Új Szó, 1980. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1980-09-25 / 227. szám, csütörtök

A Rudé právo hatévtizedes harcos mú!ť§a A prágai Klement Gottwald Múzeum jubileumi kiállítása „Elolvasás után ne tedd fél­re, továbbítsd ismerőseidnek! Buzdíts a vörös sajtóval az an­tifasiszta harcra1" Ez a fasisz­ta megszállás idején illegálisan megjelent Rudé právo fejlécén olvasható mondat félreérthetet­lenül rámutat arra, hogy kikkel és kik ellen harcolt a pártsajtó az igazságért. Ez az eredeti példányszám u Rudé právo fennállásának 60 évfordulója alkalmából a prágai Klement Gottwald Múzeumban megnyílt tanulságos kiállítás egyik do­kumentuma. A tárlat a Rudé právot a2 1920. szeptember 21-én- megje­lent elsó száma szerint kezdet' ben mind a szociáldemokrata párt baloldali szárnyának lap­ját mutatja be, amely azonban 1921. május 18-án először je­lentkezik a CSKP sajtójaként és harcos társaként. Kétségte­lenül nagy idők tanúja — és nemcsak tanúja — ez a ki- zsákmányolók, majd a fasiszta terror elleni harcra buzdító lap, amelynek gyakran cenzú­rázott, vagy illegálisan megje­lenő példányai kézről kézre jártak annak Idején az elnyo­mottak és szenvedők körében. Ám később Is fáradhatatlan volt a Rudé právo: hazánk fel- szabadulását követően a Szov­jetunióval vállvetve küzdött szebb, jobb életet biztosító tár­sadalmunk építéséért. — Elődeink dicső múltját nemcsak kegyeletből, a törté­nelmi események iránti tiszte­letből idézzük fel ezen a kiál* lításon. Az emlékezés a múltra tanulságos. Célja ugyanis, hogy megértsük és másokkal is meg­értessük a harcos múlt üzene­tét, amelyre mai és legközeleb­bi feladataink teljesítésében támaszkodhatunk — mondotta megnyitó beszédében Zdenék Horení, a Rudé právo főszer­kesztő-helyettese. Ez az üzenet a tárlat vezér­gondolata: mindig a párt és a nép szolgálatában, mindig a szocializmus és a béke ügyéért. A mintegy 150 eredeti doku­mentum, fénykép, újságcikk, diapozitív és a többi anyag a Rudé právo tevékenységével, a párt bolsevizálásáért vívott har­cával, a gottwaldi vezetésnek nyújtott segítségével, a mostt bányászok sztrájkjának a tá­mogatásával ismerteti meg e látogatót. Hangsúlyozza a né­pünk februári győzelmének a jelentőségét és feleleveníti a további történelmi eseményeket. A bemutató nem túlságoson terjedelmes. A felületes látoga­tó néhány perc alatt megtekint­heti. Ha azonban figyelmesen szemléljük és elgondolkodunk -az anyagon, akkor a párt, Il­iéivé a Rudé právo hatévtize­des, mozgalmas útjáról beszá­moló adatok böngészése hosz- szabb időt vesz igénybe. De ne sajnáljuk a fáradságot, hiszen az emlékek felidézése az idő­sebbek számára ugyanolyan hasznos, mint azoknak az oku­lása,' akik csak hírből, szüleik elbeszéléséből, vagy a tanköny­vekből értesültek a múlt idők eseményeiről. Ezért is keresik fel ezekben a napokban a Klement Gott- wald Múzeumot oly sűrűn taní- lóik kíséretében az iskolák ta­nulói és az ipari tanulók. Cso­portjukhoz csatlakozva velük együtt tekintjük meg az üveg- szekrények tartalmát: például az első köztársaság proletárjai­nak és szegényeinek lealázó, szomorú sorsára emlékeztető koldusutalványokat, a szociális követelményeikért küzdő mun­kások rendíthetetlen harcát megörökítő fotókat. Tovább me­gyünk, hogy megcsodáljuk a testvéri szerkesztőségektől ka­pott emléktárgyakat és Antonín Zápotocky ajándékát, a Béke­verseny (Závod míru) első év­folyama győzteseinek szánt serleget. Felfigyelünk Gagarin kézírására, Václav Vacek és Nejedlý professzor leveleire is. Megilletődve állunk Eduard Urx feleségéhez és fiához írott utolsó levele előtt. Búcsúlevele mégsem patetikus. Olyan ember irta ezeket a megrendítő soro­kat, aki Julius Fučíkhoz, Jan Švermához és a többi harcos társához hasonlóan tudatában volt annak, hogy nem kerülheti el a halált. Mégsem alkudott meg. Meggyőződéséért, hogy igazságos harca a * párt győzel­mével ér véget, mint annyian, ő is életével fizetett. A kiállítás befejező része azt hangsúlyozza, amivel tapaszta­lataink alapján valamennyien tisztában vagyunk: a párt és a Rudé právo harca valóban ered­ményes volt. Erről tanúskodik az elmúlt 35 esztendő is, mai boldog, gondtalan életünk és derűs távlatú jövőnk. A kiállítás érdekességei közé tartoznak a Rudé právo szer­kesztőségének a kitüntetései is. Az 1955-ben adományozott Köz- társasági Érdemrend, az 1970- ben átvett Klement Gottwald Érdemrend és 1975-ből a Győ­zelmes Február Érdemrend, az állam és a párt legmagasabb elismerésének jelei. Beszámolónk nem lenne tel­jes, ha nem beszélnénk a Rudé právo szerkesztőinek az ifjú­sággal folytatott, a kiállítást tartalmasabbá tevő beszélgeté­seiről. A fiúknak és lányoknak a tárlat .megtekintése után te­hát alkalmuk nyílik megismer­kedni a pártsajtó küldetésével és az újságírók felelősségteljes munkájával. Követésre méltó, megszívlelendő példamutatás ez, amelyet — csakúgy mint az itt bemutatott, elgondolkodásra késztető filmek mondanivalóját — lehetetlen félreérteni. Min­den bizonnyal nem annyira az idősebbek, hanem inkább a fiatalok épülésére szolgálnak. KARDOS MARTA Megdöbbentő és meggyőző erejű A BRATISLAVAI VÁRMÚZEUM LEGÚJABB KIÁLLÍTÁSÁRÓL Még a beszédes kedvű em­ber is elnémul, amikor belép, mert a látvány hang nélküli kiáltásként hat. Balra pillant: a hírhedt Corpus Iuris Hunga- rici törvénykönyv néhány köte­tét látja. Jobb felől: az egykori főurak díszes öltözetét, nyílpus­káját. Szemben magával pedig a pellengért, a megszégyenlí- tésre, kikötésre szolgáló osz­lopot. A kiállítás, mely számos tár­gyi emlék, dokumentum, erede­ti fényképfelvétel segítségével bemutatja Szlovákia fővárosá­nak és környékének 1526 és 1948 közötti forradalmi moz­galmait, hagyományait, ezzel a látvánnyal fogadja az érkező­ket. Láthatjuk továbbá 11. József császár rendeletét, mely arra utasít, hogy miként kell elbán­ni a lázadó pórnéppel, mellette látjuk Kanya Marci, a bújdosó betyár büntetését tartalmazó ítéletét, és persze a derest is. A kiegyenesített kaszák, a puskákra szuronyként felsze­relt kaszák láttán azonban már bizonyított számunkra: az elnyomás ellen már a feuda­lizmus idején forradalmi harc­ra indultak őseink. Felesleges magyarázó szöve­gek nélkül, igénytelen, de nagy hatású feliratok, meg érdekes korabeli dokumentumok, képek és tárgyak értetik meg velünk az 1848~49-es polgári forra­dalmi események lényegét: küzdelem volt az a népet meg­illető legelemibb szabadságjo­gokért, a nagyobb darab ke­nyérért. A történelmi szembesítés módszerével tárják elénk a polgárság iparosító törekvéseit, nagytőkésekké válását, az ala­kuló, formálódó munkásosztály múlt század végi helyzetét a következő dokumentumok. Meg­nézni érdemes a Dynamit-No­bel részvénytársaság Boór Mi­hály számára kiadott, 50 arany befizetését igazoló részvényle­velet, meg a gyárépítést meg­örökítő fényképet, de önkénte­lenül is megdöbben a látogató, amikor megpillantja a Városi Népkonyha feliratú bögrét, és az alig 24 cm magas, 10 cm átmérőjű, háromrészes étel­hordót. Palkovits Mihály cse­lédkönyve, Iván Nohilak mun­kakönyvé, a vándorló kőműve­sek számára kiadott munka­könyvek magyarázat nélkül is megértetik: kik építették a gyárakat, s milyen társadalmi viszonyok közepette. A munkások szervezkedésé­nek ténye is bizonyított, ha megnézzük a munkásszínját­szók, a Karol Hanzliöek és Eduard Nemčík vezette MAG­NET énekkar, a szociáldemok­raták tevékenységét elénk táró okmányokat, fényképeket, em­léktárgyakat. És az is bizonyí­tott, hogy miként fogadták ezt a kapitalisták, hiszen az 1898- ban összeállított rendőrségi al­bumban ott látjuk a hivatalosan megfigyelt baloldali szervezők portréit. Az 1902-ben kiadott, háromnyelvű röplap is megbíz­ható tájékoztatást ad az akkori kőművesek életkörülményeiről, forradalmi elszántságáról. Harsogó vészharangkongatás- ként hat az első világháború idején lezajlott munkástünteté­sek kiáltása, bár csak a kiáltó munkásokat látjuk a korabeli fényképeken. Mellettük persze ott sorakoznak az akkori mun­kások és proletárok nyomorú­ságát idéző bizonyítékok is. A kommunisták szervezkedé­séről, a CSKP megalapításának eseményeiről, nem hivalkodva, de hiteles bizonyítékokat tár­va elénk adnak hírt a követ­kező tárlók. Lehetetlen észre nem venni az alapítók fényké­pei között Nagy Gyula elvtárs portréját, és nem megilletődni, amikor megpillantjuk ütött- kopott táskáját, melyet aján­dékba a 11. kongresszus küldöt­teként kapott. A két világháború közötti időszak munkásmozgalmi har­cát, pártunk küzdelmet bemu­tató anyag vázlatos csupán, de a rendezők érezhető szándéká­nak megfelelően; a lehető leg­egyszerűbben és legvilágosab­ban bizonyítja a történelmi küldetés vállalását. Felfigyelte­tő a tárlat Major István elv­társ tevékenységét külön feje­zetként bemutató része. Akarja-e a néző vagy nem, elfoglalt vagy sem, siet, vagy csak tölti az időt, magára von­ja a figyelmét az 1938 őszén, Dél-Szlovákiában rendezett an­tifasiszta tüntetésekről készí­tett néhány fénykép, és a „Véd­jük a köztársaságot, a magyar­ság jövőjét!“ feliratú plakát. A fasizmus elleni harcot idé­ző anyag is gondos válogatás­ra vall. Az illegális pártmun­kások itthoni küzdelméről is hírt ad, ugyanakkor pedig az ellenállási mozgalom Angliá­ban szervezett tevékenységéről, Alois Volný, meg több cseh­szlovák katona életsorsáról és a Nálepka kapitány vezette partizánok fegyveres harcáról. Megérti a néző a Szlovák Nemzeti Felkelés jelentőségét, abban a szovjet partizánok sze­repét az utolsó tablókat meg­szemlélve. Érdekes persze az is, hogy már akkor kis méretű (25x20x20 cmj adó vevő rádió­készüléket üzemeltettek a par­tizánok. Ami azonban a bizo­nyítás szempontjából sokkal fontosabb: minden fénykép, tárgy, bemutatott emlékanyag személyek, csoportok, partizá­nok és parlizánbrigádok sajátja volt annak idején. Örvendetes azonban az a tény, hogy a harmadik emele­ten található tárlat mellett több előadó- és vetítőterem is található, és ott a vármúzeum dolgozói előzetes bejelentés, kérés alapján egy-egy témakör vetítettképes előadását is meg­rendezik. Több alapiskola, kö­zépiskola pedagógusa, pionír- csapatának vezetője már fel is fedezte ezt a lehetőséget, és gyakori, hogy tanítási órákat, pionírfoglalkozásokat tartanak a vármúzeum legújabb kiállító- sának megtekintése után ezek­ben a termekben. HAJDÚ ANDRÁS Kommentáljuk CSUK A DOLGOZOK BEVONÁSÁNÁL Miért van az, hogy az újságokban, a rádióban, a televízió­ban szüntelenül a tervek teljesítéséről, süt túlteljesítéséről, a termelés hatékonyságának növeléséről és a termékek mi­nőségének javításáról számolnak be a megkérdezettek, s mégis lépten-nyomon bizonyos árucikkek hiányát tapasztal­ja, vagy gyér választékkal találkozik a vevő az üzletekben — állapítja meg a jóhiszemű ember. Jómagam is. Persze másoktól — ismeretlenektől — is hallottam már hasonló kifakadásokat. Ahány ember, annyiféle vélekedés. Vannak, akinek hiá­nyosak a gazdaságpolitikai ismereteik x hajlamosak a ta­pasztalt hibák általánosítására. Mások jobban ismerik tár­sadalmi, gazdasági, szociális fejlődésünk tényeit és ered­ményeit, s aszerint alakítják ki nézeteiket. Az említett ke­reskedelmi fogyatékosságuk különben sem minden üzletben fordulnak elő. Sokan közvetlen tapasztalataikból kevéssé ismerik az elmúl évtizedben elért sikereinket. Ennek il­lusztrálásaként elegendő néhány példát említenünk. Hogy az idén a nemzeti jövedelem eléri a 474 milliárd koronát és 1970-nel szemben 59 százalékkal lesz nagyobb, hogy a nép­gazdaságba csak az utolsó tíz évben 1 millió 338 milliárd koronát ruháztunk be, az ipari termelés a háromnegyedé­vel, a mezőgazdasági termelés — néhány kedvezőtlen időjá­rású esztendő ellenére — 19 százalékkal, a társadalmi fo-' gyasztás a teljes kétharmadával növekedett, beleértve a mű­velődési célokra fordított kiadásokat és a különféle szo­ciális juttatásokat is. Ezeknek megfelelően alakult a lakos­ság jövedelme is. S így lehetne sorolni tovább. Mindebből következik, s eléggé köztudott, hogy az ipari és a mezőgazdasági üzemeink túlnyomó része valóban tel­jesíti, számos pedig túlteljesíti a tervfeladatait. Viszont az is igaz, hogy vannak veszteséges termelő üzemeink is, ame­lyek lemaradnak a tervteljesítésben. Legfeljebb ez utób­biakra a hírközlő és tömegtájékoztató eszközök nem irá­nyítják kellőképpen a figyelmet. Pedig különösen égető kérdéssé válik a tervteljesítés, a hatékonyabb munka, a minőségjavítás a mostani időszak­ban — a 6. ötéves terv utolsó negyedében s a 7. ötéves tervidőszak megkezdése előtt, mely utóbbi egyúttal a nép­gazdaság tervszerű irányítási rendszerét tökéletesítő komp­lex intézkedésének érvénybelépését is jelenti. E komplex intézkedések alapja a hosszú távú, célprogra- mos tervezés, a hatásosabb műszaki kifejlesztés, az irányí­tási munka szervezésének tökéletesítése, az önálló elszámo­lás és ellenőrzés, valamint az anyagi ösztönzés, a hatékony­ság és a minőség gazdasági szabályozóinak fejlesztése. Egy vonatkozását e helyt hangsúlyoznunk kell. Azt, hogy az irányítás minden szintjén, főleg a munkahelyeken dol­gozó vezetőknek az éves gazdasági tervek előkészítésében, teljesítésében és ellenőrzésében szorosan együtt kell mű­ködniük a dolgozókkal, be kell őket vonni az irányítás mun­kájába. Nagyobb mértékben kell támaszkodniuk a munka­versenyben részt vevő kollektívák, szocialista munkabrigá­dok, racionalizációs brigádok, újítók kezdeményezésére és munkaaktivitására, s egyidejűleg kellően tájékoztatni a dol­gozók minél szélesebb tömegeit a tervteljesítés eredményei­ről a termelési és a műszaki-gazdasági értekezleteken. Ha­sonlóképp, a párt- és szakszervezeti, valamint a SZISZ-szer vezetekkel együttműködve be kell vonni őket a kollektív szerződések és a bérezés ellenőrzésébe is. Persze a szóban forgó komplex intézkedések bevezetését illetően nem ringathatjuk magunkat illúziókban, ünmaguk- tól nem hatnak, hanem csakis minden dolgozó részvételé­vel, aktív munkája s kezdeményezése révén. Es természe­tesen nem rövid távon. De az mindenesetre már most bizo­nyos: bevezetésével és érvényesítésével nemcsak népgazda­ságunk egész területén várható javulás a következő évek­ben, hanem egyre ritkábbakká válnak majd az írás elején említett bosszantó jelenségek is. MIKUS SÄNDOR AHOGYAN FIATALOKHOZ ILLŐ Az ifjú kommunisták és a vállalási mozgalom Az év elején, mint máshol, a komáromi (Komárno) járás­ban is Jelentős gazdasági ér­tékű vállalásokat jelentettek be az év nevezetes évfordulói je­gyében a Szocialista Ifjúsági Szövetség alapszervezeteí. A vállalások teljesítését nemrégi­ben értékelte a SZISZ járási bizottsága. Az értékeléskor megállapították: szinte minden munkahelyen pártunk fiatal tagjai, az ifjú kommunisták voltak a kezdeményezők, a szervezők, saját példamutatá­sukkal lelkesítők. Az ipari üzemek fiataljai buz­dításukra teljesítették azokat a vállalásokat, melyek célja a tervfeladatok időben és gazda­ságilag minél előnyösebb telje­sítése, valamint a villanyáram­mal való takarékosság volt. A PRIEMKO vállalat komáromi üzemében, a Nehézgépipari Üzemek Steiner Gábor Hajó­gyárában, a lTágmenti Gépgyá rak gútai (Kolárovo) üzemében, valamint a Len- és Kenderfel­dolgozó nemzeti vállalat tanyi (Tôň) üzemében az ifjú kom­munisták kezdeményezésére szervezték meg a vállalások teljesítését. Ilyen módon nagyon szép munkasikert értek el a hajó­gyári fiatalok: az OL-400-as sze­mélyszállító hajó szerelésének első szakaszában 82 600 koro­na értékű megtakarítást értek el. A Len- és Kenderfeldolgo­zó nemzeti vállalat tanyi Üze­mében Megály Margit és Tóth Imre, két ifjú kommunista kez­deményezésére egy-egy ifjúsági munkakollektíva vállalta az új dolgozók betanítását munkaidő­ben, a kollektívák szocialista gondozásba vették a munkagé­peket, s az eredmény: 60 000 koronás megtakarítás. A Vág- menti Gépgyárak gútai üzemé­ben is az ifjú kommunisták kezdeményezésére vállalták a fiatalok a termelés 1 százalé­kos növelését, ami 800 motor- kerékpárral többet Jelent a ter­vezettnél. A PRIEMKO vállalat fiataljai pedig a vállalási ak­ció során mintegy ráadásként a járási ifjúsági klub berende­zésének szerelését is vállalták. A falusi és mezőgazdasági if­júsági szervezetekben tevékeny­kedő ifjú kommunisták szerve­ző munkája, példamutatása is említésre méltó. Lajos János a búcsi (BúcJ, Balogh Anna a marcelházi (Marcelová) földmű­vesszövetkezetben, Szili Béla az Állami Gazdaságok komáromi részlegén dolgozó fiatalokat tömörítette ifjúsági munkakol­lektívákba, melyek a vállalt feladatokat teljesítették. Vág füzes (Vrbová), Duna- mocs (Moča), Csallóközaranyos (Zlatná na Ostrove), Alsópéter (Dolný Peter) községekben az ifjú kommunisták lendítették fel a klubtevékenységet és szer­vezték meg a közhasznú tár­sadalmi munkálatokat a Nem­zeti Front választási program­jának teljesítése érdekében. Szervező munkájuk sikeressé­gét 7800 ledolgozott munkaóra jelzi. Járásunk ifjú kommunistái bizonyították, hogy érdemesek idősebb elvtársaik bizalmára. MIRIAK FERENC

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents