Új Szó, 1980. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1980-09-13 / 217. szám, szombat

VASIL BIĽAK ELVTÁRS BESZÉDE (Folytutús a 3. oldalról) velek írói jóval élesebb és kö­vetkezetesebb harcot szorgal­maznak a fegyelem megszilár­dításáért, s követelik, hogy ne tűrjünk el semmit, ami politi­kailag, erkölcsileg vagy gazda­ságilag árt a szocializmusnak. Az élet bizonyítja, hogy a kü­lönféle fogyatékosságok és hely­telenségek elleni elvszerű eljá­rás szilárdítja a Csehszlovákia Kommunista Pártja politikájába vetett bizalmat és a szocializ­must szolgálja. Bevált úton az új sikerek felé Elvtársak, nem kevés probléma akad életünkben, az iparban, a köz­lekedésben, a piacon és más területeken is. Növekednek az Igények, a feladatok és a gon­dok is. Az élet már ilyen. Min­dig látnunk kell azonban: cél­jainkat csak akkor érhetjük el, ha biztosított lesz a béke. Ezek­ben az időkben nem könnyű a békéért folyó küzdelem. Olyan óriási megsemmisítő erőt hal­moztak fel, hogy kockán forog az emberiség léte. Ez a harc nemcsak a politikusok és a ka­tonák ügye — ahogy azt egye­sek gondolják —, hanem a szé­les tömegeké, egész népeké, s mindenkit kivétel nélkül érint. A világbéke megőrzését első­sorban a Szovjetunió, a szocia­lista közösség, annak gazdasá­gi és katonai potenciálja, a pro­letár és a szocialista interna­cionalizmus alapelveiben kife- zésre jutó erkölcsi és eszmei szilárdsága szavatolja. Az im­perializmus ezért törekszik egyrészt az egyes szocialista országok meggyengítésére, más­részt az egész szocialista kö­zösség egységének megbontá­sára. Az élet nap nap után bizo­nyítja, hogy az imperializmus lényege változatlan és nemzet­közi viszonylatban folytatódik az ádáz osztályharc. Ez a harc az utóbbi időben még intenzi­vebb lett az imperializmus két­ségbeesett kísérleteivel össze­függésben, hogy megváltoztassa a világ erőviszonyait, katonai fölényt vívjon ki a szocialista közösséggel szemben és „erő­politikájával“ zsarolja nemcsak a szocialista országokat, hanem Ázsia, Afrika és Latin-Amerika fiatal független államait is. Világszerte nagy nyugtalansá­got vált ki elsősorban az Egye­sült Államok kalandorpolitiká­ja. Az amerikai kormányzat ha­zárd játékhoz fogott, csakhogy az imperializmusnak visszasze­rezze elveszített történelmi kez­deményezését. Támadja az eny­hülést, fokozza a fegyverke­zést, rontotta kapcsolatait a Szovjetunióval. Az észak-atlanti tömb államait arra kényszeri- lette, hogy növeljék fegyverke­zési kiadásaikat és egyezzenek bele új amerikai nukleáris ra­kéták Nyugat-Európába való te­lepítésébe. Az amerikai kor­mányzat ezt a veszélyes politi­káját demagóg frázisokkal lep­lezi. Békés jellegűnek tünteti lel, jóllehet az valójában béke- Gllenes, cinikus és alattomos. Vádolja a Szovjetuniót és a szór Cin lista államokat, csak azért, hogy ezzel elkendőzze saját bé­keellenes törekvéseit és tetteit. Az amerikai politikában ez nem jelent semmi újat. össze^ függ ez az amerikai imperializ­mus története legreakciósabb, legrútabb vonásaival. Elég em­lékeztetnünk néhány tényre. Az Egyesült Államok elszabotálta Európa háború utáni rendezé­sét. Meggátolta a fasizmussal való erélyes leszámolást. Meg­nyitotta a „hidegháborút“. Ki­hirdette a „háború szakadéka szélén való egyensúlyozás“ doktrínáját. A szocialista orszá­gok ellen irányuló különféle támadó jellegű tömböket ho­zott és hoz létre. Háborút rob­bantott ki Koreában, Vietnam­ban és Izrael segítségével a Közel-Keleten. Társfelelős a