Új Szó, 1980. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1980-09-13 / 217. szám, szombat
VASIL BIĽAK ELVTÁRS BESZÉDE (Folytutús a 3. oldalról) velek írói jóval élesebb és következetesebb harcot szorgalmaznak a fegyelem megszilárdításáért, s követelik, hogy ne tűrjünk el semmit, ami politikailag, erkölcsileg vagy gazdaságilag árt a szocializmusnak. Az élet bizonyítja, hogy a különféle fogyatékosságok és helytelenségek elleni elvszerű eljárás szilárdítja a Csehszlovákia Kommunista Pártja politikájába vetett bizalmat és a szocializmust szolgálja. Bevált úton az új sikerek felé Elvtársak, nem kevés probléma akad életünkben, az iparban, a közlekedésben, a piacon és más területeken is. Növekednek az Igények, a feladatok és a gondok is. Az élet már ilyen. Mindig látnunk kell azonban: céljainkat csak akkor érhetjük el, ha biztosított lesz a béke. Ezekben az időkben nem könnyű a békéért folyó küzdelem. Olyan óriási megsemmisítő erőt halmoztak fel, hogy kockán forog az emberiség léte. Ez a harc nemcsak a politikusok és a katonák ügye — ahogy azt egyesek gondolják —, hanem a széles tömegeké, egész népeké, s mindenkit kivétel nélkül érint. A világbéke megőrzését elsősorban a Szovjetunió, a szocialista közösség, annak gazdasági és katonai potenciálja, a proletár és a szocialista internacionalizmus alapelveiben kife- zésre jutó erkölcsi és eszmei szilárdsága szavatolja. Az imperializmus ezért törekszik egyrészt az egyes szocialista országok meggyengítésére, másrészt az egész szocialista közösség egységének megbontására. Az élet nap nap után bizonyítja, hogy az imperializmus lényege változatlan és nemzetközi viszonylatban folytatódik az ádáz osztályharc. Ez a harc az utóbbi időben még intenzivebb lett az imperializmus kétségbeesett kísérleteivel összefüggésben, hogy megváltoztassa a világ erőviszonyait, katonai fölényt vívjon ki a szocialista közösséggel szemben és „erőpolitikájával“ zsarolja nemcsak a szocialista országokat, hanem Ázsia, Afrika és Latin-Amerika fiatal független államait is. Világszerte nagy nyugtalanságot vált ki elsősorban az Egyesült Államok kalandorpolitikája. Az amerikai kormányzat hazárd játékhoz fogott, csakhogy az imperializmusnak visszaszerezze elveszített történelmi kezdeményezését. Támadja az enyhülést, fokozza a fegyverkezést, rontotta kapcsolatait a Szovjetunióval. Az észak-atlanti tömb államait arra kényszeri- lette, hogy növeljék fegyverkezési kiadásaikat és egyezzenek bele új amerikai nukleáris rakéták Nyugat-Európába való telepítésébe. Az amerikai kormányzat ezt a veszélyes politikáját demagóg frázisokkal leplezi. Békés jellegűnek tünteti lel, jóllehet az valójában béke- Gllenes, cinikus és alattomos. Vádolja a Szovjetuniót és a szór Cin lista államokat, csak azért, hogy ezzel elkendőzze saját békeellenes törekvéseit és tetteit. Az amerikai politikában ez nem jelent semmi újat. össze^ függ ez az amerikai imperializmus története legreakciósabb, legrútabb vonásaival. Elég emlékeztetnünk néhány tényre. Az Egyesült Államok elszabotálta Európa háború utáni rendezését. Meggátolta a fasizmussal való erélyes leszámolást. Megnyitotta a „hidegháborút“. Kihirdette a „háború szakadéka szélén való egyensúlyozás“ doktrínáját. A szocialista országok ellen irányuló különféle támadó jellegű tömböket hozott és hoz létre. Háborút robbantott ki Koreában, Vietnamban és Izrael segítségével a Közel-Keleten. Társfelelős a chilei, nicaraguai, salvadori, bolíviai tömegmészárlásért. Amíg csak tehette, védte a fasiszta rendszert Spanyolországban és Portugáliában. Megdöntötte az iráni demokratikus kormányt és hatalomra segítette a saliot. Támogatta a kambodzsai népirtó rendszert. Segíti az afganisztáni ellenforradalmat. Életben tartja a dél afrikai fajüldöző rendszert. Minden módon támogatja az ellenforradalmi erőket a világ bármely részében. A világot önkényesen felosztja érdekövezeteire. Hosszú a láncolata a népek, a szabadságuk, a haladás és a béke ellen irányuló ellenséges akcióinak. Ugyanakkor farizeus módon az emberi jogok, a népek szabadsága védelmezőjének, világviszonylatban a demokrácia védőpajzsának tünteti fel magát. Carter elnök a közelmúltban az ún. új nukleáris stratégiával kapcsolatos döntésével, amely feltételezi a Szovjetunió és a szövetségesei ellen irányuló első nukleáris csapást, csak megerősítette az amerikai kormányzat kalandor irányvételét. Ez a Szovjetunió és szövetségesei nukleáris zsarolásának egy további változata. Meggyőződésünk, hogy a szocialista közösség országainak ezúttal is, mint ahogy sokszor a múltban, sikerül meggátolniuk az imperializmus veszélyes terveinek megvalósítását. A Leonyid lljics Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke által meggyőzően tolmácsolt, megfontolt békepolitika világszerte kivívja a békeszerető, értelmesen gondolkodó emberek mind nagyobb rokonszen- vét. A szocialista közösség láncszemeként hazánk is következetesen támogatja ezt a politikát és tevőlegesen részt vesz megvalósításában. Magukban az Egyesült Államokban is mind gyakrabban tapasztalhatóak a kormányzat vésztjósló politikáját elmarasztaló realista hangok. Paul Warnke, az Egyesült Államok fegyverkezést és leszerelést ellenőrző ügynökségének volt igazgatója, nemrég óva intette az amerikai kormányt, hogy a „megelőző atomcsapás doktrínája csak fokozza azt a halálos veszélyt, ami magát az Egyesült Államokat fenyegeti“. Jóllehet derűlátóak vagyunk az enyhülési politika jövőjét illetően, nincsenek olyan illúzióink, hogy a nemzetközi helyzet könnyen és belátható időn belül javulni fog. Ezért a változásokért kitartóan harcolni kell. Mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy minél sikeresebben fejlesztjük társadalmunkat, minél szilárdabb lesz népünk erkölcsi-politikai egysége, minél szorosabb lesz együttműködésünk a Szovjetunióval és többi szövetségeseinkkel, annál értékesebb lesz hozzájárulásunk a világ haladó erőinek a hidegháború visszatérése ellen, a nemzetközi feszültség további enyhüléséért vívott közös harcához. Elvszerííen a fogyatékosságok és a helytelenségek ellen A béke és a háború, a haladás és a reakció erői közötti küzdelemben, amikor a reális szocializmus országai ellen irányuló imperialista kampányok magukra öltik a lélektani háború Jellegét, amikor a kínai vezetés elárulta a forradalmi mozgalom és saját népe érdekeit és szövetkezett a szocializmus, a haladás és a béke elleni legreakciósabb erőkkel, növekszik hírközlő eszközeink szerepe. Idejében és határozottan kell leleplezniük az imperializmusnak és a kínai hegemonistáknak reakciós törekvéseit, szemléltetően és meggyőzően kell rámutatniuk a reális szocializmus humanizmusára és a burzsoá renddel szembeni történelmi fölényére. Az imperializmus farkasszemet nézve a marxizmus—leninizmus igazával, mind gyakrabban használ fel féligazságot és kifejezett hazugságokat is. Erre a célra eddig példátlan propagandagépezetet hozott létre. Ez elősegíti nemcsak a tőkés világ dolgozóinak politikai és eszmei leigázását, hanem egyidejűleg feladata az, hogy hatással legyen a szocialista és a fejlődő országok népére is. A tőkés országok rádióállomásai nap nap után összesen 38 órán át sugároznak cseh és szlovák nyelvű, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság ellen irányuló műsort, hogy megbontsák a párt és a nép egységét, nemzeteink, a szocialita országok fel- zárkózottságát, és főként szövetségünket, a Szovjetunióval. A tájékoztatásnak és a közvélemény manipulálásának imperialista monopóliumát, amely elkendőzi a , kapitalizmus kizsákmányoló lényegét és lehetetlenné teszi a reális szocializmussal kapcsolatos igazság terjesztését, a burzsoázia sajtószabadságnak minősíti. A burzsoá sajtó mindig az uralkodó osztály pártját fogja, amikór egy-egy tőkés országban bármiféle megtorlásokat alkalmaznak az alapvető jogaikat követelő munkások ellen. Ugyanezek az újságok azonban farizeus módon felháborodnak azon, ha egy szocialista állam, törvényeivel összhangban, érvényesíti a szocialista társadalmi rend felszámolásának kísérleteivel szemben a nép forradalmi vívmányai megvédésének jogát és kötelességét. Amikor a nyugati reformista szakszervezetek arról igyekeznek meggyőzni a dolgozókat, hogy a tőkés országok takarékossági intézkedései érdekében mondjanak le a jogos követelményeikért folytatott harcról, a burzsoá sajtó ezt államalkotó tettnek minősíti. Ha viszont mi szólítjuk fel a dolgozókat, hogy országuk jó gazdáiként dolgozzanak hatékonyabban, jobban és gazdaságosabban, akkor ezt az Arbeiter Zeitung, az Osztrák Szocialista Párt lapja „brutális politikának“ nevezi. Az antikommunista központok kidolgozták és szüntelenül tökéletesítik azokat a hosszú távú terveket és koncepciókat, amelyek megvalósításával ártani akarnak az egész szocialista közösségnek és külön-külön az egyes szocialista országoknak. Minden előrelépésünket, amelynek velejárója az akadályok és a nehézségek leküzdése, még a legcsekélyebb hibákat és fogyatékosságokat is, amelyekről nyíltan beszélünk s amelyeket helyrehozunk, az imperialisták nyomban a szocializmus csődje bizonyítékának minősítik. Ha valamely szocialista országban komolyabb problémák merülnek fel, azonnal szervezik és buzdítják az ellenforradalmi erőket. Még nem feledkeztünk s nem is feledkezünk meg arról, hogy milyen magatartást tanúsítottak 1968-ban a csehszlovákiai eseményekkel kapcsolatban, hogyan avatkoztak be belíigyeink- be, miként ösztönözték az ellen- forradalmat. Számukra csak az volt a jó, ami veszélyeztette a szocialista rendszert, ami szovjetellenességet váltott ki, ami éket verhetett volna közösségünk tagállamai közé és gyengíthette volna a Varsói Szerződést. Az imperialista politikusok jelenleg nagy reményeket táplálnak azokkal az eseményekkel összefüggésben, amelyek a Lengyel Népköztársaságban játszódtak le. Támogatják mindazt, ami gyengíthetné a pártot és a néphatalmat. Lengyelország szomszédunk, testvéri szocialista ország és sorsa sza inunkra nem lehet közömbös. Csehszlovákia Kommunista Pártja, népünk rokonszenvezik a lengyel kommunistákkal és mindazokkal, akik arra törekednek, hogy Lengyelország szuverén szocialista államként, a szocialista közösség szilárd részeként fejlődjön. Meggyőződésünk, van elég becsületes hazafi és internacionalista Lengyelországban, akik országuk problémáit megoldják, visszaverik a szocialistaellenes elemek támadását, s mindent megtesznek a forradalmi vívmányok elértéktelenítésének meggátolására. Ebben a nem könnyű küzdelemben nincsenek egyedül, hű szövetségeseik vannak. Semmiféle tanácsra nincs szükségük azoktól, akik a népi Lengyelország ellenségei, és gyűlölik a szocializmust. Az imperializmus már a moszkvai nyári olimpiai játékok megakadályozása érdekében kifejtet törekvésével is bizonyította, hogy milyen mélyen gyűlöli a szocializmust, s főleg a Szovjetuniót. A burzsoá politikusok és ideológusok hosszú éveken át azt hirdették, hogy a politikának nincs keresnivalója a sportban. Ezzel szemben az olimpiai játékok elleni kampány arról tanúskodott, hogy a legdurvább módon éppen ők éltek vissza a sporttal kifejezetten reakciós, antikommunista és szovjetellenes politikájuk céljaira. Az olimpiai eszmék történetében példátlan módon és fl helsinki konferencia záróhatározataival szöges ellentétben, az amerikai kormány nyomást gyakorolt saját országa sportolóira, s egyidejűleg a tőkés és a fejlődő országok kormányaira, hogy bojkottálják az olimpiát. Ez a kampány korunk egyik legálszentebb diplomáciai akcióinak példája lett. Szerencsére csak kevés ország hódolt be az arra irányuló amerikai nyomásnak, hogy a sporttal visszaéljenek a szennyes politikai kampány céljaira. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság, számos sportszövetség és nemzeti olimpiai bizottság képviselői is nagyrabecsüléssel szóltak az olimpiai játékok eredményeiről, megszervezésükről, szívélyes baráti légkörükről. Juan Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság új elnöke kifejezte meggyőződését, hogy a moszkvai olimpia a legjobbak egyikeként fog szerepelni az olimpiák történetében. Találóan írta a Rudé právo, hogy az olimpiai játékok abszolút győztese a béke, a barátság és a kölcsönös megértés lett, míg a világ közvéleménye a bojkott szervezőit nem tiszta és nem lovagias harcmodorukért diszkvalifikálta. Madridban ezen a héten megkezdődtek a helsinki konferencia záróokmányát aláíró országok képviselői novemberben sorra kerülő találkozóját előkészítő megbeszélések. Az amerikai sajtóban közölt információk alapján arra következtethetünk, hogy az Egyesült Államok Madridban még agresszívebben akar fellépni, mint három évvel ezelőtt Belgrádban. Az a veszély fenyeget, hogy a nemzetközi együttműködés javítása kiindulópontjainak keresése helyett, ami a madridi találkozó feladata, az amerikai kormány magatartása még jobban kiélezi a helyzetet. Ettől tartanak az Egyesült Államok nyugateurópai szövetségesei is. Csehszlovákia álláspontja teljesen világos. Pártoljuk a pozitív kiút keresését és az enyhülési folyamat további elmélyítése kérdésének megoldását. A Szovjetunióval és más szocialista országokkal szoros együttműködésben mindent megteszünk annak érdekében, hogy a madridi értekezletet tárgyszerű és konstruktív légkörben tartsák meg, ami lehetővé tenné az európai földrészen a biztonságot, az együttműködést és a békét szilárdító gyakorlati intézkedések jóváhagyását. Elsősorban arra fogunk törekedni, hogy Madridban döntés szülessen az európai katonai enyhüléssel és leszereléssel foglalkozó konferencia összehívásáról, ahogy azt májusban javasolta a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete. Csak a béke teszi lehetővé céljaink elérését Tisztelt Elvtársak, a Rudé právo, Csehszlovákia Kommunista Pártja legközelebbi segítőtársaként, hat évtizede harcol a nép nemes céljaiért, a szocializmusért és a kommunizmusért. A kommunista újságírók több nemzedéke írta meg a lap hasábjain a Rudé právo indulása óta napjainkig kommunista pártunk, dolgozó népünk, nemzeteink és nemzetiségeink történetét. Ennek során a kommunista párt által vezetett népünk sok dicső győzelmet aratott. Pártunk helytállt a legnehezebb próbán is, mivel szoros kapcsolatban állt a néppel és megvalósította a Szovjetunióval, valamint a szocialista közösség többi országával való szilárd együttműködés politikáját. Ezen az utunkon újabb győzelmeket vívunk ki a népünk érdekeiért és boldogságáért, a szilárd békéért, a népek biztonságáért, világszerte a társadalmi haladásért folytatott harcunkban. A tőke elleni harcban, a boldog szocialista hazánk építésében elért minden sikerünknek tagadhatatlan részese a Rudé právo. Ezért őszinte köszönettel tartozunk. Köszönetét mondunk a szocializmushoz hű minden újságírónak, a sajtó, a rádió és a televízió kommunista és nem kommunista dolgozóinak. Sok további sikert kívánunk nekik nemes, derekas munkájukban, amely a csehszlovák nép alkotó erejének mozgósítását és szocialista hazánk további felvirágzását szolgálja. A sajtó, a rádió és a televízió dolgozói legyenek hűek azokhoz a forradalmi hagyományokhoz, amelyeknek alapjait hatvan esztendővel ezelőtt a Rudé právo és a Pravda fektette le. Következetesen valósítsák meg azoknak hagyatékát, akik a kommunista sajtó bölcsőjénél álltak, magasba emelték a forradalom zászlaját a tőke elleni harcban, az antifasiszta ellenállás és a szocializmus építése éveiben. Éljen a Rudé právo! Éljen Csehszlovákia Kommunista Pártjai Alkotó módon a forradalmi hagyaték szellemében (Folytatás az 1. oldalról) vette át a szót. Üdvözölte a jelenlevőket, köztük a szocialista országok diplomáciai képviselőit, a külföldi vendégeket, a testvéri küldöttségek tagjait és a többi vendéget. Ünnepi beszédet Vasil Bifak elvtárs mondott. Szólt a szocialista munkásosztály forradalmi mozgalmáról, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom idézett elő, és a Rudé právo megszületéséről, amely előre jelezte a csehszlovákiai dolgozók élcsapatának, Csehszlovákia Kommunista Pártjának megalakulását. Hangsúlyozta, hogy a lap hatékony és megbízható eszköze volt a tőkés kizsákmányolás ellen, a nép uralmáért, a szocializmusért, az emberek boldogságáért és jólétéért vívott harcnak. Bi-Tak elvtárs értékelte a forradalmi sajtó pozitív szerepét, amelynek élén az elmúlt 80 esztendőben a Rudé právo állott. Foglalkozott a jelenlegi feladatokkal is, és hangsúlyozta, hogy megkezdődött a XVI. pártkongresszus előkészületeinek időszaka. Beszédének végén rámutatott a központi pártlap dolgozóinak és a szocializmus ügye iránt odaadó minden újságírónak fontos szerepe a párt programjának teljesítésében. Beszéde közben a jelenlevők többször kifejezték egyetértésüket. Vasil Biíak elvtárs beszéde után Oldrich Švestka elvtárs felolvasta azt a levelet, amelyet a Rudé právo szerkesztőségének dolgozói küldtek pártunk Központi Bizottságának, és amelyben kötelezik magukat arra, hogy mindig a Központi Bizottság megbízható támaszai lesznek politikájának megvalósításában, a szocialista hazánk felvirágoztatásáért vívott harcban. Az elvtársi légikörben lezajlott ünnepi gyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget.
