Új Szó, 1980. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1980-09-30 / 231. szám, kedd
A gép- és gyártmányfejlesztés a tervszerű Irányítás része 1980 30. Egy országos felmérés során a csehszlovák ipar fontos nagy- vállalatainak vezetőit sorra megkérdezték: mennyivel lehetne létszámnövelés nélkül fokozni a termelést, ha az üzemeket teljesen ellátnák világszínvonalú gépekkel. A válaszokból kitűnik, hogy ebben az esetben az évi termelés legalább 40 százalékkal növekedhetne. Kétségtelen tehát, hogy napjainkban, amikor gondot okoz a munkaerőhiány, a gépi termelőeszköz-állomány korszerűsítése az egyik legfontosabb feladat. Ma azt tapasztalhatjuk, hogy azokban a vállalatokban, amelyek nemcsak a külső feltételekhez való alkalmazkodásra rendezkednek be, hanem aktívan és alkotó módon a körülmények befolyásolásáról sem mondanak le, az átlagosnál lényegesen gyorsabban folyik az Innováció. Gyakran hangsúlyozzuk, hogy napjainkban a tudomány termelőerőként hat. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az innovációt szervesen beillesztjük az újratermelési folyamatba. Tehát a tervszerű irányítás részévé válik a gép- és gyártmányfejlesztés, mert a gazdasági növekedés döntő tényezőjéről van szó. Ebből szükségszerűen az következik, hogy az innovációt az állóeszközök kihasználása koncepciójában szerves alkotóelemnek tekintjük. Magyarán szólva: a termelési feladatok meghatározásakor azt is ki kell jelölni, milyen színvonalú eszközökkel (gépekkel) hajtjuk végre a feladatokat, és felmérjük, rendelkezünk-e ilyen gépekkel. Az innováció fő célja az egységnyi termék előállításához szükséges társadalmi munka mennyiségének — tehát az értéknek — a csökkentése. Mivel az egy termékre eső munka mennyisége az innováció következtében csökken, a gyártmányok árát is csökkenthetjük (vagy az önköltség csökkentése következtében növelhetjük a nyereséget). Nem kell külön hangsúlyozni, hogy a külkereskedelmi versenyképesség szempontjából milyen jelentős tényező a termelés olcsóbbá tétele. A termelési folyamat műszaki-gazdásági színvonalának emelése állandó feladat, mert Itt a társadalmi munkatermelékenység növelésének biztosítósáról van szó. A szocialista termelési módnak ez alapvető velejárója. A gép „pályafutása" Az állóeszközök teljesítőképességének kihasználását a termelőnek állandóan figyelemmel kell kísérnie. Az ezzel kapcsolatos műszaki dokumentáció fontos alkotóeleme az operatívműszaki nyilvántartásnak. Fogyatékosságként könyvelhetjük el, hogy eddig — az elemzési mutatók rendszerének hibái miatt — sem a vezérigazgatóságok szintjén, sem az egyes állóeszközök vonatkozásában nem vált rendszerré az ilyen szempontból való nyilvántartás. Pedig a nyilvántartás tökéletesítésével az állóeszköz-állomány struktúráját is a lehető legcélszerűbbé lehetne tenni, és a fejlesztést is a szükségle-' tekhez lehetne idomítani. Ma már nyilvánvaló, hogy a gépi állóeszközök felújítása a népgazdaság intenzifikálásának fő velejárói és a hatékonyság javításának döntő feltételei közé tartozik. Ezzel kapcsolatban arra is figyelmeztetni kell, hogy az új állóeszközök üzembe helyezése helyenként ideiglenesen csökkenti a munkatermelékenységet. Másszóval: az átállás, a termelés felfuttatása idején az 6j gépek alacsonyabb termelékenységet mutatnak ki, mint a régiek. Nyilvánvaló, hogy ez nem kívánatos a társadalom számára, és hogy ezt az időszakot a minimumra kell csökkenteni. Sajnos, ismerünk olyan eseteket is, amikor egy-egy új termelés felfuttatása évekig tartott, így hatalmas károkat szenvedett el a népgazdaság. Számos tényezővel összefüggnek ezek a.fogyatékosságok: a technológiai folyamat fogyatékosságaival, az anyag minőségével és számos esetben a munkaerő felkészületlenségével és az anyagi érdekeltségi rendszer kiforratlanságával. Az utóbbi két tényezőt azonban az állóeszközök felhasználója saját erejéből is befolyásolhatja, így az ilyen jellegű fogyatékosságok kiküszöbölhetők. A korszerűsítés lehetőségeinek felismerése A strukturális átépítésben és az innovációban rejlő lehetőségek felismerése — alapvető követelmény. Sok függ tehát attól, hogy mennyire adaptívak az állóeszközök feljesztéséről döntő .dolgozók. Számos kiemelkedő szakember állítja, hogy az innovációs folyamat több, egymástól különválasztható fázisból áll. Az első fázis az új gondolat és az új lehetőségek megismerése. Itt — sajnos — az esetek többségében még csak saját tapasztalatokra (üzemlátogatások, »kiállítások, véleménycsere stb.) kénytelen támaszkodni a fejlesztési dolgozó, pedig az lenne az ideális, ha információs rendszereik révén tájékozódhatna, mert így teljesebb áttekintést nyerne a lehetőségekről. A második lépés a vállalat saját igényeinek reális megismerése. Persze, ez a fázis meg is előzheti a lehetőségek megismerését, illetve párhuzamos is lehet az elsővel. Az ezt követő lépés az igények- kielégítését szolgáló eszközök megismerése, tehát a különböző variánsok lehetőségeinek elemzése a vállalat adott körülményeinek figyelembe vételével. Ojból hangsúlyozni 'kell, hogy a probléma megismerésében rendkívül fontos szerepe van a szubjektív tényezőnek. Előfordulhat, hogy valamely szakember még teljesen kielégítőnek tekinti a helyzetet, míg a másik — mivel tájékozottabb és perspektivikusabban gondolkodik — tarthatatlannak minősíti a termelés színvonalát, és gyors alapvető változásokat szorgalmaz. Attól is sok függ, hogy milyen szempontból értékeli a szakember a helyzetet. Megtörténhet, hogy a vállalat szemszögéből nézve még évtizedekig fenntartható a gépállomány kialakult struktúrája, népgazdasági szempontból viszont minél gyorsabb felújításra szorul. A kohóiparban erőteljesen tapasztalhattuk, hogy mennyire káros az állóeszköz-állomány kiselejtezésének elodázása. Ez azonban nemcsak szubjektív tényezőkkel függött össze, hanem az érvényes normákkal is, amelyek szerint az ágazat gépeit és berendezéseit 18—20 évig kellett használni. E szemlélet károssága a termelés egyre romló minőségében nyilvánult meg. Az erkölcsi elöregedés kérdései Ellenvetésként felhozhatják a szakemberek, hogy ismernek 20 éve működő szerszámgépeket, amelyek 5 mikron pontossággal is tudnak dolgozni, és tudnak olyan új gépekről, amelyek — pl. pontosság szempontjából — nem érik el a régiek színvonalát. Igen, ez előfordulhat, de nem általánosságban. Azért van szükség a gépek kihasználtságának, teljesítőképességének rendszeres nyilvántartására, hogy ágazatonként és géptípusonként állandóan figyelemmel lehessen kísérni a pillanatnyi helyzetet, hogy az adottságot össze lehessen hasonlítani a népgazdasági igényekkel. Általában azonban megállapíthatjuk, hogy a gépi állóeszközök átlagos „életkora“, az állománycsere időtartama sokat elárul az egyes ágazatokban és vállalatoknál kialakult helyzetről. Az innovációs folyamatok alakulásában a munkaerőhelyzet is játszhat bizonyos szerepet. Iía egy vállalatnak hosz- szabb ideig gondot okoz a munkaerőhiány, előfordulhat, hogy a vezetés egyszerre „hajlandóvá válik“ a technológia fejlesztésére, és így — kény- szerűségből — lehetővé válik az élőmunka géppel való helyettesítése. Sajnos, ritkaság- számba mennek az ilyen esetek, és az a szépséghibájuk ezeknek, hogy az innoválás ilyenkor általában nem koncepciózusán, nem a távlatok figyelembe vételével történik, hanem a pillanatnyi kedvezőtlen munkaerőhelyzet okozta problémák áthidalására. A munkaerő átképzése — alapvető feladat Már említettük, hogy az átállás, az új, korszerűbb termelés felfuttatása nem egyszer ideiglenesen csökkenti a munkatermelékenységet. Hogy a kedvezőtlen jelenség csak néhány hétig éreztesse hatását, elsősorban a korszerű gépek kezelőit kell kifogástalanul felkészíteni. Fontos szerepe van az átképzés időszakában a felvilágosításnak, a lehetőségek megismertetésének és az anyagi ösztönzés rendszere tökéletesítésének. E téren következetesen fel kell használni a hazai és külföldi tapasztalatokat, tudatosítani kell az összes dolgozóval mindazt, amit legkiválóbb népgazdasági szakembereink már jóideje felismertek: színvonalas terméket csak magas színvonalú gépekkel tudunk versenyképesen, megfelelő haszonnal előállítani. Márpedig a versenyképesség, a jövedelmezőség végső soron az életszínvonal emelésének (tehát a reálbéreknek is) a függvénye. IVAN KLAČANSKV A čcidcai Tatra gépipari üzemben a „Minőség jelvénye" elnevezésű versenybe az idén több mint 200 munkás kapcsolódik be. A versenyben a technológiai elbírások megtartását, a megmunkáló gé- pekkel, a szerszámokkal való bánásmódot értékelik. A versenyzők megjelölik a kezük alól kikerülő selejtet, hogy az fölöslegesen ne kerüljön tovább a gyártási folyamatban. Az önellenőrző jelvény használati jogát eddig 52-en szerezték meg. Egyikük, Justín Fiaska, a fúrógép kezelője a felvételen (V. Gabčo felvétele — ČSTK) A figyelem központjában: a burgonya betakarítása A feltételek szerint szervezzük a munkát Az idei ősz ugyancsak próbám teszi a mezőgazdasági üzemek vezetőit és dolgozóit. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen munkákra összpontosítják erejüket. A változó időjárás következtében módosítaniuk kell a már korábban kidolgozott munkaterveket. Más években például — mivel több volt a napfény — a silókukoricát korábban be lehetett takarítani. Idén viszont kevés a szárazanyag-tartalma, ezért mindössze 60—70 százalékát tartósították a mezőgazdasági üzemek. Milan Kováč mérnök, a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi minisztérium osztályvezető-helyettese helyesli a mező- gazdasági üzemek döntését. Ugyanis a langyos, meleg időben még növekednek a csövek, tehát ha a silókukorica később kerül a gödrökbe, több lesz a tápanyagtartalma. Itt a lehetőség, hogy a betakarítás szabályozásával jobb minőségű takarmányt tárolhassanak a mezőgazdasági üzemek. Az átlagos hektárhozam ugyanis 320 mázsa körül mozog. A cukorrépa betakarítását is a helyi feltételeknek megfelelően kell szervezni. Napról napra növekedik a cukortartalma, tehát a mezőgazdasági üzemek olyan cukorrépát szállíthatnak a feldolgozó üzemekbe, amelyekből lényegesen több cukrot készíthetnek. A minisztérium intézkedéseket tett, hogy főleg azokban a körzetekben takarítsák be a cukorrépát korábban, ahol a cukortartalom a legmagasabb. Nagy gondokat okoz a burgonya betakarítása, az esős időszakban ugyanis különböző betegségek támadták meg. Becslések szerint hektürhozama lényegesen kisebb lesz a terve* zettnél, ezért mindent meg kell tenni, hogy az egészséges burgonya a lehető leggyorsabb ütemben, sértetlenül kerüljön a tárolóhelyekre. Jobban ki kell használni a kombájnok teljesítményét és az idénymunkásokat. A rendelet szerint az idei őszön a diákok 15 napig dolgozhatnak a burgonyaföldeken, az osztályozó központokban és a raktárakban. Nagy segítség ez azoknak a mezőgazdasági üzemeknek, amelyek nagy területen termesztik a burgonyát. Most már csak arról van szó, hogy a munkát a lehető legrugalmasabban szervezzék, s a diákok idejében érkezzenek a rászoruló mezőgazdasági üzemekbe. Ugyanis előfordultak olyan esetek is, hogy a segíteni akaró fiatalok épp szervezési hiányosságok miatt tétlenkedtek, Javaslatok hangzottak el arra vonatkozólag is, hogy jobban össze kell hangolni a gépek, az idénymunkások és a diákok munkáját. Mivel minden mázsa burgonyára szükségünk van, meg kell szervezni a kombájnok utáni betakarítást is. A gépek — amint a gyakorlat is bizonyítja — elég sok burgonyát hagynak el a •földeken, amit viszont az idénymunkások és diákok könnyen összeszednek. Úgyszintén már a válogatáskor gondolni kell arra, hogy hova kerül a burgonya. A legjobb minőségűt kell irányítani étkezési célokra, a gyencébb minőségűt pedig feletetésre, vagy dpari célokra. A gabona betakarításának elhúzódása miatt lassan halad d szántás. A minisztérium kimutatása szerint mintegy kétezer traktoros aratott fiszak-Szlová- ikiában és a cseh országrészekben, akik még csak a napokban térnek haza üzemeikbe és valószínű, hogy e héten már naponta jóval nagyobb területet szánthatnak fel, mint korábban. A lehetőségekhez mérten meg kell szervezni, hogy főleg a nagyobb erejű gépekkel •két műszakban dolgozzanak. BALLA JÓZSEF Hivatása - növényvédelem A mezőgazdasági kis- és •nagytermelők egész Szlovákia területén egyaránt ismerik Szalay István fitopatológust, ahogyan ő nevezi hivatását — a •növényorvost. Makrancon (Mokrance) barátságos családi házában kerestük fel, hogy érdeklődjünk érdekes és társadalmilag is nagyon jelentős munkájáról. A nagy kiterjedésű kertben gyümölcsfák, zöldség, fólia és virág mindenütt. A •kertben egy kis ér folyik keresztül. Belőle kis tavacskát alkotott Szalay István, melyben vidáman úszkálnak a megszelídített, az ember tenyeréből evő vadkacsák. Hogyan indult el ezen az érdekes pályán? — Édesapám gazdálkodó volt, ő szerettette meg velem a növényeket. A polgári iskola elvégzése után — mondja Szalay István — a kassai mező- gazdasági szakközéiskolába kerültem. Itt csak két évet tudtam elvégezni, mert közbeszólt a háború. A felszabadulás után Debrecenben folytattam tanulmányaimat, s ott szereztem érettségi bizonyítványt. A növényvédelmet Prágában tanultam, ott szereztem fitopatoló- gus-képesítést. Hazánkban 1948- ban alakultak a növényvédő állomások. Kísérleti állomások ezelőtt is voltak, de még nem vitték át az eredményeket a gyakorlatba. A központi növényvédő állomás megalakulásával gyakorlativá vált a munkánk. 1949-ben a megbízotti hivatal utasítására Banská Byst- ricára á kerületi növényvédő állomásra kerültem. Mikor Kassán üresedés volt, ide jöttem, közelebb a szülőfalumhoz. De dolgoztam Királyhelmecen is. Majd szakembert kerestek az Agrolet hez, itt három éven keresztül irányítottam a növényvédelmet. Jelenleg a központi növényvédő állomás járási felügyelője vagyok. Fő feladatunk a növényvédelem szakszerű irányítása. Mi hívjuk fel a nagy- és kistermelők figyelmét az egyes kártevők elleni védekezés idejére és módjára. Csakis az általunk kikísérletezett és jóváhagyott vegyszereket szabad alkalmazni. A gyakorlatban mintegy négyszáz féle fegyvert használunk. A vegyszereket bizonyos időközökben változtatni kell, meťt az egyes kártevő törzseknél idővel kialakul az ellenállóké- pesség. így a vegyszer is kárba vész és a kívánt hatása is elmarad. Kelet-Szlovákiában tizenhat kísérleti telep van, ahol a védekezés eredményeit a gyakorlatban is bemutatják a termelőknek. Vizsgálják a növények fagyállóságát és a különböző gombabetegségekkel szembeni ellenállóképességüket. A háztetőn elhelyezett érdekes, gomba alakú műszerre hívja fel a figyelmet Szalay István. Ez a fénycsapda. Alko- nyatkor automatikusan bekapcsol, s a fényesen világító neoncső magához csalja az éjjeli lépkéket, melyek a csapda belső búrájára tapadnak. Reggel összegyűjti őket, s osztályozva megállapítja fajukat, így szereznek tudomást egyes kártevő fajták éledéséről, s azonnal felhívják a termelők figyelmét a védekezésre, tudomásukra hozva a védekezés módját is. A fénycsapdák segítségével állapították meg májusban az almamoly elszaporodását, s időben megkezdhették ellenük a védekezést. A növényvédelem is állandóan fejlődik, új módszereket, kísérleteznek ki, ezért a „növényorvosok“ minden évben továbbképző tanfolyamon vesznek részt. Szalay István azok közé az alkotó emberek közé tartozik, akiknek a munka, a sikerélmény adja meg az élőt értelmét. Három fia van. Büszkén mondja, hogy az idősebb fiú már „kolléga“. Levelező tagozaton a harmadik évet végzi a Nyitrai (Nitra J Mezőgazdasági Főiskolán, s ő is a növényvédelemnek szentelte életét. A középső fiú is a mezőgazdaságban keresi élete célját, a szepsi (Moldava) mezőgazda- sági szakközépiskola tanulója. A harmadik fiú még az alapiskola tanulója, de minden jel arra vall, hogy ő is védője lesz a gyümölcsfáknak, a természetnek. Makranc kacskaringós, de példásan rendezett utcáit járva az ember nem tud betelni a színskála minden színében pompázó virágok szépségével. Szalay László és a hozzá hasonló lelkes, szépet szerető emberek varázsolják széppé a falut, az életet. FECSÖ PÄL
