Új Szó, 1980. július (33. évfolyam, 153-179. szám)
1980-07-19 / 169. szám, szombat
Fenn az ernyő, fenn a kas. Kettesben a legjobb a kosaras körhintán EGY MOSZKVAI VASÁRNAP DÉLUTÁN... A nyári vasárnap délutánokon a moszkvaiak ezrei özönlenek a hangulatos és nagy ikiter- ■jedésű városi parkokba, ahol az évszázados fák árnyékában megpihennek, sétálgatnak, elfogyasztanak egy-két pirogot vagy fagylaltot, felhörpintenek egy korsó sört, vagy egy pohár üdítő kvaszt, elbeszélgetnek a legújabb eseményekről, a világ dolgairól, aztán rendszerint moziba, színházba, esetleg valamelyik szabadtéri előadás«» mennek. Moszkvában óriásiak a távolságok, ezért neim nagyon éri meg,' hogy séta után, szín ház előtt otthon vacsorázzanak az emberek. Talán ez a magya rázata annak, hogy a mozik és a színházak előcsarnokaiban bőséges választékot kínálnak a büfék sajtos, kolbászos és halas szendvicsekből, a látogatottabb helyeken még ropogósra sült rákok és egyéb tengeri ínyencségek halmaza is várja a vendégeket. Érdekes, hogy a moszkvai színházakban nyáron sincs uborkaszezon, rendszerint a legkiemelkedőbb vidéki együttesek vendégszerepeinek ilyenkor a patinás színházak színpadain, a fővárosi színészek viszont vidéken turnéznak, vagy éppen a helyi szabadtéri színpadok műsorában szerepelnek. Az egyik leglátogatottabb és legrendezettebb park Szokolnyi- kiban található. A park elején legyezőszerűen szétnyíló sugárutak szabályos háromszögekre bontják a virágágyásokkal tarkított zöld gyepet. Az utakat te xebélyes fák sorai szegélyezik. Kiállítási csarnokok is vannak a parkban, ahol az év folyamán különböző nemzetközi szakkiállítások váltogatják egymást. A közeli metróállomásról tömegesen érkeznek a park bejáratához fiatalok és idősek, sza- badságos katonák, Moszkvában időző vidéki fiatalok, csemetéiket kísérő anyukák és apukák, s az emberek áradata a parkon belül is ugyanazt az útvonalat követi, abban az irányban halad tovább, ahonnan a fák lombjai közül zenei hangfosz- lányok szűrődnek ki. Minél közelebb ér az ember, annál tisztábban hallja a legismertebb cseh és szlovák táncdalok melódiáit. A Moszkvában is közkedvelt Karéi Gott hangja betölti a Szokolnyiki park egész térségét. Nem véletlen, hogy a hangszórókból reggeltől estig csak cseh és szlovák táncdalokat, népi muzsikát és nótákat hallani, hiszen ezek az évek óta Moszkvában vendégeskedő Olomouci lunaparkhoz tartóz nak. A szórakoztató létesítmények, a csilingelő hullámvasutak, kosaras körhinták, lövöldék, a tükrös útvesztő és az elvarázsolt kastély környékén nagy a sürgés-forgás. A pénztárak előtt hosszú sorok állnak, sokáig tart, amíg valaki bekerül a kisautóba, az olomouci „orosz kerék“ függőkosarába, a fejek felett keringő „csészealjba“ vagy repülőgépbe, de senki sem méltatlankodik, hiszen az az 5—6 perc gyorsan eltelik a barát vagy a barátnő társaságában, amíg jegyhez jutnak a szórakozni vágyó fiatalok. Az elvarázsolt kastélynál azonban aránytalanul hosszú a sor, csak a lunapark deszkakerítésénél ér véget. Vidám a hangulat a Loch Ness elnevezésű körhinta mellett, hiszen kinek ne volna kedve meglovagolni ezt a hullámzó testű sárkányt, amely szinte kozmikus sebességgel forog körbe-körbe, mintha saját magát akarná utolérni. S milyen nagy öröm elkapni azt a kétk labdát, amely állandóan a körhinta' szélére sodródik, s bedobni a középen elhelyezett kosárba! Vagy legalábbis megpróbálni, mert az eszeveszett forgás közijén ez nem mindig sikerül. Cseng a csengő, Nessle engedelmeskedik, lassan megáll, Milan Spinár, a Moszkvában vendég szereplő olomouci lunapark igazgatója s lent már türelmetlenül varnak a következő menet résztvevői. A sor elején egy vidékiesen öltözött néni könyörög. Két tinédzser lányát szeretné felülletni, de sietnek a vonatra, nem várhatnak, amíg rájuk kerül a sor. A berendezést és a forgalmat .irányító fiatalember azonban kérlelhetetlen. Oroszul, de tökéletes olomouci „tájszólással“ magyarázza a néninek, hogy sorba kell állnia a gyerekekkel. Az elől állók azonban megértőén beengedik a két kislányt. Szórakozzanak Olomouci „orosz kerék* Moszkvában (A szerző felvételei) csak kedvükre, ki tudja, mikor jönnek fel megint Moszkvába, s lehet hogy akkor már itt sem lesz a csehszlovák lunapark. Mindenfelé vidám a hangulat, csak a lunapark igazgatójának az irodája, egy zöld cirkuszkocsi áll csendben, magányosan a bejárat közelében. Senki sem jön ide, hogy valamire panaszt emeljen, a sok látványosságban, szórakozásban elfoglalt Milan Spinar. az Olomouci Kultúra és Pihenés Parkjához tartozó lunapark igazgatója feleségével együtt a napi kimutatásokat tanulmányozza, s a következő hét üzemeltetési tervét készíti elő a kocsiban. Mint mondják, a csehszlovák lunapark már fogalommá vált Moszkvában. A forgalom óriási. Három perc alatt 400 ember fordul meg a vállalat 13 szórakoztató létesítményén. Leglátogatottabb az elvarázsolt kastély, amelynek 5000 vendége is van naponta. Egy 5 hónapig tartó szezonban több mint négymillió látogatója van a Moszkvában vendégszereplő lu- naparknak. Már harmadik éve dolgoznak a szovjet fővárosban, a bevételi tervet természetesen minden évben magasan túlteljesítik. Hogyan is él e szórakoztató üzem dolgozóinak szorgalmas kollektívája, hazájától távol, de olyan baráti országban, ahol a nyári idény 5 hónapja alatt is otthon érzik magukat. A berendezések üzemeltetéséről összesen 60 személy gondoskodik, beleértve a gyerekeket és a különböző szakmunkákat végző dolgozókat, lakatosokat, villanyszerelőket, ácsokat. Többnyire fiatalok; az egyes családok külön kocsikban laknak, ez az átmeneti otthonuk. Semmi sem hiányzik nekik, még bölcsődéje is van a legapróbb gyerekek számára. Az iskolaköteles gyerekekkel — tizennégyen vannak — Zdena Hušáková tanítónő foglalkozik. Elég sok gondja van velük, hiszen különböző évfolyamokhoz tartoz- • nak, de előnyös is, hogy mindegyik tanulóval külön kell foglalkoznia, így nincsenek „rossz előmenetelűek". A gyerekek is örömmel látogatják ezt a nem mindennapi iskolát, otthon aztán októbertől áprilisig bekapcsolódnak a rendes kerékvágásba. Szüleik szocialista munka- versenyben üzemeltetik a lunapark létesítményeit. Ebben nemcsak az elért bevétel, a tervrautatók teljesítése a fontos, hanem a látogatók kiszolgálásának a színvonala és a berendezések karbantartása is. A versenybizottság rendszeresen összeállítja az egyes létesítmények helyezési sorrendjét. Aznap, amikor az igazgatónál jártam, az elvarázsolt kastély volt az első helyen, második helyen volt a csengős körhinta, a harmadikon pedig a hegyi vasút. A kiváló dolgozók közül megemlíthetjük Ladislav KrSeket, a kastély főnökét, valamint Matej Flaxát, a twisz- ter mesterét. De a nők is kitesznek magukért, mint például Ottilia Be- rounsková a céllövöldében és Františka No- votná az ún. prémiumsátorban. Az olomouci lunapark a korábbi években rendszeresen vendégszerepeit a vidéki szovjet városokban, Krivoj Rog- ban, Lvovban, Tulában. A vidéki szerepléssel érdemelték ki azt a bizalmat, hogy a szovjet Szojuz- attrakción, a Pragokoncert partnere három szezonra Moszkvába is meghívta őket, s a harmadik éppen a moszkvai olimpia évére esik. Az idény végén újból „felszedik sátorfájukat“, a berendezéseket, a kocsikat és a nélkülözhetetlen felszerelést egy 53 vagonból álló vonatra rakják, amely hazaviszi a csehszlovák szórakoztató“ ipar exportfeladatait példásan teljesítő dolgozók kollektíváját, hogy 7 hónap alatt új erőt gyűjtsenek a következő idényhez. MAKRAI MIKLÓS közönség nem is tudatosítja, hogy ez a kocsi itt van, s benne ül az az ember, aki a csehszlovák „üzem“ működését irányítja, hogy az „exportszínvonalon“ nyújtsa szolgáltatásait a moszkvaiak és a Moszkvába látogatók sokaságának, aki személyesen felel az üzemeltetés biztonságáért. IDÉZŐJELBEN „Így érjük el, idézőjelben mondom: »jó« eredményeinket“ — hallottam egy termelési értekezleten. Ez a közismert beszédfordulat is azt jelzi, hogy milyen „népszerű“ írásjel az idézőjel. Mint neve mutatja, legfontosabb szerepe az, hogy jelezze, ha valaki másnak a szavait ismételjük, idézzük. Persze csak akkor helyénvaló, ha szó szerint ismételünk el valamit. „Vétkesek közt cinkos, aki néma“ — írja Babits. De nincs szükség erre az írásjelre, ha csak tartalmilag idézzük fel valakinek a szavait. Például így: Babits írta, hogy vétkesek közt cinkos a néma. Sokan fölöslegesen is alkalmazzák ezt az írásjelet. Nem helytelen idézőjelbe tenni az irodalmi, művészi alkotások címét, nevét, de nem is feltétlenül szükséges. Ebben a • mondatban: Katona József „Bánk bán“ című darabját mutatta be a színház, elhagyható az idézőjel. De célszerű kitenni ebben a mondatban: „Az anya“ nekem nagyon tetszett. Csak így értjük meg azonnal, hogy Gorkij Az anya című regényéről van szó. Idézőjelbe tesszük a szállóigévé vált kifejezéseket. Használóik nem Is mindig tudják pontosan, kitől származnak ezek a képszerű kifejezések. „A hárommillió koldus országa“, a „fényes szelek“ nemzedéke. Helyes az idézőjel használata akkor is, ha valamely kor jellegzetes kifejezését idézzük fel. A forradalmi ifjúság egy része 1917 után „oroszpártivá“ vált —- olvastuk egy tanulmányban. Az idézőjel azt jelzi, hogy a szerző a korabeli polgári sajtó szóhasználatát veszi át, ő természetesen másképp nevezné az új szovjethatalom politikájával rokonszenvező ifjúságot. Ugyanebben az írásban olvastuk: A „bolseviki* eszmék nagy hatással voltak a munkásfia- latok bizonyos rétegeire. A „bolseviki“ ennek a kornak jellegzetes szava. Mivel oroszul még nagyon kevesen tud nak, a sajtó is hibásan a bolsevik szó többes számú alakját terjesztette el. Az idézőjel másik használati körére főleg publicisztikában és riportokban találunk példát. A mester „spaklival* elsimította a vakolatot. A szakács a főzelékfőzésnél in kább a „stauboiástu ajánlja. A riporter'' a simító, a lisztes habarás helyett az építőmester, a szakács jellegzetes szavait idézi, ezzel véli színesebbé tenni leírását. Az idézőjelnek ezekben a példákban az a szerepük, hogy jelezzék: ezt nem én mondom, sőt: én nem így mondanám* Ez a távolságtartás még jobban érezhető az ironikus, gúnyos idézőjelek használatában. Mondhatom, ez „szép“ munka volt — értékeljük a gyatra teljesítményt. Kína „jogos önvédelemnek“ tünteti fel Vietnam elleni támadását. Már az írásjel is jelzi véleményünket az agresszióról. A magukat a „Vörös Hadsereg Frakció“-jának nevező nyugatnémet anarchistákról szólva az idézőjellel is érzékeltetjük, hogy csak bitorolják a Vörös Hadsereg nevét. Ha azonban előtte ott van az úgynevezett szó, akkor nem helyes, sőt hibás az idézőjel. Semmi sem indokolja az idézőjelet az efféle mondatokban: A vállalat már az „első percben“ nekilátott a munkának. A hibafeltárás célja nem a „felelősök“ keresése volt. Nem támaszkodhatunk mindig „kipróbált“ emberekre. Ezekben a mondatokban sem az ironikus hangvétel, sem a szakzsargon idézése nem indokolja használatát. Inkább a lapos fogalmazást próbálja menteni, érdekesebbé tenni ezzel az írásjellel. Pedig az idézőjel néha éppenséggel visszájára fordítja a szándékolt mondanivalót. A kirakatokba tett usánkák, kubánkák alatti felirat idézőjele azt sugallja, hogy nem is igazi usánkákról, kubánkákról, csak gyenge utánzatokról van szó. Az „olasz“ táska, „spanyol" cipő felirat alapján pedig az áru gyártási helyében kéz dünk kételkedni. Mikor pedig azt olvassuk egy divattudósításban, hogy a blézer „jó“ viselet a moletteknek, rájövünk, hogy ez csak az ellenkezőjét jelentheti. Ez az „eredménye“ — de mondjuk inkább így: következménye — a meggondolatlan idézőjel-használatnak. K ezt már nem idézőjelben mondjuk! HUSZÁR ÁGNES NÉHÁNY SZÚ A TEJKQL ÉS FAJTÁIRÓL (Egy készülő szótár morgójára) Nemzetiségi szóhasználatunkra kétségtelenül nagy hatással van az a kétnyelvű társadalmi közeg, melyben élünk. A kisebbségi nyelvhasználatra óhatatlanul hat a többségi nyelv, ez esetben a szlovák nyelv. Mindennapjaink számtalan olyan helyzet elé állítanak minket, amikor tanácstalanok vagyunk egy-egy fogalom, tárgy helyes megnevezését illetően. Nemcsak a megfelelő magyar szakkifejezéseket sem ismerjük, de a megjelölésükre használt köznyelvi szót sem, s bizony nem is kicsit vétünk anyanyelvűnk tisztasága ellen. Vegyük példaként egy alapvető, fehérjedús élelmiszerünket, a tejet s a belőle készült tejtermékeket. Mindennap vásároljuk őket, s mégsem vagyunk tisztában azzal, hogy is mondjuk. Az üzletben leggyakrabban 3 % zsírtartalmú tejet vásárolunk. Ezt mi, egyszerűen fogyasztók közönséges tejnek, a szakterminológia beállított tejnek legalizované mliekoI nevezi. A frissen kifejt tej zsírtaltalma ennél valamivel magasabb, 3,5—4% között mozog. Ha ezt a tejet vásároljuk az üzletben, akkor teljes tejet (plnotučné mlieko) kérünk. Sajnos ezeket a tejfajtákat leggyakrabban mint „kétkoronást“, „plnoiučnít“ esetleg „háromkoronást“ kérjük a tejboltokban. A zsírtartalom foka szerint még megkülönböztetünk lefölözött tejet vagy soványtejet Iodstredené mlieko). A csomagolás mikéntje is fontos lehet egy-egy tejfajta megnevezésénél. A kannástej (kanvové mlieko) már hosz- szabb ideje eltűnt a boltokból, sőt a palackozott tejet (flašové mlieko) is kiszorítja lassan a praktikusabb csomagolású (?) tasaktej (sáčkové mlieko). A tartósított tejkészítmények közül legismertebb a tej- por (sušené mlieko), az ebből meleg vízzel készült italt a magyar nyelv felújított tejnek nevezi. A szlovák terminológia ennek megnevezésére semmilyen külön megnevezést nem tüntet fel. A tejpor közkedveltségével vetekszik a közelmúltban forgalomba hozott tartóstej (trvanlivé mlieko) népszerűsége. Nagy melegben legalább annyian és oly szívesen isz- szák, mint az aludt e j et - (kyslé mlieko). A fentiekből kitűnik, hogy mindennapi eledelünk, a tej hány fajtáját kérhetnénk az üzletekben, ha vigyáznánk anyanyelvűnk tisztaságára, s a kétnyelvűség buktatóit kikerülve mindig a megfelelő magyar szót használnánk CSUKA GYULA — NAGY VIOLA ÜJ SZÓ 1980. VII. 19. 4 KIS __ NY ELVŐR
