Új Szó, 1980. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1980-09-30 / 231. szám, kedd
Vádav Neumann hatvanéves A zenei világ nem egy olyan világhírű karmestert tart számon, aiki először valamely hangszer mestere volt s csak később vonzotta a karmesteri pálya. Gondoljunk például Artúré Toscaninire. Václav Neumann is először a hegedű titkaival ismerkedett meg s csak évek múltán választotta a karmesteri hivatást. A művész Prágában született, a smíchovi reálgimnáziumban érettségizett, majd beiratkozott a Károly Egyetem bölcsészet-tu dományi karára. Később a prágai konzervatórium növendéke lett, ahol Metod Do- ležil és Pavel Dédeček készítették fel a karmesteri pályára. 1944-ben a hegedű-, egy évvel később pedig a karmesteri szakot végezte el. A fiatal zenész már diákéveiben érdeklődést tanúsított a kamarazene iránt. Iskolatársaival 1943-ban megalapította a konzervatórium vonósnégyesét, mely felvette a Smetana-vonós- négyes nevet. 1944 tői a prágai rádiózenekar tagja. A következő évben a Cseh Filharmóniához szerződik vio- lásként, néhány év múlva pedig már karmesteri feladattal is megbízzák. A cseh kortárs zeneszerzők műveit szólaltatja meg, és műsorára tűzi Soszta- kovics VI. szimfóniáját. Külföldön először az NDK- ban vendégszerepeit 1949-ben (Drezda, Lipcse). Leoš Janáček Tarasz Búiba zenekarra írt rapszódiáját és Bohuslav Martinra IV. szimfóniáját vezényelte. Rövidesen Budapest közönsége is megismerhette, ahol a Cseh Filharmónia élén Soszta- kovics m&vet adott elő. Két évig a prágai Zeneművészeti Főiskola tanársegédje. Ezzel egyidejűleg a Karlovy Vary-i szimfonikus zenekar művészi igazgatója. Aztán újabb külföldi utak következe nek: Lengyelország, az NDK és Románia. Élete következő állomása Brno, ahol 1954-től az Állami Szimfonikus Zenekar művészeti igazgatója. 1956-ban visszatér a fővárosba, ahol a prágai szim fonikus zenekar (FOKJ helyettes művészeti vezetője és karmestere. 1963-ban visszatér a Cseh Filharmonikusokhoz, majd átveszi az együttes vezetését. Ezt a tisztséget mindmáig betölti. Külföldi szerepléseit nagy elismerés és siker koronázza. 1956-ban Walter Felsenstein rendező szerződteti a berlini Komische Oper társulatához. Itt három évadot tölt. Később is gyakran visszalátogat ide, mint vendégkarmester. Már az első évadban bemutatják Leoš Janáček A ravasz rókácska című színpadi művét, mely három és fél év alatt 115 elő adást ér meg. Betanítja Verdi Othellóját is, melynek Moszkva és Velence közönsége is tapsolhatott. 1960-ban a drezdai Állami Operaház társulatával sikeresen bemutat egy újabb JanáCek-operát, A holtak há zából címűt. Franz Konwitsch- ny halála után szerződteti a Gewandhausorchester és a Lipcsei Állami Qperaház. Itt is három évadot tölt. Václav Neumann külföldi szerepléseivel hozzájárul és ma is segít a cseh zenekultúra terjesztéséhez. Nem egy hanglemeze elnyerte a Grand Prix-t. Legutóbb Bohuslav Martinü műveinek felvételét jutalmazták ezzel a díjjal. Jeíenlö'g Gustav Mahler műveinek a feljátszásán dolgozik. Fáradhatatlan munkásságáért különböző kitüntetésekkel jutalmazták. Legutóbb a nemzeti művész címet kapta meg. Z. E. TÚSZOK A MULATÓBAN (cseh) Manapság gyakran megtörténik, hogy egy-egy tévésorozat hőse a képernyőről „átvándorol“ a mozivászonra. Erre a sorsra jutott Zeman őrnagy is, miután a tévében befejezte sikeres „pályafutását“. Nem tudom, de gyanítom, hogy az alkotók ilyen jellegű vállalkozásaikkal talán a mozi gondjain kívánnak valamelyest eny’níte ni: az eltűnt néző nyomába szegődnek, hogy becsalogassák a filmhez. Hogy milyen eredménnyel? Azt viszont még csak nem is sejtem. Mint ismeretes, Zeman őrnagy és társai a sorozatban a háború befejezése utáni harminc év súlyos bűnügyeinek kivizsgálásával foglalkoztak. A bűnügyi sorozat nem volt érdektelen, hiszen a történeteket a valóság diktálta és hányszor beigazolódott már, hogy az élet a legjobb forgatókönyvíró. A sorozat egyik utolsó darabjában Hradec őrnagy (Zeman őrnagy munkatársa) útja egy óceánjáró hajóra vezet, hogy felgöngyölítsen egy bűnszövetkezetet ... az ügy azonban nem olyan egyszerű, a szálak valahol Dél-Amerikában, a Bella Vista mulatóban futnak össze. Szép kis társaság gyűlt itt egybe: volt háborús bűnösök és amerikai ügynökök, akik a chilei népi egység kormánya elleni szabotázsakciókat készítenek elő. Mivel az alkotók — Jirí Se- quens rendezővel az élen — a sorozatnak ezt a részét találták a legvonzóbbnak, s talán a legérdekesebbnek is, ezt alkalmazták mozivászonra; a film azonban nem „tagadhatja le“ eredetét: nem egy jelenete magán hordja a televíziós technika és műfaj jellegzetességeit (dramaturgiai építkezése, sajátos kifejező eszközei stb.). Az attraktív környezetben játszódó, szerteágazó történet izgalmas, s bizonyára leköti a nézők figyelmét, ám a filmszerűségre nem ártott volna jobban ügyelni. A filmben Vlagyimir fírabec, Rudolf Jelinek, Jirí Adamíra, Hana Maciuchová, Radovan Lukavský és František Nemec jeleskedik. VASTÜDŐBEN LÁSZLÓ ANNA SZOCIOGRÁFIÁJA A Vaspálya szerzőjét már két alkalommal mutattam be olvasóinknak. Először mint sajátos hangú novellistát (Harkály a vízen, 1965), másodszor pedig mint a budapesti Nemzeti Színház igazgatójáról, Hevesi Sándorról írott, két kiadást megért monográfia szerzőjét. A Vaspólya teljesen új oldalról — mint szociográfust — mutatja be az írót. „Hőseim a gyermekparalízis két utolsó — az 1957-es, az 1959-es magyarországi dúlásá- nak legsúlyosabb áldozatai. Nemcsak rokkanttá váltak, légzőszerveik is megbénultak. Gépek adagolják a levegőjüket. Többségük fiatal, ma húsz-hu- szonnégy éves. Kortársaiktól eltérő a testi állapotuk, az életmódjuk, a neveltetésük. De dolgozni és szórakozni vágyók, reménykedők, szerelmesek, sokszor háborgók és jogokat követelők. Könyvem elsősorban arról szól, hogy ugyanolyanok" — mondja László Anna, s én hadd fűzzem hozzá mindjárt elöljáróban, hogy a vastüdőben — vaspólyában fekvő — légzésbénultak, akik alig-alig, vagy egyáltalán nem tudnak mozogni, mondhatnám szenvedések árán is élni akarnak. A könyv írását páratlan szorgalomról tanúskodó megfigyelések, a betegekkel és ápolóikkal folytatott beszélgetések előzték meg, és végesvégig minden sorukban emberszeretet a sugallójuk. Nem akadémiai babérokra pályázó kutató szenvedély, hanem életigenlés és szeretet. Szól a szociográfia egyfelől a kórházat vezető Petri Ágnes főorvosasszony és az ápolók önfeláldozó munkájáról, amelyben a tudás és szakképzettseg elégtelennek bizonyulnak, ha ez a munkájuk nem párosulna szeretettel. És szól azokról a szerencsétlenekről, akik a Heine-Medin kórban, a gyermekparalízisben tengődnek. „Vidám ház a dombtetőn" — ezt a címet alighanem azért adta László Anna könyve első fejezetének, mert egy gyanútlan idegen az elegánsan hangzó Rózsadombon épült házat, éjszaka szikrázó ablakaival, bálok és ünnepélyek színhelyének képzelné el. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A CSEMADOK KB nyelvi szakbizottsága pályázatot hirdet az alábbi témákra: 1. A csehszlovákiai magyar sajtó nyelvi arculatának értékelése nyelvhelyességi, helyesírási vagy statisztikai szempontok alapján; 2. A közéleti terminológia használata sajtótermékeinkben; 3. Egy-egy falu tájszavainak összegyűjtése; 4. Régi foglalkozások, munkafolyamatok teljes szókincsének feltérképezése. Pályázati feltételek: Csak olyan munkákkal lehet jelentkezni, amelyek eddig még nem szerepeltek más pályázaton, illetve nem jelentek meg nyomtatásban. A sajtónyelv elemzésekor mindig az illető lap vagy folyóirat teljes évfolyamát kell feldolgozni. A pályamű terjedelme legfeljebb 30 gépelt oldal lehet. A pályázók szakmai tanácsért a CSEMADOK KB nyelvi szakbizottságához fordulhatnak — írásban. A legjobb munkák díjazása: 1. díj: 2000.— korona 2. díj: 1500.— korona 3. díj: 1000.— korona A pályázat eredményeit a bírálóbizottság 1981. március 20-án a Kazinczy-napokon hirdeti ki. A CSEMADOK Központi Bizottsága fenntartja jogát a díjak megosztására, illetve visszatartására. A nem díjazott, de értékes munkákat tárgyi jutalomban részesítjük. Beküldési határidő: 1981. január 31. Cím: CSEMADOK KB Népművelési osztály — Nám. 1. mája. 10—12. 891 09 Bratislava A „vidám“ ház valójában kegyetlen szenvedésre ítélt betegek menedéke. A kór, amelyben ennek a különleges gyógyintézetnek a lakói szenvednek, ma már eltűnt a kórlapokról, a Sabin-cseppek két évtizeddel ezelőtt teljesen megszüntették. A vastüdőben, László Anna elnevezése szerint vaspólyában, élő fiatalok a Sabin- oltások előtti utolsó áldozatai a Heine-Medin kórnak. A 21 esztendős Balog Éva és Diószegi Valéria, akik közel két évtizedet töltöttek a vidám házban, hihetetlen akaraterővel elérték, hogy egy kis pénzt (havi 440, illetve 570 forintot) kerestek. A 21 éves Kárpáti György, akit csak éjszaka zárnak lélegzést előmozdító má- zsányl vastüdőbe, tolókocsijában ülve elbeszélget a szociográfia szerzőnőjével, elbüszkélkedik, hogy leérettségizett és mikor első keresetét, 401 forintot, az ágyára tették, majdnem elsírta magát. Egyetlen beteg sem letargikus, senki közülük nem akar dologtalanul élni és hihetetlen akaraterejükkel el is érik, hogy egészségesnek érezzék magukat. De a csinos, könnyed természetű Ju- likán nem lehet segíteni. Bőre egy nap foszladozni kezd, mint az égési sebesülteké. A mellkasán és két csuklóján iszonyúan fájdalmas bőrgyulladás keletkezik. Reménytelen esetekben — írja László Anna —, ennél kisebb fájdalmakra is adnak morfiuminjekciót. Julika nem kaphat, mert a morfium a légzőközpontot megbénítaná. A három orvos lehetetlen és háromnapi virrasztás után a kíntól eltorzult arcán Julikát könyörgésére örökre elaltatják. Rózsa Zoltán mindkét kezére béna. Páratlan akaraterővel a lábát fejleszti kézzé és lábujjaival dolgozik. Keresetéből lábbal hajtható kocsit akar venni, mivel a járművekre kézzel kellene felkapaszkodnia és erre képtelen. Az életszeretetnek, a fölülkerekedésnek, az emberi természet és akarat lebírhatat- lanságának annyi rendkívüli példáit írja le könyvében a szerző, hogy bemutatásuk oldalakat töltene be. De talán az idézett példák elegendők arra, hogy László Anna szociográfiáját érdekessége mellett fontosnak és hasznosnak tartsuk. EGRI VIKTOR Vladimír Brabec és František Némec a cseh filmben UTOLSÓ ANGYALOK (olasz) Angyalok? A film két kisfiú hőse közül vajon melyik az angyal? Marco, a jómódú, elvált szülők elkényeztetett csemetéje, avagy alkalmi barátja, a nélkülözésekhez szokott kikötői vagány? Ki-ki döntse el maga. Egy azonban biztos: mindkét fiú szánalomra méltó. Marco azért, mert bár mindene megvan, mi szemnek-száj nak ina fiú nagyapjához küldi. A gyermek elveszti utolsó fogódzóját is. Eredeti ötlete támad, hogy szüleit felrázza közönyükből, s kimozdítsa őket érzelmi sivárságukból: megjátssza elra- boltatását. Kétes vállalkozás ez, de az útról már nem térhet le. Igazságérzetén csorbát ejtettek, ezt feltétlenül meg kell bosszul* Philippe Leroy és Nathalie Delon az olasz filmben a szülők sze- repét játsszák gere, a legfontosabb — a szeretet — azonban hiányzik életéből. Barátja pedig a társadalom peremére szorult nincstelenek közül való, aki már kijárta az élet iskoláját, mert a szükség rákényszerítette, viszont nem gyötri a magány, mert megélhetését biztosítandó, a kikötőben egy csempészban dához volt kénytelen szegődni. A film mondanivalója figyelmeztetni akarja a szülőket arra, hogy nem elég a gyermeknek csak az anyagi javakat előteremteni, ennél talán sokkal fontosabb a biztonságot jelentő otthon, meleg családi fészek kialakítása. Az elvált szülők gyermekei egyébként is két part között vergődnek, hol ide, hol oda csapódva s ha szüleik csak annyira önmagukkal vannak elfoglalva, mint Marcóé, érthető, hogy gyermekük a szeretetéhséget különféle módon igyekszik enyhíteni. Marco az állatokhoz vonzódik, lovában talál társra. Apja egy napon a lovat azonban Szicíliába, nia. Útra kel, hogy Szicíliába menjen ... Hosszú barangolásai, utazgatásai során alkalmi barátokat szerez, s míg célba ér, sokat lát, hall. S rá kell jönnie, hogy a nehézségek leküzdéséhez nem elég csak a szülői szeretet. Az ő életéből nem csupán ez hiányzik. Főleg kikötői barátja láttatja meg vele a világ ellentmondásait és igazságtalanságait. Ezt a fiút ugyanis egészen más anyagból gyúrták, mint Marcót, túl sokat tapasztalt ahhoz, hogy rózsaszínben szemlélje a világot. Enzo Doria filmje sajátos kísérletnek számít, hiszen új mozzanatokkal gazdagította e témakört. A rendező nem törekszik hatásos megoldásokra s bár mértéktartó és elsősorban az emberi jellemek és kapcsolatok ábrázolására helyezi a súlyt, alkotása mégsem elég átütő erejű. Művészi hitelét csökkenti az „olcsó“ befejezés, és nem lett volna a film kárára az egységesebb stílus sem. (tölgyessyj íj-szó 1980. IX. 30 Oj FILMEK
