Új Szó, 1980. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1980-07-22 / 171. szám, kedd

A MŰVÉSZET ÜNNEPE MOSZKVA — A KULTÜRA RAJONGÓINAK „Mindent megteszünk, hogy a 80-as olimpia ne csupán kiemelkedő sporteseményként kerüljön a történelembe, hanem a művészek felejthetetlen ünnepeként is, amely az olimpiai mozgalom humanista eszméit hivatott megtestesíteni" — nyilatkozta Vaszillj Kuharszkij, a Szovjetunió kulturális miniszterhelyettese, az Olimpia '80 kulturális bizottságának elnöke. Az olimpia Idején Moszkvában hat zenei és tizenkét drámai színház, hét szimíonikus zenekar, nyolc akadémiai kórus, tizenöt kamara-, huszonhárom tánc- és több esztrád együttes szerepel, valamint fúvósés népi zenekarok lépnek íel. Előadásaikban 3,5 millió nézó gyönyörködhetik majd. Nem is beszélve a főváros parkjaiban tartandó ünnepségekről és mulatságokról. Ezekben a napokban Moszkva egyetlen óriási nézőtérré változik. Az olimpia résztvevőit és vendégeit minden bizpnnyal elsősorban a híres Nagy Színház előadásai vonzzák majd, amelyeket naponta a színház helylségében s a Kreml Kongresszusi Palotájában tartanak. A nézők számos szovjet sztárral találkozhatnak.- Irina Arhipova és Jelena Obrazcova, Vlagyimir Atlantov és Jevgenyij Nyesztyerenko énekesekkel, Maja Pliszeckaja, Natalija Besszmertnova, Jekatyerina Makszimova és Vlagyimir Vasziljev szólótáncosokkal. A hazai és a külföldi klasszikusok remekműveit, a szovjet drámaírók legjelentősebb darabjait mutatják be majd a 'Moszkvai Akadémiái Művész Színház, a Kis Színház, a Szovremennyik, a Vahtangov és a Szatíra társulatai, a Szergej Obrazcov vezette Központi Bábszínház, a Roma cigányszínház. A zenerajongókat bizonyára csábítja majd a Szovjetunió Állami Akadémiai Szimfonikus Zenekarának fellépései, Szvjatoszlav Rihter és Mihail Pletnyev zongoraművészek, Viktor Tretyakov, Igor Oisztrah, Vlagyimir Szpivakov hegedűművészek és más hírességek szólókoncertjei. A Szovjetunió soknemzetiségű ország. Minden köztársaság gazdag kulturális hagyományokkal rendelkezik. Az olimpia idején valamennyi szövetségi köztársaság művészei szerepelnek majd. Az olyan világhírű együtteseken kívül, mint az Igor Mojszejev vezette Állami Népi Táncegyüttes és a Berjozka, a moldvai Zsok, az ukrán és grúz táncegyüttesek, a litván Letuva, a lett Dajle, a kazah Molodoj balett is bemutatja új műsorát. A hangversenyek a Moszkva környéki parkokban, kastélyokban is „otthonra" találnak. Például az osztanklnói népművészeti múzeum (XVIII. sz.) nagytermében a Madrigál énekés zenekar és a Barokko kamaraegyüttes lép fel. Az Andrej Rjublov nevét viselő óorosz művészet múzeumában á legjobb kórusegyüttesek régi orosz muzsikát játszanak. Az olimpián a szovjet észtrádműfaj elsősorban a sport és az olimpiai mozgalom szószólója lesz. „A szovjet esztrádmüvészet olimpiai válogatottja" és „Az Olümposztól a Luzsnyikiig" című programokban például a főváros vendégei nemcsak a műfaj népszerű előadóival találkoznak, hanem híres sportolókkal is. A moszkvai cirkuszművészet legjelesebb képviselői sem maradnak ki a -gazdag programból. Különösen tartalmas lesz Az olimpia csillagai című bemutató. Az Olimpiai szuvenír nagy ünnepi műsorán kedves medvebocsokat, és magát Miska Mackót láthatjuk. Az Oktyabr filmszínházban rendezik meg a Költészet Napját, a legnevesebb szovjet költők részvételével. Dedikált köteteiket is megszerezhetik itt a versrajongók. A Film Napján negyven moszkvai filmszínházban külön a XXII. olimpiára készített művész- és dokumentumfilmek premierjei láthatók. A filmművészet nagyjaival találkozhat majd a