Új Szó, 1980. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1980-10-17 / 246. szám, péntek
AZ SZLKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA ELNÖKSÉGÉNEK JELENTÉSE A GAZDASÁGI ES SZOCIÁLIS FEJLESZTÉS 7. ÖTÉVES TERVE KIDOLGOZÁSÁNAK HELYZETÉRŐL Es fő problémairól a szlovák szocialista köztársaságban Peter Colotka elvtárs előadói beszéde az SZLKP Központi Bizottságának október 14-i ülésén (A beszéd első részét lapunk tegnapi számában közöltük.) A beruházások és ezzel kapcsolatban az építőipari munkák általános növekedésének csökkentése nem jelenti azt, hogy építőiparunk előtt az eddiginél könnyebb feladatok állnak. Az építőipari termelés több mint 19 százalékos növekedését gyakorlatilag munkaerő- gyarapodás nélkül, tehát kizárólag a munkatermelékenység növelésével kell elérni. Sokkal igényesebb lesz a mun kák struktúrája. Növekszik a befejező, a rekonstrukciós és javító munkák részaránya, elsősorban a lakásgazdálkodásban, ahol nagyobb a munkaigényesség, továbbá növekszik a közműve- sítési és a nagy energetikai építkezések részaránya, s ezek is nagyobb igényeket támasztanak az előkészítéssel és a munkaszervezéssel szemben. Közben csökken a lakásépítés részaránya, pedig ezen a területen már elértük a szervezettség és az iparosítás magas színvonalát. Az építőiparnak meg kell oldania a kapacitások jelentős területi átcsoportosítását különösen Bratislava, Prága és az észak-csehországi kerület fejlesztésére, és jelentősen növelni kell az építőipari kapacitások kivitelét ellenértékként a nélkülözhetetlen nyersanyagokért és energetikai forrásokért. Ezeket a szempontokat, valamint a munkatermelékenység növelésének tartalékait, még felül kell bírálnunk a további szakaszban is úgy, hogy az építőipar feladatait igényesen, de reálisan határozhassuk meg. Az építőipari minisztériumnak, valamint a termelési-gazdasági egységeknek átgondoltabban kell meghatározniuk és irányítaniuk az ágazat műszaki politikáját. Fejleszteniük kell az olyan konstrukciós rendszereket, amelyek lehetővé teszik a munkaigényességgel, a behozatallal szemben támasztott követelmények csökkentését, a hiánycikknek számító alapanyagokkal, tüzelőanyagokkal és energiával szemben támasztott igények csökkentését, valamint a hatékony, komplex gépi berendezések céltudatos kialakítását. A szállítói-megrendelői kapcsolatok megkötésekor és az anyagi mérlegkészítés során következetesen szavatolni kell az építőanyagok, valamint más kohóipari, vegyipari és fafeldolgozóipaii és gépipari termékek szállításának folyamatosságát, természetesen felhasználásuk maximális gazdaságossága mellett. Ily módon is meg kell teremteni a feltételeket a vállalaton belüli tervezés, irányítás és munkaszervezés Javításához, az építőipari vállalatokban, az igazgatóságokon és az egyes építkezéseken. Az építőipari dolgozóknak többet kell meríteniük a hazai és külföldi haladó tapasztalatokból, nagyobb figyelmet kell szentelniük a Zlobin-módszert alkalmazó kollektíváknak, a szocialista verseny fejlesztésének. Tekintettel az eddigi gyakorlatra, az építőipari vezetőknek, főleg a kommunistáknak sokkal határozottabban kell megkövetelniük, hogy az építkezéseken nagyobb rend és fegyelem legyen, jobban kihasználják a gépeket és a munkaidőt, szavatolják a munkák jó minőségét — ebben látjuk az építőipar teljesítőképessége növelésének nagy tartalékát. Az életszínvonall fejlesztése munkánk eredményétől függ Elvtársak! A kialakított források mértékének megfelelően fejleszthetjük és javíthatjuk tovább az életszínvonalat. Tudjuk, hogy tekintettel a fogyasztás mai magas szintjére, és a termelés igényes feltételeire, ez bonyolult feladat lesz. Ezért életszínvonal-politikánkban nem járunk el frontálisan, nem fejlesztjük összes területét, hanem differenciáltan, munkánk eredményeitől, minőségétől, a gazdaságosságtól, a tudományos-műszaki haladás érvényesítésétől függően. A 7. ötéves tervidőszakban az élet- színvonal döntő része az egyéni fo-< gyasztás, ez ösztönzi legjobban az egyéni érdekeltséget a társadalmi feladatok teljesítésében. A társadalmi feladatok növelésével teret biztosítunk a strukturális és minőségi változások folytatásához, amelyek abban rejlenek, hogy a közszükségleti cikkek eladásának növekedése gyorsabb lesz, mint az élelmiszerek eladásáé, s kielégítik a minőségileg és műszakilag tökéletesebb termékek iránti keresletet. Az anyagi fogyasztás dinamikáját elsősorban a gépipari szükségleti cikkek, valamint a lakások színvonalát emelő és a szabad idő kihasználásával kapcsolatos termékek biztosítják. Az élelmiszerek területén folytatni akarjuk a lakosság élelmezésének racionalizálását, elsősorban az élelmiszeripari nyersanyagok jobb kihasználása és hasznosítása útján. A 7. ötéves terv kidolgozása során megköveteljük a központi tervező szervektől, a termelési ágazatoktól, a belkereskedelmi minisztériumtól is, hogy szavatolják a következetes kapcsolatot a lakosság pénzbevétele, valamint a jó minőségű áruval és szolgáltatásokkal való fedezése között. Az utóbbi években az ezen a téren tapasztalható összhang- hiány miatt számos problémával találkoztunk a hazai piacon, s ezeket a lakosság jogosan bírálta. Elsődleges és fontos politikai feladatnak tartjuk, hogy a hazai piacon globális, de ugyanakkor strukturális egyensúlyt is elérjünk. Sajnos, a termelési minisztériumok vezetői és a vezérigazgatóságok vezetői, kommunista dolgozói nem jártak el eszerint, a 7. ötéves terv egyes éveire még mindig nem sikerült teljes mértékben fedezni a belkereskedelem szükségleteit sem mennyiségileg, de elsősorban strukturális szempontból nem. Ezért határozottan megköveteljük, hogy a termelési minisztériumok a kereskedelmi minisztériummal együtt a következő időszakban teljes felelősséggel oldják meg a szükséges szállítmányok kérdését, és biztosítsák a termékszerkezet felújítására és a minőség javítására kidolgozott program teljesítését. Az életszínvonal emelésére vonatkozó irányzatunk egyik jellemvonása a szolgáltatásokra fordított kiadások 25 százalékos növekedése, így ez lesz a lakosság kiadásainak legdinamikusabban növekvő összetevője. Felelősségteljes feladat hárul ezen téren a nemzeti bizottságokra és az ipari szövetkezetekre, elsősorban azokra a fajta szolgáltatásokra kell fordítaniuk figyelmüket, ahol nem sikerül eddig kielégíteni a keresletet, ahol a lakosság jogosan panaszkodik a minőségre, a rugalmasságra és az elvégzett munkák becsületes elszámolására. Elsősorban a lakásokkal, az üdüléssel, a háztartási javításokkal, a gépkocsi- és villamossági cikkek javításával kapcsolatos szolgáltatásokról van szó. További haladást akarunk elérni a lakásprobléma megoldásában, célunk az, hogy 100 háztartásra számítva az 1980. évi 92,1 lakás 1985-ben 95,5-re növekedjen. Ezen a téren is gazdaságosabban kell eljárnunk, kevesebb új lakással számolunk, mint a 6. ötéves tervidőszakban. Ezt azonban egyrészt a már létező lakások korszerűsítésével, valamint a lakások szanálásának csökkentésével kompenzáljuk. Az építőipari dolgozóktól elvárjuk, hogy valóban komplexen építsenek, pótolják azt a lemaradást, amely a lakótelepek kommunális ellátottságában az elmúlt években keletkezett. Lakáspolitikánkkal meg akarjuk oldani az emberek szükségleteit, de az eddiginél jobban figyelembe kell venni ennek során a népgazdaság szükségleteit, a munkaerők elhelyezését és stabilizálását. Ezért a lakások 55 százalékát a szövetkezeti stabilizációs építés keretében adjuk át. A nemzeti bizottságoknak továbbra is meg kell teremteniük a fetételeket az egyéni lakásépítéshez, és a lakáspolitika alapelveivel összhangban eleget kell tenni azoknak az állampolgároknak, akik meg akarják vásárolni az állami lakásokat. Továbbra is fejleszteni fogjuk a társadalmi fogyasztást, habár ezen a téren is maximális gazdaságosságot és az eszközök diferenciáli elosztását kell érvényesíteni. Az előirányzott beruházási és nem beruházási eszközök, valamint a tervezett munkaerőgyarapodás keretében az illetékes minisztériumoknak és nemzeti bizottságoknak előnyben kel) részesíteni az olyan feladatok tel jesílését, mint az új nevelési-oktatási rendszer megvalósítása, az egészségügyi gyermeklétesítmények, az idült betegek számára létesített egészségügyi létesítmények építése, a rendelőintézetekben a várakozási idő lerövidítését lehetővé tevő feltételek megteremtését és a nyug- díjasliázak hálózatának lényeges bővítését. Amint az elmondottak is mutatják, az életszínvonal számos oldala az egyéni és a társadalmi fogyasztásban is kapcsolatban áll a nemzeti bizottságok munkájával. Értékeljük mindazt, amit a tisztségviselők, a képviselők, a nemzeti bizottságok aktivistái és apparátusának dolgozói ezen a területen eddig elvégeztek. Elvárjuk, hogy a következő időszakban, amikor a nemzeti bizottságok gazdálkodásában is teljes mértékben érvényesíteni kell a nagyfokú hatékonyság és gazdaságosság követelményét, a rendelkezésre álló eszközök megfontolt felhasználásával, a hatalmi államigazgatási funkciók jó gyakorlásával tovább fogják javítani az állampolgárok életfeltételeit. Amikor az életszínvonal fejlesztésével és javításával kapcsolatos céljainkról beszélünk, újból ki kell emelnünk, hogy alakulása nem a jóakarat vagy az elképzelések kérdése, hanem csakis, amint ezt Strougal elvtárs a CSKP KB 18. ülésén is hangsúlyozta, a népgazdaság hatékonyságának és teljesítőképességének eredménye, munkánk eredménye. Valamennyiünk, egész* pártunk és az összes állampolgár feladata, hogy ezt a megcáfolhatatlan tényt ne csak elismerje, de eszerint is cselekedjen. A jövő évi tervfeladataink kidolgozása Elvtársak! A közvetlenül előttünk álló feladatok közé tartozik az 1981. évi állami nép- gazdasági terv kidolgozása. Előkészítése a 7. ötéves terv kidolgozásával párhuzamosan folyt, és kapcsolatban áll azoknak az alapvető problémáknak a megoldásával, amelyek az egész következő ötéves tervidőszakot jellemzik, és amelyekről már beszéltünk. A jövő évi tervjavaslat kidolgozásának irányelveiben több tényből indultunk ki. Többfajta alapvető nyersanyag, tüzelőanyag és fém esetében csak nagyon kicsi vagy semmilyen gyarapodással sem számolhatunk. Már az ötéves tervidőszak első évében a gazdálkodás progresszívebb irányzatát érvényesítjük, ennek ellenére