Új Szó, 1980. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1980-09-13 / 217. szám, szombat

VASIL BIĽAK ELVTÁRS BESZÉDE (Folytatás az 1. oldalrólI bozás nélkül vállalták mind azokat a sérelmeket, arnelye két a burzsoá állami gépezet részéről el kellett szenvedniük. Ä fasiszta elnyomás idején is a harc első vonalában küzdöt­tek. s a kommunista eszmék iránti határtalan hűségükért és hazaszeretetükért sokan közü­lük a legdrágábbat, életükkel fizettek. A háborút követő években a Rudé právo, a kommunista saj­tó felbecsülhetetlen szelepet töltött be: a néptömegeket az új állam építésére, a szocia­lista forradalom győzelmére mozgósította. A szocializmus nagyszerű müve, melyet né­pünk Csehszlovákia Kommunis­ta Pártja vezetésével létreho­zott, elképzelhetetlen lenne a sajtó, a rádió és a televízió szervező, agitációs és propa­gandista munkája nélkül. Népünk őszintén nagyra ér­tékeli újságíróink munkáját. Sajtónk indokolt megbecsülése minden egyes szerkesztőségi kollektívát szocialista elkötele­zettségre, felelősségtudatra és kiváló minőségű munkára kö­telezi. Elvtársak! Hozzáfogtunk Csehszlovákia Kommunista Pártja XVI. kong­resszusának előkészítéséhez. A XVI. kongresszus a XV. kong­resszus óta végzett munkánk értékelésén kívül kitűzi a fej­lett szocialista társadalom to­vábbi építésének új Igényes feladatait. A jövő évben úgy­szintén méltóképpen megünne­peljük pártunk megalakításá­nak 60. évfordulóját. A párt és a Rudé právo eddigi törté­netét áttéklnlve látjuk mély kapcsolatukat, kölcsönös össze­függésüket. A párt és a Rudé právo története sok tanulság­gal szolgál számunkra, melyek érvényességét nem csökkentet­ték az eltelt évek. Amikor a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom hatására a csehszlovákiai munkásmozga­tom marxista balszárnya elha­tározta, hogy véget vet a szo­ciáldemokrácia jobboldali veze­tői árulásának és 1921. május 14—16-ra összehívta Csehszlo­vákia Kommunista Pártja- ala­kuló kongresszusát, a Rudé právo a küldötteket a követ­kező szavakkal köszöntötte: „ ... ezekben a történelmi pil­lanatokban ezért jöttök, hogy az általános erjedésben ki­mond játok a világos proletár szót, hogy a homályt eloszlató fényt derítsetek, hogy mind­annak a gyönyörű és nagy do­lognak, amelyek köztünk és bennünk élnek, szilárd, törvé­nyes formát adjatok. Meghatá­rozzátok az elkövetkező idő­szak történetét“. A párt és a szocializmus igazának győzel­mébe vetett törhetetlen meg­győződésből fakadó prófétai szavak hangzottak el a párt alakuló kongresszusán Bohu­mír Šmeral beszámolójában is, aki kijelentette: „Több va­gyunk, mint politikai párt. Az új élet élcsapata vagyunk. Űj viszonyokat alkotva új embe­reket akarunk formálni...“. Egész történelmi időszakra ki­tűzött feladat volt ez. Minden nap teljesítjük és teljesíteni fogja az utánunk következő nemzedék is. Á Rudé právo megjelenése és Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakítása óta eltelt évtized kiemelkedő határkövei: mindenekelőtt Klement Gott- waldnak, a munkásosztály ki­váló képviselőjének a párt élére kerülése 1929-ben és a párt bolsevizálódásának meg­kezdése; a kommunista párt döntő szerepe a második vi­lágháború Idején az antifasisz­ta küzdelemben, a nemzeti és a demokratikus forradalomban, melynek kedvező feltételeit létrehozta a fasizmus legyőzé­se és Csehszlovákia szovjet hadsereg által történt felsza­badítása; a kommunista párt vezette dolgozó nép döntő győ­zelme a reakció felett 1948 februárjában; 1949-ben, a CSKP IX. kongresszusán a szocialista építés fő irányvonalának kitű­zése; hazánkban a szocializmus alapjainak lerakása és a fej­lett szocialista társadalom épí­tésére való átmenet, melyet az 1969-es évtől kezdve Gustáv új szó Husák elvtárssal az élen a párt új marxista —leninista ve­zetőségének irányításával való­sítunk meg. Igazolást nyertek Šmeral elvtárs már idézett szavai ar ról, hogy a kommunista part az új elet élcsapata. Megvalósult a dolgozók ősrégi álma: az ein bernek ember általi kizsákmá­nyolását örökre felszámoltuk. A kommunista párt által veze­tett csehszlovák nép kezébe vette sorsa irányítását. A tőkés iga alól felszabadulva, a szo­cialista közösség biztos hátor­szágára. a Szovjetunió testvéri önzetlen segítségére támasz­kodva, népünk olyan művet épi tett fel, amely történelmünk legdicsőbb tettei közé tartozik. Szocialista hazánk gazdasági potenciáljánál, életszínvonalá­nál fogva, a. nemzetiségi kérdés megoldásával, a kultúra, a tu­domány és a művelődés fejlesz tésével, széles körű szociális vívmányaival világviszonylatban rangos helyet foglal el. A kommunista párt, s ehhez hasonlóan a Rudé právo törté­nelmi útja nem volt könnyű és vargabetűktől mentes. Előfor­A Rudé právo és az egész kommunista párt történetén nyomon követhetjük, hogy a kommunisták milyen források hői merítettek erőt, amikor — Marx szavaival élve —■ az „eget ostromolták“. Mivel ma­gyarázható, hogy a burzsoázia által könyörtelenül üldözött, a kispolgárok és az egyház által gyűlölt, az elmaradott rétegek­ben meg nem értett párt fo­kozatosan népünk, nomzeteink és nemzetiségeink elismert ve­zető ereje lett? Mivel magya­rázható, hogy a valamikor né hány tízezres példányszámban megjelenő, a cenzúra által szüntelenül üldözött Rudé prá­vo fóruma lett nemcsak a kom- munistáknak, hanem a cseh­szlovák nép legszélesebb réte­geinek is, amiről milliós napi példányszáma tanúskodik? A polgári köztársaság kezde­ti éveiben különféle erők és politikai pártok hirdették meg csatlakozásukat a szocialista eszmékhez. Csakhogy, á kom­munista párttól eltekintve, al­kalmazkodtak a burzsoázia ural­mához. Csak a kommunisták hirdették országunk népének és nemzeteinek az októberi for­radalom hagyatéka szellemé­ben, hogy csupán a forradalom útja vezet a szabadsághoz és a szociális, valamint a nemzeti­ségi elnyomás kiküszöbölése, az igazságos társadalmi rend meg­teremtése megkívánja a bur­zsoázia megdöntését és a nép­hatalom megteremtését. Ezeknek az elveknek harcos érvényesítése során maga a kommunista párt és a Rudé právo Is edződött és jobban ki­rajzolódott forradalmi arcéle. A kommunisták legádázabb üldözése ellenére, annak elle­nére, hogy a cenzorok könyör­telenül „kifehérítették“ a Rudé právo egész oldalait és a rend­őri-bürokratikus apparátus kü­lönféle úton-módon igyekezett megfélemlíteni és elnyomni mindazt, ami haladó volt, a kommunisták továbbra is tánto- ríthatatlanul védték a lakosság dúltak hibák és tragikus téve elések is. Sőt, 1968 ban veszély­be kerültek a forradalom, a szocialista építés eredményei, a szocializmus sorsa. A burzsoázia egyetlen hadál­lását sem adta fel harc nélkül. A szocializmus ellenségei nem egy akadályt és csapdát állítot­tak utunkba, hogy megállásra és utunkról letérésre kénysze rítsenek bennünket. Nem egy­szer szükségesnek mutatkozott megállni, eljárásunkat átérte kelni, okulni és még határo­zottabban előrelépni. A marxiz­mus— leninizmus iránti fenntar­tás nélküli hűség, az elvtársi együttműködés és egység a Szovjetunió Kommunista Pártjá­val. a munkásosztály és általá­ban a dolgozók élcsapatuk iránti mély bizalmára épülő elvszerű politika, a revizioniz- mus és ez opportunizmus min­den megnyilvánulása elleni kö­vetkezetes harc záloga volt an­nak, hogy a párt becsülettel helytállt a legnehezebb harcok­ban is és minden veszélyt le­küzdött Ez és csakis ez szava­tossága a .mának és a jövőnek is. kizsákmányolt többségének iga zát és érdekeit. A müncheni árulás és a fa siszta megszállás éveiben a kommunisták helytálltak abban a próbában, amelynél nehezebb aligha képzelhető el. Míg a burzsoá pártok és sajtójuk ka­pitulált és árulást követett el, addig Csehszlovákia Kommunis­ta Pártja és Rudé právója ma gasba emelte a nemzeti felsza badító harc zászlaját. Az ele­settek helyébe új harcosok lép­tek. A pártot ennek köszönhe­tően nem sikerült elhallgattat­ni. A Rudé právo a megszállók elleni gyűlölet iskolája volt, hazaszeretetre és a Szovjetunió iránti barátságra nevelt. A burzsoázia uralmának húsz és a fasiszta megszállásnak hat éve alatt népünk meggyőződhe­tett róla. hogy csak a kommu­nisták fogalmazták meg és ren­díthetetlen harccal érvényesí­tették a szociális és a nemzeti­ségi kérdés következetes meg­oldásának, az állami független­ség biztosításának programját, A kommunisták — hű hazafiak­ként és internacionalistákként — mindent alárendeltek nemze­teink, népük érdekeinek. A Csehszlovák Köztársaság új alapokon történő építése évei­ben, a szocialista iparosításnak és a falu szövetkezetesítésének időszakában, a szocialista épí­tés egész időszakában a nép teljes mértékben azonosult a kommunista párt politikájával és támogatta azt. A kommunis­ták a szocializmusnak megnyer­ték a munkásokat, a paraszto­kat, az értelmiséget, az idősebb nemzedéket és az ifjúságot is. a dolgozók túlnyomó többségét. Ennek magyarázata, hogy a kommunisták a szocializmusért nemcsak agitáltak, hanem ál­dozatkészségükkel és elszántsá­gukkal egyben példát is mutat­tak a többieknek. A mai szocia­lista Csehszlovákia a kommu­nista párt nagy szervező mun­káját, népünk alkotó képessé­geit és áldozatkészségét dicsé­ri. Ifjúság egészséges fejlődésére, hogy szilárduljon a szocializ­mus minden értéke, hogy sza­vatolt legyen az állam biztonsá­ga. hogy rend legyen és bizton­ságtudat — ez az igazf munkás- politika. Minden ezzel ellenke­ző objektíve a munkásosztály és a dolgozó nép érdekei ellen irányul. Pártunk központi bizottsága már évek óta emlékeztet arra, hogy a szocialista társadalom továbbfejlesztésének igényes feladatait jóval bonyolultabb nemzetközi politikai és gazda­sági feltételok közölt kell meg oldanunk. A gazdaságunknak szükséges, mind nehezebben és drágábban beszerezhető nyers­anyagok és alapanyagok, a kül­földi piacokon az élesebb kon kurrenciaharc, egyes tőkés or­szágok részéről a különféle megkülönböztetés, a fejlődő or­szágok változó gazdasági struk* túrája — ez néhány olyan fon­tos objektív tényező, amely ki* fejezetten kényszerít bennünket hazánk további szociális és gaz­dasági fejlesztési terveinek reá- lisabba tételére. Ebből fontos feladatok következnek az ideo- lógiai munkára is. Ezeket a fel­adatokat ez év márciusában hagyta jóvá Csehszlovákia Kom­munista Pártja Központi Bizott­ságának 15. ülése. A sajtónak, a rádiónak, š a televíziónak még rendszereseb­ben és ötletesebben —■ egyide- jűleg érthetőbben — kell meg­magyaráznia és érvényesítenie az emberek, főleg az irányító dolgozók munkájával szemben támasztott nagyobb igényeket, s minden erőt harcba kell moz­gósítania a feladatok teljesíté* sére és a fogyatékosságok meg­szüntetésére. Jóval határozottabban kell harcolni az előforduló kütönfé* le szélsőségek ellen. Akadnak emberek, akiket nem lehe>t meg­zavarni fölényes nyugalmuk­Ezért szüntelenül harcolnunk kell népünk szocialista öntu­datosságáért. Ez bonyolult, igé­nyes, hosszú távú küzdelem. A kommunista párt irányítja, de részt vesz benne a Nemzeti Front minden szervezete, az is­kola, a kulturális és művészi intézmények, az állami és a gazdasági szervek, a nemzeti bizottságok. A szocialista ember nevelésé­ért nagy felelősséggel tartoz­nak a tömeges hírközlő eszkö* zök. Nem szükséges az embe­reket tökéleteseknek, hibák és fogyatékosságok nélkülieknek ecsetelni. Ilyen emberek nem léteznek. Újságíróinktól elvár­juk, hogy támogassák mindazt, ami haladó, ami a fejlődés haj­tómotorja, népszerűsítsék a be­csületes, áldozatkész, munka­szerető, a szocializmushoz hű embereket, akik meggyőződé­se hazafiak és internacionalis­ták. Ez főleg a fiatalok szo­cialista nevelése szempontjából nagyon fontos, hogy nagyra be­csüljék azokat, akik a kötele­zőnél többet adnak a társada­lomnak, hogy becsüljék a szo­cializmus értékeit, az alkotó, a társadalom javára végzett mun­kát. A hírközlő eszközöknek — el­sősorban a Rudé právonak fon­tos szerepet kell betölteniük az olyan légkör kialakításában, amelyben nem tűrik meg a rossz minőségű termelést, a gyártmányok elért műszaki színvonalával való elégedettsé­get, a rendetlenséget, a tre- hányságot, és más visszás je­lenségeket. Szüntelenül töre­kednünk kell olyan közvéle­mény kialakítására, amely ked­vez a bírálat és az önbírálat ■fejlődésének, az alkotó kezde­ményezésnek és a szocialista versengésnek, az irányítás és a tervezés tökéletesebb módszerei alkalmazásának, az új tudo­mányos és műszaki ismeretek gyors bevezetésének. Az életünk konkrét fogyaté­kosságai elleni harc nélkül nem lehet eredményesen meg­valósítani a párt politikai és gazdasági irányvonalát. Nem a véletlen műve, hogy a különfé­le visszás Jelenségek, az irá­nyító munkában az opportuniz­mus és az önkény, a dolgozók ban, s akik ahhoz az elvhez igazodnak, hogy „volt is, lesz iá valahogy". A másik oldalon vannak egyesek, akik nehézsé­gekbe ütközve pánikba esnek és bizonytalanokká válnak. A szocialista társadalom épí­tésének egyetlen szakasza sem volt könnyű és konfliktusmen­tes és nem lesz a jövőben sem. Az Idő múlásával egyszerű­nek tűnhet a bonyolult és igé­nyes problémák megoldása n korábbi korszakokban. Idézzük csak fel, milyen óriási faladat volt a mezőgazdaság szocialista álépítése. Kezdetben hányán nem hittek ebben és hányán ellenezték. Hol tartanánk ma, ha adtunk volna szavukra? E történelmi változások esetében az volt a döntő fontosságú', hogy Csehszlovákia Kommunis- la Pártja, a marxista—leninista elméletre támaszkodva, mozgó* sítani tudta társadalmunk1 egészséges erőit még a legne­hezebb társadalmi változások megvalósítására is. Ez a mód* szer mindmáig érvényes. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága a politikai nevelőmunka és ál­talában a politikai tömegmun* ka fejlesztésének szüntelen fi­gyelmet szentel. Hazánk és a világ politikai, valamint gaz­dasági helyzetének elemzése, a párt elmúlt évtizedekben kifej­tett politikai munkájának ta­pasztalatai alapján a központi bizottság meghatározta, hogy, milyen irányban kell növelnünk ennek a munkának a hatásfo­kát, hogyan kell szavatolnunk' szilárd kapcsolatát a fejlett szo­cialista társadalom építésének gyakorlati feladataival, miképp kell fejlesztenünk és követke­zetesen érvényesítenünk a mar­xizmus—leninizmus tanítását. A feladatok teljesítésének' kulcsa az emberek öntudatossá­ga, elkötelezettsége, elszántsá­ga és áldozatkészsége. jogos érdekeinek elhanyagolá- sa ellen jól és felelősségtelje-» sen megírt bíráló cikkek az ol­vasók, a nézők és a hallgatók élénk visszhangjára találnak. Ismeretes, hogy Lenin szemé­lyekre való tekintet nélkül szorgalmazta a merész és igé­nyes bírálatot. A Pravda szer* kesztőségéhez intézett egyik le­velében vitatkozó hangnemben megjegyezte, hogy a káros dől« gokról „harag“ nélkül írni unalmas írásmódot jelent. Le­nin egyidejűleg óva intett, ne­hogy a bírálattal visszaéljenek az emberek és a szocializmus rágalmazására. Az emberek és a szocializmus becsülete érint** hetetlen. Sohasem szabad elfe« ledkeznünk arról, hogy az el« lenforradalom 1968-ban, a saj« tószabadság hamis jelszava ürügyén, milyen terrort bonta« koztatott ki sok becsületes em­ber ellen, s hogyan támadta a szocializmus alapjait. Már Lenin előre látta, hogy, milyen nehéz lesz az új ember, formálásának folyamata, az új emberé, aki tudatában lesz helyzetének, hogy az új társa­dalom alkotója és gazdája. Nem véletlenül gyakran figyel« meztetett azokra az akadályok­ra, amelyek utunkba tornyosul­nak az emberek új szocialista életmódjának kialakításánál. Óva intett a régi társadalom visszahúzó erői, s az elől, hogy a szocializmusban is képesek élősködni, A szocializmusra nagy veszélyt látott az ösztö- nösségben, a kispolgárságban, s abban a törekvésben, hogy az új társadalmi rendet nyárspól- gári elképzeléseihez idomítsa. Elég sok példa tanúskodik ár­ról, hogy a kispolgárság ma is kútforrása a negativizmusnak és a belátás nélküli önzésnek. Mi más, mint a kispolgári men­talitás a termőtalaja a megvesz­tegetésnek, a szocialista tulaj­don megkárosításának, a tiszt­ségekkel való visszaélésnek? Minden becsületes ember elíté­li az ilyen társadalomellenes magatartást. A párt központi bizottságára, a Rudé právoba, a rádióba, a televízióba és a többi szer­kesztőségbe ezrével érkező le­(Folytatás a 4. oldalonl Népünk legszélesebb rétegeinek fóruma Határozottan leleplezni az imperializmus reakciós szándékait Új problémák, új feladatok Elvtársak, A múlt a tanulságoknak, a lelkesedésnek és a derűlátás­nak gazdag tárháza. De még a legnagyobb sikerek sem vezet­hetnek elégedettségre, gondta­lanságra, s nem válhatunk tő­lük kótyagosakká. Feladataink ma és holnap jóval nagyobbak, még több áldozatkészséget, me­részséget és megfontoltságot követelnek. Lenin gyakran figyelmeztette a kommunistákat, hogy ne re­kedjenek meg, mind igényesebb célokat tűzzenek maguk elé, s nehezebbekkel váltsák fel a könnyebb feladatok teljesítését. Ennek híján nincs haladás. Aligha kételkedett bárki is ab­ban, hogy ez a lenini hagyaték teljes egészében jelenünkre is vonatkozik. Minden előrelépésnél új prob­lémák, új feladatok merülnek fel, amelyeket rugalmasan meg kell oldani, magas fokú politi­kai felelősségtudatot tanúsítva a munkásosztály és egész tár­sadalmunk jövőjéért. Nem reális tervek kitűzése, a megvalósíthatatlan ígérgetése, az el nem végzett, vagy a rosz- szul végzett munka jutalmazá­sa, a készből élni — ez nem a munkásosztály, a dolgozó em­ber érdekeit szolgáló politika. A magas fokú gazdaságosság, a munka-, a technológiai-, a párt- és az állami fegyelem, az üzemek jó munkája, a ren­des közlekedés, az iskolákban a jó oktatómunka, a kórházak­ban a színvonalas gyógyítás, az áldozatkész emberek munkája elértéktelenítésének megakadá­lyozása, az a törekvés, hogy a társadalomnak elegendő anyagi forrása legyen az idős emberek biztosítására, a gyerekek és az

Next

/
Thumbnails
Contents