Új Szó, 1980. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1980-09-10 / 214. szám, szerda

Akácnak nemcsak a virága l. — Tudja, az akácfával csak az utóbbi években kezdtünk eJ komolyabban tudományos ala­pon foglalkozni. Valahogy mel­lékesnek találta eddig az egész fafeldolgozó ipar az akácfa hasznosítását. Pedig jó példáért nem is kellett volna messzire barangolnunk. Elég lett volna követnünk a magyarországi szakembereket, és mára már húsz évvel előbbre lehetnénk akác ügyben — mondja Jo*eí Cifra mérnök, az Erdőgazdasá­gi Kutatóintézet munkatársa. Kezében egy vaskos kötet, ma­gyarországi kiadás, az akácfa nemesítésének eddigi tudomá­nyos ismereteit tartalmazza — Szlovákiában jelenleg még több mint harmincezer hektár aká­cos található. Ennek sorsa vi­szont, ha nem jön közbe gyors és érdemben! változás, megpe­csételt. Ez a terület ugyanis évről évre csökken. A főbb okok a következőkben rejlenek. Először is: mivel az akác a népgazdaság számára nem hoz közvetlen hasznot, az erdőgaz­daságok nem gondozzák kellő szorgalommal az akácfaerdő­ket. Másodszor: azt a fát, amit kivágnak, kis kivétellel csak tüzelőként hasznosítják. A har­madik ok viszont, hogy a kiir­tott területekre egy-két évvel ezelőtt még szinte sehol sem ültettek ismét akácot. Talán az egyetlen terület, ahol még tisz­teletben tartják az akácost, a méhészet. Ez érthető, hiszen Szlovákiában még ma is az aká- cosokban gyűjthető a legjobb minőségű méz. A felvásárolt évi mézmennyiségből mintegy 2000—2500 tonnányit gyűjtenek az akácosokban a szorgos mé­hecskék. Pénzben kifejezve ez több mint öO millió korona be­vételt jelent az állampénztár­nak. Átszámítottuk, hogy ez nagyobb érték, mint annak a faanyagnak az értéke, amennyi­vel akácosaink növésükkel évente gyarapodnak. Meglepő, ugye, pedig az akác a gyorsan növő fafajták közül való. Isme­retes, hogy a harmincéves akác már kivágásra alkalmas, hogy úgy mondjam, felnőtté válik, beérik. Az akáccal szembeni általános közöny csak azért is meglepő, mert nem is olyan ré­gen még éppen ez a fa nyújtot­ta számos háztartási eszköz számára a nyersanyagot. Vala­mikor szerszámokat, kocsikat és bútorokat egyaránt készítet­tek belőle. Tudott, hogy az ákácfa évekig kibírja víz alatt }s károsodás nélkül. — Mindennek hallatán örven­detes, hogy mi is komolyabban fölfigyeltünk az akácra. Mit bi­zonyítottak az eddigi kutatá­sok, és miről tanúskodnak a statisztikai kimutatások? — Talán a magyarországi ku­tatásokra hivatkoznak, amelyek eredményeiből mi is gazdagon merítettünk. Bebizonyították például, hogy egy hektár öt évnél idősebb akácerdő jó idő* járási viszonyok között, virág­záskor — akácnál ez 5,5 nap ■— négyszáz kilónyi mézet ké­pes leadni. Ez kilencezer ko­rona. Ilyen kedvezően viszont csak ötévenként alakul a virág­zás. Átlagosan hektáronként kétezer korona értékű mézet gyűjtenek be a méhecskék. A méhészetet azért említem ismét, mert figyelembe kell venni, hogy a mézet exportáljuk is, tehát, az akác esetében csupán egy létező bázist kell kihasz­nálnunk ahhoz, hogy kivitelre alkalmas terméket nyerjünk És ezt, még a méhészetre for­dított kiadásokat is figyelembe véve, csaknem ingyen kapjuk. Rövid szünet után folytatja. — A statisztika röviden, de velősen fogalmaz. Nézzük csak: 1959-ben előterjesztettek egy javaslatot, miszerint az akácos területet jelentősen csökkente­ni kell. Az irtás leginkább a méhészetre hatott ki kedvezőt­lenül. A kiirtott területekre bükköt, erdeifenyőt és kőris­fát ültettek. 1974-ben ismét föl­figyeltünk az akácra, és akkor már megszületett az a terv is, miszerint jő minőségű akácfaj­tákkal kell felújítani a kiirtott területeket. Az utóbbi évek sta­tisztikája ezt már érzékelteti is. Míg 1976-ban 173 ezer akác­fa csemetét neveltünk Szlová­kiában, 1978-bah már 230 ez­ret. — Ezek szerint mára mÄr helyre állt az egyensúly? — Ez még nem mondható, a ma nevelt mennyiség még min­dig nem elég, talán mert az irtás is nagyobb ütemben fo­lyik. A másik ok, hogy ezek a facsemeték még nem a ne­mes fajtákból valók, így a fel­növő fa sem lesz ipari feldol­gozásra alkalmas. Ez ugyanis a fő probléma: olyan fafajtát kell kinemesíteni, aminek szép egye­nes törzse nő. Az ipar is ezt kéri tőlünk. — Milyen úton közelíthető meg ez a cél? — Kellőképpen átgondolt ku­tatással célba érhetünk. Ma­gyarországon m.1r ott tartanak, hogy 1984-ben nyolcmillió ne­mesített akácfa csemetét képe­sek szállítani az erdőgazdasá­goknak. A cél nálunk is a szük­ségletek kielégítése. — Ha Magyarországon már képesek nemesített facsemetét nevelni, érdemes nekünk egy ha­sonló kutatóprogramra pénzt ál­dozni? Nem lenne egyzerűbb teljes mértékben átvenni a ta­pasztalatokat? — Erre már mi is gondol­tunk, és amit lehetett, azt át is vettük. A lényeget viszont, hogy a nemesített akác alkalmazkod­ni tudjon az itteni feltételek­hez, nekünk kell megoldanunk. Szlovákiában még 1976-ban ki­jelöltük azokat az akácfa egye- deket, amelyekről mintát ve­hetünk. Ugyanabban az évben hoztuk be Magyarországról is az első facsemetéket. Itt, a bő- si kutatóállomás területén ül­tettük el őket. Erdők ölén, közvetlenül Bős (Gabčíkovo) mellett áll a kuta­tóállomás épülete. Körülötte su- dáregyenes akácfák. Nem mesz- sziről, az erdő néhány egyenes növésű akácának tövéről met­szették dugványukat. Az üveg­ház közvetlen közelében az ál­lomás alkalmazottai most is ilyeneket ültetnek. A beavatat- lan szemlélő azt is hihetné, fó- liázók készítik elő paprika-, vagy egyéb palántáikat. — Nézzük meg a fóliasátrat is — tanácsolja Cifra mérnök. — Kicsit odébb van, a fák alatt. Fontos ugyanis, hogy a nedvek elpárolgása ne lépje túl a meg­szabott határt. Továbbá: tűző nap sem érheti a fiatal ültet­vényeket, és lényeges, hogy páradús környezetben eressze­nek gyökeret. Ezekért az isme­retekért is elég nagy árat fi­zettünk. Mire észhez kaptunk, már jó néhány dugvány ki is száradt. Ezt a hibát többé biz­tos nem követjük el. — Hol tartanak most a ku­tatással? — A jelenlegi állapotból ítél­ve azt hiszem, hogy 1981 után mi is képesek leszünk a fais­kolák számára leszállítani a szükséges nemes akác-szaporí­tóanyagot. — Tulajdonképpen mi adta az ötletet ehhez a kutatáshoz? — A két utolsó pártkong­resszus felhívta a társadalom figyelmét arra, hogy mindenütt keressük a tartalékokat. Mi az akácfát tartjuk ilyen kihaszná­latlan tartaléknak. Számunkra kimondottan jól jött a Gabčíko­vo—Nagymarosi vízlépcsőrend­szer építésének megkezdése is, mert ez egybeesett kutatásaink kezdetével. Számolunk, hogy az építkezés következtében né­hány ezer hektár puha, leveles fafajtákat veszítünk. Helyükbe majd gyorsan növő, ismerete­sen keményfájú, szárazságot is jól tűrő nemes akácot szeret­nénk ültetni. Elképzelésünket az erőmű körüli erdők felújítá­sának programjába is bevettük, mert így nyerhet majd teljes mértékben érvényt. — Hogyan fogadták a jóvá­hagyó szervek ezt az elképze­lést? — Érveink meggyőztek min­denkit. Vegyük példának a ke­mény lomblevelű fák közül a tölgyet. Ennek száz év kell mi­re beérik. Az akác háromszor ilyen gyorsan nő. Ma, amikor nyersanyagban egyre nagyobb ínséget szenved a világ, ez nem mellékes. Ráadásul az sem mindegy, milyen gyorsan áll vissza a Duna mentén a termé­szetes rend. Erre pedig érdemes odafi­gyelni! (Folytatás a holnapi számban) RESZELI BÉLA Kommentáljuk Lehetőség a gépi ellátottság {»vitására A mezőgazdasági és élelmiszeripari dolgozok nyitrai (Nitra) szlovákiai értekezletének résztvevői felhívást fo­gadtak el a betakarítási munkák meggyorsítására. Egyben nagyra értékelték a CSKP KB Elnöksége, a Nemzeti Front Központi Bizottsága és a szövetségi kormány felhívásának azt a részét, amelyen felszólítja a vállalatok, üzemek, in­tézmények dolgozóit és a tömegszervezetek tagjait, hogy nyújtsanak hathatós segítséget a sok nehézséggel küzdő földműveseknek. Egyetértettek azzal, hogy a lakosság élel­miszerellátásának folyamatos biztosítása csakis társadalmi összefogással lehetséges. A részvevők vállalták, hogy minden szinten tökéletesítik az irányító és szervező munkát, kedvező lehetőségeket te­remtenek az emberek és a gépek teljesítőképességének ki­használására. Ugyanakkor elvárják, hogy a gépipar irányí­tó szervei gyors intézkedéseket tesznek az alkatrészután­pótlás és a gépi ellátottság megjavítására. Véleményük sze­rint a mezőgazdasági üzemek anyagi-műszaki ellátottsága a biztosíték a munkák gyors elvégzésére. Az értekezleten nem véletlenül kerültek be a felhívásba ezek a megállapítások. A nyári munkák tapasztalatai bizo­nyítják, hogy ahol kialakultak a kölcsönösen előnyös kap­csolatok, ott a munkákat sikeresen végezték el. Olyan testvéri légkör keletkezett, hogy az egyes üzemek önzet­lenül segítették közeli és távoli szomszédaikat. Ilyen együttműködés eredménye volt, hogy a Cíferi Efsz-ben, amikor kedvezett az időjárás, 42 kombájn is dolgozott a határban. Az emberek és gépek hasonló átcsoportosításá­ról szinte minden kooperációst) körzetből hozhatnánk fel példát. Kezdeményezésben, kölcsönös kisegítésben nincs hiány. Azonban — amint az értekezleten többen is felhozták —, a gépipar még mindig nem elégíti ki eléggé a mezőgazdasági üzemek gépi szükségleteit. Ez zavarokat okoz a munkában. A kelet-szlovákiai kerületben kevés a talajművelő- és betakarítógép. Ha lehetne, a mezőgazda- sági üzemek fogasokat, és más gépeket vásárolnának. Gép­parkjaikat vetőgépekkel egészítenék ki. A brnói Zbrojovka képviselője a sok bírálat után ígéretet tett, hogy nyújtott műszakban árulják a gépeket és alkatrészeket. Ez az in­tézkedés egyrészt helyes, másrészt a mezőgazdasági üzemek számára sovány vigasz, mivel az eiárusítási idő­szak meghosszabbításával még nem lesz több gép. Miloš Jakes elvtárs, a CSKP KB Elnökségének póttagja, a KB titkára az értekezleten utalt a gépi ellátottság javu­lására. Arról is szó esett, hogy a beszámolót az SZSZK kormánya és más szerv is megvitatja, hogy megfelelő in­tézkedéseket hozhassanak. Azonban az idő sürget, és ezért a mezőgazdasági üzemek, a gép- és traktorállomások mű­helyeinek dolgozói újító javaslataikkal járulnak hozzá megfelelő gépek előállításához. A XIV. országos szántó­versenyen többek között az ipolyszakállasi (Ip. Sokolec) Csehszlovák—Magyar Barátság Efsz javítóműhelyének újí­tói tárcsás vetőgépeket, szőlőszállító tartályokat és egyéb gépeket mutattak be. A Krškanyi Gép és Traktorállomás itt kialakított gépei közül figyelemre méltó volt a kukori­caszár zúzó- és rakodó gép is. Amint a szaktanácsadók mondták, ezeket a gépeket elavult gépekből szerelték ösz- sze. Ilyen lehetőség is van tehát a gépi ellátottsággal kap­csolatos gondok enyhítésére. BALLA JÓZSEF A társadalom igényeivel összhangban ÚJÍTÓK ÉS FELTALÁLÓK TALÁLKOZÓJA ISIYITRÁN (NITRA) ]ö hagyomány, hogy a mezőgazdasági termelés különböző területein született újításokat és találmányokat rendszeresen értékelik, szerzőiket elismerésben részesítik, s időnként ta­pasztalatcserére hívják össze. Az idén az Agrokomplex 80 or­szágos mezőgazdasági kiállítás keretében történt mindez. A legjobb újítók az F pavilonban jötték össze az egyik napon. A bensőséges, ünnepélyes találkozót a Szlovák Szocialista Köztársaság Mezőgazdasági és Élelmezési Minisztériuma és a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Szlovákiai Központi Bizottsága rendezte. EGYENLETES FEJLŐDÉS Alfonz Marko, a minisztéri­um tudományos-műszaki fej­lesztési osztályának igazgatója üdvözölte a megjelenteket, el­ismeréssel szólt alkotó kezde­ményezésükről. Arról, hogy te­vékenységüket a tásadalom igé­nyeivel összhangban fejtik ki. A mezőgazdasági termékek mi­nőségének javításán, a munka meggyorsításán, az energia- és anyagköltségek csökkentésén, a munka megkönnyítésén, bizton­ságának növelésén ,a gyakori hibák kiküszöbölésén, a mun­kahelyi ártalmak csökkentésén, valamint az importból szárma­zó vagy kereskedelemben nem kapható alkatrészek előállítá­sán fáradoznak. Tegyük hozzá, hogy sikere­sen, hiszen tavaly a mezőgaz­dasági ágazatban 7398 újítási javaslat született. 1980 első felében pedig 18 százalékkal több, mint a múlt év azonos időszakában. Felmérések mutatják, hogy az újítómozgalom ebben a fon­tos népgazdasági ágban is egyenletesen fejlődik. A het­venes évek közepe óta ötven­négy százalékkal növekedett a hasznosításra elfogadott újí­tások száma. AZ ÖSZTÖNZÉS FONTOSSÁGA Az igazgató bírálóan jegyez­te meg, hogy egyes termelési­gazdasági egységek és egyes járások között nagy a különb­ség az újítási javaslatok meny- nyiségében. Ez sok esetben a nem megfelelő ösztönzési-rend- szer következménye. Ahol ki­dolgozták az újítások fejlesz­tésének a tervezetét, útmuta­tásokkal szolgálnak az újítók számára, ott az eredmények is jobbak. Azonban itt is ügyelni kell az újítási kedv ébrentar­tására. Az ösztönzésnek hathatós formája volt a nyitrai találko­zó is. Ezúttal egy „Érdemes feltaláló“, két „Érdemes újító“ kitüntetést adtak át. Harminc­öt újító nevét pedig bejegyez­ték a krónikába. MIÉRT MARAD PAPÍRON? „Érdemes feltaláló“ kitünte­tést első ízben adtak át me­zőgazdaságban tevékenykedő mélynek. A kitüntetett Zde- nek Diabaja gépészmérnök a Rovinkai Mezőgazdasági Gépé­szeti Kutatóintézet tudományos dolgozója. Eddig 18 csehszlo­vák találmány társszerzője. To­vábbá 12 olyan feladat meg­oldásában Is részt vett, ame­lyeket mostanában terjesztet­tek be jóváhagyásra. Legna­gyobb érdeme azonban, hogy olyan gép szerkesztéséhez szol­gáltatott alapötletet, amellyel veszteségmentesen takarítha- tók be az alacsony növésű ter­mények, főleg a hüvelyesek. Diabaja mérnök elmondotta, hogy sok olyan szakembert is­mer , aki a papírra vetett érté­kes elképzeléseinek gyakorlati megvalósítására vár. Úgy lát­szik azonban: hiába. Mégpedig azért, mert egy-egy találmány kivitelezése nagyobb anyagi rá­fordítást kíván és bizonyos kockázattal is jár. Azt pedig senki sem vállaja szívesen. EGY MILLIÓÉRT — KITÜNTETÉS Július Kotry, a Nyitrai Állat- tenyésztési Kutatóintézet mun­katársa és František Kováč, a Trenčianská Teplá-i Cukorgyár termelési igazgatóhelyettese ré­szesült az „Érdemes újító“ ki­tüntetésben. Kotry elvtárs új típusú korlátokat tervezett a most épülő tehénistállókba, František Kováč pedig a nyers­cukor olvasztásának olyan módszerét dolgozta ki, amely- lyel tüzelőanyag-megtakarítást eredményez. Az „Érdemes újító“ kitünte­tésre azok szolgálnak rá, akik­nek egy, vagy több újításuk haszna eléri az egy millió ko­ronát. Azok is elismerést érdemel­nek, akik őket követően jöt­tek ki az elnöki asztalhoz, hogy átvegyék az oklevelet. A harmincöt újító — élelmiszer- ipari, borüzemi, mezőgazdasági üzemi, dohányipari, mezőgazda- sági építőipari, mezőgazdasági kutatóintézeti dolgozók — ösz- szesen 14 értékes újítási ja­vaslatot terjesztettek elő. TÖBBEN-KÖNNYEBB A Bratislaavi Baromfinemesí­tő és Szaporító Vállalat fekete­nyéki {Čierna Voda) üzemében nyolc szakember fogott össze és dolgozott ki olyan barom­fitenyésztő technológiát, amelynek gyakorlati alkalma­zása révén az egy négyzetmé­ternyi területen tartott állatok sűrűsége és termelékenysége is nőtt. Ugyancsak Szlovákia főváro­sának Borászati Üzemében há­rom alkalmazott nyújtott be újítási javaslatot. Az egyiket a komáromi (Komárno), a má­sikat a párkányi (Štúrovo) borüzem sajtolójának a felújí­tására. Szabó László és Csiba Ottó, a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) Mezőgazdasági Építővállalat dolgozói is figyelemre méltó újítási javaslatot tettek. Ennek alapján végezték el a Gyula­majori (Dulov Dvor) Állami Gazdaság tehénfarmjának ala­pozási munkáit. A két fiatal szakember megtalálta annak módját, hogyan lehet nagyobb mélységben is betonozni anél­kül, hogy közben a talajvizet szivattyúzni kelljen. „MAGÁNYOS” ÚJÍTÓK Szép számmal jelentek meg olyan újítók, akik egyedül ke­restek és találtait megoldást egy-egy égető problémára. Ezek közé tartozik Július Divíš, a bratislavai Palma üzem dolgo­zója, aki olyan étolaj gyártási eljárást dolgozott ki, amelynek során kevesebb rossz minősé­gű olaj termelődik. Varga Fe­renc a nagymegyeri (Čalovo) Agrokomplex mezőgazdasági vállalat alkalmazottja, a B—1 —15 szárítóberendezésen haj­tott végre újítást. Valér Jur- öik, a bratislavai Borászati Üzemek munkatársa a borké­szítésnél alkalmazott kénezési eljárás minőségét javította. Kiss János, a Csicseri (Čiča- rovee) Egységes B^ldművesszö- vetkezet főgépesítője gabona­vetőgépet alakított át szója- vetésre is alkalmas szerke­zetté. Hasznos tatlálkoző volt a nyitrai. Láttatta, hogy a mező- gazdaságban is szép számm.il akadnak dolgozók, akik kitű­nően ismerik munkaterületü­ket, látják hol a hiba, a meg­oldásra váró feladat, s mi több: tudják: értik a megoldás út ját-módját. KOVÁCS ELVIRA ÚJ szó 1980. IX. 10. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents