Új Szó, 1980. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1980-09-06 / 211. szám, szombat
T/TO l\lu ff _______ NY ELVŐR EREDMÉNYEK és ami mögöttük van Amikor célul tűzték a jelenlegi — vége jelé közeledő — ötéves tervidőszak jeladatait, a szénbányászai illetékes vezetői, ha nem is túlságosan rózsás reményekkel, de mégis bizakodva vették tudomásul, hogy azok lényegesen nagyobbak az előző évekéhez viszonyítva. A tervfeladatok értelmében az idén Szlovákia szénbányáiban nem kevesebb mint 8 millió tonna szenet kell jelszínre juttatniuk a bányászoknak. Ilyenkor, bányásznap tóján, minden évben reflektorfénybe kerülnek a bányászok, munkájuk és eredményeik. Ezúttal Ján Senkaröin mérnöktől, a Prievidzai Szlovákiai Szén- és Lignitbányák vezérigazgatójától kértünk interjút. Mindenekelőtt arra a kérdésre vártunk választ, hogy az ötéves tervidőszak vége előtt pár hónappal milyen a jelenlegi helyzet a tervteljesítésben. — Az idei év első felének feladatait lényegében sikeresen oldottuk meg, hiszen a szlovákiai szénbányászati konszern a gazdasági terv szinte minden mutatóját teljesítette. Vállalataink közül a handlovái bánya kivételével valamennyi teljesítette fejtési tervét, összesen 16 ezer 176 tonnával több szenet hoztak a felszínre, ami a terv 100,4 százalékos teljesítését jelenti. Egyedül a handlo- vái vállalatunk marad el, ott 96.4 százalékos a tervteljesítés. Ennek okai előre nem látható körülményekre vezethetők visz- sza, ugyanis a legnagyobb kapacitású lelőhelyeken rosszabbodtak a geológiai viszonyok, s ezzel előre nem számíthattunk. — A lakosság szénellátásában túlteljesítettük feladatainkat, hiszen 17 ezer 500 tonnával több szenet adtunk a hazai piacra, ami a terv 102,5 százalékos teljesítését jelenti. Az energetikai ipar részére hasonlóan — 10 ezer 800 tonnával túlteljesítve — zártuk félévi mérlegünket, ez 100.4 százalékos teljesítést jelent. Ezeket az eredményeket kedvezőtlen munkakörnyezetünk következtében a munkaszüneti napokon is végzett fejtéssel tudtuk csak elérni. Ezeken a szabad napokon folyamatos üzemelés mellett több mint félmillió — 535 ezer 140 ionná szenet fejtettünk, ami 13,44 százaléka első félévi termelésünknek. A termelési feladatok teljesítésével a terv gazdasági mutatóinak is sikerült eleget tenniük. Ennek ellenére nem lehetünk túlzottan derűlátóak, helyzetünk távolról sem nevezhető problémamentesnek. • Ön szerint az idén ezidáig mi volt a legértékesebb tapasztalat, amire a jövőben is építeni lehet? — Ez mindenekelőtt a terv folyamatos, egyenletes, havonkénti teljesítése az idei év elejétől fogva — kivéve persze a Handlovái és a Dolina Bányát, ezek áprilisban maradtak adósak a kitűzött feladatok teljesítésével. Az elmúlt év hasonló időszakával szemben 53 ezer 828 tonna szénnel termeltünk többet. Az elsősorban a rendelkezésünkre álló gépi berendezések magas fokú kihasználásának köszönhető. Az is megnyugtató számunkra, hogy a túlórák .folyamán 50 ezer 799 tonnával kevesebb szenet fejtettünk, mint tavaly, azaz kevesebb túlórát használtunk fel mint 1979 első felében. Hogy mégis túlszárnyaltuk tavalyi eredményeinket, az annak köszönhető, hogy jelentősen sikerült növelnünk napi fejtési átlagunkat, mégpedig az elmúlt év első feléhez viszonyítva 1039,5 tonnával. Ezekhez az eredményekhez természetesen jelentős mértékben hozzájárult a Belokostolský-brigád 31 napos fejtési rekordja a Cígel Bányában. A brigád tagjai összesen 84 ezer 10 tonna szenet jö- vesztettek, ez 44,5 tonnát tesz kx fejenként egy műszakraI Eredményeink mögött minden esetben céltudatos, átgondolt szervező-irányító munka van. • Tulajdonképpen rokon kérdés az iméntivel, hogy az elmúlóban levő ötéves tervidőszak során mely területen adódott a legtöbb probléma, menynyire sikerült azokat megoldani, melyek voltak a kilábalás legfelsőbb tanulságai. — Az ötéves tervidőszak elejétől fogva a termelés kísérő problémája a megnövekedett tervfeladatok és a megbízható termelési kapacitások közötti egyensúlyhiány. Ez érvényes valamennyi vállalatunkra. A feladatok teljesítése érdekében így gyakran túlterheltük legmegbízhatóbb kollektíváinkat, amelyek gyakran a munkaszüFiiggővasút is segíti a bányászok munkáját neti napokon is dolgoztak. Egyébként a szabad napokon történt szénfejtés volumene az egész termelés 14 százalékát teszi már ki. A kivezető utat ebből a helyzetből az jelentené, ha sikerülne felgyorsítanunk a geológiai kutatást, a beruházások átadását, a lelőhelyek víztelenítését, s így a készenlétben levő, fejtésre kész szénkészletek biztosításával könnyebben elkerülhetnénk a geológiai viszonyok romlásából eredő termeléskiesést. Az elmondottakhoz szorosan kapcsolódnak a beruházások kivitelezésekor tapasztalható rendezetlen szállítói-megrendelői kapcsolatok. Nehézségeink vannak ugyanis a technológiai egységek kivitelezését illetően nemcsak a kisebb jelentőséggel bíró beruházásoknál, hanem az állami terv kiemelt feladatainak végrehajtása esetében is. Gyakran egészen kis dolgok nem készülnek el előre, amelyek nélkül azonban lehetetlen a szénlelőhelyek kiaknázása. — Eredményeinket nagyon kedvezőtlenül befolyásolja, hogy a szénlelőhelyek egyre rosszabb geológiai viszonyok közepette találhatók, egyre több gondot okoz a víz, a növekvő mélységgel pedig a nem szilárd kőzetviszonyok következtében nő a nyomás. Annak ellenére, hogy a természeti hatásokat nem lehet teljesen kiiktatni, a geológiai kutatás intenzívebbé tételével biztosítani kell a megelőzés feltételeit. • Már csak napok kérdése, hogy megnyíljék Szlovákia első külszíni művelésű bányája Lehotán, de — feltehetően — a tovább növekvő tervfeladatok teljesítéséhez számos más beruházás is folyamatban van, amelyek nyomán megteremtődnek a szénfejtés bővítésének feltételei. Mi a helyzet a bányaművelés fejlesztésében. — Annak ellenére, hogy az új lelőhelyek fejtéshez való előkészítése a beruházások keretében nagyon intenzíven folyik, mindezidáig nem sikerült egyensúlyt ' kialakítanunk a megszűnő, kimerülő és a feltárt készletek között. Bár a hatodik ötéves tervidőszak folyamán évi 4 millió 600 ezer tonnát biztosító lelőhelyek előkészítését kezdtük meg, és a hetedik ötéves tervidőszakban 2 millió 360 ezer tonna szén fejtését biztosító készletet teszünk hozzáférhetővé, a kimerült és új lelőhelyek mérlege továbbra is deficites lesz. — A beruházási feladataink nagyon igényesek, Szlovákiában ebben az ötéves tervidőszakban összesen elérik az 1 milliárd 674 millió koronát, míg az elkövetkező ötéves tervidőszakban feltehetően meghaladja a kettő és fél milliárd koronát. Sikerként könyvelhetjük el, hogy a kivitelezés szempontjából a beruházások szinte teljes mértékben már most biztosítottak. Ezeknek az új kapacitásoknak megvalósítása, bányászaink és műszaki szakembereink cselekvőképességének és kezdeményezésének fokozása a záloga annak, hogy a jövőben eredményesen birkózunk meg feladatainkkal. MÉSZÁROS JÁNOS Készül a bányafolyosó (Gyökeres György felvételei) Fontos-e a vessző? Sokan azt gondolják, hogy a vessző apróság. Van vagy nincs bizonyos helyen a mondatban, nem lényeges. No meg úgy vélik, hogy a beszéd úgysem árulja el az ilyen „apróságokat“. Mondanivalónkat viszont elég gyakran papirosra kell vetni, a papiros pedig már árulkodik. Akik régebben jártak iskolába, még azt tanulták, hogy az és elé sohasem teszünk vesszőt. A magyar helyesírás jelenleg érvényes szabályai szerint azonban és meg és között különbséget kell tennünk. Ha az és kötőszóval két azonos mondatrészt kapcsolunk össze, az és elé nem szabad vesz- szőt tenni: A béketábor országai nemzetközi leszerelési és fejlesztési szemináriumot rendeztek. Még a tollforgató emberek közül is jó néhányan nyilván az előbb felsorolt példák hatására — olyankor sem tesznek vesszőt az és elé, amikor nem két azonos mondatrészt, hanem két mondatot kapcsolunk vele össze. Pedig ilyenkor a szabály szerint ki kell tenni a vesszőt: A takarékossági intézkedésekkel kapcsolatban felülvizsgálják az irodák újonnan rendelt berendezéseit, és tíz százalékkal csökkentik az irodai költségeket. Előfordul, hogy ugyanabban a mondatban az egyik és elé kell vessző, a másik elé azonban nem kell: A hegemonista politika fokozza a nemzetközi feszültséget, és gátolja az országok közötti barátság és együttműködés fejlődését. A felsorolások tagjai közé vessző került: Kínálták körtével, szilvával, almával, szőlővel. De a felsorolásban az és, s, meg, vagy kötőszóval kapcsolt tag elé nem teszünk vesz- szőt: Kétszer, háromszor vagy négyszer jártak a Magas- Tátrában. A páros kötőszók (sem-sem, vagy-vagy] második tagja elé mindig vesszőt teszünk: Sem a fiát, sem a lányát nem ismerte meg. Vagy megszerzik az új térképet, vagy kénytelenek lesznek a régebbit használni. Az értelmezős szerkezetben az értelmező elé vesszőt teszünk: Csehszlovákia Kommunista Pártjának, a munkás- osztály élcsapatának vezetésével építjük az országot. Az összehasonlításokban a mint elé kitesszük a vesszőt: A tölgyfa többet kibír, mint a nyírfa. Ha azonban nincs összehasonlításról szó, a mint előtt nincs helye a vesszőnek: József Attlia mint a proletariátus költője irta be nevét az irodalomba. Ezek az úgynevezett ártatlanabb esetek. De figyeljük meg, milyen jelentésbeli változást okozhat a vessző elhagyása: Peruban új, polgári személyekből álló kormány váltja fel a katonai juntát. A vessző elhagyása esetén lényegesen módosulna a mondat értelme, s azt fejezné ki, hogy a polgári személyek újak, nem a kormány. Az egyik újsághírben a következő mondatot olvastuk: Három álarcot viselő fegyveres Firenze közelében elrabolta Enrico Tartinit. Mivel a magyar nyelvben a számnevek után a főnevek egyes számban állnak, az utóbbi mondat azt fejezi ki, hogy az emberrablást elkövető (egy) fegyveres három álarcot viselt. A hír megfogalmazója nyilván arról akart beszámolni, hogy az illetőt három fegyveres rabolta el, ezt pedig az elhanyagolt „aprósággal“, a vesszővel érhette volna el: Három, álarcot viselő fegyveres... A vesszőt tehát ilyenkor nem szabad elhagyni, mert a felületességből félreértés támadhat. HASAK VILMOS Melyik a helyes akik? Most idegen szóval fogunk foglalkozni, mindkettő a sporttal van kapcsolatban, s a közelmúltban gyakran használtuk őket jól, rosszul. Az egyikkel a nálunk tavasszal és nyár elején szervezett, júniusban befejeződött sportjátékot, a másikkal a Moszkvában júliusban és augusztus elején lezajlott nemzetközi sportvetélkedőt neveztük meg. Vagyis arról lesz szó, hogy az egyiknek a spartakiád, szpartakiád, esetleg szpartakiáda-e a helyes alakja, a másiknak az olimpia, ohm- piász vagy olimpiáda-e. Mert a használatban bizony eléggé keveredtek ezek az alakok, úgyszólván mindegyikkel találkoztunk, különösen a beszélt nyelvben, de néha újságíróink sem tudták, melyiket válasszák a három-három alak közül. Kezdjük az elsővel, a hazai sportjáték nevével! Ezt a sportjátékot Spartakusról (ejtsd: Szpartakusz), a római rabszolgafelkelés vezetőjéről nevezték el. Természetesen a szpartakiád volt így az eredeti alak, de mivel a magyarban sok olyan idegen szóban ejtünk már s-et, amelyben szét ejtettünk (talán azért, mert idegen módra s betűvel jelöltük bennük az sz hangot), a spartakiád alak terjedt el jobban. No meg talán azért is, mert a Spárta városállamnév is hat ránk, amelyet s sei ejtünk. Tehát a városállam nevének ejtése és írása ez: Spárta, a rabszolgafelkelés vezetője nevének ejtése: Szpartakusz, írása latinosan Spartacus, a róla elnevezett sportjátékok nevének írása és ejtése egyaránt lehet spartakiád és szpartakiád. Értelmező szótárunk mindkét alakot feltünteti, tie a spartakiád-ot emeli ki, vagyis az az elterjedtebb, használtabb alak a magyarban. A spartakiáda (ejtsd: szpartakiáda) a szlová- kosított, vagyis a szlovákban használt alakja a névnek, innen került át egyik-másik csehszlovákiai mngyar nyelv- használatba is. Sokszor halljuk így: olimpiász. Nemcsak a sportjátékok, hanem másfajta, például szellemi versenyek neveként is, mint például matematikai olimpiász, kémiai olimpiász stb. Hadd mondjuk meg mindjárt, hogy ez a szóhasználat helytelen. Van olimpiász szavunk is, de ez az ókori görögöknél a két sportjáték közötti négyéves Időszaknak volt a neve; s ma is ezt kell jelentenie. A sportjátékok neve: olimpia, s a róla elnevezett egyéb versenyeket is nevezzük így: matematikai olimpia, kémiai olimpia stb. Az olimpiáda szintén előfordul az olimpia helyett a magyarban, de csak a csehszlovákiai magyarok szóhasználatában. Igen, mert ez a szlovákos alak, ezt használja a szlovák nyelv, s a két nyelvet ismerők néha nem tudnak különbséget tenni a két nyelv alakjai között. Az olimpiá- da jó a szlovákban, de teljesen idegen a magyarban. Az olimpiai játékokon részt vevő vagy bajnokságot nyert versenyző neve: olimpikon, de újabban (igaz, ritkán), ez is előfordul: olimpiás. Az olimpiás nem az olimpiász magyarított alakja, hanem az olimpia magyar -s képzővel megtoldott formája. Nem szívesen jósolunk, de nem valószínű, hogy az olimpiás kiszorítja az olimpikon t, mert noha jó képzésű szó, hangzása kissé komolytalanná teszi amiatt, hogy második fele egybeesik az argóban használatos .italos* jelentésű piás szóval. JAKAB ISTVÄN mm Beszélgetés a szlovákiai bányászat jelenéről és jövőjéről
