Új Szó, 1980. október (33. évfolyam, 232-258. szám)

1980-10-17 / 246. szám, péntek

ALKOTÓ MÓDON TELJESÍTJÜK A PÄRT HATÁROZATAIT Alois Indra elvtársnak, a CSKP KB Elnöksége tagjának felszólalása az SZLKP KB legutóbbi ülésén Az SZLKP KB legutóbbi ülé­sén, 1980. október 15-én a vi­tában felszólalt Alois Indra elvtárs, a CSKP KB Elnökségé­nek tagja. Egyebek között megállapította: Szívesen és gyakran emle­getjük, hogy az idő nagyon gyorsan telik. Lehet, bog/ eb­ben a percben mindnyájan és teljes egészében nem is tuda­tosítjuk, hogy nem egészen hat hónap múlva összejönnek ta­nácskozásukra a CSKP XVI. kongresszusának küldöttei. Ez­alatt a rövid idő alatt még na­gyon sok felelős munkát kell elvégeznünk. Meggyőződésünk, hogy a XVI. kongresszus pártunk ha­gyományainak szellemében megvonja a mérlegét mindan­nak, amit az elmúlt öt eszten­dőben végeztünk, meggyőződé­sünk, hogy ez a mérleg pozi­tív lesz, és a kongresszusi kül­döttek kedvező eredményekről adhatnak számot a pártnak, a munkásosztálynak és egész népünknek. Megállapíthatjuk, majd, hogy a XV. pártkong­resszus határozataival össz­hangban követett politika he­lyes volt, és alapjában véve ha­tékonyan meg is valósult. Hi­szünk abban, hogy a kong­resszus a jövő időszak prog­ramjával kapcsolatban olyan irányvonalat tűz ki, amely folytatása lesz annak — amint ezt Husák elvtárs a CSKP Köz­ponti Bizottságának legutóbbi ülésén megfogalmazta —, amit a XIV. kongresszuson, vagy még pontosabban, már a Köz­ponti Bizottság 1969 áprilisi ülésén megkezdtünk. A CSKP KB 18. üléséből adó­dik, hogy folytatni akarjuk a fejlett szocialista társadalom építését, azt a művet, amely történelmileg és időtartam szempontjából hosszú időszakot vesz igénybe. Ezekből az ösz- szefüggésekből, munkánk mér­legének megvonásából és a következő évek programjának kidolgozásából adódik a kong­resszus jelentősége nemcsak a párt, a kommunisták, hanem egész országunk, egész népünk, társadalmunk számára. A XVI. kongresszus előkészí­tése, lebonyolítása és eredmé­nyessége nemcsak szűk körű munkacsoportok, hanem az egész párt ügye lesz, ehhez hozzá fog járulni minden ré­teg, s — amint ez a CSKP KB 18. ülésén is elhangzott — tu­lajdonképpen az egész társa­dalommal tanácskozunk. Azt akarjuk, hogy az elemzésekben, a kongresszusi határozatok ki­dolgozásában minél több poli­tikailag és szakmailag fejlett elvtárs részt vegyen, A legfontosabb az — és e té­ren nagy felelősség hárul az egész pártra, az alapszerveze­tektől kezdve minden szervére —, hogy a küldöttek képvisel­jék a párt kollektív tudását, hogy hozzájáruljanak a kong­resszus munkájához gazdag ta­pasztalataikkal, hogy kifejezzék mindazt, amit a párt egésze va­lóban érez, átél, amire büszke lehet és amit munkánk­ban helyre kell hozni. Az a célunk, hogy gondosan előkészítsük az alapszerveze­tek taggyűléseit és a különféle szintű pártkonferenciákat. Azt hiszem, már megszoktuk, hogy az évzáró taggyűléseket és az évzáró konferenciákat nem jellemezhetik az olyan ünnepi beszédek és jelentések, ame­lyek kizárólag a feladatok tel­jesítését, egyoldalúan csak a sikereket emelik ki. Töreked­ni kell konkrét következteté­sek levonására, amelyek pon­tosan ismertetik minden párt- szervezet, minden pártszerv legfontosabb problémáit. Szen­teljünk több időt és erőt min­den pártszervezet feltételei kö­zött annak a szervező munká­nak, amelyet a CSKP KB és az SZLKP KB határozatai teljesí­tésének biztosítása és követ­kezetes ellenőrzése terén kell végezni. Amilyen feltételek között előkészítik a kongresszust, úgy fog lezajlani. A legfontosabb, liogy pozitívan értékelhetjük az eredményeket, amelyeket el­értünk. Országunk az elmúlt években gazdaságilag erősödött, társadalmunk erkölcsi és poli­tikai téren egységes, pártunk eszmeileg és szervezés tekinte­tében szilárd és akcióképes. Csakhogy arra is kell gondolni, ami megnehezíti életünket. Ez mindenekelőtt a komoly nem­zetközi politikai helyzet. Kiéle­ződését az Észak-atlanti Szö­vetség legagresszívabb körei, főként az Amerikai Egyesült Államok kormányzata idézték elő. A CSKP XVI. és az SZLKP soron következő kongresszusát olyan időben készítjük elő, amikor egyre mélyül a tőkés világ általános válsága. Elég egy pillantást vetni közgazdá­szok, politológusok, szocioló­gusok vagy futurológusok né­hány burzsoá tanulmányára vagy a művészeti alkotásokra, A LEGFELSŐBB TÖRVÉNYHOZÓ TESTÜLET ŐSZI PROGRAMJA (Parlamenti tudósítónktól) — Csütörtökön Prágában Václav David, a Népi Kamara elnöke és Dalibor Hanes, a Nemzetek Kamarájának elnöke sajtótájé­koztatón Ismertették a legfel­sőbb törvényhozó testület leg­közelebbi tanácskozásainak programját és a Szövetségi Gyűlés további, az év végéig várható munkatervét. A tájé­koztatón jelen voltak a Szövet­ségi Elektrotechnikai Miniszté­rium, a Szövetségi Munkaügyi és Szociális Minisztérium, a CSSZSZK Legfelsőbb Bíróságá­nak, valamint a CSSZSZK Fő­ügyészségének képviselői is. A Népi Kamara október 21-1 ülésének homlokterében a nép­gazdaság hatékonysága emelése egyik fontos feltételével, az elektronika fejlesztésével és alkalmazásával kapcsolatos kér­dések állnak. Október 22-én a Népi Kamara és a Nemzetek Kamarája tartja meg 19. együt­tes ülését. Napirenden szerepel a CSSZSZK Legfelsőbb Bírósá­gának és főügyészének beszá­molója a szocialista törvényes­ség helyzetéről a polgári jogi kapcsolatok terén. A képviselők ezen az ülésen számos nemzet­közi szerződés törvényjavasla­tát is megvitatják. A Nemzetek Kamarája no­vember első felében tartja 5. önálló ülését. Ezen a képviselők megvitatják a tervszerű mun­kaerő-gazdálkodás, valamint az ezzel összefüggő képesítési és ösztönző rendszer kérdéseit. A Szövetségi Gyűlés két kamará­jának 20.' együttes ülésére elő­reláthatólag december közepén kerül sor. (sm) A MAGYAR IRODALOM NAPJAI PRÁGÁBAN 1980 X. 17. (Tudósítónktól) — Bratislava és Szlovákia több más városa után csütörtökön Prágában is megkezdődtek a magyar iroda­lom napjai. Rátkai Ferenc, a Magyar Népköztársaság műve­lődésügyi miniszterhelyettese vezetésével ebből az alkalom­ból magyar politikai és írókül­döttség érkezett a fővárosba. A Cseh írók Szövetségének klubjában csütörtökön megtar­tott sajtóértekezleten Josef Kad­lec, a Csehszlovák írók Szövet­ségének titkára köszöntötte a magyar vendégeket. Ezután Rátkai Ferenc, Garai Gábor költő és a küldöttség többi tag­ja ismertette a rendezvénysoro­zat célját: népeink szellemi ér­tékeinek kölcsönös megismeré­sét. Hangsúlyozták, hogy a ma­gyar, cseh és szlovák nemzet legjobbjai már a múltban is ke­resték a közeledést, a népein­ket összekötő kapcsolatokat. A felszabadulás után a szocialis­ta alapokon fejlődő két baráti ország politikai és kulturális kapcsolatai tovább mélyültek. Egymás kulturális és irodalmi értékeinek megismerésében nagy szerepet játszik a cseh­szlovák-magyar közös könyv­kiadás. (ma) különösen ami a burzsoá szép­irodalmat illeti, rögtön sze­münk elé tárul a Jelenlegi tő­kés világnak és jövőjének le­hangoló képe, ahogyan ezt a kapitalizmus védelmezői meg­festik. Ez a fő motívuma az antikommunizmus és a szov- jetellenesség fokozódásának. Az antikommunizmus és a szovjet- ellenesség — amely a tőkés világ jövőjétől való félelemből ered — célja, hogy félrevezes­sék az embereket, beavatkoz­zanak a szocialista országok belügyeibe, destabilizálják eze­ket az országokat, elérjék —> ahogyan ezt az itteni jobbol­dal annak idején megfogalmaz­ta — a Moszkvától való elhaj­lást. Emellett ezeknek a na­gyon egybehangplt és meg­szervezett kísérleteknek és tá­madásoknak nem kell mindig olyan formát ölteniük, mint amilyet például ezekben a he­tekben és hónapokban a szom­szédos Lengyelországban ta­pasztalhatunk. Egy percre sem feledkezhetünk meg arról a közismert lenini tételről, misze­rint a kapitalizmus soha sem adja föl azt a szándékát, hogy helyreállítja uralmát ott, ahol már elveszítette. • A XVI. pártkongresszus előt­ti helyzetet hazánkban saját nehézségeink, főleg gazdasági nehézségek jellemzik. Ezeknek a nehézségeknek objektív okai vannak, amelyek főként külső hatásoknak, a világpiac hely­zetének, az árak alakulásának, a világpiaci nagy konkuren­ciának tudhatok be. Természe­tesen nem tudjuk megváltoztat­ni azt, ami kívülről hat gazda­sági életünkre. Inkább arra kell számítanunk, hogy a hely­zet még bonyolultabbá válik, rosszabbodik. De éppen ezért kell nagy súlyt helyezni arra, amit szubjektív okoknak neve­zünk, amivel meg tudunk bir­kózni saját erőnkből, saját munkánkkal. A szocializmus sorsa minden olyan országban, amely erre az útra tér, a társadalom ve­zető politikai erejétől, a párt­tól, eszmei és szervezési egy­ségétől, akcióképességétől függ. És a pártot nemcsak vezető tisztségviselők képezik, a párt oszthatatlan egység, beletarto­zik minden kerületi és járási bizottság, minden alapszerve­zet, minden párttag. Fenntartás nélkül egyet kell érteni azzal, hogy pártunkban jó a helyzet. Pártunk a legne­hezebb próbákat is kiállta, ezekből nem meggyengülve, hanem megerősödve került ki. A legbonyolultabb feladatokat is sikeresen teljesíti. Ha, teljes joggal, így és az objektív va­lóssággal összhangban érlékel­jük pártunk helyzetét, ez egy­általán nem ment fel az alól a kötelességünk alól, hogy na­gyon bírálóan lássuk gyengé­inket, ne titkoljuk, hogy nincs minden mindig és mindenhol rendben, mert csak bíráló hoz­záállással teremtjük meg a fel­tételeket a jelenlegi fogyaté­kosságok fokozatos, de nagyon határozott felszámolásához Egyes elvtársak felszólalá­saikban tkifejtették, hogy a pártszervezetek nem mindenütt és mindig fejtenek <ki felelős aktivitást, nem mindenütt és mindig szolgálják pártunk kül­detését és társadalmunk jelen­legi szükségleteit. Még nem szűnt meg a formalizmus, pe­dig a kommunisták aktivitását alkotó módom kell elbírálni, még olyan konfliktusok árán is, amelyek a problémák meg­oldása során keletkezhetnek. Teljes joggal követeljük meg, és nagyon gyakran a legkülön­félébb összefüggésekben ismé­teljük meg, hogy minden párt tagnak elsősorban személyes példát keil mutatnia. Termesze tesen nem lehet mindenki n Szocialista Munka Hőse, de egyetlen párttag és tagjelölt sem végezhet rossz munkát vagy folytathat nyárspolgári életmódot. Minden ember a csá- bítás áldozatává válhat, de az tán környezete, munkatársai, a kommunisták, a pártszervezet mit szólnak ehhez? Az a cél, hogy észrevegyük azt, ami árt a pártnak és a szocializmus­nak, hogy szüntelenül küzdjümk a negatív jelenségeik ellen, fő­ként a tagok és tagjelöltek ne­velésével. Csehszlovákia Kom munista Pártja tagjainak és tagjelöltjeinek 40 százalékát az elmúlt tíz esztendőben vették fel a párt soraiba, A termelő szférában működő pártszerve­zeteknél ez az arány 50 száza­lék. Ez kedvező jelenség, bi­zonyítja a párt tekintélyét és vonzerejét mindenütt, ahol em­bereket nyerünk meg és készí­tünk fel. Az új tagok és tagje­löltek csoportjának osztály- es korösszetétele is nagyon kedve­ző. Különféle tanfolyamokat kell azonban szervezni, hogy az új tagjelöltek és párttagok elsajátítsák tanításunk elméleti alapjait. Még fontosabb, hogy az embereket konkrét felada­tokkal bízzuk meg, mert —> közismert hasonlattal élve — az, aki csak a vízparton ült, soha nein tanult meg úszni. Ily módon aztán növelhetjük pár tunk tekintélyét, ettől függ a párt társadalomban betöltött vezető szerepe érvényesítésé nek hatékonysága is. Törőd nünk kell azzal, hogy erősít* sük a Nemzeti Front helyzetét társadalmunkban, mert a kom* munisták — ahogy Lenin mon dotta — csak cseppek a nép­tömegek tengerében. Meg kell nyernünk a munkásosztály sző vetségeseit, meg kell szilárdí­tanunk a nép erkölcsi-politi­kai egységét. Ezt nemcsak el inéletileg kell megértenünk, hanem a gyakorlatban is e szerint kell cselekedni. Az a cél, hogy felhasználjuk min den becsületes ember képessé­geit, hogy a szocializmus iránti odaadásnak bizonyítéka ne csak a tagsági igazolvány le­gyen, hanem a munka is, hogy minden rátermett ember szá­mára megteremtsük a feltéte­leket az önrealizáláshoz. Ha ezzel összefüggésben a szocia­lista demokráciáról és elmélyí­téséről beszélünk, ez nem vé­dekező magatartás, még csak nem is védekezés a burzsoá propaganda támadásaival szem­ben. A szocializmus és a de­mokrácia oszthatatlan, a szo­cializmus demokrácia nélkül nem létezhet, és megfordítva, demokrácia sem létezhet szo­cializmus nélkül. Ezért ezek­nek a kérdéseknek mindkét leg­utóbbi kongresszuson nagy fi­gyelmet szenteltünk. Elsőrendű kötelességünk gondoskodni arról, hogy sok­kal nagyobb mértékben, konk­rétabban és szemmel láthatób­ban fokozódjon a dolgozók részvétele nemcsak politikánk megvalósításában, hanem for­málásában is, éspedig nemcsak a községi vagy a városi, ha­nem az országos politika for­málásában is. Ez önmagától nem jön létre, ehhez meg kell teremteni a feltételeket. A ta­pasztalatok azt mutatják, hogy e téren nagyon sok függ a nemzeti bizottságok munkájá­tól. A nemzeti bizottságok, kép­viselői és tisztségviselői több­nyire nagyon leikismeretesen, áldozatkészen dolgoznak. Ezért köszönetét érdemelnek. A nem­zeti bizottságok azért is fele­lősek, hogy a gyakorlatban ne becsüljenek le egyes nagy for­radalmi vívmányokat. Túlzás nélkül forradalmi mindaz, amit például társadalmunk az egész­ségvédelem terén elért. Senkit sem akarok megbántani, de mégis nagyon szomorú tapasz­talat, hogy olyan esetek for­dulnak elő, amikor egyes he­lyeken csúszópénzt kell adni, hogy elintézzenek valamilyen műtétet, beszerezzenek vala­milyen gyógyszert. Persze, ez nemcsak az egészségügyre vo* nattkozik, más dolgokról is be* szelhetnénk, még ha nem is ér« tünk egyet azzal, hogy a kor* rupció a szocialista társadalom sajátsága. Jobban kell hát ügyelni a szocialista törvé­nyesség megtartására, fel