szükséges, hogy lehetőségeinknek megfelelően reálisan járuljunk el. A tervszerű irányítási rendszer keretében megvalósított intézkedések olyan folyamatot jelentenek, amely csak fokozatosan vezet jelentősebb eredményekhez. Ezért 1981-ben a források kialakításának és kihasználásának valamivel alacsonyabb ütemével számolunk, mint a 7. ötéves terv átlagos évi dinamikája, miközben Szlovákia fejlődése gyorsabb ütemű lesz, mint az országos ütem. Az irányelvek szerint a társadalmi termék 3,7 százalékkal növekszik, az ipari termelés 3,8 százalékkal, az építőipari termelés 3,1 százalékkal, a mező- gazdasági termelés 3,2 százalékkal. Az exportszállítmányok gyorsabban- növekszenek mint a termelés. Az ágazati struktúrában a gépipari termelés gyors dinamikájának megtartásával számolunk az elektrotechnikai iparban, amely több mint 9 százalék lesz, az általános gépiparban 6 százalék és a nehézgépiparban 8,5 százalék. Külön figyelmet szentelünk a gépiparban annak, hogy megteremtsük a feltételeket a kiviteli feladatok és a hazai piac kielégítésével kapcsolatos feladatok teljesítéséhez az elektrotechnikai iparban és a nehézgépiparban a lemaradó vállalatok helyzetének konszolidálásához. A kohóiparban fontolóra vesszük a nyersvas, acél és hengerelt áru termelése növelésének lehetőségeit úgy, hogy a Kelet-szlovákiai Vasmű rekonstrukciójának befejezése után jobban kihasználhassuk a kapacitásokat. A vegyipar fejlődése a polipropilénszálak, a mezőgazdasági gumiipari vegyszerek és a gumiipari termelés további növelésére támaszkodik. Az új kapacitások lehetővé teszik a fafeldolgozó ipar termelésének 6—7 százalékos növelését, ami megköveteli, hogy az új kapacitásokban beindítsuk a termelést és megoldjuk az egyes problémákat a szállítói-megrendelői kapcsolatokban. A textiliparban, ahol elhalasztottuk több új kapacitás átadását, a szükséges piaci és export szállítmányok biztosítása megköveteli a meglevő kapacitások maximális kihasználását. Az idei mezőgazdasági eredményekre tekintettel, jövőre 3,8 millió tonna gabona termelésével számolunk. Ennek lehetővé kell tennie természetesen a tömegtakarmányok termelésében a tartalékok sokoldalú mozgósítása mellett, a szemes termények behozatalának csökkentése ellenére is az állattenyésztés növelésére vonatkozó irányvonal teljesítését. Ez megköveteli, amint már többször mondottuk, hogy az összes fajta takarmány felhasználásában sokoldalú gazdaságosságot érvényesítsünk. A beruházási eszközöket továbbra is az építkezések befejezésére koncentráljuk. A megkezdett építkezések nagy száma arra kényszerít bennünket, hogy jelentősen csökkentsük az újonnan megkezdett építkezések számát. A kormány külön foglalkozott az új építkezések javaslataival, jelentőségük és a tervezési előkészítés szempontjából. A tervekbe előnyösen sorolják be azokat az építkezéseket, amelyek lehetővé teszik, hogy tovább bővítsük gazdasági együttműködésünket a KGST-ors^ágok- kal, elsősorban a Szovjetunióval, továbbá azokat az akciókat, amelyek hozzájárulnak a hazai nyersanyagalap hatékonyabb kihasználásához, a mezőgaz dasági termelés növeléséhez és stabilizálásához, valamint néhány ekológiai építkezést. A hatékonyság növelése érdekében azzal számolunk, hogy az iparban 2,7 százalékkal növekszik a munkatermelékenység, miközben az átlagos keresetek 2,1 százalékkal lesznek nagyobbak. Ennek a relációnak a következetes megtartása, valamint a nem termelési szférában a bérlimitek megtartása fontos feltétele a hazai piac egyensúlyának s egyensúlya megőrzésének. Nagyobb felelősségtudatra van szükség Elvtársak! Mögötlünk áll az 1981. évi tervjavaslatok és a 7. ötéves terv alapanyagai kidolgozásának időszaka a termelési gazdasági egységekben, a minisztériumokban és a kerületi nemzeti bizottságokon. Bírálóan meg kell állapítanunk, hogy az előterjesztett javaslatok összességükben nem szavatolják az irányelvek céljait, alacsonyabb termelés- és szállítmányokat ajánlanak fel a hazai piac, valamint a kivitel számára. Alacsonyabb hatékonysággal számolnak, mivel több dolgozót, több tüzelőanyagot, energiát és nyersanyagot, nagyobb beruházásokat és behozatalt igényelnek. Ez arra utal, hogy a vezetők nem értették meg mindenütt, milyen komoly politikai feladat a 7. ötéves terv előkészí-. tése. Sok termelési-gazdasági egység és vállalat állásfoglalását valószínűleg az a törekvés halarozza meg, hogy ne tárják fel összes tartalékukat, és így a tökéletesített tervszerű irányítási rendszer igényesebb kritériumainak érvényesítéséhez is olyan kiindulási alapot teremtsenek, amely kényelmes életet tesz számukra lehetővé. Ezek címére el kell mondanunk, hogy az ilyen hozzáállás elfogadhatatlan, apolitikus, s arról tanúskodik, hogy nem értették meg vagy lebecsülik mai céljainkat. A XVI. pártkongresszusig, amely jóváhagyja gazdasági és szociális fejlődé sünk irányelveit, már nem sok idő áll előttünk, amelyet azonban az irányítás minden szintjén intenzív, eredményen munkával kell eltöltenünk. A további eljárásunkat úgy kell megszervezni, hogy az 1981. évi terv javaslatát decemberben jóváhagyhassák és a 7. ötéves terv javaslatát legkésőbb 1981 februárjában megvitassák. Az idő rövidsége, valamint a megoldandó problémák súlyossága megköveteli, hogy a következő időszakban szoros együttműködést teremtsünk a tervező szervek, a minisztériumok, és a középszintű irányítási szervek között, a párt és társadalmi szervek és szervezetek kommunista hozzáállást, teljes elkötelezettséget tanúsítsanak, a nyílt problémákat alkotóan, a szükségletek, lehetőségek és feltételek reális figye-, lembevételével oldják meg és alaposan átgondolják a feladatok megoldásához szükséges intézkedések jóváhagyását. Az állami és gazdasági szerveknek a tárgyi problémák megoldását a tökéletesített tervszerű irányítási rendszer intézkedéseivel szoros kapcsolatban kell megszervezniük. Alkalmunk nyílt, hogy alaposan megismerkedjünk az intézkedések politikai, gazdasági szem pontjaival. Ezeket a CSKP KB Elnökségének a Központi Bizottság 18. ülésén Ľubomír Strougal elvtárs által előterjesztett beszámolója is ismertette. Ezért nem ismétlem meg ezeket és csupán azokról a feladatokról fogok beszélni, amelyeket n legközelebbi időszakban kell megoldanunk. A konkrét intézkedések eredményes megvalósítása és az egész gazdasági mechanizmus hatékony működése szempontjából elsősorban jól egybehangolt, kiegyensúlyozott ötéves tervet kell kidolgoznunk a központban, valamint az összes termelési-gazdasági egységben és vállalatban is. Ez azonban semmilyen esetben sem értelmezhető statikusan, hanem csakis az élő munkában kifejtett fogyasztási normák progresszivitásának dinamikus növelésével. Ennek során az egyik legfontosabb feladat lesz az anyagi kapcsolatok kiegyensúlyozottságának elmélyítése a szállítói( Folytatás a 5. oldalon) űr szó 1980. X. 17.
