Új Szó, 1980. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1980-09-23 / 225. szám, kedd

SUGÁRVESZÉLY NÉLKÜL Mi az a NEUTROSTOP? Mielőtt megkezdődött az atomerőművek építése, a mű­szaki megoldások közül világ­szerte a biztonságos üzemelte­tés megteremtése okozta a tu­dományos világban a legna­gyobb fejtörést. Olyan feltéte­leket kellett biztosítani, ame­lyek közt a kezelő személyzet sugárveszély nélkül dolgozhat korlátlan ideig. A biztonság szempontjából nagyon fontos az atomerőművek környékének védelme is, hiszen tudott, hogy egy nagyobb mennyiségű elsza­badult radioaktív sugáradag végzetes lehet az élővilág szá­mára. A veszélyt csak fokozza, hogy a radioaktív kisugárzás nem az illanó fajták közül va­ló, melyek egyszeri hatás után erejüket vesztik. Szomorú ta­pasztalatok bizonyítják — lásd Hirosima és Nagaszaki példáját —, hogy tartós erejű a káros hatás, még jóval az esetleges katasztrófa után született gene­rációk is nyomát viselhetik. esetleges módosításkor, egy. majdani atomerőmű bontáskor, ezeket nehéz és költséges úton lehet csupán eltávolítani. Egy további hátrányuk, hogy kisze­relés után rendszerint többé már nem alkalmazhatók, mert lehetetlen őket ismételten meg­építeni az eredeti minőségben és formában. -A tudomány föl­kínált erre a célra egy új mód­szert is: olyan árnyékfalak megépítését, amelyeknek paraf­finban feloldott bór az anya­guk. Itt viszont a mechanikai tulajdonságok bizonyultak a célnak meg nem felelőnek, « kivitelezést megnehezítette, hogy a paraffinnak nagyon ala­csony az olvadási pontja is, így ez a megoldás sem válhatott végérvényessé. Sok probléma megoldását vállalta tehát magá­ra az a bratislavai Slovnaftban dolgozó kutatócsoport is, amely célul tűzte egy új árnyékoló anyag kifejlesztését. — Nem kétlem, hogy tisztá­...egy egészen új, homogén anyagot kaptunk, ilyen szemcsék­kel — mutatja Jozef Nedas mérnök (A szerző felvétele) 1980 IX. 23. így érthető, hogy nem fölös­leges a négy-ötszörös biztonsá­gi övezet kialakítása az atom­erőművekben sem. Ezeket olyan megoldások szerint épí­tik, hogy a legkisebb észlelt ká­ros elváltozás esetében azonnal működésbe lépnek, még akkor is, ha erre az embertől paran­csot nem is kapnak. Sőt, úgy konstruáltattak, hogy komoly veszély esetében a kezelő sze­mélyzet meg sem akadályoz­hatná a védelmi zár működését. Ezáltal még az az eset is ki­zárt, hogy az ember visszaéljen a helyzetével, és akár tudato­san okozzon katasztrófát. Mára> már az atomerőművekben al­kalmazott automatizáció is el­érte azt a fokot, hogy az em­bernek jobbára be sem kell avatkoznia az energianyerési folyamatba. Fő feladata a vil- lanyenergia-termelés szintjé­nek szabályozása. Mindez vi­szont már a szekundér övezet­ben, azaz a hermetikus zár utáni részlegben történik. Viszont az állandóan megkö­vetelt üzembiztonság érdeké­ben, tehát a termelés normá­lis menetekor is fontos, hogy a primér rendszer egyes objek­tumai megközelíthetőek legye­nek az ember számára. A ve­szélytelen értintkezést ez eset­ben az ún. árnyékfalak bizto­sítják, melyek felfogják és így ártalmatlanná teszik a sugara­kat. Mivel ezeken a helyeken már sokkal alacsonyabb a su­gárszint, mint közvetlenül a re­aktorház térségében, de hosz- szabb itt-tartózkodáskor még mindig egészségre káros adag érheti az embert, fontos ide is olyan árnyékfalat emelni, ame­lyek tökéletesen kiszűrik ezt a veszélyt. A tudósok többféle anyag al­kalmazását ajánlják az árnyék­falak megépítésére, köztük a már bevált ólmot, betont, vagy kombinált konstrukciót, ez utóbbi esetben a víz tölti be az árnyékoló közeg szerepét. Tu­dott viszont, hogy ezek az anyagok olyan helyeken szol­gálnak kitűnően, ahol állandó jelleggel építhetőek be. Egy ban voltak a feladat súlyával, mégis milyen sikerrel járt a ku tatás? — kérdezem jozef Ne­da* mérnököt, a kutatócsoport vezetőjét. — Ahhoz, hogy e téren tisz­tán lássunk, fölvettük a kap­csolatot a Prá*;a melletti Reši- ben működő atomkutató köz­ponttal. Tulajdonképpen együtt­működve dolgoztunk a felada­ton. Míg a cseh kollégák kikí­sérletezték egy olyan polieti­lén-fajta összetételét, amely megfelelt a kívánalomnak, mi azon törtük a fejünket, hogy milyen úton diszpergálhatnánk belé az árnyékoló anyagot, ne­vezetesen a bórsavat. Rájöt­tünk, hogy a legalkalmasabb polietilén-fajta az, amelynek az olvadási indexe száz. Amikor ebbe telítettük a bórsavat, egy egészen új, homogén anyagot kaptunk, ilyen szemcsékkel — mutatja felém a félig tele lom­bikot. r— És ezzel elérték a célt? — Tulajdonképpen igen. Ezu­tán már csak azt kellett meg­oldani, hogy hol fogjuk ezt gyártani. Mivel olyan mennyi­ségre nem tart igényt az atom- energetika, hogy egy állandó részleg is megéljen a termelé­séből, azt. kerestük üzemünk­ben, hőgy hol, melyik gépso­ron lehetne alkalmasint, a kívá­nalomnak megfelelő mennyisé­get legyártani belőle. Nagyobb problémánk itt sem volt, mert a Slovnaftban eddig is gyár­tottunk polietilént, így az egyik meglevő színkeverő gépsorra esett a választásunk. Ezzel egy- időben, persze, kidolgoztuk a szemcsék további megmunkálá­sának módszerét is. Célunk az volt, hogy egy gyorsan össze- és szétszerelhető árnyékfalat hozzunk létre, aminek vastag­sága, magassága és szélessége szabadon alakítható lesz. így jutottunk el annak az idomtég­lának a tervéig, aminek ke­resztmetszete a nyomtatott „C“ betűt utánozza. Ebből aztán egyszerű egymásba csúsztatás­sal, könnyűszerrel létrehozható a kívánt méretű árnyékfal. Óri­ási előnye, hogy időtálló és esz­tétikus is. A higiénia szempont­jából is kifogástalan. És még valami; ezzel a módszerrel többszörös gyorsasággal építhe­tő meg az árnyékfal, mint az eddig alkalmazott módszerek­kel. — A forma tehát bevált, és a minőség? — Számtalan vizsgának ve­tettük alá a szemcséket és a kész ídomtéglát is. Mindahány­szor pozitív eredményt kap­tunk. — Hogyan reagált a tudomá­nyos világ, miután nyilvános­ságra hozták a kutatás ered­ményeit? — Azután, hogy publikáltuk az eredményeket a tudományos sajtóban, óriási visszhangot vál­tott ki a dolog. Leginkább az anyagválasztás döbbentette meg a tudósokat, majd rengeteg di­cséretet kaptunk p kitűnő anyagötvözetért és a praktikus formáért. Sőt, az idomtégla ne­ve is sikert aratott. NEUTRO- STOP-nak neveztük el. — Gondolom az alkalmazási köre nem szűkül le csupán az atomerőművekre? — Távolról sem. Kitünően al­kalmazható minden sugárve- szélynek kitett munkahelyen. Eszerint számításba jöhetnek különböző kutatóintézetek, la­boratóriumok stb ... — Betörünk tehát ezzel a ter­mékkel a világpiacra? — Teljes mértékben, Keleten és Nyugaton egyaránt. Alkal­mazást nyert már a Szovjetu­niótól kezdve egész Svédorszá­gig. — Arról, hogy mennyire bevált termékről van szó, az is sokat elárul, hogy mind a szemcse, mind az idomtégla is, külön-külön törvénnyel védett szabadalom tárgya. Ennek kö­szönhetően is, ha az atomener­getikával kapcsolatban bárhol a világon szóba kerül hazánk, rólunk mindig őszinte elisme­réssel és tisztelettel beszélnek. RESZELI BÉLA A CKD üzemeiből kikerült mozdony típusok utolsó változata, a 477 000 számú, 1955-ben készült (A szerző felvél elei) Egy korszak lezárult Liberec búcsút vett a gőzmozdonytól Liberec, ez a különleges hangulatú és szép fekvésű észak-csehországi város, pon­tosabban ennek állomása ez év augusztusában méltó módon búcsúzott el az utolsó gőzmoz­donytól, amely hazánk vasút­jain teljesített szolgálatot. Ez­zel hazai v/isútunk történelmé­ben végérvényesen lezárult egy szakasz, amelyet szakmai kö­rökben „a gőz évszázadának“ neveztek. Ez az évszázad, il­letve egészen pontosan másfél évszázad pedig a szó szoros ér­telmében óriási jelentőségű volt a vasúti közlekedés fejlő­désében. A Prágából útnak indított utolsó gőzmozdony vontatta szerelvény az előre meghatáro zott menetrend szerint, haj­szálpontosan érkezett végállo­mására, Liberecbe. Nem akár­milyen szerelvényről volt szó, hiszen a közönséges személyi kocsik között volt egy sötét­kék szalonkocsi is, amely egy­kor az Osztrák—Magyar Mo­narchia trónörökösének a ké­nyelmét szolgálta. Tudjuk, mi történt Szarajevóban Ferenc Ferdinánddal. Azt azonban már ikevesen tudják, hogy az 1909- ben gyártott összkomfortos vasúti kocsival kellett volna az illusztris házaspárnak annak idején Szarajevóba utaznia, de közvetlenül elindulás előtt megállapították, hogy a kényel­mes közlekedési eszköz csap­ágyai nincsenek rendben. A végzetes út megtételére így más szalonkocsi igénybevételé­vel került sor. A polgári köz­társaság megalakulása után a szalonkocsit tovább használták, diplomáciai látogatásokra utaz­tak rajta az ország vezető poli­tikusai. A második világhábo­rút is átvészelte, 1964-ben vé­gül vakvágányra állították, és a Prágai Műszaki Múzeum ál­lományába került. A liioereci útra nagy gonddal készítették elő, ezúttal nem diplomaták ültek rajta, hanem az ország legjobb vasutasai, akiket meghívtak Liberecbe, hogy jelképesen lezárják vas- utaink fejlődésének egy idő­szakát. Attól a szombati nap­tól kezdve ugyanis a gőzmoz­donyokat már legfeljebb csak kisegítő vontatásra és tolatás­ra használják fel. A szerelvé­nyeket most már csak villany­mozdonyok, dízel- vagy dízel- elektromos mozdonyok vontai ják. Ügy véljük, helyesen tették a vasutasok, hogy megemlékez­tek a közlekedési rendszer fej­lődése fontos szakaszának be­fejezéséről. Méltó módon em­lékeztek meg azokról, akik sokat tettek a gőzmozdonyok fejlesztéséért, amelyekből né­hány szép példány ismmár véglegesen bevonult a Prágai Műszaki Múzeum, illetve a Vas- űttörténeti Múzeum állományá­ba. A jelképes aktussal azok­nak is köszönetét mondottak napjaink vasutasai, akik év­tizedekig szolgáltak gőziaozdo- riyokon. Tiszteletet érdemelnek, hiszen igen gyakran rendkívül kedvezőtlen körülmények kö­zött, forróságban és dermesztő hidegben, esőben és hóvihar­ban is teljesítették kötelessé­güket. Hazánk gépipara kiváló mozdonyokat gyártott, ezek a szó szoros értelmében a föld­kerekség mind az öt kontinen­sén közlekedtek. Az ország különböző vasútál­lomásain 12 régi gőzmozdony tekinthető meg. Aki végignézi ezeket, jó áttekintést nyer ró­la, mekkorát fejlődött e szak­ágazatban is a technika. Közü­lük az egyiket 1873-ban gyár­tották. A 411.019 számol kap­ta és 1954-ig szolgált. A libereci állomáson az ün­neplőik megtekinthették a 498.106 számú mozdonyt is, amelyet 1955-ben gyártottak a Skoda Művekben. 1964-ben Houba és Procházika, a két ki­váló mozdonyvezető 162 km/ óra sebességet ért el vele. A kiváló, 2600 lóerős gép a szó szoros értelmében végigszolgál­ta a gőzmozdonyok korszakát. Az országos gőzmozdonykiál- lítás nagy érdeklődésnek ör­vendett. Nemcsak hazai érdek­lődők tekintették meg a vete­rán gépeket, hanem Európa más országaiból is több száz látogató érkezett Liberecbe. A kiállítás megnyitása nap­ján 20 kiváló gőzmozdonyveze­tőt tüntettek ki. A kiállítás idején „történelmi“ különvona- tokat indítottak különböző ál­lomásokra, így az érdeklődők még egyszer, utoljára igénybe vehették az évtizedekig szol­gált fapados személyi kocsikat, a békebeli szerelvényeket, és meggyőződhettek róla, hogy mekkorát fejlődött 100—150 óv alatt a vasút. MIROSLAV VODÉRA A komplex intézkedések és az építőipar A komplex intézkedések oélja a hatékonyság elmé­lyítése népgazdaságunkban, elsősorban a tervgazdálko­dás megszilárdításával és eredményesebb tudományos­műszaki fejlesztéssel. Az új mutatórendszer értelmében nem csupán a vállalatok teljesítményét értékelik majd, hanem a vállalat glo­bális eredményein keresztül minden egyes kollektíva ós egyén teljesítményét is számba veszik. Ezt a célt szolgálja majd a saját tel­jesítmény mutató is, amely a teljesítmény értékeléséből kizárja a felhasznált anyag értékét. Ezzel az értékelési rendszerrel megteremtődnek egyúttal annak a feltételei is, hogy a bérek valóban az elvégzett munka értékét tükrözzék. A saját teljesít­mény mutató hozzájárul ah­hoz is, hogy a vállalatok üzemek erőteljesebben csök­kentsék az anyagi költsége­ket, magyarán: az anyagfel­használást. Az új utaknak, erőfeszíté­seknek már a hetedik öt­éves terv előkészítésében is meg kell nyilvánulnia. A komplex intézik edések ben foglaltak szerint a tervfel­adatokat úgy határozzák meg az egyes vállalatok, hogy a dolgozókat nagyobb kezdeményezőkészségre ösz­tönzik. Érdekeltté teszik a dolgozókat a nagyobb gaz­dasági eredmények elérésé­ben, a hatékonyság növelé­sében és a minőség javítá­sában. A különböző bírságok fizetésére már nem lesz olyan könnyű anyagi fede­zetet előteremteni, mint az eddigiek során erre lehe­tőség nyílt, ezáltal a szer­ződéses kapcsolatok terén is nagyobb rendet lehet majd teremteni. Megválto­zik a kivitelezők és a meg­rendelők közti kapcsolat, ami bizonyára a szükségle­tek jobb kielégítésében nyil­vánul majd meg. A komplex intézkedések döntő fordulatot hoznak bi­zonyára a meglevő termelő kapacitások, így az építő­ipari kapacitások kihaszná­lásában is. A jövőben egyet­len vállalat sem engedheti meg majd magának azt a luxust, hogy termelő kapa­citását kihasználatlanul hagyja a büntetés veszélye nélkül. A komplex intézkedések az építőipari vállalatokat mindenesetre az átadási határidők lerövidítésére ösz­tönzik, mert gazdaságilag csak ebben az esetben jár­nak jól, vagyis a lerövidí­tett átadási határidőkből származó előnyök alapján részesülnek jutalomban. Amennyiben a helyzet for­dított lesz, szigorú bünte­tést rónak ki az építőválla­latokra. S nem csupán a vállalatra, hanem az egyes területeikért felelős vezető dolgozókra, tervező kolleik tívákra stb. Ez azt jelenti, hogy min­den egyes mesternek, tech­nikusnak, az irányítás kü­lönböző szintjein dolgozók­nak következetesebben, ha­tékonyabban kell szervezni­ük munkájukat, ami az el­következő ötéves tervidő­szakra kitűzött feladatok teljesítése szempontjából is elengedhetetlen követel­mény. Ezt segíti elő a dif­ferenciálás elvének követ­kezetes érvényesítése is, amire az építőiparban ugyancsak nagy szükség van. DANIEL VALKOVEC mérnök

Next

/
Thumbnails
Contents