kell használni a törvényes eszközöd két a megelőzéstől, tehát a ne* veléstől kezdve egészen az ad* minisztratív megtorlásig, hogy szilárduljon az állampolgári fe* gyelem. Nem félünk nyíltan megmondani, sőt tettekkel is bizonyítani, hogy sohasem ju­tunk közös nevezőre azokkal, akik csak magukkal törődnek, ellentétben a társadalom érde­keivel vagy éppen a társada* lom rovására. Engedjék meg, hogy közöl­jek még néhány gondolatot népgazdaságunk fejlődéséről. Nem keveset értünk el. A' CSKP KB 18. és az SZLKP KB mai ülésén elég bizonyítékot közöltünk arról, milyenek nép- gazdasági eredményeink. De kommunisták vagyunk, fel kell tennünk a kérdést, elegendő-e ez, megfelel-e lehetőségeink­nek, nem teliettünk-e volna többet. Sajnos, éppen azokban a mutatókban, amelyek a nép* gazdaság hatékonysága szem­pontjából meghatározóak, sok az adósságunk. Elég, ha egy pillantást vetünk a nemzeti jö­vedelem képzésére és felhasz­nálására. Tudatosítanunk kell, hogy a társadalom nem oszto­gathat, ha nem hozzuk létre a szükséges értékeket. Népgaz* daságunk alkalmazkodása a megváltozott feltételekhez ter­mészetesen nagyon bonyolult folyamat, de az a kérdés, nem túl hosszadalmas-e egyes problémák rendezése, a gazda­sági irányítás egyes szintjein valóban alkotó módon viszo* nyúlnak-e a párthatározatok­hoz, Sok szó esett már például a tudományos-műszaki fejlesz- tés jelentőségéről, de az ered­ményekkel mégsem lehetünk elégedettek. Szeretnék még né­hány szót szólni a népgazda* ság tervszerű irányítási rend­szerét 1980 után tökéletesítő intézkedésekről. Nem tudom, egyes elvtársak nem várják-e el, nem ringatják-e magukat abban c.z illúzióban, hogy min­den és mindenütt, a legapróbb részletekig, automatikusan fog történni. A tervezés és az irá­nyítás legjobb rendszere fabat* kát sem ér az emberek konk­rét írányítómunkája nélkül. Szükség van a politikai el­szántságra, a munka aktív és konkrét irányítására és szerve­zésére.- Az a cél, hogy egyes dolgokról ne beszéljünk vég nőikül, hanem konkrétan in­tézzük őket. Itt van például a műszakok számának és az ál­lóalapok felhasználásának kér­dése. Köztudott, hogy a gép­ipar és a gépipari minisztériu­mok több mint kétmillió négy­zetméter űj termelési alapterü­letet kérnek a 7. ötéves terv­időszakra akkor, amikor — amint kiszámítottuk — a gép­iparban a gépek mellett 600 ezer munkahely kihasználatlan. Egy másik példa. Egyes kerü­letekben, vidékeken és járások* ban, a zöldség és a gyümölcs elrothad, állatok etetésére használják, ezzel szemben a nagy iparvidékek piacán gyü­mölcs- és zöldséghiány van. Lehet, hogy többet beszél­tem a problémákról, mint a si* kerekről, hogy többet foglal­koztam azzal, ami gondot okoz. De a sikerekről általában min­denki szeret beszélni, és ami­kor a balsikerekről, a problé­mákról van szó, ezeknek nem mindig akad gazdája. Azt hi­szem, a CSKP Központi Bizott­ságának 18. ülése nagyon kö­rültekintően és objektívan ér­tékelte a helyzetet, de hangsú­lyozni akarom: minél alsóbb szinten, minél közelebb a prob­lémákhoz, annál konkrétabb és bírálóbb elemzéseket kell ké­szíteni, s levonni a további munkában felhasználható ta­nulságokat. Ez megfelel a CSKP KB 18. és az SZLKP KB mosta­ni ülése határozatainak, jelen­legi helyzetünknek és szükség­leteinknek, összhangban áll az­zal a felelősséggel, amely a XVI. pártkongresszus lelkiis­meretes előkészítésével kap­csolatban hárul ránk.

Next

/
Thumbnails
Contents