Új Szó, 1980. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1980-09-11 / 215. szám, csütörtök
Céljuk: többet a fiataloknak KAPUNYITÁS A MAGYAR TERÜLETI SZÍNHÁZBAN A Komáromban (Komárno) székelő Magyar Területi Színház és kassai (Košice) társulata, a Thália Színpad dolgozói a , közelmúltban tartották meg évadnyitó társulati ülésüket, amelyen Takáts Ernőd, a színház igazgatója köszöntötte őket, sikerekben gazdag munkát kívánva a két társulat valameny- nyi tagjának. Az 1980/81-es évadban, akárcsak tavaly, nyolc darabot mutatott be a két társulat. A csehszlovákiai magyar színházlátogatót örömmel töltheti el, hogy két hazai magyar ősbemutatónak tapsolhat, Batta György Töklámpás és Gágyor Péter Szélkötő kaloma című mesejátékának. A Batta-darabnak december 12-én Komáromban, a Gágyor-összeállításnak jövő év június 4-én Kassán lesz a premierje. Színházunk idei évadának első bemutatója október 17-én lesz Komáromban, amelyen Jan Otčenášek—Jaroslav Balík: Naplemente —- Rómeóval és Júliával című kortárs cseh szerzőpáros időszerű problémát fölvető színműve kerül színre. A darabban egy nyugdíjkorhatárba kerülő pár találna ismét egymásra, ha nem zavargatnák őket a fiatalabbak, a környezet, ha kapcsolataikat nem bolygatná meg az értetlenség és néhányak rosszakarása. Szerencsére, az idős szerelmespár története nem végződik tragédiával, mint annak idején a veronai fiatalok szerelme. A szovjet kultúra hete alkalmából november 6-án Kassán lesz Csingiz Ajtmatov szovjet-kirgiz elbeszélő és drámaíró Fehér hajó című világsikert aratott kisregényéből készült színmű bemutatása. A darabnak egy tragikus sorsú kisfiú a hőse. akinek baljós életpályáján a Modern osztrák képzőművészet a Sternberk-palotában A prágai Nemzeti Galéria azonkívül, hogy közkinccsé teszi a tulajdonában levő képző- művészeti alkotásokat, hagyományosan együttműködik több külföldi képtárral és múzeummal is. Ez az együttműködés lehetővé teszi, hogy megismerjük különböző országok kulturális értékeit, műkincseit. A Nemzeti Galéria és a bécsi österreichische Galerie közös rendezésében a prágaiak és a fővárosba látogatók október közepéig az osztrák festészet és szobrászat két háború közti fejEladó a menyasszony! — kiált- ja valaki. Erre plafonrepesztő kurjantások pattannak ki a föl- hevült lakodalmas seregből, mozgásba jön a zenekar, ugrándoznak a vonók, cimbalomve- rők. Enyém a menyasszony! — hangzik föl tíz-húsz másodpercedként, vékony hangon, vastag hangon, érdes hangon, bársonyos hangon. Enyém a menyasszony! És forog a menyasz- szony! És röpködnek a százasok, ötszázasok a szürke tál fölött. Pontosabban, csak az ötszázasok röpködnek, illegetik magukat a tömeg előtt, mielőtt a tálba kerülnének: lássa mindenki, én ötszázas vagyok, aki engem ad, az ember a talpán! A százasok, az egyedül levő százasok, azok a lehető legrövidebb úton, behajlított tenyérben lapulva jutnak el a szemet- lelket gyönyörködtető halmocskára, mely ugyancsak szépen gyarapodik. Közben itt is, ott is suttogó mondatok hallatszanak: Menynyit adunk? Ahogy otthon megbeszéltük. Öszázast, ne mondják, šmucig vagyok, amikor olyan állásom van! Elég lenne kétszáz is, nem jövünk ki a fizetésig. Hűtőszekrényt ajándékoztunk, most meg egy százassal járassuk le magunkat! Szóljanak meg, akkor se tudok többet adni, cipő, kabát kell a gyereknek. Drágám, te adj ötöt, én ezret, és nem szólhatnak törzsi-nemzetségi múltból örökölt, visszahúzó erők mutatkoznak meg és amelyek még napjainkban is súlyos károkat okoznak. A Lenin-díjas író darabjának ez lesz a csehszlovákiai bemutatója. Nagy érdeklődésre számíthat Ján Chalúpka: A vén szerelmes című bohózata, amelyet a Thália Színpad tagjai visznek színre, január 22-én. A színház minden évben műsortervébe tűz egy-egy klasszikus darabot a világ drámairodalmából; ezen a téren most Chalúpka eredetileg magyar nyelven írt darabjával igyekszik megőrizni a következetességet. A CSKP megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére egy fiatal szlovák szerző, Peter Kováčik mutatkozik be Komáromban, 1981. február 2G-án. A zöld fához címzett fogadó című, pár évvel ezelőtt született alkotása rangos helyet foglal el a szlovák drámairodalomban, s kellő sikerrel mutatták be több szlovák és külföldi színházban, valamint a televízióban. A szlovák drámairodalomban ilyfen alapossággal még senki sem készített keresztmetszetet a két világháború közti szlovák valóságról, Szlovákia akkori társadalmi életéről. A cselekmény a nagy világgazdasági válság idején, a harmincas évek elején játszódik. A kassaiak április 2- án tartandó premierjére már a szerző neve is biztosíték: Moher. Tartuffe című darabját 1664-ben írta, s még az év májusában bemutatta a királyi udvar előtt. Az ellenségei azonnal támadásba léptek, mert nem tetszett nekik a visszaéléseknek, garázdaságoknak ilyetén tálalása. A darab az újrabemu- tatásának engedélyezésért folytatott harc során három felvonásról ötre bővült, s mivel „örök“ problémáról szól, azóta lődéséről láthatnak érdekes tárlatot a Hradzsin téri Sternberk- palotában. A bécsi galériából származó 100 festmény és szobor mellett a rendezők kiállították az osztrák mestereknek a prágai Nemzeti Galéria tulajdonában levő mintegy 20 alkotását is. A két világháború közti időszak az osztrák képzőművészet fejlődésének rövid, de jelentős szakasza. A Monarchia szétesése után az osztrák művészet ugyan továbbra is a közép-európai szellemiség szerves része, de tematikájában és főleg kifejezőeszközeiben önálló utakat keres. Számos művészi csoportosulás és irányzat bonsemmit. De nincs nálam annyi. Hát nem vettél ki a bankból? Leég a bőr a pofámról. Ügy teszed majd bele, hogy ne lássák. Még mit nem?! Ök mennyit adtak, amikor a mi lányunknak volt a menyasszonytánca?! És így tovább, és így tovább. Egy órával a menyasszonytánc után. A szülők, az újdonsült házasok és a legbennfen- tesebbek már pontosan tudják, mennyi pénz gyűlt össze. És bár n^m volt rejtett kamera a fölcifrázott hodályban, csodálatos rhódon azt is tudják pontosan, ki mennyit adott. És most már aszerint viselkednek kivel- kivel. Mert ugye, kedves vendégsereg, a lakodalom nemcsak a szív ügye, az ajándékok sem lehetnek csupán szimbolikusuk, csupán ajándékok?! Megnézzük a ló fogát! Mit csodálkoznak ezen?! Nem csodálkozunk. A szép lakodalmi szokások képmutatásokkal teli, kellemetlen, sőt, fájdalmas — de akkor és ott elfojtott — érzéseket kiváltó kísérőjelensége mindez. Tudjuk. De miért megszólni, szájról szájra adni azokat, akik félrehúzódtak, restellve magukat nagyon, mert — bármennyire is szerették volna — nem tudták megfizetni a menyasszonytán cof, illetve nem tudtak olyan szinten beszállni a versenybe?! Miért megszólni őket? Hisz abból így sem, úgy sem lesz pénz. —bor is játsszák a világ szinte valamennyi színpadán. A jövő évi gombaszögi ünnepségen Simon István—Rónai Pál Szélestenyerű Fejenagy és szerelmetcs társai című zenés komédiának tapsolhat majd a közönség, előtte persze a komáromi publikum is, 1981. május 2-án. A nemrég elhunyt Simon István Petőfi Sándor eszméi nyomán írta színpadra „A helység kalapácsáénak történetét, éspedig úgy, hogy a történés a mi századunkban játszódik. Csepű Palkó, Szemérmetes Erzsók, Szé- lestenyerü Fejenagy, Siket Dombi és a többiek bizonyára jól szórakoztatják majd a közönséget, akik között a szokásosnál is több lesz a középiskoláskorú lány és fiú, hiszen elsősorban nekik, hozzájuk szói a színház a darabbal. A repertoárról örömmel állapítható meg, hogy az idén a MATESZ az átlagosnál többet szán a gyermekeknek, az ifjúságnak^ A két házai magyar ősbemutató, vagyis a két mesejáték mellett Kassán elsősorban a diákközösséghez címezi A vén szerelmes-t, Komáromban pedig a fent említett klasszikus magyar irodalmi mű átdolgozásával közelít azok felé, akik a jövő közönsége. A színház nemrég kiadott musor- tá jékoz tatójában olvasható: „Ogy véljük, hogy a CSKP megalakulásának 60. évfordulóját akkor ünnepeljük meg a legméltóbban, ha elsősorban a gyermekekre és a felnövő nemzedékre irányítjuk figyelmünket“ Ez jó jel, annál inkább, mivel a fiatal néző még romlatlan, befogadóképessége majdnem határtalan, érzékelése őszinte és pontos, ami mindennél nagyobb feladatot ró rendezőre és színészre egyaránt. —sxeg—í takozik ki, amely inár magán viseli a bécsi individualizmus jegyét. A jelen kiállításon nagy érdeklődésre számíthatnak a nemrég elhunyt Oskar Kokoschka prágai motívumai, optimizmust sugalló fénymegoldásai. Ugyancsak lenyűgöz Max Op- penheimernek filharmonikusokat megörökítő monumentális festménye, vagy Wilhelm Thö- nynek az ítélet 1920-ból című műve. A tárlat különösen értékes darabjaiként említhetjük Rudolf Wacker mágikus realizmus' ihlette műveit, vagy Alfred Wickenburg, Carry Hauser kubista hatás alatt keletkezett alkotásait is. Neprakta rajzai az Övűrosházcm Plakátokon, újságok és folyóiratok hasábjain gyakran találkozunk Neprakta, valódi nevén Jifí Winter humoros rajzaival. Három évtizedes pályafutása alatt a viccek grafikai megörökítése mellett könyvillusztrátorként és rajzfilmhősök szülőatyjaként is ismertté vált. Terjedelmes, mintegy 20 ezer alkotást számláló munkásságából ezret szeptember végéig megtekinthetünk a prágai Övároshá- za kiállítótermében. A bemutatott színes, vagy tussal készített viccrajzok többnyire a mai, alkotójukhoz kö- z«l álló prágai valóságból táplálkoznak, s a néhány jellegze-- tes, találó vonással megrajzolt alakok sokat elmondanak korunk emberének tulajdonságairól, gyengeségeiről. A szerző a sport, a házasság, valamint a különböző foglalkozások fonákságaira humoros rajzok sorozatát alkotta meg. Nem hiányoznak a történelmi témájú viccek és találkozhatunk akasztófahumorral is, amely a fogorvosi székben is nevetni tanít. Neprakta közérthető, az emberi fogyatékosságokat megmosolygó, inkább szelíd, mint sem maró iróniáját gyakran Miroslav Švanderlík anekdotája, vicces kommentárja egészíti ki. A humor szükségességét és Neprakta népszerűségét bizonyítja a kiállításra látogatók tömege, tetszésüknek olykor hangos kinyilvánítása. (ma) Miir eddig is számottevő erőfeszítések történtek a. tanítás tartalmi és módszertani modernizálására. Egy lépéssel újra előbbre jutottunk. Szeptember elsején 4 tagú új tankönyvcsalád kerül az első osztályosok kezébe, amely — merjük remélni — konstruktív módon járul hozzá a CSKP KB Elnökségének a csehszlovák oktató-nevelő rendszer továbbfejlesztéséről szóló határozata teljesítéséhez. Eddig nálunk az iskolába lépő kis elsős egyetlen ábécéskönyvet kapott az iskolaév első napjaiban, hűségesen végigtanulta a júniusi évzáróig a betűket, silabizálva az egyre terjedelmesebb és esztétikai-irodalmi szempontból mind igényesebb szövegeket, verseket. Ha szétnézünk a világban, észrevehetjük, hogy külföldön is bontják a tankönyveket, és előtérbe kerül a munkáltató jellegű olvasókönyvek használata. Az új koncepció nálunk is polgárjogot nyert, az első osztályos olvasókönyv több részből áll, nem egyetlen könyvet, olvasókönyv-sorozatot adnak a gyerek kezébe. A könyv szerzője két tanító, a Romankovics házaspár és Meixner Ildikó pszichológus. A hangoztató-elemző összetevő (analitikus-szintetikus) módszert a globális módszer irányában fejlesztik tovább. Pedagógusok, szülök, gyermekek forgatják az új, egymást kiegészítő könyveket. A tankönyvcsalád első tagja a nyomtatott kis és nagybetűket megismertető olvasókönyv, az Olvasni tanulok. Mi újat hoz az új tankönyv? Elsősorban azt, hogy megváltozott a betűismertetés sorrendje. A szerzők azért változtatták meg a hagyományos betűrendet, tmgy az alakilag hasonló betűk távolabb kerüljenek egymástól (b—d, m—n), a gyermek ne téveszthesse össze őket, vagyis elkerüljük a homogén gátlás kifejlődését. Az olvasástanulást nem tagolással kezdik, hanem szóképta- nulással. Nem a betűvel ismerkednek, hanem a sokszor látott szóképeket próbálják felismerni. Ez a naiv olvasási forma sikerélményhez juttatja a gyermeket, és átsegíti az első napok szorongásain. Az olvasókönyv állandó szereplőivel, a családdal, már a könyv első lapjain találkoznak a gyermekek, s a családtagok nevét szókép formájában megtanulják. A szóképes előprogram célja az, hogy már az első órákon az olvasni tanulás élményét nyújtva a gyermekeknek, játszva ébressze rá őket, hogy a nyomtatott szónak jelentéstartalma van. Azóta az órákon már eldőlt, milyen mértékben képes a gyermek a gyakran látott szóképeket globálisan felismerni. Lerövidült a betűtanítás ideje, 38 betűt tanulnak meg karácsonyig. Bár ez már több éves követelmény, most megfelelő tankönyv, tanterv és tanmenet is rendelkezésükre áll a pedagógusoknak. Segítségükkel sokat javul az iskolai munka hatékonysága. A naptári év kezdetéig megismerkednek tanulóink az összes betűvel. A tankönyv eleget tesz a mi viszonyaink közt oly fontos kétnyelvűség követelményének is. jRO _ efsz olvashatjuk a 38. oldalon. Ez Foglszinger Ida munkája, a szerzőkkel együttműködve a könyvet ő alkalmazta a csehszlovákiai viszonyokhoz. Az olvasókönyvhöz manipulációs mellékletet is terveztek. A képes betűkártyákat, szemléltető segédeszközöket Magyar- országról rendelte meg a Pedagógiai Kutatóintézet a Banská Bystrica-i Tanszerellátó Vállalat közvetítésével. Az Oktatási Minisztérium nemzetiségi osztálya biztosítja a szükséges anyagi eszközöket. Kérdés, hogy ezek a fontos segédeszközök: a betű, szótag- és szóképzőkártyák, valamint a tanítói appiikációs eszközök: a diaképek, hangszalagok, fóliák miért nem jutottak el (legalábbis a cikk leadásának napjáig nem jutottak el) a gyermekek és az őket tanító pedagógusok kezébe. Segítségükkel fokozódna az olvasástanítás effektivitása, modernebbé válnának az órák, elmélyülne manipulációs jellegük, és nagy terhet vennénk le az amúgy is feszült tempóban dolgozó, maximálisan leterhelt pedagógusok válláról. A közös erőfeszítés remélhetőleg hamarosan meghozza eredményét, s pedagógusaink jelentős többletmunkától, a szemléltető képek, képes betűkártyák rajzolgatásától mentesülnek. Az írni tanulok című munkafüzet több didaktikai feladatot valósít meg egyszerre, s az írott kisbetűk ismertetésének időszakában használják. A munkafüzethez kapcsolódó írástanítás módszertanát Varsányi László dolgozt.i ki. Átfogó munkája a feladatok széles skáláját öleli fel. Lényeges, hogy az ismert fiziológiai-pszichológiai okokat szem előtt tartva, az írástanítás kisebb egységekre, a három írásórát hat félórára osztja a tanterv. Biztosítja, hogy a tolira nem merevednek rá az apró ujjak, sok-sok sikerélmény forrása lesz az iskolai munka. Remélhetőleg a tanterv, tanmenet és az írástanítás módszertana már ott van minden pedagógus asztalán. Az Olvasókönyv az olvasásgyakorlás funkcióját tölti be. Ä betűtanítás után felméri a tanulók olvasási és íráskészségét, lehetővé téve számukra az önellenőrzést. Több témakörrel foglalkozik, s helyet kapnak benne a gyermekek világában oly fontos szerepet játszó állat- mesék is. Szemelvényei közt előretör a verses műfaj, a nép- költészet és Weöres Sándor remekei. Az írási feladatlapok ötletesen alkalmazkodnak az olvasmányok szóanyagához, s a betűalakítás, írás, másolás gyakorlás célján kívül helyesírási ismereteket is közvetítenek. Mint minden új, a tankönyv« család is viták fókuszába ke« rült, s nem csak a pedagógusok, a szülők körében is. Ez nagyon jó. és az iskolai munka haté* konysága szempontjából értékes jelenség. Mert ma a szülők igénylik a tájékoztatást, foglal« koznak gyermekeikkel, részt kívánnak venni az iskola műn« kajában, partnerkapcsolat kiala« kítására törekszenek. Ez értbe« tő igény, megfelel társadalom« szerkezetünk jellegének, s a pe- dagógusok méltányolják is a szándékát. Most azonban vi« gyázzunk. Sok az új, a szokat« lan elem. Megeshet, hogy ott« hon — a szükséges szakmai és módszertani ismeretek hiányában — csupa jó szándéktól ve« zérelve rontjuk a pedagógus munkájának eredményét. Röviden: bízzuk a tanítást a tanító nénire, s csak akkor segítsünk a gyereknek, ha erre szükség van és kellőképpen tájékozódunk. A Pedagógiai Kutatóintézet és a Központi Pedagógustovábbképző Intézet az év májusában kétnapos szakmai átképzésen készítette fel a lektorokat. Az átképzésen 30 központi lektor vett részt, ök irányítják a pedagógusok szakmai továbbképzését. A kétnapos szemináriu« mon előadóként a tankönyvcsalád szerzői is részt vettek, s hangsúlyozták: az olvasástanulás igazi célja nemcsak a olvasni tudó, hanem sokkal inkább az olvasni szerető gyér« mek. Igazuk van. A könyv a modern audiovizuális kommunikációs eszközök korában is fontos kulturális tényező, a tudás forrása maradt, de megtartotta szórakoztatva-nevelő jellegét is. Lényeges tehát, hogy gyermekeink ne csak tudjanak, szeressenek is olvasni. A könyv megszerettetéséhez pedig — bár van szerepe a családi légkörnek és hagyományoknak — az iskolai sikerélményeken keresztül a legrövidebb az út. Valami új elkezdődött az iskolákban. Most közös erőfeszítésre, nagy összefogásra van szükség. A pedagógusok, a pedagógiai intézetek és oktatási osztályok minden szintű dolgozói, a tudományos kutatók ösz- szefogására, mert mindenki érdekelt és mindenki felelős azért, hogy az új csehszlovák oktató-nevelő rendszer betöltse szerepét, s eleget tegyen a társadalom jogos elvárásainak. TÖRÖK ZSUZSANNA PRÁGAI KIÁLLiTÓTERMEKBŐL MENYASSZONYTÁNC mi 1980. IÁ. 11. & VITÁK FÓKUSZÁBAN EGY TANKÖNYV ÜRÜGYÉN
