Új Szó, 1980. augusztus (33. évfolyam, 180-205. szám)
1980-08-18 / 194. szám, hétfő
A könyv a legjobb útravciló, amelyet találtam a földi életben, és rendkívül sajnálom azokat az értelmes embereket, akik ezt nem tudják. MONTAIGNE A teljesség igényével Megjelent Fábry Zoltán müveinek bibliográfiája 1. ízlés és stílus romlásáról árulkodó málnaszínű napozórekesz betonvédelmében fekszik az őszült halántékú Idős hölgy. Tűz a nap — őt mégis őszi, termő nyugtalanság lengi körül. El-elsétálok mellette, mintha süttetném magamat az életigenlő, mégis bénító nappal. Vajon ez az öreg hölgy minek révén maradhatott eny- nyire nyugtalanul nyugodt ebben a nagy kavalkádban, e bábeli strandfürdőben. Magyar, cseh, szlovák, német, sőt román félmondatok hullámlökéseitől függetlenül, oly elküKeményen pattogó, szikár kérdés ez, kiváltképp annak fülében, akinek az olvasás pót- cselekvés. Akiben az olvasás nem moccant semmit, aki a szükséges tennivalóinak teljes körében és mélységében nem tud mit kezdeni az olvasmányaival, nem tud általuk eredményeket kicsikaró indulatokig, az újraélesztő kétely tartományáig eljutni. Ö az igazi látszatolvasó, jégcsapos a szíve. József Attilával azt is mondhatnánk neki: „Te rongy, aki szeretni (megmártózni, a dolgok lényegét meglátni és kimondani, szembenézni) gyáva vagyVásárolja a könyvet, el is olvassa, s elégedettsége teljében úgy véli, önműveléséért megtette a tőle telhetőt. Pénzt, időt áldozott az irodalom oltárán. Olyan össztársaOlvasni nehéz? lönülten hever a faágyon, akár az egyik legnagyobb huszadik századi cseh festőművész, Jan Zrzavý kopasz hölgyei a min- denségek fölött. Mintha nem fogná fül a környezetsérelern belső tartalmait, mintha nem érzékelné a pávás fejtartáso- knt, az üres örömű vijjogásokat a rádió bambító bömbölését — a strandolás tagolatlan érzelgősségeit. Igéz az öreg hölgy, igéz elkülönültségével, igéz nyugtalansága méltóságával, nyugalma telítettségével. S felötlik bennem, hogy a transzcendens lét jelszavai I betűvel kezdődő szavak: Ige, Ihlet. Igazság, Írás. ígéret — Igézet. Iszom egy kólát, fürdőm az elszürkült hévízben, majd könyvet ragadok, de képtelen vagyok az olvasásra. Pedig Mészöly Miklós Pontos történetek, útközben címö könyvének hősnőjével már a könyv elején azonosultam, a háromszázadik oldalnál tartva igazán könnyűnek tűnik az olvasáshoz szükséges újramerülés. Kísérletezéseim sikertelenek. Belső tájékozódásomat megbénította az öreg hölgy. Felé totyogok. Olvas. Függetlenítve önmagát környezetétől, habzsolja az Írást. Szeretném tudni, mi a kötet címe, ki a szerzője, hiszen szemmel is vételezhető szenvedéllyel olvassa. A szenvedély oly hirtelenséggel ülhetett ki az arcára, mint az a zivatar, amely piszkosra kavarja a vizet, tükrét összekuszálja, mégis simogatja szépérzékünket. Csak ö van és az Írás. A lélek hátraarca mutatkozik általa, a befelé fordulás, az elmerülés, amely arra okít, hogy úgy kell a szenvedélyt elosztanunk, hogy öregkorunkra is maradjon. Mindig legyen, mert szenvedély nélkül üres, holt az élet. Szenvedély nélkül semmiben sem lehet elmerülni, semmiben sem lehet igazán megmártózni. Olvasmányban sem. Szenvedély hiányában beszippant a környezet, magával vonszolnak a reggeli és esti, régen kiüresedett dühök, az ébredés előtti és utáni kongó örömük. Az öreg hölgy érzelmiértelmi telítettsége révén maradt nyugodt méltóságú, és most a könyv az eszköz, amely méltóságából nyugtalanságot bont ki. Biztonságot, hiszen a nyugtalanság, a szenvedély: életbiztonság... A mindenkori megmártózás az emberi szeretet szenvedélyeinek kútforrá- sában: bizonyossága (lehet) életünk tartalmának. Ha tehetném, kimerevíteném ezt a pillanatot: öreg hölgy nyilvánvaló szenvedélyében, az olvasásban. 2. Miért érdekes, már-már fontos számomra ez a kimereví- telt pillanat? Miért mutatja magát előttem oly sokszor, hiszen az olvasás ma már mindennapi cselekvés. Cselekvés? dalmi vállalkozásnak és célnak megfelelően cselekedett, amely fölemel, gazdagít, szélesíti a látókörét és egyéb job- bulásokkal kecsegtet. Félre az önámítással, ne mi- tizáljuk az írást akként, hogy az, ha tetszik, ha nem — hat. Így csak az illúziókkal leszámolni képtelenek vélekedhetnek, a józanabbja tudja, hogy az „olvasás az olvasásért" ön- célúsága nem a lelket gazdagítja, ellenkezőleg, nyűggel terheli, ezért a lélektelenség felé mutat. Nem mélyít, hanem felszínesít. Ez az öncélú olvasói módszer, sajnos, nem független a külső, népnevelői közetikánk meghatározta körülményektől, ezért közösen kellene elhinnünk és elhitetnünk végre: az olvasás nem érdemi cselekvés, ha a lélekben nincsen foganatja. Mi kellene, hogy e pótcselekvésből cselekvés legyen, az olvasásból mint rituáléból, olvasás mint tárgyilagosabb ön- és világértékelés? Ahogy a forradalmat a társadalomba, a változást az olvasásba sem lehet kívülről bevinni. Vagy belső meggyőződéséből, az önmagával és környezetével való szembenézés bátorságából, maga erejéből újul meg az „olvasásért olvasó“ ember, vagy továbbra is rideg szívű, az önnön személyiségét korrigáló írói következtetéseket, utalásokat, megsejtéseket (tudatosan vagy tudattalanul) kikerülve — a dolgokat nem továbbgondoló olvasó marad. Olvasó az olvasásért. Vagy minden morális próbatételt vállalva (az olvasásban is) érzékenyen reagáló emberré módosul, vagy lesz továbbra is az „aki szeretni gyáva", s az önelégültségből táplálkozva üres szellemességgel veszi kezébe az éppen esedékes könyvet. Ahelyett, hogy elemzés alá vetné legutóbbi olvasmányát — és önmagát. 3. Félreértés ne essék: én hiszek a jó könyvben, a jó alkotásban. De nem hiszek abban, hogy a jó könyv az olvasó nyitottsága nélkül bekapcsolható az olvasó szellemi-lelki áramkörébe. Fiatal barátaim körében tapasztalom állításom igazát. Néhányan szenvedély- telenül olvasnak, nagyon gyakran csupán azért, mert barátjuk vagy ismerősük felhívta valamilyen könyvre a figyelmüket. Valami cselekményesí- tett izgalomra vágyakozva csapnak le a kötetre, ám a mély- lélektan hullámzásai, a mű rétegződései fölött elsuhannak. Az számukra a kevésbé izgalmas. A kalandot keresik, de nem a szellemit, hanem a köny- nyebben tetten érhetőt, a felszínesebbet, a kalandot a kalandért. És akadnak szerzők, akiktől kimondottan borzonga- nak: Dosztojevszkij, Tolsztoj, Csehov, Thomas Mann, Faulkner, Capek, Móricz és sorolhatnám. Az túl nehéz olvasmány — hangzik a szűkszavú kibeszélésük. Mi nehéz, kérdezek vissza, az olvasmány, vagy olvasni nehéz őket? Válaszuk bizonytalan, mert a fönt említett szerzők könyveibe alig né- hányuk olvasott bele. Olvasni nehéz? Szenvedély, akarat hiányában feltétlenül nehéz, és már-már fölösleges. Az öreg hölgy kapcsán írtam le: a szenvedély egyenlő a biztonsággal. Vajon milyen és mekkora biztonsága van azoknak a tizennyolc év körüli fiataloknak, akikkel szinte hetente összehoz az élni akarás, a keresés, a szenvedély megőrzésének hite és akarata? Milyen és mekkora biztonságot ad nekik az írás, a könyv? Nos, alig tetten érhe- töt és nem nagyot — ennyi tömören a válasz, ám emögött a tételesnek is tűnhető megállapítás mögött sok-sok párbeszéd él, sok-sok csupán félig kimondott, jelzett tévhit lappang. Az önkeresés útjain járó fiatal ismerőseim közül alig néhányan olvasnak ezen a nyáron könyvet, s ha mégis, amolyan unaloműző játék gyanánt. Pedig egyikük teiibetalálóan fogalmazott, amikor az olvasás hogyanjáról faggattuk körbe egymást: „Hideg lélekkel nem lehet olvasni“. Ezzel nyilván azt is mondani akarta, hogy egyszerű unaloműzésként, zárt lélekkel nem lehet olvasni. Szenvedély nélkül nem szabad nyúlni könyvhöz, mert nélküle fölöslegesen nyúlunk hozzá. Sőt, ellenhatást válthat ki a mű, ridegséget halmozhat. Sylvia Plath Az üvegbura című megrázó regénye egyiküket teljesen hidegen hagyta, bevallása szerint azért, mert mindig megzavarták az olvasásban, mert nem volt folyamatos az olvasmányélménye, holott szerintem nem csupán a fent felsoroltakért nem hatott rá a mű. Nyilván felszínesen olvasta a könyvet, nem adta, mert nem merte vagy nem tudta magát átadni a kötetnek. Pedig minden megrázó alkotás akkor hatékony, akkor végez alapos módosításokat a lélek mélyrétegeiben, ha beleránt önmaga világába. Ha megnyílunk előtte, s hagyjuk, hogy bele- rántson önmaga idejében. Nyitottan élni, szabadon — megnyílni az őszinteségnek, a szeretetnek, az életnek. Aki félve, szorongva, bezárkózottan, látszólagos nyitottságban és tettetett őszinteségben él, az az Írásnak, a Műnek sem tud megnyílni. Bár ez, mint fiatal barátaim mondják, akarati tényező is, az akarat pedig intellektus függvénye. Hatan-heten amolyan szellemi kalákában ülünk: verseket olvasunk, hallgatunk lemezről. Aztán valaki megkérdezi, lehet-e a vers egyszerű olvasmány. Többen sietve válaszolnak: nem nem lehet, mert a verset nem csupán olvasni, élni kell. így igaz, csakhogy a jó könyvet is élni kell, vagyis a könyv előtti kitárulkozásunkkal el kell érnünk, hogy az írás Igézetébe kerüljünk. Ez egyébként nem is olyan nagy dolog. A minap a könyvespolcomról levettem Csehov egyik elbeszéléskötetét, és a Sylvia Plath könyvtől hidegen maradt barátommal elolvastattam A csinovnyik halála című novellát. Eleinte ódzkodott, mondván, amiről azt mondják, hogy ezt ismerni kell, attól undorodik, aztán mégis olvasásba merült. Miután befejezte, megkérdeztem, ráismert-e valakire a novellában. Igen, mondta halkan, majd hallgatásba zárkózott. Mielőtt elköszönt volna afelől faggatott, írt-e több hasonló megdöbbentő novellát Csehov, mert ha igen, akkor kölcsönvenné a kötetet. Áramkör nyílt... Vajon igaz-e, hogy olvasni nehéz? SZIGETI LÁSZLÓ Régóta hiányoltuk, most végre elkészült Fábry Zoltán műveinek bibliográfiája. A dicséret Reguli Ernőt, a budapesti Szabó Ervin Könyvtár munkatársát illeti, aki vállalta a Csehszlovákiában, Romániában és Magyarországon magyar nyelven megjelent művek bibliográfiájának elkészítését. Talán mondanunk sem kell, Reguli Ernő munkáját jócskán megnehezítette Fábry publicisztikájának számbavétele, hisz Fáb- ry Zoltán rendkívül termékeny közíró volt s nemcsak a hazai, hanem a romániai és a magyar- országi lapokban, folyóiratokban is rendszeresen publikált. Az eddigi bibliográfiai összeállítások csak jelezni próbálták (elég nagy hibaszázalékkal) ezt a sokrétű munkát, a teljesség felé a döntő lépést azonban a mostani bibliográfia tette meg. A teljesség szó hallatán felmerülhet a kérdés, valóban oly igényes feladat egy teljes Fábry bibliográfia elkészítése?! A megjelent bibliográfia alapján egyértelműen azt mondhatjuk, töredékei lehetnek csupán Fábry Zoltán munkásságának azok az írások, melyek ismeretlenségük miatt elkerülhették a bibliográfus figyelmét. Arról van szó ugyanis, hogy Fábry tollából légiónvi újságcikk, hír, karcolat jelent meg a korabe* li sajtóban rövidítéssel, betűjelzéssel, vagy anélkül. Ezek mindegyikét egyértelműen felkutatni a Fábry-kutatók, filológusok feladata is. Ami azonban a lényeg: egyetlen olyan Fábry-írás, kritika, tanulmány vagy cikk nem maradt ki a mostani bibliográfiából, mely Fábry Zoltán életútja szempontjából döntő, meghatározó jelentőségű. Ugyanakkor rendkívül sok az olyan névtelen írások száma, ahol a tematika vagy a stíluselemzés alapján állapíthatta meg Reguli a szerzőt. Arra is volt jócskán példa, hogy nemegyszer azok az adatok is pontatlanok voltak, melyek Fábry korabeli feljegyzései alapján a hagyatékban találhatók. A pontos adatközlés igénye miatt itt a visszakeresés, az azonosítás kényszerítette a bibliográfust sokszor sziszifuszi munkára. Hisz a folyóiratok egy része (az egykori kárpátaljai lapok, vidéki kiadványok stb.) ma már nehezen elérhetők. A bibliográfia meghatározó rendezői elve az időrend, az írások keletkezésének ideje. A napilapokban és folyóiratokban megjelent cikkeknél az első publikálás jelenti a megírás valószínű idejét, e szerint alakul az írások sorrendisége. Az olyan írások esetében, melyek politikai okok miatt csak később jelenhettek meg, a valószínűsíthető keletkezés szerint igazodik a besorolás. A jegyzetek erre egyébként egyértelműen utalnak. A bibliográfiai adatok ugyanakkor közlik egy- egy írás más előfordulásait, lelőhelyeit, beleértve a kötetben való megjelenést is. Ez utóbbi azért is fontos, mert köztudott, hogy Fábry az írásait sohasem tartotta befejezetteknek, egy- egy témát különböző változatokban más és más lapokban közölt, sőt arra is van példa, hogy a kötetbe soroláskor több írásból alkotott egy kerek egészet. Mindez a teljesség igényével készült Fábry-bibliográfia összeállításának „nehézségei- fokát jelezheti. A bibliográfia hármas tagolódása (I. írásai, II. írások róla, 111. Mutatók) világos képet ad Fábry munkásságáról, életműve minősítéséről, kritikai visszhangjáról stb., beleértva még a hozzáírt verseket is. Címmutatója (a Fábry-írások variánsaival), valamint névmutatója, ikonográfiája stb. csak emeli a bibliográfia erényeit és Reguli Ernő érdemeit. A folyóiratok esetében az anyag- gyűjtés 1977 decemberével, a könyveknél pedig 1978 decemberével zárul. Ne hallgassuk el, hogy * bibliográfia a magyar és a szlovák kulturális minisztérium és a Fábry-hagyatékot gondozó CSEMADOK Központi Bizottsága támogatásával készült. Ezek együttesen kedvező feltételeket teremtettek Reguli Ernő elismerést érdemlő munkája számára. Köszönet illeti a Budapesti Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárat is, amely ezt a bibliográfiát elkészítette és sokszorosítójában megjelentette. Reméljük, hogy a kiadvány nálunk is eljut majd mindazokhoz, akik azt keresik, s munkájuk során igénylik. A kiadvány a Fábry-életímű feldolgozása szempontjából is fontos. Ösztönzést adhat mindazoknak, akik a vox humana erejét és igazát az eljövendő nemzedéikeknek is fel akarják mutatni. FÖNOD ZOLTÁN MAR MEGVASAROLHATO HERMANN KANT: FUTÁSOD VÉGET ÉR, Madách Könyvkiadó, Bratislava, 1980. Ára: 34.— korona, az MKBK-tagok- n;;k 26.— korona Ez a könyv, Kunt szavaival élve. német fejlődésregény; s a második világháború utáni német irodalomban csaknem példátlan az önvizsgálatnak, a felelősség fölmérésének és vállalásának ilyen foka. írójától azonban mi sem áll távolabb, mint a nehézkes pátosz, az önsajnálat, vagy az érzelmesség bármely más formája. Csupa irónia, csupa szikrázó szellemesség ez a könyv; a konokul végiggondolt gondolatok, a mondanivaló kemény ítéletei briliáns szójátékokban, versbe át-átcsapó, remek technikájú prózában öltenek testet, hallatlan nyelvi leleménnyel. így lesz ez a kivételesen fontos tartalmakat hordozó mű izgalmas, szórakoztató olvasmánnyá. IGNÁCZ RÚZSA: HAZÁJÁBÓL KIREKESZTVE, Madách Könyvkiadó, Bratislava, 19&0. Ára: 22.— korona. A szerző ezt írja műve utószavában, maganak regénye hősének, Mikes Kelemennek: „A mi szerencsénk, utókoriaké, mind férfiaké, asszonyoké, leányoké és más serdülő ember- palántáké, minden magyar szót olvasni szeretőké, hogy élt, él kijed, elménkben él, amellyel elgondolhatjuk, képet formálhatunk magunknak Kelemenről. Bennem leginkább az a Kelemen képzett meg, s az él, aki az édesanyja hazatérésre ösztö kélő levelét megőrzi, s mint utolsó kincséről — egy kis rokoni szeretetért — még arról is lemond, másnak adja. Kétszeresen özvegy édesanyját, annyiszor elképzeltem, hogy alakját látni vélem. Próbáltam én ezeken a lapokon másokkal is láttatni." 1980 er i ,r l^lÍt ^ stltell®] sfjutásoíl véget ér ? W 18 - v , , * Futásod veget er Fufásbd veget er
