Új Szó, 1980. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1980-07-09 / 160. szám, szerda

CÉL A FELZÁRKÓZÁS

Kommentáljuk

Tervek, feladatok a tornaijai (Šafárikovo) ruhagyárban

Egy ember életében a tizenötödik esztendő általában a felnőtté válás egyiik fontos állomását jelenti. Nem tudni mennyiben a véletlenek közjátéka, s mennyiben magyarázható gazdasági törvényszerűséggel, hogy a másfél évtizedes múltra visszatekinlő tornaijai (Šafárikovo) ruhagyár is kinőtte — stílusszerűen szólva — gyermeköltönyét. A közel ezer embert, főként nőket foglalkoztató üzem ugyanis elérkezett egy olyan termelési szintre, mely már jóval meghaladja egy kibontakozó termelési egység képességeit, de még nem jutott el a vállalaton belüli üzemegységek által már elért szintig.

Napjainkban, amikor a Trenčín! Ruhagyárban már népgazdaságirányítás tökéletesítését célzó komplex intézkedések részletei is ismeretessé váltak, szinte törvényszerűen fedték fel a tornaijai „aranytartalékot". De vajon mit szólnak ehhez a ruhagyári üzemben dolgozók?

— Semmi új a nap alatt — mondja Major László, az üzem ökonómusa. — Mi azzal már korábban is tisztában voltunk, hogy termelési tervünk egy picivel mindig lazább a nagyobb hagyományokkal, erősebb szakembergárdával rendelkező testvérüzemeink terveinél, ami működésünk első évtizedében érthető is volt. Az is természetes viszont, hogy a kiegyenlítődésnek előbb-utóbb be kell következnie. Vállalatunk vezetése úgy ítéli meg, hogy ennek most elérkezett az ideje, káderhely- zetümk, és műszaki felkészültségünk ma már megfelelő, a többi pedig már az embereken múlik. Persze, mindez nem történik meg egyik napról a másikra. A kiegyenlítődés folyamatát ötéves időszakra tervezik. Ennek végén kell jelenlegi állapotokhoz viszonyítva'ez időszak végéig 17 százalékos termelésnövekedést elérnünk. Ezzel szemben a vállalat többi gyáregységében ennél egy két százalékkal szerényebb felfutást irányoz elő a terv. Üzemünk párt- és gazdasági vezetősége természetesen foglalkozott ezzel a döntéssel, mint ahogyan a tökéletesített gazdaságirányítás egyéb követelményeivel is, s arra a következtetésre jutón, hogy az évi, valamivel több mint négy százalékos termelésnövelés nem könnyű, de nem is megoldhatatlan faladat.

Azt is elmondták az üzem vezetői, hogy a termékszerkezet lényeges átalakítására nem számítanak. Az elkövetkező időszakban inkább a továbbfejlesztésen és töké létesítésen lesz a hangsúly. A nadrágvarrásnál nagyon sok dolgozót érintett például az a tás, amikor a kíil)r'*5iÍ#i&,:Tiiód- szerről áttértek • totr^matos- ra. Ennek lényege, hogy a két műszakban való munka során, perceket, sőt összlétszámot figyelembe véve órákat nyernek azzal, hogy a váltó műszak ott folytatja a munkát, ahol munkatársaik abbahagyták. Persze, mint minden újnak, ennek is sok ellenzője volt kezdetben, hiszen a hibákat általában egymásra hárították a dolgozók. Ám amikor a szaratovi mintára bevezették az önellenőrzés gyakorlatát, egyszeriben megszűntek a panaszok, s fokozatosan növekedett a termelés. Ez a látszatra aprónak tűnő módosítás az elmúlt esztendőben négymillió koronás hasznot jelentett az üzemnek. A gazdaságirányítás valami hasonló hatást vár a zakóvarrás munkafolyamatában tervezett változtatástól is. Tarr Gyula, a gyár műszaki-fejlesztési osztályának vezetője kiszámította, hogy két új gépsor beállításával, s az eddig megszokott, var- rási eljárás módosításával gyakorlatilag a jelenlegi munkás- létszám minden negyedik-ötödik tagja feleslegessé válik, illetve más munkaszakaszon foglalkoztatható. S az sem mellékes, hogy az új munkamódszer bevezetésével három százalékos termelésnövekedést lehet elérni.

— Minden újat szívesen próbálunk ki — mondotta a tapasztalt szakember —, hiszen eddig csak hasznunk volt az effajta ikísérletezésekből.

A munkaidő jobb kihasználásán és a műszaki fejlesztésen kívül, az irányítás tökéletesítésében látják a legnagyobb tartalékokat. Szerintük ennek kulcsa a középkáderek, mindenekelőtt a mesterek kezében van. Ma már ugyan valamennyi mester és műszakve- zeíő megfelelő képesítésű, ám ettől még nem oldódnak meg a munkahelyi problémák. A szakmai felkészültségen kívül ma már pedagógiai, sőt pszichológiai ismeretekre is szükségük van a termelés irányítóinak.

Nem véletlenül említik ezeket a jó vezetői ismérveket, hiszen a gyárban dolgozók túlnyomó többsége 20—26 év közötti fiatal, akiknek nevelés* nem éri véget a szakmunkás- tanulói bizonyítvánv kiosztásával.

Ruhagyári látogatásom so rán leggyakrabban mégis a^mi- nőségről esett szó. Általáoo* tapasztalatként leszűrhetjük, hogy ma valóban nagy luxus másod- vagy harmadosztályú terméket készíteni, hiszen, a piac ma már nemcsak külföldi, hanem hazai vonatkozásban is egyre igényesebb lesz.

A gyár termékszerkezetét illetően a jövőben Is meghatározó szerepe lesz a megrendelői igényeknek. Az üzem tulajdonképpen szerencsés helyzetben van, hiszen például idei 177 millió koronás produkciójának csaknem 43 százalékát teszi ki a szocialista országokba, főként pedig a Szovjetunióba irányuló export. Mindez nem jelenti azt, hogy az elkövetkezőkben lemondanának a választék bővítéséről, függetlenítenék magukat a divatirányzatoktól.

A fentiekben érintett problémák taglalásakor természetesen nem törekedtünk teljességre. A gyár dolgozói a legközelebbi időszakban részletesen is megismerkednek az előttük álló feladatokkal, s ahogyan azt Izák Lajos elvtárs, az üzem III. számú pártalap- szervezetének elnöke megfogalmazta — bizonyára nemcsak megértik, vállalják is azok végrehajtását.

HACSI ATTILA

NQ A SZÓ ÉRTÉKE

A vállalatokban és üzemekben minden év első munkanapján az igazgató vagy a helyettese körvonalazza a kollektívára váró egész évi feladatukat, melyekről a későbbiekben a termelési értekezleteken sokat beszélnek. Kérdés azonban: mennyi valósul meg a tervekből, ígéretekből?

Fél év már a hatodik ötéves tervidőszak utolsó évéből is eltelt, és a naponta érkező jelentések arra engednek következtetni, hogy nő a szó értéke, mert a legtöbb helyen tettek követik azokat. Érvényes ez a kötelezettségvállalási mozgalomra is. Például ha a Cigeľ Bányában a Jozef Belo- kostolský vezette száz tagú szocialista munkabrigád tagjai beérték volna az év elején elfogadott vállalásuk aláírásával és az ezt követő ünnepi aktussal, munkahelyük aligha zárkózhatott volna fel az 191)0. év első félévét sikeresen záró hodoníni, novákyi és nagykiirtüsi (Veľký KrtíS) bányák közé.

Tettek követték azokat az ígéreteket is, melyek a műszaki- fejlesztés és kutatás eredményeinek a termelésben való alkalmazásával kapcsolatosak, örömteli tény, l»ogy mind több munkahelye» igyekeznek a művezrtek és -nesterek alkalmazni a tudomány- és technika vívmányait, ďbelyn

S

ligbs úij;esíVttéI< volna 30 millió köbméterrel túl a föld- ftjtavtfPi^esse) kapcsolatos első félévi tervüket, ha a vállalat fco&phx-racionalizáciős brigádjai nem használnák fe’ napi munkájukban a Bratislavai Hegesztési Kutatóintézetnek a kitermelt földgáz szűrésére kidolgozott módszereit. Nőtt a szó értéke a vasút dolgozói körében is, mert az előző évek gyakori bírálatai után most elismeréssel szólhatunk a Sokolov körzetében működő kék hadsereg tagjainak a munkájáról. Többek között nekik is köszönhető, hogy a sokolovi bányászok 121157 tonnával túlteljesítették az első félévi tervüket. Ez lehetetlen lett volna a tehervagonok körforgása folytonosságának a biztosítása nélkül.

A második félév tervének a teljesítése valószínűleg nehezebb lesz az elsőnél. Nemcsak a feladatok igényességének a növekedése miatt, hanem mert a nyersanyag-szállításba és az energiatermelésbe beleszólhat a kiszámíthatatlan őszi és téli időjárás. Ezért minden vállalatnak és üzemnek hasznára válhat, ha a nyári időszakban — amennyire ezt a szabadságok engedik — lépéselőnyre tesznek szert. Ennek egyik fontos feltétele a jól átgondolt, hatékony irányítás és munkaszervezés. Több kiválasztott munkahelyen már harmadik éve alkalmazzák a hatékony és minőségi termelés komplex tapasztalati módszerét. Mivel rövidesen sor kerül a népgazdaságirányítás tökéletesítését célzó komplex intézkedések országos érvényesítésére, jó lenne, ha a fontolgatások helyett egy-két vezető dolgozót ismeretszerzésre kül- denének ezekbe a vállalatokba. így nem kell esetleg „feltalálniuk“ azt, amit már mások megoldottak.

Az első félév eredményei kézzel fnghatóan bizonyítják, hogy a tervek, elképzelések döntő többsége megvalósult. Nagyban hozzájárult ehhez a szó megnőtt értéke. A vezetők szakmai tekintélye és a sző értéke azonban csak akkor érheti el a kívánt szintet, ha azok, akik a termelés minőségének javítása vagy a munkafolyamatok ésszerűsítése érdekében szót emelnek, ezt felelősségük teljes tudatában teszik. Vagyis tettekre váltják át a szavakat. A második félév feladatainak a teljesítése sok ilyen szót és főleg tettet kíván. KOMLÔSI LAJOS

MIELŐTT ELINDULNAK A KOMBÁJNOK

Pap Károly, Szepe János, Németh Imrével /középen) tanácskoznak a meghibásodott alkatrészről (A szerző felvételei)

sek tervezetét, mindennemű aratási munkálatokra. Elkészítettük az ütemtervet is, amelyben részletesen lebontottuk minden egyes dolgozóra és gépre a feladatokat. Semmiről sem feledkeztünk meg. Az az elvünk, hogy mielőbb takarítsuk be a borsót, utána gyorsan és jó minőségben a gabonát, gondoskodjunk annak utókezeléséről és elraktározásáról. Hiszen a tervek szerint 412 vagon búzát, 375 vagon árpát kell ki- csőpelnünk. S ami a borsót illeti, feltételezzük, hogy a tervezett 21,5 hektáros termésátlagot elérjük, sőt túllépjük.

Az aratás sikeres végzéséért egy bizottság felel. Ennek valamennyi vezető dolgozó a tagja. Jelenleg hetente kétszer jönnek össze, hogy megtárgyalják a szervezési intézkedések teljesítését, de aratás alatt — mint minden évben — naponta üléseznek. A komplex racionalizá- ciós brigádok — amelyekből kettő működik — szintén kidolgozták a saját aratási tervüket. Ezt aratás előtt szakszervezeti gyűléseken tárgyalják meg. Nem feledkeztek meg a szocialista versenyről sem, amely valamennyi aratási munka időbeni és jő minőségű elvégzésére irányul. Milyen állapotban vannak a gépek?

— Kellő mennyiségű gépünk és eszközünk van, vendégkom- bájnosok is érkeznek a prerovi járásból. A gépeket már kijavítottuk. Tisziítók, szárítók, szalmafelszedő kocsik, kerekes traktorok rendben vannak, amelyért hálával tartozunk a Seredi Nikkelkohónak, a sely- lyei Duslónak, a Galántai Gépes Traktorállomásnak, amelyek segítettek a javításban, mindenekelőtt az elhasználódott alkatrészek felújításában. Most fejeztük be a kombájnok javítását. Elvégre megnézhetjük a gépjavítókat is — invitál Lam- boŠ igazgató.

kor kombájnosokként dolgoznak. Ennek sok előnye varu Egyik és egyben a legfontosabb, hogy ismerik saját gépüket és — ha szükség van rá —* gyorsan meg tudják javítani.

Megismerkedtünk itt Nagy Józseffel, Pelikán Miklóssal, akik el se tudnák képzelni az élelüket aratás nélkül. Sándor László, Gyalogh Tibor, Takács István is kiváló szakemberek. Utoljára Pap Károllyal, Szepe Jánossal váltottunk szót. Kissé bosszúsak voltak, mert a kombájn javításhoz egy fontos alkatrész hiányzott. Németh lm-' re elmondotta, hogy ezzel a problémával szinte naponta találkoznak. Sok alkatrészhiányzik, amelynek nagy részét saját maguknak kell elkészíteni. Még szerencse, hogy van esztergályosuk. Jozef Brazdilik ügyes keze szinte a lehetetlenre is képes.

— Szeretnénk tudni, hogy időben készek lesznek-e a javításokkal? — fordulunk még egyszer Németh Imréhez.

Egészen biztosan. Talán még valamivel korábban is, mint gondoltuk.

I. S.

Kornél Lamboš mérnöknek, a Slovenské Pole-i Állami Gazda- ság igazgatójának és Varga Sándor mérnöknek, a szóban forgó közös gazdaság igazgató- helyettesének a társaságában határszemlére indulunk. A gazdaság 3614 hektáron gazdálkodik, ebből 1500 hektáron termesztenek nyári kalászosokat.

— Szépek a búza- és árpatáblák — magyarázza Lamboš mérnök. — Ezidáig elégedettek vagyunk. Csak be ne süljenek. A növényzet itt-ott már sárgul, jól jön, hogy néha esik az eső.

Az idei időjárás egyrészt kedvező hatással van a gabona- érésre, másrészt viszont árt a kapásoknak. Ezt a helyszínen is tapasztaltuk, ahol a dűlőút túlsó oldalán levő kukorica a meleg idő hiányában elmaradt a fejlődésben.

— Hiába, minden növény megkívánja a magáét — fejti ki Lamboš mérnök. — Megmutatom most a takarmányborsót, ami mindannyiunknak sok örömet okoz.

A Slovenské Pole-i Állami "Gazdaságban már hagyománya

van a takarmányborső termesztésének. Évente mintegy száz hektárt vetnek. Ám ebben az évben, tekintettel a magas fehérjetartalmára, 240 hektárra növelték a takarmányborső vetésterületét.

— Több okunk is volt a vetésterület bővítésére — mondja Kornél Lamboš. —• Többek között az is, hogy szalmája alkalmas a takarmányozásra. Az is előnye ennek a növénynek, hogy miután lekerül a talajról, a felszabadult földterület kitünően alkalmas takarmánykeverékek termesztésére, betakarítása után elég sok mag a földön marad, mely újra kicsírázik, szárba szökken, betakarítható és kitűnően alkalmas takarmányozásra.

— A takarmányborsó betakarítása után a gabona betakarítása következik, ami ugyancsak jő szervezőmunkát igényel Hogyan készültek fel erre a feladatra?

— Minden szükséges intézkedést megtettünk — válaszolja az igazgató. — Kidolgoztuk a politikai-szervezési intézkedéüugy József és Pelikán Miklós a Kolosz kombájnt javítják

A meghívást a központi műhelyekbe szívesen elfogadtuk.

Az olajos munkaruhában dolgozó férfiakról az első pillanatban az a benyomásom, hogy munkájukhoz értő mesterekkel állunk szemben. Ezt végsősoron Németh Imre, a műhely vezetője is megerősítette. Elmondotta, hogy valamennyien hosszú évek óla dolgoznak a javítóműhelyben, s az aratásKornél Lamboš és Varga Sándor nem győzik dicsérni a ta- kurmánybursó minőségét