Új Szó, 1980. július (33. évfolyam, 153-179. szám)
1980-07-19 / 169. szám, szombat
J SZÓ 1980. vr*, is. 5 Mincfeufcor megalkuvás nélkül Wégyszemközt Csoji Lószŕó pártelnökkel Bőséges volt a „gyermekáldás“ a csécsi (Cecejovce) Csá- ji családban, tíz gyermek született és örökölte apja szegénységét, kiszolgáltatottságát, s mihamar megismerte a munkásembernek a kenyérért, megélhetésért folytatott harcát, keservekkel teli életét. Sorrendben hatodikként, 1919-ben született László. Gyermekkora semmiben sem különbözött a népes munkáscsal á- dók gyermekeinek életétől. Iskolába ugyan eljárt, de a más kenyerét ette. Tehenész- kedett, ami abban az időben állatőrzést, legeltetést jelentett. A fizetség: egy öltő ruha évente és a napi koszt volt. Alig mült tizenhét éves, az Erdő- és Földmunkások Vörös Szak- szervezetének tagja, amelynek elnöke Csécsen Pelegrin Imre volt. A negyvenes években, közel három esztendőn át egy molnárnál szolgált. Majd ott dolgozott, ahol éppen akadt szá- mára munka. A Horthy-rend- szer időszakában sem szűnt meg dolgozni a szakszervezetben. Ott volt azok közölt, akik május elsején és más alkalommal, a munkásokat harcra mozgósító jelszavakkal írták tele a falakat. Így teltek el Csáji László gyermek- és suhancévei. Velem együtt igen sokan évtizedek óta ismerik. Olyan embernek, aki sohasem a hírnév* re, hanem emberi becsületességre, elvhűségre, elkötelezettségre törekedett. Jelenlegi munkahelyén a Bodrogszerdahelyi (Streda nad Bodrogom) Csehszlovák —Szovjet Barátság Állami Gazdaság szögi állattenyésztő tejgazdasági részlegének irodaházában találkoztunk Csáji László elvtárssal. Ott, nyugodtan elbeszélgetve folytattuk több mint hatvanéves életútja egyes ál- íomásainak felidézését. — Hol lett volna másutt a helyem? — kérdezte szinte önmagától. — Mindig ott, ahol a magamfajta munkáséin- bér sorsáról, jövőjéről esett szó, vagy ennek érdekében kellett valamit tenni. Erre tanított az élet. Csáji László önbizalma, a munkásosztály győzelmébe vetett hite tovább szilárdult 1948 februárjában. Lelkesedése, a társadalomépítés iránti érdeklődése a politikai élet területén kifejtett, fokozódó tevékenységében nyilvánult meg. Erre mások is felfigyeltek. A csécsi helyi pártbizottság elnöke Rudik György is ezért szólította meg annak idején: — Laci, a te helyed is a pártban van. szükségünk van minden becsületes munkásemberre. A Csécsben szervezkedő előkészítő bizottságban már a CSKP tagjaként dolgozott, szervezte a falu szocializálását. Egy évvel később tagja lett az alakuló egységes földműves- szövetkezet: vezetőségének. Közben, az akkori szepsi (Moldava nad Bodvou) járási párt- bizottság aktivistájaként járta a környező községeket, szervezett, agitált a szövetkezeti mozgalom érdekében. Hathetes tanulmányúira küldték a Szovjetunióba, ahonnan tapasztalatokban gazdagodva tért haza, s tovább járta a falvakat, előadásokat tartott a szovjetunióbeli élményeiről, tapasztalatairól. Csáji - elvtars mosolygott a bajsza alatt, amikor erre az időszakra emlékezik. — Szinte hihetetlen, milyen kérdéseket tettek fel szülőfalumban, meg másutt, ahová gyűlésekre jártam. Többek között ilyeneket: „Aztán mondja, de őszintén, igaz-e, hogy elszakítják a gyerekeket a szülőktől?“... Perény és jánok községekben a „csajka“, a közös konyha ügye foglalkoztatta az embereket. Elmagyaráztam, miről van szó, miért jó az, amit a szovjet emberek csinálnak. A későbbiek folyamán Csáji elvtárs már a pártapparátusban dolgozott, különböző vezető tisztségeket látott el. Már 3950 ben a járási pártbizottság elnökségi tagja volt Szepsiben, egy évvel később ugyanott vezető pár,'titkár. Később a kassai (Košice) járási pártbizottság mezőgazdasági titkárjaként dolgozott. Majd hasonló beosztásban a volt királyhelmeci (Kráľ. Chlmec) járásban tevékenykedett, a területi átszervezésig. 1960-ban a tőketerebe- si (Trebtšov) járási pártbizottság szervezési osztályának vezetésével bízták meg. Az 1961— 68-as években a járási pártbizottság revíziós és ellenőrző bizottságának volt az elnöke. Egy kicsit elkomolyodik az arca, amikor erről az időszakról beszél. — Az 1968-as zűrzavaros időszakban ugyanazt a politikai álláspontot képviseltem, amelyet korábban és ma is. Ez sok embernek nem tetszett. Az volt a „bűnöm“, hogy nyíltan felszólaltam a pártunk számára idegen, veszélyes ideológia és annak szószólói ellen. Ezért az akkori járási pártkonferencián fondorlatos „titkos“ szavazás útján kirekesztettek addig viselt tisztségemből... Még az év őszén rehabilitáltak, s azóta a mai napig tagja vagyok a járási pártbizottságnak. 1966. augusztus elsejétől látom el az üzemi pártbizottság elnöki tisztségét itt, a Bodrogszer- dahelyi Állami Gazdaságban. Közben a termelés irányításában is tevékenykedtem, az állattenyésztés szakaszán. A tejtermelés a feladatunk. Csáji elvtárs megjegyezte, hogy tavaly ötszáz tehénnél 4080 literes évi fejési átlagot értek el, s az idén hasonló eredményekre törekszenek. Majd a gazdaságban folyó pártmunkára terelődött a szó. — Sikerült elérnünk — s ennek örülök tálán a leginkább —, hogy a gazdaságunkban dolgozó kommunisták munkahelyeiken példát mutatnak, a népgazdasági kérdések, pártunk gazdaságpolitikája iránt élénk érdeklődést tanúsítanak, s amit lehet és kell, a gazdaság feltételei közepette igyekeznek gyakorlatilag érvényesíteni. Évenként 10—12 fiatal dolgozót felveszünk a tagjelöltek soraiba, s eddig egyikükben sem csalódtunk. Hát nem öröm azt látni és tudni, hogy ezek a fiatalok politikailag, szakmailag igyekeznek fejleszteni magukat?! Csáji elvtárs barátságos tekintete, higgadt arckifejezése elárulta — amit beszélgetésünk végén szavakba is foglalt —, boldognak érzi magát. KULIK GELLERT Pórtélét — pórtmunka élére Állni minden HASZNOS KEZDEMÉNYEZÉSNEK jelszót tűzték zászlajukra az érsekújvári (Nové Zámky) Remesloslužba szolgáltató vállalat kommunistái. Eddigi fáradozásuk során sikerült elérniük, hogy a vállalat dolgozóinak tekintélyes része bekapcsolódott a szocialista munkabrigád mozgalomba, újabban pedig A szocialista munka üzemrészlege cím elnyeréséért indítottak versenyt a különböző szolgáltatási ágazatokban tevékenykedő kollektívák. A nitrai gépkocsijavító üzemben Tomáš Jakubík mérnök, az újvári asztalosok körében pedig Teplan Iván vezetésével nagy felelősséggel teljesítik a szolgáltatások bővítésére és javítására irányuló kötelezettségvállalásokat. Ami az üzemi pártalapszervezetek munkájában új, az a tudatos törekvés minden progresszív kezdeményezés és a szocialista munkaverseny magasabb formájának felismerésére, felkarolására, támogatására irányul. TERVSZERŰEN ÉS GAZDASÁGOSAN végzik munkájukat a tolmács! (Tlmače) Energetikai Gépgyár dolgozói. Ebben jelentős szerepet tölt be a pártalap- szervezetek kezdeményezésére kibontakozott Dolgozz hibátla- nul-mozgalom, amelynek az a célja, hogy a gyártmányaikat kifogástalan minőségben, kevesebb termelési költséggel állítsák elő. Munkájuk eredményességét igazolja az a tény, hogy az általuk gyártott kazánok minőségileg felülmúlják az USA-ban készült hasonló gyártmányok paramétereit. A gépgyár kommunistái a minőség irányításában helytállnak, a személyes példamutatás mellett a politikai nevelő, tudatformáló tevékenységről sem feledkeznek meg. Olyan közszellem erősítésére törekszenek, amely a jó minőségű munkára, megbecsülésre nevel. JÖL TELJESÍTIK népgazdasági feladataikat a Dolný Ohaj-i Keményítőgyár dolgozói, hiszen öt hónapot véve alapul 106,4 százalékra tettek eleget árutermelési kötelezettségüknek. A pártalapszervezet júniusi - tanácskozása — miközben értékelte az eredményeket — arra is rámutatott, hogy tovább kell javítani a munkaszervezést és a termelés hatékonyságát, annál is inkább, mert az üzemnek erre meg vannak a feltételei. Az alapszervezet felhívását a szocialista munkabrigádok azzal tették közkinccsé, hogy szavukat adták: a NOSZF 63. évfordulója napjáig egész évi feladataikat maradéktalanul teljesítik. HAGYOMÁNYOS SZUKASA a prerovi járási pártbizottságnak, hogy rendszeresen törődik az agitációs központok kommunista vezetőinek eszmei-politikai nevelésével. Ha számba vesz- szük, hogy ezen a területen több mint 200 kommunista fejt ki tevékenységet, akkor arról is meggyőződhetünk, hogy a járás pártalapszervezetei jó eredményeket mutathatnak fel a propaganda- és agitációs mun-: kában. Jelenlegi gazdasági propagandatevékenységükben az éves terv maradéktalan teljesítését, a hetedik ötéves terv jö előkészítését, valamint a tökéletesített gazdaságirányítási rendszer bevezetésének szükségszerűségét, feladatainak megértetését szorgalmazzák. A járási pártbizottság hatékony és rendszeres irányításával nagymértékben hozzájárult a propagandamunka színvonalának emeléséhez, a szocialista tudat és szemlélet formálásához. A NAPOKBAN ÉRTÉKELTÉk a verebélyi (Vráble) Tesla vállalatban az újítómozgalom féléves eredményeit. A 86 tagot számláló újító gárda 132 javaslatának termelési felhasználásával a vállalat egy éven belül 2 millió korona többletjövedelemhez jut. Az újítómozgalom legnagyobb értéke mégsem ebben van — állapította meg a bíráló bizottság —, hanem abban, hogy á vállalat dolgozói a párta lapszervezetek felvilágosító tevékenysége folytán alkotó módon kezdik felfogni a munkát. IthJ NEM JÁR NEKIK! p erelő dolgozott a lakásomban a S7 minap. Üj mosógépet állított he. Munkája végeztével a fiatal ember olyan gyorsan, mondhatnám, észrevétlenül távozott, hogy nem volt időm a zsebébe csúsztatni a borravaló céljaira előkészített hüszkoronás bankjegyet. Megvallom őszintén, valamiféle hiányérzetem támadt, mintha valami kötelességszerű dolgot elmulasztottam volna. S mindjárt az a gondolat kezdett motoszkálni az agyamban, hogy nem lesz-e hátrányomra a borravaló elmaradása, ha majd egyszer javításra szorul a most felszerelt tartós fogyasztási cikk. Amikor aztán végiggondoltam a dolgot, bizony magam előtt is restellked- tem, tudatára ébredtem annak, hogy jómagam is szinte észrevétlenül a hatása alá kerültem eme szokásnak, amelyet ezelőtt elítélendőnek tartottam és hirdettem. Hát igen, az emberek közti kapcsolatok fejlődésében az utóbbi évtizedeikben a szocialista társadalomra jellemző pozitív vonások fejlődésével egyidejűleg bizonyos vonatkozásokban az elmúlt társadalmi rendszer egyes csökevényei tovább éltek, sőt „felfejlődtek“: bizonyítja ezt a ma már szinte természetesnek tekintett borravaló adása pincérnek, borbélynak, fodrásznak, szerelőnek, egészségügyi nővérnek, sőt orvosnak stb. stb., olyan szolgáltatások elvégzéséért, amelyért az illető dolgozó a munkahelyén tisztességes fizetést kap. S a háttérben mindig ott lebeg a gondolat: ha legközelebb rászorulok az illetőre, talán előnyömre szolgál majd az a néhány korona. „Tegye el ezt a pénzt, kedvesem, ez jár magának“ — hallottam egyszer a gyógyfürdő kabinjának vékony falán keresztül egy idős nő hangját, melynek kíséretében az ott dolgozó alkalmazottnak bizonyára átnyújtotta a borravalót. „Vegye el, megdolgozott érte“ — adott át egy bankjegyet ismerősöm •— akinél látogatóban voltam — a vízvezetékszerelőnek. „A visszajáró pénz a magáé“! — halljuk gyakorta a fizető vendég kijelentését az éttermekben, kávéházakban, borbélynál, fodrásznál. Jár nekik? Megdolgoztak érte? De hiszen az illető dolgozók munkájukért a megállapított bérkategória szerint megkapják a rendes fizetésüket. Miért járna nekik külön honorárium más ember kárára, olyan jövedelem, amely után még adót sem fizetnek. A megszolgált fizetésen kívül egyes emberek meg nem szolgált pénzhez is jutnak, pedig nem nyújtanak különszol- gálatot, csupán a kötelességüket teljesítik, ugyanúgy, mint bármely más munkahelyen a dolgozók, akik becsületes munkájukért csakis a rendes munkabért kapják. T úlságosan mélyen berögződött a köztudatba a borravaló adásának szokása ahhoz, hogy egyhamar megszabaduljanak kortársaink ettől az elítélendő gyakorlattól. Borravalót kap a tüzelőanyagot házhoz szállító sofőr a háziasszonytól, az autójavítóban a szakmunkás a megrendelőtől, a taxisofőr az utastól, a szerelő a házigazdától... és így folytathatnánk a sort tovább. A régi, letűnt idők úri, gavalléros borravalót adóinak szokását vettük át és folytatjuk tovább, gálánsán átnyújtjuk a bankjegyet, mint ahogy egykor az urak pénzt nyomtak a szolgák markába. Pedig mi a pénzünket nem mások munkájának az árán, hanem a saját két kezünkkel szereztük, s akiknek a borravalót adjuk, azok nem szolgák, hanem szocialista munkahelyek alkalmazottai, akiknek a zsebében munkakönyv, szakmunkásbizonyítvány, esetleg diploma van. Az illetők az esetek többségében mégis arcpirulás nélkül zsebrevágják a borravalót, a kenő- vagy hálapénzt. Egyik barátom annak idején tudomásomra adta: „pirult miattam“ egy szervizben, ahol autóm kötelező ellenőrzését végeztettem, mert elmondták neki, hogy az a „smucig alak“ egy fillér borravalót nem adott. Ezzel szemben éppen a múlt héten járt nálam egy harminc év körüli tv-szerelő, aki határozottan elhárította a felkínált húszas zsebébe csúsztatását, és kijelentette: semmi olyat nem csinált, amiért neki külön fizetnem kellene. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy sokan vannak olyanok, akik várják, sőt elvárják a borravalót, a kenővagy a hálapénzt. Köztudott, hogy egyes szakmák, életpályák iránti nagy érdeklődést jelentős mértékben éppen az ilyen formákban várható külön jövedelem befolyásolja. Nem titok, hogy o „hálapénz“ adása az egészségügyi gondoskodás terén is meglehetősen elterjedt szokás. Szocialista rendszerünk együk nagy vívmánya, hogy az egészségvédelmet, a gyógykezelést, a gyógyszereket minden állampolgár szamára díjmentesen biztosítja. Igen ám, csakhogy egyeseik úgy vélik, hogy ami ingyen van, az nekik nem elég, s arra számítanak, hogy a nővérek, orvosok zsebébe csúsztatott vagy asztalán hagyott, különféle pénzösszegeket tartalmazó borítékkal a szokásosnál jobb ápolásban, gyógykezelésben részesülhetnek. Ily módon az állam által nyújtott ingyenes gyógykezelést a saját maguk számára felesleges — sokszor tetemes — anyagi áldozattal járó szolgáltatássá változtatják. Pedig tudhatnák, hogy az egészségügyi dolgozók túlnyomó többsége hivatástudatból minden tőle telhetőt megtesz a betegek gyógyításáért, és mindennemű gyógykezelés, valamennyi gyógyszer — a legdrágábbakat is beleszámítva — a „hálapénztől“ függetlenül jár minden rászorulónak. Sok orvosról köztudott, hogy a legerélyesebben visszautasítja a „hálapénz“ minden formáját. Sajnos, akad ennek ellenkezőjére is példa elég. Egy faluban hallottam nemrég, hogy a késő esti órákban kihívott orvos egy egyedül élő, végelgyengülésben az utolsó napjait élő asszony asztaláról minden gondolkodás nélkül elvitte a hozzátartozók által a számára szokásos módon odakészített százkoronást. A hozzátartozók reggel a nénit örök álomba szenderülve lelték, a százkoronás helyén pedig egy kitöltött receptet találtak. Az orvosi etika súlyos megsértésének tartjuk az ingyenes gyógykezelés bármiféle külön honorálását, s az illetékes szervek kitartóan küzdenek e negatív jelenségek ellen. A törvény szigorát is alkalmazza társadalmunk, ha az ajándékozgatások kimerítik a megvesztegetés, a korrupció bűntettének fogalmát. Ezt a küzdelmet azonban nagyon megnehezíti az a körülmény, hogy az efféle ügylet rendszerint két ember között, a külvilágtól elszigetelten bonyolódik le, s mindketten érdekeltek abban, hogy a dolog ne kerüljön napvilágra. Hiszen törvényeink értelmében nemcsak a megvesztegetett személyeket vonják felelősségre, hanem a megvesztegetóket is. Még szigorúbban járnak el abban az esetben, ha a megvesztegetés bűntettét szocialista vállalatok, közületek. hivatalok alkalmazottai követik el, akik bizonyos árucikkek eladásával vagy szolgáltatások nyújtásával kapcsolatban kérnek vagy fogadnak el külön juttatást. Ha nehéz is felderíteni és bizonyítani az ilyen bűntetteket, azonban ezen a téren is előbb vagy utóbb beigazolódik az „addig jár a korsó a ikútra, amíg eltörik“ közmondás igaza. Egyik járási székhelyünkön a közbiztonsági szervek és az ügyészség dolgozói most foglalkoznak egy széles körű megvesztegetési bűntett felderítésével. A bűnügy főszereplői — akik esetenként több ezer koronát. kitevő összegért soron kívül jutottak „Zsiguli“ típusú személyautókhoz több egyént —, vizsgálati fogságban várják, hogy bűntársaikkal együtt a bíróság előtt feleljenek tettükért. E me negatív, a szocializmustól teljes mértékben idegen, visszataszító és káros jelenségek elleni küzdelem csakis a közvélemény segítségével, erejével lehet eredményes. A politikai tömegmunka, az állampolgárok jogi tudatának elmélyítésére irányuló nevelő tevékenység múlhatatlan feladata a nyilvánosság gondolkodás- módjának olyan irányú formálása, hogy ne csak erkölcsileg ítélje el az effajta jelenségeket, hanem szigorúan fel is lépjen ellenük. Főképpen pedig az szükséges, hogy mindenki gondolkodjon el azon: miért ajándékozza becsületesen megkeresett koronáit feleslegesen másoknak; miért juttasson jogtalan, meg nem szolgált jövedelemhez bárkit is. GÁL LÁSZLÓ
