Új Szó, 1980. augusztus (33. évfolyam, 180-205. szám)
1980-08-19 / 195. szám, kedd
Figuli és Ballek magyarul ÚJ FILMEK SZERELEM ESŐCSEPPEK KÖZÖTT (cseh) Három gesztenyepej Elöljáróban hadd említsek meg egy kis epizódot, amely a negyvenes évek vegén Michal Považan, az akkori Tatran kiadó vezetője és köziem játszó dott le. Még nem volt önálló kiadónk, elsó könyveinket a Tatran jelentette meg. köztük Ľudo Ondrejovnak, a Zbojnícka mladosť című, felnőtteknek is szóló bűbájos mesekönyvét fordításomban. [ötezer példányban került kiadásra Hegyek alján címmel.) A siker arra késztette Považant, hogy űjabb fordítással bízzon meg. Milyen prózát volna kedvem átültetni? — kérdezte. Habozás nélkül rávágtam, hogy Margita Figuli Három gesztenyepej című kitűnő könyvét. Považan erre csúnyán legorombított, hogy ilyen „kispolgári ízlésű, értéktelen" könyvre esett a választásom. Ma, három évtizeddel a történtek után a Három geszte- nyepej a szlovák széppróza klasszikus műve lett és írója nemrég megkapta a nemzeti művész címet. A könyve meséje megrendítően egyszerű, de ebben az egyszerűségben is lenyűgözően drámai és mindenekelőtt költői. Az alig kilenc íves könyvecskének meséje a szlovák föld északi részében, a lengyel határ közelében játszódik. Csempészek, iökupecek el- dorádója itt a határvidék, kivált a lócsempészés biztosít jó keresetet a vakmerőknek. Az énformában elbeszélt történet előterében az elbeszélőnek az ízig-vérig asszonyi Mag- dalénához, tragédiát súroló szerelmét írja le azzal a ritka költői hévvel — és egyúttal realitással is —, mely Margita Figuli regényét művészivé, valóban klasszikusá teszi. A szerelem lehet vak, amely az embert kiforgatja, és dühöngő farkassá alacsonyítja, de lehet tiszta, felemelő erő is, morális tényező, amely minden földi salakot, tisztátalanságot leold a lélekről és a legmélyebb örömök forrásává válik. Margita Figuli regénye ilyen példázat a minden földi mocskot lebíró legnagyobb emberi érzésről. Hubik István átültetése kitűnő, hiánytalanul adja vissza Figuli regényének finom lírával átszőtt légkörét, az összecsapások hangulatait. Ezúttal René Murát borító- és kötéstervét, valamint grafikai elrendezését is dicsérnem kell. Tiszta öröm ilyen jól kiállított könyvecskét kézbe venni, fMadách) Posta délben Ladislav Ballek a hetvenes évek elején tűnt fel és eddigi, kötetben közölt munkáit a Madách is megjelentette — alighanem azért, mert valamennyi szűkebb pátriájába, Szlovákia déli határvidékére vezet el bennünket. A Posta délen füljegy- zetében a kiadó arról tájékoztat, hogy a szerző első művét a Slovenský spisovatel a vállalat díjával és az Ivan Krasko- díjjal tüntette ki. Második könyvét, az Bgö liliomok útjánX is kedvezően fogadta a kritika. Ballek prózájának erőssége elsősorban; az élet realitásait jól meglátó, alakteremtő tehetsége. A címadó elbeszélés Bodnár Zsigmondja, Fodorja kitűnő megfigyelőre vall. A „berlini keringő14 Pavolján, vagy Vacck fuvarosán is érzik a jó meglátás, a legjobb szlovák elbeszélőkön iskolázott hang. A novellák témaköre eléggé szűk ugyan, a 35 évvel ezelőtt lejátszódott események tágabb történeti hátteret érdemeltek volna, a környezetrajz azonban lebilincselő és ez emeli azt átlag fölé Ballek írásait. Az író Gyügyön született, gyermekéveit Ipolyságon (ŠaEgyre többen beszélnek oroszul. 1970 ben 80 országban tanították az oroszt, ez a szám azóta 100-ra növekedett. Az orosz nyelv lehát az utóbbi évtizedeikben fölzárkózott az úgynevezett világnyelvek sorába. Meg kell állapítanunk azonban, hogy bizonyos tekintetben elmarad más világnyelvek mögött. Az angolt, mint idegen nyelvet hozzávetőleg 120 millió ember tanulja, a franciát és a németet 80 millió. A spa- nyol 20 millióval szerepel ebben a statisztikában, míg az orosz több mint 20 millióval. hy) töltötte és ez döntően befolyásolta nyelvezetét és írásainak tárgykörét. A kevert ajkú Ipolyságon és környékén nem beszélik a „klasszikus“ szlovák nyelvet és időbe telt, míg Ballek nyelvezete tisztult, és bár a Posta délen novelláinak megírása idején még nem érte el kortársai, Vincent Šikula vagy Andrej Chudoba prózáinak költői szépségét, sikerült minden szürkeségtől és laposságtól megszabad ulinia. Az író alakteremtő képzelete a kötet legnagyobb erőssége. Bereck józsef, a szlovákiai ma gyár széppróza egyik ígéretes tehetsége, mint a kötet fordítója itt-ott javíthatott volna Ballek stílusán, kifejezésmódjának némely sutaságán: bőven akadnak a következőhöz hasonló hevenyészett sorok, amelyekért nem csupán Ballek, hanem Bereck is felelős: „Nohát, hogy formázzák egymást ezzel a kisebbikkel! ...“ „Most már megértem a népeket, hogy az igazi szeretetet kisgyermek formájában képzelték el.“; a posta hátsó udvarából a posta és a Köztársaság címerével ellátott öt postakocsi hajtott elő.“ Ez utóbbi esetben helyesebb lett volna és szebb is, ha a posta nem háromszor fordul elő e kurta mondatban. A hibáktól eltekintve a történelmi félmúlt megérdemli, hogy Ballek könyvéből is megismerje a magyar olvasók széles rétege. (Madách) EGRI VIKTOR 1970-ben egyébként még csak 14 millió ember tanult oroszul. Az angol nyelvvel való vetélkedésben az orosz nyelv számára hátrányt jelent az a hiedelem, hogy az orosz borzasztóan nehéz, az angol pedig nagyon könnyű. „Az orosz nyelv népszerűsége igen gyorsan növekszik. — írta a londoni Financial Times című lap, hangsúlyozva, hogy ez a nyelv világszerte egyre jelentősebb szerepet játszik. A cikkíró úgy vélekedik, hogy az Orosz a „leggazdagabb és legszebb" az élő nyelvek közül. Hozzáfűzte azonban, hogy nehéz. Sok nyelvtani eset van benne, akárcsak a latinban, az ige- formák bonyolultabbak, mint például a franciában, s a hangsúlytalan magánhangzóikat másképp ejtik, mint ahogy írják. Mindez igaz, mégis azt kell mondanunk, hogy az oroszt nem nehezebb megtanulni, mint bármely más világnyelvet. Az'angolt könnyű úgy-ahogy elsajátítani, de ahhoz, hogy jól beszéljünk, igen sok energiára van szükség. Maguk az angol nyelvészek is ezen a véleményen vannak. Bemard Shaw az angol nyelv fogyatékosságának rótta föl, hogy a szavaknak hihetetlenül sok jelentésük van, a nyelvtani formák nem egyértelműek, a kiejtés és az írás homlokegyenest ellenkezik egymással. Mindez maguknak az angoloknak is olyan nehézséget okoz, hogy még kilencévi iskolai tanulás után 9em tudnak kifogástalan irodai munkát végezni. Az orosz nyelvnek nincsenek ilyen hátrányai. Helyesírása és kiejtése meglehetősen közel áll egymáshoz. írásrendszere könnyebb és tökéletesebb, mint sok más írásrendszer. Nincsenek benne különféle mellékjelek, nincsenek betűikombinációk egyetlen hang leírására, mint például a latin ábécét használó újlatin, germán és szláv nyelvekben. A cirillbetűs írás elő nyösen különbözik más rendszerektől, mondjuk a hieroglifikus írásoktól. Marx ötvenéves korában kezdett oroszul tanulni, és fél év alatt annyira megtanulta, hogy eredetiben olvasta az orosz irodalmat (különösen Puskint, Gogolt, Szaltikov-Scsedrint szerette). „Az eredmény — írta — megéri azt a fáradságot, arait egy korombeli embernek kell fordítania olyan nyelv tanulására, amely jelentősen eltér a klassziikus, a germán és az újlatin nyelvektől.“ VIKTOR KOSZTOMAROV Ezzel a költői címmel for gatta legújabb filmjét Karéi Ka- chyfía, a népszerű cseh rendező. Alkotása olyan, mint egy szerelmi románc, melybe a nosztalgikus felhangok 1 mellett disszonáns hangok is keveredtek. A film cselekménye a harmincas években Prága Žižkov negyedében játszódik. Ide költözik vidékről egy kis cipészmester, abban a reményben, hogy önálló iparosként (netán vállalkozóként) sikeres lesz. Mint kiderül, hiú ábrándokat kergetett, hiszen cipészműlielye nem sok pénzt javadalmazott, sőt rövidesen csődbe jutott, s az egykori kisiparos a munka- nélküliek egyre növekvő táborát gyarapította. Az alkotás azonban nem a cipészmestert, hanem két fiát helyezi előtérbe. Az ő sorsukon keresztül, hömpölygő képsorokban tárulnak elénk a München előtti köztársaság szociális viszonyai, Különös társaság utazik Los Angelesből Chicagóba, az Ezüst villám luxusvonaton: egy fiatal kiadótulajdonos, egy neves professzor titkárnője, egy képtár igazgatója, egy szélhámos és sok más híres és hírhedt utas; köztük az FBI több ügy nöke is. Az utóbbiak (akárcsak a kiadótulajdonos) egy rejtélyes bűnügy nyomára bukkantak, s az összegubancolódott szálak az Ezüst villámon futnak össze. S míg a vonat utasaival Chicagóba ér, Arthur Hiller rendező gondoskodik arról, hogy a közönség ne unatkozzon Míg az amerikai film nagy mesterségbeli tudással, sok leleménnyel készült színvonalas mű, sajnos ugyanez nem mondható el az olasz filmről, Mario Siciliano Merész húzás című alkotásáról. Elolaszosí- tott amerikai western ez a film, a leggiccsesebb kommersz-pro- dukciók egyike, mely valóban nem érdemli meg. hogy sok szót ejtsünk róla, hiszen tökéletes ízlésficam. Nyár van, a filmforgalmazók az olcsó bóvlit is piacra dobják, hátha elkel. Minden zsákra akad folt, tartja a közmondás, tehát ez a film is bizonyára megtalálja a nézőit. Csakhogy kinek jó az az elszegényedett iparosok, nincstelenek világa. Az alkotók színes korrajzot festettek a harmincas évekről, híven érzékeltetve a nagyvárosi proletariátus nyomorát. Érdemük, hogy rendkívül meggyőzően és szuggessztíven £hHWr.-nrk « társadalom peremére szorultak helyzetét, a háttérben bemu* tatva az akkori társadalmi viszonyokat. Karéi Kachyfia több mint kétórás filmjét jellegzetes atmoszféra lengi át, s ez lan Gurik operatőri munkáját is dicséri, mely minden képben együtt él Kachyöa rendezői képzeletével; finom érzékkel használja ki a helyszínek sajátos hangulatát, stílusát, tartalmas részleteit. Az értékek között kell említeni a színészi alakításokat is. Vladimír Men- šik, Jan Hrušinský, Lukáš Va- culík, Tereza Pokorná, Zlata Adamovská és Rudolf Hrušinský játékát. (se a vonaton, se a nézőté« ren); mulatságos és meghök* kentő jelenetekkel szórakoztatja őket. Ebben Gene Wilder, az egyik legnépszerűbb amerikai komikus volt segítségére. Partnere Jill Clayburgh, napjaink egyik legfoglalkoztatottabb színésznője. A meglehetően Szokványos fordulatokra épített kalandtör- ténetet a rendezőnek és a felülmúlhatatlan Gene Wilder- nek sikerült „eladnia“. Mindketten színvonalas munkát végeztek és kétségkívül kellemes szórakozást nyújtanak a nézőnek. efféle szemlélet? Nem árt-e ez többet, mint használ? A tudat- formálás, nevelés, igényes szórakoztatás oly sokat (és nagyon helyesen) hangoztatott szempontjaitól az átvételi bizottság ez esetben vajon miért tekintett el? Az egyébként sem túl magasra állított mércét ugyan miért szállította ilyen alacsonyra? Érthetetlen, hogy az egyik legnagyobb filmgyártó országtól, ahol számos jelentős mű és átütő erejű politikai alkotás is készül, miért éppen a legsilányabb nrodukciót vásároljuk meg. És nem első íz benl —ym— Gólyák a kombájnok körül Ez évben későre zizzent- izent a kalász, hogy készen áll az aratásra. Téli, tavaszt fagyok, hosszas esőzések pangóvizek, ritka, szűrt napfény veszélyeztette-késleltette a kenyér magvánák beérését, gyakorta gondok, aggodalmak redőit rajzolta homlokunkra. Ám ha helyenként károsodtak is az őszi vetések — amit szorgos kézzel újravetésekkel igyekeztek csökkenteni a föld Jó gazdái — vigasztalásul a legtöbb idejében, göndosan vetett, gondozott táblán a vártnál jóval tömottebb, kövérre hízott szemekkel gazdag a kalász. Bátran elmondhatjuk az ifjú József Attilával, hogy az aratónak lába elé leboruló „zengő búza hódoló remény“. Fölengedhet hát szí- vünkről-lelkünkről a minden búzaérést megelőző s évszázadok vagy évezredek óla mindig megismétlődő szorongás az „életért“ Annál inkább: mert a kenyérgabona betakarításának, begyűjtésének egykoron oly gyötrően nehé2 munkája, a görnyesztő sarlóval, derékszaggató kaszával való végzése a hozzám hasonló korosabbak számára is ma immár csak messzi emlék, mint sok más kínzó nehéz mezőgazda- sági tevékenység. A tudomány, a műszaki fejlődés és nem utolsósorban a társadalmi rendszer átalakulása, okos, nagy teljesítményű gépek ár- mádiájával sietett és siet évről évre mind nagyobb mértékben a föld megművelőinek segítségére. Napok alatt elvégezhető ma már az aratás, ha meggondoltan szervezik- irányítják és lelkiismeretes emberek kezelik az okos gépeket. S aligha kételkedhetünk benne, hogy ez így történik az ez évi megkésett, de ígéretes aratáson is. Harmincéves tapasztalat at üzemszerű szövetkezeti gazdaságok létrehozása óta s a kis falusi határokban először megjelent betakarító gépek használata nemcsak hozzászoktatták a gépi munkához a mezők dolgozóit, de egyenesen kívánatossá. szükségszerűvé tették számukra; különösen ilyen szeszélyes aratások idején. Pontosan harminc esztendővel ezelőtt szem és fültanúja voltam egyik faluban, hogy amikor a termelőszövetkezet első aratásán népes szemlélőtábor jelenlétében nekiindult az első aratógép a gyönyörű búzatáblának, egyik, világéletében sarlóval arató ember, izgalmában az elnökhöz szaladt és levett kalappal a kezében könyörögni kezdett neki, ne engedje „összegázolni44 a drága kenyeret, ő inkább családjával együtt éjjel is arat... „Hol van már a tavalyi hó?“ Mára már nemcsak az emberek szerették szokták meg a gépi munkát, a zúgó gépek za/át-zakatolását. Mesélik, ilyenkor aratás idején a gyors ütemben nagy területeket felszabadító kombájnokat „szárnyas ellenőrök41. gólyák csapata követi közvetlen közelről, hogy irtó-tisztító hadjáratra keljen a váratlanul védelem nélkül maradi, ijedten rohangáló mezei pockok között. Az egykor oly óvatos, félénk gólyák! Zengj fiát búra, zúgjatok kombájnok, hadd dűljön-bo- ruljon minél gyorsabban, ki- adósabban éles kaszátokra a „hódoló remény*. KORMOS GYULA Száz országban Jelenet a cseh filmből; balra Vladimír Mensik (Miloslav Mirvaid felv.j EZÜST VILLÁM (amerikai) Az amerikai film egyik izgalmas jelenete VIERÉSZ HÚZÁS (olasz)
