Új Szó, 1980. augusztus (33. évfolyam, 180-205. szám)

1980-08-29 / 204. szám, péntek

/ (A cikk első részét lapunk tegnapi számában közöltük) Sok olvasóban felvetődik a jogos kérdés.” Mi az új kon- cepció szerinti matematikatana tűs eredménye? Erre a kérdés­re a négyévi tapasztalat alap­ján ha nem is a teljesség igé nyével, de már eléggé megala­pozottan lehet válaszolni. Az tílső helyre kívánkozik, hogy je len lég lényegesen több tanuló szereti a matematikát, mint ko­rábban, amikor még a hagyo­mányos módszerekkel oktatták. A tanulók között gyakorlati­lag megszűnt a matematikától való félelem. Ezáltal az órák légköre sokkal kedvezőbb, s le­hetővé válik nemcsak az alkotó logikai gondolkodás fejlesztése, hogy az első két évbeu (de el­vétve még most is) tanúi vol­tunk a pedagógusok helytelen átállásának az új koncepció szerinti számolási készség ki­alakítására. Sokan lebecsülték, dfj sokan túl is becsülték a ma­tematikatanításnak ezt a két­ségkívül fontos területét. Foko­zatosan azonban kialakult egy olyan szemlélet, amely mar megközelíti a kívánt állapotot. A szülök akkor tudnak ezen a téren a pedagógusnak hatása san segíteni, ha gyermekük szá molási készségét az iskolában alkalmazott módszerrel össz­hangban fejlesztik. Ez azt je­lenti, hogy gyermekeiket egy­szerű szöveges vagy érdekes feladatokon keresztül tanítsák számolni. FÉLÚTON A MATEMATIKAOKTATÁS KORSZERŰSÍTÉSÉRŐL II. hanem a numerikus számítási készség kialakítása és a to­vábbfejlesztés is. A tanulók sokkal több kérdést tesznek fel a tanítási órákon, mint a hagyományos tanítás során, ál­lításaikat meg tudják indokol­ni, az indoklást (sok esetben még a tanítóét is) felül tudják bírálni, illetve képesek ponto­sítani. A matematikai logika fogalmainak megnevezése és szimbólumainak használata nél­kül való beiktatása a tana­nyagba, észrevehetően növelte a tanulók szabatos, logikailag pontosabb fogalmazási készsé­gét. A szülőket és a pedagóguso­kat is kezdetben nem kevésbé nyugtalanította, hogy a tanulók számolási készsége elmarad a hagyományos oktatás során el­sajátított számolási készségtől. Ezzel azonban az új koncepció szerzői számoltak, hiszen a nu­merikus számolási készség kia­lakítását nem mechanikus gya­korlással akarták elérni. A cél ugyanis a gondolkodás aktív részvételével való számolási készség kialakítása, ami sokkal időigényesebb. Ugyanakkor a tanulók megtanulják aktívan alkalmazni a különböző számo­lási segédeszközöket, mint a táblázatokat és a számolólécet, ezeket ügyesen alkalmazzák számításaik pontosságának az ellenőrzésére is. Ez egyben elő­készület a tökéletesebb számító- eszközök, elsősorban a zseb- számológépek későbbi alkalma­zására is. Meg kell mondani azt is, Például ilyen és hasonló fel­adatokon: 1 kg alma ára 5 ko­rona, mennyibe kerül 4 kg, mennyibe 8 kg stb. Itt rákér­dezhetünk arra is, hogy miért kerül 8 kg alma 40 koronába?, (Azért, mert 4 kg ára 20 ko­rona, 8 kg kétszer több, mint 4 kg, tehát az árának is két­szer többnek kell lennie, azaz 40 koronának Ezáltal a gyer­mekekkel nemcsak az egyszer­egyet gyakoroltatjuk, hanem fejlesztjük függvényszerű gon­dolkodását is. Vagy érdekesebb feladatokkal: Melyik az a szám, amelynek négyszerese 20, vagy melyik az, amelynek négyszere­se 5-tel több mint 15, vagy egyszerűbbek: hány nyúlnak van 20 lába; hány lába van 5 nyúlnak és két tyúknak stb. Ilyen feladatokat minimális fantáziával találni lehet az élet minden területén. Külön­bözően kombinálva nagyon jól lekötik a gyermek figyelmét. Igen fontos területen, a szö­veges feladatok megoldása te­rén is érezhető javulás történt az új koncepció szerinti mate­matikatanítás eredményekép­pen. Főleg a megoldás mene­tében kialakult rendszeresség­ben nyilvánul meg az ered­mény a legjobban. Nem kevés- l)é fontos az sem, hogy a ta­nulók szinte már az első osz­tálytól kezdve algebrai mód­szerrel (egyenletek és egyen­lőtlenségek) oldanak meg fela­datokat. Jelentős javulást hozott az új koncepció szerinti matematika­tanítás a geometria oktatás te rü létén is. A geometriát a ha­gyományos tanterv igen epizó- dikusan dolgozta fel és a taní­tás tartalma messze elmarad a tanulók befogadóképessége mö­gött. Az űj (koncepció értelmében a geometria a halmazokkal kap­csolatos alapismeretek felhasz­nálásával egységes matematikai ismeretrendszert alkot. A geo­metria sajátos szerepköre a matematikaoktatáson belüli tel­jes mértékben megmaradt; to­vábbra is a térszemlélet kia­lakításának leghatásosabb esz­köze. Ugyanakkor nagyon jól felkészíti a tanulókat a még rendszeresebb geometria tanítás­ra az alapiskola felsőbb osztá­lyaiban. A geometriatanításon belül módjuk van a tanulók­nak megismerni, hogy a model­lezéssel kialakított pont, sza­kasz, félegyenes, egyenes stb. fogalmaktól hogyan jutunk el a matematikában az említett fogalmak teljesen absztrakt megfelelőihez. Az új koncepció szerinti ma­tematikatanítás négyéves ta­pasztalatait nemcsak szubjektív megfigyelésekkel szereztük, ha­nem objektív eredményekkel tettük teljessé. Az elmúlt négy év alatt két ízben országos fel­mérést végeztünk találomra ki­választott iskolákban. Az első felmérésre 1978 tavaszán, a má­sodikra ez év tavaszán került sor. Mindkét országos felmé­rés eredményei azt mutatják, hogy a tanulóknak nemcsak a gondolkodási szintjük emelke­dett számottevően az új kon­cepció hatására, de a számolá­si készségük sem alacsonyabb, mint a hagyományos tanításnál volt. Elmondható tehát, hogy a tanulók az 5, osztályba a tan­tervijén előírt ismeretekkel lép­nek. Az elmúlt iskolai évben a felső tagozaton tanító pedagó­gusok ismerkedtek meg tantár­gyuk új tartalmával és mód­szereivel, hogy az 1980/81-es tanévben már az 5. osztályban is megkezdhessék az új kon­cepció szerinti tanítást. A felké­szülés eddigi eredményei kielé­gítsek, habár a megfelelő szak- irodalommal való ellátottság te­rén komoly hiányosságok vol­tak és még vannak is. Az 5. osztályos tankönyv, gyakorlófü­zet, módszertani segédkönyv nem állt kellő időben a peda­gógusok rendelkezésére, s ez lényegesen hátráltatja a felké­szülést és kedvezőtlenül befo­lyásolhatja az új terveaet álta­lános bevezetését is. Dr. BÁLINT LAJOS kandidátus, a bratislavai Pedagógiai Kutatóintézet munkatársa KIAPADHATATLAN fORRAS A felkelési téma genézise a szlovák prózában A Szlovák Nemzeti Felkelés —■ Laco Novomeský szavaival élve — a világnak tudtára ad­ta az új szlovák történelem kezdetét, a szlovákságnak pe­dig új történelmi tudatot adott. A szlovák nép e nagy antifa­siszta ellenállása és nemzeti felszabadító harca immár több mint három évtizede a szlovák művészet egyik jelentős és kia­padhatatlan forrása is. A Szlo­vák Nemzeti Felkelés művészi ábrázolása tulajdonképpen új szakaszt nyitott meg a Szlovák művészetben is, hiszen a fel- szabadulást követő időszakban honosodott meg, és ért el kima­gasló sikereket a szocialista reá lista á hrázo tásmöd. Az epika jellegénél fogva olyan műfaj, amely sokrétű le hetőséget nyújt a történelmi események ábrázolására. Termé­szetes, hogy a felkelési téma állandóan jelen van és vissza­tér a szlovák irodalomban. Je­lentős számokról beszélhetünk, ugyanis az eltelt több mint há- rofti és fél évtized alatt mint­egy háromszáz felkelési tema­tikájú szlovák prózai alkotás látott napvilágot. Nyilvánvaló an a művészetben s így az iro­dalomban is. nem a számok el­sődlegesek, hanem az alkotá­sok színvonala és hatása. A világnézeti, tartalmi és formai átalakulás nem a sem­miből indult, hiszen a fasiszta szlovák állam a negyvenes évek elején progresszív irodalmi irányzat további kibontakozását akadályozta meg ideiglenesen. Ennek az irányzatnak az élvo­nalába két kimagasló, a szo­cialista realizmus alkotói mód­szereit érvényesítő író tarto­zott: Peter jilemnicky, aki már a harmincas évok derekán meg­jelentette a szociális és politi­kai harcokat ábrázoló műveit. Frano Králnak, a másik jeles szlovák írónak Találkozás című regénye csak a felszabadulás után jelent meg, habár már 1938-ban elkészült. A szlovák irodalom számos más ismert képviselői nézeteikkel és alko­tásaikkal ugyancsak szemben álltak a fasiszta rendszerrel, meg is találták a módját a til­takozásnak, ám ezek csak rit­kán Jutottak túl az allegória és a közvetett ábrázolásmód határán. A felszabadulást követő két- három esztendő prózai termé­se közül kiemelkedik Peter Ji­J ó gyermekirodalmi mű születéséhez nem feltét­lenül szükséges, hogy az író egyben szülő is legyen. De olykor nem árt, ha az is. A közelében élő gyermek egyrészt ösztönzi őt: nap mint nap meg­lepetésekkel teli világot teremt köréje, amelyet a nem lehet nem megírni, ha van az íróban elegendő játékos és kísérletező szellem, és különösen akkor, ha a legbensőbb ügyének is te­kinti ennek az érzékeny műfaj­nak a művelését. Másrészt: a gyermek tanítja őt — gyerme­kül. Tanítja őt felnőni a gyer­mekhez. És ez azért lényeges, mert a jó gyermekirodalomnak egyik feltétele és ismérve, hogy az író maga is gyermekké tud­jon, illetve tud válni, amikor a kicsinyeknek ír. A világ gyer­mekirodalmából vajon hány örök értékű versnek, mesének, történetnek, regénynek, színmű­nek volt ihletője épp az író lá­nya vagy fia? És vajon vé­letlen-e, hogy a mi irodalmunk­ban például a kilencek nem­zedékének élmezőnyébe tarto­zók körülbelül abban az időben fordultak a gyermekirodalom felé, amikor már szülőnek mondhatták magukat? Egyre gyakrabban és eredményeseb­ben kísérleteztek gyermekver­sekkel, a legjobb, korszerű és magas mércének is megfelelő teljesítményekbe, önálló köte­tekbe kerültek és kerülnek. Részben az ő érdemük is, hogy az utóbbi öt esztendőben ör­vendetesen megemelkedett gyermekköltészetünk színvona­la. Hogy kedvük nem lankad, azt nemcsak kötetek, valamint a lapokban időről időre meg­jelenő versek, mesék jelzik, hanem Tóth László Akombákom- ja is, amelynek a létrejöttében ugyancsak szerepet játszottak gyermekek, a szerző két kislá­nya. Nem árulok el ezzel tit­kot, kiolvasható a könyvből, le­olvasható a szereplőkről, akik között ott van a szerző is — apaként és íróként — első sze­mélyben, de csak ritkán az elő­térben, hiszen ő a mesélő is. Az Ákombákom alcíme: Vers, mese, játék. Vagyis a könyv három, egymásba könnyen át­hajtó, egymást szépen kiegészí­tő, a játékban pedig eggyé váló műfaj ötvözete. Az alapképlet ismerős: míg elalszik a két kis­lány, Kiskata és Julijul, apuka lálkozik. Beszélgetnek, majd el- álmosodnak, elalszanak Ákom­bákom országban. Végül ismét a mese első síkjában vagyunk, amely tulajdonképpen kerete az ákomhákomi történéseknek. Tóth László jó megfigyelője a gyermeki világnak, e világ különféle — testi, lelki, tudati, nyelvi — megnyilvánulásának. Ugyanakkor meg tudja elevení­teni ezt a világot a mese, a fantázia és a valóság elegyí­tésével, amit a magyar klasszi­kusok közül is többen oly ma­VERS, MESE, JA TÉK Tóth László Ákombákom című gyermekkönyvéről két figurát rajzol egy táblára, az egyiket Ripsznek, a mási­kat Ropsznak nevezi el. Ami­kor a gyerekek álomba szen- derültek, apuka pedig lábujjhe­gyen kilopódzik a szobából, a két figura lelép a tábláról és elszökik: „Szerencsére még nem járhatnak messze. Gondol­tam, megkeresem őket. Vissza­mentem hát a szobámba, leül­tem az íróasztalhoz, és gondo­latban utánuk iramodtam. ( .../ Na, mit gondoltok, hol voltak? Nem másutt, mint Ákombákom- ban* Ezzel a néhány sorral és még előbb a bemutatkozással Tóth egyúttal beavatja olvasó­ját az alkotás folyamatába, a meseteremtés egy lehetséges változatába. Aztán Ripsz és Ropsz járja Ákombákom orszá­got. Nem annyira velük, mint inkább körülöttük és bennük történnek érdekes dolgok, ame­lyek kérdéseket, verseket hív­nak elő, párbeszédre késztetik őket; később Kiskatát, Julijult és Kismigort is, a Papsajt-ér­demrenddel kitüntetett vándort — akikkel Ripsz és Ropsz ta­gas fokon és példamutatón mű­veltek, és amit akár követel­ményként is emlegethetünk a gyermekprózával és -költészet­tel kapcsolatban. Volt időszak, amikor ebben az irodalomban is csak a valóság dominált, szárazon kopogott. Tóth László nem vetette el a mesehagyomá­nyokat, a mesélés hagyomá­nyát; mesemondó öregekre, nagymamákra is emlékeztetően gyakran használ például figye­lemfelkeltő, izgalomfokozó for­dulatokat, nem hagyja leülni a mesét. Ha éppen nem történik semmi — mivel hogy nem a cselekményen van a hangsúly, és a cselekményt, ezt a fontos elemet helyettesíteni kell — újabb és újabb információkkal, nyelvi fordulatokkal, szójáté­kokkal, hangulatfestő szavak­kal, játékos etimologizálással, ötletes és dinamikus pártbeszé­dekkel — amelyekben azonban itt-ott kényszermegoldások is fölfedezhetők — tartja moz­gásban a szöveget. Ezeken ke­resztül tárgyakba, jelensé­gekbe, a természet éle­tébe is beleláthatunk. Á gyermekolvasónak érzésem sze­rint Ropsz lesz a kedvence, Ropsz, akinek mindenről más jul az eszébe. Ö. de a többi szereplő is, életes figura; talá­lóan jellemzi őket saját szöve­gük. A kitűnő versek nagy ré­sze szervesen fűződik a mese szövetébe, ami azért érdemel külön figyelmet, mert egy cse­les. de korántsem' könnyen megvalósítható fogás eredmé­nye. Ugyanis a legtöbb vers ko­rábbi keltezésű, megjelent anto­lógiákban. Tehát nem a mesé­ből következtek, hanem a mese — egyébként eléggé laza — fonalát kellett hozzájuk igazí­tani, ők voltak a szervezők. Helyenként tetten is érhető a szerző, de ez aligha zavarja majd a gyermekolvasót: példá­ul Ripszel közben Karcsaország- ba viüe Tóth László, gondolom azért, mert nem szívesen hagy­ta volna ki Karcsaország című versét. E bben az ízléses kivitelezé­sű könyvben Tóth Lász­ló, tudtommal elsőként gyermekirodalmunkban, közvet­lenül építetett be a szöveglie néhány helyütt rajzokat, ame­lyek így nemcsak illusztrációk, hanem a szöveg folytatásai más eszközökkel. A mozgalmas, szí­nes „képeket“ Varga Lajos és a nyolcéves Varga Gábor ké­szítette. Hogy milyen lesz ró­luk, és egyáltalán az egészről, a kis elsősök véleménye, nem árt majd megtudni az iskolák­ban, ahová ez a kötet az Első osztályosok könyve sorozat da­rabjaként érkezik, reméljük, időben. Persze, nemcsak az el­sősök könyve lehet az Ákom­bákom, hanem, a jelzés szerint is, kilencéves korig minden gyermeké. (Madách) BODNAR GYULA lemnický Krónikája, amely * harcok alatt született. E könyv­ben itt jelent meg először a szlovák szocialista irodalom új hőse,, a tettrekész, hazájáért harcoló, igazságos társadalmi rendet állító ember. A Krónika lapjain felelevenednek azok a dicső történelmi napok, amikor az egyszerű emberek tudatosan vagy ösztönösen harcba száll­tak .az új társadalmi rendszer kivívásáért. S e harcok köze­pette formálódott az emUerek történelmi és politikai tudata is. A további alkotások közül elsősorban František Š na nt nur novellái érdemelnek megkülön­böztetett figyelmet. Az ötvenes évek derekán és a hatvanas évek elején új nem­zedék jelentkezik, melyek közül elsősorban Vladimír Minýč és Rudolf fasík nevét és alkotá­sait emeljük ki, de ide sorol­ható az idősebb évjáratú Alfonz Bednár is, aki ugyancsak eb­ben az időben adja ki jelentős prózai alkotásait. Ezek az írók írták meg azokat a szintetizáló alkotásokat, amelyek széles epikus folyamban ábrázolták az eseményeket. Ölt voltak azok, akik nagyszabású történelmi tablót festettek. Ezek az alko­tások a háború utáni szlovák irodalom élvonalába tartoznak. Az elmúlt években nemcsak a művészi próza, hanem az em­lékirodalom is jelentős mérték­ben gyarapodott. Az emlékira­tok és visszaemlékezések kö­zött megkülönböztetett helyet foglal el Gustáv Husák Tanul­ságlétei a Szlovák Nemzeti Fel­kelésről című emlékirata, amely az egyik legteljesebb és legtar­talmasabb tényirodalom a szlo­vák nép antifasiszta harcáról. A hatvanas évek második te­lében a hazánkban lezajlott po­litikai események a szlovák prózában is éreztették hatásu­kat. A válságos években keve­sebb felkelési tematikájú pró­zai alkotás jelent meg s nem mindegyik felelt meg eszmei és marxista esztétikai kritériuma­inknak. A konszolidálás és a társadalmi kibontakozás évei­ben a felkelési téma újra pol­gárjogot nyer. A hetvenes évek azonban e téren is tartalmi és szcmpontbelí megújulást hoz­nak, A hetvenes években nap­világot látott felkelési temati­kájú szlovák prózai alkotások előterében jórészt már nem a makrotársadalmi problémák és összefüggések kerülnek, hanem az egyén helytállása s az egyé­ni erkölcsi dilemmák. Mináč és Jašík történelmi freskóit köve­tően Vincent Šikula, Ladislav Ballek, Peter faros alkotásait és a legfiatalabb neitizedék ha­sonló tartalmú müveit nem az epikai szélesség, hanem a mélység s a lélektani motivált­ság jellemzi. Ezek az alkotók az egyén helytállásán, dilem­máin. hőstettein és szenvedé­sein keresztül elevenítik föl a kort, s azt a politikai, szociá­lis és társadalmi légkört, amely a negyvenes évek közepét jel­lemezte. Ezek az alkotások is azt sugallják, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés a szlovák nemzet döntő többségét érintet­te, befolyásolta tudatát és élet- szemléletét, függetlenül attól, hogy közvetlenül részt vett-e a harcokban. A hetvenes években született művek sokoldalúan és hatásosan mutatták be az úgy­nevezett egyszerű emberek, a névtelen hősök küzdelmét és helytállását. Ezekben az alko­tásokban, miként az előzőkben is kimutatható a szovjet próza jótékony hatása. A felkelési téma a szlovák irodalom egyik kiapadhatatlan forrása. Évtizedek múltán az írók újabb nemzedékei meríte­nek ihletet, erkölcsi erőt belő­le, hogy az elődök, az antifa­siszta harcosok hőstetteivel tu­datot formáljanak és jellemet acélozzanak. (A Pravdában megjelent ta­nulmányrövidített változata) IVAN KUSÝ 1980. VIII

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents