Új Szó, 1980. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1980-07-05 / 157. szám, szombat

Ma ünnepli függetlenségének évfordulóját az Algériai Demokrati­kus és Népi Köztársaság. A fejlődés nem kapitalista útját választó Algéria nagy sikereket ért el a gazdasági építés terén. A kormány összekapcsolja ezeket a sikereket a dolgozók, az algériai forrada­lom mozgatóerejének érdekeivel. Erre az erőre támaszkodik a ha­ladó rendszer a szocializmushoz vezető fejlődés útján. Az algériai gazdaságnak jelentős segítséget nyújtanak a szocialista országok, közöttük Csehszlovákia is. — A képen a prágai Skoda Vállalat se­gítségével épült szkikdai hőerőmű (ČSTK felvétel) A TESTVÉRI SZOLIDARITÁS MEGSZILÁRDÍTÁSA Díszvacsora a vietnami vendégek tiszteletére (ČSTK) — Mint már arról hírt adtunk, Le Duan, a Viet­nami Kommunista Párt Közpon­ti Bizottságának főtitkára meg­beszéléseiket folytatott Leonyid JBrezsnyevvel, az SZKP KB fő­titkárával a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének elnökével. A tárgyalások végén Le Duan átnyújtotta országa legmaga­sabb kitüntetését az Arany Csillag Érdemrendet Leonyid Brezsnyevnek, Alekszej Koszi- ginnek és Mihail Szusztovnak, Az esemény alkalmából a Ikét testvérpárt központi bizottságá­nak főtitkára beszédet mon­dott. Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány este dísz­vacsorát adott a vietnami ven­dégek tiszteletére. Ezen Leo­nyid Brezsnyev és Le Duan mondott pohárköszöntőt. Az SZKP főtitkára rámutatott: mind a Szovjetunió, mind pe­dig Vietnam határozottan a bé­kés alkotó munka útján jár. Az imperialista és a reakciós erők mesterkedései ellenére az emberiség előrehalad a tartós békéhez vezető úton. Le Duan válaszában arról be­szélt, hogy minden egyes esz­mecsere Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP és a szovjet állam más vezetőivel elősegíti a Szovjet­unió és Vietnam harci együtt- működésénetk, testvéri szolida­ritásának megszilárdítását, to­vábbfejlődését. Katusev befejezte budapesti tárgyalásait (ČSTK) — Budapesten csü­törtökön befejeződött a szov­jet-magyar gazdasági és mű­szaki-tudományos együttműkö­dési kormányközi bizottság 25. ülésszaka. Az ülésről készült jegyzőkönyvet Konsztantyin Ka­tusev, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának alelnöke, a bizott­ság szovjet tagozatának elnöke és Marjai József magyar mi­niszterelnök-helyettes, a bizott­ság magyar tagozatának elnöke írta alá. A bizottság megvizsgálta a két ország hosszú távú szako­sítási és kooperációs program­jából adódó feladatokat, s alá­írásra készítette elő a hosszú távú programhoz kapcsolódó számos dokumentumot. Konsztantyin Katusev tegnap hazautazott Budapestről. Amerikai katonai gyorssegély Thaiföldnek (ČSTKJ — Az Egyesült Álla­mok úgy döntött, hogy 32,5 millió dollár összegű katonai gyorssegélyt ad Thaiföldnek — jelentette be tegnapra virradó éjszaka Thomas Ross, a Penta­gon sajtótikára. Carter elnök már kedden jóváhagyta a 3,5 millió dollár értékű, ágyúkat, gyalogsági fegyvereket és lő­szert tartalmazó szállítmányról szóló döntést. Ezeket a fegy­vereket a közeli napokban kap­ja meg Thaiföld. A fennmaradó 29 millió dollárért az USA au­gusztustól kezdve szállít majd fegyvereket a bangkoki kor­mánynak REAGAN CSATLAKOZOTT A GABONA-EMBARGÓ FELOLDÁSÁT KÖVETELŐKHÖZ a kubai parlament ülése (ČSTK) — A havannai Kong. resszusi Palotában befejező­dött a kubai parlament kétna­pos ülése. A legfelsőbb kubai (törvényhozó szerv képviselői megvitatták és elfogadták az állami költségvetés rendszeré­jiek megteremtésére és a köz­úti forgalom rendszabályainak bevezetésére vonatkozó törvé­nyeket. (ČSTK) — Egyre fokozódó nyomás nehezedik Carter el­nökre, hogy oldja fel a Szov­jetunióba irányuló gabonaszál­lításokra januárban meghirde­tett tilalmat. Az embargó fel­oldását sürgető szenátorokhoz tegnap csatlakozott Ronald Reagan, a Republikánus Párt elnökjelöltje. A bejelentést a Republikánus Párt vezetői tet­ték az USA mezőgazdasági mi­nisztériumában megtartott saj­tóértekezleten. Reagan nyilat­kozata meglepő józahságról tett tanúbizonyságot, hiszen többek között leszögezte, hogy az eihbargó nyomán az ameri­kai farmerek bevételei a tava­lyihoz viszonyítva idén 40 szá­zalékkal csökkentek, s a Szov­jetunióban nem voltak nehéz­ségek az embargó következté­ben, tehát nem váltak be Car­ter reményei. Washingtonban bejelentették, hogy egy 21 tagú szenátorcso­port — köztük Edward Kenne­dy is — javaslatot terjesztett a törvényhozás elé az embargó feloldásával kapcsolatban, A szenátus túllicitálja Cartert is (ČSTK) — Az amerikai sze­nátus törvényt hagyott jóvá, amely szerint a Pentagon az október 1-én kezdődő új pénz­ügyi évben csupán az új típu­sú fegyverek fejlesztésére, gyártására és vásárlására 51,9 milliárd dollárt fordíthat. Ez az összeg 5 milliárd dollárral na­gyobb, mint a Carter elnök ál­tal előterjesztett kérelem. Jegyzet Demirel túlélte Bizalmat kapott a török kor­mány. A Demirel-kabinet tehát túlélte az Ecevit ellenzéki Köz- társasági Néppártja áltai be­nyújtott indítvány feletti szer­dai szavazást. Erbakan Nemze­ti Jólét Pártja, amely az el­múlt hetekben azzal fenyege­tőzött, hogy megvonja támoga­tását a kormánytól, az utolsó pillanatban megváltoztatta dön­tését, s Demirel 227:214 arány ban győzött. A csata Demirel és Ecevit között a hatalomért tehát to­vább folytatódik. Az Igazság párt vezére tavaly év végén alakított kormányt (kisebbsé­git, de élvezi a jobboldali pár­tok támogatását), s mentvén magát akkor ,— s azóta is — azzal érvelt, hogy Ecevittől káoszt örökölt, amit nehéz fel­számolni. Demirel, úgy látszik feledékeny: ő sem hagyott an­nak idején más örökséget Ece- vitre. Egyszóval: a két fő párt szüntelenül küzd egymással a hatalomért, amikor azonban valamelyikük uralomra jut, ke­veset cselekszik. így »nár egy jó ideje váltogatják egymást az Ecevit- és a Demirel kormá­nyok. Törökországban az árak az elmúlt három év alatt három­szorosukra emelkedtek, az inf­láció tavaly 80 százalékos volt, az ipar kihasználtsága csupán 55 százalékos, a munkanélkü­liség színvonala magasan túl haladja bármelyik nyugat-eu­rópai országét. A gazdasági zűr­zavar természetesen táptala ja a politikai ingatagságnaik, az egymást követő terrorhullámok nak a kilenc tartományban be vezetett rendkívüli állapot sem tudott véget vetni. Európa „nagy betege“ (ahogy Törökországot nevezni szokták I most a NATO érdeklődésének középpontjába került. Az anka­rai külügyminiszteri tanácsko­záson Muskie, Luns és mások hangsúlyozták a tömb délke­leti szárnya megerősítésének szükségességét, s Demirel meg­nyitó beszédében is ezt szor­galmazta. (Ekkor már tudta, hogy a parlamentben bizalmi szavazásra kerül sor és azon adunak szánta a Törökország­nak nyújtandó nyugati katonai . és gazdasági támogatás fokozá­sát.) A NATO-nak — s az USA- nak különösen — a térségben végbement változásokra való tekintettel szüksége lenne egy l>elpolitiikailag szilárd Törökor­szágra, amelynek az iráni ese­ményeket követően nagyot ug­rott stratégiai érteke. Az Egye­sült Államok 26 fontos katonai támaszpontot tart fenn Török­országban. Washingtonban úgy képzelik, hogy ezekről — eset­leg újabbakról — folytathat­nák a Szovjetunió megfigyelé­sét. Másrészt pedig ezeknek a bázisoknak szerepet szántak egy esetleges közel-keleti ak­cióban. Az előbbi esetben min­denképp megromlanának a jó­nak «mondható szovjet—török kapcsolatok, míg a második esetben Ankara magára hara­gíthatná a többi muzulmán or­szágot (pl. az iráni olajszállítá­sok elmaradása súlyos követ­kezményeikkel járna). Ha vi­szont nem engedelmeskedik a Nyugatnak, könnyen megszűn­hetnek a jelenlegi gazdasági hitelek. Van a Törökország—NATO problémának még egy vonatko­zása: Görögország, amely nem nézi jó szemmel szomszédjá­nak felfegyverzését. A két or­szág között Ciprus és az Égeí- tengeri olaj miatt régóta tartó feszültségek aligha csökken­nek, s ez a viszály továbbra is fájó pontja marad az Észak- Atlanti Szövetségnek. Ankara külpolitikai gondjai is súlyosak tehát, s csakúgy, mint a belpolitikai problémá­kat, ezeket is kizárólag egy sta­bil kormány tudná enyhíteni. Az a kormány viszont, amely csak néhány ingatag szavazat­tal tudott uralmon maradni, semmiképp sem nevezhető szU Iáidnak. (pap) CARTERI TÜNTETŐK FOGADTÁK OAKLANDBAN (ČSTK) — Carter elnöiköt a kaliforniai Oaklandban tegnap tüntetők fogadták. Carter azért érkezett másfél napos látoga tásra a városba, hogy a közel­gő elnökválasztások előtt ja­vítson helyzetén, mivel az utób­bi hetekben egyre csökkent népszerűsége. A több száz tüntető minde­nekelőtt Carter katonapolitiká­ja ellen tiltakozott. Elsősorban a sorkötelesek összeírásáról szóló rendeletet íltélték el. Az elnök az aláíró ünnepségen „történelmi jelentőségű doku-í mentumnak“ minősítette a rent deletet, emögött azonban való-: jában az a törekvés húzódik meg, hogy az USA fenyegetett­ség benyomását keltse. Amint az ABC tévétársaság riportere találóan megfogalmazta, az összeírás erőfitogtatás. A ren­delet azt a gyakorlati célt szolgálja, hogy óriási katonai tartalékokat hozzanak létre az amerikai erőpolitika alátámasz­tására. Kommentárunk 1980 VII. 5. A nemzetközi feszültség csökkentése szükséges, lehetséges és hasznos, s min­den eszközzel lehetővé kell tenni az enyhülés vezető Irány­zattá válását a * nemzetközi kapcsolatokban. Az államok békés, egyenjogú együttműkö­désének nincs más ésszerű al­ternatívája. Ezt az igazságot hangsúlyozza a közös közle­mény, amelyet Helmut Schmidt nyugatnémet szövetségi kancel­lár és Hans-Dietrich Genscher alkancellár, külügyminiszter moszkvai látogatásáról adtak ki. Nemrég az SZKP Központi Bizottságának ülésén Andrej Gromiko külügyminiszter rámu­tatott: az új hidegháborúba va­ló sodródást tárgyalások útján meg lehet akadályozni. Ez az álláspont — mondta a szovjet diplomácia vezetője — támoga­tásra talál a nyugati államfér­fiak körében is. Leonyid Brezs­nyev és Helmut Schmidt mosta­ni találkozója igazolta ezt a megállapítást. A tárgyalások mérlegét megvonva Leonyid Brezsnyev kijelentette, hogy a felek szükséges és hasznos munkát végeztek, s ami a leg­főbb: az együttműködés és az egyetértés iránti akaratot ta­núsították. A szovjet—nyugatnémet kap­csolatoknak kulcsszerepük volt és lehet az európai enyhülés folyamatában. Ezért kísérte oly megkülönböztetett érdeklődés a moszkvai megbeszéléseket, amelyek elsősorban a párbe­széd folytatása, az álláspontok kölcsönös megismerése szem­pontjából voltak jelentősek. A kétnapos munkajellegű látoga­táson mindenekelőtt a nemzet­közi helyzet időszerű kérdéseit és a két ország kapcsolatainak alakulását tárgyalták meg, be­leértve a gazdasági kapcsola­tok továbbfejlesztésiének egyes témáit is. örvendetes, hogy a két or­szág elvi álláspontja a kétolda­hangsúlyozta, a véleménycsere hozzájárult az álláspontok jobb kölcsönös megismeréséhez. Az Afganisztánnal kapcsolatos helyzet megítélése során mind­két fél szükségesnek tartotta a gyors politikai rendezés eléré­sét. A moszikvai csúcstalálkozóról mindenképpen megállapítható, hogy az utóbbi idők nyugtalant­Szükséges és hasznos lú kapcsolatok kérdésében ugyanaz marad, mint amit an­nak idején a moszkvai szerző­désben rögzítettek. A tárgyalá­sokon szó volt arról, hogyan lehetne fékezni a fegyverke­zési hajszát és ezen belül kü­lönösen nagy figyelmet szen­teltek annak a kérdésnek, mi­képpen lehetne szerződésben korlátozni a közép-hatótávolsá­gú rakétafegyverkezést. A fe­lek állást foglaltak annak a fejlődésnek a következetes foly­tatása mellett, amely az euró­pai enyhülési és együttműködé­si megállapodással kezdődött, valamint a Helsinkiben elfoga­dott záróokmány valamennyi elvének és tézisének megvaló­sítása mellett. Megerősítették elhatározásukat, hogy hozzájá­rulnak a közép-európai had­erő- és fegyverzetcsökkentésről Bécsben folyő tárgyalások sike­réhez. A felek részletesen és őszin­tén kifejtették saját nézeteiket számos más Időszerű kérdésről is, s amint Leonyid Brezsnyev tó feszültségei után a tárgya­lások örvendetes pozitív Irány­zatról tanúskodtak a nemzet­közi kapcsolatokban. „Termé­szetesen — hangsúlyozta Leo­nyid Brezsnyev — nem állít­hatjuk, hogy nézeteink minden kérdésben megegyeznek. A leg­fontosabb dolgokban azonban egységesek vagyunk, nevezete­sen abban: nem engedhetjük meg, hogy az enyhülési politi­kát kár érje.“ A moszkvai megbeszélések nyilvánvalóan az enyhülést erősítették. A szovjet főváros­ban egyértelműen hasznosnak és szükségesnek ítélik a pár­beszédet, figyelemre méltó kö­rülménynek tekintik a közös akarat meglétét az együttmű­ködés és az egyetértés előmoz­dítására, az NSZK készségét a kétoldalú kapcsolatok fejlesz­tésére. A szovjet—nyugatnémet tár­gyalások eredményei szöges el­lentétben állnak a Carter-kor- mányzat azon fokozott törek­véseivel, hogy politikai és gaz­dasági szankciókat érvényesít­sen a Nyugat a Szovjetunió­val szemben. Ismét megmutat koztak az USA és az egyes nyugat-európai országok közöt­ti ellentétek, és Washington el­szigetelődése a dühödt szovjet­ellenes kampányában. A moszk­vai tárgyalások újabb bizonyí­tékát adták a Carter és Brze­zinski által szorgalmazott szov­jetellenes embargópolitika ku­darcának és értelmetlenségé­nek, a Szovjetunió elszigetelé­sére, a kelet—nyugati kapcso­latok s végső soron az enyhü­lési folyamat megtorpedózásá­ra Irányuló erőfeszítésük hiába­valóságának. A reálisan gon­dolkodó nyugat-európai politi­kusok hangot adnak álláspont­juknak, amely alapjában a Szovjetunió és szövetségesei politikájával azonos — annak a meggyőződésüknek, hogy az Európában és világviszonylat­ban elért enyhülési eredménye­ket nem szabad meghiúsítani. A Nyugat és a Kelet között felmerülő problémákat két- és sokoldalú konzultációk és tár­gyalások útján kell megolda­ni. A nemzetközi légkör javulá­sának ellenfelei gyakran hivat­koznak arra, hogy az enyhülés „egyirányú utca“, vagyis csak a szocialista országoknak nyújt előnyöket. Valójában az NSZK példáján is jól lemérhető, mi­lyen előnyöket biztosított az enyhülés a nyugati félnek. A kapcsolatok normalizálása a szocialista országokkal, az árucsere-forgalom fellendülése, a kulturális, tudományos és emberi kapcsolatok megélénkü­lése — mind ennek köszönhe­tő. A kétoldalú kapcsolatépítés útján fontos lépés a Szovjet­unió és az NSZK hosszú időre szóló gazdasági és ipari együtt­működésének programja, ame-i lyet a moszkvai találkozón ír­tak alá. 1978-ban, Leonyid Brezsnyev bonni látogatása ide­jén, 2003-ig szóló gazdasági, ipari és műszaki együttműkö­dési megállapodás jött létre a két ország között, nemrég pe­dig Nyikolaj Tyihonov első mi­niszterelnök-helyettes bonni tárgyalásai alkalmával további egyezményt írtak alá a gazda­sági és műszaki együttműködés­ről. Az NSZK stabilan tartja nyolc évvel ezelőtt kivívott el­ső helyét a Szovjetuniónak a tőkés országokkal folytatott ke­reskedelmében. Nyilvánvaló azonban, hogy csak az enyhü­lési politika Irányzatának foly­tatása teszi lehetővé a gazda­sági együttműködésnek a to­vábbi fejlesztését. Fennmarad-e az együttműkö­dés, az enyhülés szelleme a szovjet—nyugatnémet viszony­latban? Lényegében erre várt a világ választ a moszkvai tár­gyalásoktól. A válasz pozitív, s remélhetően elősegíti az eny­hülés elmélyítésére, a bizalom erősítésére, a kelet—nyugati párbeszéd folytatására adott lehetőségek kihasználását. Iga­zolja a szovjet külpolitika alap­elvét, hogy kölcsönös lóakarat­tal a legnehezebb problémák Is megoldhatók. PROTICS JOLÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents