Új Szó, 1980. június (33. évfolyam, 128-152. szám)

1980-06-16 / 140. szám, hétfő

Azt hiszem, az emberiség jövőjének rendkívül fontos alapja a könyv. De hogy a könyv teljesíthesse ezt a mind jobban ráháruló feladatot, az kell, hogy az emberek bízzanak benne. MÓRICZ ZSIGMOND MAR MEGVÁSÁROLNÁM Igaz varázslat Kúrolyházi Frigyes Igaz va­rázslat (Gondolatok Zsebköny- vek) című könyvecskéje az atomfizika, a kvantummechani­ka rejtelmeibe, varázslataiba szándékszik elkalauzolni az ol­vasót Olyan jelenségek felvil­lantását Ígéri, melyek fából vaskarikának tűnnek a hétköz­napi szemlélő számára. A komoly elmerülést igényló könyv három részre oszlik. Az első rész történeti áttekintés „a két és fél ezer éves kvantum­elméletről“. A második rész a tulajdonképpeni kvantummecha­nika alapjait vázolja fel és a harmadik rész pedig feltárja a még hiányzó logikai össze­függéseket. Az első rész történeti átte­kintése azt hangsúlyozza, hogy a jelenségek átfogó magyará­zatára való törekvés és az ösz­tönösen bennünk élő szemléleti képek szembenállása nem a modern kor terméke, hanem egyidős a racionális gondolko­dással. A kötet általános érdek­lődésre felhívó alapgondolatát aztán mintha a szerző ezen szavai fejeznék ki: „A köznapi­tól eltérő körülmények között társuló érzéki benyomások nyu­godtan ellentmondhatnak egy­másnak. Ugyanilyen látványos konfliktusba kerülnek az érzék­letes benyomásokra alapuló szemléleti képek, ha a megszo­kott makroszkopikus felszín helyett a mögötte rejlő atomi világra alkalmazzuk őket“. A megszokás még nem megértés. A tiszta, láthatatlan ablaküveg nem engedi át akadálytalanul a labdát... Nézzünk egy igazán látvá­nyos konfliktust, egy igazi va­rázslatot. Ha fogunk két tányért és tel­jes erővel egymáshoz csapjuk őket, a klasszikus fizika — és hétköznapi szemléletünk, gyakorlatunk — szerint két eset lehetséges: 1. mindkét tányér sértetlen marad, a tányérok oszthatatlanok; 2. a tányérok darabokra törnek; a cserepeket egymás mellé illeszthetjük, azok kiadják a tányérok eredeti alakját, súlyuk együtt a tányé­rok eredeti súlyát. A tányérok tehát oszthatók. Ha azonban két tányérunkat olyan erővel tudnánk összecsap­ni, hogy azok elemei részecs­kék módján viselkednének, meglepő dolog történne: ke­zünkből két tányér meg egy csésze hullana ki. Az is elő­fordulhatna, hogy három csé­sze repülne ki a kezünkből. Ml történt? Az anyag meg­maradását nem a részecskék számának állandósága, hanem az összenergia és impulzus, az elektromos töltés és néhány ha­sonló mennyiség tükrözi. „Az elemi részek olyan többé kevés­bé stabil megnyilvánulási for­mál, egyensúlyi állapotai az anyagnak, amelyek átalakítha- tók ugyan, de nem törnek cse­repekre. Ezekben az állapotok­ban az anyag magára hagyva viszonylag tartósan megtűri ön­magát. Ha két részecske nagy energiával összeütközik, új egyensúly kialakulása válik szükségessé. Az ütközés után kirepülő részek azonban a sta­bil formáknak pontosan ugyan­abból az összességből verbuvá­lódnak, amiből az ütköző ré­szek, és nem foghatók fel tör­meléknek“. Ezt bizony nem álmondhatta meg Démokritosz! Pedig a valóság varázslatai­nak még nincs vége. Ma már több száz elemi részecskét is­merünk. Nemrégiben Cocconi olasz elméleti fizikus egy szo­katlanul merész hipotézist ál­lított fel, mely szerint a szub- nukleáris szinten bonyolult és egyelőre még ismeretlen köl­csönhatásban álló részecskék esetleg élő rendszerekként vi­selkednek. Élet nukleáris szin­téül Ez a feltételezés legalább olyan megdöbbentő, mint az emberiséggel való kozmikus manipuláció hipotézisei. A „te­remtés koronájának“ újból kö­rül kell néznie a világban. Az elemi részecskék viselke­désének sajátosságait (két tá­nyérból három csésze) ma már kutatja és bizonyítja a tudo­mány. A mibenlétüket sejtető Cocconi-hipotézis meghökkentő feltételezés csupán. Az atomfi­zika a molekuláris biológia, a kibernetika és a többi új tudo­mányágak eredményei azonban a kultúrált gondolkodás új ho­rizontjait vázolgatják. Olyan új gondolkodásmód elemeit jelen­tik, melyben a fantázia a rea­lizmus alapja. mészáros lAszlú Antik portrék A Kriterion Könyvkiadó Téka sorozatának egyik legújabb kö­tetét —■ amely egy csokorra való antik portrét nyújt át az olvasónak a kor legkiválóbb íróinak tollából — Szabó György válogatta és a bevezető tanulmányt is ő írta. Amint azt előszavában írja, ma már sen­ki sem vonhatja kétségbe a tö­megek történelemalakító sze­repét, de ugyanakkor minden kor kitermelte a maga kiemel­kedő egyéniségeit is, akik szin­tén rányomták egyéniségük bé­lyegét az adott társadalomra^ Ezért aztán „...ezt a gyűjte­ményt voltaképpen úgy is le­het tekinteni, mint a görög- római történelem vázlatos át­tekintését, mert a bemutatott személyek a görögök és ró­maiak vérzivataros históriájá­nak cselekvő alakítói voltak, és működésűk a legszorosab­ban összefonódott népük, hazá­juk sorsával“. A könyv olvasója tehát — aki nyilván tisztelője a rég­múlt korok nagyjainak — 81 portrét olvashat 65 hajdani nagy emberről (császárokról, hadvezérekről, nagyszerű szó­nokokról és filozófusokról) 25 ókori író tollából. Ezek a port­rék igen élvezetes olvasmá­nyok, hiszen az írók a fonto­sabb fizikai és szellemi voná­sok kiemelésével adnak képet a kiválasztott nevezetes szemé­lyiségről. Az írók általában be­mutatják a császárok erényeit, például az ősök tiszteletét, Is­kolai' tanulmányainak fontossá­gát, katonás magaviseletét, testi erejének fejlesztését, ne­mes gondolkodását. De például arról is értesülünk ezekből a kis remekművekből, hogy az uralkodó mennyire tudott pa­rancsolni érzéki vágyainak, szeretett-e enni, inni, szerel­meskedni. A szerzők azonban nemcsak a jót és a nemeset írták meg, kiemelték az illető uralkodó személyiségének ne­gatív jelenségeit is. A legis­mertebb szerzők közül meg kell említenünk Hérodotoszt, Plutarkhoszt, Liviust, Nepost, Svetoniust, Tacitust és Dió Cas- siust. A kitűnő történész, Svetonius például nagyszerűen rajzolja meg a kegyetlen, anyját is megölető Nero alakját: „Csak­nem középtermetű volt, teste foltos és rosszillatú, haja hir­telenszőke, arca inkább szép, mint kellemes ... öltözködésé­ben,'egész tartásában oly sze­mérmetlen volt, hogy haját nemcsak soronként rendezett csigákba fésülte, hanem achalai útján egészen völlig leeresztve hordta... és igen gyakran könnyű hálóingben ... házipa­pucsban mutatkozott a nyilvá­nosság előtt“. Livius római történetíró a karthágói hadve­zér Hannibál portréjában ír személyiségének mind pozitív, mind negatív jelenségeiről: „A legnagyobb merészséggel vál­lalta el a veszélyes feladato­kat, s a veszélyben a legna­gyobb lélekjelenlétet tanúsítot­ta. Egyformán tűrt hőséget és fagyot ... a lovasok és gyalo­gosok között egyaránt legkivá­lóbb volt... e férfi ily kiváló erényeit Igen nagy hibák el­lensúlyozták: embertelen ke­gyetlenség, még a punoknál is szokatlan álnokság“. Ammia- nus Marcellinus az 1. sz. IV. század világlátott katonatisztje Tacitus folytatójának tartotta magát, a császárkor elejének volt biztos ítéletű krónikása. Iulianus császárról így ír: „A hadviseléshez épp úgy értett, mint a politikához, nyájas volt mindenki iránt, és csak annyit követelt magának, amennyit elegendőnek tartott minden tiszteletlenség és bizalmasko­dás távoltartására.“ Szabó György már a könyv bevezetőjében felveti a kérdést, mit is nyújt ez a könyvecske a szorgos áttanulmányozójá- nak. Csupán a régmúlt embe­reinek erényeit és hibáit ismeri meg belőle? Nem hiszem, a könyv többet ad ennél. Csupán csatlakozni lehet a könyv ösz- szeállítójának megállapításá­hoz: „A történelem az élet ta­nítómestere, s a múlt példái rendkívül elősegítik nemcsak a tanulságok levonását és ily módon a hasonló hibák elkerü­lését, hanem edzik az akaratot is s általában hozzájárulnak a jellemformáláshoz“. TRUGLY SÁNDOR KÖVESD1 KAROLY: ROMVAROSl BESZÉLGETÉS, Madách Könyv­kiadó, Bratislava, 1980. Ara: 8.— korona. Szenvedélyektől fűtött költő mutatkozik be ez­zel a kötettel. Az 1953-as szü­letésű, gömöri munikáscsaIádból származó poétának sok a mon­danivalója, témáinaik tárház« dicséretesen gazdag. A napok­ban megjelent Madách-könyvek 1980 címö propagandafüzetben így jellemzi önmagát a szerző: „Első versemet lázban írtam; ezt a lázt szeretném mindig is megtartani.“ Kövesdi Károly: HARANG ALATT LILIOM In memoriam Nagy László Nem mozdulunk, de végtelen a rengés, .i koszlott zászlón ő a tiszta folt. üörög a csönd, és jön bamba merengés: iiarang alatt a legszebb liliom. Szél jár előttünk, iszonyú kerengés; mindent kibírunk, mindent: ami volt. A túloldalról mindig jön jelentés, s nem az a halott, aki holt. S ha minden elhagy, s téboly lesz az ágyú háljunk vele, mint gyermekkel a bábu. Akkor is, mégis, csak szorítsd magadho? e bércsókolta, félrevert szívet, ki minden9égnek osztotta magát, mégsem tartozott senkihez. KAREL CAPEK: TÁRGYAK ÉS TÁJAK, Madách Könyvkiadó, Bratislava, 1980. Ara: 19.— ko­rona. A Kulisszatitkok, Emberi dol­gok, Évszázadok című kötetek után a Tárgyak és tájak további válogatás Karéi Čapek publi­cisztikájából; azokat a cikkeit, tárcáit tartlamazza, melyek témája az embert körülvevő tárgyak — a cserépkorsótól az amerikai kályháig — és szű- kebb-tágabb értelemben vett tá­jak — a külvárosi utcától a Tátra csúcsáig. Capek az újság­írást „polgári“ foglalkozásnak nevezte, s nem érzett ellenté­tet az újságírói meg az írói hi­vatás közt. Becsülte a maga mesterségét, szinte megszállott­ja volt; szükségét érezte, hogy minél nagyobb közönséghez szóljon, közvetlenül, mintegy állandó párbeszédben az olva­sóval. Ez volt, és ma — fél év­század elteltével — is ez írásai varázsának titka. Capek magya­rul Is megjelent publicisztikai- kötetei eleddig napok alatt el­fogytak hazai magyar könyves­boltjainkból. Bizonyára, így lesz ez most is. EGRI VIKTOR: A HALLGATÁS ÉVEI, Madách Könyvkiadó, Bra­tislava, 1980. Ara: 19.— koro­na. A hallgatás évei Egri Viktor visszaemlékezéseinek harmadife kötete. A fasiszta Szlovák Ál­lam megalakulása után a cseh­szlovákiai magyar irodalom egy korszaka lezárult. Egri Viktor Szlovákiában maradt, s szárma­zása és haladó nézetei miatt az irodalmi élet perifériájára szo­rult. Közvetlen életveszélybe» nem forgott, csak 1944-ben, amikor mindenféle kivételezett- ség megszűnt, s a szerzőnek családjával együtt bujkálnia kellett. A hallgatás ével szug- gesztív módon jeleníti meg a fasiszta Szlovák Állam légkörét A ikönyv kitűnő korrajz, az em­beri szolidaritás, helytállás és becsület dokumentuma. Izgal­mas, érdekfeszítő olvasmány, kiváltképpen az író bujkálásá­nak története, amely korabeli naplójegyzetein alapul. Belső tűz fűti ezeket a fejezeteket, * a megpróbáltatásokon túl egy jobb világ jövetelébe veteti hit optimizmusa. ALKALMAK A KÖNYVRE A MADÁCH KÖNYVKIADÓ ÚJ KÖNYVEI Stanislav Rudolf: Dagl Vincent Šikula: Muskátli Margita Figuli: Három gesztenyepej Kaffka Margit: Színek és éveik Szabó Magda: Disznótor Daniel Defoe: Robinson Illyés Gyula: Puszták népe (Diákikönyvtár) Jókai Mór: Egy magyar nábob (Diákkönyvtár) Ezen a mostani tavaszon is több helyi, járási, kerületi és országos amatőr művészeti se­regszemlén, irodalmi vetélke­dőn vettem részt, és mindenütt örömmel láttam, hogy a díjak között nemcsak vázák, festmé­nyek, éjjelilámpák, lemezek, másféle tárgyi jutalmak szere­peltek, hanem könyvek is, méghozzá értékes könyvek, szép számban. Volt, aki csak egyet kapott, volt, aki egész csomaggal, aszerint természe­tesen, hogy milyen eredményt ért el. Hogy volt-e valaki is, aki azt gondolta magában, „In­kább én kaptam volna azt a táskarádiót a könyvek helyett", vagy „annak a hatalmas maci­nak a kislányom is örült vol­na“, szóval, hogy volt-e ilyen, nem tudom, de az biztos, jót gondoltak mindenütt az illeté­kesek, amikor arra gondoltak, hogy könyvvel tisztelik meg, tüntetik ki a szereplőket. Könyvvel, amely egyszerre tár­gyi és szellemi érték, amely nem kopik el, nem törik össze, el se romlik. Olvasatlanul is, olvasva is érték, az utóbbi esetben; fölbecsülhet etlen. És kell-e mondani, hogy emléknek is, emlékidőzőnek is kitűnő, ha megbecsüljük. Szép házi könyv­tárak magvát is alkothatják ezek a könyvek, ha a szülő nem hanyagolja el gyermeké­nek szellemi-lelki építését, ha nem csupán a magnetofont, a lemezjátszót, a kerékpárt, az autót, a filmfelvevő gépet, a tengerparti kirándulást, a zseb­pénzt tekintt a gyermek szá­mára is értéknek. Mert június van, a tanév végi, vagyis a jó bizonyítvá­nyért adott könyvekről se fe­ledkezzünk meg. Hányán őr- zünk ilyen könyveket, egy-egy kitüntető mondattal a második­harmadik lapon? Hányunkat indítottak el éppen ezek a könyvek más könyvek felé, de úgy is mondhatnánk, a tartal­masabb emberi élet felé. Mai szemmel nézve, akadnak köz­tük gyöngécske alkotások is, mégis becsesek, mert az elsők voltak. És emléket idéznek, melyek nélkül szegényebbek lennénk. Manapság egyre töbt) színvonalas gyermek- és ifjú­sági könyv kerül a tanulók ke­zébe, a szülők, pedagógusok; kulturális dolgozók révén — és már nemcsak születésnapok, különböző ünnepnapok alkal­mával, amatőr művészeti sereg­szemléken, a tanév végén, ha­nem a tanév elején is. Gondol­junk csak — és már most gon­doljunk — az Első osztályosok könyve sorozatra, amelyet c Madách kiadó indított el a ko­máromi (Komárno) könyves­bolttal, mint „közvetítő szerv­vel“, közösen. Minden magyar tanítási nyelvű iskolában, ahol nem felejtették el kitölteni a megrendelőlapot, gyermek­könyv várja valamennyi elsőst. Ismételjük meg: jót gondol­nak és jót cselekednek minde­nütt és mindenkor, ahol, illet­ve amikor alkalmat teremtenek vagy alkalmat használnak föl a könyv terjesztésére, népszerű­sítésére. Így több könyv talál olvasóra; és több ember talál könyvre. 4L*:. - b0f ÚJ szó 1980 VI. ÍR ^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents