Új Szó, 1980. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1980-09-23 / 225. szám, kedd
SUGÁRVESZÉLY NÉLKÜL Mi az a NEUTROSTOP? Mielőtt megkezdődött az atomerőművek építése, a műszaki megoldások közül világszerte a biztonságos üzemeltetés megteremtése okozta a tudományos világban a legnagyobb fejtörést. Olyan feltételeket kellett biztosítani, amelyek közt a kezelő személyzet sugárveszély nélkül dolgozhat korlátlan ideig. A biztonság szempontjából nagyon fontos az atomerőművek környékének védelme is, hiszen tudott, hogy egy nagyobb mennyiségű elszabadult radioaktív sugáradag végzetes lehet az élővilág számára. A veszélyt csak fokozza, hogy a radioaktív kisugárzás nem az illanó fajták közül való, melyek egyszeri hatás után erejüket vesztik. Szomorú tapasztalatok bizonyítják — lásd Hirosima és Nagaszaki példáját —, hogy tartós erejű a káros hatás, még jóval az esetleges katasztrófa után született generációk is nyomát viselhetik. esetleges módosításkor, egy. majdani atomerőmű bontáskor, ezeket nehéz és költséges úton lehet csupán eltávolítani. Egy további hátrányuk, hogy kiszerelés után rendszerint többé már nem alkalmazhatók, mert lehetetlen őket ismételten megépíteni az eredeti minőségben és formában. -A tudomány fölkínált erre a célra egy új módszert is: olyan árnyékfalak megépítését, amelyeknek paraffinban feloldott bór az anyaguk. Itt viszont a mechanikai tulajdonságok bizonyultak a célnak meg nem felelőnek, « kivitelezést megnehezítette, hogy a paraffinnak nagyon alacsony az olvadási pontja is, így ez a megoldás sem válhatott végérvényessé. Sok probléma megoldását vállalta tehát magára az a bratislavai Slovnaftban dolgozó kutatócsoport is, amely célul tűzte egy új árnyékoló anyag kifejlesztését. — Nem kétlem, hogy tisztá...egy egészen új, homogén anyagot kaptunk, ilyen szemcsékkel — mutatja Jozef Nedas mérnök (A szerző felvétele) 1980 IX. 23. így érthető, hogy nem fölösleges a négy-ötszörös biztonsági övezet kialakítása az atomerőművekben sem. Ezeket olyan megoldások szerint építik, hogy a legkisebb észlelt káros elváltozás esetében azonnal működésbe lépnek, még akkor is, ha erre az embertől parancsot nem is kapnak. Sőt, úgy konstruáltattak, hogy komoly veszély esetében a kezelő személyzet meg sem akadályozhatná a védelmi zár működését. Ezáltal még az az eset is kizárt, hogy az ember visszaéljen a helyzetével, és akár tudatosan okozzon katasztrófát. Mára> már az atomerőművekben alkalmazott automatizáció is elérte azt a fokot, hogy az embernek jobbára be sem kell avatkoznia az energianyerési folyamatba. Fő feladata a vil- lanyenergia-termelés szintjének szabályozása. Mindez viszont már a szekundér övezetben, azaz a hermetikus zár utáni részlegben történik. Viszont az állandóan megkövetelt üzembiztonság érdekében, tehát a termelés normális menetekor is fontos, hogy a primér rendszer egyes objektumai megközelíthetőek legyenek az ember számára. A veszélytelen értintkezést ez esetben az ún. árnyékfalak biztosítják, melyek felfogják és így ártalmatlanná teszik a sugarakat. Mivel ezeken a helyeken már sokkal alacsonyabb a sugárszint, mint közvetlenül a reaktorház térségében, de hosz- szabb itt-tartózkodáskor még mindig egészségre káros adag érheti az embert, fontos ide is olyan árnyékfalat emelni, amelyek tökéletesen kiszűrik ezt a veszélyt. A tudósok többféle anyag alkalmazását ajánlják az árnyékfalak megépítésére, köztük a már bevált ólmot, betont, vagy kombinált konstrukciót, ez utóbbi esetben a víz tölti be az árnyékoló közeg szerepét. Tudott viszont, hogy ezek az anyagok olyan helyeken szolgálnak kitűnően, ahol állandó jelleggel építhetőek be. Egy ban voltak a feladat súlyával, mégis milyen sikerrel járt a ku tatás? — kérdezem jozef Neda* mérnököt, a kutatócsoport vezetőjét. — Ahhoz, hogy e téren tisztán lássunk, fölvettük a kapcsolatot a Prá*;a melletti Reši- ben működő atomkutató központtal. Tulajdonképpen együttműködve dolgoztunk a feladaton. Míg a cseh kollégák kikísérletezték egy olyan polietilén-fajta összetételét, amely megfelelt a kívánalomnak, mi azon törtük a fejünket, hogy milyen úton diszpergálhatnánk belé az árnyékoló anyagot, nevezetesen a bórsavat. Rájöttünk, hogy a legalkalmasabb polietilén-fajta az, amelynek az olvadási indexe száz. Amikor ebbe telítettük a bórsavat, egy egészen új, homogén anyagot kaptunk, ilyen szemcsékkel — mutatja felém a félig tele lombikot. r— És ezzel elérték a célt? — Tulajdonképpen igen. Ezután már csak azt kellett megoldani, hogy hol fogjuk ezt gyártani. Mivel olyan mennyiségre nem tart igényt az atom- energetika, hogy egy állandó részleg is megéljen a termeléséből, azt. kerestük üzemünkben, hőgy hol, melyik gépsoron lehetne alkalmasint, a kívánalomnak megfelelő mennyiséget legyártani belőle. Nagyobb problémánk itt sem volt, mert a Slovnaftban eddig is gyártottunk polietilént, így az egyik meglevő színkeverő gépsorra esett a választásunk. Ezzel egy- időben, persze, kidolgoztuk a szemcsék további megmunkálásának módszerét is. Célunk az volt, hogy egy gyorsan össze- és szétszerelhető árnyékfalat hozzunk létre, aminek vastagsága, magassága és szélessége szabadon alakítható lesz. így jutottunk el annak az idomtéglának a tervéig, aminek keresztmetszete a nyomtatott „C“ betűt utánozza. Ebből aztán egyszerű egymásba csúsztatással, könnyűszerrel létrehozható a kívánt méretű árnyékfal. Óriási előnye, hogy időtálló és esztétikus is. A higiénia szempontjából is kifogástalan. És még valami; ezzel a módszerrel többszörös gyorsasággal építhető meg az árnyékfal, mint az eddig alkalmazott módszerekkel. — A forma tehát bevált, és a minőség? — Számtalan vizsgának vetettük alá a szemcséket és a kész ídomtéglát is. Mindahányszor pozitív eredményt kaptunk. — Hogyan reagált a tudományos világ, miután nyilvánosságra hozták a kutatás eredményeit? — Azután, hogy publikáltuk az eredményeket a tudományos sajtóban, óriási visszhangot váltott ki a dolog. Leginkább az anyagválasztás döbbentette meg a tudósokat, majd rengeteg dicséretet kaptunk p kitűnő anyagötvözetért és a praktikus formáért. Sőt, az idomtégla neve is sikert aratott. NEUTRO- STOP-nak neveztük el. — Gondolom az alkalmazási köre nem szűkül le csupán az atomerőművekre? — Távolról sem. Kitünően alkalmazható minden sugárve- szélynek kitett munkahelyen. Eszerint számításba jöhetnek különböző kutatóintézetek, laboratóriumok stb ... — Betörünk tehát ezzel a termékkel a világpiacra? — Teljes mértékben, Keleten és Nyugaton egyaránt. Alkalmazást nyert már a Szovjetuniótól kezdve egész Svédországig. — Arról, hogy mennyire bevált termékről van szó, az is sokat elárul, hogy mind a szemcse, mind az idomtégla is, külön-külön törvénnyel védett szabadalom tárgya. Ennek köszönhetően is, ha az atomenergetikával kapcsolatban bárhol a világon szóba kerül hazánk, rólunk mindig őszinte elismeréssel és tisztelettel beszélnek. RESZELI BÉLA A CKD üzemeiből kikerült mozdony típusok utolsó változata, a 477 000 számú, 1955-ben készült (A szerző felvél elei) Egy korszak lezárult Liberec búcsút vett a gőzmozdonytól Liberec, ez a különleges hangulatú és szép fekvésű észak-csehországi város, pontosabban ennek állomása ez év augusztusában méltó módon búcsúzott el az utolsó gőzmozdonytól, amely hazánk vasútjain teljesített szolgálatot. Ezzel hazai v/isútunk történelmében végérvényesen lezárult egy szakasz, amelyet szakmai körökben „a gőz évszázadának“ neveztek. Ez az évszázad, illetve egészen pontosan másfél évszázad pedig a szó szoros értelmében óriási jelentőségű volt a vasúti közlekedés fejlődésében. A Prágából útnak indított utolsó gőzmozdony vontatta szerelvény az előre meghatáro zott menetrend szerint, hajszálpontosan érkezett végállomására, Liberecbe. Nem akármilyen szerelvényről volt szó, hiszen a közönséges személyi kocsik között volt egy sötétkék szalonkocsi is, amely egykor az Osztrák—Magyar Monarchia trónörökösének a kényelmét szolgálta. Tudjuk, mi történt Szarajevóban Ferenc Ferdinánddal. Azt azonban már ikevesen tudják, hogy az 1909- ben gyártott összkomfortos vasúti kocsival kellett volna az illusztris házaspárnak annak idején Szarajevóba utaznia, de közvetlenül elindulás előtt megállapították, hogy a kényelmes közlekedési eszköz csapágyai nincsenek rendben. A végzetes út megtételére így más szalonkocsi igénybevételével került sor. A polgári köztársaság megalakulása után a szalonkocsit tovább használták, diplomáciai látogatásokra utaztak rajta az ország vezető politikusai. A második világháborút is átvészelte, 1964-ben végül vakvágányra állították, és a Prágai Műszaki Múzeum állományába került. A liioereci útra nagy gonddal készítették elő, ezúttal nem diplomaták ültek rajta, hanem az ország legjobb vasutasai, akiket meghívtak Liberecbe, hogy jelképesen lezárják vas- utaink fejlődésének egy időszakát. Attól a szombati naptól kezdve ugyanis a gőzmozdonyokat már legfeljebb csak kisegítő vontatásra és tolatásra használják fel. A szerelvényeket most már csak villanymozdonyok, dízel- vagy dízel- elektromos mozdonyok vontai ják. Ügy véljük, helyesen tették a vasutasok, hogy megemlékeztek a közlekedési rendszer fejlődése fontos szakaszának befejezéséről. Méltó módon emlékeztek meg azokról, akik sokat tettek a gőzmozdonyok fejlesztéséért, amelyekből néhány szép példány ismmár véglegesen bevonult a Prágai Műszaki Múzeum, illetve a Vas- űttörténeti Múzeum állományába. A jelképes aktussal azoknak is köszönetét mondottak napjaink vasutasai, akik évtizedekig szolgáltak gőziaozdo- riyokon. Tiszteletet érdemelnek, hiszen igen gyakran rendkívül kedvezőtlen körülmények között, forróságban és dermesztő hidegben, esőben és hóviharban is teljesítették kötelességüket. Hazánk gépipara kiváló mozdonyokat gyártott, ezek a szó szoros értelmében a földkerekség mind az öt kontinensén közlekedtek. Az ország különböző vasútállomásain 12 régi gőzmozdony tekinthető meg. Aki végignézi ezeket, jó áttekintést nyer róla, mekkorát fejlődött e szakágazatban is a technika. Közülük az egyiket 1873-ban gyártották. A 411.019 számol kapta és 1954-ig szolgált. A libereci állomáson az ünneplőik megtekinthették a 498.106 számú mozdonyt is, amelyet 1955-ben gyártottak a Skoda Művekben. 1964-ben Houba és Procházika, a két kiváló mozdonyvezető 162 km/ óra sebességet ért el vele. A kiváló, 2600 lóerős gép a szó szoros értelmében végigszolgálta a gőzmozdonyok korszakát. Az országos gőzmozdonykiál- lítás nagy érdeklődésnek örvendett. Nemcsak hazai érdeklődők tekintették meg a veterán gépeket, hanem Európa más országaiból is több száz látogató érkezett Liberecbe. A kiállítás megnyitása napján 20 kiváló gőzmozdonyvezetőt tüntettek ki. A kiállítás idején „történelmi“ különvona- tokat indítottak különböző állomásokra, így az érdeklődők még egyszer, utoljára igénybe vehették az évtizedekig szolgált fapados személyi kocsikat, a békebeli szerelvényeket, és meggyőződhettek róla, hogy mekkorát fejlődött 100—150 óv alatt a vasút. MIROSLAV VODÉRA A komplex intézkedések és az építőipar A komplex intézkedések oélja a hatékonyság elmélyítése népgazdaságunkban, elsősorban a tervgazdálkodás megszilárdításával és eredményesebb tudományosműszaki fejlesztéssel. Az új mutatórendszer értelmében nem csupán a vállalatok teljesítményét értékelik majd, hanem a vállalat globális eredményein keresztül minden egyes kollektíva ós egyén teljesítményét is számba veszik. Ezt a célt szolgálja majd a saját teljesítmény mutató is, amely a teljesítmény értékeléséből kizárja a felhasznált anyag értékét. Ezzel az értékelési rendszerrel megteremtődnek egyúttal annak a feltételei is, hogy a bérek valóban az elvégzett munka értékét tükrözzék. A saját teljesítmény mutató hozzájárul ahhoz is, hogy a vállalatok üzemek erőteljesebben csökkentsék az anyagi költségeket, magyarán: az anyagfelhasználást. Az új utaknak, erőfeszítéseknek már a hetedik ötéves terv előkészítésében is meg kell nyilvánulnia. A komplex intézik edések ben foglaltak szerint a tervfeladatokat úgy határozzák meg az egyes vállalatok, hogy a dolgozókat nagyobb kezdeményezőkészségre ösztönzik. Érdekeltté teszik a dolgozókat a nagyobb gazdasági eredmények elérésében, a hatékonyság növelésében és a minőség javításában. A különböző bírságok fizetésére már nem lesz olyan könnyű anyagi fedezetet előteremteni, mint az eddigiek során erre lehetőség nyílt, ezáltal a szerződéses kapcsolatok terén is nagyobb rendet lehet majd teremteni. Megváltozik a kivitelezők és a megrendelők közti kapcsolat, ami bizonyára a szükségletek jobb kielégítésében nyilvánul majd meg. A komplex intézkedések döntő fordulatot hoznak bizonyára a meglevő termelő kapacitások, így az építőipari kapacitások kihasználásában is. A jövőben egyetlen vállalat sem engedheti meg majd magának azt a luxust, hogy termelő kapacitását kihasználatlanul hagyja a büntetés veszélye nélkül. A komplex intézkedések az építőipari vállalatokat mindenesetre az átadási határidők lerövidítésére ösztönzik, mert gazdaságilag csak ebben az esetben járnak jól, vagyis a lerövidített átadási határidőkből származó előnyök alapján részesülnek jutalomban. Amennyiben a helyzet fordított lesz, szigorú büntetést rónak ki az építővállalatokra. S nem csupán a vállalatra, hanem az egyes területeikért felelős vezető dolgozókra, tervező kolleik tívákra stb. Ez azt jelenti, hogy minden egyes mesternek, technikusnak, az irányítás különböző szintjein dolgozóknak következetesebben, hatékonyabban kell szervezniük munkájukat, ami az elkövetkező ötéves tervidőszakra kitűzött feladatok teljesítése szempontjából is elengedhetetlen követelmény. Ezt segíti elő a differenciálás elvének következetes érvényesítése is, amire az építőiparban ugyancsak nagy szükség van. DANIEL VALKOVEC mérnök
