Új Szó, 1980. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1980-09-06 / 211. szám, szombat
A CSKP KB 15. ülésén Vasil Bilak elvtárs a következőket mondta: „A szocialista életmód nem alakul ki konfliktusmentesen, spontán módon. Hosszú távú, bonyolult folyamatról van szó, amelyben céltudatosan har- eolni kell az újért, ugyanakkor le kell küzdeni azt az érték- rendszert, amely a kizsákmányoló társadalmi rendszereknek jelel meg. Nem hagyhatjuk fi* gyeimen kívül azt a tényt, hogy még mindig fellelhetők a régi szokások és hagyományok, a kispolgáriasság és az önzés ma- radványai, hogy még mindig létezik élősködés és bűnözés. Ellenségeink épp ezeket a jelenségeket igyekeznek feléleszteni és felhasználni ellenünk. A szocialista életmód formálásának és megszilárdításának pártunk és szociális államunk figyelmének középpontjában kell állnia és az intenzív nevelőmunka tárgyát kell képeznie Az említett hiányosságok leküzdését a szocializmus pozitív eredményei, valamint a visszatérő kaptialista hatások mindennapi ideológiai konfrontációja részének tekintjük. A hiányosságok leküzdése és kiirtása tudatunkból ugyanakkor azt jelenti, hogy megértjük azok elméleti alapját és a múlt maradványainak felszámolása során meghatározzuk a politikai nevelő és szervező munka módszereit és formáit. Ismeretes, hogy a kispolgári ideológia lényegét a következő elvekben fejezhetjük ki: „Az emberi társadalom fejlődésének nem kell a kapitalista társadalmi- gazdasági formáció forradalmi átalakításával végbemennie; a további tásadalmi fejlődés nem igényli a marxizmus—leninizmus törvényszerűségeinek és elveinek ismeretét; a világ jelenlegi fejlődését a tudományos-műszaki forradalom feltételei között a konvergencia új elméleteinek alapján kell értelmezni, amely során kizárják a világ fejlődési folyamatával kapcsolatos marxista—leninista hozzáállás lényegét. Ezen elméletek logikátlanságát az is kifejezi, hogy a társadalmi fejlődést a marxista—leninista párt vezető szerepe nélkül képzeli el, s ami lényeges, tagadja a proletár és szocialista internacionalizmust, valamint a világ haladó erőinek egységét. Az említett tételek meghatározzák a jelenlegi kispolgári ideológia tartalmát, s ezzel a kispolgári elemek nézeteinek lényegét alkotják. A CSKP KB 15. ülése határozatainak elemzése során szükséges, hogy elgondolkodjunk minden olyan jelenség fölött, amely fékezi és akadályozza a reális szocializmus fejlődését. Törvényszerű, hogy a kispolgári megnyilvánulásokkal való találkozás során kompromisz- szumot nemtűrő ideológiai of- fenzívát kell indítanunk, harcolnunk kell minden olyan egyén ellen, akinek viszonya a marxizmus—leninizmushoz — de a reális szocializmus többi értékeihez is — fogyasztói viszony. Harcolnunk kell azok ellen, akiknek a szocializmushoz fűződő viszonya szubjektív kívánalmai szerint ingadozik a talpnyalástól a megvesztegetésen keresztül egészen az elvtelen opportunista álláspontig. Az ő fogyasztói szocializmusról kialakított modelljük a protekció, a befolyásos emberek megnyerése, a kispolgári ideológia megnyilvánulásának konkrét formái és módszerei, amelyek nem kis gondot okoznak számunkra a CSKP és a dolgozó nép akcióegységének kialakítása során. Az ilyen egyének és családtagjaik spekulatív módszereinek jellemzője a szocialista életmód elutasítása, a nemzeti vagyon elherdálása. Á társadalmi foglyamatokban számos más kispolgári opportunista és egoista megnyilvánulást kell leküzdenünk, mint pl. a sznobizmust, a karrierizmust, a szubjektív idealizmust, és ezek kiküszöbölésének okait az egyének tudatában kell keresnünk. Csehszlovákia Kommunista Pártja a Központi Bizottság 15. ülése határozatának érteiméin. 8. ben megköveteli tőlünk, hogy ezeket a fogyatékosságokat felszámoljuk, meghatározza azt az eljárást és azt az utat, amelyen haladnunk kell, hogy le- küzdhessük a szocializmus útjában álló akadályokat. Az egyedüli út, amely elvezet bennünket a kommunista társadalom felépítéséhez, minden csehszlovák állampolgár becsületes munkája, amelynek mindenekelőtt társadalmi jelentősége és társadalmi jellege van. Álláspontunk szerint jól dolgozni nemcsak azt jelenti, hogy új értékeket teremtünk, hanem azt is, hogy alakítjuk önmagunkat, fizikai és szellemi képességeinket, tudatunkat. Az ember tudatáért vívott harc dialektikus folyamat, a szocialista értékek permanens kialakítása éppúgy, mint hibáink és hiányosságaink mindennapi kiküszöbölése. A marxizmus—leninizmus, valamint a párt politikai tömegmunkája keretében a politikai nevelő munka az a módszer, amely a párt valamennyi tagjának és minden becsületes állampolgárának lehetőséget nyújt arra, hogy megtagadja és szembeszálljon a kispolgári ideológia megnyilvánulásaival. Pártunk ideológiai munkája és kommunista propagandánk a CSKP XVI. kongresszusáig terjedő időszakban differenciáltan fog előrehaladni, ugyanakkor céltudatosan védelmezni fog minden pozitív eredményt, amelyet a CSKP vezetésével a szocializmus építése során elértünk. Néhány megjegyzést említettünk a kispolgáriasságról, amelynek édestestvére az egoizmus, néhány ember életelve és erkölcse. Az egoizmus lényegében abban nyilvánul meg. hogy az ember csupán saját érdekeit tartja szem előtt, s nem veszi figyelembe sem a társadalom, sem hozzátartozói érdekeit. Ez az individualizmus egyik formája. Az egoizmus leginkább a magántulajdoni kapcsolatokra jellemző. Az önzés mint erkölcsi érték az emberiség erkölcsi tudatának történetében rendszerint negatív tulajdonságnak számított, annak ellenére, hogy a feudális társadalom jobbágy- rendszere elleni küzdelem időszakában bizonyos szerepet játszott az egyén boldogsághoz való jogának indoklásában. A kapitalista kapcsolatok megszilárdulásának időszakában az egoizmust hirdető elméletek egyre inkább antiszociális jelleget öltöttek (Štirner), reakciós jellegűvé váltak (Nietzsche). A kommunista erkölcs feltétel nélkül elutasítja az egoizmus minden megnyilvánulását, s szembeállítja vele a kollektivizmus elvét, a népnek és a társadalomnak nyújtott tudatos szolgálat elvét. Az egoizmus, az önzés és az önkényes cselekedet negatív jelenség, amely a szocialista személyiség és a szocialista tudat lényegének kialakítása ellen hat. Felszámolni ezeket a hiányosságokat a CSKP KB 15. ülése határozatainak értelmében azt jelenti, hogy minden kollektíva munkájában érvényesíteni kell a bírálatot és az önbírálatot, amelyek a lenini munkastílus elveit alkotják. Tudjuk/ hogy a bírálat és ön- bírálat bonyolult módszer, mert élő embereket, gondolataikat, elképzeléseiket, tekintélyüket, méltóságukat, jó hírnevüket érinti. Ezért úgy gondoljuk, hogy az ítélőképesség és az önbírálat segíti leküzdeni az ember megsértett hiúságát, ugyanakkor erősíti a jellembeli értékeket, a helyes szocialista tudatot, a személyiség tekintélyét és az embert ellenállóvá teszi az egoizmus, a kispolgáriasság és az opportunizmus megnyilvánulásaival szemben. A helyes kritika az ember hibái és hiányosságai kiküszöbölésének módja. Hozzásegít a határozottság, a felelősségérzet, az egészséges elégedettség kialakításához, megteremti az életkedvet és a munka jobb elvégzésének igényét. A kritika és önkritika gyakorlása során úgy kell eljárnunk, hogy a bíráló megjegyzések után az embernél fokozott kezdeményezést, a teljesítmény növelését és azt érjük el, hogy mielőbb leküzdje a hibákat, amelyekért bíráltuk Az elvtársi bírálat megköveteli, hogy tiszteljük az embert, nem tűri a külső hatást, a könnyelműséget és a szenzációhajhászást. Az ember iránti tisztelet, az ember komplex értékelése bizonyos keretet és tartalmat alkot, rámutat, hogyan alkalmazzuk és hogyan fogadjuk a bírálatot a saját és mások hiányosságainak kiküszöbölése során. A CSKP KB 15. ülésén hangsúlyozták, hogy a pártszervek és állami szervek feladata olyan légkör megteremtése, amelyben a bírálat és önbírálat nem valamiféle rendkívüli jelenség, hanem hozzájárul az elvszerűség a magunkkal és másokkal szemben támasztott igényesség növeléséhez és ezzel a helyes elvtársi és emberi kapcsolatok kialakításához. A múlt csökevényeinek leküzdése során azt is tudatosítanunk kell, hogy a fejlett szó cialista társadalom építése egyre jobban függni fog az emberek öntudatától, felelősségérzésétől, valamint attól, hogy milyen becsületesen és hasznosan végzik munkájukat. A munkához való alkotó viszony fejlesztése, a szilárd eszmei meggyőződés kialakítása, az állampolgári felelősségérzet ápolása — ezek a feladatok és célok, amelyeket a CSKP KB 15. ülésének határozataiból eredően meg kell valósítanunk. Ebben a törekvésben, a szocialista emberért és annak szocialista tudatáért vívott küzdelemben szilárd és állandó helye van a bírálatnak és önbírálatnak. Tudjuk, hogy ezek a folyamatok bonyolultak. A bírálat és önbírálat dialektikája napról napra megvalósul a társadalmi élet minden szakaszán. De azt is tudjuk, hogy az elvhűség, az osztályszempont, az odaadás a szocializmus ügye, valamint a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei iránt olyan értékek, amelyek a termelő és nem termelő szférában polgártársaink többségének iránytűt jelentenek. Jelenleg arról van szó, hogy még következetesebben teljesítsük feladatainkat mind ideológiai téren, mint pedig a nevelés terén. Azt szeretnénk, ha mindenki lenini igényességgel végezné munkáját, mindenekelőtt azok, akik felelősek a felnőttek és az ifjúság neveléséért. Dr. JOZEF MÁTEL, docens, kandidátus Ma már egyre kevesebben vannak azok, akik a miit században látták meg a napvilágot, és egyre csökken azoknak a száma is, akik a nagy idők, a huszadik századi forradalmak szemtanúi, sőt részesei voltak. A Kassa-vidéki, (Košice vidiek) járás egyik kis falujában Zsarnón (Žarnov) él a 87 éves Gulya János elvtárs. Magas, szikár ember, kék szeméből szellemi frisseség s a még mindig eleven tenni- akarás sugárzik. Úgy tűnik, hogy a sétapálcát csak megszokásból hordja, járás közben alig támaszkodik rá. Erejéhez Gulya János bácsi a helyi nemzeti bizottság épületének bejáratában ( A szerző felvételeJ és korához képest ma is kiveszi részét a társadalmi életből. A falusi pártszervezet taggyűlésein ő jelenik meg elsőként, aktívan részt vesz a munkában, tanácsot ad, hiszen gazdag tapasztalatai erre feljogosítják, irányítja a társadalmi munkát, amint mondja „hogy szebb legyen a falu“. János bácsi szülei juhászok voltak. Mint abban az időben a legtöbb falusi gyerek, ő is hamar megismerkedett a munkával. Az elemi iskola elvégzése után édesapja mellett dolgozott, majd Komjátiba került molnártanulónak. A segédlevél megszerzése után több helyen dolgozott, leghosszabb ideig Szőlőskén (Vinice) és Tornán (Turňa nad Bodvou) a gróf birtokában lévő malomban segédeskedett, rövid ideig a maga mestere is volt. Az első világháború kitörésekor, 1914 ben őt is besorozták, s az oroszországi harctérre került. A katonák között sokat beszéltek az oroszországi forradalomról. Ö is elgondolkozott a háború okain s a dolgozó nép sorsán. Kezdett tisztán látni. — A leszerelés után — mondja János bácsi — egyik zsarnói pajtásommal Diósgyőrbe mentünk, a vasgyárban dolgoztunk. Innen vonultunk be Kun Béla hadseregébe s lettünk a magyar Vörös Hadsereg katonái. Ekkor már, ha nem is tisztán, de tudtuk, jobban mondva sejtettük, hogy miért harcolunk. A huszárokhoz kerültem. Részt vettem a sósmezői és a legendás hírű tokaji csatában. A Magyar Tanácsköztársaság bukása után hazajöttem Zsarnóra. A Cseh* szlovák Köztársaságban nyilvántartották a volt vôľ. röskatonákat, de minket valahogy békén hagytak. Túl sokan voltunk ahhoz, hogy mind- egyiküknk nyilvántartásba kerüljön. Hazatérése után sok mindennel próbálkozott. Volt mezőgazdasági munkás a helybeli földbirtokosnál, kocsis, fuvaros, kőtörő az útépítésnél. A második világháború sem kerülte el, pedig már az ötvenedik évén túl volt. Hátországi katonai szolgálatra hívták be. Szerencsére a gyilkos Szá- lasi-rendszer csak tiszavirág életű volt, s a Szovjet Hadsereg által felszabadított hazánkban ismét polgári ruhát ölthetett. Az átmenetileg Me- cenzéfen (Medzev j, a fűrésztelepen dolgozott. A felszabadulás után nem dúlták föl az elmenekült föld- birtokosok vagyonát, még a földet sem osztották föl. Megkezdték a romok eltakarítását, a szántóföldeket megtisz= tították a harcok maradványaitól, s közösen elkezdték a szántást, vetést. Végezték a munkát ott, ahol a véres háború miatt abba kellett hagyniuk. Ez az összefogás tette lehetővé, hogy szülőföldjén az elsők között alakulhatott meg az állami gazdaság. János bácsi is ott jelentkezett munkára, s mint állattenyésztő dolgozott. A nyugdíjazása után is ott maradt. Még két évvel ezelőtt is aktív dolgozója volt a gazdaságnak, s ma is gyakran benéz hozzájuk, odahúzza a szíve. — 1948-ban — emlékezik János bácsi — egy páran láttuk, hogy itt valami új, jobb van kialakulóban. Akkor láttuk elérkezettnek az alkalmat arra, hogy megvalósíthassuk azt, amiért 1919-ben fegyverrel harcoltunk. Néhányan, akik hittünk a jövőben, megállapítottuk Zsarnón a kommunista párt alapszervezetét. Évtizedeken keresztül voltam a párt- bizottság tagja, a pénztárosi tisztséget töltöttem be. Amíg erőm engedi, ma is elvégzem azt, amivel pártunk megbíz. A közösségi érzés, a társadalom iránti felelősségtudat, úgy látszik, éppen úgy örökölhető, mint az arcvonások. János bácsi, fia, ifj. Gulya János a kassai (Košice) gépipari szakközépiskolában szerzett érettségi bizonyítványt. Munkája mellett a helyi nemzeti bizottság elnöki tisztségét tölti be. Az ő és Szabó Sándor titkár lelkiismeretes munkájának köszönhető az újonnan épült iskola és óvoda, és az is, hogy bevezették a vízvezetéket. Ha társadalmi munkáról van szó,* az egész falu mellettük áll, és Zsarnó utcáin egyre több a virág, s egyre szebb az élet. — Nem tettem mást, csak dolgoztam, s erőmhöz mérten igyekeztem képviselni a kétkezi dolgozók érdekeit- — mondja János bácsi. Ez a „csak“ éppen elég ahhoz hogy értelmet adjon az ember életének, FECSÖ PÄL A Cseh Szén- és Palaipari Konszern gyártmányainak több mint 50 százalékát külföldre szállítja. Az üzem dolgozói az idei év hét hónapja alatt 4 százalékkal túlszárnyalták az exporttervet, a gyártási tervet pedig 110 százalékra teljesítették. Felvételünk a palaégetö rotációs szárítókemencéről ké szült. (L. Hajský felvétele — ČSTK) mm szamom n a kiwimssag ES AZ EGOIZMUS MEGNYIIVAIHIIASAIT Iröskaiofliil - piszrjeď