közönség. Elmondhatjuk, hogy az olimpia idején a nézőknek nem minden• napi élményben lesz részük: az utóbbi évek legjobbjai alkotásai elevenednek meg a mozivásznon, felölelve a szovjet filmgyártás történetét. Az olimpia vendégei és résztr vevői előtt szélesre tárulnak a múzeumok és művészeti kiállítások kapui is. A Kreml múzeumai, a Tretyakov Képtár, a Puskin Múzeum, az országos művészeti kiállítás, „A sport a béke követe" jelszóval, a népművészet mesteréinek óriási tárlata, az Ermitázs remekműveinek bemutatója, a nemzetközi gyermekrajz-kiállítás — mindez csak rövid felsorolása annak, amit Moszkva a képzőművészet rajongóinak nyújt. Az olimpiai faluban, a sportolók lakhelyén Kulturális Központot nyitottak, ahol naponta lépnek fel zenei, tánc- és esztrádegyüttesek, találkozókat szerveznek népszerű szovjet zeneszerzőkkel, írókkal, színészekkel filmcsillagokkal. A központ két vetítőterme változatos filmprogramot kínál, közben pedig be lehet kukkantani a diszkóba, vagy az automata játékterembe. Tehát a sportolóknak nem okoz majd gondot a feszített versenyek közti szabadidő kihasználása. Az olimpia fő sajtóközpontjában sok érdekesség várja áz újságírókat: koncertek, filmbemutatók. Moszkvai és Moszkva környéki kiruccanásokat is szerveknek az újságírók részére. (APN) Az orgonamuzsika szépségei Két emlékezetes hangversenyről A bratislavai vár zeneterme az elmúlt hetekben az orgonamuzsika napjainak színhelye volt. Ez a zenei szemle kezdettől fogva lehetőséget nyújtott a közönségnek arra, hogy meghallgassa mind a neves művészeket, mind a legfiatalabb hazai és külföldi orgonistákat. Közülük nem egynek köszönhetjük, hogy megismerhettük a jelenkori orgonairodalom nálunk gyakran ismeretlen legfrissebb termékeit. Lehetőségünk nyílt így a művek és a teljesítmények összehasonlítására, egyben zenei látókörünk tágítására. Ezen a területen természetesen sokat nyújtanak a hazai előadóművészek hangversenyei is. Ebből a szemszögből nézve rendkívül értékes volt dr. Ferdinand Klinda professzor július 5-i hangversenye. Műsorának első felét ezúttal a J. S. Bach utáni kor zeneszerzőinek műveiből állította össze. A művész választékos stílusérzékének köszönhető, hogy az említett szerzemények feléledtek és olyan élő, plasztikus vallomásképpé változtak, melyek a korabeli Európa különböző központjainak zenei érzés- és gondolatvilágát tükrözik vissza. A 18. századi angol orgonamuzsikát a koncertek két kétrészes, fúgaszerű John Stantleymű képviselte. A Voluntary 9. sz. bevezető Largoja után következő Vivace — melyet regisztrációbell és tempóbeli hű tolmácsolásban hallhattunk —, hangsúlyozottan kontrasztot váltott ki azzal az egész előadásra jellemző könnyedséggel, mely jellegzetes ezen kor műveire. A Voluntary 6. sz. szerzeményben más kifejezőeszközök érvényesültek, gondolunk itt az első rész visszhanghatásaira, melyeket a művész a második részben is nagyobb színezeti ellentétekkel adott elő. Mindkét mű zárórészében mértékkel és érzéssel használta a pedált. Gaetano Valeri olasz zeneszerző ma ismert szerény zenei hagyatékából három egytételes szonáta hangzott el. Ezeket az előadóművész úgy választotta ki, hogy kis területen mutathassa be a zeneszerző munkásságának lehető legszélesebb skáláját. A variálás alapelvén feldolgozott karácsonyi dallamokból álló Noel, Claude Balbastre francia zeneszerző szerzeménye, elvezette a hallgatóságot a 18. század orgonairodalmának egy újabb területére. Regisztrációval, a mű jellemzésével és felépítésével itt Klinda a rá jellemző nyíltsággal és temperamentummal közelhozta a hallgatósághoz a francia vidék gondtalan életét. A hangverseny második felét Klinda J. S. Bach három művének szentelte. A g-moll Fantázia és fuga című műnél élénk tempóban kezdte a fúgát, regisztrációban és kifejezésben kitűnő fokozást ért el, így az a néhány technikai pontatlanság nem árthatott a kiváló befejezésnek, melyet a közönség hosszú tapssal ajándékozott meg. A következő két mű, melyeket hallhattunk, alig hangzik el a hangversenypódiumon. A Fantasia con imitazione h-moll, BWV 563) a szerző fiatalkori műve. A mű egyszerűségét Klinda megerősítette a felépítés egyszerűségével és a természetes folyamatossággal. július 6-án Józef Serajin, a nálunk nem ismeretlen fiatal lengyel orgonista, több nemzetközi verseny sikeres résztvevője, lépett fel. Az a típusú művész állt előttünk, aki pályakezdésétől koncentráltan egy célt követett: megismerni több orgonaiskolát és elsajátítani ezekből a legjobbat a saját alkotó „hátországa" számára. — A bevezetőben elhangzott emoll Preludium és fúga Nicolaus Bruhnstól szép, de előadóművészeti szempontból igényes tagoltsága és a kifejezés gazdagsága miatt. Az előadóművész minden tekintetben mintaszerűen építette fel a művet, a regisztrációtól kezdve, a tempó és formai felépítésen keresztül egészen a végső teljes képig, mely egy minden paraméterben megfelelő, természetes nagy muzikalitásról tanúskodó zenei vallomás, Hazájának régi orgonairodalmát lublini János Tabulatúrá jának hat darabjával mulatta be. Három Preambulumban, Colenda-korüelőjátékban, Hayduckiban és Alia póznáméban előadásával nem csupán a régi lengyel mesterek műveinek kifejező gazdagságát mutatta be, de kitűnő regisztrációval sikerült közel hoznia a hallgatósághoz a korabeli orgona hangszínezetét anélkül, hogy annak hitelességén csorba esett volna. Pompásan sikerült MiloS Sokol Passacaglia quasi una toccata B—A—C—H című alkotásának előadása, talán azért is, mert az előadóművész természetéhez ez a mű nagyon közel állt. Muzikálisan kiegyensúlyozva, minden oldalról átgondolt és betetőzött előadásban hangzott el ez a mű, mely nagyszabású virtuóz zárói-észbe torkollt. Ezzel teljesen megnyerte a fiatal művész a közönség tetszését, mely viharos, hosszú tapssal jutalmaztä játékát. Megfelelően regisztrálni a romantikus zeneműveket a bratislavai várbeli orgonán, tekintettel diszpozíciójára, nem mindig könnyű. Érezhető volt ez (szünet után) César Franck hmoll Choraljának bevezető részében. Egyébként Serafin tolmácsolása plasztikus, férfias, minden szentimentalizmustól mentes volt. Örömmel fogadtuk hozzájárulását a kevésbé ismert művek megismertetéséhez. Liszt Ferenc két műve következett: az Angelus (az Anées de Pelerinage-ból) és az Ave Maria von Arcadelt. Az előadóművész mindkét mű felépítésében bátran „dolgozott" a színezetekkel. A hangverseny befejezésére Serafin Johannes Brahms négy koráiélőjátékát választotta, melyek különböző jellegűek, tehát formálásukban is eltérőek. Megcsodálhattuk kifinomult érzékét a hangszínbeli eltérések decens megkülönböztetéseinél. Mindezzel alátámasztotta Brahms sajátos, kissé „keserű" de éppen ezért ellenállhatatlan zenei vallomását. ERIKA HAHNOVA - ÚJ FILMEK JEMELJAN PUGACSOV (szovjet) Nagyszabású vállalkozás — nem csupán méreteit, hanem a téma feldolgozását tekintve Is — ez a kétrészes szovjet film, melyben Alekszej Szaltikov rendező becsületes igyekezettel mutatja be az 1773—1775-ös Pugacsov-féle antifeudális parasztfelkelést Oroszországban. Az alkotók az Urál folyó mentén élő, szabadságjogaik szal, őszinte szándékkal készült. Az alkotók arra törekedtek, hogy az előzményekben, az elnyomott és sanyargatott nép harcán belül és azon túl is, a felkelés hősét, Jemeljan Pugacsov alakját domborítsák ki. Jevgenyij Matvejev, a remek szovjet színész hiteles, markáns játéka jóvoltából Pugacsov élő, érző, szenvedő, gonJelenet a szovjet filmből; előtérben Jevgenyij Matvejev, a címszereplő korlátozása miatt, elégedetlen kozákok felkelését ábrázolva látványos jelenetekben állítják elénk Jemeljan Pugacsov doni kozákot, a felkelés vezetőjét, aki felvette a meggyilkolt III. Péter cár nevét; megelevenedtek a vásznon a hadműveletek is melyek a cári közigazgatás megszüntetését célozták. A kormány a felkelők ellen hatalmas katonai erőt vetett be, a felkelést felszámolta, Pugacsovot — aki árulás folytán a cári hatóságok kezére került — pedig kivégeztette. Ez *az értékes, érdekes-, s mindenképpen hiteles híradás a cári uralmat megrengető viharos felkelésről romantikus pátoszdolkodó és cselekvő ember. A szerepet a mindenkori hős tiszta és emelkedett szerepkörének megfelelően alakítja. Figuráját az alkotók nem mitizálják; a népi megmozdulást több oldalról is elemezve vezetik el a film nézőit az orosz történelem egyik legjelentősebb parasztfelkelésének bemutatásához, majd leveréséhez, e bukásban is érzékeltetve a fölemelkedés lehetőségét. A film mozgalmas tablóit és gondosan jellemzett típusait (néhány tehetséges művész, mint például Vija Artmá, ne, Grigorij Grigoriu, Peter Giebov játssza) Igor Csernih fényképezte — finom érzékkel. ym— FILM AZ OLIMPIA JEGYÉBEN Mi sem természetesebb, hogy ezekben .a hetekben, napokban még a filmesek érdeklődésének középpontjában is a sport, a XXII. Nyári Olimpiai Játékok állnak. Ezt bizonyítja az is, hogy szovjet—japán koprodukcióban Az érmek útja címmel nagyszabású film készült, amely nem elsősorban csak a sportról, a versenyzőkről szól, hanem azt próbálja nyomon követni, mi minden ís rejtőzik egy-egy siker mögött. A filmet Hiro Matzuda és Anatolij Sztyepanov, Jurij Lakerbaj forgatókönyve nyomán a MOSZFILM és á japán TOEI cég égisze alatt Dzunia Santo és Nyikita Orlov rendezte. Mint a rendező a Szovjet Film munkatársának nyilatkozta: „Filmünk nem az első japán—szovjet koprodukció, hiszen korábban a Kis szökevény, a Szerelmem Moszkva, a Fehér éjszakák melódiái és mindenekelőtt a Derszu Uzala is közös összefogással készült. Az a film, amit most forgatunk, minden szálával az idei moszkvai olimpiai játékokhoz köiőd'k " A történet középpontjában egy szovjet és egy japán kislány sorsának kereszteződése áll. Mindketten kézilabdások. A nézők ennek a két sportolónak az útját követhetik nyomon az utóbbi négy évben, 1976—1980 között. Valamenynyien mint „reménységek" kezdték és az idő múlásával nemzetközi klasszisú, igazi játékossá váltak, akiknek most Moszkvában kell bizonyítaniuk rátermettségüket. „A küzdelmeket, magát a versenyt igyekszünk a maga feszült atmoszférájában, pergő ritmusában megörökíteni. És az sem mellékes, hogy mi, a film• készítői hiszünk a sport nevelő hatásában. Azt tartjuk ugyanis, hogy jó sportoló valójában csak jó ember lehet. A felvételek Tokióban, Kiotóban, Leningrádban és Moszkvában készültek. A film női főszerepét Tatjana Vasziljeva és Megumi Isogai alakítja. Fonlosabb feladatot kapott még Az érmek útja című filmben Mihail Bojarszkij, Alekszandr Mofa russzov és Valerij Rijalcov is. Ipml . I960. VII. 22. A nyár a vígjátékok ideje. Ezekben a hetekben vetítik a mozikban AZ APÖS című cseh vígjátékot, ZDENEK M'IKA rendezésében. A képen ebből látható Jelenet; középen DAGMAR VESKRNOVÁ, az £1 egyik főszereplő (Milos Schmiedberger felvétele)