Új Szó, 1980. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1980-09-09 / 213. szám, kedd
Sínek és betontalpfák között Csalóddá kovácsolódott munkahrtgád 0 Munkahelyük a sínpár, otthonuk a vasúti kocsi ^ Elnyerték a „Kiváló kollektíva" címet Feladatunk: a kukoricáiéi* ésszerű hasznasltasa Hazánkban a vasúti gőzmozdonyokat néhány hete végleg kivonták a forgalomból. Közel másfél évszázados szolgálat után átadták helyüket a korszerűbb diesel- és villanymozdonyoknak. A fejlődés diktálta növekvő igények a vasúti szállításban is megkövetelik a gyorsabb és nagyobb teherbírású vontatóeszközök alkalmazását. Természetesen a vasút gépparkjának korszerűsítése maga után vonja többek között a vasúti sínek felújítását is. Ezt az igencsak szükséges és rendkívül felelősségteljes munkát végzi a Keleti Vasútigazgatóság egyik munkacsoportja a zvolení vasútállomáson. Egymásra rakott, kiselejtezett vasúti talpfák, összeszerelt sínpárok útvesztőjében keresem a munkacsoportot. Aligha találnák rá a forgalomból kivont, mellékvágányokon veszteglő rengeteg vasúti kocsi között, ha a magas síndaru nem mutatná az irányt. Rozsdás síneken, üres szerelvényeken vergődöm át, s mikor rábukkanok „rejtekhelyükre“, meglepődve látom, hogy mindössze egyetlen sínpár a munkaasztaluk, akörül szorgoskodik a munkacsoport csaknem minden tagja. Belá László, a szerelőtelep vezetője nyomban észreveszi az idegent, odajön hozzám, kérésemre elmondja, hogy mit csinál, hogyan él itt a szerelőbrigád. — A csoport feladata az, hogy a megkopott síneket, melyek az egyre növekvő igényeknek és a biztonsági követelményeknek nem felelnek meg, újakkal helyettesítse. Mi csak a sínszakaszokat készítjük el, egy másik munkacsoport pedig a helyére illeszti. — Tudják hová készül egy- egy sínszakasz? hogy dolgozóink majd mindegyike már tíz. de van, aki húsz éve végzi ezt a munkát, ismeri a balesetforrásokat, tudja, melyik munkát kell. rendkívüli óvatossággal végezni. Különösen a daruval végzett műveletek veszélyesek, amikor a súlyos munkadarabokat a helyükre szállítják. A sínek megfelelő méretre vágását szintén gép végzi, akárcsak a síndarabok össze- csavarozásához szükséges lyukak fúrását. A csavarok behúzását, melyekkel a betontalpakhoz rögzítjük a sínt, szintén géppel végezzük. — Az itt látható sínpáron aligha tudna közlekedni a vo,- nat, hiszen az egy egyenletesen ismétlődő hullámvonalat alkot. Miért ilyen ez? — Amint már említettem, a vasúti pályán lévő kanyarok sínpárjait is itt szereljük össze, tehát itt kell kialakítanunk a megfelelő hajlásszöget, hogy a helyszínen már csak Össze kelljen csavarozni az egyes sínszakaszokat. Ez például egy Rövid szakmai megbeszélés. Búiról a negyedik Belá László (A szerző felvételei) 1980. IX. 9. — Természetesen, ennek ismerete nélkül nem is dolgozhatnánk, figyelembe véve a pályaszakasz esetleges ívét stb. készítjük. Mert itt mi nem csupán egyenes sínpárokat szerelünk össze, de a kanyarokat is itt készítjük el. Mondani sem kell talán, hogy mindez igen pontos munkát igényel, hiszen a robogó vasúti szerelvények számára tökéletes pályabiztonságot kell teremtenünk. — Látom, megfelelő gépek segítik munkájukat. — Többféle gépünk van, melyek nélkül nem tudnánk végezni munkánkat. A sínek alá kerülő vasbeton-talpakat, melyek súlya egyenként 240 kilogramm, kézi erővel nem tudnánk mozgatni, arról nem is szólva, hogy a húsz méter hosz- szú síndarabok mozgatásához, melyek folyómétere 50 kilogramm, nem is akármilyen gépre van szükség. Természetesen a súlyos munkadarabok mozgatása rendkívüli munkafegyelmet és elővigyázatosságot követel, hiszen itt egy esetleges baleset végzetes lehet. Szerencsére ilyesmi még nem fordult elő, ami annak is köszönhető, Kremnica közelében levő ka- gyar egy resze lesz. Mi lesz az állandó felújítás következtében felszabaduló régi sínek, talpfák sorsa? A 25-ös építővonat felszedi, Ideszállítja ezeket a szerelőtelepünkre, s amikor lehetőségünk adódik, vagy szükség van rá, szétszereljük azokat. A használható talpfákat, melyek még fáböl készültek, továbbítjuk, főleg mellékvágányok építéséhez, ahol a sebesség nem haladja meg az óránkénti 60 kilométert. Hasonló sorsra jutnak a sínek is, amelyek pedig már nem alkalmasak újabb felhasználásra, a vasműbe kerülnek, ahol beolvasztják azokat. — Évente milyen hosszú pályaszakaszt tudnak elkészíteni? — Általában negyven kilométer körül van, de ha nincs zavaró körülmény, akkor még többet is. Gondolok itt főleg a kedvezőtlen időjárásra, amikor nem dolgozhatunk, hiszen a mi szerelőcsarnokunk a szabad ég alatt van, munkapadunk a pályaudvar egyik félreeső sínpárja. — Győzi a csoport a munkát, bírják az előirányzott tervet teljesíteni? — Feladataink bizony elég igényesek, jó néhány pályaszakaszt kell belátható időn belül felújítanunk. A kitűzött tervek megvalósításában nagy pozitívum az, hogy az emberek hosz- szú évek óta együtt dolgoznak, szinte gépiesen végzik a teendőket. Tudják, mit kell elvégezniük, s el is végzik, mert meg akarják őrizni a brigád jó hírét. — Versenymozgalom van a kollektívában? — Természetesen, annak nyomán részesült a kollektíva a munkakezdeményezés terén elért rendkívüli eredményeiért a „Kiváló kollektíva“ elismerésben. A jó munkacsoportok mag- vát a 12-tagú szocialista munkabrigád képezi, mely a bronzjelvényt már elnyerte, idén várja az ezüstöt. — Amint elnézem, elég magas a korátlag a csoportban, kevés itt a fiatal dolgozó. — Sajnos, így van. Úgy látszik, a fiatalok számára nem túlságosan vonzó ez a munka- terület. Talán befolyásolja a rendszeres utazgatás, az egyhetes távoliét az otthontól, a vasúti kocsikban kialakított „munkásszállás“. Pedig ezek csak látszatra elriasztó jelenségek, melyeket számos kedvező tényező ellensúlyoz. Egyike ez utóbbinak az, hogy a vasúti kocsikban létrehozott szállás közvetlenül a munkahely közelében van. Aztán a „vagonszállás“ sem annyira mostoha, mint ahogy első látásra tűnik, hiszen a kényelmes kocsikban négy-négy személy lakik, de mindenki külön fülkében. Van egy közös konyhájuk, rádió, televízió, a meleget per dig központi fűtés szolgáltatja. Kéthetenként tiszta ágyhuzatot kapnak, rendszeresen tisztítószereket, szükség szerint munkaruhát, kesztyűt. A vállalat a dolgozók étkeztetéséhez is hozzájárul. De van még más kedvezmény is: szabadjegy a munkahelyre, évente 10 sznbadjegy a család részére belföldi utazásra és 3 a szocialista országokba. Számos üdülési lehetőséget is kínál a szakszervezet hazai és külföldi helyekre, de biztosítja a dolgozók gyermekeinek üdültetését is. Az a dolgozó, aki három évre szerződik a vállalathoz, ötezer korona hűségpénzt kap. — Honnan jött a dolgozók legtöbbje? — Főleg a közép szlovákiai kerület déli részéről, a vasút nélküli Ipoly mentéről. Zol- czer Károly, Cseri Miklós, Sker- lec László, Huszár József, Mézes György és Cseri Pál Ipoly- balogról, Skerlec Imre, Skerlec László Ipolyhidvégről, Huszár Imre Harasztiból. De vannak itt Pelsőcről, Litaváról, és más helységekből is. Ám annak ellenére, hogy más-más irányból érkeztek, az eltelt évek alatt, az itt végzett kollektív munka és életforma nyomán szinte egy családdá olvadtak össze. Értik, segítik, szeretik egymást, közösen küzdenek a jó eredmények eléréséért, együtt örülnek a sikereknek. BÜJTÜS JÁNOS A hatodik ötéves tervidőszakra kitűzött gabonaprogram teljesítésében fontos szerepet tölt be a galántai járásban a szemes és a silókukorica termesztése egyaránt. Már az idei aratásban sűrű vetésű gabonából terven felül 14 000 tonna termést takarítottunk be, a kukorica terméshozamainak ismerete hiányában még korai lenne szuperlatívuszokban beszélni az idei gabonatermésről, hiszen a járásban 15 835 hektáron termesztünk az idén szemes kukoricát, és a tervek szerint hektáronként ti tonna szemet takarítunk be. Mint már említettem, fontos helyet tölt be a silókukorica is, amelyet az idén közel 6000 hektáron termesztünk. Azzal számolunk, hogy száraz anyagban számolva hektáronként 10 tonnával gyarapítja takarmányalapunkat. Magyarán szólva, a szemes termények idei terméséről csak akkor mondhatjuk ki a végső szót, ha a kukorica idejében beérik, s ha ezt a terményt gyorsan és jó minőségben takarítjuk be, akár szemes terményként, akár szilázsolt takarmányként. Szándékosan szóltam a szemes terményről és a szilázsolt takarmányról, és szólni kell a teljes növényzetből való szárít- mány készítésről is, hiszen az idén ezek mindegyike fontos szerepet kap. Főleg a vegetáció elhúzódása miatt néhány kukoricafajta bizonyára nem érik be, így más betakarítási mód alkalmazására kell felkészülnünk, véleményem szerint nagyon körültekintően. Mindenekelőtt ott, ahol a kukorica beé- résével végképp nem számolhatnak, idejében fel kellene mérniük a lehetőségeket, s megvizsgálni, hogy nem érdemesebb-e silókukoricát szemes kukoricákén» betakarítani és fordítva. A gyakorlatból tudom, hogy az említett módszer nem alkalmazható minden esetben,- mert a silókukorica betakarítása előbb kezdődik, mint amikor teljes bizonyossággal meg tudnák állapítani, hogy a szemre tervezett kukorica beérik-e vagy sem. Főleg azért, mert a korai fagyok lehetőségét szívesebben kihagyja minden agronómus a számításaiból, mint a napos, hosszú őszét, s úgy véli, hogy ez utóbbi esetben a legkésőbben érő kukoricafajták is beérnek. Nem csodálkozhatunk afölött, hogy így gondolkodnak, hiszen a legkésőbben érő fajták adják a legnagyobb hozamokat. Mindennek következtében pedig a teljes növényzetből való szárítmány készítéséhez folyamodnak. Ezzel a módszerrel a mezőgazdasági üzemek nagyon jó minőségű takarmányhoz jutnak, amivel szinte teljesen pótolható a szemes takarmány. Az is tény viszont, hogy nem minden egyes mezőgazdasági üzemben számítják be a takarmánymérlegbe ilyen értékben a teljes növényzetből készített szárítmányt. Magyarán: a kilo- grammnyi súlygyarapodáshoz, vagy a liter tej előállításához szükséges takarmányfelhaszná- lást nem mutatják ki pontosan, vagyis csakis a szemestakar- mány-fogyasztást és a takarmánykeverékek fogyasztását tüntetik fel. Az ilyen módszerekkel nem érthetünk egyet, mert torzított képet kapunk az egyes mezőgazdasági üzemek takarmányfogyasztásáról, és szegényebbé válik a központi takarmányalap is, mégpedig nagyon értékes komponensekből. Járásunkban az idén szeretnénk megelőzni a kukoricatermés helytelen hasznosítását. Az SZLKP Galántai járási Bizottságának Elnöksége által jóváhagyott politikai-szervezési intézkedések értelmében az őszi mezőgazdasági munkák keretében kiemelkedő figyelmet fordítunk a kukoricatermés betakarítására, hogy ez a fontos növény megfelelő módon gazdagíthassa minden egyes mező- gazdasági vállalat, üzem takarmányalapját. E téren ösztönzőleg hat járásunkban a CSKP KB, a Nemzeti Front Központi Bizottsága és a CSSZSZK kormánya által megfogalmazott és közzétett felhívás is. A jó minőségű kukoricasiló, valamint a teljes növényzetből való szárítmány készítésével döntő módon hozzájárulhatunk az abraktakarmány-fogy :sztás ésszerűsítését célzó intézkedések maradéktalan teljesítéséhez. Az idei év egyébként kedvező volt a takarmánytermesztésre, s ezt az előnyt kihasználva a silókukorica viszonylatában 10 —20 százalékos tartalékot akarunk létrehozni tömegtakarmányból. Ezzel kedvezően befolyásolhatnánk az abrakta- karmány-fogyasztás alakulását az elkövetkező időszakban is. Tudjuk, hogy az őszi határban nagyon sok munka vár a mezőgazdasági üzemek dolgozóira, több, mint az idei aratásban. Hasznosítani kell az őszi munkák során a gabonabetakarításban szerzett jó tapasztalatokat is, s meg kell teremteni a kezdeményezés széles körű kibontakozásához szükséges feltételeket. Nagy figyelmet szentelünk az ideiglenes pártcsoportok létrehozásának, hogy a kommunisták — hasonlóan, mint az aratás idején — az őszi mezőgazdasági munkák végzésében is példamutatóan járjanak elöl, ösztönözve valameny- nyi dolgozót a feladatok sikeres végrehajtására. E feladatok sorában pedig, túlzás nélkül mondhatom, járásunkban a kukoricabetakarítás döntő fontosságú. ŠTEFAN ZELMAN, az SZLKP KB Galántai Járási Bizottságának titkára Sok a tennivaló a földeken Az őszbe nyúló nyári teendők még mindig sok mezőgazdasági dolgozót foglalkoztatnak Gö- mörben. Különösen a szalmabegyűjtés és a tarlóhántás sürgető feladat, hiszen — ha kissé késett is a kapásnövények érése — lassan elérkezik a betakarítás ideje. A legnagyobb feladatok egyikének a cukorrépa betakarítása ígérkezik. Termesztésének nem kedvezett az idei tavasz Közép- Szlovákia legproduktívabb körzetében, a rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban sem. A vetőmag a szokottnál később került a földbe, ráadásul a májusi szárazság következtében a növényzet egy része kiégett, így 358 hektáron újravetéssel kellett próbálkozni. A 2490 hektáros összterületen termesztett növényzet a viszontagságok ellenére közepes termést ígér, bár az egyedek száma alig haladja meg a 66 ezret. Az is érthető, hogy a hűvösebb nyár miatt a cukortartalom nem éri el az elmúlt esztendők átlagát. Tekintettel arra, hogy a rima- szombati cukorgyárban a hónap végén kezdődik a kampány, a nyolc-tíznapos nyersanyag-tartalék megteremtéséhez már húszadika körül el kell kezdeni a betakarítást. Szemes kukoricát 4793 hektáron termesztenek a gazdaságok, s mivel a növényzet nagy része nem eléggé fejlett, félő, nem érik be tökéletesen. Téli burgonyából az elmúlt esztendeihez viszonyítva kevesebb a betakarítanivaló, ez is négy öt hegyvidéki gazdaságban összpontosul. Bár az elmúlt évek során több kombájnt is vásároltak a gazdaságok, az összterületnek még több mint a feléről kell hagyományos módnn betakarítani a termést. A betakarítási munkákkal egyidőben folynak a talajműve- lési és vetési munkák is. Több mint 35 ezer hektáron kell elvégezni az őszi szántást, ebből 17 483 hektáron kell előkészíteni a talajt az ősziek alá, majd elvetni a búzát, árpát és egyéb gabonaféléket. Az idén sem hanyagolható el a talaj tápanyagutánpótlását biztosító trágyázás, meszezés. E műveletek nagy részét ma már a Járási Agrokémiai Társulás végzi. Mivel az említett teendőket a kései érés miatt nagyon rövid idő alatt kell elvégezni, az elkövetkező napok és hetek során minden erőtartalékot moz- gósítani kell. —h. a.—^ Készül a kanyar
