Új Szó, 1980. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1980-09-17 / 220. szám, szerda
KAMPÁNY ELŐTT A cukortartalom szerint vásárolják fel a cukorrépát A diószegi Major István Cukorgyár idén csak október elsején kezdi a eukorrépa feldolgozását. Ennek ellenére a felkészülés teljes ütemben folyik. Magnusz Ottó igazgató véleménye szerint már szeptember 24-én elvégzik a „melegpróbát4', hogy az esetleges hibákat még a beindulás előtt kijavíthassák. Somogyi Vince főmechanikus véleménye szerint ilyen alaposan még egy évben sem készültek fel a kampányra. Több száz méter csövet cseréltek ki, beszereltek két AV-15-ös típusú automata fózőszabályozót. Ezek a műszerek egyrészt megköny- nyttik a dolgozók munkáját, másrészt lényegesen lerövidül a cukor főzési ideje. Az indulásig valószínűleg sikerűi üzem behelyezni a kristálytisz- títót is. A Német Demokratikus Köztársaságból behozott berendezéssel teljesen kirostálják a porcukrot a kristályok közül. Javul tehát a végtermék minősége. A három nagy karbantartási munkát már augusztus végén befejezték. Nagy segítséget nyújtottak nekik a galántai szerszámgépgyár szakemberei. A répafelvonót szakszerűen kijavították, üzemképessé tették. A vrbovéi Trikota szakemberei a szállítószalagot javították meg. A 150 karbantartó a kampány előtti időszakban az Ünnepet is hétköznappá tette. Különösen jó munkát végzett Otto Vavrík ezüstfokozatú szocialista munkabrigádja. Vince Sándor szocialista munkabrígádja helyezte üzembe az automata cukorfőző szabályozó berendezéseket. A főgépesítő értékelve az elvégzett munkákat így nyilatkozik— Akár holnap is kezdhetnénk a cukorgyártást, ha lehetne. A főmechanikus véleményét az igazgató egészíti ki. — Egyetértek Somogyi elvtárssal, cukorgyárunk sokkal nagyobb teljesítményt nyújthat, mint más években és a dolgozók korszerűbb feltételek között végezhetik munkájukat. Mégsem lesz könnyű ez a kampány, mert cukorgyárunk és az opavai cukorgyár már a cukortartalom szerint kezdi fel" vásárolni a cukorrépát. Az első kísérletet tesszük idén és majd csak a kampány végén mondhatjuk el, hogy ezzel a módszerrel sikerül-e majd több „cukor“ termelésére ösztönözni a földműveseket. Részletesen elmagyarázza a kezdeményezés célját. A jam* poli és prostéjovi felhívás alapján számos mezőgazdasági üzem vállalta, hogy hektáronként annyi cukorrépát termel, amennyiből legalább öt tonna cukrot lehet gyártani. Ügy látszik, a szövetkezetek többségének ez sikerül. Az átlagos hektárhozam a becslések szerint 380—400 mázsa abban a körzetben, ahonnan a cukorgyár vásárolja fel a cukorrépát. A cukortartalom azonban a kedvezőtlen időjárás miatt nem minden mezőgazdasági tizemben megfelelő. Jó példaként hozza fel viszont a deáki (Dia- kovce), a felsőszeli (Horné Saiiby), a cabaji, a mojmírov- cei Efsz-t, valamint a Tornóci (Trnovec nad Váhom) Állami Gazdaságot, amelyekben olyan jól gondozták a cukorrépát, hogy a cukortartalom már most meghaladja a 15 százalékot. Ezekben és a hozzájuk hasonló gazdaságokban már a vetés óla a nagy cukortartalom elérésére törekedtek. A szükségletnek megfelelően adagolták a tápanyagot. Törődtek azzal, hogy hektáronként a lehető legtöbb egyed maradjon. A körzetben átlagosan hektáronként mindössze 67 000 egyedet hagytak a mezőgazdasági üzemekben. Ezzel szemben az említett élenjáró gazdaságokban 90 000 darabnál is több van. Ez is egyik feltétele annak, hogy több legyen a cukor. A sűrű répa ugyanis nem nő nagyra és százalékarányban nagyobb a cukortartalma. Hosszan beszélgetünk még az igazgatóval arról, hogy a kezdeményezés sikeréhez új cukorrépafajták kellenének. Olyanok, amelyeknek nagy a cukortartalma, de nem túlságosan nagy a hektárhozama. Kevesebb cukorrépát kellene szállítani az átvevőhelyekre és a feldolgozásra se kellene felhasználni fölöslegesen sok energiát. Ezzel kapcsolatban több elképzelésük van és várják, hogy a kutatóintézetek végre kinemesítik a legmegfelelőbb cukorrépa fajtákat. Az üzemben szintén tettek már intézkedéseket az energiatakarékosságra. A répaszeletet préselik és ennek következtében lényegesen csökken a víztartalma, tehát kevesebb járműre van szükségük. Végezetül javasolja, hogy látogassak el néhány cukorrépatermesztő üzembe. Mondják meg a szakemberek, mi a véleményük az új felvásárlási módszerről. » * • A galántai járásban a legnagyobb cukortartalmú répát a deáki efsz-ben termesztik. Amikor ellátogattam hozzájuk, a vezetőség épp a határban járt és a betakarítás módszeréről, a várható eredményekről beszélgettek. Pavel Tuška, főgépesítő a bő termésben gyönyörködve azt mondotta, hogy már szeptember 25-én megkezdhetik a betakarítást. Hozzáfűzte, hogy jó munkát végezhetnek a gépek, mert szakszerűen alkalmazták a gyomirtó-szereket, tehát a cukorrépa táblákban nincsen gyom, ami akadályozná a gépek munkáját. — Amióta bekapcsolódtunk a mozgalomba, sokat beszéltünk a termesztési módszerekről. Megfelelő gépeiket igyekeztünk beszerezni. Nagyon jól bevált a román gyártmányú SPC 12-es vetőgép. Némi átalakítással igazán kiváló munkát végez. Egyenletesen vet és ezért elég sűrű a répánk. Az egyik táblán 94 ezer egyedet számláltunk. Tonkó Pál mérnök, a szövetkezet elnöke szintén elégedett a cukorrépa növekedésével. Az előzetes becslések alapján úgy vélik, hogy legkevesebb 5 tonnát takaríthatnak be egy hektárról. Egyes parcellákról még többet is. Többször szóba kerül, hogy mi a titka a nagy hozamoknak és a magas cukortartalomnak. Erről így beszél: — Amint már a főgépesítő is mondotta, a cukorrépatermesztés minden feltételét meg kell teremteni. A jó talajművelés, a megfelelő összetételű tápanyagellátás, a növényápolás kedvezően hat a cukor százalékarányának alakulására, és a hozamokra is. Szövetkezetünkben az átlagos hektárhozam több éven át öt tonna körül alakult. Nem termelünk véletlenszerűen. Ha kevés a csapadék, akkor öntözünk. A jól fejlett répában elegendő cukor képződhet. Volt olyan év is, amikor a cukortartalom 16 százalékos volt. Később előkerül a papír és a ceruza. A Munka Érdemrenddel kitüntetett, kiválóan gazdálkodó szövetkezet irodájában az új felvásárlási rendszer előnyeiről, és hátrányairól folyik a vita. Az árszabályozás következtében, ha a cukorrépa cu- kortalma 16 százalékos, akkor 30 korona 90 fillért kapnak mázsánként. Viszont ha több, akkor minden tized százalékért további 2 koronával emelkedik az ár. Azonban, ha a cukorrépa cukortartalma kevesebb 16 százaléknál, akkor minden tized százalék után 2 koronát vonnak le. — Szerintem, jó dolog ez a kezdeményezés — mondja az elnök. Ha kedvező az időjárás, akkor jól járunk. Hátránya is van viszont, mert esős ősz esetén csökkenhet a cukortartalom, és akkor ráfizethetünk. A többiek is egyetértenek vele és több követelményt támasztanak a felsőbb szervek iránt. A tapasztalt elnök határozottan állítja, hogy ami tőlük függ, azt teljes mértékben megteszik a cukortartalom fokozásának érdekében. Azonban élére állítja a kérdést: — Mikor következik már be kedvező fordulat újabb fajták kinemesítésében, és a vetőmagellátás megjavításában? A tavaszi időszakban olyan vetőmagot kaptunk, amelynek 30 százaléka nem csírázott ki. Még szerencse, hogy előrelátóan többet vetettünk belőle. Ilyen feltételek között bizony nehéz termelni. A főgépesítő emlegeti az időjárás kedvezőtlen .hatását is. Ha nincs elég meleg, kevés a napfény és sok eső esik, akkor bizony kevés a répa cukortartalma. Az elnöknek azonban ellenvéleménye is van. —Csökkenteni lehet az időjárás hatását, ha a cukorrépát a keléstől kezdve megfelelően gondozzuk, és elég sűrű. Magas szintű a növényvédelmi munka, tehát jól képződnek a levelek, amelyekkel a növény felhalmozza a cukrot. A helyes agrotechnika alkalmazása a megfelelő cukortartalmú répa termelésének feltétele. Sokat ígérő kezdeményezés be kezdtek a diószegi és opavai cukorgyárban. Agronómu- saik már is járják a határt, mintákat vesznek a cukorrépából, rendszeresen értékelik a cukortartalmat. A mezőgazda- sági üzemek agronómusaival megegyeznek a szállítások időpontjában. Igyekeznek elmélyíteni a kölcsönös együttműködést. Ugyanis, amint a deáki Efsz elnöke is mondotta, kölcsönös bizalomra van szükség. A szövetkezet nem küldhet a kampány egész idejére egy dolgozót a cukorgyárba, hogy ellenőrizze a laboratóriumi vizsgálatokat. Előfordulhatnak vísz- szaélések is. Kevesebb cukrot mutatnak ki, mint amennyit a répa tartalmaz. Ezt a problémát is meg kell oldani. Menet közben, még további kérdések merülhetnek fel. Ezekre is érdemleges válaszokat kell adni. Nem szabad megengedni, hogy a termelők ráfizessenek a kezdeményezésre. Úgyszintén azt is biztosítani kell, hogy a feldolgozó üzem se károsodjon. Amint Magnusz Ottó mérnök, a diószegi cukorgyár igazgatója mondotta, az elkövetkezendő hetekben tisztázódnak a megoldatlan problémák, és remélhető, hogy az új évben már több cukorgyár vásárolhatja fel hozzájuk hasonlóan a cukorrépát. EALLA JÓZSEF Kommentáljuk IDEJÉBEN KELL KEZDEM! Gyakran emlegetjük, hogy az utóbbi években az energia- hordozók, a nyers- és az alapanyagok drágulása következtében, valamint más, nemzetközi méretekben ható körülmények miatt kiéleződött a világpiacokon folyó verseny, s a feldolgozó ipar termékei közül csak a legkorszerűbbeket, a kiváló minőségben gyártott újdonságokat lehet ráfizetés nélkül értékesíteni.. De nemcsak erről van szó. A sokoldalú társadalmi haladás feltételei között a tíz-tizenöt éve azonos színvonalon gyártott cikkek egyébként sem elégíthetik ki a fogyasztók igényeit, még akkor sem, ha azok valamikor csúcs-színvonalat jelentettek Tény, hogy egyszerűbb és kényelmesebb a kitaposott úton haladni, a hagyományos termékeket a megszokott és bevált technológiával gyártani. Olykor még gazdaságosnak tűnhet az ilyen eljárás, a vezetőknek nem okoznak fejfájási a fejlesztéssel járó többletköltségek, s megy is az egészen addig, amíg nem kezdenek felhalmozódni az eladatlan készítmények valamilyen egészen más, sokkal hasznosabb célokra épített ideiglenes raktárhelyiségekben. Ilyenkor aztán valóban főhet a fejük a vállalati vezetőknek, hiszen a termelést sem lehet megállítani, amíg elfogynak a divatja múlt készletek, a múlt évtizedek műszaki színvonalát tükröző gépek, mert a dolgozóknak a mi társadalmunkban joguk van a munkához, nem lehet őket egyik napról a másikra elküldeni. Az innováció, a gyártmányfejlesztés viszont időigényes folyamat, hiszen először el kell készíteni a rajzokat, majd az új, tökéletesebb gyártmányok kísérleti példányait, s gondoskodni kell az új termékek sorozatgyártásának anyagi-műszaki feltételeiről is. A gyártmányfejlesztést tehát idejében kell elkezdeni, nem akkor, amikor már késő, amikor már ég a ház, s tetemes gazdasági veszteségek kényszerítik ki a rekonstrukciót, az újrakezdést. Ahhoz azonban, hogy az egyes termelési ágazatokban és szakágazatokban a vállalatok és a termelési-gazdasági egységek fejlesztési intézményeinek dolgozói idejében elkezdhessék a perspektív termelés előkészítését, elsősorban kellő tájékozottságra van szükségük mindarról, ami az adott szakágazatban világszerte történik. A nemzetközi vásárok, szakmai bemutatók, tudományos- műszaki konferenciák látogatása sokat segíthet ebben, de ez még nem elég. Napjaink rohanó világában, a tudományos-technikai forradalom sokoldalú kibontakoztatása küszöbén, az információ-robbanás feltételei között csak intézményesített tájékoztatási rendszerrel érhető el, hogy a szükséges ismeretek, adatok, értesülések eljussanak egészen a munkapadokhoz, a dolgozók alkotó kollektíváihoz. Központi szinten Szlovákiában is kiépült már a tudományos-műszaki információk intézményesített rendszere, melynek 6(15 szervezeti egységében 3638 dolgozó gondoskodik a szakmai tájékoztatás közvetítéséről. Ez az információs rendszer szerves részét képezi a KGST-országok nemzetközi rendszerének, melynek 21 ágazata közül ötnek Csehszlovákiában, ebből háromnak Szlovákiában van a központja. A tudományos-műszaki tájékozódás forrásai tehát bőségesek, csupán az a kérdés, hogy az egyes tervezőirodák, vállalatok, termelési-gazdasági egységek milyen mértékben merítenek ezekből a forrásokból. MAKRAI MIKLÓS A FEJSZÉTŐL A PROCESSZORIG Kép a múltból: Favágók. Vállukon fejszéjük, batyujukban elemózsiájuk — egy hétre való. Ballagnak a kacskaringós ösvényen, libasorban, hegynek föl, völgynek le. A völgybe^ hagyták otthonukat, családjukat. Naponta felveszik a harcot a szálfákkal, törzsekkel, amelyek azután koronájuktól megfosztva óriási sebességgel csúsznak a völgybe, majd a folyónál tutaj lesz belőlük. A tutaj a városban pénzzé válik. A favágó irtja az erdőt, de szereti. Valahogy úgy van a fával, mint a vadász a vaddal, a halász a hallal. Favágó-élet, favágó-romantika. Regénybe, filmszalagra kívánkozó idill volt egykoron. És ma? Nagyüzem az erdőben Végérvényesen elmúltak az időik, amikor a fakitermelés nélkülözhetetlen szerszáma volt a fejsze, a fűrész, az ék, a ló vontatta szekér és nem utolsósorban a kérges tenyér. A tudományos-műszaki fejlődés az erdőgazdálkodást és a szó szoros értelmében vett favágást is utolérte. Gépesítették a fűrészelést, az ágak eltávolítását, az ún. lebotolást, a törzsek darabolását, a szállítást. Egy példa: a Közép-szlovákiai Erdőgazdaságban (ahonnan az SZSZK kitermelt fanyersanyagának 46 százaléka kerül ki) 1956-ban a fakitermelési munkáknak csupán 30 százalékát végezték gépek. 1977-ben a gépesítés már csaknem teljes, 94 százalékos volt. 1956-ban egy köbméter fa kitermelése, felrakása, elszállítása három kerek órát igényelt, 1977-ben az átlagos időtartam egy órára csökkent. Ha figyelembe vesz- szük, hogy a Közép-szlovákiai Állami Erdőgazdaság 370 ezer hektáron gazdálkodik és évente 1,3 millió köbméter fát termel ki, a gépeknek, mechanizmusoknak köszönhetően a munka időtartama lerövidül, a termelési költségek csökkennek országos viszonylatban is. Fűrészek, traktorok, eme lök Egy kiváló, a gyakorlatban rendkívül jól bevált speciális traktor látható ezekben a napokban a 22. brnói nemzetközi gépipari vásáron — az LKT 120 B, az erdei kerekes fa- törzsvonlató. Négykerekű terepjáróról van sző, amelyet hidraulikus markolóval láttak el. Könnyen irányítható és kezelhető a legkedvezőtlenebb terepeken is, megbízható stabilitással járja a domboldalakat. Egyszerre 3—4 jól megtermett fatörzset képes vontatni. A Martini Nehézgépipari Művek terméke. Ugyancsak ebből a gyárból került ki az LSPS 120 típusú fűrész, amely hatkerekű traktorra függesztett. Előnye: a törzs elfűrészelése után nem hagyja a törzset sorsára, hanem a hidraulikus kar megragadja, és azonnal átmeneti rendeltetési helyére szállítja. A gépet hazai és szovjet szakemberekből álló munkacsoport fejlesztette ki, és gyártása is kooperációban folyik majd. Az LSPS szintén látható Brnóban. Ez csak két gép a sok közül, tegyük hozzá: a legújabb garnitúrából. A martini gépgyár kielégíti a hazai igényeket, sőt exportra is jut bőven. Az említett gépeket valameny- nyi KGST-országba, sőt a távoli Vietnamba is szállítjuk. A processzor Persze, a fejlődés a fakitermelés csaknem 100 százalékos gépesítésének elérésével korántsem állt meg. A múlt évben éppen az említett Középszlovákiai Állami Erdőgazdaságban kezdte próbaüzemelését az egyelőre csak „processzornak“ nevezett komplex fakitermelő berendezés, amelyet importáltunk. A törzsek megtisztítását, vagy ha úgy tetszik lebotolását végzi el, ezen felül a törzseket feldarabolja, osztályozz«!. A gépsor működésében már szót kapott az elektronika, a programozás. Kezelése egy személyt igényel. A berendezés több mint húsz ember munkáját végzi el. Egyetlen gép egy év alatt 30 ezer köbméter fa kitermelésére képes. A szakembereik úgy vélik: a processzoré a jövő. Értékes exportcikk A fa hazánk egyik legértékesebb exportcikke, és elmondhatjuk, hogy ebben az alapanyagban bővelkedünk. Az el* múlt évben Szlovákiából csaknem 900 ezer köbméter fát exportáltunk. Egy meglehetősen kedvezőtlen jelenség viszont, hogy az exportált meny- nyiségnek körülbelül kétharmada nyers állapotban került külföldre, a fennmaradó meny- nyiség különböző félkészáru formájában. A cél az, hogy ezen az arányon javítsunk a félkészáru javára. A nyers fa ugyanis jóval kisebb haszonnal értékesíthető, mint a feldolgozott. Azért is fontos ez, mert deviza-készletünk egyik lényeges forrása a faexport. Persze, a cél érdekében fokozni kell a faipari beruházásokat. A 7. ötéves tervidőszak feladata ez. Az erdőgazdálkodásnak, a fa- kitermelésnek nálunk jó hagyományai v&nnak. A gépipar már az eddigiek folyamán is megtette a magáét, de a sikerek ellenére is vannak még tartalékok. Állandó probléma továbbra is például a pótalkatrész-hiány. Az új, milliós gépek sokszor feleslegesen tartanak kényszerpihenőt, filléres alkatrészek hiánya miatt. Javítani kell a javító-karbantartó hálózatot is, amely még mindig nincs a megkívánt fejlettségi szinten. A fakitermelés gazdaságosabbá tétele társadalmi érdek, amelyet állandóan szem előtt kell tartani. POLÁK LÁSZLÓ mm 1980. IX. 17.
