Új Szó, 1980. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1980-07-28 / 176. szám, hétfő

Az olvasó ember tetteiért a könyvei is felelősek. Minél fiatalabb fejjel kezdi el az olvasást, annál inkább. Nem tudom, ki mondta ezt, talán én találtam ki. Mindegy. Ha igazság, nincs szükség arra, hogy tekintélyekkel dúcoljam aíá. Ha nem igaz, akkor a legnagyobb szellemek felidézése sem menti meg. BEKE GYÖRGY Már megvásárolható JamSrámková ' . A fehér , j hajszatagos | to madá,cli VLADIMIR MINÄC: ÖSSZEFÜGGÉSEK, Madách Könyvkiadó, Bratislava, 1980. Ara: 33.— korona Tőzsér Árpád, e nagyon izgalmasnak ígérkező kötet fordítója így vall a könyvről: „Vladimír Minác (sz. 1922) a mai szlovák irodalom és szellemiség egyik legsajátosabb képviselője. Nevét elsősorban a Szlovák ' Nemzeti Felkelésről írt regényei tették Ismertté, de közírói tevékenysége is jelentős. Erős társadalmi elkötelezettsége prózáját kicsit az eszszéhez közelíti, publicisztikáját viszont az epikus elemek emelik a műfaj fölé. Ez az erősen epikus esszéstílus és publicisztika minket, magyar olvasókat i— érdekes módon — kicsit Veres Péter fejtegetéseire és publicisztikai jellegű írásaira emlékeztet. S nemcsak azért, mert .Veres Péter is az epika és a konkrét, napi érvényű bölcselet közti területen mozgott a legotthonosabban, hanem azért is, mert MináC szintén — szóljon [bármiről — népben és nemzetben gondolkodik. Tegyük még ehhez hozzá, hogy Mináő nemzete ls egy közép-európai kis nép, hogy szentenciái nemcsak a szlovákságra, hanem táljaink minden népére-nemzetére érvényesek, történetei, történelmi helyzetképel pedig akár közép-európai parabolákként is felfoghatók, s akkor megvilágosodik előttünk, hogy miért olvassa — sokszor vitára, ellenvéleményre Ingerlő — írásait a magyar olvasó ls olyan érdeklődéssel, sőt izgalommal." Míttiácl)-" LADISLAV BALLEK: A SEGÉD, Madách Könyvkiadó, Bratislava, 1980. Ära: 32.— korona A hetvenes évek elején nevessé vált szlovák prózaírónak eddig valamennyi kötetét kiad-, ták magyar nyelven. A segéd című regénye három évvel ezelőtt jelent meg, s nagy visszhangot keltett a szlovák irodalmi életben. Az író Szlovákia déli határvidékére vezeti el az olvasót, a messzi múltból kielemzett — vagy Inkább költött — nevű Palánkra, amelyben nehéz volna fel nem Ismerni Ipolyságot. Ide költözik a második világháború vége felé, alighogy továbbment a front, Riecan hentes- és mészárosmester, aki Besztercebánya vidékén a háborús események folytán mindenét elvesztette. A kiutalt mészárszékkel együtt átveszi a határon túlra menekült elődjének segédjét is. Ettől kezdve a Riecan család sor-, sának egyik fő mozgatója a segéd, ez a gátlástalan törtető, aki nagyon hamar jó szövetségesre talál a mesterné aszszonyban. A vegyes lakosságú határváros háború utáni élete csupa nyüzsgés, törtetés, s a még ki nem kristályosodott gazdasági és társadalmi viszonyok remek lehetőséget nyújtanak az „ügyeseknek". Riecan ugyan nem tartozik közéjük, de magukkal sodorják, s a szédült iramban folyó gazdagodás elvégzi romboló munkáját a derék, de gyenge kezű Riecan portáján is. A kötetet Hubik István, Madácii-díjas fordítónk ültette át magyar nyelvre. Történelem a térképek tükrében Csendes László Térképhistória című könyvéről Napjainkban egyre több helytörténész vagy lokálpatrióta vizsgálja szűkebb hazája, szülőföldje múltját és fejlődését, ezért mind jobban előtérbe kerül az a kívánság, hogy településeink múltjának ne csak okleveles, írásos és tárgyi emlékeit gyűjtsük össze, hanem a föllelhető régi térképeket, térképvázlatokat is. A térképekben való tájékozódást segíti elő, és a térképeket értékeli Csendes László: Térképhistória [Gyorsuló idő, Budapest, 1980) című könyve. Áttekintést ad a térképkultúra kialakulásáról, a térképeken található történeti feljegyzésekről és a térképek fajtáiról. Az alábbiakban a szerző munkájából néhány — a helytörténeti kutatás szempontjából — alapvető térképről szólok. A helytörténész számára kiindulópont lehet Lázár deák 1528ban megjelent Magyarországtérképe, mely elsőként ábrázolja részletesen az országot. E térkép a földrajzi tájékoztatáson túl történelmi adatokat és ábrázolatokat ls megörökít. Az első katonai felmérés 11782— 85) során készült térképek elsősorban katonai felhasználásra készültek, de a 1:28 800-as méretarány olyan természetes vagy mesterséges tereptárgyak ábrázolását, történelmi feliratok elhelyzését is biztosítja, amelyre eddig nem volt példa. Különösen településtörténeti kutatás és vizsgálat során jelentős ezeknek a térképeknek a felhasználása, mégpedig a településhelyek megváltozása, Illetve a településnevek alakulása szempontjából. A második katonai felmérés (1829—66) névrajza rendkívül gazdag anyagot biztosít tanulmányozójának. Dülő- és területnevek sokaságával, különböző létesítmények megnevezésével, korabeli elnevezésekkel, feliratokkal gazdagítja ismereteinket. E térképeken több helyen található „Faluhely" felirat, melynek vizsgálata külön figyelmet érdemel. Az első és második katonai felmérésből származó térképlapok összehasonlításával jól nyomon követhetjük a települések terjeszkedését. E katonai térképek Budapesten, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum ÚJ SZOVJET KÖNYVEK Nyár van. Igaz, eléggé rapszodikus nyár. Vannak napok, amikor többször szemerkél az esö, s ilyenKor bizony otthon is, üdülőkben is, mindenütt eresz alá húzódunk és várunk. Várunk a napra, a fényre. De az emberi lélek éltető tulajdonsága, a türelmetlenség olykor tárgyiasított formában, magával viszi-hordia a fényt. Egyrészt szórakozásnak, másrészt forrásként. Magunkkal hordjuk a könyvet, ami nyáron is. mindenkor fény. A közös könyvkiadás, liletve a jó könyvkereskedelem eredményeként a nyári hónapokra több szovjet könyv került hazai magyar könyvesboltjainkba. Közülük hadd ajánljuk — nem azért mert könnyű olvasmányok, ellenkezőleg, megtartó, nevelő és formáló szándékú alkotások ezek — olvasásra néhányat. Vaszilij Jöttem, hogy sza A regény 1974-ben jelent meg a Szovjetunióban, ugyanebbeu az évben halt meg tragikus hirtelenséggel a szerző, Vaszilij Suksin író, filmrendező, színész. Élete utolsó éveiben többször is visszatért a legendás parasztvezér, Sztyenka Rázin alakjához. „Én írtam a forgatókönyvet, én rendeztem, s valószínű, én játszom a főszerepet" — nyilatkozott egy olasz újságírónak. „Hogy miért szeretném megcsinálni ezt a filmet? Hogy elfordulás lenne az állandó témáimtól? Nem, hiszen Sztyepan Razin is paraszt volt, Suksin: badsdgot hozzak csak éppen háromszáz évvel ezelőtt. Az igazat, vajon miként válhatott e kozák atamán nagy történelmi figurává ... Ragyogó hadvezér volt, de számomra kedvesebb a hadvezérnél az ember, aki saját érdekeit alá tudja rendelni a paraszti fájdalomnak és kétségbeesének. Ezért érdekes a téma háromszáz év múlva is." Suksin Razin- filmje nem készülhetett el, de kárpótolhat minket a regény, mely láttató erővel, télivér realizmussal idézi a XVII. századi Oroszországot. Jurij Trifonov: Az öreg JANA SRÄMKOVÄ: A FEHÉR HAJSZALAGOS LÄNY, Madách Könyvkiadó, Bratislava, 1980. Ara: 15.— korona A regény tizenhárom éves hősnője, Simonka nem mindennapi teremtés. Késői gyerek, az anyja akár a nagyanyja lehetne, s így kerül vele együtt egy nyugdíjasotthonba. Érzékeny, fogékony gyermek. Túl korán kénytelen megismerni az életet, elsősorban az élet felhős oldalát, kénytelen szembenézni olyan problémákkal, amelyek a vele egykorú lányok előtt ismeretlenek. Nyílt természete és egészséges humorérzéke hozzásegíti, hogy ha nem is könnyen, de megbirkózzék a nehézségekkel, megértse az idős emberek bogarait, és mentséget találjon rájuk. Barátaival együtt szeretne segíteni az elhagyott, magányos öregeken, akik a „halál várótermében" — így nevezik otthonukat — hasztalan várják gyermekeik, rokonaik jelentkezését. Simonkáék igyekezete azonban kudarcba fullad. Kedves, derűs lényével Simonka mégis becsempész némi örömet és vidámságot a magányos öregek életébe. Kopasz Csilla, a kötet fordítója már több fiatalkorúakról (is) szóló regényt ültetett át magyarra. Legutóbb Iva Hercíková A második szerelem című regényével aratott elismerést, amelyben egy tizenöt éves kislány, Natasa második szerelmének története fogalmazódik meg. Hisszük, ez a fordításkötete is megtalálja olvasóit hogy több fiatal hazai magyar olvasó könyvespolcán nyer méltó helyet. A hetvenes években pályája csúcsára érkezett Jurij Trifonov egyik legizgalmasabb és legnagyobb igényű vállalkozása ez a regény. A' cselekmény mintegy hatvan esztendőt fog át, az októberi forradalomtól napjainkig. A címszereplő öregember úgy érzi, testámentumot kell hagynia a fiatal nemzedékre, ki kell mondania a végső szót egy különös kirakatper tragikus hőséről, Migulin kozák ezredesről, akit 1918-ban Trockij utasítására hadbíróság elé állítottak. Választ kell adnia a neki akkor, diákfejjel nemigen érthető kérdésekre: vajon mi késztette a remek katonát, a „Don megmentőjét" arra, hogy szembeszegüljön a felsőbb hadvezetéssel? Az öreg monomániásan keresi a választ — levéltári búvárkodása, emlékidézése közben szinte megfeledkezik a jelenről, ahol gyermekei vívják a maguk hétköznapian nehéz ütközeteit. Persze, a regényben nem csupán a történelemből ismert figurák jelennek meg, amit Trifonov regényében föltett kérdése tanúsít legékesebben: „Hát csak azok a forradalmárok, akik alig hallhatóan, de annál élénkebben tudnak mesélni magukról, a forradalmár múltjukról? És azok, akik verekedtek, nyomtalanul eltűntek, elpusztutlak a füstben, az ismeretlenségben ...?" Andrej Bitov: Az ember napjai A nálunk _eddig folyóiratokból és a budapesti Európa Könyvkiadó Modern Könyvtár Erdő című kötetéből ismert szerző a hetvenes évek szovjet irodalmának nagy felfedezettje. Kötete két különös hangvételű és formájú regényt tartalmaz. Az írások központi motívuma a szerelem, de a téma hagyományos változatai: a reménytelen vágyakozás, a kiábrándulás, a házasságtörés, a válás és egyebek Bitovnál messze túlmutatnak önmagukon. Véleménye szerint az emberek közötti kapcsolatok megromlásának alapvető oka az önvizsgálat hiánya, a vérünkké vált szerepjátszás. A Szerep című regényének fejezeteiben például egy-egy próba elé állítja a hősét, Monahovot, aki a határozott állásfoglalást megkerülve minden helyzetben talál egy alkalmas maszkot, amely mögé elbújhat. Az Ifjú Odojevcov című művének irodalomtörténésze pedig a puskini „teljes" életet tekinti mérvadónak, de ennél tovább nem jut, szerelmeiben, kapcsolataiban mindig félmegoldásokat választ. Nyikolaj Jevdokimov: Kálvária tér térképtárában tanulmányozhatók. A térképek következő csoportját a kataszteri térképek alkotják. A földmérésre, a birtokviszonyok tisztaságára szolgáló kataszteri térképek szórványos voltát levéltári adatok igazolják, de egységes, az egész országa kiterjedő kataszteri felmérésre csak az 1870-es években került sor. Az 1875. évi VII. törvénycikk szabályozta a földadót, így a kataszteri térkép ezt követően fontos szerepet töltött be a telekkönyvek készítésénél, valamint az adózás nagyságrendi meghatározásánál. Ebben az időben a parasztság két dolgot tartott fontosnak: a földszerzés lehetőségét és azt, hogy a tulajdonában levő föld pontosan rajta legyen a kataszteri térképen és pontos néven szerepeljen a telekkönyvben. A pontos, megbízható adataik végett a föllelhető kataszteri térképek rendkívül jól hasznosíthatók településtörténeti és agrártörténeti feldolgozásoknál, valamint honismereti kutatásoknál. FEHÉRVARY MAGDA A Rakéta Regénytár sorozatban megjelent szovjet kisregény egy zátonyra futott életet elemez szuggesztív erővel, hű környezetrajzzal. Amolyan bemutatkozásként, valljon önmagáról a kötet fiatal főhőse: „... Sokáig nem tudtam, hogy tiltott szerelem vére folyik ereimben, hogy törvénytelen kapcsolat gyümölcse vagyok, öröm és gyönyörűség anyámnak, bűn és szenvedés apámnak ... Kezdetben apám számára ez a szerelem tényleg bűn volt; de anyám egész életét beragyogta. Nem kettőnket szeretet élete utolsó napjáig, hanem csak egyikünket, őt, apámat. Benne engem látott, bennem őt. Én — ő voltam. Azért ls jöttem a világra, hogy emLudmilla Saposnyikova A Kossuth Könyvkiadó Univerzum Könyvtára olvasóinak másodízben ajánljuk Saposnyikova munkáját. Első könyve, a Kék-hegyek törzseinek titkai, a Nilgiriben élő todák életéről számol be. Ebben a kötetében ugyancsak nagyon kevéssé ismert indiai törzsek életébe nyerhetünk bepillantást. A százkarú istenek Indiája mögött van egy másik India is, amely talán még maguknak a hinduknak is egzotikumnak számít. Az erdőkben, a hegyek között, Keralában és Orisszában, de más államokban is, olyan törzsek között élnek, melyeknek életmódját még jelentős mértékben matriarchális, nemzetiségi, törzsi törvények határozzák meg. Így élnek e 1 ékeztessem a szeretett férfira... Anyám önfeledten szerette apámat, fanatikus megszállottsággal. De hogy miért nem éltek együtt — nem értem föL ésszel. Nem értettem, miért nem él velünk, miért él valahol Szibériában, a feleségével, akit szeret. Bár anyám azt mondta, igenis lehet két asszonyt szeretni, s az embereknek kötelezettségeik vannak, hogy apám nem hagyhatja el súlyosan beteg feleségét; én csak nem tudtam megérteni, miért azt az asszonyt sajnálja apám, és miért nem minket. Hiszen, ha ahhoz az asszonyhoz jó, kegyetlen magához, velem és anyámhoz is. Még felelsége halála után is majd két évig élt egyedül apám. Távol tőlünk... : A dzsungel ösvényei könyv hősei is, a mannanok, a kadarok, a mudugarok, a bondók, az irulák, akik e könyv lapjain válnak ismerőseinkiké. A kiváló szovjet etnográfus szinte irodalmi útirajzából megisr merhetjük a törzsek nemzetiségi szervezetének sajátosságait, történelmüket, kultúrájukat, vallásukat, legendáikat, és feltárul előttünk e távoli, szinte megközelíthetetlen helyeken élő emberek gondolkodásmódja és világnézete, a modern élettel való találkozásaikból fakadó gondjaik meg örömeik. A ikötet — amelyet a szerző fényképei tesznek még gazdagabbá és hitelesebbé — lebilincselően szórakoztató úti rajz. —állam VII. 22.