chi­lei, nicaraguai, salvadori, bolí­viai tömegmészárlásért. Amíg csak tehette, védte a fasiszta rendszert Spanyolországban és Portugáliában. Megdöntötte az iráni demokratikus kormányt és hatalomra segítette a saliot. Támogatta a kambodzsai népir­tó rendszert. Segíti az afga­nisztáni ellenforradalmat. Élet­ben tartja a dél afrikai fajüldö­ző rendszert. Minden módon támogatja az ellenforradalmi erőket a világ bármely részé­ben. A világot önkényesen fel­osztja érdekövezeteire. Hosszú a láncolata a népek, a szabadságuk, a haladás és a béke ellen irányuló ellenséges akcióinak. Ugyanakkor farizeus módon az emberi jogok, a né­pek szabadsága védelmezőjé­nek, világviszonylatban a de­mokrácia védőpajzsának tünte­ti fel magát. Carter elnök a közelmúltban az ún. új nukleáris stratégiával kapcsolatos döntésével, amely feltételezi a Szovjetunió és a szövetségesei ellen irányuló el­ső nukleáris csapást, csak meg­erősítette az amerikai kormány­zat kalandor irányvételét. Ez a Szovjetunió és szövetségesei nukleáris zsarolásának egy to­vábbi változata. Meggyőződé­sünk, hogy a szocialista közös­ség országainak ezúttal is, mint ahogy sokszor a múltban, sike­rül meggátolniuk az imperializ­mus veszélyes terveinek meg­valósítását. A Leonyid lljics Brezsnyev, az SZKP KB főtit­kára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke által meggyőzően tolmácsolt, megfontolt békepolitika világ­szerte kivívja a békeszerető, értelmesen gondolkodó embe­rek mind nagyobb rokonszen- vét. A szocialista közösség lánc­szemeként hazánk is következe­tesen támogatja ezt a politikát és tevőlegesen részt vesz meg­valósításában. Magukban az Egyesült Álla­mokban is mind gyakrabban ta­pasztalhatóak a kormányzat vésztjósló politikáját elmarasz­taló realista hangok. Paul Warnke, az Egyesült Államok fegyverkezést és leszerelést el­lenőrző ügynökségének volt igazgatója, nemrég óva intette az amerikai kormányt, hogy a „megelőző atomcsapás doktrí­nája csak fokozza azt a halá­los veszélyt, ami magát az Egyesült Államokat fenyegeti“. Jóllehet derűlátóak vagyunk az enyhülési politika jövőjét il­letően, nincsenek olyan illú­zióink, hogy a nemzetközi helyzet könnyen és belátható időn belül javulni fog. Ezért a változásokért kitartóan har­colni kell. Mindenkinek tisztá­ban kell lennie azzal, hogy mi­nél sikeresebben fejlesztjük társadalmunkat, minél szilár­dabb lesz népünk erkölcsi-po­litikai egysége, minél szorosabb lesz együttműködésünk a Szov­jetunióval és többi szövetsége­seinkkel, annál értékesebb lesz hozzájárulásunk a világ haladó erőinek a hidegháború vissza­térése ellen, a nemzetközi fe­szültség további enyhüléséért vívott közös harcához. Elvszerííen a fogyatékosságok és a helytelenségek ellen A béke és a háború, a hala­dás és a reakció erői közötti küzdelemben, amikor a reális szocializmus országai ellen irá­nyuló imperialista kampányok magukra öltik a lélektani há­ború Jellegét, amikor a kínai vezetés elárulta a forradalmi mozgalom és saját népe érde­keit és szövetkezett a szocia­lizmus, a haladás és a béke elleni legreakciósabb erőkkel, növekszik hírközlő eszközeink szerepe. Idejében és határozot­tan kell leleplezniük az impe­rializmusnak és a kínai hegemo­nistáknak reakciós törekvéseit, szemléltetően és meggyőzően kell rámutatniuk a reális szo­cializmus humanizmusára és a burzsoá renddel szembeni tör­ténelmi fölényére. Az imperializmus farkassze­met nézve a marxizmus—leni­nizmus igazával, mind gyakrab­ban használ fel féligazságot és kifejezett hazugságokat is. Er­re a célra eddig példátlan pro­pagandagépezetet hozott létre. Ez elősegíti nemcsak a tőkés világ dolgozóinak politikai és eszmei leigázását, hanem egy­idejűleg feladata az, hogy ha­tással legyen a szocialista és a fejlődő országok népére is. A tőkés országok rádióállomásai nap nap után összesen 38 órán át sugároznak cseh és szlovák nyelvű, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság ellen irányu­ló műsort, hogy megbontsák a párt és a nép egységét, nemze­teink, a szocialita országok fel- zárkózottságát, és főként szö­vetségünket, a Szovjetunióval. A tájékoztatásnak és a köz­vélemény manipulálásának im­perialista monopóliumát, amely elkendőzi a , kapitaliz­mus kizsákmányoló lényegét és lehetetlenné teszi a reális szocializmussal kapcsolatos igazság terjesztését, a burzsoá­zia sajtószabadságnak minősíti. A burzsoá sajtó mindig az uralkodó osztály pártját fogja, amikór egy-egy tőkés országban bármiféle megtorlásokat alkal­maznak az alapvető jogaikat követelő munkások ellen. Ugyanezek az újságok azonban farizeus módon felháborodnak azon, ha egy szocialista állam, törvényeivel összhangban, érvé­nyesíti a szocialista társadalmi rend felszámolásának kísérle­teivel szemben a nép forradal­mi vívmányai megvédésének jo­gát és kötelességét. Amikor a nyugati reformista szakszerve­zetek arról igyekeznek meg­győzni a dolgozókat, hogy a tőkés országok takarékossági intézkedései érdekében mond­janak le a jogos követelmé­nyeikért folytatott harcról, a burzsoá sajtó ezt államalkotó tettnek minősíti. Ha viszont mi szólítjuk fel a dolgozókat, hogy országuk jó gazdáiként dolgozzanak hatékonyabban, jobban és gazdaságosabban, ak­kor ezt az Arbeiter Zeitung, az Osztrák Szocialista Párt lapja „brutális politikának“ nevezi. Az antikommunista közpon­tok kidolgozták és szüntelenül tökéletesítik azokat a hosszú távú terveket és koncepciókat, amelyek megvalósításával árta­ni akarnak az egész szocialis­ta közösségnek és külön-külön az egyes szocialista országok­nak. Minden előrelépésünket, amelynek velejárója az akadá­lyok és a nehézségek leküzdé­se, még a legcsekélyebb hibá­kat és fogyatékosságokat is, amelyekről nyíltan beszélünk s amelyeket helyrehozunk, az imperialisták nyomban a szo­cializmus csődje bizonyítéká­nak minősítik. Ha valamely szocialista országban komo­lyabb problémák merülnek fel, azonnal szervezik és buzdítják az ellenforradalmi erőket. Még nem feledkeztünk s nem is feledkezünk meg arról, hogy milyen magatartást tanúsítot­tak 1968-ban a csehszlovákiai eseményekkel kapcsolatban, ho­gyan avatkoztak be belíigyeink- be, miként ösztönözték az ellen- forradalmat. Számukra csak az volt a jó, ami veszélyeztet­te a szocialista rendszert, ami szovjetellenességet váltott ki, ami éket verhetett volna kö­zösségünk tagállamai közé és gyengíthette volna a Varsói Szerződést. Az imperialista politikusok jelenleg nagy reményeket táp­lálnak azokkal az események­kel összefüggésben, amelyek a Lengyel Népköztársaságban ját­szódtak le. Támogatják mind­azt, ami gyengíthetné a pártot és a néphatalmat. Lengyelor­szág szomszédunk, testvéri szo­cialista ország és sorsa sza inunkra nem lehet közömbös. Csehszlovákia Kommunista Pártja, népünk rokonszenvezik a lengyel kommunistákkal és mindazokkal, akik arra töre­kednek, hogy Lengyelország szuverén szocialista államként, a szocialista közösség szilárd részeként fejlődjön. Meggyőző­désünk, van elég becsületes hazafi és internacionalista Len­gyelországban, akik országuk problémáit megoldják, vissza­verik a szocialistaellenes ele­mek támadását, s mindent megtesznek a forradalmi vív­mányok elértéktelenítésének meggátolására. Ebben a nem könnyű küzdelemben nincse­nek egyedül, hű szövetségeseik vannak. Semmiféle tanácsra nincs szükségük azoktól, akik a népi Lengyelország ellensé­gei, és gyűlölik a szocializ­must. Az imperializmus már a moszkvai nyári olimpiai játé­kok megakadályozása érdeké­ben kifejtet törekvésével is bi­zonyította, hogy milyen mé­lyen gyűlöli a szocializmust, s főleg a Szovjetuniót. A bur­zsoá politikusok és ideológusok hosszú éveken át azt hirdették, hogy a politikának nincs ke­resnivalója a sportban. Ezzel szemben az olimpiai játékok elleni kampány arról tanúsko­dott, hogy a legdurvább módon éppen ők éltek vissza a sport­tal kifejezetten reakciós, anti­kommunista és szovjetellenes politikájuk céljaira. Az olim­piai eszmék történetében pél­dátlan módon és fl helsinki konferencia záróhatározataival szöges ellentétben, az amerikai kormány nyomást gyakorolt saját országa sportolóira, s egyidejűleg a tőkés és a fej­lődő országok kormányaira, hogy bojkottálják az olimpiát. Ez a kampány korunk egyik legálszentebb diplomáciai ak­cióinak példája lett. Szeren­csére csak kevés ország hódolt be az arra irányuló amerikai nyomásnak, hogy a sporttal visszaéljenek a szennyes poli­tikai kampány céljaira. A Nemzetközi Olimpiai Bi­zottság, számos sportszövetség és nemzeti olimpiai bizottság képviselői is nagyrabecsüléssel szóltak az olimpiai játékok eredményeiről, megszervezé­sükről, szívélyes baráti légkö­rükről. Juan Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság új elnöke kifejezte meggyőző­dését, hogy a moszkvai olim­pia a legjobbak egyikeként fog szerepelni az olimpiák tör­ténetében. Találóan írta a Ru­dé právo, hogy az olimpiai já­tékok abszolút győztese a bé­ke, a barátság és a kölcsönös megértés lett, míg a világ köz­véleménye a bojkott szervezőit nem tiszta és nem lovagias harcmodorukért diszkvalifi­kálta. Madridban ezen a héten megkezdődtek a helsinki kon­ferencia záróokmányát aláíró országok képviselői november­ben sorra kerülő találkozóját előkészítő megbeszélések. Az amerikai sajtóban közölt infor­mációk alapján arra következ­tethetünk, hogy az Egyesült Államok Madridban még ag­resszívebben akar fellépni, mint három évvel ezelőtt Belgrádban. Az a veszély fe­nyeget, hogy a nemzetközi együttműködés javítása kiindu­lópontjainak keresése helyett, ami a madridi találkozó fel­adata, az amerikai kormány magatartása még jobban kiéle­zi a helyzetet. Ettől tartanak az Egyesült Államok nyugat­európai szövetségesei is. Csehszlovákia álláspontja tel­jesen világos. Pártoljuk a po­zitív kiút keresését és az eny­hülési folyamat további elmé­lyítése kérdésének megoldását. A Szovjetunióval és más szo­cialista országokkal szoros együttműködésben mindent megteszünk annak érdekében, hogy a madridi értekezletet tárgyszerű és konstruktív lég­körben tartsák meg, ami lehe­tővé tenné az európai földré­szen a biztonságot, az együtt­működést és a békét szilárdító gyakorlati intézkedések jóvá­hagyását. Elsősorban arra fo­gunk törekedni, hogy Madrid­ban döntés szülessen az euró­pai katonai enyhüléssel és le­szereléssel foglalkozó konfe­rencia összehívásáról, ahogy azt májusban javasolta a Var­sói Szerződés Politikai Tanács­kozó Testülete. Csak a béke teszi lehetővé céljaink elérését Tisztelt Elvtársak, a Rudé právo, Csehszlovákia Kommunista Pártja legközeleb­bi segítőtársaként, hat évtizede harcol a nép nemes céljaiért, a szocializmusért és a kommu­nizmusért. A kommunista új­ságírók több nemzedéke írta meg a lap hasábjain a Rudé právo indulása óta napjainkig kommunista pártunk, dolgozó népünk, nemzeteink és nemze­tiségeink történetét. Ennek so­rán a kommunista párt által vezetett népünk sok dicső győ­zelmet aratott. Pártunk helyt­állt a legnehezebb próbán is, mivel szoros kapcsolatban állt a néppel és megvalósította a Szovjetunióval, valamint a szo­cialista közösség többi orszá­gával való szilárd együttműkö­dés politikáját. Ezen az utun­kon újabb győzelmeket vívunk ki a népünk érdekeiért és bol­dogságáért, a szilárd békéért, a népek biztonságáért, világ­szerte a társadalmi haladásért folytatott harcunkban. A tőke elleni harcban, a bol­dog szocialista hazánk építé­sében elért minden sikerünk­nek tagadhatatlan részese a Rudé právo. Ezért őszinte kö­szönettel tartozunk. Köszönetét mondunk a szocializmushoz hű minden újságírónak, a sajtó, a rádió és a televízió kommunis­ta és nem kommunista dolgo­zóinak. Sok további sikert kívánunk nekik nemes, derekas munká­jukban, amely a csehszlovák nép alkotó erejének mozgósí­tását és szocialista hazánk to­vábbi felvirágzását szolgálja. A sajtó, a rádió és a televí­zió dolgozói legyenek hűek azokhoz a forradalmi hagyo­mányokhoz, amelyeknek alap­jait hatvan esztendővel ezelőtt a Rudé právo és a Pravda fek­tette le. Következetesen valósítsák meg azoknak hagyatékát, akik a kommunista sajtó bölcsőjé­nél álltak, magasba emelték a forradalom zászlaját a tőke el­leni harcban, az antifasiszta ellenállás és a szocializmus építése éveiben. Éljen a Rudé právo! Éljen Csehszlovákia Kommu­nista Pártjai Alkotó módon a forradalmi hagyaték szellemében (Folytatás az 1. oldalról) vette át a szót. Üdvözölte a jelenlevőket, köztük a szocialista országok diplomáciai képviselőit, a külföldi vendégeket, a testvéri küldöttségek tagjait és a többi vendéget. Ünnepi beszédet Vasil Bifak elvtárs mondott. Szólt a szocialista munkásosztály forradalmi mozgalmáról, amelyet a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom idézett elő, és a Rudé právo megszületéséről, amely előre jelezte a cseh­szlovákiai dolgozók élcsapatának, Csehszlová­kia Kommunista Pártjának megalakulását. Hang­súlyozta, hogy a lap hatékony és megbízható eszköze volt a tőkés kizsákmányolás ellen, a nép uralmáért, a szocializmusért, az emberek bol­dogságáért és jólétéért vívott harcnak. Bi-Tak elvtárs értékelte a forradalmi sajtó pozitív szerepét, amelynek élén az elmúlt 80 esztendőben a Rudé právo állott. Foglalkozott a jelenlegi feladatokkal is, és hangsúlyozta, hogy megkezdődött a XVI. pártkongresszus elő­készületeinek időszaka. Beszédének végén rá­mutatott a központi pártlap dolgozóinak és a szocializmus ügye iránt odaadó minden újság­írónak fontos szerepe a párt programjának teljesítésében. Beszéde közben a jelenlevők többször kifejezték egyetértésüket. Vasil Biíak elvtárs beszéde után Oldrich Švestka elvtárs felolvasta azt a levelet, ame­lyet a Rudé právo szerkesztőségének dolgozói küldtek pártunk Központi Bizottságának, és amelyben kötelezik magukat arra, hogy mindig a Központi Bizottság megbízható támaszai lesz­nek politikájának megvalósításában, a szocia­lista hazánk felvirágoztatásáért vívott harcban. Az elvtársi légikörben lezajlott ünnepi gyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget.

Next

/
Thumbnails
Contents