Új Szó, 1980. augusztus (33. évfolyam, 180-205. szám)

1980-08-18 / 194. szám, hétfő

Rugalmas szervezéssel ©Ik@rííih@4ő a torlódás JOBBAN KI KELLENE HASZNÁLNI AZ ÉJJELI MŰSZAKOT Viharos éjszaka után ébre­dezik a természet. Az Ipoly mentén derékba tört fák ágait takarítják el az utakról. Az érett gabona még jobban meg­dőlt. A mezőgazdasági üzemek íigronőmusai türelmetlenül kém­lelik az égboltot, közben arról tanácskozva, hogy mikor fog­janak munkához. Egyelőre úgy döntenek, hogy a gabonabeta- karító csoportok forgassák, szá­rítsák az árpát és a búzát, hogy minél előbb a felvásárló üzem raktáraiba kerüljön. A kora reggeli órákban a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat lévai (Levice) üzemének kapuja előtt még csak néhány jármű várakozik. Vánger József, a Lévai Efsz traktorosa tíz-húsz perces vá­rakozás után átadja a búzát. Elinodnja, hogy hajnalban még ennyit sem kellett várnia. Munkatársa, Pavel Pampuk gép­kocsivezető éjfél után két óra­ikor adta át a járműve rakomá­nyát. — Ezek a fiúk nagyon jól ki­használják a munkaidőt és a lehetőségeket — mondja Ján Mikulai rendész. — Ha más mezőgazdasági üzemek gépko­csivezetői is így dolgoznának, akkor napközben nem lenne olyan nagy torlódás üzemünk előtt. Szabó Irén mázsamester is az éjjeli műszak alaposabb ki­használásának előnyeit fejtege­ti: — Mi Itt vagyunk éjjel-nap­pal, amikor a termelők kíván­ják. Szerintem lényegesen gyorsabb lehetne a gabona fel­vásárlása, ha éjjel is olyan fo­lyamatosan jönnének a jármű­vek, mint nappal. Sajnos, a mezőgazdasági üzemek vezető­ségei még nem tettek megfele­lő intézkedéseket e nagy lehe­tőség kihasználására. Egymás után gördülnek a Járművek a mázsaház elé. A mázsamester Irena Hegovának alig győzi diktálni a mérés eredményeit. Pontosan feljegy­zik a jármű rendszámtáblájá­nak számát, a raksúlyt és ter­mészetesen azt is, hogy melyik szövetkezetből, illetve állami gazdaságból hoztak gabonát. Jegyzetelés közben figyelem az óra mutatóját. Megállapítom, hogy átlagosan három perc alatt veszik át egy-egy jármű­ről az árpát vagy a búzát. A gépkocsivezetők a laboratórium Ablakához mennek, ahol az át­vevési bizonylatra még ráírják a gabona nedvességtartalmát. Az automata berendezés gyor­san kimutatja, hogy a Beáai Efsz búzájának nedvességtar­talma 13,7 százalék, a Déméndi (Demandice) Efsz-é 13,4, a Žembelovcei Efsz-é pedig csak 12,8 százalék nedvességet tar­talmaz. Katarina Gažiová labo­ránsnő még mintákat vesz, hogy a nagyobb laboratórium­ban bonyolultabb berendezések­kel pontosan meghatározhassák a búza sütőipari értékét is. Jo~ zcf Snidek, aki a nedvesség- tartalom ellenőrzésével van megbízva, általában elégedett a gabona minőségével. — Igaz, eleinte 20—28 száza­lék nedvességet tartalmazó bú­zát is behoztak, de azóta lé­nyegesen javult a helyzet — ál­lapítja meg elégedetten. — A termelők otthon is szárítják a gabonát és többnyire csak olyan állapotban hozzák üze­münkbe, amikor megfelel a követelményeknek. A gabona átlagos nedvességtartalma je­lenleg 13—14 százalék között mozog. Jozef Krchniak igazgatóhe­lyettes az udvaron intézkedik és sietősen nyit be a laborató­riumba is. Érdeklődik, milyen búzát szállítanak, nincs-e vala­milyen probléma. Megnyugtat­ják, hogy egyelőre folyamatos a felvásárlás, mégis ideges. — Várjatok csak, mi lesz itt néhány óra múlva. Annyi jár­mű lesz, hogy a sornak a fő­úton lesz a vége. Az udvaron értettem meg, hogy az előbb miért tett ilyen megjegyzést. Piramisokban, sza­bad ég alatt száz meg száz tonna búza várt raktározásra. — Egyelőre nem tudunk mást tenni — mondja. — A terme­lőktől fel kell vásárolnunk a gabonát, mert kevés és korsze­rűtlen raktáraik vannak. Ha náluk hagynánk, akkor még na­gyobbak lennének a vesztesé­gek. Az ipolysági gabonasiló építésének megkezdése évek óta húzódik, pedig abban a kör­zetben terem a legtöbb búza. Tároljuk a gabonát, ahol le­het. Épp most döntöttünk, hogy a zselízi siló udvarán is a sza­bad ég alatt tároljuk a gabona egy részét. A sörárpa-termésről és táro­lásának lehetőségeiről beszél­getünk. Az igazgatóhelyettes arról tájékoztat, hogy a lévai járás a legtöbb sörárpát terme­lő járások egyike. Azonban a termés egy részének megfelelő tárolására és gondozására rak­tárhiány miatt nincsenek meg a kedvező feltételek. Részben enyhít a helyzeten, hogy a szomszédos malátagyár 7500 tonna sörárpát egyenesen a termelőktől vásárol fel. De sok a megoldatlan probléma. Az igazgatóhelyettes dolga után néz. A zselízi körzetbe in­dul. Kissé elborul az arca, ami­kor az egyre sokasodó jármű­oszlop mellett halad el. Néhány gépkocsivezetővel váltok pár szót arról, hogy mennyit kell várniuk, szerintük hogyan le­hetne meggyorsítani a felvá­sárlás ütemét. Vladimír Mazúr, a rosinai Szlovák Nemzeti Fel­kelés Efsz gépkocsivezetője így válaszol: — Társammal, Stefan Jelens- kývel, a Sárói Efsz gépkocsi- vezetőjével éjjel is szállítjuk az árpát és a búzát. Akkor jö­vünk, amikor a felvásárló üzem vezetősége jelenti, hogy hány járművel induljunk. Mindketten jókedvűek, pedig keveset aludtak. Napok óta szinte megállás nélkül szállítják a gabonát. — Igyekeznünk kell — mond­ja Vladimír Mazúr. — Azért jöttünk a žilinai járásból, hogy barátainknak segítsünk. Minden évben szeretettel várnak, mi pedig örömmel jövünk. Már hat éve kölcsönösen segítjük egy­mást. Až utánuk következő jármű­vön Jozef Maröek, a Nagysallói (Tekovské Lužany) Efsz gépko­csivezetője ül. Álmos, mert egész éjjel dolgozott. Az előbbi beszélgetést hallgatva megjegy­zi: — Nincs más megoldás. Éjjel kell dolgoznunk, hogy a gabo­na minél előbb a raktárba ke­rüljön. Az éjjeli műszakban szinte alig kell várakoznom, most úgy látom, több mint egy óráig vesztegelhetek itt. Jó pár­szor be kell indítanom a mo­tort, tehát fölöslegesen pazaro­lom az üzemanyagot. Ha haza­megyek, javasolom a szövetke­zet vezetőségének, hogy még több gépkocsivezetőt osszon be éjjeli műszakra. Ez a gépkocsivezető tapasz­talatai alapján jó javaslatot tett. Másoktól is ugyanezt hal­lottuk, s jó lenne, ha többen követnék példájukat. BALLA JÓZSEF Üj szakasz a szovjet—finn együttműködésben újšfó 1980 VIII. 18. Á kelet—nyugati gazdasági kapcsolatokban a szovjet—finn együttműködés nemcsak érté­két, hanem jelentőségét tekint­ve is kiemelkedő szerepet tölt be. A két ország gazdaságának együttműködését az 1990-ig szó­ló kereskedelmi-gazdasági, va­lamint ipari és tudományos­műszaki kapcsolatok fejleszté­sének Komplex Távlati Prog­ramja szabályozza. Az árufor­galom dinamikáját jól jellemzi, hogy 1976—80 között a szállítá­sok értéke várhatóan eléri a 70 milliárd finn márkát, 1981— ■1985 között viszont már 100 milliárdon felüli forgalmat ter­veznek. A Finnországba irányuló szovjet kivitel legfontosabb té­tele a kőolaj és a földgáz, s ezeknek az energiahordozók­nak döntő jelentőségük van az északi országok energiagazda­sága szempontjából. A Szovjetunió részt vállal a finn villamoserőművek hálózatá­nak kiépítésében is. A szovjet közreműködéssel felépített erő­művek összteljesítménye mint­egy 15 százaléka a finn erő­művi kapacitásnak. Ez tovább emelkedhet, mert különösen gyorsan nő az együttműködés a nukleáris energetikában. Az atomenergetikai együttműködés lehetőséget ad arra, hogy a két ország közösen lépjen fel har­madik országokban atomerőmű­vek exportjával. Az ilyen jelle­gű konstrukció — vagyis finn berendezés-beszállítás szovjet atomerőmű-exporthoz — iránt már több fejlődő ország érdek­lődik. A Szovjetunió az energiahor­dozók mellett fontos ipari nyersanyagokat, valamint spe­ciális gépeket és berendezése­ket is exportál Finnországba. A finn kivitel legfontosabb té­telei a hajók, a vasúti berende­zések, a faipari termékek, va­lamint a papíripari berendezé­sek. A két ország árucserefor­galmának mérlege kiegyensú­lyozott. Helsinkiben többször hangsú­lyozták, hogy a Szovjetunióval a gazdasági kapcsolatok stabi­litást jelentenek a finn gazda­ságnak. A hosszú távú megál­lapodások következtében pon­tosabb a tervezés, s a szovjet megrendelések javítják a finn foglalkoztatottság alakulását. A tavalyi év kivételesen ked­vező gazdasági eredményeket hozott Finnország számára, s ehhez az is hozzájárult, hogy a szovjet—finn együttműködés minőségileg is magasabb osz­tályba lépett. 1981—1985 között a szovjet—finn gazdasági kap­csolatokban egyre inkább elő­térbe kerül a kooperáció. A szovjet—finn gazdasági kapcsolatok fejlődésének hosz- szabb távon az egyetlen — át­hidalható — akadálya az lehet, hogy a két piac felvevőképes­sége eltérő. A gazdasági szak­emberek azért időről időre megvizsgálják a forgalom ala­kulását olyan szempontból is, hogy nőm keletkeznek-e túlzott aránytalanságok a kereskedel­mi mérlegben. A harmadik pia­cokon való egyiiümíiködés, va­lamint az ipari kooperációk számának a gyarapodása is stabilizálóan járulhat hozzá a kétoldalú kereskedelmi mérleg hosszú távú egyensúlyához. Csökkenő olajfogyasztós Az NSZK az év első felében, a tavalyi év első hat hónapjá­hoz képest 8 százalékkal keve­sebb, összesen 66 millió tonna olajat használt fel. A csökken­tést többek között a gazdasági növekedés lassulásával és a. ta­karékosabb energiafelhaszná­lással magyarázzák. Az ipar ne­héz fűtőolaj-felhasználása 12 százalékkal volt kisebb az idei első félévben, mint tavaly. Üzemanyagtakarékos gépeket állítanak be, s ahol lehet, át- állnak az olajról a szénre és a gázra. A nyugatnémet olaj­behozatal 6 százalékkal csök­kent a múlt év első feléhez ké­pest. Franciaország az év első öt hónapjáról hozott nyilvános­ságra adatokat: nyersolajim­porja 48,3 millió tonna volt, 10,6 százalékkal kevesebb, mint tavaly ilyenkor. (V. G.) Több ezer látogató tekintette meg az idén is I.iberecben a divat- újdonságokat (Ladislav Šíp felvétele) ÖLTÖZKÖDÉS-KULTÚRÁNK LIBERECBEN Á fogyasztók igényei szerint Ä Ještéd lábánál elterülő, tex­tiliparáról és textilgépek gyár­tásáról híres Liberecben az idén immár huszonötödik alka­lommal rendezték meg a ruha-, textil- és cipőipar termékeinek vásárral egybekötött kiállítását. Minden nyáron felsorakoznak itt az említett ágazatok legki­válóbb termékei, valamint a kö­vetkező évre tervezett model­lek. Mivel az öltözködés mód­ja, a divat állandóan változik, a ruhaipar kínálatának jelen­tős része is évente cserélődik, felújul. Divattervezők és válla­latok á libereci kiállításon ez­úttal arról tájékoztattak, hogy mit terveztek, mivel szeretnék gazdagítani az 1981-es kínála­tot. Kérdőíves véleménykutatás, az egyes modellek iránti érdek­lődés alapján terveiket össze­vethetik a látogatók, illetve fo­gyasztók véleményével, igényei­vel. A libereci pavilonoknak' az idén mintegy 300 ezer látoga­tója volt, akik a ruházati új­donságot, az elkövetkező idő­szak divatjának jellegzetessé­geit, a modern és ízléses öltöz­ködés művészetét igyekeztek megismerni, elsajátítani. Mi lesz a divat 1981-ben? A 80-es évek női divatját a sportosan elegáns stílus jellem­zi. A széles váll és keskeny, derék kihangsúlyozása, a ter­met mintegy megnyújtása a 30 —40-es évek divatjára emlékez­tet. Ez az elegáns, nőies stílus finom, puha anyagot követel. Előtérbe kerül a gyapjú és gya­potszövet, az alkalmi ruhák esetében a selyem, a jersey és ismét divatos a csipkedíszítés. A méteráruk pavilonjában kü­lönösen a brnói gyapjú és a Hradec Králové-i gyapotkelmék keltettek figyelmet: bükié ka­bát- és kosztümanyagok, lágy fogású pamutflanellek, melyek színűkkel és finom mintájukkal a női divat követelményeihez igazodnak. A férfiöltönyök di­vatos anyaga á többszínű, apró­mintás gyapjú-flanell. A divat­szín az idén a bordó, a zöld minden árnyalata, a kék és a barna. Arról, hogy milyen szabás­minta hódít majd a jövő évben, főleg a prágai Pragodév, a pú­nhovi Makyta és a prostéjovl ruhagyár különböző évszakra tervezett modelljei alapján sze­rezhettünk tudomást. A modern női ruhatár elengedhetetlen darabja a kosztüm, a több rész­ből álló, variálható, praktikus öltözék. A férfidivatot szintén a ké­nyelmesebb, lágyabb szabásvo­nal jellemzi. A divatszín az öl­tönyök esetében a szürke, a barna és a kék tompított ár­nyalatai. Az egysoros gombo­lásé zakó keskeny és megnyúj* tott hajtókája karcsúsítja a ter­metet. A főleg a fiatalok szá* mára tervezett kétsoros gombo­lás négy kis méretű gombja is a megszokottnál lejjebb és egy­máshoz közelebb van. A nadrág a néhány évvel ezelőtt divatos szabás ellentéte; alsó része lé­nyegesen szííkebb, csípőben pe­dig bővül. A trenőíni Slovakotex az öl-) tözködés-kultúra új területé­nek. a szabad időben viselt öl­tözék néhány új modelljével lepte meg a látogatókat. A’ sportöltözékek mellett a legna­gyobb tetszést a plüssből ké­szült női otthonkák, frottír pu­lóver-nadrág együttesek arat­ták. melyeket remélhetőleg az üzletekben is láthatunk majd hamarosan. A gottwaldovi és a partizáns-i kei cipőgyár is azzal az ígéret­tel állított ki néhány valóban nagyon divatos cipőt, hogy azo­kat rövidesen megvásárolhat­juk. A libereci kiállítás díja Ä kiállításokon képviselt va* Icimennyi iparág néhány termé­két az anyag minősége, a kivi­telezés, a célszerűség és az esz­tétikai színvonal figyelembevé­telével a libereci vásár érmé­jével tüntették ki. A bíráló bi­zottság összesen mintegy 125 terméknek ítélte oda az érem valamelyik fokozatát. A libere­ci versenyszabályok szerint ez a kitüntetés arra kötelezi a termék kivitelezőjét, hogy egy, éven belül megkezdje annak sorozatgyártását. Ennek az in­tézkedésnek az a lényege, hogy, a tervezett, bemutatott model­lek közül a valóban szép, ízlé­ses és divatos cikkek kerülje­nek az üzletekbe, melyeknek színvonala a legigényesebb vá­sárlót is kielégíti. MOLNÁR ANGÉLA A sztavropoli terület mezőgazdasági vállalataiban már a második millió tonna gabona betakarításához fogtak hoz­zá. A legjobb eredményeket az ipatovszki körzetben érik el a kolhozok és szovhozok, innen naponta több mini 10 ezer tonna búzát szállítanak a gabonasilókba. Az ipatovszkiak az SZKP XXVI. kongresszusának tiszteletére terven felül 50 ezer tonna gabonát adnak a népgazdaságnak (CSTK-felvétel) , i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents