Új Szó, 1980. augusztus (33. évfolyam, 180-205. szám)

1980-08-06 / 184. szám, szerda

19R0 VIII. 6. {CSTK I — Hétfőn a Krímben baráti találkozón fogadta Leo* fiyid Hrtixsayev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének el­nöke Nicolae Ceausescut, az RKP főtitkárát, köztársasági el­nököt. A két politikus véle­ményt cserélt a szovjet—román kapcsolatok jelenlegi helyzeté föl és a kapcsolatok bővítésé­nek távlatairól. A találkozóról kiadott közle­mény megállapítja, hogy a kap esoiatok sok területen fejlőd, nek és szilárdulnak, többek kő­sóit olyan fontos területen is, mint a gazdaság. Leonyid Brezsnyev és Nicoteie Ceausescu kijelentette, hogy a világpolitikai események meg­erősítették a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületó nek májusi ülésén elfogadott dokumentumokban rögzített ér tékelések és határozatok he-* lyességét. Ezek a dokumentu­mok jó alapul szolgálnak a testvéri országok közös föllépé­séhez. A két politikus kifejez* ne elhatározását, hogy „tovább­ra is védelmezni fogja az eny biilest, szilárdítani fogja a hi* zalma't, és fejleszteni fogja a politikai párbeszédet a külön* böző társadalmi rendszerű or* **ágok között, folytatja a béke- pulitikát és védelmezni fogja a népeknek a független fejlődés' Ihíz való jogát.1* Leonyid Brezsnyev és Nicolae Ceausescu véleménye megegye* xett abban, hogy a nemzetközi élet legsürgősebb követelmény» «ein a lázas fegyverkezés foko­Vi ÉVES A VOLKSSTIMME (ČSTK) — Jelentős évfor­dulót ünnepelt tegnap az Osztrák Kommunista Párt lapja, a Volksstimme. Teg­nap volt éppen 35 éve, hogy az illegalitásban végzett sok éves nehéz munka után is­mét megjelent első ízben a második világháború után. „Szerkesztősége és kiadó­ja, az Osztrák Kommunista Párt Központi Bizottsága ez­zel kapcsolatban büszkén ál­lapítja meg, hogy a Volks­stimme az, amely mint egyetlen, maradt hű a 35 évvel ezelőtt az Osztrák Néppárttal (OVP) és az Osztrák Szocialista Párttal (SPO) közösen elfogadott elvekhez. Ezekért az elvek­ért, amelyek az ország de­mokratizálását szolgálták, az új Ausztriában, a lap ma is következetesen harcol“ — állapítja meg a Központi Bi­zottság nyilatkozata. Törökország fasiszta veszély (ČSTK) — Törökországban héttőn 19 ember esett a politi­kai terror áldozatául, közülük hatan a Török Szakszervezetek Szövetségének, illetve az el­lenzéki Köztársasági Néppárt­nak a tagjai voltak. Fehmi Isziklar, a szakszer­vezeti szövetség főtitkára a folytatódó terrorral kapcsolat­ban rámutatott arra, hogy az országot fasiszta veszély fe­nyegeti. Erről tanúskodnak a szélsőjobboldali elemek terror­akciói mellett azok a próbál­kozások is, hogy betiltsák a Török Szakszervezeti Szövetsé­get, amely az ország legna­gyobb szakszervezeti központja, (ČSTK) — Mexikó és Vene­zuela, Latin-Amerika két legna­gyobb olajtermelője, San Jósé­ban megállapodott arról, hogy közösen biztosítják kilenc, nem olajtermelő közép amerikai or­szág — Barbados, Cosla Rica, Dominika, Guatemala, Hondu­ras, Jamaica, Salvador, Nicara­gua és Panama — nyersolajel­látását. A fogyasztó országok azon­ban a nyersanyagért kifizetett összegnek mintegy negyedét kedvezményes, öt évre szóló, évi négyszázalékos kamatú hi­tel formájában visszakapják. hunem unnak megállttá* sara tett törekvések elmélyíté­se, nem az ellentétek szítása, hanem a konfliktusok igazsá­gos rendezése, nem a békés kapcsolatok korlátozása, hanem azok fejlesztése. A Szovjetunió és Románia legfelsőbb képviselői liangsú- lyozták: a két ország arra tö­rekszik, hogy a madridi talál­kozó konstruktív legyen. Nagy jelentőségű lenne, ha elfogad­nák a katonai enyhülésről és a leszerelésről tartandó euró­pai értekezlet összehívására tett javaslatot. A találkozó a kölcsönös meg­értés és barátság légkörébe« zajlott 1«. Nicolae Ceausescu tegnap hazautazott. Jasszer Araíatnál (ČSTK) — Gaston Thorn lu­xemburgi külügyminiszter, az Európai Közösségek Miniszter- tanácsának elnöke libanoni lá­togatása során találkozott (asszer Arafattal, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet Végre­hajtó Bizottságának elnökével. Ez az első eset, hogy a Kii/.os Piai: egyik vezetője tárgyalt, a PFSZ képviselőjével. A három­órás megbeszélés után Gaston Thorn kijelentette: a tárgyalá­sokon mindenekelőtt arról volt szó, mi a véleménye a PFSZ- nek arról a Közel-Kelettel kap­csolatos nyilatkozatról, ame­lyet ez év júniusában Velencé­ben a tőkés csúcsértekezleten adtak ki. A 'luxemburgi külügyminisz­ter Tunézián és Izraelen kívül Szíriába is ellátogat Világszar)« m# emlék&zuek meg i tiirasiiuai atombomba-támadás 35. évfordulójáról. Ez alkalomból («Hakim» menüt indult Tokióitól Hinwitiiáb« Felvéteiüiikdn a Itltakoxó «««Met re*ztrevői láthatók (ČSTK felvételi Csatát nyert a sport A moszkvai olimpia nyugati sajtóvisszhangja (ČSTK) — A nyugati lapuk hasábjain továbbra is visszaté­rő téma ax idei moszkvai nyári olimpiai játékok méltatása. LONDON — Sikeres volt a moszkvai olimpia? Erre a kér­désre igennel kell válaszolni, írja a The Times londoni tudó­sítója. Michael Binyou. A nyári olimpiai játékok lefolyása sike­res volt. Nem került sor sport botrányra, nem igazolód­tak be semmi­féle rosszindu­latú jóslatok, sem a münche­nihez hasonló incidensre nem került sor. Sőt, a végén még az idő is kedvező volt, írta a Ti­mes tudósítója. Mindazoknak, akik Nagy-Bri- tanniában a te­levízió képer­nyőjén nézték végig az olim­piai játékokat, bár a brit tele­víziós állomá­sok csak korlá­tozott óraszám­ban közvetítet­ték a sportese­ményeket, sok­kal több okuk volt az ünnep­lésre, mint bár­mikor a múlt­ban. A, brit kormányfő el utasító magatartása semmit sem von le Steve Owett, Se bastian Coe, Da ley Thomson és Allan Wells atléták, a brit úszók vagy evezősök sikerei bői. Számukra Moszkva nagy­szerű sikert hozott, állapítja meg a The Financial Times A brit kormányfő merengése egy újsághír felett „Atlétáink remekeltek Moszkvában — a mi balszerencsénkre.“ (A Morning Star karikatúrája) BONN — A moszkvai olim pia befejező záróünnepségét n nyugatnémet tájékoztatási esz közök azzal a nyilvánvaló szándékkal kommentálták, hogy mentegessék az NSZK (tá­volmaradását az olimpiai játé­kokról, és többségük a szocia­lista országok sportolóinak si­kereit szovjetellenes és anti- kominunista rágalmakra hasz­nálja fel. Ennek ellenére egyes lapok megpróbálnak szolidabb elemzést nyújtani. A Münchenben megjelenő Süddeutsche Zeitung vezércik­kében azt írta, hogy a moszk» vai olimpia után el kell bú­csúzai különböző illúzióktól, éspedig elsősorban attól az il­lúziótól, hogy a sportot fel le­het használni politikai célok­ra, ahogy azt az Egyesült Álla­mok és a Német Szövetségi Köztársaság megkísérelte. RÓMA — „A béke és a sport nagy győzelme'* cím alatt közli kommentárját az olasz kommu­nisták lapja, i ľ Unité a nyári olimpiáról Az a jóslat, hogy ez az olim­pia kevésbé lesz értékes, szer­tefoszlott. A kommentár szer­zője ugyancsak aláhúzza, hogy a moszkvai olimpiát semmifé­le incidens sem zavarta meg, A PAESE SERA „Ismét csatát nyert a sport“ cím alatt hozott cikkében kiemeli a baráti, lég­kört, a tökéletes szervezést és azt, hogy az olasz olimpiai csa­pat elégedett lehet az eredmé­nyekkel, A ZIMBABWEI fővárosban tegnap megkezdődtek Samora Machet mozambiki államfő és Robert Mugabe miniszterelnök tárgyalásai, Machel az első ál­lamfő, aki a fiatal független államba látogat a függetlenség kivívása óta. TOKIÓBAN zárónyilatkozat' elfogadásával ért véget a nuk­leáris fegyverek betiltását kö-« vetető nemzetközi értekezlet. Huszonöt ország 400 küldötte követelte a nukleáris háború megakadályozását, a nukleáris fegyverek megsemmisítését és a fegyverkezési hajsza beszünle,- tését, PORTIÍ.LO mexikói elnök ha* zaárkezett latin-amerikai látó-1 gatő-körútjáról, melynek során Costa Ricában, Panamában, Brazíliában, Venezuelában, Kiu bábán és Nicaraguában járt. ENRIQUE TORRES a guate^ malai ellenzék egyik vezető képviselője washingtoni sajtód értekezletén felszólította az USA kormányát, hogy szüntes* sék be a reakciós guatemaíaí rezsimnek nyújtott támogatást, INDIA kormánya a washing* toni vezetés tudtára adta mély nyugtalanságát amiatt, hogy az USA részéről indiai árukra kú vetett egyre nagyobb vámtéte-j lek bonyodalmakat okoznak a két ország kereskedelmi kap*< csolataiban. Kommentárunk W ashingtonban azt remél­ték, hogy ideiglenesen félre tehetik az embargó-vitát, hiszen a képviselőház elvetette a Szovjetunióba irányuló gabo­naexport-tilalom feloldására tett indítványt. A tilalom fenn­tartása melletti szavazás puszta ténye azt a látszatot kelti, hogy a törvényhozók helyeslik az „afgán ügy“ kapcsán januárban kimondott „büntető célú“ em­bargót. Persze, az egyéb körülmé­nyek, a szavazás szoros ered­ménye, a heves viták, s nem utolsósorban a tilalom felol­dását sürgető javaslat megszö­vegezése és benyújtása teljesen másra — éles nézetkülönbsé­gekre — utal. A szavazás előtt Carter számára világos volt, hogy mindenáron meg kell sza­vaztatnia a gabonaszállítási ti­lalom fenntartását, mert annak feloldása elkerülhetetlen presz­tízs veszteséget jelentett volna az elnökválasztási küzdelem ilyen előrehaladott szakaszában. Azzal számolt, hogy a tör­vényhozásban többségben levő demokratapárti szenátorok ki­állnak januári döntése mellett. Az elnök a szavazás Időpontjá­ra viszont meglehetősen kényel­metlen helyzetbe került, hiszen kezdett kibontakozni testvér- öccsének „Billygate“ néven is­mertté vált korrupciós botrá­nya s kétségtelenül ez a tény több Carter-párti szenátort át­csábított párton belüli legna­gyobb ellenfele, Kennedy olda­lára. Kennedy ezek ismereté ben joggal számított arra, hogy most Carterra súlyos csa­pást mérhetnek az embargó le­szavazásával Egyébként Ken­nedy — aki még mindig nem adta fel, hogy öt nap múlva az elnökjelölő demokrata kong­resszuson őt jelölik Carter he­lyett — egyik értelmi szerzője volt a gabonaszállítási zárlat feloldását sürgető javaslatnak. A Kennedy-csoporton kívül az ellentábor, a republikánusok ugyancsak nemet mondtak a gabonaszállítások szünetelteté­sére. Ez várható volt, hiszen nak nyújtott szovjet segítségre, most kijelentsék, hogy helyte­len. A visszás tulajdonképpen az, hogy valóban elhibázott dön­tés volt, de elnökválasztási év­ben — ahogy azt Carter vá­lasztási stratégái is tanácsolták — jobb ragaszkodni inkább eh­hez, semmint beismerni a bak Egyedül a körben jelöltjük, Reagan korábban úgy nyilatkozott, ha elnökké vá­lasztják, első teendője lesz a gabonaembargó feloldása. Car­ter szerencséjére, az egy hete megtartott képviselőházi szava­zás idején még nem csaptak olyan magasra a „Billygate“ hullámai, s ezért — ha enyhe szavazattöbbséggel is —, de ne­ki kedvező döntés született az embargó-vitában. Tény viszont, s ezt több amerikai lap is le­szögezte, ha pár nappal később szavaztak volna, az elnök alig­ha kerül ki győztesen. A Carter újraválasztásában ilyen, vagy olyan okból érde­kelt demokratapártiak azért ad­ták voksukat az embargó foly­tatására, mert nem akarták Cartert rendkívül kényes hely­zetbe hozni, nevezetesen elejét akarták venni annak, hogy az elnök félévvel ezelőtti döntését visszavonja. A hivatalos Wa­shington ugyanis nem vissza kozhatott, hiszen ez nagy bal­lépés lett volna mindössze há­rom hónappal az elnökválasztás előtt. Senki sem tudta volna megindokolni ezt a döntési lo­gikát: amire fél éve még meg- esküdtek, hogy ez az egyedüli „helyes válasz“ az Afganisztán­lövést. Carter tehát megúszta a szavazást, de a búzaexport kérdése mégsem kerülhet le a napirendről. Alighogy lezajlott a képvise­lőházi szavazás, Kanada Wa­shington számára kellemetlen döntést jelentett be. Ottawában hivatalosan közölték, hogy Ka­nada azonnali hatállyal feloldja a Szovjetunióba irányuló gabo­naexportra kimondott tilalmat. Az USA északi szomszédját éppen Washington nyomására a szovjetellenes hisztéria csúcs­pontja idején hatalmon levő konzervatív Clark-kormány von­ta be az embargó-láncba. Az azóta hatalomra jutott Trudeau- kabinett már többször hangoz­tatta, hogy „durva hiba volt en­gedni a washingtoni követelés­nek, s nem kellett volna részt vénái a tisztességtelen zsaroló­akcióban.“ A hét legfejlettebb tőkésország múlt hónapban megtartott velencei csúcsérte­kezletén Carter négyszemközt tárgyalt a kanadai kormányfő­vel, akitől biztosítékokat kért arra vonatkozóan, hogy kiválá­sukkal az embargóból nem hagyják cserben az USA-t. Egy­értelmű választ nem kapott, Ka­nada korántsem megnyugtató­an csak annyit közölt, hogy nem lépnek ki azonnal az embargó­ból. Kanada pedig jól tudta, mit cselekszik, s várakozó állás­pontra helyezkedett azt köve­tően, hogy kiderült: a Kennedy** csoport nyomására szavazásra kerül sor az embargó-kérdés­ben. Kivárták tehát a szenátusi és a képviselőházi vita végét, s ha Washingtonban feloldot­ták volna a tilalmat, őket sem kötötte volna többé az adott sző. De mivel nem történt front- áttörés, Kanadának magának kellett kimondania a nemet. A döntés nyomán Kanada a tava­lyihoz hasonló nagyságrendben az Idén Is ötmillió tonna gabo­nát szállít a Szovjetuniónak. Kanada tehát vállalta azt a szerepet, amit az USA nem mert: beismerte elhibázott lé­pését. Igaz, hogy az embargó féléve alatt 63 millió dolláros veszteség érte a korábban le­kötött, majd visszavont üzletek miatt a farmereket. Kanada döntése tehát tovább­ra Is napirenden tartja az em­bargó kérdését az Egyesült Ál­lamokban. A váratlan fejlemény jogos aggodalmat szült Wa­shingtonban, hiszen az eredeti­leg totálisnak tervezett embarj gólánc már csak kéttagú: az USA és Ausztrália nem vált ki belőle. F okozatosan mindenütt be­ismerik, hogy a gabona­fegyver nem hatásos, s mindig az ellenkező Irányban sül el. Washington viszont konokul ki­tart döntése mellett, s nemcso­da, hogy egyre inkább magára marad a bojkottban. P. VONYIK ERZSÉBET Brezsnyev—Ceausescu találkozó a Krímben

Next

/
Thumbnails
Contents