Új Szó, 1980. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1980-09-15 / 218. szám, hétfő

Az UN I HOT 80 önjáró szénabegyüjtőt mar nagyon várják a hegy- vidéki és a hegyaljai körzetekben Színpompás kiállítás várja a brnói vásár látogatóit Újdonságok a mezőgazdaságban és a járműiparban A XXII. brnói nemzetközi gép­ipari vásár látogatói, főleg a ku­tatásban és a műszaki fejlesz­tésben érdekelt szakemberek, a külkereskedelmi szervezetek al­kalmazottai, a beruházásokat tervező és kivitelező vállalatok, az ipari, a mezőgazdasági, vala­mint a különböző szolgáltatá­sokat nyújtó üzemek dolgozói, s nem utolsósorban a szakiskolák növendékei különböző céllal ér­keznek Brnóba. A vásár sokrétű­sége, gazdag programja azonban lehetővé teszi, hogy minden ér­deklődő kielégítő választ kap­jon az egyes gépipari szakága­zatok fejlődésével kapcsolatos kérdésekre. Annak ellenére, hogy az évek folyamán egyes szakágazatok elkülönültek, kiváltak az őszi gépipari vásár programjából, mint például a hegesztéstechni­kai és az öntödei berendezések, a brnói gépipari seregszemle még mindig igen sokoldalú, tar­talmas, számos irányban nyújt lehetőséget a tájékozódáshoz, a kölcsönösen előnyös üzletkötés­hez, a kooperációs kapcsolatok további fejlesztéséhez. Az expo- nátumok közötti eligazodást je­lentősen megkönnyíti, hogy az egyes szakágazatok a megszo­kott elrendezésben kapnak he­lyet. Aki például a számítógé­pek iránt érdeklő­dik, az a főbejárat­hoz közel eső D pa­vilonba siet, a szer­számgépek tanul­mányozására a B pavilonban nyílik lehetőség, az ener­getikai, vegyipari, elektortechnikai berendezések főleg a Z palivonban ta­lálhatók, míg a kö­zeli szabad terüle­ten a különböző or­szágokból ide szál­lított, s a hazai me­zőgazdasági gépek és traktorok kap­lak helyet. A vásárnak minden évben van egy kiemelt ágazata. Az idén az építő és az útépítő gépek kerül­tek előtérbe, jövőre az energe­tikai berendezéseké, két év múlva a szerszámgépeké lesz az elsőség, majd pedig a számítás- technikai berendezések, a köny- nyűipari gépek, a 7. ötéves terv­időszak utolsó'évében pedig a nehézgépipari beruházási egysé­gek jutnak szóhoz. Ehhez az előirányzott programhoz iga­zodnak majd a vásár alkalmá­ból rendezett tudományos ér­tekezletek, konferenciák, szak­mai napok is, bár ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a többi szakágazat háttérbe szorulna. Az idén például az építő és az út­építő gépek a szokásosnál több helyet kaptak a kiállítási terü­leten, s a szakmai napok té­külöböző rendeltetésű jármű­vek, munkagépek, műszerek és nagy gépi egységek formai, ala­ki szempontból is megnyerők, tetszetősek legyenek. Mindez az egyes gépek, különösen a jár­művek korszerű és ízléses szí­nezésében is megnyilvánul. En­nek bizonyára elsősorban a vi­Csehszlovák—magyar kooperációban készül az Ikarus 543 városközi midibusz (A szerző felvételei) lágpiaci verseny kiéleződése az indítéka, hiszen a szép termék hamarabb vevőre talál, mint a színtelen, a formátlan, még ha azonos műszaki színvonalat is rejt a külső megjelenés. A brnói vásár további általá­nos jellegzetessége, hogy egyre több gép, berendezés példázza a KGST-országok között megva­lósuló gyártásszakosítást, koo­perációt. Különösen a szerszám­gépek és mezőgazdasági gépek között van ennek számos szép példája. Az NDK-ban gyártott égszínkék mezőgazdasági gépek között látható a Csehszlovákiá­nak szállított „ezredik“ E 516- os kombájn, amely tipikusan a szocialista gazdasági integráció, a céltudatos nemzetközi munka- megosztás terméke. Csehszlová­kia szállítja hozzá az alváz haj­A tírisztoros szabályozású, kényelmes ŠKODA 14 Tr trolibusz indo- koltan vesz részt az aranyéremért folyó versenyben 1980 IX. 15. mái is erre az ágazatra összpon­tosulnak, ám ugyanakkor tudo­mányos értekezletre kerül sor a rendkívül kemény anyagok új gyártási eljárásairól, konferen­ciákat tartanak a műanyag-fel­dolgozás gépeiről és az ipari formatervezésről. Nem véletlen, hogy az utóbbi téma is előtérbe került, hiszen a bemutatott gépek, berendezé­sek között járva elsősorban azt a tapasztalatot vonhatja le a látogató, hogy a tervezők és a gyártók egyre nagyobb figyel­met szentelnek az esztétikai kö­vetelményeknek, annak, hogy a-tóművét, a vezetőfülkét, a szál­lítókocsit, a szalmavágót és a befecskendező szivattyút, Ma­gyarország pedig kukorica- és napraforgó-begyűjtő adapterek­kel egészíti ki az E 516-os kom­bájnt, s különböző részegysége­ket is szállít hozzá. Hasonló együttműködés bon­takozott ki a cukorrépa- és a burgonyatermesztés gépeinél, valamint a tömegtakarmányok betakarítására szolgáló motoros járvaszecskázóknál. A nemzet­közi szakosítás lehetővé tette, hogy az egyes KGST-országok nagyob figyelmet szenteljenek az általuk gyártott gépek mű­szaki fejlesztésének, tökéletesí­tésének, ugyanakkor a nagyobb szériaszám gazdaságosabb ter­melést is eredményez. Jelenleg az egyes KGST-országok a me­zőgazdasági gépek szükségleté­nek körülbelül a felét fedezik saját gyártásból, a többit a partnerektől szerzik be. A mezőgazdasági termelés gé­pesítése igen magas fokot ért el egyes növényeknél, például a gabonaféléknél, ám olyan te­rületek is vannak, ahol sok még a pótolnivaló. Közismert, hogy a hegyvidéki, hegyaljai körze­tekben a lejtős táblák megmű­velése, főleg az értékes szálas takarmányok gépi betakarítása komoly problémákat jelent. Ugyanakkor sok ilyen terület jam Szlovákiában és a csehor­szági járásokban. Ennek tuda­tában láttak hozzá a Rovinkai Mezőgazdasági Technikai Kuta­tóintézet, valamint a Bratislavai Nehézgépipari Művek szakem­berei az, UNIHOT 80 önjáró szé­nabegyűjtő kifejlesztéséhez, amely kettőzött kerekével 22 fo­kos lejön is biztonságosan köz­lekedik. A MARTIMEX külkereskedel­mi vállalat kiállítási részlegén bemutatott UNIHOT 80 a jól be­vált LKT 80 erdei traktorból lett kifejlesztve, amelyről kihagyták a fakitermelésre szolgáló be­rendezéseket, s a meghosszabbí­tott hátsó alvázra felszedő szer­kezettel ellátott begyűjtőkocsit szereltek. Megmaradtak azon­ban a traktor kiváló tulajdon­ságai, a nehéz terepviszonyok közötti jó manőverező képesség, amit a nyerges szerkezet tesz le* hetővé, valamint a nagy teljesít- ' ményű motor, amely nélkülöz­hetetlen a meredek lejtőkön tör­ténő üzemeltetéshez. A gép so­rozatgyártására a 7. ötéves tervidőszakban kerül sor. Bizo­nyára nagy segítséget jelent majd a hegyvidéki és a hegyal­jai körzetekben gazdálkodó termelőknek. A KGST-országok együttmű­ködése a járműiparban is meg­nyilvánul, melynek egyik szem­léltető példája az IKARUS— AVIA kooperációban készülő vá­rosközi autóbusz, az Ikarus 543 típusú midibusz, amely a ma­gyarországi Mogiirt külkereske­delmi vállalat kiállításában sze­repel. A 19—23 ülő utas szállí­tására alkalmas, 6,5 méter hosz- szú jármű különösen alkalmas kisebb csoportok, mezőgazdasá­gi munkacsoportok, sport- és kultúregyüttesek szállítására. A midibusz 58,8 kW teljesítményű motorját a csehszlovák AVIA vállalat gyártja. A vásár látogatói megismer­kedhetnek többek között a tö­megközlekedési eszközök mű­szaki fejlesztésének hazai ered­ményeivel. Igen tetszetős példá­ul a modern vonalú Karosa C 734 autóbusz, valamint a 100 utast befogadó ŠKODA 14 Tr trolibusz, amely tirisztoros sza­bályozási rendszerű, s emellett a villamos fékberendezés is csök­kenti a jármű energiafogyasz­tását. Az alacsonyan elhelyezett ajtók kényelmes fel- és leszál­lást biztosítanak, ami főleg az idősebb utasok szempontjából előnyös. Mindkét tömegközleke­dési eszközt benevezték a vásár aranyérméért folyó versenybe. MAKRAI MIKLÓS FELESLEGES ADMMBZntAaÓ NÉLKÜL Egy-egy minisztérium évente 2500 utasítást, rendeletet is ki­bocsát. A vezető gazdasági dol­gozók számára ez a gyakorlat­ban azt jelenti, hogy, például egy vállalatigazgatónak napon ta megközelítőleg 15 különféle utasítást kell elolvasnia. Ez a tény számos egyéb je­lenségről is tanúskodik. Minde­nekelőtt arról, hogy az irányí­tásban dolgozóknak egyre több. a mindennapi munkájuk végzé­séhez nélkülözhetetlen informá­ciót kell „befogadniuk“, Ez nyilvánvaló, hiszen ma már minden sokkal bonyolultabb, mint húsz évvel ezelőtt. Jó pél­da erre egyebek között a szál­lítói-megrendelői kapcsolatok" alakulása. Egy tv-készülék gyár­tása például megköveteli, hogy több tucat szállító tárgyaljon egymással, illetve a felettes szervekkel, mert a termelés szakosítása és a kooperáció fej­lesztése ezt teszi szükségessé. Mindennek ellenére szüksé­ges, hogy kormányunk olyan rendeleteket is kibocsásson, amelyek az adminisztráció aránytalan elburjánzását hiva­tottak megakadályozni. így sze­retnék ellensúlyozni azt a min* dennapi gyakorlatot, hogy a növekvő információáradat fel­dolgozását a vállalatok általá­ban az adminisztrációban dol­gozók számának növelésével akarják megoldani. A hivatal­nokok számának növelésére minden esetben találnak megfe­lelő indoklást. A leggyakorib-i ban felhozott magyarázat — ahogy azt a Prágai Gazdaság- irányító Intézet dolgozói egy felmérés során megállapították —, a termelés fokozásához kap csolódik. A hivatalnokok szá­mának és a termelés növelésé­nek ténye között azonban na­gyon nehéz összefüggést talál­ni. A szállítói-megrendelői kap csolatok növekedése már elfo­gadhatóbb indok. E téren való­ban“ szükség van az adminiszt­ráció növelésére is, s keresni kell a lehető leggazdaságosabb eljárások bevezetését. Tény azonban, hogy a legegyszerűbb­nek kínálkozó megoldás — az irodai munkák bővítése, az iro­dák számának növelése — is aránylag drága. A jövőben pe­dig az ilyen gyakorlat alkalma­zása szinte lehetetlen lesz a munkaerőhiány miatt. Mégis, miben rejlik e problé­ma megoldása? A számítógépek alkalmazásában. Ezek feladata elsősorban a növekvő informá­cióáradat feldolgozása, osztá­lyozása. Ehhez azonban arra lenne szükség, hogy a meglevő számítástechnikai berendezése­ket a vállalatok hatékonyabban használják ki; háromműszakos üzemeltetésükre lenne szükség. Sajnos azonban a drága pénzen vásárolt berendezéseket ma még a legtöbb helyen csupán egy műszakban üzemeltetik, s a kezelő személyzet nemritkán matematikai játékokra és ho­roszkópok összeállítására hasz­nálja ki — jobb híján ... Az említett prágai intézet dol­gozói a felmérés során mást is megállapítottak. Azt például, hogy a vállalatokat és termelé­si-gazdasági egységeket főleg az kényszeríti az adminisztrá­ciós munka növelésére, hogy, egyre több a felülről jövő rende­let, utasítás. Egyszóval: fokozó­dik a részleteket is érintő köz­ponti irányításra törekvés. Az ilyen „kézen fogva vezetés“ pe­dig egyúttal fékezi az önálló, aktív, kezdeményező irányítás kibontakozását. Az adminisztráció egészségte­len növekedése nagyon bonyo­lult probléma, és nehéz bűnöst találni. Ennek több oka is van. Keresztezik egymást az igénye­sebb termelés növekedésével kapcsolatos törekvések a szub­jektív tényezőkkel, vagyis az irányításban felmerülő fogyaté­kosságokkal. A népgazdasággá- nyílás tökéletesítését célzó komplex intézkedések alapelvei­nek gyakorlati érvényesítésével azonban e téren is nagyobb lesz a rend. Az intézkedések értelmében ugyanis nem lehet majd önkényesen növelni az adminisztrációs munkát végzők táborát, hanem keresniük kell a gazdaságosabb megoldásokat. Mindenesetre ott járnak jobban, ahol a növekvő adminisztratív feladatokat ugyanannyi, vagy még kevesebb hivatalnokkal vé­geztetik el, mint most — gaz­daságosabban és hatékonyab­ban. KAROL DOBOSI LAKÁSOK FUTÓSZALAGON A Német Szocialista Egység­párt kezdeményezésére hosszú távú lakásépítési fejlesztési program készült. A cél, hogy 1990-ig az NDK minden család­ja rendelkezzék megfelelő mé­retű lakással, amelynek felsze­relése, komfortja, fűtése stb. mindenben megfelel a mai kö­vetelményeknek. A távlati terv készítői részletes programot dolgoztak ki arra, hogyan lehet a kitűzött időpontig 2,8—3 mil­lió lakást megépíteni, illetve korszerűsíteni. A lakásépítési program céljaira 1976 és 1990 között, a három ötéves tervben- összesen 200 milliárd márkát szavaztak meg. A minden megyét számbave- tő fejlesztési koncepció az igé­nyek felmérése után szabta meg az építendő és átépítendő lakások számát. A fővárosban a modern lakó­negyedek sok szép új háza mellett még nyolcvanezer régi lakás van, melyeknek a szaná­lását sorra kell venni. így a tervidőszak legjelentősebb la­kásépítkezése Berlinben folyik, ahol félórányira a városköz­ponttól új, 35 ezer lakásos la­kónegyed épül. A lakótelepen — mint általában az NDK új la­kótelepein mindenütt — a komplex építési program szelle­mében a lakások mellett a kommunális létesítmények sora épül. Itt, Marzanhban 30 isko­lát, 23 tornacsarnokot, 30 óvo­dát és bölcsődét, 8 klubot, 6 öregek otthonát, 6 postahiva­talt, kórházat, mozit, középis­kolát, zeneiskolát, sportcsarno­kot, uszodát, benzinkutakat, nagymosodát, éttermeket, szol» gáltatóházakat adnak át folya­matosan a rendeltetésének. Az NDK-ban az építkezés egy-i re inkább az előregyártott épü­letelemek összeszerelését jelen­ti. Az ésszerűen szervezett munkafolyamatok alkalmazása szalagszerü lakásépítést tesz lehetővé. Eddig 15 házgyár lé-' tesült az országban, amelyek a lakásépítés 80 százalékát való­sítják meg. Ezek a kombinátok saját kutató-, tervező-, előre­gyártó-, szállító- és szerelőka­pacitással rendelkeznek. A most folyó tervidőszakban 8 új épü­letelemgyár kezdi meg a műkö­dését. Ezek 42 gyártósora az eddigi előregyártást csaknem megkétszerezi. Lényeges hajtóerőt jelent ezenkívül az építőiparban fog­lalkoztatott összesen 700 ezer, dolgozó alkotó kezdeményezé­se. Ma már fogalom az „Ezres tempó“ (800—1000 lakás meg­építése egy szerelősoron), a „Minden napon jó mérleget!“ (a berlini ifjúsági brigádok ver­senymozgalma), az „FDJ-kezde- ményezés Berlin“ mottóval mű-: ködő ifjúsági objektumok mun­kaversenye. A lakásépítés —' ma egyre inkább, mint eddig bármikor — olyan társadalmi ügy, amelynek módozatait, problémáit széles körben isme­rik, és segítenek elhárítani az akadályokat a program teljesí­tése útjából. Nem üres jelszó, hanem valóság, amit' a Nemzeti Front hirdet: „Tedd szebbé vá­rosainkat, falvainkat — csináld velünk!“ (BUDAPRESS — PANORAMA)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents