Új Szó, 1980. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1980-09-17 / 220. szám, szerda

IRAN /ISMÉT NAPIRENDEN A TÖSZÜGY Feszültség az iraki — ifani határon (ČSTK) — lAz iráni parla­ment májusi mega Iák u Iá sa óta első ízben foglalkozott az Irán­ban fogva tartott 52 amerikai diplomatatúsz ügyével. A kép- viselők úgy döntöttek, hogy a már lassan egy éve húzódó túszügyet nem plenáris ülése­ken vitatják meg, hanem kü­lönbizottságot hoznak létre a probléma megvitatása végett. Az iraki—iráni határon to­vábbra is feszült a helyzet. Az iraki hadügyminisztérium hiva­talos szóvivője megerősítette, hogy az iráni egységek ismét megtámadták a Hasra város közelében levő iraki határ menti alakulatokat. Izzat Ibra­him, az Iraki Forradalmi Ta­nács főparancsnokságának: he­lyettese római sajtókonferen­ciáján kijelentette, hogy Iraik már visszaszerezte Irántól a közös államhatár mentén azt a területet, amelyet tulajdonának tart, s a hét végéig ki alkarja terjeszteni fennhatóságát to­vábbi — úgymond — vita tár­gyát képező területekre. A SZOVJET KÜLDÖTTSÉG FELSZÓLALÁSA MADRIDBAN (ČSTK) — Madridban kétna­pos szünet után folytatódott a november 11-én, a spanyol fő­városban ikezdődő találkozó előkészítése, melyen a helsín-i (ki Záróokmányt aláírt 35 or­szág képviselői vesznek részt. Az előkészítő tanácskozás résztvevői folytatták a madri­di találkozó programjával és napirendjével kapcsolatos vi­tát. Rendkívül nagy érdeklődés (kísérte a szovjet delegáció ve* zetőjének hozzászólását. Hang­súlyozta: a Szovjetunió reméli, hogy a most folyó előkészületi megbeszélések hozzájárulnak a barátság, a biztonság és az eu­rópai országok közötti együtt­működés megszilárdításához. SALVADOR POLITIKAI FOGLYOK ÉHSÉGSZTRÁJKJA (ČSTK) — Salvadorban a hét elején újabb 38 áldozatot köve­telt a kormánykatonák terrorja. Ä Salvadori Köztársaság meg­alakulásának évfordulóját (1821' szeptember 15.) a junta azzal ,.ünnepelte“, hogy az ellenállás legkisebb jelére is a legkegyet- lenebbül reagált. A bebörtönzött politikai fog­lyok különböző csoportjai az ál­lamünnep alkalmából éhség- sztrájkot tartottak és az ellen­zéki vezetők azonnali szabadon- bocsátását követelték. Becslé­sek szerint a junta a baloldal több mint háromszáz képviselő­jét tartja fogva. SZABADSÁGOT ANTONIO MAIDANÁNAK! (ČSTK) — Világszerte nagy felháborodást keltett, hogy Bue­nos Airesben néhány nappal ezelőtt letartóztatták és isme­retlen helyre szállították Anto­nio Maidanát, a Paraguayi Kommunista Párt KB első titká­rát és Emilio Roát, az egyik paraguayi szakszervezeti veze­tőt. A Szovjet Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsa is nyilatkozatban ad hangot a szovjet nép aggo­dalmának a paraguayi hazafi­ak eltűnése miatt. Az, hogy sem­miféle hír sincsen hollétükről, komoly kétségeket kelt. A Szov­jet Szakszervezetek Központi Tanácsának nyilatkozata a szov­jet dolgozók millióinak a nevé­ben követeli, hogy az argentin kormány minél hamarabb en­gedje szabadon Ňaidanát és Roát. A dokumentum szolidari­tásáról biztosítja a paraguayi dolgozókat, akik igen nehéz kö­rülmények Között küzdenek a Stroessner diktatúra ellen. Megkeztó&tt az IPU 67. konferenciája (ČSTK) — Berlinben tegnap megkezdődött az Interparla­mentáris Unió 67. konferenciá­ja. Nyolcvanhét ország több mint ezer küldötte, 15 nemzet­közi. szervezet képviselője és további vendégek vesznek részt rajta. A csehszlovák (küldött­séget Bohuslav Kučera, a Szö­vetségi Gyűlés alelnöke vezeti. Az ünnepélyes megnyitáson részt vettek* az NDK legfelsőbb állami képviselői élükön Erich Honeckerrel, az NSZEP KB főtitkárával, az NDK Államta­nácsának elnökével. Letartóztatások . Chilién (ČSTK) •—• A chilei főváros­ban tegnap letartóztatták a fia­talok jogainak védelmére meg­alapított országos bizottság 8 tagját. Köztük van Gmlliermo Yunque, a bizottság elnöke is. Ezek a chilei hazafiak a Né­pi Egység kormánya megdönté­sének 7. évfordulója előtt tilta­kozó tüntetést szerveztek Pino­chet választási komédiája ellen. Most azzal vádolják őket, hogy megsértették a nemzetbiztonsá­gi törvényeket. Pertini Kínába utazott (ČSTK) — Pertini olasz ál­lamfő tegnap látogatásra in­dult Kínába. Pekingbe tartó út­ját egynapos „magánlátogatás­ra“ megszakítja Kuvaitban. Kí­nai tartózkodása során megbe­széléseket folytat Csao Ce-jang (kormányfővel és további kínai vezetőkkel, majd több 'kínai várost és történelmi nevezetes­séget is megtekint. Peringből szeptember 26-án Hongkongba utaziik, majd Jor­dánián keresztül október else­jén tér vissza Rómába. Az olasz államfő kíséretében tar­tózkodik Colombo külügymi­niszter is. Az Arab Liga felhívása (ČSTK) — Sadli Klibi, az Arab Liga főtitkára a világ ve­zető hatalmait és az arab or­szágokat olyan akciókra szólí­totta fel, amelyek meggátolná­nak újabb izraeli agressziókat a Közel-Keleten. Az Arab Liga tanácsánaik tegnap este Tunisz­ban végétért ülésén Klibi azt mondotta, hogy az Arab Liga szervezetének rendelkezésére álló információk szerint Izrael arra (készül, hogy űj tények elé állítsa a világ közvélemé­nyét. Az Arab Liga főtitkára (kifej­tette azt a nézetét, hogy az arab országoknak külön-külön vagy együttesen úgy kellene fellépniük, hogy Izrael szá­mára nyilvánvaló legyen, mi­szerint egy űj támadás esetén egységes arab fronttal találja magát szemben. Sadli Klibi elégedettségét fe­jezte ki Szíria és Líbia állam- szövetsége létrejöttén. A tőkés gazdasági válság nem kerülte el Svédországot sem. Az elmúlt pénzügyi évben, amely június 30 án ért véget, a költségve- tési deficit elérte az 53 milliárd svéd koronát. A külkereskedelmi mérleghiány az első félévben szintén rendkívül magas — hatmii- liárd svéd korona — volt. Nyugtalanító méreteket ölt a munkanél- kiiliség: Svédországban jelenleg 100 000 munkanélkülit tartanaié nyilván. Mindez arról tanúskodik, hogy a „svéd gazdasági csoda" már a múlté. Ezt erősítene meg a kb. egymillió svéd dolgozó má­jusi sztrájkja is, amely a dolgozók és a gyárosok között 70 éve tartó relatív megbékélés után a legnagyobb sztrájkakció volt. Ké­pünkön: a hordágyon fekvő ,Moder Sveaa (svéd anya) a válság­gal küszködő svéd gazdaságot szimbolizál/a egy stockholmi szak-1 szervezeti tüntetésen (ČSTK-felvétel) FRANCIAORSZÁG AKTIVIZÁLÓDNAK A SZÉLSŐJOBBOLDALI ERŐK (ČSTK) — Annak ellenére, hogy Nice-ben megkezdődött a szeptember 3-án feloszlatott Fané nevű fasiszta szervezet négy tagja elleni bírósági el­járás és Párizsban szombaton két terroristát letartóztattak, Franciaországban a szélsőjobb- oldali erők tovább aktivizá- lódnaik. Az elmúlt hét végén a szélsőséges elemek a Francia Kommunista Párt széikházát és a CGT szakszervezeti (központ székházát vették célba. Párizs 12. kerületében isme­retlen tettesek megpróbáltak felgyújtani az FKP irodáját, Orange-ban pedig hasonló tá­madást intéztek a CGT helyi szervezetének székháza ellen. Párizsban és más nagyváron sóikban ezeikben a napokban tiltakozó nagygyűléseket szer« veznek a fasiszta elemek akti« vizálódása ellen. Az FKP és a CGT iképviselői elítélik a kor* mányt, mert nem lép fel elég határozottan a szélsőjobboldali szervezetek ellen. Emlékeztető­nek arra, hogy míg egy fasisz« ta szervezetet megszüntetnek, azalatt kettőt legalizálnak. A PAKISZTÁNI NÉP ELÉGEDETLEN A DIKTATÚRÁVAL (ČSTK) — A Pakisztáni Nép­párt élesen elítéli Ziaul Hak katonai rezsimjének reaikciós politikáját, állapítja meg az az üzenet, amelyet a párt néhány iszlám ország vezetőihez kül­dött, — iközölte a PTI indiai hírügynökség. Az üzenet megállapítja, hogy a (katonai kormány demagóg módon „védelmezi az iszlá­mot“, de ezt csak azért teszi, hogy a közvélemény előtt iga« zolja politikáját. Ismeretes, hogy; a rezsim az elégedetlenség minden jelét elfojtja. A Pakisztáni Néppárt a kl« végzett Zulfikar Ali Bhutto ml« niszterelnöik pártja volt, most illegalitásban működük, mivel a pakisztáni katonai rezsim be« tiltotta a politikai pártok tevő« kenységét. Kommentárunk ÚJ szó 1980 IX. 17. T örökországban korábban is kiváltságos helyzetük volt a katonáknak, a politika mindig közel állt hozzájuk. A hadsereg tisztjei voltak a fiatal Török Köztársaság első képvi­selői, és számos volt katona ké­sőbb is magas állami beosztás­ban működött. Törökországban szinte hagyománynak számított, hogy az államfő tábornok. A hadsereg mindig is gondosan figyelte a polgári kormányok tevékenységét, s ha „kellett“, aktívan is beavatkoztak. Az el­múlt húsz év alatt erre kétszer került sor. 1960-ban, amikor a katonák úgy ítélték meg: tart­hatatlan az a helyzet, amelyet Menderes kormányfő teremtett azzal, hogy az országot telje­sen kiszolgáltatta a külföldi monopóliumoknak — hátat for­dítva Kemal Atatürk hagyatéká­nak. A beavatkozás eredménye: új alkotmány, amely egyebek között engedélyezte a szakszer­vezetek szabadabb tevékenysé­gét. Másodszor 1971-ben, ami­kor szintén Demirel volt a mi­niszterelnök, s azzal vádolták, hogy politikája anarchiát szült az országban. Ekkor azonban az új kormány intézkedései egyértelműen a baloldali erők ellen irányultak. A múlt pénteki katonai hata­lomátvételt megelőző években a hadsereg többször figyelmez­tette a polgári pártokat, hogy hagyjanak fel a rivalizálással, erejüket összpontosítsák az or­szág súlyos gondjainak megol­dására. Amikor Kenan Evren tábornok még az év elején fi­gyelmeztető memorandumot in­tézett a hadsereg nevében Ko- rutürk államfőhöz, sokat latol­gatták a puccs lehetőségét. Igaz, a katonák az ország egy- harmadában érvényben levő rendkívüli állapot miatt már 1978 óta közvetlenül is részt vettek a hatalom gyakorlásá­ban. Törökország az állami csőd szélén áll — írta a nyugati saj­tó. Az elmúlt években egymást fasiszta szervezet követte el, amely mögött Türkes Nemzeti Akció Pártja áll: mindenekelőtt baloldali vezetőket gyilkoltak meg, s az ellenzéki Köztársasá­gi Néppárt tagjai ellen követ­tek el merényleteket. Demirel igazságpárti kormánya nem te­hetett ellenük semmit, hisz aa amúgy is ingatag parlamenti erőviszonyok között szüksége volt Türkes pártjának támoga­tására. A politikai terror mel­A tőrök puccs háttere váltogató Ecevit- és Demirel- kormányok nem voltak képesek megbirkózni az egyre tornyo­suló nehézségekkel. Az infláció például tavaly elérte a 100 szá­zalékot, a török líra szinte nap­ról napra értéktelenedik, a pénzeszközök hiányában az ipar kapacitásának csak a felét használták ki, a lakosság egy- harmada munkanélküli, a kül­földi adósságok 19 milliárd dol­lárra rúgnak. Az exportból adó­dó jövedelmek nem elegendők sem a legszükségesebb mennyi­ségű kőolaj megvásárlására, sem az adósságok törlesztésé­re. A gazdasági káosz mindig is táptalaja volt az erőszaknak. Törökországban is évek óta több ezer áldozata van a poli­tikai terrornak, amely odáig fa­jult, hogy napi hat halott már senkit sem lepett meg. A gyil­kosságok túlnyomó részét a „szürke farkasok“ elnevezésű lett egyre nagyobb méreteket öltöttek a vallási színezetű za­vargások is. A labilis szociális helyzet s az államhatalom fokozatos szét­bomlása bizonytalanságot és kétségeket keltett a nemzetkö­zi politikában, mindenekelőtt a Nyugaton. Hisz elegendő csak egy pillantást vetni a térképre, s bárki meggyőződhet Törökor­szág rendkívüli stratégiai hely­zetéről: ez az Európát és Ázsiát összekötő ország Irán és a töb­bi olajtermelő ország közvetlen közelében fekszik, szinte kar­nyújtásnyira a közel-keleti vál­sággóctól, a Szovjetunió szom­szédságában. A Nyugat, amely részének te­kinti Törökországot, persze már jó ideje tudatában van a török belpolitikai labilitásban rejlő veszélyeknek. Az USA, Franciaország, Nagy-Britannia és az NSZK vezetői már 1979- ben guadeloupe-i tanácskozá­sukon döntöttek az Ankarának nyújtandó koordinált segélyek­ről. Miért ez az aggodalom? A vá­lasz egyszerű: Törökország az Egyesült Államok után a leg­nagyobb létszámú hadsereggel rendelkező NATO-tagország, a szervezet délkeleti pillére, amelynek megingása vagy „le- dőlése“ katasztrofális következ­ményekkel járt volna Brüsszel számára. Igaz, a viszony Török­ország és a NATO között amúgy sem volt „idillikus“. Az 1974-es ciprusi török inváziót követően az USA fegyverszállítási embar­gót rendelt el Törökország el­len. Erre az ankarai kormány bezáratta az ország területén levő amerikai támaszpontokat. A NATO számára ekkor még nem volt végzetes a helyzet, hisz Iránban elegendő támasz­pont állt az amerikaiak rendel­kezésére. Ám amikor a sah rendszere megdőlt, Törökország szerepe ugrásszerűen megnöve­kedett. Ezzel arányosan növel­te a Nyugat is nyomását Török­országra. Hosszan tartó tárgya­lások kezdődtek az amerikai tá­maszpontok jövőjéről. Ecevit — vonakodva bár — de a beígért segélyek gazdasághelyreállító hatásában reménykedve — ideiglenesen engedélyezte há­rom amerikai támaszpont meg­nyitását. A belpolitikai és a gazdasági helyzet azonban to­vább romlott. Miután Demirel győzött tavaly az októberi vá­lasztásokon, a támaszponttár­gyalások meggyorsultak. Már­ciusban aztán megkötötték az üzletet: az amerikai—török ka­tonai egyezmény értelmében teljes mértékben az USA ren-« delkezésére állnak az igen fon­tos, az irániakat mindenben helyettesítő támaszpontok. Cse« rébe viszont Törökországba özönlöttek a dollármilliók. Ä gazdasági helyzet így sem ja* vult, a dollárinjekciók legfel­jebb csak a felületi tüneteket képesek enyhíteni. A koreai háborút is megjárt Kenan Evren tábornok, aki im­már az államfő, a puccs után sietett kijelenteni, hogy Török­ország hű marad a NATO-hoz. Brüsszelben, Washingtonban, Bonnban nem is vártak semmi­féle változást — ami önmagáért beszél. Az is sokat sejtető, hogy a puccsról szóló hírt elsőként az amerikai külügyminisztérium közölte, továbbá, hogy a múlt hét elején tért vissza Washing­tonból a hatalomra került nem­zetbiztonsági tanács egyik tag­ja. „Törökország szövetségesünk marad, és mi továbbra is tárnom gátjuk“ — jelentette ki például Schmidt kancellár, de hasonló nyilatkozatokat tett számos más nyugati vezető is. A pénzügyi segélyek tehát továbbra is ér­kezni fognak Ankarába, s a puccs miatt nem szakad félbe a NATO Anvill Express ’80 had­gyakorlata sem. Az Észak-at­lanti Szerződés számára tehát — mondhatnánk — „happy end“-del ért véget a „török csata“: a katonák biztosítják (?) az országban a rendet, a Nyugat pedig gondoskodik (?) a gazdaság talpraállításáról. PAPUCSEK GERGELY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents