Új Szó, 1980. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1980-07-05 / 157. szám, szombat

JO TERMEST ÍGÉRNÉK A FÖLDEK A kukorico kivételével szépen fejlődnek o növénykultúrák £ Nem okolható mindenért csak a kedvezőtlen időjárás Az idén megkésve érkezett és szinte mindvégig szokatlanul hűvös maradt a tavasz, ami még most is érezteti kedvezőt­len hatását a mezőgazdaság­ban. Más évekhez viszonyítva főleg a kukoricaföldeken ta­pasztalható jelentős lemaradás a vegetációban. Az ilyenkorra megszokott 85—90 centiméte rés szármagasságnak az ország több vidékén eddig még csak alig a felét érték el növeke­désükben a növények. De vajon csak az időjárás okolható ezért? A minap elsősorban erre ke­restem választ a lukanyényeí (Nenince) Vörös Zászló Egy­séges Földművesszövetkezetben, a nagykürtösi (VePky Krtíš) jjárás egyik élvonalbeli mező- gazdasági vállalatában, ahol mindig kiváló, vagy legalább jó terméseredmények koronáz­tak a kukoricatermesztők mun­káját is. — Az utóbbi öt év termés­átlagának több mint 50 mázsa morzsolt kukorica mondható nálunk hektáronként — tájé­koztat Domin János mérnök főagronómus. — Tavalyelőtt azonban, amikor az egyik dű­lőben már 92 mázsás hektár- hozamunk volt, a szövetkezeti átlag meghaladta a 70 mázsát, ami rekordtermésnek számított. Tavaly szárított állapotban szá­molva 50 mázsát takarítottunk be hektáronként. Az idei tavaszon 600 hektárt vetettek be kukoricával a szö­vetkezet határában. Ebből ere­detileg 300 hektárt silókukori­ca termesztésére jelölt ki a vezetőség. — Annak ellenére, hogy nagy teljesítményű, 12 csorosz- lyas Monair vetőgéppel dolgoz­tunk, május 10-től június 5-ig tartott a vetés — folytatta a főagronómus. — Mégis jobbá­ra hideg talajba került a mag. A kukoricánál ez igen kedve­zőtlen körülménynek számít. Különösen akkor, ha a vetőmag körül sincs minden teljesen rendben. A különböző érési idejű hib­ridkukorica-vetőmagot nyugati piacokon — az NSZK-ból, Fran­ciaországból, illetve Jugoszlá­viából — szerezték be a mező- gazdasági vállalatoknak az im­portálást intéző külkereskedel­mi szakemberek. Mázsája 3000 koronába került. Ezért a pén­zért viszont a Vörös Zászló Efsz nem azt kapta, ami jogo­san megillette volna. A drága Importárun ugyanis nem tün­tették fel sem a csíra képesség százalékarányát, sem a vető­mag csírázáshoz szükséges belső energiatartalékát, sem a hídegtűrő képesség mértékét. — A kukorica köztudottan meleg éghajlatot és talajt ked­velő növény. Mivel most sem­miképpen sem várhattunk a ve­téssel addig, amíg kellően fel­melegedett volna a magágy, nagyon fontos lett volna pon­tosan ismerni e tulajdonságo­kat. A vetőmag-ellátással fog­lalkozó szakembereik azonban ezúttal nem végezték el a téli »ninőségellenőrző esi rázta tási kísérleteket, illetve az egyéb képességvizsgálatokat. A vetés­kor ugyan, a hektáronként szükséges 81—90 ezer növény- egyed-szám elérése érdekében a. szokásosnál több vetőmagot juttattunk a földbe, de még így sem kelt ki a kukorica egyhar- mad része. Száz hektárt ezért újra be kellett járni a vető­géppel. A felülvetett parcellák­ról persze már csak silózásra lesz jó a kukorica. Pedig a szemes termény az értékesebb. — A többi parcellán milyen most a kukorica? — A magra termesztésre megmaradt kétszáz hektáron sajnos sokat késik a növényzet fejlődése. Június végén csak 30—50 centiméteres volt a szái magasság. Részben a ked­vezőtlen időjárás, részben pe­dig a rossz vetőmag miatt. A növényzet mostani fejlettsége alapján úgy ítélhető, hogy va­lószínűleg csak hosszú és me­leg ősz esetén érik majd be a termés. . — Milyen következményekkel járhat ez a szövetkezeti takar­mányalap biztosításának szem­pontjából? — Nálunk ezúttal már nincs elöntő jelentősége a kukorica­szár magasságának a takar­mánykészlet biztosításában. Ugyanis az idén várakozáson felül jól sikerült mind a szán­tóföldi takarmányok, mind a rétek első kaszálása. A szántó­földekről 45, a legjobb termő­talajú rétekről pedig 70 mázsát takarítottunk be hektáronként. Szénaértékben számolva jelen­leg már több mint 1000 tonna télre elraktározott takarmá­nyunk van. A második kaszá­lásból — az eddig elvégzett mintegy 300 hektár termése alapján — legalább ugyanek­kora mennyiség várható. Ha mindehhez hozzászámoljuk még « harmadik kaszálást és az azt követő legeltetéssel hasznosí­tásra kerülő sarjút, a legkisebb aggodalom nélkül nézhetünk a téli hónapok elé. A tavalyi ter­mésből ugyanis összesen csak 930 tonna téli etetni valónk volt. Az Idén pedig csupán a széna is több mint a kétszere­se lesz majd ennek a mennyi­ségnek. A szövetkezet növénytermesz­tői azonban az első kaszálás­kor betakarított nagy és jó minőségű hozamok ellenére sem feledkeznek meg a ter­mőföld hatékony kihasználásá­nak követelményéről. Ahol csak lehet, egy év alatt két termés elérésére törekednek a határ­ban. — Évente mintegy 200 hek­táron őszi takarmánykeveré­ket is termesztünk. Az idén ebből 170 hektár termését szecskázott állapotban feletet­tük az állatállománnyal. A töb­bi 30 hektárról pedig vetőma­got nyerünk. A szecskázást kővetően azonnal felszántottuk a földet, amelybe másodvete- ményként silókukorica került. Természetesen sehol sem ma­rad majd parlagon a most so­ron következő betakarításokkal felszabaduló termőföld sem. A téteken és a legelőkön pedig a tervezettnél 400 hektárral na­gyobb terület megtrágyázásával teremetettük meg az idei jó ter­més egyik fontos feltételét. — Milyen hozamokat ígérnek a búzával, illetve az árpával bevetett parcellák? — Igen biztatóak ezek a ha­tárrészek is. Bár az elmúlt őszön nehezen indult meg a búza fejlődése, 3 tél beálltáig kellően megerősödött és ké­sőbb is szépen növekedett a vetés. Búzából és árpából együttesen 40 mázsás átlagos hektárhozamot terveztünk, de ennél már most jóval több mu­tatkozik. Azt reméljük, hogy megismétlődik a tavalyelőtti aratás sikere, amikor a búzá­ból és az árpából ugyancsak rekordtermésünk volt. . Megnyugtató a főagronómus bizakodása. Viszont a szövet­kezetnek és végső soron az országnak — mert nem csak egyetlen ilyen mezőgazdasági vállalatról van szó — az is ér­tékes hozamtöbbletet jelenthet­ne az önellátás elérése érde­kében, ami a jó minőségű és megfelelően kiválasztott vető­maggal a kukoricaföldeken is biztosan megtermett volna. LALO KAROLY Az emberek és a gépek rajtra késiek AZ IDŐJÁRÁS HÁTRÁLTATJA A NÖVÉNYZET FEJLŐDÉSÉT © 174 EZER HEKTÁRRÓL KELL LEARATNI A GABONÁT A múltban Péter-Pál napján többnyire már biztosabb előre­jelzéseink voltak az aratásról, a várható termésről, mint je­lenleg. Kelet-Szlovákiában, ahol a növénytermesztésnek az idén 26,3 százalékkal kell növeked­nie a tavalyi eredményekhez képest, a gépek és az emberek készen várják az aratást, a kezdés pillanatát. Persze, nem­csak készen, hanem tiszta lel­kiismerettel is, mivel a vetést és a növények ápolását jól és idejében végezték el. A múlt év október 20-ig például a ke­rületben az ősziekből 18 500 hektárral többet vetettek el, mint az előző évek ugyanilyen időszakában. Céltudatos mun­kájukkal 1978 őszéhez képest lényegesen csökkentették az őszi búza helyén előnövénynek kevésbé megfelelő termékfélé­ket. Javult a talajmegmunkálás is, főleg a szántás minősége. Az őszi vetésnek sajnos nem igen kedvezett az akkori szá­razság, így késett a kelés Is. A kerület északi és középső já­rásaiban november 8-a után in­dult meg a növényzet fejlődése, «lélen november végén és de­cember elején. A vetések 12,9 százaléka pedig csak a tél utol­só napjaiban tért magához. A tavaszi biológiai leltár azt ál­lapította meg, hogy a fejlődé­sük 1979-hez viszonyítva mint­egy három hetet késik. Ugyan­akkor azt is kimutatta, hogy a búzának 41,8 százaléka kivá­ló minőségű (ez 15 százalékkal több, mint tavaly), s csak 16,4 százaléka rossz (31,9 százalék­kal kevesebb, mint egy évvel korábban). Hogy milyen lesz az idei ter­més, mennyi lesz belőle, ma még mindenki előtt titok. A szakemberek sem nagyon bo­csátkoznak jóslásokba. Számítá­saikból csupán annyi szűrődött ki, hogy a természet lassú éb­redése, s a jelenlegi hűvös, esős, gyakran jégveréssel tarkí­tott időjárás bizonyára csök­kenti a várt hozamokat. A kerület mezőgazdasági dol­gozói az idei aratásban szeret­nék kamatoztatni az elmúlt években szerzett tapasztalatai­kat, főleg a tömegeknek a ter­més betakarításába való bevo­násában, valamint a mezőgaz­dasági és más üzemek együtt­működésében. Ezekben a napokban minden mezőgazdasági üzemben az ara­tásra való jó felkészülés az egyik legfontosabb feladat, azon belül pedig a szemveszteség csökkentése, a gépek csoportos bevetése, a szalma gyors beta­karítása, a szántás mielőbbi el­végzése, valamint az aratókról való kellő gondoskodás a leg­gyakoribb téma. Nem vitás, hogy az idei csép- lés próbára teszi az aratókat. Ez nemcsak az időjárásból adó­dik, hanem abból is, hogy je­lenleg 174 500 hektár gabona ' vár levágásra — 5500 hektárral több, mint tavaly —, hüvelye­sekből 10 ezer hektár van, rep­céből 12 ezer hektár, szójabab­ból pedig közel ezer hektár vár betakarításra. Ennek a feladat­nak az elvégzéséhez a kerület­ben többek között 1581 kom­bájn, 735 szalmaprés-gép, 1516 felszedő gép és 6700 traktor áll a földművesek rendelkezé­sére. Az aratási tervek azzal is számolnak, hogy a körülmé­nyeknek megfelelően egyes üzemek segíteni fogják egy­mást. Először az .északabbra fekvő efsz-ek és állami gazda­ságok gépei és emberei men­nek segíteni a délieket, majd fordítva, így egy kombájnra 67 hektár betakarítási terület jut. Ugyanakkor számításba jön Ke- let-Szlovákiának, Kárpát-Ukraj- nának és Borsod-Abaúj-Zemplén megyének a múltban jól bevált együttműködése is. A legnagyobb mezőgazdasági idénymunkára a felvásárló üze­mek is felkészültek, s ha meg­kezdődik a cséplés, naponta 27 890 tonna termést képesek átvenni a termelőktől. GAZDAG JÖZSEF A SZÓRENDRŐL Azt szoktuk mondani, hogy nyelvünkben a szórend kötet­len. Ezt a kötetlenséget azonban nem lehet szószerint venni. Annyi bizonyos, hogy a magyarban nincsenek olyan szigorú szabályok, mint például az angolban vagy a né­metben. Legelőször is tisztázzuk a szórend fogalmát! A mondatrészek egymásutánját nevezzük szórendnek, amely aszerint változik, melyik mondatrészt szándékozzuk kiemelni. így tehát egy-egy mondatot úgy fogalmazunk meg, hogy a kiemelt mondatrész legyen elöl, azt kell hangsúlyoznunk. Például a Jóska szorgalmasan tanul mon­datot írhatjuk és mondhatjuk így is: Szorgalmasan tanul Jóska (nem lazítva), valamint Szorgalmasan Jóska tanul (és nem más). Kérdő mondatokban: Jóska tanul szorgal­masan? Szorgalmasan tanul Jóska? Szorgalmasan Jóska tanul? E kis bevezető után lássunk olyan példát, amelyek­ben a szórend nem megfelelő, és emiatt a mondat félreért­hető. Vagy éppen nem úgy értjük, ahogy azt a megfogal­mazója gondolta. A japán kaméliáról szóló híradásban ezt olvastuk: „A ki­lenc méter magas bokrot télen fűthető üvegházzal védik." Tehát csak télen lehet fűteni az üvegházat? A mondat helyesen így hangozna: Télen a kilenc méter magas bokrot fűthető iivegházzal védik. Egy híradásból idézünk: ,,Egy négy főnyi terrorista csoport lakásának kapuja előtt meg gyilkolta Constantino Ortiz Gil tábornokot.“ Nem derült ki, hol történt a gyilkosság: a terroristák vagy a tábor nők háza előtt? Nyilvánvalóan az utóbbi az igaz, de fél­reérthetetlenül így lehetetett volna írni: Lakásának kapuja előtt Constantino Ortiz Gil tábornokot meggyilkolta egy négyfőnyi terrorista csoport. Egy járási lapban fordult elő a következő: „Októberben 73 karambol történt (öt halállal végződött) a járás területén.“ A zárójelben levő közlés azonnal a szemünkbe ötlik, hiszen az öt nem a halál jel­zője, hanem a karambolé, tehát: halállal öt végződött. Még a mesék sem mentesek a szórendi vétségtől: „Búsult na gyón az ifjú Dzsafár gonoszsága miatt.“ Nem Dzsafár volt az ifjú, hanem az előző mondatban is szereplő szultán, így mondatunk helyesen a következőképpen lenne: Az ifjú búsult nagyon Dzsafár gonoszsága miatt. Érdekes szó­rendi hibára bukkantunk egy felhívásban: Rágcsálók rovar­irtását, termény- és magtár fertőtlenítését garanciával vállaljuk.“ A mondat azt sugallja, hogy a rágcsálókon élős­ködő rovarok irtását vállalják Az igaz, hogy például a mó­kusokon, hódokon vannak élósdiek, de nem erről van szó. Olyan rovarokat (és bogarakat) irtanak, amelyek rágcsá- lásukkal kárt tesznek a lakásban, a terményben stb. A szó­rendi vétséget egyébb hibával is „lehet“ tetőzni: „A fejen 80 ezer az átlagos hajszál.“ A nem átlagos hajszálak szá mát nem közlik, nem is közölhetik; mert nem ezt akar­ták mondani: Inkább ezt: A fejen átlagosan 80 ezer hajszál van. És ez mindjárt más. MIZSER LAJOS MUNKA ÉS MUNKÁLAT Egy riportot olvasva figyeltem föl arra, hogy írója leg alább háromszor használja a munkálat szót, míg a munkát egyszer. Néhányszor egymás után csupa munkálat, ilyen sorrendben: „Az építkezési munkálatok terjedelmét, az épít: kezési terület jellegét és fekvését tekintve,.. jelentős helyet foglal el.“ Majd így folytatódik: „ ... jelenleg a mun­kálatok előkészítése folyik. Ez magában foglalja a további építkezési munkálatokat szolgáló objektumokat...“ Mindezek után gyanú ébredt bennem: vajon nem élünk é vissza ezzel a szóval. Sajnos, azt kell mondanom, hogy igen. Ma már nemcsak építkezési munkálatokról írunk (be szédben még többnyire a munka járja), hanem szántási, vetési, aratási munkálatoAr-ról is. Érezzük, ennek a szónak nagyobb súlya van, mint a munká-nuk. Valahogy úgy va­gyunk vele, hogy ami nem munkálat, az már nem is mun­ka. A szántás, vetés, aratás ilyen kurtán-szimplán egyene­sen elfogadhatatlan, semmi hivatalos komolyság sincs ben­ne. Mikor használható a munkálat, mikor a munka? A mun- kálat-at általában hosszabb, bonyolultabb, több egymást kiegészítő munkafolyamatból álló tevékenység jelölésére használjuk. Beszélünk például helyreállítási munkálatok-ról, mondjuk egy híd esetében, vagy tavaszi (mezőgazdasági) munkálatok-ról. Ezekben az esetekben a munká-nál több­ről van szó, s ezt árnyalatnyi pontossággal a munkálat jelöli. Ha azonban csak szántás-ról, vetés-ről stb. van szó, fölösleges szókapcsolatot használni. És természetesen az­zal is számolnunk kell, hogy mindkét szóra szüksége van nyelvünknek. Márpedig ha a munkálat veszi át a munka jelenlését is, nyelvünk egy szóval szegényebb lesz. MORVAY GABOR LEHET-E EGY SZÁZASBÚI KIADNI? A minap, amikor meg akartam fizetni húsz korona tar­tozásomat, és csak százkoronásom volt, hitelezőm azt mond­ta. Nincs elég aprópénzem, százasból nem tudok kiadni. Így mondta, mert nem gondolkodott magyarul, hanem lefordította ezt a szlovák mondatot: zo stovky nemôžem vydat. A szlovák vydat ige jelentése: kiad, kiszolgáltat, de a fenti vonatkozásban: vydat zo stovky — csakis visz- szaad a jelentése, amint szótáraink is közlik. Egyszóval nem az a baj, hogy pénzt nem lehet kiadni, már hogyne lehetne, még egy százasból Is kiadhatunk húsz, ötven, nyolcvan, akár kilencvenkilenc koronát is, csakhogy akkor a százas nem marad nálunk. A mi esetünkben a százas hozzánk kerül, mi meg visszaadjuk — nem pedig kiadjuk — a belőle visszajáró pénzt. A kiad ige számos jelentése közt nem akad ilyen jelentés: nagyobb címletben fizetett pénz­összegből a nekijáró kisebb összeget levonta, a többletet visszafizeti. Márpedig esetünkben éppen erről volt szó, s ezt a visszaad igtvel fejezzük ki. MAYER JUDIT I960. vii. 5.: 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents