Új Szó, 1980. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1980-09-11 / 215. szám, csütörtök

A víz hátán is lehet PÄRTMUNKA ÉS AGITÁCIÓ A HAJÓSOK KÖRÉBEN A Csehszlovák Dunahajózási Vállalatban négy pártalapszer- vezet működik, ezek valameny- nyien eléggé sajátságos körül­mények között dolgoznak. Az említett szrvezetek egyike a Folyami és Tengeri Hajózás bratislavai üzemében tevékeny­kedik, ez taglétszámát tekintve nem tartozik a kis szervezetek közé, négyszáz főt számlál. Te­vékenységük jó híre a felsőbb pártszervekhez is eljutott. Pe­dig, ha közelebbről megvizsgál­juk, nem is dolgoznak olyan könnyű feltételek közepette. Nyilatkozzon erről a légii- letékesebb. Dušan Mašek, az alapszervezet elnöke: — Számbelileg nagy szerve­zet vagyunk, viszont a tagság szinte az egész Duna mentén szétszóródik. Tengerészek és folyami hajósok vagyunk, így hát érthető, hogy életünk nagy részét hajón töltjük. A kikötő­ben maradtak főleg rakodómun­kások, adminisztratív munka­erők. — Hogyan tartják a kapcso­latot az alapszervezet és a sok­szor fél évig is távollevő ten­gerészek között? — Specifikus körülményeink megkövetelték, hogy teljesen átszervezzük tevékenységünket. Jelenleg nagyon nagy szerepet kaptak a pártcsoportok. A poli­tikai tömegmunka két síkon fo­lyik. A pártbizottság hatáskö­rében működik az agitációs- és propagandabizottság s a propa­gandisták aktívája. Az előbbi főleg a szemléltető agitáciőról gondoskodik, az utóbbi pedig a személyes agitációról. Az alap­szervezet és a hajókon működő pártcsoportok között a kapcso­latot az aktivisták révén tart­juk fenn. A pártbizottság negyedéven­ként összehívja az üzem akti­vistáit, s közösen értékelik a munkát, megvitatják a tapasz­talatokat, új ötleteket adnak a további tevékenység javítására. Az aktivisták nemcsak a kap­csolatot biztosítják a pártszer­vezet és a hajók között. Fela­datuk az agitációs és propa­gandatevékenység biztosítása, a pártoktatás ellenőrzése is. Mert a hajókon ez sem szüne­tel. A hajó parancsnoka az in­dulás előtt megkapja az okta­tás pontos programját és a pártcsoport vezetője biztosítja, hogy az oktatás zavartalanul folyjék. Általában alapfokú tan­folyamokat látogatnak a hall­gatók, előadóként pedig a pa­rancsnokok ténykednek. Az elő­adók kiválasztása nem a vélet­len dolga, őket az itt-tartózko- dás során képezik. A vállalat­ban létrehozták a politikai ne­velés kabinetjét, ennek dolgo­zói előre kidolgozzák a téma­köröket, ezeket a leendő elő­adók konzultálják, s végezetül vizsgát is tesznek belőle. — Az előbb elmondottak tag­jaink egy részére vonatkoznak — veszi át a szót ismét a párt­elnök. — Nagyszámú emberünk van az uszályokon, akik a Föld­közi-tengerig szinte minden kikötőben hátramaradnak. Ró­luk az általunk megbízottak gondoskodnak. Az anyagokat központilag dolgozzuk ki, s megküldjük' nekik a napi sajtó­val, szaklapokkal együtt. — Minek alapján választják ki az aktivistákat? — Elsősorban a tapasztalat, a szaktudás alapján. Ezért fő­ként a vezető gazdasági dolgo­zókat bízzuk meg e feladattal — a , vállalati pártbizottsággal folytatott konzultáció után. Fontos, hogy a munkával meg­bízott elvtársak széles látókö- rűek legyenek, ismerjék a vál­lalat politikai-gazdasági helyze­tét, a világgazdasági és a nem­zetközi politikai helyzet prob­lémáit. Nagyszerű szervezők is Az agitátorok és a gazdaságpolitikai célok megvalósítása Pártunk gazdaságpolitikai cél­jainak megvalósításában min­dig számíthat a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom tagsá­gának megértésére, támogatá­sára. Jól példázza ezt a duna- szerdahelyi (Dunajská Streda) járásban az a tény, hogy a szo­cialista versenymozgalom szer­vezőinek tevékenysége sikeres, eredményes. Járásunk dolgozói az év elején 3881 vállalást je­lentettek be, melyek összesített értéke 22 millió korona, és a legutóbbi értékelés szerint ed­dig több mint 15 millió korona értékű teljesítéssel járultak hoz­zá az önköltségek csökkentésé- hez, a termelés gazdaságossá- gának fokozásához. Nem ok nélkül hangsúlyozza Vígh József elvtárs, a Szakszer­vezetek Járási Tanácsának el­nöke: — A tisztségviselők, együtt­működve a pártszervezetek gaz­daságpolitikai kérdésekkel fog­lalkozó tagjaival, agitátoraival, sikeresen népszerűsítették a ha­tékony munkaformák és mód­szerek alkalmazását. Elmondja, hogy főleg a Ml- LEX nemzeti vállalat nagyme- gyeri (Calovoj üzemében, az BLEKTROSVIT nemzeti vállalat várkonyi (Vrakúň) üzemrész­legében volt példás a kommu­nista agitátorok és szakszerve­zeti tisztségviselők együttműkö­dése. Nem maradt el az ered­mény: a vállalásokat időelőny­nyel teljesítették, örvendetes­nek minősíti, hogy hasonló, jó együttműködésnek köszönhető a Járási Közszolgáltató Üzem dolgozóinak sikere, a vállalások határidő előtti teljesítése, mert ennek kapcsán javult a szolgál­tatások színvonala is. A Szakszervezetek Járási Ta­nácsa gazdaságpolitikai kérdé­sekkel foglalkozó bizottságának tevékenységéről szólva is ezt hangsúlyozta. — Természetes, hogy a kom­munisták voltak a kezdeménye­zők, akik idejében felhívták a többiek figyelmét az újítók és ésszerűsítők mozgalmának fej­lesztésére. így szervezték meg a tanács­adó szolgálatot, melynek tagjai Ezeket a szavakat húzza alá dr. Cyril Solčanský üzemigaz­gató is, aki egyike az említett aktivistáknak. — A vállalat helyzete szem­pontjából nem annyira nehéz megválaszolnunk a dolgozók kérdéseit mint az állami és a nemzetközi jellegűeket Tenge­részeink világlátott emberek, számos országot bejárnak, s itt nem mindenütt kapnak reális képet, jutnak megbízható infor­mációkhoz az éppen adott hely­zetről. eseménvekről. Sajnos, el kell mondani, hogy a ml tájé­koztatásunk nern minden eset­ben gondoskodik eléggé rugal­masan ennek ellensúlyozásáról, nem reagál eléggé gyorsan. Ezen sürgősen javítani kell, mert ez nagyon érzékeny terü­let, s nekünk kell gondoskod­nunk arról, hogy dolgozóink megfelelő információkhoz jus­sanak. A hajó legénységével a kapcsolatot nemcsak mi tartjuk, a vállalat vezetőségének kép­viselői félévente egyszer ellá­togatnak a kikötőbe befutó ha­jók legénységéhez, s néha út­jukra is elkísérik őket. A másik aktivista Stefan Li­lik kapitány, aki jól ismeri a tengerészek életét. Maga is ha­jós volt, jelenleg pedig a szak- szervezet üzemi bizottságának elnöke. — Én is azzal kezdeném, hogy embereink sokat látnak, hallanak, tudnak, s amit nem, megkérdezik. Erre pedig ne­künk kell válaszolnunk. Mi gon­doskodunk a hazai lapokról, a szemléltető agitációról. A leg­nagyobb problémák ott adód­nak, ahol nem szilárdak a kol­lektívák, gyakori változásokra kerül sor — míg ezek össze­forrnak újból, bizony sok a tennivaló. A szétszórtság, a távoliét nem lehet akadálya a jó munkának. Ügyes ember a víz hátán is megél. Ezt a mi esetünkre így lehetne találóan alkalmazni: ügyes szervezéssel a víz hátán is lehet dolgozni. URBÄN KLARA Kommentáljuk MAJD EBÉDSZÜNETBEN A Lévai (Levice) Gép és Trisklűrállomás egyik műhelyé­ben történt az eset. Három fiatal szerelő dolgozott egy idősebb mester vezetésével. Munka volt bőven, a javításra szoruló gépek közül jó néhány már be se fért, az udvaron vártak sorukra. Megszólalt a telefon, az egyik fiatal szerelő fel is vette, de alighogy bejelentkezett, a mester nem ép pen barátságos hangon így harsogott: „A randevút majd az ebédszünetben beszéljük meg, fiam.“ A fiatal szerelő be is mondta a telefonba: „Délben majd visszahívlak.“ És mint­ha mi sem történt volna, mind a négyen dolgoztak tovább. Elgondolkoztatott az eset. Miközben a többi műhelybe is belátogattam, majd az udvaron a traktorosokkal, a kom bájnosokkal, a gépkezelőkkel beszélgettem, akik behozták a javításra szoruló gépeket, a látott, hallott eset foglalkox tatot t. Megállapítottan), hogy a mester igazának tudatában szólt rá a fiatal szerelőre. Magabiztosan, határozottan, aacrt bizonyára úgy tanulta, arra nevelték, hogy munkaidőben dolgozni kell. És ezt nemcsak magától követeli meg, hanem másoktól is. Jogosan. Nem durván, nem gúnyosan, hiszen az a „fiam“ szó olyan természetesen hangzott, mintha apa szólt volna rá a fiára. És a fiatal szerelő azonnal, megjagyzes, vonakodás, fin­tor, grimasz nélkül a mester utasítása szerint cselekedett. Elfogadta a figyelmeztetést, egyetértett az utasítással. A te lefonba bemondott válasza egyértelmű volt. Még csak meg se próbálkozott a kimagyarázkodással, hogy a neki telefo­náló megértse: rászóltak. Nem volt megrendezett az eset, mint amilyet már né­hányszor tapasztaltam az üzemekben, műhelyekben járva, amikor hírét veszik az újságíró látogatásának, és persze nagyon is igyekeznek, nehogy rosszul értse a látogató a pillanatnyi helyzetet. A törtentekliői különben is megért heítem, hogy ha nem is pontosan így, de máskor is szó kott hasonló figyelmeztetés elhangzani ebben a műhelyben. Mindebből könnyen következtettem arra, hogy ebben a műhelyben rend, fegyelem van, kevés szóból is értik egy­mást, akik ott dolgoznak. Délben úgy intéztem a dolgomat, hogy négyszemközt beszélhessek a fiatal szerelővel. Megkérdeztem tőle: „Párt­tag, vagy tagjelölt?“ így válaszolt: „Még nem, de az öreg, a mester, kommunista.“ Ezzel véget is ért beszélgetésünk, mert a fiatal szerelőnek eszébe jutott, hogy ideje a neki telefonálót visszahívni. Az eset nem kíván további kommentálást. Ellenkező példát többet is említhetnék, hiszen máshol még elég gyakori: a szerelő feláll a félig kész gép mellől, akár jó félórára is eltűnik, mert telefonhoz hívták, és senki sem szól rá. Bár a munkafegyelem megszilárdításának problémáit megvitatták az üzem, a műhely kommunistái, talán még intézkedéseket is javasoltak, csak még várat magára a legfontosabb: a személyes példaadás. Tény, hogy a munkafegyelem javítását a hivatali, gazda­sági, és bérezési intézkedések is befolyásolják. Szükséges azonban az erkölcsi ösztönzőkre is figyelni, meghonosítani azt a szemléletet, amelynek nyomán természetesnek hang­zik a figyelmeztetés: „ ... majd az ebédszünetben beszéljük meg, fiam.“ HAJDÚ ANDRÁS kiváló képzettségű mérnökök, szakemberek, és műszaki, jogi, gazdasági kérdésekben szívesen tájékoztatják az újítókat, éssze- rűsítőket. Az eredmény: ebben az évben 189 újítási javaslatot nyújtottak be a szakszervezeti tagok. Olyan javaslatokat, me­lyek alkalmazása jelentős meg­takarítást eredményezett a ter­melésben. Tájékoztatása során megjegy­zi: — És nagyszerű szervezők­nek bizonyultak a szakszerve­zeti tisztségviselőkkel együtt­működő agitátorok, hiszen ők kezdeményezték az ésszerűsí­téssel foglalkozó komplex ra- cionalizációs brigádok megszer­vezését is. A járásban jelenleg 21 ilyen munkabrigád működik, 336 dol­gozóval. Mindegyik racionalizá- ciós brigádnak saját konkrét munkaterve van, melyben meg­határozták az egyes munkaeljá­rások menetét, az ésszerűsítési intézkedések alkalmazását. — Nagyra értékeljük azok­nak az agitátoroknak a tevé­kenységét is, akik a szakszer­vezeti tisztségviselőknek a mun­kaverseny megszervezésében se­gítettek — magyarázza —, fő­leg azokét, akik közvetlenül a munkahelyeken, a műhelyek­ben foglalkoztak a konkrét gazdaságpolitikai kérdésekkel. A járásban jelenleg 294 mun­kacsoport, kollektíva versenyez a szocialista munkabrigád meg­tisztelő címért, és 410 munka- kollektíva már el is nyerte a cí­met. Ugyanakkor a „Szakszer­vezeti tagok az üzemnek és a köztársaságnak“ jelmondatú ak­cióban, ebben az évben 170 000 órát dolgoztak társadalmi mun­kában a munkakörnyezet ren­dezése és a választási program­tervek megvalósítása során. Tájékoztatása végén elisme­réssel állapítja meg: — Hatékony szakszervezeti tevékenység nélkül aligha szá­molhatnánk be ezekről az ered­ményekről, de hogy hatékony ez a tevékenység, az a kommu­nista agitátorok érdeme is. SVINGER ISTVÁN A MUNKA TESZI BOLDOGGÁ AZ EMBERT A festői áji-völgyben, Áj (Háj) kisközség szélén van az -Űjbodvai (Nová Bodva) Egysé­ges Födművesszövetkezet egyik csirkenevelő telépe. Az épüle­tek fehérre meszelve, vakítóan fénylenek a napsugárban. Az épületek körül, az utak szélén ezernyi színben pompáznak a kései nyár virágai. Rend és tisz­taság fogad mindenütt. A csir­kenevelés és hizlalás, a szövet­kezet egyik legkifizetődőbb jö­vedelmi forrása. Ezt a jövedel­met azonban csak pontos, jó munkával, a higiéniai előírások szigorú megtartásával lehet el­érni. A telep vezetője törékeny, mosolygó fiatalasszony, Kul­csár Kár oly né. — Hogyan lett állattenyészté­si szakember? — Gyerekkorom óta vonzott a mezőgazdaság, hiszen falun nőttem fel — mondja. — Az alapiskolai tanulmányaimat Tor­nán, a Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában végeztem, ahol jó eredményt értem el, így fel­vettek a Nagykaposi Mezőgaz­dasági Műszaki Szakközépisko­lába, ahol 1975-ben érettségiz­tem növény- és állattenyésztési szakon. Fájó szívvel vettem bú­csút az iskolától, nagyon Jó is­kola volt, úgy érzem, kitűnő alapokat kaptunk. Igaz, a mi szakmánkra is, mint általá­ban minden szakmára, ér­vényes, hogy amit az iskola adott, az csak az alap. Állan­dóan képeznünk kell magunkat, szakfolyóiratokat, szakirodai­mat tanulmányozni, mert aki a fejlődéssel nem tart lépést, le­marad. S ezt munkája és a ter­melési eredmény sínyli meg. Telepünk dolgozói között jó az összhang, mind a tizenkilen- cünknek az a célja, hogy jó, s mindig jobb eredményeket ér­jünk el. Eddig üzemi méretben is teljesítettük a tervet. — Mitől függ a tervteljesí­tés? — A terv teljesítésének há­rom lényeges mutatója van. Az elhullás nem lehet több 5,5 szá­zaléknál. Az átlagsúlynak el kell érnie az 1,40 kilogrammot, és a takarmányfogyasztásban az egy csirkére kiszabott 2,75 kilogrammot sem szabad túllép­ni. A mai modern nevelési esz­közökkel ez elérhető. A modern etetők alkalmazásával takaré­koskodni tudunk a takarmány­nyal, a súlygyarapodás is na­gyobb az előírtnál, átlagban 1,65 kilogramm. Ez azonban nagymértékben a csirkeeledel minőségétől és összetételétől függ, s nem minden esetben kapunk kifogástalan abrakot. Ebben a fél évben az elhullás okoz nagy gondot. Az utóbbi szállítmánnyal nem a legkifo- gástalanabb naposcsibéket kap­tunk, s ebben látom az okát, hogy az elhullás elérte a 6,3 százalékot. Ezt a számos vita­minok és gyógyszerek rendsze­res adagolásával igyekszünk csökkenteni. Nagy gondot for­dítunk a higiéniára. Egy-egy szállítmány érkezése előtt kita­karítjuk, kimeszeljük, fertőtle­nítjük az ólakat és környékü­ket. Az eredményes csirkeneve­lésnek sok összetevője van, de természetesen a külső tényező­kön kívül sok függ tőlünk, gon­dozóktól is, minden szállít­mánynál mi is vizsgázunk. A telepen egyszerre hatvan­Kulcsár Károlyné ötezer csibét nevelnek, s évente ötször érkezik új szállítmány. A szakértelemmel, lelkiismere­tesen végzett munka jó eredmé­nyeket hoz. Kulcsár Károlyné jó munkájának köszönheti, hogy 1977-ben méltónak találták ar­ra, hogy tagjelöltje, 1979-től pe­dig tagja legyen a pártnak. Nemcsak munkahelyén ér el eredményes munkát, kitűnik széles körű társadalmi munká­jával is. Szülőfalujában a mű­velődési otthon vezetője. Kultu­rális eredményeikkel többször arattak elismerést járási és ke­rületi szinten is. — A SZISZ-szervezet kultúr- felelőse és a CSEMADOK szín­játszó csoportjának vezetője va­gyok — szól magáról Kulcsár Károlyné. — Minden évben ren­dezünk egy-egy színdarabot és esztrádműsort. Többször voltunk járási elsők, sőt volt már rá eset, hogy csupán „adminiszt­ratív" okok miatt nern jutot­tunk el a Jókai Napokra. Az író-olvasó találkozók szervezé­se ma már hagyományosak ná­lunk, s ilyenkor minden korosz­tályt sikerül mozgósítanunk. Nehézségeket az okoz, hogy a fiatalok egy része váltakozó műszakokban dolgozik, sokan középiskolások, s így csak a hétvégeken sikerül összejön­nünk. A téli időszakban azon­ban élénk a művelődési élet. Nem feledkezünk meg a poli­tikai munkáról sem. Eddig az ifjúsági szervezet keretén belül kifogástalanul folyt a politikai oktatás, az előadások iránt nagy volt az érdeklődés. Remé­lem, az idei téli időszakban is így lesz. Ilonka férje is parttag, s munkája mellett tovább tanul, most készül az érettségire.-* Nem unatkozunk — mond­ja mosolyogva —, de így van jól. Akár a munkahelyen, akár a társadalmi munkában elért eredmények további erőt és lel­kesedést adnak, s ez a magán­életben is boldoggá teszi az embert. FECSÚ PÁL 1980. IX. 11.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents