Új Szó, 1980. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1980-09-11 / 215. szám, csütörtök
Akácnak nemcsak a virága ll. i szó Ha 1981-ben valóban kikerül az első nemesített akác a bősi (Gabčíkovo) kutatóállomásról, és ha ehhez hozzászámítjuk az érési idejét, ami harminc év, az ipar legjobb esetben is csak az ezredforduló után jó egy évtizeddel részesülhet e nagyszerű kutatóprogram eredményeiből. Számunkra viszont már ma is fontos kérdés, hogy meddig irthatjuk még jobb sorsra érdemes erdeinket a természet rendje fölbomlásának veszélye nélkül. A fakitermelést csökkenteni nem lehet, hangoztatják a fafeldolgozóipari szakemberek. Nagy a kereslet, ezt kell kielégíteni. Az export is a fa- kitermelés mellett szól. Jogosan hadakoznak a természetbarátok is, akik egyre gyakrabban emlegetik a természet rendje felbomlásának veszélyét. A végső dolgozni, nagy segítségére lenne fafeldolgozó iparunknak, és ami még fontosabb, ennek köszönhetően megmaradnának azok az erdők, amelyek jobb megoldás híján kerülnek fűrész alá. — Szóval, mit érdemes tudni az akácfáról? — Legújabb vizsgálataink ismét bebizonyították, hogy kitűnően esztergálható, faragásra alkalmas. Mivel nagyon kemény, a szegelés és csavarozás előtt meg kell fúrni. Felületi megmunkálásra is alkalmas, könnyen fényesíthető, nehezen impregnálható. Biológiailag aktiv fafajta, különböző bőrbetegségeket idézhet elő és ingerlően hat a nyálkahártyára. Továbbá szívós és időtálló, még vízben is. Jó az ellenállóképessége a Figyelemre méltó tulajdonsága, az akácnak, hogy hasonlít a külföldről behozott, drága tikja anyagára is — mondja Cunderlík elvtárs (A szerző felvétele] megoldás valahol a kettő észszerű összehangolásában rejlik, de hol? Ezekről a kérdésekről beszélgetünk Oto Cun- derükkel, a Fa- és Bútoripari Kutatóintézet ipari formatervezési osztályának vezetőjével. Amíg a Bratislavában székelő kutatóintézet épületének előcsarnokában reá várok, szemrevételezem az itt kiállított bú> torokat. Szebbnél szebb ülőgarnitúrák sorakoznak itt szorosan egymás mellett. Tudom, egytől- egyig kiállításról visszaérkezett darab. Jellemzőjük a könnyű, de masszív, kényelmes és csupa ügyesen megoldott vonalvezetés. Gyakran az az érzésem támad, hogy egyiket-másikat akár otthon, egy kis műhelyben is könnyűszerrel elkészíthetné az ember. Ha így van, az iparnak fele annyi erőfeszítésébe sem kerülne ezeket előállítani. — Ez itt valamennyi díjnyertes darab —, szólal meg Oto Cunderlík a hátam mögött. — Akácfából készült, gondolom az érdekli, viszont nincs köztük egy sem. Az akácfából készült bútorokat az egyik műhelyünk raktárában tartjuk, fl város központjában. Nos, valóban az akácfa ér-* dekel, amiből jelenleg már harmincezer hektárnyi a kitermelhető terület. Az akácot viszont egyelőre csak tüzelőként hasznosítjuk, de ha föl tudnánk gombák és rovarok ellen. Ipari feldolgozásra egyértelműen alkalmas. Vágható belőle furnér lemez, parketta, kitűnő cölöpöket, oszlopokat, mezőgazdasági eszközöket, de hordót és bútort is készíthetünk az akácból. — Ez tehát egy jó minőségű fafajta, és alkalmazásának is megvan már hazánkban a maga múltja. Mi tehát az oka, hogy jelenleg teljesen kiszorult a piacról? . A háború után a bútoripar nagy ütemben növelte termelését, amihez viszont folyamatos anyagellátás volt szükséges. Ehhez az igényhez alkalmazkodni kellett. Ezért, hogy. ne legyen fennakadás a szállításban, olyan fák kitermeléséhez fogtak akkoriban, amelyek évekre előre biztosították a kívánt famennyiséget. Ennek köszönhetően került a figyelem központjába a tölgy és a bükk, amelyek megmunkálására az ipar is fel volt készülve. — Gyakran emlegetik, hogy az akác már csak azért sem lehet az ipar kegyeltje, mert görbére nő meg, így lehetetlen a jelenlegi eljárásokkal a megmunkálása. Tény, hogy ez is hozzájárult az ipar vonakodásához az akáccal kapcsolatban. Ezen egy újonnan meghirdetett programmal szeretnénk segíteni, amelynek célja a kemény faíajták jobb kihasználása, és új megmunkálási módszerek alkalmazása a termelésben. Ennek keretén belül gondolunk az akácra is. Én viszont az eddigi közönyt egy további tényezőben is látni vélem. Éspedig abban, hogy a termelő egy új termékre rendszerint számban kicsi megrendeléseket kapott. A sorozat- gyártásra felkészült üzem viszont ilyet nem vállalhatott el. Ez ráfizetés lenne számára. Érthető a kereskedelem óvatossága is, amely viszont nem rendelhet meg nagyobb tételt egy olyan termékből, amelyről még nem tudja biztosan, hogy kelendő-e. Nos, szerintem itt bukott el az akác ügye is, mert ha az ipar biztos lenne abban, hogy az akác feldolgozása számára is kifizetődő, bizonyára nem vonakodna a megmunkálásától. Régen megvásárolta volna már az ehhez szükséges berendezéseket. — Ki lehet-e valamiképpen bújni ebből a bűvös körből? — Véleményem szerint a komplex intézkedések gyakorlati érvényesítése e téren is pozitív változást hoz. Például a gyártónak jobb feltételeket biztosít a piackutatásra, érdemes lesz hitelesítési sorozatokat is gyártani. Amennyiben pedig ezek elérik a legjobb minőségi fokozatot, vagy ha feltornázzák magukat a luxuscikkek közé, máris kiszabható rájuk a termelési árkedvezmény. Közben megérkezünk a műhelybe. A kiállító rekeszben felsorakoztatott bútordarabok ugyancsak lekötik az idelátogató figyelmét. — Ezek itt mind akácból készültek — mondja Cunderlík elvtárs. — Külön kutatóprogram keretében foglalkozunk az akác feldolgozásával. Rájöttünk például, hogy milyen eljárással változtatható a színe, tehát a nagyobb színválaszték is biztosítható. A formatervezés itt sem ismer határokat. Figyelemre méltó tulajdonsága az akácnak az is, hogy hasonlít a külföldről behozott, drága tikfa anyagára is. Széles körű kihasználása jelentős devizamegtakarítást is jelenthetne gazdaságunknak. — Bemutatták már az itt látható termékeket valahol? — Kiállítottuk őket például a brnói nemzetközi vásáron is, de tavaly a nyitrai (Nitra) bútoripari kiállításon is. Tapasztalatból tudom tehát, hogy egyformán tetszettek a szakembereknek és a látogatóknak, vagyis a fogyasztóknak. Kihasználni a tartalékokat. Az akác ügyén is ennek a szemléletnek kéne lendítenie. A kevésbé kihasznált fafajtákból viszont több is van hazánkban. Jelenleg Szlovákiában 80 ezer köbméternyi vágásra érett van belőlük. Ha figyelembe vesszük, hogy egy köbméter megmunkált fából száz darab szék készíthető, szinte felmérhetetlen lehetőségek tárulnak elénk. Ideje lenne már ezt is észrevenni 1 RESZELI BÉLA Szoros versenyben az első kategóriába sorolt traktorok (Marián Kardos felvétele) SZÁNTÓVERSENY A GARAM MENTÉN A HAGYOMÁNYOKHOZ HlVEN A feszültség egyre jobban fokozódik. Muzslai Sándor, az nroszkai (Pohronský Ruskov) Virágzás Efsz elnöke többször is figyelmezteti a rendezőket: — A megbeszélés szerint ügyeljetek a rend és a fegyelem megtartására. Minden traktorosnak idejében a helyén kell lennie, hogy a zöld rakéta fellövésekor indulhasson gépével. Még egyszer körülnéz a Ga- ram menti síkságon. Megállapítja, hogy a minőségellenőrök már ott állnak a kijelölt parcellákon. Ügy véli, nincs semmi komolyabb probléma. De azért újból hangsúlyozza: — Vigyázzatok, nehogy szégyent valljunk! Az ünnepi beszédek és a traktorosok eskütétele után megmozdulnak a gépek. A versenyzők tiszteletkört írnak le az emelvény előtt, és a kijelölt parcellák végére hajtanak. Várják az indulás pillanatát. Izgatottan, szorongva mérik be az irányt, amerre majd az első barázdát húzzák. Elődeikhez méltóan akarnak küzdeni, s a hagyományok is kötelezik őket. Hazánk területén már 1856-ban Zálabí u Kolína-ban, 1860-ban pedig Palárikovón ökrökkel vontatott ekékkel mérték össze tudásukat a kiválasztott versenyzők. Több mint százéves tehát a hagyomány. Méltók akarnak lenni azokhoz, akik 1964-ben eljutottak a Bécs melletti Fuchsenbiglébe, ahol a 12. szántó világbajnokságot rendezték és azóta hazánk is tagja a szántöversenyeket rendező világszövetségnek. Álmuk a Londoni Természettudományi Múzeumban elhelyezett norfol- ki aranyeke másolatának elnyerése, amelyen az emberiség számára követendő felirat ékeskedik: „Békében tegyük termővé a földet“. Tibulla római költő versének ezen megszívlelendő sorának szellemében indítják be -a gépeket a zöld rakéta felröppenése után. Ekék hasítják a Garam menti zsíros földet. Szaporodnak a barázdák, fogy a szántani való föld. A versenyzők egyenesen tartják a kormánykerekeket, mert a legkisebb elmozdulás miatt is elgörbülhet a barázda és ez már hibapontot jelent. A mérők követik az ekéket és a nagyobb 1980 IX. 11. A gyakorlati élet mindinkább bizonyítja a tudományos-műsza- ki fejlesztés területén támasztott igények szükségességét. Másrészt az is igazolást nyert, hogy a tudományos-műszaki fejlesztés sem valósulhat meg automatikusan, a megfelelő feltételek nélkül. Az SZLKP Kelet-szlovákiai Kerületi Bizottsága a múlt év végén megtartott egyik ülésén napirendre tűzte ennek a kérdésnek megtárgyalását. Megállapította, hogy a kerület több jelentős ipari vállalatában nem fordítanak kellő gondot a vállalaton belüli kutatási-fejlesztési részlegek kiépítésére. A bírált vállalatok között szerepelt a humennéi Chemlon is, melynek igazgatójától, Ján Slivka mérnöktől az iránt érdeklődtünk: történt-e valami náluk a bírálat után? — Sok minden történt — válaszolta. — Szeretném mindenekelőtt hangsúlyozni, hogy a bíráló figyelmeztetés teljesen jogos volt a mi esetünkben is. SEGÍTETT A BÍRÁLAT Okultunk belőle, és cselekedtünk.. Gazdasági eredményeink azt bizonyítják, hogy ezt a munkánkat siker koronázza. Talán mindennél többet mond az a tény, hogy az idén termé- ■ keink közel 83 százalékát — az illetékes minőségellenőrző szervek véleményezése alapján — első osztályba sorolták. Ez a minősítési arány nálunk a legjobb a Slovchémia vezérigazgatóságához tartozó vállalatok közül. További kedvező eredmény, hogy árutermelésünk 27 százalékát innovált termékek képezik. — Slivka elvtárs, mindez arra enged következtetni, hogy a vállalati kutatási-fejlesztési részleg bővítése terén kedvezően változott a helyzet. — Pontosan így van — hangoztatta az igazgató. — Jelenleg már hatvankilenc szakember, tizenhárommal több mint korábban, dolgozik a műszakifejlesztés területén vállalatunkban. Közülük huszonheten főiskolai végzettségűek. A kutatási-fejlesztési kollektíva már eddig is sok alapvető feladatot megoldott. Ezt tények, eredmények bizonyítják. Az 1976—78-as években például olyan műszál készítését vezették be, melyből kiváló tulajdonságú lakástextíliákat gyártanak. A megvalósulás folyamatában van az eddiginél jobb tulajdonságokkal rendelkező kevert selyem gyártásának bevezetése is. Ez év utolsó negyedében helyezik üzembe az évente 3200 tonna kapacitású, szőnyegfonalfestő berendezést, amit eddig a tőkés piacról szereztek be. Az eddigi importált termékek és nyersanyagok pótlása terén ugyancsak jelentős haladást értek él a vállalatban, köszönet a kutatási-fejlesztési részleg kollektívájának. Tavaly például közel 5,9 millió devizakoronát takarítottak meg. — Az ilyenfajta megtakarítás még nagyobb arányú lehetne — jegyezte meg Slivka igazgató —, mert vállalati kutatási-fej- lesztési részlegünk dolgozói egyéb, a behozatal további csökkentését elősegítő megoldásokat is találtak, együttműködve egyebek között a Sviti Műszálkutató Intézettel. A következő tervidőszakra számos feladatot tűzött ki a vállalat a tudományos-műszaki fejlesztést illetően is, de ezek megvalósítása még sok, a vállalaton kívüli tényezőtől is függ. A vállalat vezetősége egyébként a jövőre vonatkozóan számol többek között azzal is, hogy 1990-ig a kutatási-fejlesztési részleg dolgozóinak számát háromszázra növeli, hozzájárulva ezzel az igényes fejlesztési program megvalósításához. KULIK GELLERT hibákért a versenyzők sárga vagy piros cédulát kapnak. Ügyelni kell tehát, hogy a tíz feltételnek megfelelően megszerezhessék a száz pontot. Bohumil Kollár, a Nyitrai Mező- gazdasági Főiskola docense a 14. országos szántóverseny zsürielnöke igényességre ösztönzi az értékelőket. Előidézik a 13-as számú parcellánál. — Jól dolgozik ez a Václav — állapítja meg — úgy látszik, apja nyomdokain halad. Kiváló versenyző volt, kétszer nyerte el az országos bajnokságot. Megszerettette fiával a főidet, a traktort és az ekét. A húszéves fiatalember épp a parcella végére ért. Leállítja a gépet és most már felszabadultan nézi a barna hantokat: — Nehéz volt — mondja —< de úgy látom, hogy felkerültek az emelvény legmagasabb fokára. A zsürielnök is úgy gondolja, hogy az első kategóriában esélyes lehet. Egy kis szakmai magyarázatba kezd. Az előírásoknak megfelelően a harminc- nyolc versenyzőét az ekék száma szerint három kategóriába sorolták. Három táblán folyik tehát az izgalmas küzdelem. A harmadik kategóriában is szoros a küzdelem. Emil Olmer, a modleticei efsz traktorosa a szovjet gyártmányú Kirovec traktorral nyújtja a legjobb teljesítményt. Nyugodt, nem reszket a keze a kormányon, zsinórt lehetne húzni a barázda mellett. Nem lazíthat, hiszen a múlt évben a KGST-tagállamok nemzetközi szántóversenyén a dobogó legmagasabb fokára került. Csak akkor szólal meg, amikor már meghúzta az utolsó nyílegyenes barázdát. — Nehezen adta meg magát az aratáskor összegyúrt föld. Már-már úgy látszott, hogy nem tudom teljesíteni a feltételeket. Mégis sikerült. Hosszabb magyarázatba kezd. Ügy látja, hogy a siker titka a rendszeres gyakorlás. Ismeri Václavot is, aki szabad idejének nagy részét a szántóversenyre való felkészülésnek szenteli. A pontosság, a gép ismerete, az eke jó beállítása, ez mind feltétele annak, hogy az elsők közé küzdhesse fel magát. A három óráig tartó verseny után fellövik a piros rakétákat. Egymás után állnak meg a traktorok. Aki nem ért célba, az már hiába halad tovább, hibapontja van. A zsűritagok összeadják a pontokat és az értékelő bizottság elnöke ünnepélyes keretek között kihirdeti az eredményeket. A dobogó legfelsőbb fokára kerül az egyes kategóriákból Milík Václav, a kocinai, Miloslav Srpek, a lehotai és Emil Olmer, a modleticei efsz, valamint Vladislav Chlebík, a zábrekl mezőgazdasági szaktanintézet traktorosa. Amikor nyakukba helyezik a díszes koszorúkat, örömük határtalan. Beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, győztek. A győztesek tiszteletére adott díszvacsorán sokáig folyik a beszélgetés a verseny eseményeiről. Néhányan elárulják a szántás mesterségének titkait, mások nem nyilatkoznak. Egyben azért mindannyian megegyeznek: jó, hasznos verseny zajlott le a lomhán hömpölygő Garam mentén. BALLA JÓZSEF I
