Új Szó, 1980. augusztus (33. évfolyam, 180-205. szám)

1980-08-09 / 187. szám, szombat

KIS NYELVŐR IAB0RC MENTI ARATAS - GONDOKKAL Július végén a tőketerebesi (Trebišov) járás déli részén a víz volt az úr. Megáradlak és kiléptek medrükből a folyók, ha pedig valahol mégis a par­tok, illetve a gátak közé kény szerültek, ott a megállíthatat­lanul, feltörő talajvíz okozott gondol, s vele együtt tetemes károkat. A hónap utolsó napján, amikor a kombájnok az első idei köreiket róták a táj gabona - földjein, a Labore menti 3600 hektáros vajáni (Vojany) Jövő veszni hagyni az értékes ál* lateledelt. Szerinte sokkal na­gyobb kár az, hogy a víz né- hí ny évre tönkre tette a termő­talaj minőségét. Nyár elején bizonyára sem az elnök, sem az agronőmus nem gondolt arra, hogy az aratási időszakra kidolgozott munka­tervüket a július végi időjárás teljesen érvényteleníti, s az ara­tás küszöbén egy újat kell ki­eszelniük. Amikor ott jártunk, éppen ez volt alakulóban. Gyor­Egységes Földművesszövetke­zetben ez a kimutatás volt ér vényben: 590 hektár búzából 190 hek tárt elöntött az árvíz, 340 hek­tárt megkárosított a talajvíz, ugyanakkor 480 hektár erősen megdőlt; 320 hektár szemes ku­koricából 150 ha áll a vízben, 120 hektárt pedig a talajvíz ön­tött el; 431 hektár rétből csak 21 hektár maradt sértetlen. Ha­sonló csapás érte a zöldségfé­léket, a zöldtakarmányt, a le gelőt, így a 3600 hektár gaz­dasági területből csupán 600 hektár maradt szárazon. Rezes Sándor elnök és Kecs­kés Ferenc agronőmus ború? arccal adták elő a történteket s ha ott lett voina az állatte­nyésztési részleg vezetője, alig­hanem ő is panaszkodott volna, mivel 210Ö szarvasmarha ma­radt legelő nélkül. Az sem ol­dotta meg a problémákat, hogy háromszáz állat gondozását vál­lalják a szepességiek, mivel a víz esetleges levonulása után egy jó ideig használhatatlan lesz a rét. Ugyanakkor az is hiányozni fog a takarmányalap­ból, amit az ár magával vitt, illetve néhány hétig áztatott. Kecskés Ferenc szerint az ál­latok áttelelésére eddig nincs elegendő takarmány, hiszen a most tárolt 890 tonna siló, 530 tonna szenázs és 150 tonna szé­na csak szűkén elég télre. — Nincs lehetetlen, minden megoldható, ha nem is tökéle­tesen. Bízok abban, hogy mi is átvészeljük ezt a kellemetlen helyzetet —- vélekedett az ag- ronómus. Hogy a vezetőségnek van el­képzelése a „hogyan“-ról, azt az igazolta, hogy az elnök és az agronőmus konkrétan sorol­ták a tennivalókat. Nyilván nen? abban a pillanatban születtek meg a gondolatok a pogácsá- zott takarmány tervezett meny- nyiségének növeléséről, vala mint a szalmának, mint ta­karmánynak az értékesítéséről. Az, hogy silózni fogják a sze­mes kukoricának valót, bizo­nyára szintén régebben fogal­mazódott meg a vezetőség agyában, mert konkrét érvek­kel bizonyította, hogy erre je­lenleg nincsenek megfelelő tel­jesítményű gépek. A beszélgetésből az is kiér­ződött, hogy az állatoknak más vidékre való szállítása nem mu­tatkozik a legjobb megoldás­nak, mivel az költséges, s egy­ben káros is lehet. Jobb lenne, ha a segítőkész mezőgazdasági üzemek inkább takarmányköl- csönnel igyekeznének megolda­ni a kérdést. Az árvíz idején néhányan azt próbálták felróni a Vajáni Efsz- nek, hogy a bési (Besa) száraz víztároló elárasztásakor úszott a takarmány is, nem gyűjtötték be, holott az illetékesek tudták előre, hogy sor kerül a tároló megtöltésére. Az elnök ezt nem tartotta jogos vádnak. Amint el­mondotta: a nap-nap utáni eső­vel áztatott levágott takarmányt lehetetlen volt összeszedni. Nem volt más megoldás, mint san kellett készülnie, mert a másnap reggeli rendkívüli nyil­vános pártgyűlésen az alkotta a tanácskozás témáját. Hogy nem „sablonos tervről“ volt szó az is bizonyította, hogy Kovács Ferenc, a hnb elnöke egy szokatlan névsorral és vál­lalással járult hozzá az össze­állításához. A papíron 73 férfi neve szerepelt. Azoké, akik tud­nak kézzel aratni. — Ügy néz ki, hogy mintegy 250 hektár gabonát a kombáj­nok nem fognak tudni learatni. Ahová pedig gép nem mehet, ott csak kézi erővel lehet dol­gozni, ezért mi besegítünk. Igaz, egyeseket még meg kell győzni, de remélem, kevesen lesznek, akik nemet mondanak, hiszen a kenyér mindenkinek egyformán kell. A mai járási aktívaértekezleten azt az uta­sítást kaptuk, hogy az ipari üzemek kötelesek elengedni er­re a munkára mindazokat, akik segíteni akarnak a mezőgazda­sági dolgozóknak az idei nehéz aratásban. Rezes Sándor elégedetten új­ságolta, hogy a helyieken kívül számolnak a Spišské Podhra- die-i Efsz f Spišská Nová Ves-i járás) 4, esetleg 6 kombájnjá­val, továbbá az erőmű is ígért két tehergépkocsit, s naponta 47 embert. Az új tervnek gyorsan kellett készülnie, mégis vontatottan akadozva került papírra. Az el­nök egyezkedett a nagykaposi terményfelvásárlókkal, hogy másnap reggel szárítsanak meg hat vagonnal az új termésből, majd & telefonbeszélgetés során arra is választ próbált keresni, hogy mi lesz a szárítással az elkövetkező napokon, hiszen az efsz kis teljesítményű szárító­ja nem képes sokra, aratni pe­dig addig kell, amíg jó az idő­járás. Alig fejezte be, amikor felvetődött a szabadságra ké­szülők ügye. Szerencsére a vá­lasz gyors és érthető volt: — Most nincs idő nyaralni, fonto­sabb a kenyérnekvaló begyűj­tése. Majd jött egy ember és in­gerülten jelentette, hogy az egyik kombájn műszaki hiba miatt már kiesett a sorból. Ezt hozta tehát az idei nyár. A határban legalább háromhetes késéssel indult az aratás. Első­nek a Teleki tavat övező 32 hektáros Nyárfasor dűlő „ad­ta meg magát“ a négy kom­bájnnak. Pontosabban csak há- romnak, mert a negyedik, ame­lyikről már az elnököt is tájé­koztatták, néhány forduló után a búzatábla szélére került. — Leállt a motor, elromlott az olajnyomás — állapították meg a körülötte állók, majd azt is hozzátették, hogy Szatmáry György és Eszterhay István gé­pének csak öt tartály szem kicséplésére futotta, pedig ge- neráMavítás után van. A gép­kezelők, valamint Titko István csoportvezető, Popély István növényvédelmi technikus és a többi kombájn legénységéből néhányan tétlenül állták körül a béna gépóríást. — A Michalovcei Gép- és Traktorállomás szakembereit várjuk, mert nekünk nem sza­bad hozzányúlni, érvényes még a jótállás — hangzott egy újabb magyarázat, amely azzal folyta­tódott: — Nem elég, hogy sok bajunk van a pótalkatrészekkel, a vízzel, most még ez is köz­bejön. Néhány renddel távolabb Ri- gász Zoltán és Vargovcsik Já­nos, Emődy László és Erdélyi László, valamint Ondó György és Kristóf Sándor gépei han­gyaszorgalommal haladtak elő­re a környék legszárazabb, ho­mokos talajú búzatábláján. A csendesen füstölgő kéményóriá­sok tövében, ahonnan jól lehe­tett látni a bési víztároló és a Labore parti árterület zava­ros vizet, aratás elejei volt a hangulat. GAZDAG JÓZSEF Munkában a gépek A szerző felvételei) ÉVSZÁZADOS HAGYOMÁNY (ČSTK) — Hazánk évi gom- batermése jelenleg mintegy 1400 tonna. A gombatermesztés hagyományai a múlt századba nyúlnak vissza. Az első állandó gombater­mesztő üzem 1948-lmn Gottwal dovban alakult. A jelenlegi leg­nagyobb termesztő a Gomba­termesztő Vállalat, amelynek telepe van Tŕinecben, s rövi­desen átadják új, 1500 tonnás kapacitású telepét Kladruby nad Labemben. Az országos ter­melés döntő többségét egyelő­re a földművesszövetkezetek és az állami gazdaságok szolgál­tatják. Úttörő szerepe van Szlovákiában a topolčiankyi faj­tanemesítő vállalatnak, amely több mint 500 tonna évi kapa­citású telepet létesít. Csehszlovákiában az amatőr gombatermesztés is elterjedt. Egyes termesztők nagy érdek­lődéssel próbálják ki az új el­járásokat és komplex raciona­lizációs brigádok tagjaiként közületekkel működnek együtt. A gomba nemcsak csemege, fehérjetartalma is jelentős. 4 kilogramm c sipe r k eg o m bá ba n nagyjából ugyanannyi fehérje van, mint egy kiló húsban. Az ehető gombák cukorbetegek számára is fogyasztható cuk­rokat is tartalmaznak. Az a kö­rülmény is fontos, hogy sok ehető gomba táptalaja olyan hulladék, amelynek likvidálá­sa gyakran nem könnyű. Ezért a gombatermesztést a követke­ző években fejleszteni kell. Szóhcsnc?u£ctf és változása wv „A tanácskozás szerda délelőtti szünetében a rendezők baráti beszélgetésre invitálták a meghívott notabilitásokat: tudósokat, írókat, művészeket.“ Egy tudósításban akadt meg a szemem ezen a mondaton: benne különösen két szón: invitál, notabilitás. Nem azért, mert idegen (latin) eredetű­ek, hisz mind a kettő szerves, bevett eleme a magyar köz­nyelvnek. Erről tanúskodik jelenlétük értelmező szótáraink­ban. Mi hát bennük a különös? Talán az, hogy lehet-e őket ma gyár szóval helyettesíteni? Természetesen lehet: meghív, felhív, felkér, felszólít, ill. közismert, fontos személyiség, kitűnőség, előkelőség a magyar megfelelők. De érdekesebb s nyilván fontosabb a két szó használati köre, stilisztikai értéke. Az invitál stilusminősítése szótárainkban: „kissé bizalmas“. Tehát a szó abba a nyelvhasználati rétegbe tar­tozik, amelyre a közvetlenség, a közvetlenebb hangnem jellemző. Olyan szócsoportba sorolható, amelyet szükebb körű, alkalmi társaságban használunk. Ilyenkor nem törek­szünk választékos kifejezésre, nem sokat törődünk monda­taink gondos megformálásával, de kerülünk minden olyan erősebb, közönségesebb vagy éppenséggel durva szót, elcsé­pelt szólamot, töredékmondatát is, amilyenek otthon, csa­ládi körben vagy jó barátok közt gyakran kiszaladnak a szánkon. Ezek az ismertetőjegyek pontosan ráillenek ar­ra az alkalomra, amelyről az idézett újságcikk szól. Tehát az invitál itt megfelel a tartalmi, értelmi és stiláris köve­telményeknek is. Bonyolultabb szerepű a notabililás szó. Köznyelvi szókin­csünkből még nem hullott ki teljesen, az idősebb nemzedé­kek tudatában még él, de a fiatalabbak már nemigen isme­rik. Teljesen indokolt értelmező kézi szótárunkban a szó­nak „kiveszőben, elavulóban“ minősítése. A nyelvhasználatban nem szokatlan jelenség a divat hul­lámzása, akárcsak a társadalmi élettel együtt járó más fo­galmak, dolgok (viselet, bútor, használati eszközök, a tár­sadalmi érintkezés formái stb.) körében. Am az emberi kö­zösségek élete és a szavak alakulása közötti összefüggés abban is megnyilvánul, hogy a társadalom mindenkori ál lapota visszatükröződik a szók hangulati értékében. Felsza­badulás előtti társadalmunkban nagy jelentőségük volt pl. az egyes csoportok értékrendi megkülönböztetését kifejező megjelöléseknek, a tekintetes, nagyságos, méltóságos stb. cí­meknek. A rangkórság — sajnos — napjainkban sem veszett ki teljesen, de az efféle megszólításokat ma már legfel­jebb ironikusan használjuk. Ugyanígy a not ab ílit ás (ok) ki­fejezéshez is tapad bizonyos pejoratív, a régi rend szerinti előkelőségeket idéző hangulati érték. Nem egyedülálló jelenség ez. Ismeretes dolog, hogy a politikai, társadalmi változások nyomán megváltozik egyes fogalmak, ill. az azokat jelölő szavak megítélése, hangulata, így szabadult meg kedvezőtlen hangulati velejárójától pro­letár szavunk, mely eredetileg — történelmi szakszóként — az ókori társadalmak gyiilevész, dologtalan rétegét je­lentette, majd ennek átvitelével általában az ingyenélőt, élősdit. A szó jelentésének teljes áthangolására mi sem jellemzőbb, mint hogy Csiky Gergely múlt századi drámá­jának Proletárok címe még határozottan rosszalló értelmű volt, de a felszabadulás utáni felújításkor ez a cím félre­érthető, sőt teljesen értelmetlen lett volna. Így a darab Ingyenélők címmel került műsorra. (Az eredeti címet a pia káton csak zárójeles, apró betűs felírás jelezte.) BENKO LÄSZLÖ A tejtermékekről röviden Előző írásunkban már részletesen foglalkoztunk azzal, hogyan is nevezhetnénk meg az egyes tejféléket úgy, hogy ne vétsünk anyanyelvűnk tisztasága ellen. Folytassuk még a bemutatást, s szóljunk néhány szót az egyes tejtermékek­ről. Az aludttej (kyselé mlieko), író (cmar) megnevezése még nem okoz nyelvi gondot a bevásárlók többségének. A túró j tvaroh) készítése már kevésbé ismeretes előttünk, ezért egyes fajtáinak megnevezésekor bizony gondban vagyunk. A sovány túró (kyslý tvaroh) aludttejből készül, az édes túró vagy oltós túró (sladký tvaroh) pedig édes tejből, oltó hozzáadásával. Kisüzemileg készül a tejfel (kyslá smotana) az alvadt tej felső részének leszedésével, míg a tejszín (sladká smotana) édes tejből centrifugálással nyert magas zsírtartalmú tejtermék. Az őstermelőtől vásárolt vaj sem parasztvaj, hanem házi vaj /sedliacke maslo). Az üzletek­ben kapható vajak közül a teavaj vagy márkás vaj (výbero­vé maslo) a legjobb minőségű. Ezt az édes túrót mint gomolyatúrót ismerjük. A juhtejböl hasonló módszerrel készült termék meg gomolyasajt néven ismert. A szlovák nyelv és szakterminológia mindkét fajtát ugyanazzal a szóval jelöli (hrudkový syr). Sajnos, a belőlük készített körített túró is jobbára csak szlovák nevén (poma- zanka) ismert. Hasonló a helyzet a kiszellyel is. Ezt az aludttejhez hasonló italt, mely speciális baktériumtenyészet hozzáadásával készül, csaknem mindig kiška néven halljuk kérni, mellőzve a megfelelő magyar kifejezést. Az ínyen­cek pedig már annyira rászoktak a „slahacskára“, hogy talán nem is ízlene nekik, ha a szépen hangzó — s emel­lett nyelvileg kifogástalan — habtejszín vagy tejszínhab szóval neveznék meg. Itt is a szlovák nyelvű megfelelő (šľahaná smotana) hat nyelvi tudatunkra, s ez vezet a hiba elkövetéséhez. Ha a sajtfélék közt válogatunk, jó, ha tud­juk, hogy „tavení“ helyett ömlesztett sajtot (tavený syr), Ipochúťkový syr). A kéregsajt csomagolásán pedig szlovák /pochúťkový syr). A kérgessajt csomagolásán pedig szlovák megfelelőjeként a korkovica felirat szerepel. Turistákként eljuthatunk egy juhászszállásra is, ahol fris­siben megkóstolhatjuk az üzletek polcain is feltűnő külön­legességeket: a zsendicét (žinčica), az ostyepkát (oštiepka) vagy a brindzát (bryndza), esetleg a liptói túrót (liptovská bryndza). Sajnos, az olyan ínyencségekkel, mint a pare­ný ica vagy szalagsajt (parenica) és a kvargli (tvaróžky, olomoucké syrečkyj már nincs módunkban ilyen sokszor találkozni: hiánycikk mind a kettő. A tej és tejtermékek (mliečne výrobky) minőségének meg kell felelni az állami szabványnak (štátna norma), s még a szavatossági idő (záručná lehota j lejárta előtt ki kell őket árusítani. Ennyit röviden a tejtermekekről. Reméljük, hasznos út­mutatást nyújt mindenkinek, aki nemcsak a tejet és a be­lőle készült termékeket szereti, hanem anyanyelvét is. NAGY. VIOLA — CSUKA GYULA 1980 VIII. 9. Ki tuü/a mikor lesz ismét szakasos legeltetés a Nagylegelőn és a Rakattyáson?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents