Új Szó, 1980. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1980-09-09 / 213. szám, kedd
A lényegest a lényegtelentől Négy évvel ezelőtt Kezdődött meg oktatási rendszerünk tartalmi és szerkezeti átépítése, és a tanterv szerint is eltelik még néhány év, amíg megfelelő kerékvágásba kerül az egész. Egy ilyen folyamatban természetesen számos kisebb és nagyobb, általános és egyedi probléma merül föl, amelyeket elsősorban a gyakorló pedagógusok érzékelnek és éreznek, de a tanulók is, hiszen nem egy negatívan csapódik ‘le a tanítási órákon. Gondoljunk csak a gyerekek utaztatásával, a nagy létszámú osztályok oktatásával, a csoportos oktatással, a pedagógusok átképzésével kapcsolatos kérdésekre, vagy azokra, amelyek az új tantervek megvalósítása, az új módszerek és eszközök alkalmazása során buknak felszínre. A problémák megoldása, kell-e hangsúlyoznunk, közös ügy, nagyfokú érzékenységet, türelmet kíván mindenkitől, akinek így vagy úgy, köze van az iskolához. Persze, megfontolt és becsületes magatartást is, minden szinten. Egy ilyen igényes folyamatban az elsőrendű követelmények egyike, hogy megkülönböztessük a lényeget a lényegtelentől, a szükségest a fölöslegestől, ne azt műveljük, ami szemmel láthatón mindenki által tudottan fékez, kedvet és ambícióit rombol, hanem azt, ami bizonyíthatón előrevisz, ami lelkesítő is tud lenni, mert magunkévá téve érezzük, hogy jó és hasznos. Egyszóval azt, ami szocialista oktatási rendszerünk szerves részévé válván hozzájárul egyúttal e rendszer kiteljesedéséhez, minőségének és rugalmasságának a javításához. A pedagógusok tudják legjobban: van fölösleges, lényegtelen mozzanat munkájukban. Más szóval: formalizmus. És van olyan kötöttségük, mely nem csak családi életüket, napi tevékenységrendszerüket befolyásolja nem éppen kedvezően, de korlátozza őket autonóm törekvéseikben is, noha azokkal oktató-nevelő tevékenységüket szeretnék hatékonyabbá, vonzóbbá tenni. Iskolákat járva, pedagógusokkal beszélgetve, kiadványokat böngészve gyakran találkozom a gyűlés kifejezéssel és valamennyi szinonimájával. Nem vitathatjuk el, hogy gyűlésekre szükség van, a közös gondolkodáshoz, a problémák megoldásához teremtenek fórumot. De vajon mindegyik teljesíti-e célját? Egyáltalán, van-e mindegyiknek olyan célja, amelyért érdemes erőt, időt, szót áldozni, amikor takarékoskodnunk kell, okosan gazdálkodnunk ezzel is, azzal is, amazzal is egyebek között. A társadalom mindenkor sokat várt a pedagógustól, sokat vár ma is. De hogy a pedagógus eleget tudjon tenni az elvárásoknak, tehát a lényeges követelményeknek, tehát azoknak a feladatoknak, melyek az oktatási-nevelési tevékenység egészéből rá hárulnak, ahhoz a különféle pedagógiai, politikai, társadalmi funkciók, feladatok arányos elosztása is szükségeltetik. Több olyan tanítóval, tanárral beszélgettem, akik minimum ötféle tevékenységet fejtenek ki azon a munkán kívül, amelyért a fizetésüket kapják. Nehezen hihetjük, hogy valamennyit képesek magas színvonalon végezni, vagyis magas színvonalon eleget tenni a munkahelyi és családi kötelességeknek, valamint a különböző szervezetekben, bizottságokban, tanácsokban betöltött tisztségekből eredő feladatoknak. Ha elhisszük is, hogy van ilyen csodálatos kortársunk, de ritka mint a fehér holló, tehát nem jellemző, ahogy mondani szokás, meg aztán az ilyen általában az infarktusig hajszolja magát, szinte géppé válva, vagy, uram bocsá’, a feladatok oly kicsinyek, hogy nem vicc őket teljesíteni. A szocialista embertípust nem az agyonhajszolt, a funkcióhalmozó ember jelenti; és nem lehet cél az igénytelen, látszatfeladatok teljesítésének és teljesítőjének a propagálása sem. Közhely, hogy semmi értelme annak a munkának, amelynek megcselekedésé- hez se tehetségünk, se erőnk, se kedvünk, vagyis, amelyet kívülről kényszerítettek ránk ilyen vagy olyan oknál fogva. Az ilyen munkanak az egyéni és társadalmi haszna is egyenlő, vagy majdnem egyenlő a nullával. Röviden, arról van szó, hogy az adott rendszabályokon és lehetőségeken belül az egyéni hajlamot, képességet, érdeklődési kört is vegyük figyelembe, amikor feladatokat osztunk. Aligha van ember, különösen pedagógus, aki nem végez — és ne végezne szívesen — plusszmunkát, ha azt testhezállónak érzi, önmagával azonosíthatónak tartja, ha látja, hogy van értelme mind a saját, mind a közösség szempontjából. Végezetül akár jelszóként írhatnám le, hogy kevesebb formalizmust, kevesebb bürokráciát, kevesebb fölösleges terhet az átépítési folyamatban. A gondok, feladatok csak végiggondolt intézkedésekkel, észszerű tettekkel oldhatók meg. És egyáltalán nem biztos, hogy az végez többet, aki többet vállal, illetve akire több terhet raknak. BODNAR gyula 1Ó REMÉNYEKKEL EGY KANYATTA MENTI FALU KULTÚRÁJÁRÓL Buzita (Buzica) község egyike a Kassa-vidéki (Košice) járás legtekintélyesebb helységeinek. Központosított falu. Buzitának és még négy további falu lakosságának nagyrészt a jól működő földművesszövetkezet biztosít megélhetést, mely öt falu földjein gazdálkodik, egyesítve az erőket. Buzita közigazgatásilag jó kezekben van, ami biztonságot jelent a lakosság számára. A falu fejlett üzlethálózattal dicsekedhet, azonkívül van alapiskolája, óvodája és orvosi rendelője is. — Mire volna még szüksége a falunak? — kérdezem ifjú Vajányi László hnb-titkártól, aki rokonszenves, tettrekész fiatalember. — Még sok mindenre, de legfőképpen vízvezeték-hálózatra, korszerű egészségügyi központra és a legkülönfélébb céloknak is megfelelő művelődése otthonra. Amint Boda Ferenc, a művelődési ház igazgatója elmondotta, és amint a helyszínen is meggyőződtünk róla, BuzitáÉnekkaraink figyelmébe A CSEMADOK Központi Bizottsága, a bratislavai Népművelési Intézet, valamint a galántai járási és városi szervek 1981-ben ismét megrendezik a csehszlovákiai magyar felnőtt énekkarok országos versenyét, az V. Kodály-napokat, amelyet a Koszorús-pályázat elnevezésű minősítő verseny előz meg. Erre a versenyre külön kell jelentkezni. A rendezvények szabályzatát, jelentkezési lapokat valamennyi nyilvántartott énekkarunknak megküldjük. Az újonnan alakult kórusok tájékoztatást és szükséges nyomtatványokat a CSEMADOK KB népművészeti osztályán, valamint a 3SEMADOK járási bizottságain szerezhetnek. Az V. Kodály-napok jelentkezési határideje 1980. október 15. CSEMADOK KB nak már igencsak nagy szüksége van egy rendes művelődési otthonra. A jelenlegi, mely egy „mindenes“ inkább kicsi, mint nagy teremből és színpadból áll, már régóta nem felelhet. meg a megnövekedett igényeknek. Buzitán az 50-es évek végétől 1970-ig meglehetősen pangott a kulturális élet, noha egy-egy színdarabot telenként be is mutattak a fiatalok, s a népi tánccsoport is hallatott olykor magáról. Amint megbizonyosodtunk róla, az illetékes szervek és felelős személyek fokozatosan megteremtik a feltételeket ahhoz, hogy Buzitán is pezsgő kulturális élet legyen. Buzita rövidesen a korszerű igényeknek megfelelő művelődési otthont kap. — Az új, több célra felhasználható művelődési házat két szakaszban építjük — mondja ifj. Vajányi László hnb-titkár. — Az egyik része, melyben a hnb irodái, a tanács- és az esketőterem, a posta és a művelődési otthon adminisztrációs helyiségei lesznek, már ez év végéig elkészül. Az épület másik traktusában kap helyet a legmodernebb technikával készülő színházterem, korszerű színpaddal. — Közölhet néhány alapvető adatot a nézőtérről és a színpadról? — A nézőtér 600 férőhelyes lesz, 150 személy a karzaton ülhet majd. A terem nemcsak színházi bemutatókra, hanem filmvetítésekre is alkalmas lesz. A színpadot emelhető kulisszákkal és zenekari süllyesztővel látjuk el. Alapterülete 15x15 méter. — Mi lesz még a színháztermen kívül az épületnek e részében? — Tágas előtér, melyet különböző célokra használhatunk majd, azonkívül ifjúsági klub, kiállítóterem és konyha. Most már csak az a kérdés, mikor veheti mindezt birtokába a falu lakossága? Vajányi László tájékoztatása szerint ez év végéig az egész épület- komplexum tető alatt lesz. Az átadást 1982. december 18 ra, a falu felszabadulásának napjára tervezik. Bízunk benne, hogy a nagyszabású tervet valóra is váltják. A falu kulturális dolgozói a jelenlegi nehéz körülmények között is tevékenykednek, sőt figyelemre méltó eredményeket is fel tudnak mutatni. Megközelítőleg 1250 lélekszámú Buzita községben háromszáz CSEMADOK-tag van. Közülük sokan tevékenyen kiveszik részüket a kultúrális életből. A falu 40-tagú vegyeskarával, melyet Schreiber István vezet, már egyes országos rendezvényeken is találkoztunk. De Buzitán immár bizonyos hagyományokkal rendelkező színpad is működik, melyet régebben Török Imre és ifj. Vajányi László, jelenleg Boda Ferenc vezet. A színjátszók már két alkalommal értek el járási első helyezést és egy ízben másodikok lettek a kerületi amatőr színjátszó fesztiválon. Boda Ferenc ezenkívül egy leány éneklőcsoportot is vezet. A tizenkéttagú együttes igyekszik munkája során a környék folklórkincsét kiaknázni. Azt sem hagyhatjuk említés nélkül, hogy a CSEMADOK Kassa-vidéki járási bizottsága jóvoltából — immár rendszeressé vált a Kanyatta menti dal- és táncünnepély megrendezése. A vidék hagyományőrzése szempontjából e kis fesztiválnak, amelyet az idén már harmadszor rendeztek meg, nagy jelentősége van, hiszen aktivi- zálólag hat a környék folklóristáira és a népművszeti kincsek gyűjtőire, a hagyományok ápolására, felelevenítő sére. Tudjuk, hogy ifjúsági klub is működik Buzitán. Hetenként kétszer-háromszor járnak ösz- sze a fiatalok, egyelőre a célnak nem éppen megfelelő agitációs központ helyiségében. — Milyen kilátások vannak még a helyzet javítására? Boda Ferenc: — A falu közepén álló egykori Szentimrey- kúria, melyet csak félig nyilvánítottak műemlékké, jól megfelelne egy néprajzi múzeum és esetleg könyvtár létesítésére. Szabadtéri színpadunk sincs, talán ennek a kastélynak az udvarán, esetleg másutt egy szabadtéri színpadot is építhetnénk. Ennek létesítése egyébként tervfeladatként szerepel a község területrendezési programiában. KÖVESDI JÁNOS VÖK ŰR ELMEGY 0j filmek (cseh) Kosztümös vígjáték ez a cseh film, Ferdinánd császár korát és udvarát idézi fel; végeláthatatlan mulatozások, szövevényes szerelmi kalandok, igazi dínomdánom. Vök úr, az egykori botcsinálta Don juan élete alkonyán már belefárad a Ugyanez, sajnos, nem mondható el az újabb részről, a történet folytatásáról. Az alkotók — Karéi Steklý rendezővel az élen — a népiességet vulgariz- inussal, a drámai mélységet habkönnyű párbeszédekkel heÓC V PTT> h’c"Ztáái-" semmittevésbe, féktelen duhajkodásba. Humora azonban még nem hagyja cserben, szívesen mókázik és mesél adomákat ivócimboráinak. Csaknem tíz évvel ezelőtt készült e film első része, a Vök úr lakodalmai. Az édes- kés-hamiskás romantikus történet #kkor kellemes szórakozást nyújtott; igazi zamatos cseh humor, könnyedség és elegancia hatotta át a filmet. ták a műfajt, illetve az alkotói szándékot sem. A nézőt mindenáron nevetésre akarták ingerelni, ezért erőnek erejével mindent humorizáltak, az eredmény pedig: erőltetettség és kényszeredettség. Martin Ružek a főszerepben — megfelelő forgatókönyv és rendezői irányítás hiányában — nem nyújthatott olyan teljesítményt, amilyet megszoktunk tőle. Az irodalom megtermékenyítő hatása mutatható ki ebben a filmben: az alkotás Stanislaw Lem tudományos-fantasztikus elbeszélése alapján készült. A lengyel író munkái világszerte olvasottak és népszerűek, ezért nem csoda, ha a filmművészek is szívesen merítenek témát e gazdag életműből. Az egyik legeredetibb és nagyon is meggondolkozta- tó 'filmváltozat Andrej Tar- kovszkij nevéhez fűződik; Solaris című alkotása még ma is elevenen él a filmbarátok emlékezetében. Most Marek Piestrak nyúlt Leni-műhöz. A rendező eddig jobbára dokumentumfilmeket készített, s ez a tény meghatározta az irodalmi alapanyaghoz való közelítését. A hangsúlyt nem a meseszövésre, hanem a társadalmi és eszmei összefüggésekre, a mondanivalóra helyezte. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy a drámai fordulatokban gazdag, izgalmas történetet háttérbe szorította. Csupán a kifejező eszközök megváloga- tásában nem tagadta meg dokumentarista előéletét. A valóságos emberek és robotok kapcsolatáról szóló film központi alakja Pirx pilóta, akit egy bolygóközi expedíció vezetésével bíznak meg. Az űrutazás során az embereket robotok helyettesítik, pontosabban a fedélzeten emberek és robotok is dolgoznak. Pirx pilótát emiatt különös érzés keríti hatalmába ... Stanis- law Lem valamennyi tudományos-fantasztikus müvében számos filozófiai és erkölcsi kérdést is boncolgat. Célja nemcsak a puszta látvány és szó* rakoztatás, hanem a néző el- gondolkoztatása is. A tudományos kísérletek és felfedezések ugyanis egész sor etikai kérdést vetnek fel, ezeket az emberiség nem kerülheti meg, s megoldásukat nem is odáz* hatja el. Ilyen probléma az ember értelmét, szellemi képességeit helyettesítő robotok működtetése is. Érdekessége a filmnek, hogy több szerepét szovjet színészek játsszák /Szergej Gyesznyickij, Vlagyimir Ivasov — a Ballada a katonáról című film emlékezetes kiskatonája) s az egész produkció szovjet közreműködéssel készült. — ym—* Bulgária nemzeti ünnepe alkalmából Bratioiauuüan csütörtökön ünnepélyesen bemutatják A HASONMÁS című bolgár komédiát. NYIKOLAJ VOLEV debütáns munkájának kettős főszerepét TODOR KOLEV ja képen j játssza. Az alkotást a nyári Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztiválon az elsőfilmes rendezők versenyében nagy sikerrel vetítették 1980. IX. 9. 4 Jelenet a cseh vígjátékból (Miroslav Pešan felvétele) PIRX PILÓTA TESZTJE (lengyel)
