Új Szó, 1980. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1980-07-28 / 176. szám, hétfő

KÖNNYŰK - KÜNNVU IPAR?! I. EMBER, MŰSZAK, TÚLÓRA Nehéz lenne eldönteni, hogy annak idején, amikor az ipari termelést minősítve az ember elnevezést osztogatott, miért éppen a könnyűipar és nehézipar elnevezések mellett döntött, hiszen a könnyűipari kenyérkeresés sosem tar tozott a kifejez 'n könnyű feladatok közé. Igaz a könnyűiparhoz hasonló szóösszetételek esetében gyakran megesik a magyar nyelvben, hogy az egybeírandó, állandósult, jelzős szókap c

solat egybeírva nem azt jelenti, amit különírva ts jelent a kél szó, sőt, néha éppen az ellenkezőjét. Vagyis a jelen esetben a „könnyű" akár azt is jelenthetné, hogy nehéz ..., Nem áll szándékomban eltúlozni a dolgokat, de feltehetően nem állok egyedül a bevezetőben vázolt nézetemmel. {Tanúsíthatják állításaim azoknak a válla latoknak a dolgozói — s nemcsak vezető dolgozói —•, amelyekben az utóbbi két évben meg fordultam. A púchovi Makyta, a galántai Bútorgyár, a losonci Polana, a preSovi ruhagyár, a bardejoui cipőgyár, a purtizánskei cipőgyár komáromi üzemében szerzett tapasztalatok össz tönöztek e cikk megírására — többek között. És egy szerencsés körülmény: látogatásaim a szóban forgó üzemekben a legtöbbször egybeestek az Iparügyi Minisztérium dolgozóinak lá togatásáual.) 1986 VII. 28. EMBEREK AZ IPARÁGBAN Először is nézzük ezl a két tényezőt fontossági sorrend ben. Első legyen az ember, s ez a könnyűiparban mindenekelőtt nőket jelent, dolgozó asszonyokat, lányokat, hiszen »— ukár a textilipart, akár a cipőipart vizsgáljuk — a vállalatok dolgozóinak 70—80 százaléka nő. (Csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy ennek ellenére az irányításban a nők aránya — jó esetben is — éppen fordított}. Hogy miért, megvan a magú oka. Először is ezt a munkát — a varró vagy akár a kártológépek, szövőgépek mellett •— általában könnyebbnek tartják más, „férfias" szakmák feladatainát. Persze, minden relatív, s meggyőződésem, hogy csakis akkor lehetne betölteni e tipikusan „női" szakmák létszámszükségletét, ha másutt a férfiak nem találnának munkát. A jelenlegi, munkaerőhiánnyal küszködő, fejlett ipari termelés idején ezt föltételezni naivitás, pusztán ezért említem, hogy a feltételezett esetben is kevés férfiember vállalná — azért a pénzért és egyéb nehezítő körülmények (például u zajszint) miatt... A varrógép mellett, vagy a 90—100 decibellel üzemeltető szövőgépek zúgása közben elfogyasztott tízóraik nem túl csábítóak. A személyzeti osztályok adatai bizonyítják, hogy bizony nagy a mozgás a munkaerőállomány soraiban. Az ok egyrészt az, hogy a nők jelentős része távozik szülési, illetve gyermekgondozási szabadságra. Helyettesítésük sok gond®il jár, s a vállalatoknál gyakran adódik olyan eset, amikor az újonnan felvett dolgozók esetében nem tudják megtartani az előírt betanítási időt sem. A másik oka a munkaerő vándorlásnak, hogy az iparág bérpolitikája — szemben más termelési ágazatok lehetőségeivel — nem túlságosan vonzó — ösztönző feltételeket ígér. Akadnak, persze, kivételek is, amikor egy-egy vállalat esetében a fluktuáció szintje nem éri el, vagy nem haladja meg más vállalatok hasonló gondjait. Ez, sajnos, kivétel és csak ott helytálló, ahol nincs rivális, üzem, ahol nem válogathatnak a munkaalkalmakban, vagy — ez a ritkább eset — nhol valóban helyesen mérték fel az illetékesek az ipartelepítés, — fejlesztés folyamán a valós munkaerő-kínálatot. MÁSODIK MŰSZAK Ha megvizsgáljuk az egyes Iparágakban a műszakszámot, megállapíthatjuk: a könnyűiparban sok esetben magasabb ez a szám, mint a nem kimondottan nőknek való termelőágazatokban, kivéve természetesen az adminisztratívát. Ez már eleve egy olyan problémát sejtet, amely rokon az iménti fejezettel. Egyik összetevője annak a folyamatnak, amely végső fázisban fluktuáció néven jelentkezik. Gyökerei azonban sokkal szerteágazóbbak annál, hogy azzal „egy kalap alatt" tárgyaljuk. A műszakozás törést jelent a kisgyerekes családok életében. Ezt sok esetben csak munkahely-változtatással oldják meg a családok, jóllehet nem egyszer szakmáját szerető, tudó fiatalasszonyról van szó, aki — nem mellékesen — egyúttal anya is. Nem megoldás ugyanis a jelenlegi alacsony, a délutáni műszakra járók össztönzésére életbe léptetett pótlék, hiszen havonta olyan csekély összeget tesz ki, amely nem elegendő a műszakon levő anyák gyermekei gondozásának megoldására. Ilyenkor marad az egyműszak, vagy a munkahely változtatás. Kísérleteznek ugyan a vállalatok bizonyos anyagi kedvezményekkel javítani a dolgozó édesanyák helyzetén — és a müszakszámon — eddig azonban nem sok sikerrel. Ezzel kapcsolatban megfontolandó, hogy valóban a műszakszám javítása az egyedül üdvözítő módja a termelés hatékonyságának?! A kérdés egészen pontosan így hangzik: a műszakszám javítása általában, avagy ott, ahol az a legfontosabb a követelmény?! Nem mindegy ugyanis az sem, hogy egy nagy teljesítményű, több milliós, értékű importgépet vagy pedig egy egyszerű varrógépet két vagy három műszakon keresztül üzemeltetünk. Míg a varrógépen egy ember dolgozik, egy fő teljesítményéi végezve, a nagy teljesítményű gépen is csak egy-két ember végzi munkáját, de akár több tucat dolgozóét helyettesítve. Persze, az állóeszközök kiniéket állítanak elő, amennyi a munkahelyek kapacitásától egyébként is elvárható le \ne. A gyártásszervezési fogyatékosságok különösen azokban a gyárakban, üzemekben jelentkeznek feltűnően, amelyek alapításakor helytelenül mérték fel a valós munkaerő-fölösleget, amelynek a kiaknázása reményében létesült a gyár vagy az ütem. Sajnos, ilyen is előfordul, "nein kis szám ban. Ebben az esetben megvásárolják a gépeket, amelyek végül is általában egy műszakban dolgoznak ... A délután ugyanis szórakozásra, házkö rüli munkára, esetleg kertész kedésre kell. — Ha pedig a délutáni időszak annyire fon tos egy ilyen „melléküzemági" tevékenység szempontjából, akkor duplán az a hétvégi időszak — amikor túlóraterv ide, tervben szereplő szombatok oda- — a benépesülő kiskertekből, fóliasátrakból szinte lehetetlen dolog az embereket „bekényszeríteni" a gyárkapu kon belülre. Ez utóbbiról már nem egy gyárigazgató panaKét lány, egy gép, két cipő a komáromi (Komárno) Cipőgyárban (Gyökeres György felvétele) használási szintje abszolút számokban sem elhanyagolható, hiszen ahol a műszakozás megoldható, ott a termelés további növekedéséhez nincs szükség újabb beruházásokra. Két műszakban a gépek hamarabb elhasználódnak, megmenekülnek az ún. erkölcsi elöregedéstől, s közben a kétszeresét termelték, mint az egy műszakban üzemeltetett gépek. Mindezt azért említem, mert gyárak százai vannak, ahol nullára (!) leírt, jó karban levő gépek termelnek — energiaigényesen, lassan — de kár még őket ócskavasba küldeni, hiszen alig egyharmadát-felét termelték, annak, amennyit termelhettek volna TÚLÓRA ÉS „TÁRSAI" Évek óta kampányt folytait' nk a túlórák számának csökkentéséért, mégis a túlórák aránya — legalábbis a könnyűiparban — egyre nő. Sőt, sz'nte tervezzük a túlórákat, a sztbad szombati teljes kapacitású termelést, amely nélkül nem tudnák a vállalatok teljesíteni tervfeladataikat. Az okok szinte minden esetben gyártás szervezési fogyatékosságok Számos kívánnivalót higynak maguk után a szállítói -megrendelői kapcsolatok is, ami ugyancsak a túlórák száir.anak növelésében nyilvánul meg. így aztán nem ritka eset. hogy szinte egy egész üzem teng-leng, alibi termelést folytatva, később meg minden épkézláb ember kénytelen túlórázni. Előfordul, hogy e túlórázással is csak annyi terszát hallgattam végig. Űket sújtja elsősorban ez a helyzet, azok pedig, akik a hibát annak idején elkövették, természetesen mással magyarázzák a jelenséget. Az új, sok millió korona értékű gyárban meg csak termelgetnek, a tervfeladatoktól elmaradoznak .. Abból kijutni pedig csak az emberek összefogásával, józan irányítási-vezetési-tervezési-szabályozási módszerekkel lehet, s ide tartozik a több műszakos termelés magasabb szintű megoldása is! ... és persze túlórák nélkül! MÉSZÁROS JÁNOS Jól jön a szovjet fiatalok A ~ . . , A tavalyi aratánbiui a Nagyidai (Velká Ida) Magtermesztö Állami Gazdaságban — Václau Paftko üzemgazdász szerint — nagy segítséget nyújtottak a Uzsgorodi Állami Egyetem komszomolistáí. Részt vettek a termény tisztításában és a szalmabetakarításban. Munkájukkal mindenki elégedett volt, s ezért az sem véletlen, hogy az állami gazdaság vezetősége az idén is kérte az uzsgorodi főiskolások segítségét. A szerződés értelmében július 10-én KárpátUkrajnából a 20 főből álló diákcsoport — kiegészítve a Presovi Filozófiai Fakultás hat hallgatójával — meg is érkezett Nagyidára. Jóllehet, az ara tás megkezdése az idén ebben az állami gazdaságban is késik két-három hetet, így a brigádosok kénytelenek más munkát végezni. A lányok a fóliasátrak alatt szorgoskodnak — a bő paprikatermést szedik, a fiúk pedig a takarmánylisztet zsá kolják az APS—12-es szárító beredenzésnél. A munkahelyükön kerestük fel őket, hogy közelebbről is megismerkedhes síink velük. A brigád vezetője furij Szme reka. Ö a legidősebb. 1978-ban szerzett vegyészdiplomát, s azóta az Uzsgorodi Állami Egyetemen kutatómunkával foglalkozik, de aktívan tevékenykedik a komszomolban is. Magá ról röviden így vallott; — Mint vegyész már többször voltam Csehszlovákiában. Tetszik nekm és szeretem ezt az országot. Moszkvában van egy egyetem, melyen a KGST-tagállamok vegyiparának fejlesztésével egy külön kutatócsoport foglalkozik. Ettől az egyetemtől kaptam a kandidátusi munkám témáját, mely nem más, mint a „Csehszlovák vegyipar fejlődése a legrégibb időktől napjainkig". Ezzel a munkával 1983-ig kell elkészülnöm. Már most jóleső érzéssel mondhatom el, a Csehszlovák elvtársak minden segítséget megadnak a téma tanulmányozásához és ezért feldolgozásával minden bizonnyal időben elkészülök. A fiatalok nyári aktivitása keretében először járok itt. Hasonló szárítóberendezések a mi kolhozainkban is vannak. Mivel azokat már régebben módunkban volt megismerni, az itteniekkel is könnyű dolgoznunk. Ebben a gazdaságban 3,5 ezer hektáron termett gabonát kelt betakarítani. Mi augusztus 7-ig dolgozunk itt. Reméljük, lesz rá módunk, hogy megmutathassuk, mire vagyunk képesek az aratásban. Rivesz Vaszil legnagyobb meglepetésemre olyan tisztán beszél magyarul, mint jómagam, noha — amint mondja ukrán nemzetiségű. — A nagyapám a második világháborúban megtanult németül, csehül és magyarul. A magyar nyelvet tőle tanultam meg. Huszton lakunk és ott, valamint Uzsgorodon sokan beszélik ezt a nyelvet. így hát nem is volt nehéz begyakorolnom. A szüleim is értenek magyarul. Vaszil matematikát tanul az Uzsgorodi Állami Egyetemen. Sikeresen elvégezte a második évfolyamot. A diploma megszerzése után vagy tanítSiti szeretne, vagy a számításteeii. nikában dolgozni. — Először járok Csehszlovákiában — mondja a rá jellemző közvetlenséggel, majd így folytatja. — Szeretek utazgatni, embereket, tájakat megismerni. Bizonyosan új barátokra is szert tesznek. Tudja, hozzám azok az emberek állanak a lag. közeíébb, akik a sportot is szeretik. Én magam is kézilabdázom. s örülök, hogy az olimpiai közvetítéseket megnézhetjük a televízióban. Különösen Mitruk Natasának szurkolok. Huszton együtt jártunk sportiskolába. Natasa a kijevi Spat^takusba került, s a szovjet olimpiai női kézilabdacsapat kapusa. Nagyon szeretném, há aranyérmet szereznének. Á* kertészetbe érve kis idő is elég ahhoz, hogy észre vegyem: Zsidov Tatjana komszomolfunk* cionárlushoz illően élenjáró a paprika szüretelésében. Fürge a járása és ügyesen mozog a keze is. Nem is állom meg, hogy meg ne kérdezzem, tőle, miből táplálkozik ez a temperamentuma? — Már mások is mondták, hogy fürge a mozgásom — vallja be nevetve, majd elkomolyodva így folytatja: — Nos, ez talán nem is csoda, hiszen az Irsavai Verchovina népi táncegyüttes táncosa vagyok. Nagyon szeretem a népi táncot. Hallottam, hogy itt Nagyidán is van egy jó magyar népi tánccsoport, mely az idén egy országos fesztivált is megnyert. Mondtam is a lányoknak, én addig nem megyek haza, míg meg nem nézem a fellépésüket és össze nem ismerkedünk. Tatjana egyébként harmadr éves orvostanhallgató és amint mondja, úgy tervezi, hogy a doktorátus megszerzése után sem hagy fel a népi tánccal. — A népi tánc igen hűen tükrözi egy-egy nép érzelemvilágát, mentalitását, sorsát. Aki szereti a népi táncokat, az a népek megismerésének legjobb útjára lépett — kerekít egy őszinte vallomást egy élénk tekintetű fekete hajú lány Tatjana mellett, akiről rögvest megtudom, hogy Dorogi Miro? szlavának hívják. Miroszlava szintén orvostanhallgató és táncos. Ö az Uzsgorodi Állami Egyetem Havasi Gyopár népitánc-együttesének az erősséget — A próbákon azért, gondo-i lom, nem izzadtok annyira, mint a fóliasátrak alatt — kér* dezem kicsit kötekedően a két táncos lánytól. Tatjana és Miroszlava szin-i te egyszerre válaszol: — Ott is ki kell tenni ma-i gunkért, de csináljuk, mert szeretjük. Helytállás a tanulásban, helytállás az Iskolán kívüli tevékenységben, helytállás a nyán ri mezőgazdasági építőtáborban —• úgy érzem ez a legjellemzőbb az Uzsgorodi Állami Egye-* tem Nagyidán dolgozó komszo-, molistáira. Magatartásuk péN dául szolgálhat a nagyidal fia* taloknak Is. Az uzsgorodi fia

j talok jól végzett munkájukért mindenképpen megérdemlik azt a fretet, melyet augusztus 7-e után Bratislava és Prága megismerésére fognak fordítani. SZÁSZAK GYÖRGY Ausztria keleti kereskedelme A hetvenes évek közepétől kezdve gyakorlatilag stagnál a KGST-országokba irányuló osztrák kivitel — írja a bécsi Gazdaságkutató Intézet. 1975—1979 között Ausztria „keleti" exportja reálértékben számítva, évente átlagosan csupán 1,8 százalékkal bővült, miközben a teljes osztrák export 9,9 százalékkal gyarapodott. E tendencia az idén is folytatódik; folyó árakon 9j8 százalékkal nőtt gyorsabban Ausztria összkivitele a KGST-országoknál irányuló exportnál. A szovjet Traktoroekszport külkereskedelmi vállalat a közeljövőben ünnepli 20 éves jubileumát. 1961 óta áruforgalma csaknem megtízszereződött. Jelenleg 70 ország 200 cégével áll kapcsolatban. Belorusz traktorok a piacokon Kerekes és lánctalpas traktorok, gabona, gyapot, len, cukorrépa, tea és egyéb növények betakarítására szolgáló gépek, földtolók, továbbá gátak, töltések és öntözőművek építésére szolgáló berendezések, valamint garázsipari gépek és szervizberendezések alkotják az egyesülés exportprogramját. A vállalat kiterjedt képvlselőés szervizhálózattal rendelkezik külföldön, ezenkívül segítséget nyújt a fejlődő országoknak a gépeket üzemeltető és karbantartó szakemberek kiképzésében. Az oktatás a Szovjetunióban vagy a partnerországban folyik. Különösen sok gépet és berendezést szállítanak Ázsiába. A legnagyobb vevők Pakisztán, Irak, Afganisztán, Banglades. Pakisztánban minden ötödik traktor szovjet gyártmányú. A Traktorekszport kereskedelmi kapcsolatokat tart fenn Afrika országaival is. A mezőgazdasági gépek szállítása Afrikába a következőképpen növekedett 1978-ban 1977-hez viszonyítva: Angolába több mint ötszörösére, Nigériába 2,4-szeresére, Etiópiába 50%-kal.