomír Strougal elvtárs által előter­jesztett beszámolója is ismertette. Ezért nem ismétlem meg ezeket és csupán azokról a feladatokról fogok beszélni, amelyeket n legközelebbi időszakban kell megoldanunk. A konkrét intézkedések eredményes megvalósítása és az egész gazdasági mechanizmus hatékony működése szem­pontjából elsősorban jól egybehangolt, kiegyensúlyozott ötéves tervet kell ki­dolgoznunk a központban, valamint az összes termelési-gazdasági egységben és vállalatban is. Ez azonban semmi­lyen esetben sem értelmezhető statiku­san, hanem csakis az élő munkában ki­fejtett fogyasztási normák progresszivi­tásának dinamikus növelésével. Ennek során az egyik legfontosabb feladat lesz az anyagi kapcsolatok kiegyensú­lyozottságának elmélyítése a szállítói­( Folytatás a 5. oldalon) űr szó 1980. X. 17.

Next

/
Thumbnails
Contents