Új Szó, 1980. július (33. évfolyam, 153-179. szám)
1980-07-09 / 160. szám, szerda
Harmadik hónapja a világűrben (ČSTK) — Leonyid Popov és Valerij Rjuniin, a Szaljut—6 űrállomás legénysége már harmadik hónapja tartózkodik a világűrben. Az űrhajósok folytatják a tervezett kísérleteket, kirakodnak a Progressz—10 teherűrhajóból. Az űrállomás tartályait már feltöltötték üzemanyaggal. Rjumin és Popov a tegnapi nap folyamán ellenőrizte az űrállomás berendezéseit. A Szaljut—6 űrállomás, a Szojuz— 36 és a Progressz—10 űrhajók fedélzeti rendszerei normálisan működnek, a kozmonauták jól érzik magukat. A térség stabilitásához t* a * * vezető lepes Az indiai kormány döntésének visszhangja (CSTK) — India elismerte a Kambodzsai Népköztársaság kormányát, amelynek élén Heng Samrin, a Népi Forradalmi Tanács elnöke áll. Az indiai Patriot című lap tegnapi számában a térség stabilitásához vezető lépésnek minősítette a kambodzsai kormány India ältali elismerését. A többi Delhiben megjelenő lap is pozitívan értékelte Indira Gandhi kormányának döntését. Egyéb sajtóvisszhangok rámutatnak arra, hogy a Phnom Penh-i kormány elismerése olyan fontos el nem kötelezett ország által mint India, hozzájárul a kambodzsai vezetés presztízsének megerősítéséhez, s egyúttal a megdöntött Pol Pot-rendszer végérvényes elutasításához, amelynek képviselői a realitásokkal ellentétben mindmáig bitorolják Kambodzsa helyét az ENSZ-ben. Az USA és Kína — Pol l’ot legfőbb támogatói — mindeddig nem foglaltak állást az indiai kormány lépésével kapcsolatban. Thaiföld viszont „sajnálkozását“ és kételyeit fejezte ki, hogy esetleg további el nem kötelezett országok követik a példát. Szovjet figyelmeztetés (CSTKJ — Az iráni szovjet nagykövetség sajtóattaséj a Teheránban átadta a PARS hivatalos iráni hírügynökségnek, az iráni rádiónak és televíziónak a Szovjetunió nagykövetségének nyilatkozatát. Ez megállapítja: Bizonyítékok vannak arra, hogy szovjetellenes elemek provokációk végrehajtását kísérlik meg a Szovjetunió iráni nagykövetsége ellen, s egyebek között elfoglalását is tervezik, Az Ilyen akciók azonban csak ronthatják a két ország közötti jószomszédi kapcsolatokat. A nagykövetség ezért figyelmezteti az Iráni Iszlám Köztársaság külügyminisztériumát és az illetékes iráni hatóságokat az ilyen akciók veszélyességére, és követeli, hogy tegyenek meg minden olyan intézkedést, amely kizárná ennek lehetőségét. Kivégzések Iránban (ÜSTK) — Teheránban tegnap, a 'korareggeli órákban Khalkati ajatollah döntése értelmében nyolc személyt nyilvánosan kivégeztek, jelentette a teheráni rádió. A kivégzetteket „prostitúcióval, homosze- xualitással, gyerek-, illetve nőkereskedelemmel“ vádolták. Mashad városban további öt személyt végeztek ki kábítószercsempészet miatt. A Barndad című lap közölte, hogy a kurdisztáni Szanan- dadzsban „az Iszlám Köztársaság elleni fegyveres lázadás“ vádjával további négy személyt végeztek ki. SALVADOR Világszerte ná a tiltakozás a junta terrorja ellen (ČSTK) —- Az emberi jogok salvadori bizottságának jelentése szerint az év elejétől több mint 4000 salvadori hazafi vált a katonai-polgári junta és az általa támogatott félkatonai fasiszta szervezetek terrorjának áldozatává. A junta megtorló politikája ellen világszerte tiltakozási hulláin van kibontakozóban, A Francia Kommunista Párt és a Kommunista Ifjúsági Mozgalom Párizsban nyilvánosságra hozott nyilatkozatában egyebek között megállapítja: a junta amerikai fegyverekkel gyilkol, és Washington gazdasági támogatást is nyújt a rendszernek. A francia kommunisták szolidárisak mindazokkal, akik Salvadorban az igazságért. a szabadságér, a függetlenségért harcolnak. Havannában nyilatkozatot tett közzé a Latin-amerikai Kontinentális Diákszervezet (OCLAE), amelyben hangsúlyozza szolidaritását a salvadori nép és a salvadori ifjúság igazságos harcával. A salvadori diákmozgalom a népi ellenállás egyik legaktívabb része, ezért a junta az elmúlt hetekben több megtorló akciót hajtott végre a salvadori egyetemek ellen. Támogatás uz afgán népnek Mindennapos jelenet San Salvador utcáin: a polgári lakosokat a katonák azzal az ürüggyel, hogy fegyvert keresnek, megmotoz zák (CSTK-felvétel) Amikor a közelmúltban az egyik sajtóértekezleten az újságírók megkérdezték Carter elnököt: mi a véleménye arról, hogy bizonyos számú szovjet egységeket kivonnak Afganisztánból, azt felelte, hogy legszívesebben nem válaszolna. Ez a legolcsóbb és legátlátszóbb módja annak, hogyan lehet saját ellentmondásos kifejezéseink hálójába belegabalyodni, Ez azonban még akkor sem vet kedvező fényt az illetőre, ha magáról az amerikai elnökről van szó. Politikai megfigyelők azon ban e „túlzott szerénységből“ arra következtettek, hogy az Egyesült Államok és azon országok politikája, amelyek el* lenséges tevékenységet fejtenek ki az Afganisztáni Népi Köztársaság ellen, a közeljövő ben nem változik. Az ellenséges beavatkozás fokozásával párhuzamosan Nyugaton folytatódik a kampány, amelynek célja az, hogy rossz fényben tüntesse fel a legutóbbi szovjet kezdeményezést. Szándékosan elhallgatják az afgán kormány ez év májusában közzétett javaslatában rögzített feltételeket. E javaslatban az afgán kormány konstruktív mó dón megjelölte azt a módot, amellyel fel lehet számolni a nyugati beavatkozás által, de mindenekelőtt az Egyesült Államok beavatkozása állal kivál- tott feszültséget, s normalizál* ni lehet az afganisztáni—pakisztáni, illetve az afganisztáni —iráni kapcsolatokat. Az afgán és a szovjet vezetők számtalan szór hangsúlyozták azt a fő feltételt, amelynek teljesítése feleslegessé tenné a korlátozott számú szovjet katonai kontingens jelenlétét Afganisztán területén és lehetővé tenné, hogy a szovjet katonai egységek kivonuljanak Afganisztánból, Arról van szó, hogy leállítsák a Pakisztánból és Iránból Afga nisztán felé irányuló ellenséges tevékenység minden formáját. Az egyes államoktól, de főleg az Egyesült Államoktól megkövetelik, hogy kötelezzék magukat, 'harmadik állam területét nem használják fel felforgató tevékenység céljaira. S ez nem csak katonai értelemben veendő. Az ellenséges propaganda ugyanis állandóan mérgezi a légkört, s hazugságokat, rágalmakat terjeszt az afganisztáni helyzetről. Elferdíti az afgán nép sok éves hagyományait és vallási érzelmeit, s mindezt ar* ra használja fel, hogy bizalmat-* lanságot szítson a jelenlegi forradalmi vezetéssel szemben. Ez a taktika nem vezethet tartós sikerhez. Babrak Karmai kormánya egyre népszerűbb és a széles néptömegek egyre job-« ban támogatják. Az ellenséges erők számláján ra írható, hogy Afganisztán jelenleg nehéz helyzetben van. Az amerikai imperialisták ki-* sérlete, amely arra Irányult, hogy katonai ellenőrzésük alá vonják a stratégiailag fontos országot, a szovjet katonai segítségnek köszönhetően kudarcot vallott. A Nyugat minden áron el akarja érni céljait és ezért az ellenforradalmi ban* dák mozógításán és kiképzésén kívül igyekszik a gazdasági ügyekbe is beavatkozni. De itt sincs reménye a sikerre. Az élelmiszer-ellátásban mutatkozó nehézségeket mindenekelőtt a Szovjetunió segítette megoldani. A Szovjetunió és a többi szocialista ország azonban nemcsak elvtársi segítséget nyújt, hanem megállapodást köt Afga* ntsztánnal a kétoldalú együtt* működés kibővítéséről, mindé-* nekelőtt új ipari objektumok építéséről, a közlekedés, az egészségügy, az Iskolaügy és a szakemberképzés terén. E napokban hivatalos baráti látogatáson tartózkodik Afganisztánban Bohuslav Chnoupek elvtárs, hazánk külügyminisztere. A tárgyalások eredményei kétségkívül hozzájárulnak a két ország közötti barátság további megszilárdításához, a gazdasági együttműködés fejt lesztéséhez. A nemzetközi imperialista kö-* rök továbbra is fegyveres inter* vencióval és ellenséges propa* gandával igyekeznek megfékezni Afganisztánban a haladásť, de a béke és a haladás erői sokoldalúan támogatják az afganisztáni népet a függetlenség, a nemzeti szuverenitás és a terű-* leti sérthetetlenség megvédésé* ért, valamint az előrehaladás* ért vívott küzdelemben. (Pl 1980 VII. 9. lyetk nem veszik figyelembe más országok érdekeit. Az afganisztáni eseményekkel kapcsolatos álláspont megvilágításakor Helmut Schmidt elhallgatta az afganisztáni eseményeik eredeti okát: az imperialista erőknek és a reakciónak az afganisztáni belügyek- be való beavatkozását és azon kísérleteit, hogy az ázsiai ország jelenlegi politikai rendszerét agresszióval megváltoztassa. A nyugatnémet vezető képviselők nézeteikben és véleményeikben a tőkés országok velencei csúcsértekezletén kidolgozott sémákra szorítkoztak. E sémának semmi köze a realitáshoz, a következményt oknak tünteti fel, és csupán elodázza a politikai rendezést. A szovjet fél világosan kijelentette, hogy barátait a veszélyben sem hagyja el. Afganisztánban nem fog megismétlődni Chile esete. Az afganisztáni helyzet politikai rendezése az agresszió és a beliigyek- be való beavatkozás más formáinak megállításától függ, valamint annak szavatolásától, hogy a beavatkozás a jövőben sem fog megismétlődni. A rendezésnek épp ebben a vonatkozásában fogják megoldani a szovjet csapatok kivonását Afganisztánból. Hogy milyen következő lépést tesz a Szovjetunió a korlátozott számú csapatainak kivonása után, ez attól függ, hogyan fognak viselkedni azok a körök, amelyek a mai napig fokozzák a fegyveres harcot a demokratikus Afganisztán ellen. Az Egyesült Államoknak és néhány szövetségesének Afganisztánnal kapcsolatos álláspontja, amely ellentétlen áll a nemzetközi együttműködéssel, a NATO döntése, hogy új típusú ameriikai nukleáris rakétafegyverekkel fegyverzi fel a nyugat-európai országokat, az amerikai katonai előkészületek fokozása az Indiai-óceánon és a Perzsa-öbölben, Washington nyomása Iránra, valamint a lázas fegyverkezés tervei — ezek mind ugyanazon lánc szemei. Ezek a politikai zsarolás és nyomás tényezői, amelyekkel a népek már a múltban is találkoztak. A Szovjetunió nem engedte meg és ma sem engedi meg, hogy vele „az erő pozíciójából“ tárgyaljanak, mondotta Leonyid Brezsnyev elvtárs az NSZK vezetőjének. Ugyanakkor a Szovjetunió nem engedi meg, hogy a jelenlegi feszültség tragédiává fajuljon. Azok az emberek Nyugaton, akik azt akarják, hogy folytatódjon a józan ész és a béke politikája, számíthatnak támogatásunkra és segítségünkre. A Szovjetuniót valóban a lenini elvhűség, szívósság és szilárdság jellemzi, a béke megőrzésének irányvonalát védi ős követi, nem eng'id a provokációknak, ugyanakkor visszaveri az imperialista támadásokat. A Varsói Szerződés tagállamaival együtt a Szovjetunió megerősítette, hogy nem törekszik katonai fölényre, s nem volt és nem is lesz más stratégiai doktrínája, mint a védelem. A Szovjetunió síkraszáll az erőegyensúly mellett, ellenzi az „érdekszférákat“, valamint a más területek fölötti politikai vagy katonai ellenőrzést. Mindez a moszkvai tárgyalásokon is világosan elhangzott. Azt is hangsúlyozták: a Szovjetunió nem engedi meg, hogy az Egyesült Államok és a NATO megbontsa a stratégiai egyensúlyt. Ha az Egyesült Államok újabb amerikai rakétákat helyez el Nyu- gat-Európában, akkor a Szovjetunió és szövetségesei mindent megtesznek, hogy helyreállítsák az egyensúlyt, A szovjet fél tények alapján bírálta a nyugatnémet kormány akcióját az európai katonai enyhülés terén, valamint azt a szerepet, amelyet az NSZK a NATO „fegyverzeíkiegészítési“ határozatának végrehajtásában játszott és játszik. Megerősítették az arra való hivatkozás mesterkélt voltát, hogy a közép-hatótávolságú szovjet fegyverek korszerűsítése következtében Európában a Szovjetunió javára változott meg az erő- egyensúly. Brezsnyev elvtárs hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok és néhány szövetségese számára nem az ún. „szovjet veszély“ a fontos, hanem az, hogy mindenáron növekedjen a NATO atomfegyver-arzenálja. A Szovjetunió ismét megerősítette, hogy érdeke a veszélyes fordulat elhárítása, amelyet a NATO rakétatelepítési döntése rejt magában. Legjobb lenne a közép hatótávolságú fegyverekről tárgyalásokat kezdeni azon az alapon, ahogy azt a szovjet fél tavaly ősszel javasolta. Ehhez szükséges megteremteni azokat a feltételeket, amelyek a NATO „fegyverzetkiegészíté- si“ döntése előtt léteztek. A NATO álláspontjára való tekintettel a Szovjetunió más változatra is hajlandó. Anélkül, hogy visszavonnák az előző javaslatokat, beleegyezne — még a SALT-II. szerződés ratifikálása előtt — a közép-hatótávolságú fegyverekkel kapcsolatos kérdések megvitatásába. Azonban nemcsak a közép-hatótávolságú rakéta- és atomfegyverekről, hanem az előretolt támaszpontokról kilőhető amerikai atomeszközökről is tárgyalni kell. Mindkét problémát meg kell tárgyalni, s hangsúlyozni kell, hogy mindkettői szerves egységben. Az esetleges megállapodásokat csak a SALT-II. szerződés életbe lépése után valósítanák meg, A moszkvai tárgyalások során a szovjet fél kifejtette konkrét érveit a bécsi közép-európai haderő és fegyverzetcsökkentési tárgyalásokról, hogy új ösr tönzést találjanak a kölcsönösen elfogadható megoldás kidolgozásához, A nyugati nagyhatalmak konstruktív álláspont ja esetén ezek a megjegyzések hozzájárulnának a tárgyalásokon az előrehaladáshoz. Ha a NATO országok, tehát a Német Szövetségi Köztársaság is valóban produktíVan . akar tárgyalni a fegyverkezési verseny korlátozásáról, az ilyen tárgyalások becsületesek, igazságosak és lehetségesek. A Szovjetunió a korábbiakhoz hasonlóan kész minden kérdést megoldani az egyenlőség és ;r egyenlő biztonság elve alapján. Elutasít azonban minden olyan kísérletet, amely arra irányul, hogy az Egyesült Államok vagy más nyugati országok előnyökhöz jussanak, vagy kárt szenvedjen a szocialista országok biztonsága. A józan ész és a hosszú távú nemzetközi érdekek azt" mutatják, hogy a NATO országok kormányai felelősségteljesen járnának el, ha a konstruktív munka útjára térnének vissza. Moszkvában a nyugatnémet vezetőknek megmondták, hogy a Szovjetunió és az NSZK kapcsolataiban az utóbbi időben bizonyos zavarok mutatkoztak, és hogy ezért nem a szovjet fél a felelős. A Szovjetunió mind a kétoldalú kapcsolatokban, mind pedig a béke megszilárdításával és az európai biztonsággal kapcsolatos jelentős feladatok megoldásában szeretné, ha a Német Szövetségi Köztársaság megbízható partnernek bizonyulna. Átéltünk egy szörnyű, véres háborút. A népek még emlékeznek rá. Közös erővel kell megszilárdítani Földünkön a békét. A Szovjetunió és az NSZK vezetőinek tárgyalásai konkrétak és hasznosak voltak. A találkozó során mindkét fél megerősítette, hogy a jövőben fejleszteni kívánja gazdasági együttműködését a korábban megkötött szerződések és a két ország között most aláírt gazdasági és ipari együttműködési hosszú távú program alapján. A moszkvai tárgyalások és megbeszélések ismét megmutatták, hogy a kölcsönös megértéshez az út a nézetek összehasonlításán, az álláspontok megvilágításán, az információ- cserén keresztül vezet. Ez a módszer a múltban is bevált, amikor új elképzelések körvonalai rajzolódtak ki a másik félről, amikor az európai államok meggyőződhettek arról, hogy a Szovjetunió és az NSZK jó kapcsolatai nemcsak a két ország, hanem egész Európa javát szolgálják Sok időnek kell még eltelnie, hogy megítélhessük, konkrét lépésekké váltak-e az NSZK vezetőinek kijelentései arról, hogy készek szolgálni a békét, hogy készek hozzájárulni az enyhülési politikához, az államok katonai konfrontációja színvonalának korlátozásához. Ami a Szovjetuniót illeti, Leonyid Brezsnyev szavaival élve, „készek vagyunk kiszélesíteni a már bevált utat és készek vagyunk új utat egyengetni az együttműködés és a megállapodások felé a Német Szövetségi Köztársasággal éppúgy, mint más államokkal, azokkal, amelyek ezt óhajtják.“ (CSTK)
