Új Szó, 1980. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1980-07-22 / 171. szám, kedd

Készek a termés fogadására LÁTOGATÁS FELVÁSÁRLÓ ÜZEMEK RAKTÁRAIBAN Aratás előtt a felvásárló szerveknek is alaposan fel kell készülniük a gabona átvételére, utókezelésére és raktározására. Ez tulajdonképpen évente Ismétlődő nagy feladat. A felvásárló üzemek dolgozóinak az állami alapokba az idén 1 millió 30 ezer tonna gabonát (kukorica nélkül) kell felvásárolniuk és elraktározniuk. Ebből 446 000 tonnát élelmiszeripari célokra, 285 000 tonnát a sörIpar részére, továbbá 50 tonna rozsot, 1600 tonna zabot stb. Ezen kfvül olajos növényt és hüvelyest. Hogyan készültek • fel a gabona felvásárlására az érsekújvári (Nővé Zámky) járásban? Jozef OndriSek, a járási mezőgazdasági igazgatóság főmérnöke minden évben tagja az aratási munkákat irányító bizottságnak. Ezért első kérdésünket neki tettük fel, Milyen feladatok várnak az itteni földművesekre az aratás idején, milyen feltételekét biztosítottak a termés elraktározására? — Harmincötezer hatszázhetvenkilenc hektáron érik a gabona — mondotta. — Ebbe nincs beleszámítva a 770 hektár őszi repce. Az egész járásban 166 830 tonna gabonatermést várunk. A termés ígéretes, ezért feltételezzük, hogy a tervet teljesítjük. Földműveseink 75 092 tonna kenyérnek való búzát és sörárpát, 8000 tonna vetőmagot, 38 768 tonna takarmánygabonát szállítanak az állami alapba. A raktárak befogadóképessége a közös gazdaságok raktáraival együtt elegendő lész. Természetesen az ideiglenes raktárhelyiségekben a gabona utókezelés nélkül mindössze négy hetet maradhat. A mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat üzeme az idei gabona felvásárlására is lelkiismeretesen felkészült, pedig állandóan férőhelyhiánynyal küzd. Szárítóberendezéseik sem felelnek meg a követelményeknek. — Mindent megtettünk azért, hogy kedvező feltételeket teremtsünk a gabona átvételére a felvásárlási központokban és a raktárakban — tájékoztat bennünket Stefan BuCko, a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat érsekújvári üzemének igazgatója. Igaz, a raktározási mérleg nem éppen örömteljes, pedig ennek a kérdésnek állandó figyelmet szentelünk. Sajnos, nem találunk kivitelezőt, aki ezen a helyzeten változtatna. Valamit azonban mégis építünk. A közelmúltban (Dvory nad 2itavou), a koltai és a kamoesai (KamoEa) raktárakban vásárolja fel a gabonát. Ahogy fán Durko, a központ vezetője elmondotta, a felvásárlás megállapodások alapján történik. A raktárak elő vannak készítve; kitakarították, m Fazekas Ferenc Ijobbról az ötödik) naponta ellenőrzi beosztottjainak munkáját kezdtük meg a guranyi gabonasiló üzemeltetését, amelynek befogadóképessége 60 000 tonna. További silót építünk Köbölkúton és Udvardon. Ez azonban csak a jövő. A jelen arra kényszerít bennünket, hogy a gabona tárolását az átmeneti raktározásra szóló megállapodásokkal oldjuk meg. A felvásárlás 20 helyen történik. Előzetes számítások szerint áz első gabonaszállítmányok július 20-a körül érkeznek meg raktárainkba. Az érsekújvári íelvásárlóközpont a csúzi (Dubníkj, udvardi fán Durko (balról az első) az érsekújvári raktár dolgozóival: Török Józseffel, Lénárdy Jánossal és Pavol Záhorannal (A szerző felvételei) fertőtlenítették őket, amit kellett, megjavítottak bennük. Az érsekújvári raktár befogadóképessége 2700 tonna. Lévárdy János raktáros készségesen megmutatta nekünk a helyiségeket. Itt összesen hat dolgozó lesz elfoglalva a felvásárlással járó teendőkkel. Ertinger Gyula, a koltai raktár vezetője. A raktár a kisebbek közé tartozik, befogadóképessége mindössze 800 tonna. Itt búzát, árpát, repcét, zabot vásárolnak fel. A raktárak már itt is elő voltak készjtve a termény fogadására. — Igényes felvásárlási- időszak vár ránk — jegyzi meg a raktáros, főleg azért, mert szűkek a raktározási lehetőségeink. Xldvardon sokkal korszerűbb raktárak látványa fogad bennünket. Fazekas Ferenc raktáros három hangárszerű tárolóhelyiséget mutat meg nekünk. Egyikben még volt tavalyi termés. Ezt azonban néhány napon belül elszállítják a helybeli takarmánykeverőbe. A többi helyiség rendben volt és az emberek is felkészültek a nagy munkára. Itt tizenöten dolgoznak. Mint mindenütt, itt is nagy figyelmet fordítanak a tüzese^ tek megelőzésére, sőt egy négytagú tüzeihárító őrsöt alakítottak. A vízi szivattyúk, oltóbeTendezések és az oltáshoz szükséges egyéb eszközök mind a helyükön vannak. — Látják — mondja búcsúzóul Fazekas Ferenc. — Semmiről sem feledkeztünk meg. Most már csak' azt szeretnénk, ha jobbra fordulna az időjárás. Ez megkönnyítené a mi munkánkat is. JOZEF SLUKA A LEGFIATALABB MESTER i98a VII. 22. Karcsú alakja hol itt, hol ott tűnik fel. A varrógépek között járva meg-megáll. Megnézi a félig kész zakót. Van úgy, hogy szó nélkül továbbmegy, de előfordul, hogy ő maga ül le a gép mögé. Megmutatja, hogy azt a munkaműveletet hogyan Is kell elvégezni. Az irányítása alatt dolgozó asszonyok nagy része jóval idősebb nála. Edita Rohárová mesternő ugyanis mindössze 21 éves. — A szaktanintézetet itt, a tornaijai (Stafárikovo) ruhagyárban végeztem el, — mondja. — Harmadéves koromban már a műhelyben dolgoztam. Igyekeztem több munkaműveletet elsajátítani. Az iskola elvégzése után „villámmunkaerőnek" osztotttak be. Ez lényegében annyit jelentett, hogy mindig ott kellett dolgoznom, ahol felgyülemlett a munka. ügyességére, a szakma Iránti vonzalmára az üzem vezetői is felfigyeltek. Örömmel nyugtázták, hogy Edita beiratkozott a szakközépiskola esti tagozatára. Szabad idejében kevesebbet szórakozott, a legtöbb esetben a könyv fölött találtak rá berátnői. Mindez ma már a múltté. Sikerült a záróvizsga, az érettségi. Mesterhelyettesnek osztották be. — Oj munkakörömben nein egész évet töltöttem el, amikor a mesternő elment — folytatja. — A feletteseim javasolták, hogy vállaljam el ezt a beosztást. Nagyon megijedtem. Arra gondoltam, mit kezdek én 34 asszonnyal, akik közül nem egy az anyám lehetne. Végül is meggyőztek. A kezdet bizony nehéz volt. Azt hiszem, ma már túl vagyok rajta. Általában jól megértjük egymást a beosztottjaimmal. Ha felbosszantanak, veszekedés helyett sétálok egyet. Ha valamelyik dolgozóval nem értjük meg egymást, hívom a főmestert. Erre azonban az utóbbi időben egyre ritkábban kerül sor. A SZISZ alapszervezetben nem volt funkciója. Amivel megbízták, becsülettel teljesítette. Az ifjúsági alapszervezet vezetősége arra a határozatra jutott, hogy Edita Rohárovát javasolta párttagjelöltségre. Az üzemi pártbizottság a tavaszon elget tett a SZISZ-szervezet kérelmének. — Édesapám párttag. Amikor elmondtam neki, miről is van szó, azt mondta: „Lányom ez nagy elismerés, becsüld meg a helyedet, légy példamutató". Megígértem, hogy tanácsát megfogadom. Szülei Serkén (Sirkovce) laknak, így csak a hét végén jár haza. Hétközben a munkásszállóban lakik. Egy szobában tizenketten vannak. Edita időnként két barátnőjével eljár zenét hallgatni. A pádári (Padarovce) barátnőjétől pedig magyarul tanul. — Az igazat megvallva volt olyan időszak, hogy itt akartam hagyni az üzemet. Ma már merőben más a helyzeti Szeptember 1-től a húgom _ is ide jön dolgozni. Munkahelyén komoly, barátnői között azonban a másik oldaláról, vidámságról is ismert. Szeret kézimunkázni, olvasni, divatosan öltözni. — Kiváló szakember — vélekedik Komlós Géza főmester. — Érti a dolgát. Az emberekkel való bánásmódot is gyorsan megtanulja, jellemző rá, ha javítást kell valamelyik zakón eszközölni, nem rest a gép mögé ülni. Körülnézek. A fiatal mesternőt, az újdonsült párttagjelöltet keresem. Ő azonban már a részlegének dolgozói között van. Nem szeret tőlük sokáig távol lenni. NÉMETH JÄNOS MEGALAPOZOTT BIZAKODAS A Füleki /Fitakovo) Állami Gazdaságban az utóbbi éveitoen mindig kiváló, vagy legalább jónak értékelhető gazdasági eredmények, terméshozamok koronázták a növénytermesztők munkáját. Az idén, amikor a nagy gonddal és szakértelemmel művelt határban különösen keveset kedvezett a vártnál csaknem egy hónappal később beköszöntött tavasz és a nyárelő időjárása, többen is megkérdőjelezték az eddigi szép sikerek sorának folytatását. — Hogyan vélekedik erről a legilletékesebb, Szabó Gyula mérnök, az állami gazdaság főagronómusa? — Tizenöt éve dolgozok a mostani munkahelyen, sok mindent megéltem már itt, de talán soha sem gondoltam volna arra, hogy ilyen nehéz tavasz is köszönthet a földművesekre. Jókora késéssel kezdtünk meg szinte minden munkát a földeken. A sok csapadék és a hűvös idő miatt az idénynyitó csúcsmunkákban történt lemaradások behozására sem igen számíthattunk. Ennek ellenére az árpával, a kukoricával, a cukorrépával és az egyéb növények magjával természetesen bevetettük az eredetileg tervezett területeket. — Milyen következményekkel járt eddig a megkésett tavaszi indulás a határban? — Azonkívül, hogy kezdetben csak igen lassan fejlődtek a növények, a vetésterület mintegy felén jóidéig gyengének mutatkozott az árpa. A mostani aratás szempontjából ez viszont nem okoz különösebb gondot, mert májusban, júniusban és e hónap elején sokat javult a növényzet állapota, így jó átlagos termés várható. Ezzel szemben a kukorica esetében roszszabbul alakult a helyzet. Száz hektáron részben a hideg, de főleg a gyenge minőségű vetőmag miatt nem indult meg a csírázás. Ezért újra be kellett vetni a földet. Bármennyire is igyekeztünk másodszor is jó munkát végezni ezen a területen, június végén még csak 50 —60 centimétert ért el a kukorica szármagassága. Az emiatt várható hozamveszteségeket azonban kellően pótolni tudjuk majd a szántóföldi takarmányok, valamint a rétek és a legelők várakozáson felüli jó termésével. Az állami gazdasági szakemberei állandó nagy figyelmet fordítanak a takarmányhozamok fokozására. Ebben és a tömegtakarmányok ésszerű felhasználásában látják a gabonaönellátás elérésének legfontosabb feltételét. Az idén azonban egy újabb körülmény is indokolja a nagyobb termésre való törekedést. Január elsejével egy területi átszervezés nyomán beolvadt az állami gazdaságba a Fülekpüspöki (Biskupice) Egységes Földművesszövetkezet. Fülekről pedig a buzitkai Győzelmes Február Efsz vezetői vették át két gazdasági részleg irányítását. — Végeredményben 600 hektárral csökkent a szántóföldünk, de ugyanakkor 400-aI megnövekedett a szarvasmarhaállományunk — magyarázza a főagronómus. — A szövetkezettől átvett szarvasmarhák etetésére viszont takarmányt már nem kaptunk Fülekpüspökiből. A télen így szénát is, szalmát Is vásárolnunk kellett. Nem akarjuk, hogy megismétlődjön ez az eset. A kisebb szántóterület ellenére a saját erőnkből teremtjük elő az összes etetnivalót. Még pedig nem is keveset. Egy-egy szarvasmarhára számolva 28 mázsa szénaértékű tömegtakarmányt terveztünk a következő téli takarmányozási időszakra. — Hogyan biztosítják be ezt a mennyiséget? — A szántóföldek, valamint a rétek első kaszálásakor — szénaértékben számolva — 35 mázsát meghaladó átlagos hektárhozamunk volt. Lekaszáltuk azonban a legjobb minőségű legelőket is. Mivel határunkban kevés a rét, egyre újabb, talajvizes legelőterületeket rekultíválunk. Legutóbb 100 hektáron fogtunk ehhez a munkához. A lecsapolással, illetve a rekultiválással járó anyagi ráfordítások hamar megtérülnek és kamatozni fognak. Az idei első kaszáláskor például 150 hektárról átlagosan 28 mázsás átlagos szénahozamot takarítottunk be a legelőkről. így az első kaszálásból összesen 1915 tonna elsőrendű tömegtakarmányt nyertünk, ami száz tonnával több annál, amennyivel tavaly ilyenkor rendelkeztünk. Hasonlóan jó a második kaszálás hozama is. Ha tekintetbe vesszük, hogy az idén legalább háromszor akarunk kaszálni, majd azután legeltetéssel hasznosítjuk a negyedik termést, nincs okunk az aggodalomra. Az eredetileg tervezett mennyiségnél jóval nagyobb készletünk lesz majd az állatállomány ellátására. Ez a tejtermelésben máris megmutatkozik. Egy-egy tehéntől napi egy literrel több tejet értékesítünk most, mint tavaly ilyenkor. Füleken és a környező községekben már szinte hagyományszámban vehető, hogy az állami gazdaság vezetői megfelelő térítés ellenében felvásárolják a magánszemélyektől a nem mezőgazdasági jellegű területekről betakarított szénát. Az idén már több mint 100 tonna került ilyenformán a kazlakba. Bár az egész mennyiség ném mondható kiváló minőségűnek, granulálással tápértékben gazdag és jó hatásfokkal hasznosítható takarmányt készítenek ebből a szénából is. — Az idei takarmánybőség ellenére sem feledkezünk meg a betakarításokkal sorjában felszabaduló termőföldek lehető legjobb kihasználásáról. Egy kilencven hektáros parcellán, miután begyűjtöttük az őszi takarmánykeverék ugyancsak gazdag termését, ezekben a napokban már szépen fejlődik a silókukorica. Számításunk szerint mintegy 250—300 mázsás második hektárhozam várható ott. Mivel a közép-szlovákiai kerületben az elmúlt héten az elsők között kezdtük meg a gabona aratását, viszonylag, nagy területét vetünk majd be a szintén takarmányozásra szánt tarlókeverékkel. Fontos célúk, hogy a szántóföldeken, ahol csak lehet, évi két termést érjünk eL Az állami gazdaság határában néhány napja már a gabona betakarítása foglalkoztatja a dolgozókat. A kombájnosok az elmúlt évek gyakorlatát követve ezúttal is Magyarországon, a hatvani Lenin Termelőszövetkezet földjein láttak a legfontosabb nyári csúcsmunkához. A kooperációs szerződés értelmében július első napjaiban nyolc gabonakombájnt, ugyanennyi tehergépkocsit és két szalmabálázó gépet küldtek az országhatár túlsó olda-' Iára. A hatvaniak négy nagy teljesítményű John Deere, két Classdominátor típusú kombájnnal és nyolc tehergépkocsival viszonozzák kölcsönt. — Együttműködésünk a hatvani földművesekkel sokoldalúan és kölcsönösen előnyös — mondja Szabó Gyula mérnök. — Nálunk ezekben a napokban összesen 425 hektáron érik be az árpa, 943 hektáron a búza és 100 hektáron a rozs. Tizenhárom saját kombájnunkkal az idén különösen sokáig tartana az aratás, ami ugyancsak elodázná a szalmabegyűjtést, a tarlóhántást és az azt követő mezei munkákat. A késedelem nélküli termésbetakarítás viszont a veszteségek elkerülése szempontjából is nagyon fontos követelmény. Ennek pedig ezúttal is legjobban a már régen bevált nemzetközi együttműködéssel teszünk eleget. — Milyen a gabortnföldek termése? — A végleges összegezésre természetesen csak az aratás végén kerülhet sor, az viszont már szinte biztosra vehető, hogy valamivel túlteljesítjük a gabonatermesztési tervet. Az őszi búza mintegy 40 mázsát ígér hektáronként. Árpából ugyan valószínűleg kevesebb lesz ennél, de a gabonatermés így is meghaladja majd a hektáronként 35 mázsásnak remélt átlagos hozamot. Meggyőzően, konkrét parcellahozamokat sorolva mondja ezt is a főagronómus. Bizakodását, elégedettségét látva nem lehet kétséges, hogy az állami gazdaság növénytermesztésében mindenképpen tovább folytatódik az eddigi sikeres évek sora. LALO KÁROLY