Új Szó, 1980. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1980-09-10 / 214. szám, szerda

K ét évvel ezelőtt, amikor részt vettem a nagykür­tösi (V. Krtíš) Dolina Bánya kommunista tisztségvi­selőinek tanácskozásán, figyel­tem fel a jelmondatra: „Tarts ki, és inkább ma, mint holnapi“ Akárcsak akkor, most is, ott díszlet ez a felirat szinte min­den helyiség, az irodák, az öl­tözők, de még az aknákhoz ve­zető folyosó falán is. Nem változott tehát a bá­nyászok vállalási mozgalmá­nak jelmondata. Vajda Tibor bányász, a Janský-emlékérem- mel kitüntetett önkéntes véra­dó magyarázatának is hitelt adhatok. — A mi brigádvezetőnk úgy agitál, hogy leszállás előtt megmondja a számokat — köz­li elég szűkszavúan — aztán a jelmondatra mutat és kérdezi: — Értitek ugye? Néha még hozzámondja, hogy nem majd, mert az csak asszonybeszéd, ami csak annyit jelent, mint a talón, hanem most! És mi értjük egymást. — Ilyen egyszerű a kommu­nista bányászok szervező műn- kája, agitálása? Ezt azonban már Jozef Mar- ko pártelnöktől és Csonka Dá­niel elvtárstól., a 2-es számú bányarészleg pártszervezeté­nek vezetőjétől kérdem. — Alkalmanként ilyen egy­szerű — állítják ők is, — egyébként azonban sokkal na­gyobb probléma. — A brigádvezető, aki kom­munista, megmondja a számo­kat — kezdi magyarázatát a pártelnök. — A tervfeladatnak a kijelölt szénfal fejtésére vo­natkozó adatait. Ez így látszó­lag egyszerű, de amíg erre sor kerülhet...! Elmondja, hogy az állami terv szerint az év első felében 478 000 tonna szenet kellett jöveszteniük. Természetesen 8910 tonnával többet jövesz- tettek, ami annyit jelent, hogy a Dolina Bánya dolgozói a A Bartkó József (balról a második) vezette szocialista munkabri­gád az év első felében terven felül 4516 tonna szenet jövesztett Miben mutatkozik meg a kommunista bányászok párt­munkájának eredményessége? Néhány lapáttal, ami persze tonnákat jelent >£ A vállalások teljesítésének módját is megvitatták lyíteni az aknát, nekik kell megküzdeniük a váratlan víz­áradásokkal ... Igen, eseten­ként azzal is, hiszen nálunk a geológiai viszonyok nem a leg­kedvezőbbek. Veszelkáék köz­ben még rekordot is elértek. Rekordot, vagyis olyan teljesít­ményt, melyre eddig még nem volt példa. Tény, hogy a Veszelka Jó­zsef elvtárs vezette munkabri­gád az év első leiében 108,5 százalékra teljesítette az álla­mi terv feladatait. És persze A Veszelka József (középen) vezette szocialista munkabrigád már június 11-én teljesítette a hatodik ötéves terv feladatait (Jozel Jucha felvételei) 1980 IX. 10. tervfeladatokat 101,9 százalék­ra teljesítették. — Ez a kommunisták szer­vező munkájának, agitálásának a tükörképe — érvel, mert hiszen elvünk, hogy csak an­nak a pártcsoportnak tagjai dolgoznak jól, politizálnak he­lyesen, agitálnak meggyőzően, akik többtermeléssel is bizo­nyítják a pártmunka eredmé­nyességét. Példaként említi a Bartkó József vezette, Békevédők el- nevezésű szocialista munkabri­gádot, mely az első félévijén terven felül 4516 tonna szenet jövesztett* — Mások is megérdemlik a dicséretet — jegyzi meg Cson­ka Dániel elvtárs, — hiszen a munkaverseny nagy ösztönző. Műszak végeztével az akna be­járatánál függő falitáblára a munkabrigádok agitátorai kré­tával felírják, hogy ők hány tonnát jövesztettek, a váltás­ba indulók látják ezt, és ugye­bár, ha csak lehetséges, rátesz­nek néhány lapáttal. Mások is. A Ján Kyzek ve­zette ifjúsági munkabrigád 103,9 százalékra, a Stefan Ka­pusta vezette munkabrigád 104,4 százalékra, a Zólyomi Zoltán vezette kollektíva pe­ng 107,6 százalékra teljesítet­te az év első felében a terv­feladatot. — És az aknamélyítők? — kérdi a pártelnök, majd azon nyomban válaszol is saját kér­désére: — Az ő feladatuk a műve­lés alá kerülő munkahelyek előkészítése. Nekik kell mé­az is tény, hogy a brigadve- zető kommunista, mégpedig a 3-as számú pártcsoport veze­tője. — Mások is — jegyzi meg ismét Csonka elvtárs. És joggal, hiszen a velük versenyző, Martin Folka elv­társ vezette szocialista mun­kabrigád ugyanazon a napon, június 11-én, szintén teljesítet­te a mostani ötéves terv fela­datait. Az Ondrej Vrábel elv­társ vezette munkabrigád pe­dig terven felül 131 méter hosz- szú bányafolyosót hajtott ki, a Zsóri István és a Rigó Pál ve­zette kollektívák is csak né­hány méterrel kevesebbet. — Ami a munkaverseny szervezését illeti — magyaráz­za a pártelnök —, az a szak- szervezeti tisztségviselők és a pártcsoportok agitátorainak kö­zös ügye. Nálunk ez már évek óta így szokás. Az agitátorok jól ismerik a lehetőségeket, hi­szen a többiekkel együtt ott dolgoznak a szénfalon, a szén- gyaiu mellett, és ha a vállalá­sok bejelentésekor azt mond­jak a többieknek, hogy tegyünk még rá néhány lapáttal, ami persze tonnákat jelent, soha sincs vita vagy nézeteltérés. — Nincs — egészíti ki a magyarázatot Csonka elvtárs —, mert lehetetlenségre ők sem vállalkoznak. Már tavaly, az év utolsó hó­napjában megszervezték a vál­lalások bejelentését. Mind az 548 egyéni, mind az 54 kol­lektív vállalást részletesen ki­dolgozták, és a teljesítés mód­jait is megvitatták az agitáto­rok az érdekeltekkel, összesí­téskor kitűnt, hogy a bejelen­tett vállalások értéke 1 millió 355 ezer korona. . — Jól kezdtünk — mondja a pártelnök —, de jö volt a foly­tatás is. Persze, hiszen fél év múltá­val értékelték, ellenőrizték a vállalások teljesítését. A beje­lentések értelmében ekkor ‘50 százalékos teljesítést kellett volna megállapítani, de 67,3 százalékos teljesítést állapítot­tak meg. És nem tréfálkozva, nagyon komolyan magyarázza: — Szóval, érvényes, amit a brigádvezető agitálásként mon­dott, hogy nem majd, hanem most! A többit, hogy a vállalási mozgalom jelmondatát miként kell értelmezni, mit jelent a brigádvezetők és a többiek, az agitátorok és a bányászok kö­zötti egyetértés, alkalmanként milyen egyszerűen értenek szót egymással, azt nem kell külön magyaráznia. Azt tények bizo­nyítják. Azt Dolina bánya terven fe­lül jövesztett, 8910 tonna, ener­giát, meleget, fényt adó szene bizonyítja. HA)DÜ ANDRÁS Mindenkit a megfelel© helyre Kádermunka a Kelet-szlovákiai Vasmű nagyolvasztófábuii A szocialista társadalom építése közepette a káderpolitika irányítása, a káderek nevelése, politikai és szakmai képzettsé­gük szerinti elhelyezése a párt egyik alapvető feladata. Mond­hatjuk úgy is: elválaszthatatlan része a pártmunkának. A tár­sadalmi fejlődésért, dolgozó népünk boldogulásáért, anyagi és kulturális jólétének állandó növeléséért teljes felelősséget vál­laló pártunknak a kádermunkával kapcsolatos szerepet semmi­lyen más szerv vagy intézmény nem helyettesítheti. Ezt az alapvető Jogot és kötelességet társadalmunkban senki más nem gyakorolhatja. A Kelet-szlovákiai Vasmű egyik legfontosabb munkahelyé­re, a nagyolvasztó üzembe az­zal a céllal látogattunk, hogy meggyőződjünk, milyen formá­ban és eredménnyel gyakorolja ott ezt a jogkörét a pártbizott­ság, s milyen tapasztalatokat szerzett eddig. Ján Lazár elv- társ, az üzemi pártbizottság el­nöke így kezdte tájékoztatóját: — Pártbizottságunk a nagy- olvasztó üzem vezetőségével együtt a felsőbb pártszervek határozatainak szellemében — speciális feltételeinkhez igazod­va — foglalkozik a káder- és személyzeti kérdések rendezé­sével. Ebben a munkánkban is abból indulunk ki, hogy üze­münk elsőrendű feladata: a nyersvas tervezett mennyiségé­nek olyan minőségben történő kitermelése, amely kielégíti a vállalati és népgazdasági igé­nyeket. Tudatában vagyunk, hogy ezt a feladatot csak úgy tudjuk teljesíteni, ha a munka­helyeken erre a célra politikai­lag és szakmailag megfelelő emberek dolgoznak. És máris igazolódik a kádermunka jelen­tősége, fontossága. Az irányí­tásunk alatt tevékenykedő párt- szervezetek figyelmét is arra hívtuk fel, hogy a káderek ki­választásában, nevelésében és beosztásában feltétlenül érvé­nyesítsék ezt az alapelvet. — Milyen eredménnyel érvé nyesül ez üzemük gyakorlati életében? — Azt szokták mondani, hogy a politikai és kádermun­kának egyik legjobb fokmérője a gazdasági feladatok teljesíté­sének eredménye. Igaz, eléggé bonyolult gazdasági körülmé­nyek közepette, de eddig nem minden esetben sikerült olyan eredményeket elérnünk, ami­lyent szerettünk volna. Az igaz­ság kedvéért azt is el kell mondanom, hogy kezdetben az eredménytelenség oka nemcsak objektív, hanem sok esetben inkább szubjektív jellegű volt. Sőt, az ezzel a helyzettel össze­függő problémák és fogyatékos­ságok éppen a kádermunka te­rén jelentkeztek. Konkrétan abban, hogy az irányító tiszt­ségekbe, až üzem és a részle­gek vezetői szintjén, nem ké­szítették elő — sem számbeli­leg, sem a szakmai összetétel­nek megfelelően — a szüksé­ges kádertartalékot. Nem te­remtették meg kellő mértékben annak lehetőségét, hogy a fia­tal technikusok, mérnökök meg­felelően érvényesülhessenek be­osztásukban. Ennek az lett a következménye, hogy ezek a fiatal szakemberek a vállalat egyéb munkahelyein, sok eset­ben más vállalatnál kerestek maguknak megfelelő munka­kört. — Mit tett ennek a helyzet­nek megváltoztatására az üze­mi pártbizottság? — Természetesen mindezt Ä Pártélet 17. száma A lap közli Leonyid Brezs- nyevnek, az SZKP KB főtitká­rának, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnöksége elnö­kének az európai biztonsági és együttműködési értekezlet Zá­róokmánya aláírásának 5. év­fordulója alkalmából a moszk­vai Pravda szerkesztőségének adott interjúját. Ebben Brezs­nyev elvtárs kiemeli: „...fon­tos, hogy megtaláljuk az utat Európában a háború veszélyé­nek csökkentésére most is, és a jövőben is. Ezt a feladatot nem lehet teljesíteni anélkül, hogy ne tegyünk reális lépése­ket a lázas fegyverkezés kor­látozására.“ Fokozzuk a politikai agitáció hatékonyságát címmel jelent meg az az írás, mely aláhúzza: mindinkább előtérbe kerül a politikai agitáció jelentősége. Rámutat, hogy csak személyes kapcsolatok újtán ismerhetik meg a kommunisták az embe­reket, azok gondjait. A dolgo­zók tehát csupán a mindenna­pi kapcsolatok létrehozásával nyerhetők meg a pártpolitika teljesítésében való aktív rész­vételre. A fűtőanyag-energetikai bá­zis fejlesztésének jelentősége a címe Vlastimil Ehrenberger, a CSKP KB tagja, szövetségi fűtőanyagipari és energetikai uiniszter írásának. „Abban a törekvésünkben, hogy népgaz­daságunk és a lakosság szá­mára elegendő fűtőanyagot biz­tosítsunk, jelentős tényező a fűtőanyag és az energia min­den válfajában a fogyasztás ésszerűsítése és a nagyobb gazdaságosságért vívott harc“ — mutat rá a szerző. „A nemzetközi helyzet cél­tudatos kiélezése kifejezi a nemzetközi imperializmus leg- reakciósabl> erőinek törekvését, hogy lefékezzék és visszájára fordítsák a forradalmi világfo­lyamatot, amely az enyhülés feltételei között további sikere­ket ért el“ — hangsúlyozza Radoslav Klein a Helsinkitől Madridig című írásában.-fü­nem figyeltük karba tett kéz­zel. Pártbizottságunk alapos elemzést végzett, s ezt követően igen gyakran napirendre tűzte az irányító munka javításának kérdését. Mégpedig azért, mert az üzemünkben kezdetben meg­honosodott irányítási rendszer szinte teljesen hatástalannak bi­zonyult. Ennek következménye­ként növekedett az üzemünk­ben dolgozó emberek elégedet­lensége, megromlottak a kollek­tívákban az emberi kapcsolatok. Az elégedetlenség gyakran a dolgozók tétlenségét, nemtörő­dömségét fokozta, illetve csök­kentette a közös ügyek iránti érdeklődését. Pártbizottságunk abban az időben — ugyanúgy, mint ma — elegendő erőt ér­zett magában, s lehetőséget te­remtett arra, hogy ezen a hely­zeten változtasson, éppen a ká­dermunka lenini normáinak ér­vényesítésével folyamatosan rendezze ezeket a problémákat. Nem ment ez könnyen, úgy­mond „gombnyomásra“. Tudva­levő, hogy a nagyolvasztó üzem néhány munkahelye, mint álta­lában a kohászat, nem tarto­zik a legvonzóbb munkahelyek közé, ahol a munkaerő-vándor­lás a vezető posztokon is meg­nyilvánul. Például a főmesteri tisztségben 1965 óta tizenheten váltották egymást! Hasonló esetekre — ha nem is ilyen arányban — más szakaszon is sor került. Örömmel elmondha­tom, hogy jelenleg a vezető dolgozok politikai és szakmai színvonala üzemünkben nagyon jó. Olyan emberek látják el, akik politikailag fejlettek és szakmailag jól felkészültek. — Mindebből milyen tapasz­talatokat szűrtek le? — Elsősorban is azt, hogy a kádereknek a munkaszakaszok­ra történő kiválasztásakor fel­tétlenül szem előtt kell tartani: az illető politikailag, szakmai­lag, szervezőkészség tekinteté­ben alkalmas-e, képes-e eleget tenni megbízatásának, tudja-e úgy szervezni a munkát, hogy munkatársai, az üzem, a válla­lat vezetői előtt tekintélyt, il­letve elismerést szerezhessen? Nagyon fontos az is, hogy a munka irányításával megbízott emberek jól ismerjék a beosztá­sukkal járó feladatokat, és azok megvalósításáért személyes fe­lelősséget érezzenek, tudásuk legjavát annak szolgálatába állítsák. Tapasztalataink igazol­ják, mennyire fontos a mun­kaszervezésben a lenini alapcl- vek érvényesítése, a személyes felelősség megkövetelése a meghatározott munkakör becsü­letes ellátásáért, a feladatok sikeres teljesítéséért. Az a vé­leményünk — s ezt a gyakor­latban is érvényesítjük —, hogy megalkuvás nélkül el kell járni mindazokkal szemben, akik sze­mélyes felelősségük elől mene­külve, megbújnak a kollektíva mögött. Az 1979-ben nálunk is végrehajtott személyi változta­tások után a kádermunkában megszilárdult, tovább erősödött a párt vezető szerepe üzemünk politikai és gazdasági életének minden szintjén. Lazár elvtárs végezetül még leszögezte, hogy náluk a káder­tartalék kiválasztása, nevelése és beosztása tartósan a párt- munka fontos részét képezi. A kádermunkával kapcsolatban olyan tervezetet dolgoztak ki, amoly különösen az idősebb korosztályhoz tartozó vezető dolgozóknak és másoknak is, szociális biztonságot nyújt, ugyanakkor gondol a fiatal káderek kiválasztási és nevelé­si folyamatára is. Ez a terve­zet 1985-ig terjedően meghatá­rozza, konkretizálja az irányító tisztségek politikailag, szakmai­lag képzett emberek által tör­ténő optimális elfoglalásának lehetőségeit. VULIK GELLERT v.'*'»««;'.V•' NEM MAID, HANEM MOST!

Next

/
Thumbnails
Contents